Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-07 / 19. szám

vezék § bőviseletet, mely okvetlen isten ha­ragját vonandja az ember fejére. Később az­tán miután az istennel való fenyegetés mit gém használt, fellépett a lompos bu- ' y o g ó ördög ellen a hatóság. Dániában valaki ilyen túlságos bő bugyogóban járt, a hatóság emberei minden kivétel nélkül le­vágták róla, és sokszor az illető nadrág nélkül ment haza. II. Joáchim fejedelem több oly divathőst a bolondok házába záratott. Jó, hogy ez a n. Joachim császár most már nem él 1 A XVII. század elején e divat megválto­zott. Persze, egyik szélsőség követte a másikat. Ekkor meg a szűk spanyol divat állott be. Hogy azonban ez jól álljon, az izmok kócz, korpa, vagy szénával voltak kidombo­rítva’. Sokan hast tömtek maguknak, melyet gztán ludbasnak neveztek. Természetesen a divat mindkét nemnél lábrakapott; sőt a nőknél oly erősen, hogy a 30-as évek-felé a nők hátul testüket annyira kitöm­ték, hogy a kidomborodáson egy kis inas bát­ran elülhetett. Épen ilyen bolond divat lett aztán a leppentyüs viselet, azonban ennek a XV. szá­zad közepe táján vége lett. Az udvarias és lovagias társadalom a színek nyelvét a szerelemre vonatkozólag is igen finomul kifejlesztette. Egy igazi lovagias szerelmesnek e szerint alkalma volt szenvedé­lyének minden fokozatait öltözéke által kife­jezhetni. Ez a tarka játék legfőbb virágzásá­nak ideje a XIII. században volt; ehez csat­lakozott még a szokás is, — hogy az illetők családi czimereiket a ruhára himezve hordák. Ma e divatot a lovak és a kocsik viselik. Jött aztán az úgynevezett osztottvi­selet. Ez abból állt, hogy a ruha vagy széliében, vagy hosszában kétféle színre volt választva, de nemcsak a szin, hanem a szabás szerint is a baloldal a jobbtól, avagy az alsó test a felsőtől. A középkor ez esztelenségei mindkét nemnek tulajdonai voltak, kivevén a^ két színre osztott viseletét. Ez a férfiak kizárólagos' sa­játja maradt. A viseletek esztelensége helyenként an­nyira ment, miszerint a divat-uracsok már meztelen vállal kezdtek járni, mit aztán az öregek is a megbotránkozásig utánoztak. Majd ismét e kirágott ruha átment az ellenkező szélsőségbe s a rokknak gallérja egészen a fülig emelkedett s még azon felül nyúlt ki a talyigakerék nagyságú ékes fodor, melyen a fő, mintegy tányéron nyugodott. A csipke-fodor később az óriási parókák­nak esett áldozatul. A csipkegyártás a XVI. században kez­dett virulni; a csipkék könyüsége és finom­sága, ama titokteljes kecs, melyet az által kölcsönöznek, hogy eltakarnak és mégis látni engednek, nagyon elősegítette gyors elterjedé­süket és kedveltségöket, és pedig nemcsak a nőknél, de a férfiaknál is. • A kalapot csipke szegélyező. Csipke le­begte körül a nyakat, mellet, kezet. Csipke takarta a csizmát és a kard markolatát. Egy­szóval mindenütt csipke. A női viseletek gyakran változtak, főleg hosszúságúkat és bőségüket illetőleg. Az uszály hol mesés hosszú volt, hol rövid és szűk. Egy időben meg annyira igyekeztek a testet beta­karni, miszerint’ az árcz sem maradt mez nélkül. Az álcza általános viselet volt. Ez ugyan most is meg van. Ez időben egy díszes bál alkalmával némely hölgy oly vékony átlátszó szövetbe öltözött, hogy kecseinek minden izma látható volt, a helyett, hogy láthatatlanná tette volna; — mások ismét tetőtől talpig nehéz sűrű kelmékbe burkolták magukat, s vasas pánczélba szorították keblüket. Legtága­sabb tér nyílt azonban a divat számára az ember fején és haján. Lássuk hát. ....... (Folyt, köv.) Vidéki h i r e k. ur is a lagizgatottabban járt-kelt, várva a jö­vendőt. Végre jelentették: egy fiú 1 Képzel­hetni az apa örömét. Rögtön neje szobájába rohant. A nő egészséges volt, a gyermek is. Még az este kellett határozni, mi lesz az első szillött neve? „Ugy-e édesem, Tódornak fog­juk keresztelni?“ szólt a nő. „Nem szivén:, nevezzük Jakabnak, hisz az én nevem is Ja­kab, hát nem szép név az?“ — „Szép, szép de látod, én úgy szeretem a Tódor neveti“ — „Tehát mégis igazuk volt azoknak, kik óva intettek, hogy figyelemmel kisérjek egy bizo nyos Tódor urat, most már mindent tudok.® — Fövényi ur fölkelt és a legmogorvábban távozott. A házaspár az estétől nem beszélt egymással. A múlt héten nagy tűz ütött ki a helységben, a Fövényiék háza is lángra kapott. A veszély nagy volt, segítségről szó sem le­hetett, miután nagy szél uralkodott. Mindenki az udvaron és az utczán volt, csak Fövényiné és kis gyermeke nem volt sehol. Keresték, de nem vQlt található, végre F. maga bement az égő házba s nejét csakugyan ott találta gyer­mekével. Hitta ki, mert a ház be is dőlhet, de a nő nem akart menni. „De hát mit akarsz tulajdonképen?“ — kérdé F. „Tódor?“ mondá a nő. „Nem, azért is nem, Jakab és százszor is Jakab.“ Azzal kifelé ment. Nem is szólott senkinek arról, neje hol van. Másnap ott ta­lálták az anyát gyermekével a lángok által elhamvasztva. ÚJDONSÁGOK. — Tisztelettel tadatjuk a helybeli és vidéki előfizető és hir- dettető közönséggel, hogy úgy az előfizetések, mint a hirdetések fel­vétele is kiadóhivatalunkon kívül — helyben, még a nagy czukrászda épületében levő ifj. Czukor Már­ton fűszer- és vegyes kereskedé­sében is es±közölhetök. — Tisztelettel a kiadóhivatal. — Múlt hó 25-án Kassán villámlás között megeredt a jégeső, s mintegy 10 perczig hul­lott, úgy hogy az utczákat egészen elborította. — Fölhívás. A kecskeméti fiók protes­táns-egylet kedves kötelességéül ismervén, a f. hó 14-ikén Kecskeméten tartandó országos protestansegyleti gyűlésre érkezendő vendégek elszállásolásáról gondoskodni: van szerencsém az országos protestáns egyletnek ide szándé­kozó igen tisztelt tagjait felkérni, sziveskedje- nek nálam az érkezés idejét is tudtul adó be­cses levelök utján minél előbb jelentkezni. — Kelt Kecskeméten, 1876. ápril hóban. Les­tár Péter, a kecskeméti fiók protestans-egy- 4et elnöke. — Védegylet. Több polgár Nagyváradon oly védegylet alapításán fáradozik, melynek fel­adata leendne a belföldi ipart emelni s ez ál­tal saját maguk kereskedését és jólétét elő­mozdítani. Ez ügyben a múlt szombaton dél­után a „Sas“-ban egynehányan gyűlést is tar­tottak s abban állapodtak meg, hogy e czélra több kiváló polgárt igyekeznek megnyerni. — Legközelebb falragaszokban értesítve leend a közönség az alakítandó védegylet czéljáról s közgyűlés tartásáról. — Egy név miatt. Gyuláról írják a „Füg­getlen Polgárinak a következő esetet, mely egy közeli helységben történt. Fövényi földesur házánál nagy sürgés-forgás volt, minden percz- ben várták a trónörökös vagy legalább egy berczegasszony világra jöttét. Maga .-Fövényi (—) Uj-Fehértón az ifjúság a húsvéti ünnepek másodnapján, zene s szavalati estély- lyel összekötött tánczmulatságot rendezett, mely a szabolcsmegyei árvízkárosultak javára 142 frot jövedelmezett s ez öszvag a megye alispánjához be is küldetett. így olvastuk ezt az „Egyetértés“ April 25-iki számában. Az a derék dolog, hogy a fővárosi lapokból kell az eseményt megtudnunk, holott az illetők lapunk­ban már az Apr 23-iki számban közölhették volna l A Közlönyben is csak az Apr 27-iki számban jelent meg. Talán Ujfehértó Debre- ezen vármegyéhez akar csatlakozni s ezért negligálja el ennyire a megyei lapokat? (—) Egy fővárosi újdondász írja Apr 30. nagy fontos képekkel; „az időjárás oly nyárias, hogy több helyen a fákon már gyümö'csőket látni“— Dejszen drága kollega 1 hol már most nem lehet gyümölcsöt látni a fákon, nem is fog látni ebben az esztendőben! (—) Még a szolgabiró is! Izsépi Béla ho- monnai szolgabiró — mint a lapokból olvas­suk — e napokban főbe lőtte magát. Közöljük e hirt azok érdekében, kik vele megyénkben netalán vérségi vagy baráti viszonyban állottak. (—) Drága mulatság. A szent Margit-hid ünnepélyes megnyitása 8—10 ezer forintjába került a nemzetnek.— Csak? Hány adóhajtó kell ahoz, mégpedig a mérgeséből, hogy ennyi pénzt bekebelezhessen az állam üres pénztá­rába? (—) Az Aradon Apr 10 rendezett, do- hánykiálliíás alkalmával a bíráló bizottság megyénk fiai közöl Gróf Desewfy Gyulát, a ki­rálytelki pusztán termelt dohányáért, állami aranyéremmel tüntette ki,-— Bleyer Leopol- dot pedig, Ibráriyban termelt dohányáért, ötven forinttal jutalmazta meg.— Ezekből a dohá­nyokból magunk is szeretnénk egynéhány pi­pára valót 1 (ez.) Becsületes gazember A kéki ref. lelkésznek — ki April 18 délutáni 3 órakor utazott el hazulról s csak 26-án tért vissza, ismeretlen tolvaj látogatta meg bezárt szobá­ját. A tisz'ára kiseprett szoba padlózatán ma­radt, kif lé irányult lépésű, széles rövid lábat eláruló sáros nyomok azt engedik sejteni, hogy mindjárt a lelkész elutazása után, a me­szelés végett nyitva hagyott konyhán és két szobán keresztül hatolt be a pitvarba a tolvaj, s nyitotta ki a bekulc3olt lelkészi szobát, — miután Apr. 18. Kéken meglehetős eső volt s azóta az • utczáról a szobába betörő sáros lábnyomokat nem hagyhatott maga után. — A gaz tettes némi becsülést érdemel annyiban, hogy a lelkész Íróasztalának fiókját kikutatva, az abban lévő irományokat összevissza ku­száivá, semmit el nem orzott, az irományokat összekötő szalagon kivül. — A vagyonbiztonság m ly szép példája ez, fogalmat szerezhetni be­lőle I (Sajnos, hogy már Kék községről is ilyes­mit kell hallanunk! S z e r k I (—) A Sz. és H. Közlöny f. évi 18-ik szá­mában, e rovatban: „A közönség köréből“ egy vidéki előfizető, czikkét szóról-szóra ezen kezdi:. „Szabólesmegye egyik éhenkórász lap­jában a „Szabolcsi lapok“ legutóbbi számában stb. stb. A mennyiben e sorokból azt lehet ki­venni, mintha a megyének több éhenkórász lapja is volna: ezennel felhívjuk a „Közlöny“ szerkesztőségét, hogy, a közlemények kellő kom- matizálásával kerülje jövőben az ily kétér­telmű kifejezéseket s egyszersmind legköze­lebbi számában jelezze, hogy az az éhenkó­rász czim csakis a „Szabólesi lapok®-ra vonat­kozik. — (—) Hogy szoktatják az uj embert ? Don Francisco barátunk uj állomásra költözvén, hogy az ottani poros levegő ártalmára ne le­gyen, bóldogabb vidéken termett két hordó fi­nom szinbort is vitt magával, s a mint illik, pinezéjében elhelyezte. Vendége érkezvén, siet a kancáéval „a föld alá“ — mint Debreczen- ben szokta Pák bátyó magát kifejezni, fordítja a csapot s ecce! a csap nem adja a bort 1 Bizonyosan valami szőlőszem dugult a csapba, gondolja magában, szalad fel hajtőért, drótért, piszkálja a csap nyílását, de a csap csak nem akarja az igazságot. Újból felballag lopó­ért, ledugja a hordóba, mindig mélyebben mé­lyebben, utóljára pedig egészen, hiába I nincs a hordóban egyéb levegőnél. Bizonyosan el­vitte azt valami jámbor és istenfélő atyafi. De hát miképen, holott a pincze zárva vóltés be­zárva találtatott ? Mint a fáma mondja, — az ajtófelet levették s rébus bene gestis ismét visszahelyezték a szoktató magyarok, a nélkül, hogy a gazda sejtett vólna is valamit I (—) Nálunk is el kelne az a határozat,- melyet a fővárosi közgyűlés hozott a husnehe- zékre vonatkozólag, jelesül, hogy nehezékül csak élvezhető egészséges husdarabok és a le­vesben használható csontrészek adhatók, de nem élvezhetlen húsok és üres csontok. E szabályt áthágók 1—100 forintig terjedő bün­tetéssel sujtatuak. — Megye 1 ubi es ? (—) Egyik tiszteletbeli levelezőnk terje­delmesen és egész komolysággal tudatja ve­lünk, hogy lapunk múlt évi folyamában közzé­tett vizbéfulása a k—1 fiatal papnak akként történt, hogy midőn a nevezett egyén a Tiszá­ban úszott., s két kezefejét összetette, egy nagy rák összecsippentette hatalmas ollójá­val a két kezét, s magával lehúzta a folyam fenekére. — Persze valami lurkók ámították el! Aztán most meg minket akarna luddá tenni. Nem oda Budai Azt csak elhisszük Há- ri Jánosnak, hogy a tengeri rák „felvett olló­jával egy lovas kozákot,“ de a tiszai nagy rá­kot nem. (—) Május l-jén a vasúti mozdonyok szokás szerint felíombozva és koszoruzva robogtak pá­lyájukon végig. — Többet érne annál egy 24 órás csendes meleg eső, gondolja Lőkös ba­rátunk, ki öt szál káposzta-palántot ültetett annyi helyre, a mennyire egy is elég vólna, s most palántjai a sűrűség miatt nem bírnak meggyökerezni, — hanem hát ő a szárazságot okolja 1 (—) A fürdési idény már megkezdetett, mégpedig nemcsak a Sóstón, hanem a faluvé­geken levő vályogvető gödrökben is, az isko lás és iskolakerülő gyermekek részéről, da­czára hogy túlhajtott tisztasági hajlamukért a szülék által minden kímélet nélkül megkásti- gáltatnak. — Iparosaink figyelmébe. Á kereske­delmi minisztérium zemplénmegyei Tokaj köz­ségnek megengedte, hogy az ott márczius 27- kén az árvízveszély miatt meg nem tarthatott országos vásár pótlólag május 15 kén tartas- sék meg. Exekutiók elrendelése. Az árvíz mi­att több megyében beszüntetett adóbehajtások újból való átalános megindítását a pénzügymi­niszter már elrendelte, hivatalos indokolás sze­rint azért, — „mert a helyzet az árvíz által érintve vagy veszélyeztetve volt községekben lényegesen javult.“ Miután az árvíz elvonult és az alámosott házak már nagyobbrészt össze­dőltek, mely tekintetben ennélfogva veszély nem forog fenn, a helyzet ha nem is „lényegesen,“ de ennyiben talán „javu't.“ Azt hinné az ember, hogy a pénzügyminiszter ily roppant horderejű rendeletet adva ki, legalább arról gondoskodik, hogy szégyenszemre s a legkompromiltálóbb módon ne állítsa pelengérre egész hivatalát s intéző személyzetét, hanem körül tekintet a sújtott vidékeken s tudomást szerez magának arról, ha vájjon a helyzet javulásáról komolyan beszélni lehet-e ? — A fóldmivelési miniszt. — úgy látszik a pénzügyőrség tudtán kivül gon- doskedott is arról, hogy az árvíz által okozott károkról pontos értesítéseket kaphasson, s e gon­doskodás folytán már eddig is sokkal nagyobb mérvű nyomorúságról érkeztek jelentések kü- löuösen a szántóföldeken szenvedett károkról, mint a minőt gondolni is lehetett volna. És ezzel egyidejűleg rendeli a pénzügyminiszter, hogy az adók behajtását a „helyzet .lényeges javulása folytán“ újból kezdjék meg II Ebből mást alig lehet gondolni, mint hogy az adóbe­hajtások csak azért függesztettek fel, mert a legnagyobb vész napjaiban azok folytatása le­hetetlenné volt téve az oly helységekben, hol a házak viz alatt állottak. Áldott emberség, bogy csolnakon csak kivételképen járta az ex quálásl Most, hogy a viz leapadt, hogy a sújtott vidékek nem életveszélyben tán, — de pénz és segélyforrás nélkül állanak, ám a ká­rok még épen nem állilvák helyre, kezdődhe­tik újra a bajszai — Komáromy Pál árvaszéki ülnök apr. 19-én, alig 5 napi nagy rohammal jött agy- szélhüdés következtében elhunyt N.-Kállóban. Temetése a ref. hitfelekezeti szertartás szerint egy egyszerű imával történt a háznál. Megje­lent a város értelmisége felekezeti különbség nélkül. A megyei közigazgatási tisztviselői kar, élükön Bónis Barnabás alispánnal; az árvaszéki tisztviselők, elől az elnök Fintor József úrral* A sírnál Mikola László ügyvéd s jeles költe­ményeiről e lapok olvasói előtt is ismert jó barát vett búcsút: a barát, hazafi s jeles tiszt viselőtől. (§) Szerencsétlenség. Folyó hó 1-én hely­ben az uj. szőllőben; véletlen szerencsétlenség történt ugyanis a szőllő kerülő egy a szom­szédságban lakó asszonynak a szőllőbe járó tyúkját meglőtte, erre az asszony haragra lob­bant s egy piszkafát vett fel s neki ment a csősznek, hogy megveri, ez a puskatusát tar­totta elibe, az asszony pedig úgy találta a puska kakasát megütni, hogy az elsült, a sze­rencsétlen csősz azonnal szörnyet halt, s elis temették, — az asszony pedig átadatott a rendőrségnek. — No már erre igazán elmond­hatjuk, hogy a piszkafa is elsülhet. r= Egy ritka példa a házastársi életre nézve. N.-Kállóban f. hó 26-án temettetett el id. Yass József, a ref. gyülekezet legidősb tagja 86 éves korában. Ez még nem épen oly sok esztendő, mennyit sokan nem élnének meg e mai világban is De már az ritkaság, hogy valaki 50—60 évet éljen ugyazon egy felesé­gével. id. Vass József pedig élt 67, mond hatvanhét évet Maradt három édes gyermeke. Számos unokája, s jó számmal dédunokája isi — Öngyilkosság. N.-Kállóban, mint egyik levelezőnk értesít, apr. 27-én, az országos vá­sár napján, egy ottani földműves ember egész délelőtt még kint járt nejével a vásárban, egyet- mást vásárolgatva a házhoz. Délután, mig neje — mitsem gyanítva, kútra járt a szomszédba vízért, felakasztá magát. Levágták ugyan a szegény asszony kiabálására összegyűlt szom­szédok, de már ekkor késő volt. Megvolt halva. A tett oka ismeretlen. (=) Városunk szinpártoló közönsége mondhatjuk, hogy a múlt héten élvezett, mi­után a színház többnyire telve volt, a tapsok s kihívások, nem is hiányzottak s reméljük, hogy az igazgató ur ezután még jobban oda fog Ihatni, hogy a szinpártoló közönség elismerését (megnyerje, miután társulata is nagyban erő­södött s amint halljuk, még Szeles, a debre- czeni színtársulat egy tevékeny tagját is szán­dékozik az igazgató ur szerződtetni. Nyirfalombok. XV. (Még egy gólyarege. Hevea philippika a kor romlott* gi ga ellen. Kulcs a prédikációhoz. Effendi, bég és egy harmadik személy. A cseptttelegráf. Kölcsönös kapaci_ t&lások. Mit mindent tud egy török urhölgy ? A csau. szók is szerepelnek. A közvélemény.) No amice Gólya I most már pihenj, és költsd el jó étvágygyal az ízletes béka-cotelet- tet, melyet azóta donna Cicónia elkészített és feltálalt számodra, -r- Micsoda ? még tovább is akarsz beszélni ? Jó, — ha te nem unod meg a beszédet, én sem unom meg a hallgatást. Tehát halljuk a szép szót 1 .i . Mióta azokkal az átkozott frankok­kal közelebbi viszonyba léptünk, elfeledvék a próféta arany szavai, s az Alkorán bölcs* mon­datai kigunyolvák. A muezzin rekedtté kiabálja magát a minareteken éB a mosheeba mégis alig vetődik he egy két igazhitű muzulmán. E kor bálványa, eszménye, életeleme a pénz ; ha pénzed van, vehetsz hivatalt, észt, igazságot, bájos odaliszkeket, és tündérszép almákét; — ha pénzed nincs, bár a csillagokat éred fejed­del, bár a hetedik égben jársz bölcseségeddel, alábbvaló vagy az utólsó tevehajcsárnál. Nincs e nép előtt semmi szent, semmi tiszteletre méltó, mintha csak mindnyájan hitetlen gyau­rokká változtak volna, — Allah tegye őket rövidebbekké egy egy fejjel 1 Jó mozlimek 1 hová sülyedtetek, hová aljasultatok ? Nem fél­tek, nem rettegtek, hogy sohasem juttok át az Alsiráth hidján, hogy sohasem élvezhetitek a paradicsomi tubafa illatos légkörét, hogy Izrafil angyal lángpallosát emeli fel ellenetek, és ki­töröl örökre az élet könyvéből ? La illah, il Allah 1 Hohó Gólya barátom I miféle badar be­szédeket hadarsz te most összevissza? Talán nzony török ulemának csaptál fel, vagy plane íeringő dervisehhé lettél?... Vagy úgy? Most már értjük a dolgot. Azt a mennydörgős pré- dikátiót, melyet elszavaltál, az alleppói imám zúdította hallgatói nyakába a múlt hónapban, j )e hát miért ? Mi ok indította azt a barátot vagy mit e keserű kifakadásokra, melyekben — mint mondod — még hívei közöl is többen megbotránykoztak ? Szólj, figyelünk. ... Aleppótól nem messze egy kis falu­ján lakik az öreg Feriz effendi, kihez Aleppó- jól gyakran ellátogatott a fiatal Jusszuf bég, azért- e, hogy ott, mint ez már napirenden van az uj törököknél, a próféta által tilalma­zott nedűvel barátkozzék, vagy az effendi leá­nya a bájos Zulejka körében a csillagászatot távcső és szinrosta nélkül tanulmányozza, vagy- pedig Ferizzel az aleppói galles és tukorcza nemzetgazdászati jövőjéről vitatkozzék ? bizto­san tudni sokáig nem lehetett. Annyi bizonyos hogy szívesen látott vendég vólt, s az az Eu­rópából keletre is átszármazott „csepütelegráf“ régeu beszélgetett már bizonyos nem sokára bekövetkezendő kézfogóról és lakadalomról az effendi háznál, hozzátévén a jóslathoz azon erős indokolást is, hogy bizony nem is illő do­log olyan derék török urnák mint Jusszuf bég, kinek különben bőven van mit aprítani a tejbe, tovább is a nőtlenség vizilevesén sanyarogni. Végre maga Jusszuf bég is nagyot gondolt e részben, hanem persze saját modorában, a mennyiben egy napsugáros alkonyon rögtön ketté vágva ama vitás kérdést: lehet- e lege­lőül használni a vizboritott ártért ? egészen malapropos ilyen párbeszédet kezdett: — Barátom Feriz effendi! én elhatároz- |tam, hogy megházasodom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom