Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

Nyíregyháza, mártius 26. 13 . szám. Y. évfolyam. 1876 ütüflzrtexi árak : Eiofizéfé I Egí« ^VTe * • " * Fél érre . . ■ • T Negyed erre • • ■ Szerkesztői Írod* < ■ffl 5& & fí« 4 frí. i í Szerkesztői Írod« és kiadói hivatal, — Í hovi » lap úgy szellemi mint anyagi részét tárgyaié küldemények, agy szinte sj a hirdetések s minden felszólamlások intézendök: n.-debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház. tü sérmentetlen levelek csak ismert kezek- töl fogadtatnak el. | x kéziratok nem adatnak vissza, SZABOLCS. Y egyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) I . v detéenél J Terjedelmei *8 '* 'SÍI IÜ|siir^ Ifirde/ési dijak: Mlndon 4 hasábos poUt-ior egyszeri bír» detésnél 5 kr., többszöriből 4 kr. in es hirdetések többszöri beik* & tatéba, kedvezőbb föltételek álult esz* közölhető.; Minden egyes beiktatás után ki nostár* illeték 30 kr. v»­Kiadó-tulajdonos: Képássi István. A nyílt-térben minden négy hasábos 1 garmond-aor dija 20 kr.-T-------— I Az előfizetők, a hirdetések in eg- v szabásánál, 20%-nyi kedvezmény- 1 ben részesülnek. ti i TARCZA. Népdalok.. i. Beteg vagyok, tudom azt, hogy meghalok, Azt is tudom, hogy szellővé változók; Majd eljövök barna kis lány tehozzád, Várhat én rám odafennt a mennyország. Vagy elviszlek fel magammal az égbe, Együtt megyünk az nristen elébe, Nem kérek én ő tőle sem egyebet, Csak rendelje ott is nékem lelkedet. n. Pusztán termett virág az én galambom, Nincs is páija széles e nagy világon, Nem hiába mondták hát azt én nekem, Pusztai szép virágszál a szerelem. Azt is mondják, hogy elhervad a rózsa, Elhervasztja a szerelmes nap esókja, — De hiába mondják azt én nem hiszem, Mert csók nélkül nem virul a szerelem. m. Az estve egy csillag tűnt fel az égen, Nem soká fog ott ragyogni már nékem, ’ Az este halt meg a kedves galambom, Boldogságom, csillagomat siratom. Azt beszélik, ha meghal a legszebb lány, Fényes csillag tűnik fel az ég boltján, — Az a csillag talán ő lesz az égen, Mert olyan tűz égett épen szemében. Apostol Bertalan. A besztereczi halász. —Regény. — Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.) vn. Zakó uram meredt szemekkel, kérdőleg tekintett az előre rettegett férfiúra. — Honnan tudom, nemde, azon tűnő­dői ? Másokról és magamról; de fájdalom, .. . leginkább magamról. Nemde, neked a leányod veszett el? .. . Csak csendesölj .. .• Lásd én mindent tudok 1 — Beszélj!... beszélj, ha mindent tudsz. Mondd meg, hol van ama szivnélküli, ama sátán vérű férfiú, ki egyetlen gyermekemtől megfosztott ? — Hohó jámbor vizlakó, te nagyon is hamar akarsz czélodhoz jutni. Sokszor ki fo­god még vetni a hálót e lápokra, mig a várt eredményt feltalálod 1 — És te 1... te is tehát... — Nos ?... én — semmi. Én magamról nem szóltam semmit. a rombolást többé helyre nem állitja, s — nincs az a földi hatalom. í E vészes hely, mint jeleztem, Do- 1 mahidnál van; azon a helyen, a hol az i úgynevezett Morotván vagy H o 11- tisza árkán a töltés keresztül vonul. A töltés e helyen mintegy négy- i ven ölnyi hosszaságban süpped, melynek oka az iszapos talajban rej- i lik. Itt öszpontosul amaz ember feletti szorgalom. Öt öles, vastag gerenda czölöpök helyeztetnek a süppedő, szaladó töltés elé, melyek vas fogantyúval köttetnek egymáshoz; hogy erősen álljanak s hogy az elejökbe hordott roppant földet és töltést fenntartsák. Szemeinkkel győződ­tünk meg, hogy a végzetes süppedés folytán e gerenda-czölöpökből is alig látszik már valami. Ez azonban el nem lankasztja a munkásokat, s a süppedés és repedése­ket szalma, rőzse és földdel azonnal emelni igyekeznek. Mig e helyen az embererőt meg­haladó küzdelem foly, addig az ár szi-! laj méltósággal űzi játékát, seper és rombol mindent, mit útban talál. Volt alkalmunk látni ama helyet, hol csak a megelőző napon még a sze­gény portus-család aludta álmait, de: hol ma e helyen öt öles- viz kavarog. E portus-ház elsülyedése borzasztó .volt. Mintha a föld nyílt volna meg alatta. A dühös hullám alólról vágta ki a földet, s szerencse, hogy nevezett csa­lád idejekorán megmenekedett. Szomorú képe ez' a valónak. Viz és viz. A merre a szem be lát, mindenütt csak víz. Mi lesz ebből! A csapás az ország egyik szélétől a másikig ér. A milliónyi érték hullámok közt hever, s az ebből támadt koldussereg jajszava felhangzik az égig, és csapódik onnan vissza vi­gasz nélkül az óriási ekhó. Segély se­hol, egyedül a hitben, de mely ércz- lapra legyen fektetve bár, ily csapások közepette meg kell annak törni. Most jő e csapás, most, midőn helyzetünk ár­víz nélkül is a tönkrejutás partjain áll. A Duna, Rába, Rábcza mindent el­öntött. Ha a Tisza bodrogközi gátja valahol kiszakad, vége lesz annak; ha az általunk érintett dombrádi töltés el­szakad, ha a megtízszerezett erő nem lesz képes küzdeni, a hullámok legelső áldozata Dombrád község lesz, s igy to­vább. Igazgató, mérnök, szolgabirók, köz­ségi elöljárók mind itt találhatók fel, — nem ritkán fúrókkal és kapával keze^ ikben. Ily önfeláldozást leginkább az igaz­gatóban tek. Szögyényi Emil urban, a társulat mérnökében Almássy István ur­ban, Dombrádi Gusztáv h. mérnök és Vajda János Dombrád község bírójában ismertünk fel, kik a munkálatokat vezetve — éjjeleiket és nappalaikat egyaránt ama gátakon töltik, melyeknek felszinétöl a viz alig áll két láb távolságban — tehát oly közel az életkoczkáztatáshoz. Nagyon erős és szép dolog. — Ha mentve lesz minden, de mindenkép méltó habáraikon nyugodhatnak. A viz legközelebb apadást mutat. Angyal Gyula. Segélyt mielőbb szerencsétlen felebará­tink részére!!! A hozzánk beérkezett tudósítások szerint, eddig a Tisza két helyen szaki ­■ tóttá el gátját, Zalkodnál, a túlsó olda­lion, T.-Eszlárnál az innenső oldalon. | Leírhatatlan azon borzasztó rombo- jlás, melyet e fékvesztet folyam a mon­dott vidéki falvakon véghez visz. Eddig jZalkod, Viss, Kenyézlő, Szabolcs, Ó és Uj-Vencsellőnek nemcsak határait, de házait is elárasztotta; számtalan házak összeomlottak s eme falvak szerencsét­len lakosai koldusokká lettek és közzü- lök csaknem ‘A ad rész az éhhalállal küzd, elsodorván az ár mindenüket. A szerencsétlenség még nagyobb fokát érte el az innenső parton levő fal- I vakbaD, miután T.-Eszlár úgyszólván jmár egészen rom, melynek lakói ben- szorulván, az éhhalállal küzködnek, T,­• Lök és Nagyfalu szintén hasonló insé- ; ges helyzetbe jutottak. Elszorul az ember lelke ama bor­■ zasztó látományra, melyet e szerencsét­• len helységek képe, s felebarátaink ki­■ I mondhatlan vesztesége nyújt. Itt egy csoport nép jajveszékelve, minden élelmiszer és ruházat nélkül — Igen, te hallgatsz, de arezod, szemed beszél. Óh jó várnagy te, én sem vagyok ro- szabb kutató náladnál! Én beléd látok. Te gyászolsz valakit? — Én? ... ha csak ama néhány nyomo­rult ficzkót nem érted, kiket e csákányosokkal egyszer-másszor agyon verettem!. .. Ezeket én nem gyászolom. Zákó uram merően nézett a várnagy szemeibe. — Várnagy, ismét mondom, te gyászolsz valakit! És mondj bár magadról százszor un­dorítóbb és embertelenebb dolgokat, melyek benned a szivnélkülit árulják el, te mégis tudsz érezni, s. ez érzés a múltnak fájó emlé­két költi fel benned! — Keresed, de nem találod, — szólt erőltetett mosolylyal Fekete uram. — Annyi­ban talán igazad lehet, hogy a nép átkai nem mindig érdemszerüleg hullanak fejemre, de én ezt már megszoktam, s azzal mit sem tö­rődök. — De a bánat, a ború, mely homlokodat köríti, s melynek idült vonalait semmi kité­réssel sem vagy képes onnan eloszlatni 1.. . — Azok ott a gond ránczai, melyeket az ember homlokára ama tudat is szőhet, hogy a hajdani kényelmet szolgaisággal kelle fel­cserélnem. — Nos, hát miért tevéd ezt? . .. Nemde, hogy a te lelked is nyomja valami. Ah vár­nagy, te felismerted bennem a szivvérzés okát, vigyázz, hogy azt nálad én is meg ne ta­láljam. Most meg a várnagy vetett átható pilla­natot a halászra. — Igen, igen, — folytatja amaz, .— te megismerél j!. ügy van várnagy; megrablott szüléket látsz bennünk, kik az elorzott kin­cset keressük, vagy az elorzót magát. — E helyen ittl — kiált fel most Fe­kete uram, mintegy már bebizonyítva a halász ez őszinte vallomása által, hogy a jövevények czélja csakugyan Zólyomi lebet. Zákó uram észrevette azt. — Vagy itt, vagy máshol. Ha itt nem találjuk, smegpihentünk, tovább megyünk!.-.. Nos, és kegyelmed várnagy, ez őszinte vallo­másunkért mit sem ad cserébe?. Fekete uram habozni látszott. — Nincs mit, — mondá. Ama ránezök e homlokon, melyeket a múlt idők emléke szőtt, I melyekről te a gyászt leolvastad, idős ránezok már nagyon, melyek látszanak ugyan még, de nem fáj. . — Boldog vagy, ha családi köröd egysé­gében könnyű a feledés. — Családi köröm egységében? — Hogy érted ezt? — Kérdé a várnagy mintegy meg­rettentem — Mert van nőd .. . — Elég! — kiált fel vüláraszerüleg Fekete uram, | felemelt jobbjával mintegy hallgatásra késztető a halászt. — Elégi Te A t. olvasó közönséghez. Az idők kegyelmével lapunk uj pályafutásának ismét egy negyed éve repült az örök semmiségbe. Hogy igyekezetünk és szorgalmunk is oda repült volna: ítélje meg az olvasó. Lapunk, megindulásakor, a politi­kát kizárni ígérte keretéből. Megtartatott. Méltányos, higgadt állást Ígért, de mindenekfelett a személyeskedést tüz- ként kerülni — Kerültük is. Hogy mindezeknek daczára, teljes mértékben — tehát feltett akara-| tunk szerint — az olvasó közönség igényeinek egészben még sem felelhet-; tünk meg: mentsen ki a kivárna- való­ból ama két szó: idő, viszony. E két tényező az, mely az akarat elé gördül s mely sokszor a szilárd igyekezetnek is gátat vet. Sokan talán ez őszinteségnek ily nyilvánulását a mosoly szemüvegén né­zik. Mi soha sem; bár tudjuk, hogy mi j sem lenne könnyebb, mint nagyhangú' szavak által felharangozni a még „noch nie da gewesen“-féle humbugságra a figyelmet s feltéve, hogy mai nap még hitelt nyerve — mi sem lenne könnyebb, mint azt meg nem tarthatni. Mi nem Ígértünk nagyot. A töké­letes egész alkotásra soha sem volt erőnk, mint — égig érő reklámok da­czára nem volt és nincs senkinek; s épen azért, ilyent jövőre sem Ígérünk, — nem akarván az olvasó közönséggel szemben az ujságosdit játszani. Lapunknak ez évfolyamán meg­indulásakor sokan meghúzták feje felett a halálharangot. Volt reá némi okuk. Az életért járó dij kezdetben na­gyon sorvasztólag tömörült, -— mint minden irodalmi vállalatnál, de melyet aztán kipótolt bennünk az aka­rat ; mert valóban, annak kelle a hi­ányzó részt pótolni. És ebben nincs semmi mosolyra késztő. A kitartás mindig erély. Hiszen azt mi is nagyon könnyen megtehettük volna, és a fővárosi lapok példájára megtehetnénk ma is, hogy czimszallagjainkra tizes numerusok helyett ezeres számokkal sorszámoz­nánk előfizetőinket, ha mint azok, ön­nön magunkkal akarnánk bohóskodni, s ily nagy elterjedtségünk köze­pette arra ébredni fel, hogy lapunk — az ezrekbe menő előfizetők da­czára — egy szép évnegyed reggelén megszűnt élni. Mi nem igy számítunk, mert meg kell vallani, hogy nem is vagyunk még 1 oly nagy urai a helyzetnek, hogy az olvasó közönség tömeges pártfogásál még mindig ne igényelnénk. Lapunk tehát, a t. olvasó közönség i pártfogása mellett továbbra is élni fog, szokott feltételei és árak mellett: .Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, ne gyedévre I frt. Tartalmát az idők és viszo­nyok határozzák, melyre nézve a szerkesztőség mindent elkövet. Tesz, í mit tehet, de nem igér. Nyíregyháza, 1876. márt. 28. Angyal Gyula, felelős szerkesztő. A Tiszapartról. A fővárosi hirlapokból értesülve, vagy személyesen meggyőződve, a Duna áradásait borzasztóknak ismertük, s ret­tegve gondoltunk a Tiszára, melynek távoli moraja mintegy már szintén kezdte hangoztatni füleinkbe a memento mór i-t. A moraj s a tompa figyelmeztetés | mindig közelebb és közelebb hangzott, mig végre csakugyan előttünk áll. A Tisza borzasztó! A megbokro- ■ sodott hullámok, mint egy halálostor, mé­rik a csapásokat. Dombrádon folyó hó 19-én a vész­harang kongása még az iskolás gyer­mekeket is tettre szólitá. Azóta a töltésen nincs éj, nincs nap. A közeli és távoli községek kézi és szekeres munkaereje mind a vészhelyen van. Egyik csapat felváltja a másikat, s igy folyik a munka szakadatlanul. Tökéletes népvándorlás! Négy-ötszáz munkás dolgozik éjjel­nappal, nem törődve éhséggel, hátraha- I gyott övéikkel, mert hiszen előttök a i legborzasztóbb vész, mely ha gátját töri,

Next

/
Oldalképek
Tartalom