Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-19 / 12. szám

orvosok konstatálták, hogy a patiens mája kutyákon észlelt apró szalagférgektől van meg­támadva. Egy rögtön teljesített operátió e dir agnosist csak megerősítő. Négyszer vetette magát a beteg ily operátiónak alá, — az ötödiknél meghalt. .. .. Y , — (F. P.) Kutya mint lapkihordo. X. bu­dapesti hetilapnak a szerkesztője a mellett, hoev genialis ember, még a legnagyobb mér­tékben értelmes is. íme állításiunk bizonyíté­kául egy példa a számtalanból. A szerkesztő ur üres óráit legújabb passiója óta kutya dres- sirozással szokta tölteni. Közelebb szert tevén egy nagy mészáros kutyájára, ennek nevelésé­vel foglalkozik. Egy szép délután magához bi- ván bundás tanítványát, arról gondolkozott, hogy micsoda uj dologra tanítsa be; húst nor- datni vele, — ez már nagyon elkopott, burnó- tot, ez szinte régi, de hopp, megvan: buda­pesti előfizetőinek száma összesen 29, hadd hordja ki ezentúl az X. lapot. Mint értesü­lünk, a kutya már annyira haladt a szerkesztő tapintatos és gondos nevelése alatt, hogy az X. hetilap fővárosi előfizetői a legközelebbi számot már ez uj lapkihordó által veendik. — (F. P.) A havasok tetején. A Mont blancot télen eddig még senki sem mászta meg. Legújabban azonban akadt két egyén, a kik e vakmerő kalandra elhatározták magukat.I Az egyik franczia, a másik angol : Loppé Ga-1 bor festő s James Eccles geolog. Mindkettő hires hegymászó, s mindkettő magasabb czélok miatt szokta a glütservilágot bekalandozni. Loppé tájké­pet fest, Eccles földtani tanulmányokat tesz. Ez a két vállalkozó egyén január 20-án reggel fel­jutott' a Montblanc nagy fensikjára, de rögtön vissza kellett témiök; mert nagy szél támadt. A szélvihar a hegyek közt borzasztóbb, erősza­kosabb a sivatag zivatarnál, s borzasztóbb a legvadabb tengeri viharánál. A szélvész roha­mosan tört ki, 1 a bátor utazókat csaknem lesodorta a feneketlen mélységbe. A légmérfl higanyoszlopa egyszerre 15 fokra esett le a zérus alá. Az utazók rémültén siettek lefelé § élőtök koczkáztntása mellett oly gyorsan hal ladtak, hogy a fensiktól Chamouxig terjedői hosszú és veszélyes utat pár óra alatt megtettékl (F. P.) A legnagyobb reklám. Van Newl Yorkban két telivér Szappangyáros. Mindkettői főapostola a civilizátiónak: szappant gyártal nak, még pedig „en gros.“ De minthogy mail napság a civilisátió is pénzbe kerül és kenye­ret ad, természetes, hogy nagy a civilisatorok közt a kenyéririgység is. E két ur természe­tes ellenfelét látja egymásban s bizony fel is falnák egymást., — ha gyomruk megemészt­hetné a j szappangyárost. De igy csak — ki akarják egymást szorítani. „Az üzlet lelke a reclame,* — tartja az „üzleti“ közmondás, azért egymás rovására minél nagyobb reclamot iparkodnak csapni maguk mellett a lapokban és azonkívül, Smith az egyik, végre azon gw génsi eszmére 'jutott, hogy — a hudzsonszik- lákra óriási táblákat függesztett ki ily felirat­tal : „Vegyetek Smithféle szappant.“ — Ver-I senytársa Jones, a másik szappangyáros errel mindeu tábla alá még egy óriásibb táblát füg- gésztett ki, ily felirattal: „Ha Jones-féle szap­pant már nem kaphatnátok.