Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-23 / 17. szám

Nyíregyháza, április 23. jA 17. szám. V. évfolyam* W Sg Szerkesztői Iroda, ás kiadói hiVatal, — I hová a lap ügy sseUemi mint anyagi részót tirgyazo küldemények, úgy szinte a hirdetések s minden felszólamlások intőzejidök: . n.-debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház. Rérmentotfeu levelek csak ismert kezek- 1 1 töl fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. ABOLCS *• ' - rl >! ' ; • ‘15 - *• • ’■ -iLtií p&fPQm /*-’ jiUr^ Vegyes tartalmi! hetilap. Pamirs Hirdetési dijuk: A m Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) liiadó-tulajdonos: Répássi István. Minden' 4‘ hasábot petit-sót egyszérFniií* 1 déléinél 5 kr., tübbsziirinéi 4 kr. ' y Terjedelme* hirdetések tttbbsv.i'rl bőik» I tatása, kedvezőbb föltételek* ajatt, esz- ff köxi>lhotfí.' > Minden egy«s beiktat«* után kíniWtilr* ob jV illeték 30 kr. ■ ■< fin A nyílt-térben mindén négy hasábos ^ . garmond-ior dija XQ kt/ Az előfizetők, a hirdetések itteg- szabásánál, 20%-nyi kedvezmény-; ben részesülnek. ig ii • TO* Még mindig gyászhangok! A szomorúság, s kétségbeesés nap­jait éljük. Isten meglátogatta az ő népét, s csapást csapásra oszt büntető kezével. Az egész hazán a csüggedés, a mitsem remény lés sötét bánata vonul át. Az elemi csapások egész sorozata támadott meg bennünket. Alig pár éve a cholera ra­gadta el áldozatait, ezreket téve árvává, koldussá. Volt mit siratnunk. Az apa gyermekéért, s a neveletlen kisded apjá­ért hullatta könyeit. Biztunk az isten jó­ságában. Megkönyörül talán rajtunk, s elvonja fejünkről a romboló felleget, s ki­derül ismét felettünk az ég. A szomorú idők után elkövetkeznek az öröm napjai. A pohár azonban még nem telt meg. A hosszú s erős tél alatt esett hó, a tel­jes erővel bekövetkezett tavasz folytán, gyorsan kezdett olvadni, s a Duna a ma­gasra emelt védgátakat is áttörte, s viz alá borította az egész vidéket. Az ország szive Budapest főváros a kétség kínjait szenvedte át e napok alatt. Buda viz alatt állott, s igen kevés kellett hozzá, hogy a másik parton is keresztül törjön. Isten elvonta a viztenger hatalmát s a megsemmisítéstől remegett város újra lélekzett. Magyarország összes lakosainak szive dobogott az örömtől. Mintha azon­ban valami rósz szellem, megirigyelte volna tőlünk e ritka örömet, uj csapást mért sziveinkre. A Duna újra megkezdte rombolását, s hozzácsatlakoztak Magyarország összes folyói a Tisza, Dráva Száva stb. egy pár hét s az ország fele része viztenger alatt állott. Ezer meg ezer ember fosztatott meg lakásától, élelmétől, s szerencsés volt, ha megmenthette a puszta, nyomo­rult életet. Sirhatott a romokon. Egy jaj kiáltás ment végig városo­kon és falvakon, megremegtetve, megfa­gyasztva hangjával a vért: a pusztulás­TARCZA. A besztereczi halász. — Regény. — Irta: Angyal Gyula. (Vége.) X. Az est, lassan repülő szárnyaival, meg­érkezett. Oly hosszúnak tetszett az idő 1 Káka Márton uram nyugtalanul tekintett a vártoronyra, keresve szemeivel a jelt, mely barminczegy éves lezárt ajkaira az első mo­solyt hozandná. A veres zászló még nem volt ott. — Ha a várnagy megcsalt volna — kiált fel tompán — úgy én a várnagyot holnap meg­ölöm. Ledöföm, mihelyt lábait a kunyhóba teszi! — ezzel a kunyhó felé tartott. — Még sincs? — kérdi Őt neje, midőn morogva a kunyhó felé közeledett. — Épen azt voltam nézni. .. . még sincs. Gyere be anyjuk, beszédem van veled. Mindketten a kunyhóba tértek. — Ha Fekete uram holnap ide jő, te azonnal ki fogsz menni e kunyhóból. — S miért? — kérdé a nő csodálkozva. — Ne kérdezz tovább. Holnap megtudod. Most menj és nézz a vártorony felé; lobog-e már a zászló .... Talán szerencsésebb lész! — Csak egy szót előbb. Mit akarsz Fe­nak iszonyú, jajkiáltása. A védgátak let­tek lakóházzá, templommá, az lett az apa, testvér, férj és feleség, azt féltették, azért reszketek ; mert ha az elvész, akkor vége mindennek..... Megyénkről sem feledkezett el a pusztulás angyala. A Tiszamentén viz alá van boritva falu és város, s meg­semmisítve a vetések. Elborította azt is a viz. Megsemmisítve egy pillanat alatt a jelen reményét s a jövő iránti bizalmat.) Ott állanak az összedőlt házak, a gyö­nyörűen fejlődő vetések a viz alatt, mintha csak az Oczeán változtatta volna medrét* Vész van mindenütt. A lapok még egyre hozzák á leve- rőbbnél leverőbb tudósításokat, szegény hazánk virágzó városainak nagyobb ré­sze el van pusztítva a rohanó elem ha­talmától. Sehol egy reménysugár, sehol egy mentő eszme. A szenvedésnek s meg­próbáltatásnak eljöttek órái, vajon lesz-e a virradásnak is napja? Isten megelégli talán eddigi szenve­déseinket, s könyörül rajtunk. A gyűjté­sek vizkárosult polgártársaink részére az egész országban folynak. Mi se marad­junk hátra. Szerencsétlenek vannak nál- lunk is, segélyezzük őket. Ma nekem, holnap neked. A sors kezében vagyunk; Ahol jaj szót hallunk, igyekezzünk enyhí­teni a fájdalmakat; s hol könnyet látunk csillogni a szemekben, töröljük le azt. Ezt megköveteli tőlünk a humanitás, s a nemesen érző szivnek buzdító szikrája! Pataki Árpád. Huszonkét törvényszék feloszlatása. A hivatalos lap a kormánynak következő 22 törvényszék feloszlatására vonatkozó rende­letét teszi közzé : Az 1875. XXXVI. t. ez. l-ső §-ban nyert felhatalmazás erejénél fogva az 1875. évi jú­lius hó 31-én 2722/1. M. E. sz. a. kelt rende­let kúposában a kir. minisztérium rendeli: 1. §. A kir. e. f. törvényszékek közzül keiével? Te nem fogod Feketét bántani. Én hiszek Feketének. — Jól van, jól. Én is hiszek tehát. Azon­ban tartok tőle, hogy a szaladó fellegek esőt hoznak, talán záport, s e vén ördögnek lesz annyi esze, hogy a magas tornyot abban hagyja s a képzelt tűzijátékot valamelyik erre szol­gáló várablakból kívánja látni. — Az idő borul — mondod? Várj, meg­nézem. Harminczegy év megtanított a fellegek­ből olvasni! — Menj, menj! — szólt a halász ked­vetlenül. Örzse anyó, az egykori Móré Sára, mig a mondott helyre ment, honnan a vártorony látható volt, addig az öreg halász el kezde készülni. Legelőször is egy, roppant kődarabot vett elő, mely hihetőleg a vár árkaiból került, s arra egy hosszú kötelet erősített, azután az ö'ss2egöngyölgetett zászlót- bontotta szét. — Jer elő hát te veres rongy, hadd kösselek fel, hogy mentői biztosabban jelez- hesd a játék szinhelyét. Nehány pillanat múlva e zászló is ren­deltetése helyén, egy hos9zu rúdon nyugodott. — így ni... . Nos, feleség? — fordult aztán hirtelen a bejövő nő felé. — Fent van! — kiált ez örömmel. Fent van!... Menjünk! — Hogyan! — szólt a halász gondol­kozva— tehát te is jönni akarsz ?... Nem feleségem; te maradj itt. A viz ott na­gyon mély. — Nem, nem — kiált fel hirtelen a nő. ;— Én nem maradok1... Én is veled me­gyek !... Én is látni akarom!.. . 1876. évi május hó 31 vei a nagyenyedl, sel- meczbányai, nagyszombati, zsolnai, bajai, ma­gyaróvári, szentgotthárdi, gyöngyösi, homonD&i, n.-károlyi, n.-bányai, sziíágysomlyói, makói, hm.-vásarhelyi, borosjenői, körösbányai, oravi- czabányai és verseczi, — ugyancsak 1876. évi juoius hó 30-val pedig a segesvári, medgyesi, íiptószéntmiklósi és alsókubini törvényszékek szűnnek meg. * 2. §. Az l-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvényszékek területei 1876; évi juniuB hó 1-je, illetőleg ugyancsak 1876. évi julius hó 1-tőí kezdve a következő kir. e. f. törvényszékek területeibe a következőleg osztatnak be: 1. A nagyenyedi e. f. törvényszék egész területe a gyulafehérvári kir. e. f. törvény­szék ; 2. a selmeczbányai kir. 'e. f. törvényszék hasonnevű járásbíróságának barsmegyei terü­lete, az aranyosmaróthi kir. e. f. törvényszék hasonnevű járásbíróságának, a korponai járás­bíróságnak zólyommegyei területe a beszter- czebányai kir. e. f. törvényszék zólyomi járás­bíróságának, — a körmöczbányai járásbíróság egész területe; —1 az aranyosmaróthi kir. e. f. törvényszéknek, és a selmeczbányai, valamint korponai járásbíróságok területeik egyéb ré­szével az ipölysági kir. e. f. törvényszéknek területéhez csatoltatnak. 3. A nagyszombati kir. e. f. törvényszék egész területe a pozsonyi; 4. a zsolnai kir. e. f. törvényszék egész területe a trencséoi : 5 a bajai kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a szabadkai; 6. a magyaróvári kir. e. f. törvényszék egész területe a győri; 7. a szent-gottbárdi kir. e. f. törvényszék egész területe a szombathelyi ; 8. a gyöngyösi kir. e. f. törvényszék egész területe az egri; 9. a bomonoai kir. e. f. törvényszék egész területe a sátoralja-ujhelyi; 10. a nagy-károlyi kir. e. f. törvényszék egész területe a szatmár-németi; 11. a nagy-bányai kir. e. f. törvényszék hasonnevű járásbíróságának területe ugyancsak a szatmár-németi, — és a nagy-somkuti járás­bíróságnak egész területe a deési; 12. a szilágy-somlyói kir. e. f. törvény­szék területe a zilahi; 13. a makói kir. e. f. törvényszék és 14. a hódmező-vásárhelyi kir. e. f. tör­vényszék egész területeik a szegedi; 15. a borosjenői kir. e. f. törvényszék egész területe az aradi; 16. a kőrösbányai kir. e. f. törvényszék hasonnevű járásbíróságának egész területe a dévai, — és a nagy-balmágyi járásbíróságnak egész területe az aradi; 17. Az oraviczabányai kir. e. f. törvény­szék és A halász egy nehány pillanatig mély gon­dolatokkal látszott küzdeni, aztán alig hall­ható tompa: hangon szólt: — Jól van tehát, együtt megyünk. Várj, mig a csolnakot elkészítem. Ezzel a kunyhó egyik szögletéből egy evező lapátot vett kezeihez, s a roppant kővel is terhelve, a kikötött csolnakhoz közeledett. — így nií — beszélt halkan munkája között — e kötelet a csolnak oldalához kö­töm, s a leeresztett kő képezendi majd a hor­got. . .. így ni. Még e repedést kell valahogy betöltenem. Talán rongydarabokkal 1... Eh, mit: előttem a sás, ép oly szolgálatot tesz, s talán a czélra alkalmasabb is lesz. így ni!... Nos — kiált fel — jöhetsz a zászlóval, fe­leség 1 A nő örömtől ragyogó szemekkel, villám- szerü’eg ugrott a csolnakba, mely nem sokára lassú méltósággal -evezett a lápok közepébe. — Mély itt a viz? — kérdi a nő, félve tekintve a csolnak oldalához ütődő babokra. — Nagyon mély. Ellepné a vártomyot. Nem sokára aztán eljutottak ama helyre, mely a czélra kijelöltetett, s mely a torony- nyál egyenes vonalban állott. —i- Itt vagyunk — szólt a halász, le­eresztve a követ horgonyul, mire a csolnak mintegy leszögezetten állt a vizszinén. A következő pillanatban már magasan lobogott a zászló Káka Márton kezeiben, s ajkán ismét ama végzetes mosoly vonaglott, melynek a sólyomhalmi majorban egyszer már tanúi Yalánk. * ♦ * , — Ha kegyelmességed parancsolja, me­hetünk 1 — szólt Fekete uram alázatosan Zó­18. a versetzi e. f. törvényszék-egész te­rületeik a fejértemplomi törvényszék -területé­hez csatoltatnak. 19. A segesvári és medgyesi kir. q. f. törvényszékek területeik egy kir. e. f. törvény­szék területébe egyesíthetnek, a melynek szék­helye Erzsébetváros leend. 20. A liptő-8zeat-miklósi ób alsó-kupini kir. e. f. törvényszékek területeik basonlóké- pen egy kir. e. f. törvényszék területét fogják képezni, a melynek székhelye Rózsahegyen leend. 3. §. A szabadkai kir. e. f. törvényszék területén ;levfl kun-halasi járásbíróság égész területe 1876. évi junius hó 1-töl -nezdye a kalocsai kir. e. f. törvényszék területéhez fog tartozni; / 4. §. A selmeczbányai, nagy banyai, és oraviczabányai kir. e. f. törvényszékek által bányaügyekben az 1871. évi julius fyö lÓ-kén kiadott kir. minisztériumi repdeletnqk(-2-dik, 5-dik a illetve 6-ik pontja alapján gyakorolt birói hatóság 1876. évi junius hó I-íőT kezdve a beszterczebányai illetve a szátmay-néineti és febértemplomi kir. e. f. törvényszékekre ru- ház tátik. Az 1871. évi julius hó,,10-k^n ki­adott kir. minisztériumi rendeletnek 4-dik §-sa, melylyel a bányaügyekben, és 5. 6-a, melylyel a sajtó utján elkövetett és esküdt­szék elébe utalt büntetendő cselekvények /fe­lett, és az 1871. évi deczember hó 23-kén 646. I. M. E. 1872. sz. a. kelt kir. miniszté­riumi rendelet, a melylyel a pénzügyekben bí­rói hatósággal az idézett §§-ban, s illetve ren­deletben megnevezett kir. e. f. törvényszékek fel r uháztattak, a jelen rendelet l-ső és 4-dik §-ból folyó módosításokkal továbbra is fenn­tartatnak. 6. §. A bíróságok területének fentebb megállapított beosztása által azokra, illetőleg azoknak egyes részeire , nézve hatályban levő törvények, reodeletek és szabályok további fennállása nem érintetik. 7. §. Az l-ső §-ban megnevezett kir., e. f. törvényszékek mellett felállított kir. Ügyész- Bégek 1876. évi május 31-ével, illetőleg 1876. évi junius hó 30-ával szintén megszűrnie!;. Budapest, 1876. évi April hó 15-én. Tisza K á 1 m á B, s; k. P e r c z e L Béla s. k. Egy magyar nábob halála. — A Függ. Polg. után. — A teremtés ős-titka, a természet folyto­nos változása, mint a legmélyebb vizsgálat örök tárgya, soha sem veszti el érdekét a ku­tatóra nézve. Az ember tudni akart s azért kutat. De ha egy fájdalmas esemény,' egy) meg­rendítő változása a megszokottnak; áthajtja az lyomihoz. — A zászló már ott lebeg a sikvi- zen, a toronynyal szemben. — Tudja manó, Fekete uram , — felel Zólyomi jy| én meggondoltam a dolgot, s , úgy találtam, hogy hátha csak innen nézném, va­lahonnan az ablakból. — Télre esik kegyelmes uram. Nagyszerű hatásából sokat veszíthet.... — No, üsse tatár 1... de nini, mosh, jut eszembe 1 A bánnak egy küldötte’ épen most hozta a hirt, hogy ő kegyelmessége közeledik, alig van egy kis mértföldre. Hát ha meg­várnánk ? Fekete uram arczát a reszketegség fu­totta át.. — Hát hiszen — felel aztán , hirtelen magához térve, — ekkor is lehet. A halásznak elég készlete van; azonban a jelen esetre már a tárgyakat gyújtogatni kezdi; s ha kegyélmes- séged egy negyed órát késik, úgy az a sze­gény ember a néma éjnek szórja röppentyűit. — No, hát megfizeti kegyeim; d neki! ... — Hiszen, jó, kegyelmes uram; de a halásznak véghetetlen roszűl fog esni.... Na­gyon hü szolgája kegyeim ességednek. — No, ördög vigye hát! nem ismerem bár e halászt, de hát csak megteszem. Men­jen kegyelmed, készítse el az erkélyen ked- vencz ülőkémet. Fekete uramnak se kellett több. Azonnal a toronyba termett. A torony Hdkatlanában nagy mennyiségű lőpor volt. Ide ment Fekete uram. Most ő is mosolygott. Talán ép e percz- ben mosolygott Zákó uram is csolnakábau. A lőpor vastag tölgydeszkákból készült

Next

/
Oldalképek
Tartalom