Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-05 / 10. szám
mással a kérdések megadásában, s megtisztelve érezte magát a gyermek ha hozzá idéztetett a kérdés, miga mellőzött (az idő rövidsége miatt) csaknem könybe lábadt szemekkel adott jelt mellőztetéseül. — A kézi munkák, a gyermekek életkorát tekintve, elég csinosak és kedvesek vóltak, s nem holmi pipere tárgyakból, de olyanokból állottak, melyek a közéletben legnagyobb használatban vannak.— A vizsgálat részletes leírásába nem bocsátkozom azért, mert nem akarom a tanerőket classificalni akkor, midőn a gyermekeket kell megdicsérnem. Azonban elfogultság nélkül jósolhatok szép jövőt e zsenge ifjú intézetnek, mert nem sokat Ígért és már eddig is sokat nyújtott. — Tanári Elemér. A kisdednevelésről. Mióta az országos képviselőház múlt év deczember 20-án tartott ülésében P. Szath- máry Károly országgyűlési képviselő a kisdedóvodákra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be, azóta úgy a főváros, mint a vidéki lapok többször foglalkoztak az alapnevelés ügyével, s igen életrevaló eszméket pendítettek meg, melynek valósításával a hazai kisdednevelés nagy lendületet nyer. így például felhozatott, hogy az óvodák vezetésére első sorban nők vannak hivatva, mely által a nők munkaköre tágul s a női hivatásnak leginkább megfelelő tisztességes foglalkozási tér nyilik részökre. Az bizonyos, hogy a női gyöngéd bánás, a türelem és szelidség, csak is a nők tulajdona, férfiak kisded gyermekeknél ritkán tanúsítanak folytonos türelmet vagy szelid bánásmódot. A kisdednevelésről szóló törvényjavaslat II. czikke a képezdékről szólván, ezentúl mindinkább fog akadni igazi szakképzett kisdednevelőnő, a ki a törvény kellékeinek jobban és pontosabban fog megfelelni, mint az oly okleveles óvós, a kinek az elemi tantárgyakról fogalma sincs s a helyett, hogy a gyermekek önkénytes cselekvési vágyának kielégítésére fektetett munkálkodás, okszerű játék, testgyakorlatok utján az értelmet fejlesztené, lelketölő betüzés és magolásra szoktatja. A kisdednevelő működését nem lehet, nem szabad tündöklő csillogásként fitogtatni, annak mélyen, de biztosan kell elhelyezve lennie az alapban, mely alap a gyermek életével együtt a népiskoláknak is alapja. A kisdednevelő egyetlen perczig sem feledheti, hogy ő népnevelőknek adja át a gyermekeket, kik azt az életnek tovább nevelendik; azért, midőn alapot rak, tudnia kell, mi fogja terhelni az alapot? Milyen tananyag az, mely az alapot terheli? Ha pedig ezt nem tudja, ne bitorolja a nevelői czimet, keressen inkább tehetségének megfelelő foglalkozást, mert könnyen úgy jár, hogy minden ármányos íprotectio sem menti meg a szégyenletes bukástól és titkos futástól. Egy népnevelő Vidék. 0 r o s, febr. 24. 1876. Mióta a vadak országos kiváltságot nyertek a fegyverszabadság megszorításával, azóta nagy mérvű elszaporodásuk által félelmessé tették az utasokra nézve a közlekedést. A közelebbi napokban P . .községben J. E ... G *.. ur birtokán is tartatott hajtóvadászat; a hol azonban apró .vadnyulakon kívül egyebet nem találtak, azok is mind pardon-t kaptak. Bizony nálunk is — községünkben — nagyon elszaporodtak, és elhatalmasodtak a vadak; legközelebb történt, — a mi valóban figyelmet érdemel egyrészről azért, mert mu láttató, másrészről pedig mert elszomorító eset. Egy farkas a papokban ellopott egy akkora nagy boijut, melyet háromszorra sem birt egész családjával ellakmározni, hanem kapta magát a hajdani Phaedrus meséjében felmerült példa szerint — kölcsönös barátáágból meghívta róka komáját vacsorára, ez — nagyon természetes — kész szívvel elfogadd a barátságos meghívást; és midőn a levágott borjú húsból javában folyt volna a vendégeskedés, a borjutulajdonos rajtok ütött, a farkas tőrbe esett — most már felvilágosításul megjegyzendő, mikép ezek nem vad-állatok voltak, hanem vad-emberek; mert valóban egyiket Farkasnak, a másikat Bókának hívják. Ilyen világ van nálunk! nagyon óhajtandó volna, hogy itt is gyakran tartatnék rendőri tekintetben hájtóvadászat a vad-emberek ellen; mert hejh 1 sok róka és farkas lakik Orosonl itt is sok elfojtott gonoszságot kisütne egy Ráday-féle expeditio! Kérdezhetné talán valaki az olvasók közül: mi az oka e nép ily nagy mérvű demo- rálisátiójának? oda vetve: talán a dologtalan- ság, henyeség, s az ebből kifolyó szegénység! ezt nem állíthatom, mert úgy télen mint nyáron e község nagy kiterjedésű határán találnak munkát a birtokos osztálynál, és jól is fizettetnek ; ha pedig a vér romlottságot vagy vallástalanságot állítanánk fel szülő okául e nép (tisztelet a kivételnek) erkölcsi sülyedé- sének? ezt ismét ellensúlyozza a következő megfejtés: hiszen az ember véralkatánál, és természeti hajlamánál fogva, — mint a gyermek — úgy a jóra, mint a roszra egyaránt hajlandó; hát mire való a rendőri fegyelem! az erre vonatkozó törvények alkotása és alkalmazása! A vallástalan Ságnak pedig épen semmi sem róvható fel, mivel a kis községben három lelkipásztor lankadatlan buzgalommal vezérli kiki a maga nyáját a gyönyörű szép lelkimezőn, és mondhatni: csaknem kalapácscsal verik hiveikbe a jó erkölcsöt és a VIII. parancsolatot! Azonban minthogy az okozatnak még is okának kell lenni: keressük azt egyedül és kizárólag a törvények tulszelidségében, és a törvényes közegek evvel karöltve járó korlátolt eljárásában. — Eléggé szomorú jelleme ez a mai alkotmányos szabadságnak! Sz— n— s— CSARNO K. Egy utazó török levelei M. barátjához Stambulban. (Folytatás.) Hét nyólcz fiatal egyén kezeik s lábaiknál fogva vaslánczokkal összefűzve, éktelen, rekedt hangon dalolva jöttek szőttében egymás mellett, 3zuronyos egyénektől kísértetvén. A csapattól kissé há'rább jött fejet hajtva, két őszbevegyült földmivelő. A szomorú arcz látása mindég megindít. Részvéttel közeledtem az egyik öreghez; s kéreztem: miért vannak az iiyak összelán- czolva ? „Ah török uram; feleié a könnyező öreg „ez ifjak közt nekem két fiam van, mielőtt katonának vitték őket, engedelmesek, születisztelők valának, haza jövetelök után, korcsmázók, verekedők; már ez évben másodízben vannak összelánczolva. Én igyekeztem őket javítani, de a rósz társak miatt lehetetlen. Ezeket szüleik maguk biztatják „fiam ne légy gyáva, inkább ölesd meg magad" Az isten vesztette volna fiaimat is ott, hol elromlottak, hogy soha ne láttam volna meg, romlottságokat — könyebben esnék, ha a sírban tudnám őket.“ íme barátom az életet mérve az élettel, látod a házi nevelés, a népiskola és a katonai nevelés kultur állapotát. Az édes apa vesztét kívánja tulajdon gyermekeinek. Az ifj<ik miveltségi állapota, mérője a családi, népiskolai, s katonai élet miveltségi állapotának. Utad) tovább vezetvén, egyszer egy városi vendéglőben kellett éji szállást foglalnom, Közbevetőleg megemlítem előtted, hogy sehol se láttam utazásaim közben, drágább s rosz- szabb ellátást, mint a magyar vidéki vendéglőkben. Magam sem tudora megfejteni, hogy honnan ered, de tény, hogy más nemzetiségi népek fördőit látogatván meg, itten egy heti ellátást nyertem azon összegért, mit a magyar vendéglőkben, két napi dij fejében kellett fizetnem, holott itt az eleség könnyen és olcsón beszerezhető. A vendéglő ebédlőjében töltöttem az estvét; mint minden rest és heverő ember, csibukom gyűrűző füstjén merengtem, midőn nagy robajjal nyilik az ajtó, s nehány ifjú a szobába robog, egy asztal mellett helyet foglalnak. Foly a bor, csapong a jó kedv, szikrázik a pattogó élez, különösen egy ifjú mu latatta társait elbeszéléseivel, melyek mind a bor által nyújtott élvezetek körül forogtak. Meglehetős humorral adta elő adomáit, különösen emlékszem egyre, hogy egy alkalommal vidéki mulatságon, hova mint „banda“ méné* nek működni, annyira le-„skartolták“ magokat, hogy a brugós bőgőjét, melyről azt hitte, hogy az a szekeren reá dőlt társa, annyira pofozta, hogy két hétig is fájt a keze. E közben három négy ifjú jelent meg a teremben, s egy üres asztal mellett letelepedtek poharazni. Mind a két asztal mellett ülők, szemlátomást kerülték a másik asztal mellett ülőkkel beszélgetést kezdeni. Egy óra folyt le zavartalanul, mig egyszerre egy elejtett szó miatt heves vita keletkezett. Az ifjak felugráltak, heves gorombaságokban törnek ki egymás ellen ; e veszélyes perezben nyilik az ajtó, s egy kétségbeesett arczu ifjú az ajtón berohan, s e kiál'ássál: „fiuk, jön a pedellus“ az általelleni ajtón eltűnik. Egy pillanat alatt vita, pohár feledve lön, az ifjak „mentse magát ki tudja“ franczia mondatot, gyorsan leforditották magyarra. Mig a korcsmáros nagy sietséggel a poharak elrakásával s asztal törléssel foglalkozott, újra nyilik az ajtó, egy nem igen tisztességes öl- tönyü, s nem is oly ajánló arczu egyén mint Yan Dyk, kinek arczképét a kaukázusi faj megjelölésére használják az európaiak, belép, a korcsmároshoz rohan, s reá mennydörög: „kik ittak itten“ ? „Ez a török ur“, feleié a korcsmáros a legártatlanabb képpel. Az egyén fejcsóválva s morogva szaladt el azon ajtón, melyen az ifjak egérutat vettek. „Korcsmáros ur! kik vóltak ezek a brugó pofozó ifjak, s ki vólt az a rettenetes ember, kinek csak megjelenése is elég vólt egy kápláralja ifjatmegfutamitni“ kérdezőm. „Az ifjak tanulók, ez az ember pedig a pedellus, ki az ifjakra felügyel, s őket az éjjeli kihágások megtételében akadályozza.“ „Ah! tehát önöknél korcsmáros ur, nem az ifjú erkölcsi érzete óvja az ifjat a kihágás ellen, hanem pedellus? S az exszabó és czi- pész urakból nem csak adószedők, hanem egyszersmind az ifjúság erkölcsi őrei is kitelnek, kik a szülei és tanítói tisztet, az ifjak nevelését is képesek teljesíteni?Na korcsmáros ur! mondja meg az ifjú urak szüleinek és tanítóinak, ha velük találkozik, hogy egy kontyos török a Bosporus partjai mellől, itt járván, mondotta : azon szülét, ki fiának nem ad erkölcsi nevelést, hogy ez és nem bajulus őrizze a botlástól: azon tanárt, ki nem képes az ifjú lelkében a tanulás és tudás vágyát felébreszteni, én bajulussá tenném, a bajulust pedig szülévé s tanárrá; mert meg van inra: „Ne sutor ultra crepidam“ Láttam jártomban keltemben, az ifjú nemzedéket, hogy 12—13 éves fiú pálczával kezében sétál s szivarozik 1 Kész öreg emberek. Mérd az életet az élettel, ez a brugó pofon verés, ez a bajulus féle morum censorUgy tetszik, mintha egy aluvó lányt látna, Közelebb megy r lány az... tündér!!! angyal ? ! (Hátha?!!— | Es szemeit ekkor törölgetni kezdte — Hisz e képet is csak szép álma szerezte... De meggyőződött hogy ébren van és lelke E varázsképet nem álmaiban lelte. Érzi, valóság az! ha álomkép volna — Hy közelben régen szét lenne foszolva! Nem álomkép, hiszen mosolyog az ajka, Keble reszket, márvány hullámokat hajtva... Merőn áll előtte — szive alig dobban. Fél, hogy felkölti, ha feldobog tán— jobban. Pengve hull kezéből földre folvont íjja De ébredésre most még e zaj se hívja, óh pedig máskor, hogy megszakadjon álma, Elég rá egy hulló szirom susogása. Letérdelt az iiju, halvány arcza lassan Kigyult, mint hajnalon havas bérez magassa; Szivén hajnal ébredt, szerelme koránya Lángját, boldog lángját fel magasra hányva — Ott térdelt hosszasan, néma volt az ajka, Egy sóhaj nem sok, de annyi sem volt rajta; Ott nézte hosszasan, boldogság közt csendben, Mintha lesné, miről álmodik e szellem... Nézte arczát, melynek tündöklő havában Piros rózsaszirmok nyitottak — javában ; Ha fehér liljomot kelyhén gyilok érne, gy árasztaná el szűzi tiszta vére. — Nézte azt az ajkat, mely beszél, bár hallgat, S a mosolyt, min üdv kél, mi fájdalmat altat, Bűvös illatát szűz kebelében sejtve — így mosolyg a rózsa, felhasadván kelyhe. — Nézte a fátyolt, mely, mint foszló köd árnya, Keblének halmait el csak alig zárja. — Olyan ritka; keble rengő gyenge habja Isten csudája, hogy át nem ömlik rajta. Ott a két gyémánt domb, gyémánt sikon kelve. Jelzi, a gyermekkor lejátszva, letelve; Két sirdomb, mit a szív érett kora készít Temetvén az élet gyermekkori részit. — Mellette, két oldalt, dús hajahullámzék.— Ha volna zord éjben — ilyen voln’ az árnyék, Feketébb százszor a legviharosb éjnél, — Fekete harmattal növelte gyász éjfél. Megvolt bűvölve az iiju vadász lelke, S a tündér habkezét ajkához emelve; Mint Ősz derén hull a falevele folyvást Ömlött rá csók-ezre, váltogatván egymást. óh, e csókok nagyon forróak lehettek ... forró a sziv-láng is, a melyből születtek; Mintha tűz érte voln’ tündér karja mozdul, Mint midőn húr szakad érintett kobozrul. Még egy csók Is ez volt az, melynek lángja végre . ébredést lehelt a szép tündér szemére ,.. — Rémülve, szökött fel óh de a kéz fogva!.. S remeg a szerelem lebilincselt foglya. — ; Slőtte egy szép kép, minőt sohsem látott... S a képpel érez egy nem ismert világot. Némán nézték egymást, olvasták a szembül, Azon érzést, melytől a lélek megszentül.— Némán nézték egymást, minden hang az ajkoD, Hallgatott, miként húr, félre dobott lanton; E némaság mégis érthetően kérdé: Ki vagy, ki e szívnek rejtőkéig fértél ?.. Nyugtalan a tündér !.. menni innen messze., Óh de a kép — ha megy — kísérője lesz-e ? Szive hangosabban, édesdebben dobban, Szeretne elmenni, itt maradni jobban. — Mit tündér honában, álmában se látott. Most lelke egy uj hon, uj világba szállott, Melynek boldogságot árasztó legébe’ Ott ragyog az ifjú szerelmének képe. — Hosszú küzdés után az ifjúnak ajka Átszállóit egy meleg epedé sóhajba; Bevallá szerelmét, mely lángol szivében,.., — A tündér oly boldog, szerelme egében 1... Oly boldog a tündér! hiszen lelke álma, Most testesült meg, ez uj világba szállva... Mért is érzeoé a szív — gyönyörbe lépve — Hogy nyugalmát gyakran össze akkor tépte. Midőn önfeledten bevallá szeretlek, lattyui szivmetsző borús dalra keltek. Megrezzent a tündér, de „szerelmét“ látva Üdvén keresztül most jövőjét se látja. Midőn az első csók szűzi ajkán égett, Nem érzett üdvöt, de érzett veszteséget. Nrzé e csók szivén mindent összetépe — E csókban megölve: üdv, országa népe. ság, mértéke le end a classicai nevelés Mi * álláspontjának, . 20 Hallottad s olvashattad százszor s eze szer, hogy az európai népek, mennyire kérked nek politikai miveltségükkel s polgáriosodásuk kai, azt gondolnád, fenékig tejfel, ne hidj ű' kik 1 nem mind arany az, mi fénylik. Vedd ü élet mértékét, meglátod, mennyiben van igazuk Spanyolor.-zág egyet fordult a másik oldalár* Francziaország vergődik, s nem tudja alkot mányos életét állandó erős alapra helyezni Miért? mert hiányzik a közerkölcs tisztasága mely nélkül szabadság, s alkotmányosság fen» nem állhat. Bécs polgársága kérkedik mivelt- ségével, mely őt a birodalomban vezérszeren vitelére tenné képessé; kérkedik népeket fel- olvasztó erejével, s midőn 1848 történetet akart Írni, a hosszú százados Caesarisaius bukása után, nem vólt polgár, ki a polgári jogokat gyakorolja, midőn tisztviselőit választó a szavazó urnák üresen maradtak. Története a „katzen Musik“ok s nem alkotmányos érzető polgárok története. (Vége. köv.) Irodalom. — Előfizetési felhívás „a túlvilág komö- diája“ czimü hat szakaszos költeményre. Irta Koroda Pál. A mü első öt szakasza jobbára a modern eszmekörből merített költői mozzanatokban tárja elő a kétségeket a hittan által hirdetett túlvilág iránt, mig a hatodik a költői megoldást kísérli meg. Bár a költemény csak egészben érthető meg, töredékeit is hozták egyes lapok; „Pesti Napló“, mely a bemutatott részletnek „gondos formát, tiszta nyelvet és tartalmasságot“, szerzőjének pedig „ritka szép költői tehetséget“ tulajdonított. Á csinos kiállítású könyv márczius hóban fog megjelenni Az előfizetési pénzek (példányon- kint 1 frt) szerzőhöz Pozsonyba (konvent utcza 353 szám) küldendők. Hat előfizető után tisztelet-példány jár. * A „Magyarország és a nagy világ“ 9-ik száma megjelent a következő tartalommal. Szöveg: Barna Ignácz. (I. F.) — Egy fáradt ember naplójából. Újabb közlemény. (Opitzky János.) — „A szüle.“ Rajz a csángó népéletből, (László Mihály.) — A Hunyadi-vár Temesvárott (Pesty Frigyes.) — Színházak. (Nemo.) — A sárga álarezos. Elbeszélés. (Wilkie Collins.) Folytatás. — Sakkfeladvány. — Szótalány. Rajzok: Barna Ignácz. — Az „absynth akadémia“ Párisban. — Tanú az alsóház előtt. — Kesergő zsidók Salamon templomának falain Jeruzsálemben. — A Hunyadivár Temesvárott. Előfizetési dij: negyedévre 2 irt 50 kr., félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Fővárosi hírek. — Tóth Ede koporsójára Felekiné asszony igen díszes babérkoszorút fehér nehéz szalaggal helyezett, melyen fekete gyászbetükkel e sorok valának olvashatók: „A pályatársnak és költőnek Némethyné színtársulata Miskolczról “ — Br. Rotschild Albert 5000 frtot adományozott az árvíz károsultak számára. — Madarász József is irt, — mint a ^F. P.“ közli. — Kossuthoz levelet, melyben szintén tudtára adta az önkénytes száműzöttnek, hogy Magyarországon nagyon érdeklődnek aziránt, mit gondol Kossuth Deák haláláról, de — mint a következmények mutatják, — Madarásznak nem jutott a válaszból. Most, mint ugyanazon forrásból halljuk, uj levelet intézett Madarász Kossuthoz, melyben azt kérdi tőle: mit gondol hazánk folytonos csapásairól, de különösen a jelenlegi árvízi veszedelemről. — — A városi tanács által a Deák szoborra Reszketett... Szép arcza fellegekbe lépett Haldokolván rajt’ a tépett ö r ö k é 1 e t. Útra köszülének : láng szerelme,., és ő ; — Hívén, még most nem lesz visszalépni késő. Hattyúit szólitá s készen lett azonnal — Hogy elvigye lelkét gyötrő fájdalommal, S mint fűszálakon — ha harmatossá lesznek — Szempilláin egy-egy ragyogó köny reszket. „Tekints a tópartra !.. lm fogatom készen !.. — Szól és ajkán a hang ellágyul egészen — Oda néz az ifjú, megdöbben, elnémul... — Hajléka küszöbét ma miért lépé túl!,. Üdve napjának, mily hirtelen múlt fénye !.. Osszetépve hull le porba szép reménye!,. Hattyúk, csigahintó ! villámkerekekkel! .. Csak most érzi lelke, tündért szeretett el... „Tudhatod ki vagyok“ — szól a tündér halkan Aztán elvész szava egy nehéz sóhajban... Hisz földit szeretni, halál lenne neki, Mért is szállt le ? most ez eszme dúlja, tépi... „Légy boldog, szól újra, többé egymást látnunk Nem szabad !.. erősen tiltván származásunk. — Ha boldoggá tehet e napnak emléke Emlékezzél reám, szenvedésim képe I.. S hintájába szállván, eltűnt, szállva, messze... Kitudja, szivöknek több nyugalma lesz-e ? És az ifjú soká, — bár már mit se látva—• Némán nézett, fájó könyén át — utána. (Folyt, köv.)