“ (F. P.) 50 milliós elismerés. Dubocher ur volt az, ki Francziaországban a gázvilági- tást első terjesztette el. Nagy fáradság volt, az igaz, de nem lehet tagadni, hogy meg is hozta a szép jutalmat, mert Dubocher uram derekasan „megszedte“ magát. E napokban elhunyt, s mint nagy bámuloja Gambettanak, fél vagyonát ennek hagyta, a mi kerek szam­bán gyönyörű ötven millió frankot teszen. Persze, hogy ily elismerésben nem igen szok­ták az’ államférfiakat részesíteni. (F. P.) Uj találmányu lópatkók. Bernfeld Mór, egyenruha szállító, nehány uj találmányu patkó-példányt és sodrott vasrudacskákat mu­tatott be a m. k. honvédelmi minisztériumnál hogy azok a honvéd hadseregben behozassa­nak Ezen kizárólagos szabadalmat nyert uj gyártmány, melynek vas anyagi compositiója, súlyra nézve könnyebb, s mégis biztosabb a rás milyen? Hát a magyar múzsák gérmanizá­lódnak-e, a viszont ? __Ákoinbáknm Nomen et omen. jr ei’t vasnál, míg ára .ennél sokkal csekélyebb, j /V mélyedéssel ellátott rudacskákból ezeknek, jgyszerii lmjlitása által bármely nagyságú ló­patkó könnyű szerrel készítheti». Nyirfalombok. x. (Némi felvilágoshá» tzoklioz, a kikhez. Kőtelező és kö­telezett házasság. A kiket he Bem soroznak. Pipakn- pccz — pipavásár. Egyik nagy betegségünk. A vásár legérdekesebb czikke. Bukott és nem bukó válla'kozók. Valami az ember állattanból. Sok az evő, kevés a fizető. A sztrimbulyi jelszó.) Nehogy pedig azt képzelje valaki, hogy mi 9aját kedvtelésünkért óhajtanánk ilyen szem­kápráztató szivdobogtató sokadalmatl Oh nem! A családalkotások botrányosan feltűnő megfo­gyatkozása lebeg szemünk előtt, s innen folyó- lag ha az államok nagyrészt behozták a köte­lező polgári házasságot, miért ne indítványoz­nák’ mi a kötelezett házasságot s ennek egyik legéletrevalóbb közvetítőjét, a hölgyvásárt ? — nem zárva ki természetesen a nősiilési kötele­zettségből egy teljeskoru férfit sem, ha ön- kénytes vagy önkénytelen bajusz- és szakál- talanságra hivatkozik. — Hejje hujja! milyen jó világ lenne akkor sok háznál, hol öt hat benőtt gyermekek közöl egyet sem sorozhat be katonának a német (no mert hosszú ruhá­ban jár mind) de mennyire gyarapodnék Az állam népessége, és személyes kereseti adó­jövedelme is idővel, s liO'zá mógmennyi köny, epedés, sóhajtás és késő. bánat szomorú órái­tól lennének megkímélve azok, kiket az em­beriség szebb, jobb, és nemésebb felének ne­veznek (és valóban jogosan!) költők és böl­csészek egyaránt:' Eh! hová kalandozunk elménkkel s pláne a vásár zstbajábnn! Jobb bizony ha szét né­zünk -ebbén a piparaktárban, hátha előnyösen becserélhetnénk ezt a Bendegúz jidejebeli füst­katlant !... De bizony nem cseréljük 1 hiszen ez a dominus főzte le a napokban Tógyer ko­mát, reávarrván tiz forintért egy „pnszuly pi­pát,“ mely másnap egy nagyot pukkanva be­végezte pálya-füstölését. — Aztán milyen fogá­sokkal fonja be a sátorát környező nadrágta- lan publikumot! Árverést tart hitvány áruira, de azért ötödével is megelégszik a kikiáltási árnak... egy lobogós ingujja atyafit azzal fü lel le, hogy ráfogja „hallja maga, magának nincs két forintja,, hogy ezt a pipát meg tudná venni“ — perse a megszólított nem tűrheti ezt a delionestútiót s kiszúrja a pipáért a két fo­rintot |. | másiknak addig beszél, hogy ha ebből a gyönyörűséges készségből fog füstölni,' min den leány a faluban beleszeret, hogy a jámbor fiú is megoldja erszényét... harmadikra reá disputálja, hogy milyen rosszul áll a nemzetes urnák az a cserép makra, meg sem ismer.'1’ milyen famíliából való, — s a nemzetes m (különben a L.......dohányosa.) pénze is sze re ncsésen zsebébe vándorol. — Hogy fogják ezek majd áldani otthon az emberséges árust de hát miért engedik magukat rászedetni! — Egyébbiránt vérünkben van ez a betegség, századok óta hagyjuk magunkat ormuknál fogva hurczoltatni, azt kivén, hogy az adott szó készpénz s az ígéret' valódi tény, — hejh pedig szokszor megégette már szánkat a forró kása, szokszor jégre vitt rövidlátó hiszékeny ségünk s a sorsunkat intéző hata'masok iránt vak bizalmunk. No már ismét philosophálunk, holott min den bölcsé6zetnél többet ér az a finom vásár stilt hús, melynek illata oly kellemesen csiklan­dozza szagérzékünket! Térjünk be ebbe a vos tabernába s kóstoljuk meg a szépasszony sütötte bőrös pecsenyét! Ah, hisz itt egész társaság van s köz*ük pár ismerősünk is, — ide ugyan nem rósz helyre jöttünk ! Ni ni 1 egy ur sorba veszi a többit s mindegyiktől pénzt exequál bizonyosan Pétéi filléreket gyűjt... dejszen hozzánk hiába jön, mert mi — mint az „ólmos.botok“ hősei mondták: „nem ad< zunk“... Vagy úgy? Turasipkás öcsénk meg­súgja,'hogy az a pénzgyűjtő ur megalkudott velők, hogy fizessenek neki fejenként negyven krajczárt, akkor aztán jóltartja őket czigány- pecsenyével. f zonban biztosan belebukik a vállalatba, mert ö má-odmagával okvetlenül elfogyaszt annyi árut, mint a mennyit öszvesen fizettek... „És úgy tőn amiként beszele“ s az élelmezési biztos ur megpótolta a begyült pénzt egy pár forinttal. — Bezzeg uem éri ilyen fátum a nagyobb szabású vállalkozókat, — a hadsereg liferánsait, államjavak bérlőit, minisztereket, vasútépítőket, hjah! különös kegyben állanak ezek, úgy az égi, mint a földi gondviselésnél} De hozza már szép aszonyom 1 azt a ba- rapnivalót 1 mert ezek a nagyehetök annyira felingerelték étvágyunkat, hogy ha még sokáig késik, ne is aprózza fel azt a süldőt, hanem tegye elibünk egészen, parancsolunk mi annak is... valahára! kaptunk már egy termetes ada­got, de szerencsénk is hogy kaptnnk, mert ime ismét beállított a sátorba vagy hat darab éhes gentleman s ennivalót és borocskát pa­rancsolnak, de gyorsan ám és a javából, a kö­zepéből. — No hiszen ezeket is jó gyomorral áldotta meg a kegyes természet, — a pecsenye úgy fogy elölök, mintha nem is rágnák, hanem csak nyelnék (doktor Bláziusként a kacsafaj­hoz tartoznak) s a bor és savanyuyiz illó aetherkéut párolog el az öblös üvegekből, (már aligha kacsák, — inkább gödények, vagy úgy lehet, a két f.j keresztezései)... ime, már nincs elöltök semmi I Az újabb szállitrnányu sül thus és itóka hasonló megtiszteltetésben ré­szesülnek A legújabb és legeslegújabb kiadású boros és szolyvaivizés üvegek még érdekeseb­beknek látszanak, — úgy látszik, ezeknek is az a jelszavuk, mi a derék öreg P. doktoré ólt a fejedelmileg gazdag ebédek után : „már most barátim 1 ha sokat ettünk, sokat is gyünk 1... — Most két. dandy feláll az asz­taltól s egy köpezös úrhoz sorakozva, titkos mosolylyal és szembeszéddel eltávoznak... utóbb ismét kettő | hires csillagász Tycho de Brache végperczeire hivatkozva odább áll. végre az ötödik (bevévo előbb az üvegek meg­fogyatkozott tartalmát) meg akarja nézni, hogy hová lettek már azok a gézengúzok s szinte utat veszt. — Az ott maradt egy szál ember aztán (ki azonban ncnr nngyszál) türelmesen várakozik utánuk vagy fél óráig, persze hasz­talanul ! mígnem utoljára rájut a tragikus gondolatra, hogy bizony nem is jönek azok viszsza, elszöktek, kereket oldottak, clsellettek, ergo a vendégség árat egészben neki kell meg­fizetnie ! Prosit a mulatság ifjú barátunk ! jó lesz máskor úgy tenni, mint a b .........i ember, ki t midőn forradalom idejében a sztrimbulyi birhedett futáskor kérve kért kedves komja, hogy várja meg, hiszen úgyis tőről metszett keresztkoir ák, meg sem állva így mordult vissza 1 „nem ismerek sem komát, sem sógort...“ —z.-y. Szerkesztői posta. — K. K urnák Erdőd. Köszönet a szives és meleg megemlékezéséit. A becses a- jánlat iránt levélben nyilatkozunk, — s valószi niileg nem sokára. Addig is üdvözöljük a fiatal művészt, és — harmadévá accompagnirozóját! — Virágzik niáráz almafa. .. Bái viiágoznék már, de nem igy ! — Ártéri birtokosok nótája. Bi zony bizony elég szomorú, — nem akarjuk vele olvasóinkat megrikatni. — T. N. L. u r I a k — P i r i c s ó n. Talár már Debreczen vármegyéhez csatoltak, hogy o!y rendületlenül hallgalsz? — T. N. K. urnák—-B—baD. Vidi supia! — M y s o g ü d. „Ehret die Frauen !“ — Michaelnek — a Tátra alatt Van-e ott sok hó a hegyek köztt I Hát az idöjá Ihleti értesiléíí A nyíregyházi terménycsarnoknál márcz. hóll-ón bejegyzett terményárak. Kereklseiic'xi ár, Piurzi úr. Ross 100 kilogram C.50—C.GO Búza ,i árpa „ n Zab ,, Tengeri „ Köles >, Bab, tiszta fehér Bükköny Káposztarepcze Lenmag Komborlca . Kendermag . Mák 7.30—7.50 0.00—0.00 5.10- 5.30 6.40—6.50 4.10- 4.15 3.80-4.00 0.00—0.00 • 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 O.O0—0.00 0.00—0.00 Napraforgóolaj 100 hjg 00“-®0 Szesz %ÍÉ 1 <5 G)—0.7 > 8.10—8 50 5.30- 5.50 4 20—4.25 7.75—9 00 38.00-40.00 25 Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. ■ Főmunkatárs : Vitéz Mihály. Haszonbérleti hirdetmény. Méltóságos Elek Gusztávné Gázsi Etelka urholgy tulajdonát tevő Bihar-ine- cryei niező-peterdi és tamási pusztai min­tegy négy ezer hold szántó, kaszalló földbirtokok az azokhoz tartózd lak és gazdászati épületekkel és kir. kisebb ha­szonvételi jogokkal 187G-ikévi szept. hó 1-től számítókig 12 évi időtartamra ha­szonbérbe adatnak. A feltételek megtud- latók alólirottnál Nyíregyházán. Molnár Pál, meghatalmazott ügyvéd. (2-3) Eladó tonyész bikák. Méltóságos Gróf Károlyi Gyula nagy károlyi uradalmi törzs gulyájából Szaniszlón 3 drb. három éves 12 drb. két éves tenyész bika van eladásra fel­állítva — venni szándékozók, Szaniszlón (utólsó posta, és vasúti állomás Reszege) Thanhóffer Rudolf gazdatiszttel értekez­hetnek. N.-Károly márczius havában 1876. Brezanóczi Sándor tiszttartó. (2-2) « felvételére a legjutányosabb árak meHett ajánlkozik A „SZABOLCS' kiadóhivatala. HIRDETÉSEK. m EO to tlDJO g <D ^ 5 S I ti * N Cí u'ffl Hi m I o 2 | GO vrri I &jii Ti i • CD IS) fgggp Pl C3 © ’Ä i> *<ó oo a © t4 vCa , © +J ■ s i i & c3 ts3 B ® 7) 3 ős eS £3 Gj 1O O £> S ÍJ KJ oí o3 hD 2 J 2 • ö - a ^ c CC C tS) CZ _ r-í g N * 73 a? « O ^ y, m 31 ► s 6C ö o a CUrO a co co 03 o • : :® Ä3 ■ O P ­© N ■ <D <D- w cO o p o , o ‘tgcg, , a ® +» § ■ sä P =* » gl o. t3 « o a . 'S 43 £ tű O —33 44 bßiZ CL ® 7= — S n S Ja rí »rr? rs © »—» © •*a & a -S §1 s ■§ÍS £ É 1 ° a 5 a •O rz 44 N 2-^ ’S 15 2 to • o a S u íj rn •—• ► t. e > Cj O ♦» ,-M M *00 g ÖC « ~ ‘05 g I ® & fcJD v fen JA 11Ü i B ■ i I § .É 1 S I a o8 © o I K ””1 CD i Cö S'© fcc a © n E 3 a-=* <D r.i- 5~--Q OS 44 „ :o a ► ^ M -g S 3 *» -d L ”"3 ® ® ^ 2 "© ■ N eíC m T-í Ü -O 60 # Sä © N TTL i N «Di a----C« © cd *© •©■a ^ h? fcJC.ä 'S m fi *2 •ri +j q tn á ’©* ® n sulii <11 O Í- -TL N. ZZ bp~2 :o S «P'S 2 10 'S ^ •© 4* J4J-S .SS-4S­c5 © ^ j © Ä ■ ü I j s í ^ ► 5 1 0 © o I C M ÖC &í> ( I o “OS ® M pu ~ . S ; « CÍ A +J M <N Debreczen, 1876. nyomatott a részv. társ. könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom