Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-04-16 / 16. szám
mintsem | falun menjen keresztül. Ezen is tehetne segíteni szabályozás által. Ha egy községben elhatározzák, hogy! közösen fogják feltölteni az utakat, lehetetlen,' jniszerint ez czélhoz ne vezessen. Ez mind oly dolog, a min még lehet segiteni, persze,1 nem összedugott kézzel, hanem tettekkel. _Különösen nincs mit sem csudálkozni, hogy | l_ y állunk e tekintetben, mert biz más tekin-' tétben is az alsó numerus alá vagyunk bejegyezve. Tudnék itten szavaimat igazolandó több tényeket fölemliteni, melyek nem a legjobb oldalról ösmertetnének meg bennünket. \ A nyíregyházai országút is odaillik a többihez. Ottan volt szerencsém látni harmadéve, hogy mint siilyedt el egy szegény szekeres fényes nappal 'az országút közepén, s mint borította el a sár, lovainak még a füleit is. Ott veszett mind a három ló. Annak a szegény embernek ez talán mindene volt. ...........No nyárban is megtörténik eső ut án, midőn a tót atyafiak aratni jönnek, hogy félnapig is elkinlódnak egy pocsolyában s szidják a „gazdáját.“ Szégyen biz ez, de lia nem lehet rajta segiteni ? 1 az adó nagy, a közköltség még nagyobb, egyszóval „helyén vagyunk“ a mi egyenlő azzal, hogy: sem pénz» sem posztó. Különben legjobb lesz, ha őszkor’ és tavaszszal otthon ülünk, nem koptatjuk a csizmát, s bevárjuk a jövő századot, amidőn majd — léghajón fogunk járni. Addig pedig : vakulj magyar 1 Kis Doktor. A felső-magyarországi vasiparosok egyletének emlékirata, melyet a kereskedelmi miniszterhez intézett a vámügyben. (Vége.) Yasiparunktól a gonviselés megtagadta azon előnyöket, melyek a külállamok iparának lényeges előmozdítói közé tartoznak. — Mert a hazánk felső részében felhalmozott vasér- czeket az ásványi tüzelőszerek telepeitől nem kevesebb, mint 50— 70 mértföldnyi távolság választja el, úgy hogy az ásványi tüzelőanyagok fuvarbére a nyersvas egy-egy mázsájánál 80 krtól 1 írtig menő összegre rug, a faszénért fizetett fuvarbérekből pedig a nyers vas egy-egy mázsájára 60 krt meghaladó és 80 krig emelkedő tetemes összeg szaporítja az előállítási költségeket. De a külföldi államokkali versenyünkben még nevezetesebb háti’ányt róv vasiparunkra a vasúti díjtételek magassága és rendszertelensége, melyek évek óta mint ipari haladásunk akadályai tekintetnek. A külföldi államok az ausztria-magyar vámterületen belül velünk szemben kifejtett versenye tekintetében Bécset, mint az osztrák ipar központját vevén kiindulási pontul, azon szomorú tényt kell constatálnunk, hogy a vasúti cartellszersődéseknél fogva a külföldi vas Belgiumból Prágáig, Kölnből Bukarestig sokkal olcsóbban szállittatik, mint a mienk Prágáig és Bukarestig, sőt az angol vas olcsóbban szállittatik Triestbe , mint a mienk Budapestről ugyanoda. Ha a külföldi árukat tekintjük, kiderül: hogy az angol Cleveland és Newcastle finomításra alkalmas nyersvas ára Triestben a következők által szabályoztatik: Egy tonna nyersvas ára az angol kikötőben..............................54 shilling Elszállítása Triestbe a be- és kirakodással együtt ........................24 „ Ir odalom. Egy tonna nyersvas ára tehát Triestben . . . . . . . 78 shilling, mely árból egy vámmázsára az ausztriai pénzláb szerint 1 frt 95 kr. esik. A porosz-sziléziai vas ára kövekezőleg alakul: annak ára a gyártelep helyén vámmázsánként . . . 3 m. 20 pf. Elszállítása a határig . . 50 „ Egy vámmázsa ára a határon 3 m. 70 pf. (3 márka és 70 fillér) vagyis 1 frt 85 kr. o. é. A lotharingiai vas ára a vámterület határán : 1000 kilo ára a gyártelepnél 57 frank, egy vámmázsa tehát . 1 frt 25 kr. vitelbére a határig ... 60 „ A lotharingiai vas ára tehát 1 frt 85 kjr. a vámterület határán. A mi iparunk pedig a lehető legkedve zőbb viszonyok mellett 1 frt 70 krnyi termelési áron állítja ki a gyártelep helyén a nyersvas egy vámmázsáját; ha ehez hozzászámítjuk a vasúti szállítás diját, csak az ausztriai örökös tartományokba is mintegy 50 krral, akkor 2 frt 20 krtól 2 frt 50 krig emelkednek az oda- szállitási költségek. Hogy ezen bajaink csakis a most követett vasúti politka irányában és a fennálló díjrendszerben bekövetkezendő átalakulás által — tehát csak huzamosabb idő múlva — lesz nek orvosolhatók, az kétségtelen; egyelőre tehát ezen sajnos helyzeten csakis a vámügyben nyújtandó előnyök segíthetnének, A fennebb előterjesztettek után nem szükséges ismételnünk, hogy a vasipar terén hazánk a külállamok oly versenyével lép szembe, I hogy megfelelő vámvédelem nélkül ezen iparág nálunk egyátalán nem létezhetnék. Azon óriás vasmennyiségen felül, melylyel a dúsgazdag Anglia a contigenst évenként elárasztja, hatalmas vasiparral birnak még Belgium, Franczia- ország és Németország, mely államok oly kedvező közgazdászati viszonyok által támogattat- nak vasiparuk : terjesztésében é3 ennélfogva terményeik olcsósága tekintetében az előhala- dottság oly fokán állanak, hogy tekintettel kezdetleges közgazdászati viszonyainkra, a mi iparunk megsemmisítésével egyértelmű volna már ma a szabad kereskedés hangzatos elvének a vasipar terén való meghonosítása. Nyilvánvaló, hogy miután az osztrákmagyar monarchia két felének vámvonalakkal való elkülönítését a kormány intentióiból és a nemzeti közvélemény jelentékenyebb részének nyilatkozataiból vont következtetésünk nem engedi várnunk, mi tehát a vámvédelemnek csakis ugyanazon fokában részesülhetünk, mint az ausztriai örökös tartományok vasiparosai — a mi iparunk még inkább szorul ezen államhatalmi gondoskodásra és belső erejének fejlesztésére irányzott egyébb ápolásra, mint az ausztriai örökös tartományoké. Mégis az osztrák vasiparosok egyeteme a múlt év őszén tartott közgyűlésén határo- zatilag kimondta, hogy a jelenleg érvényben álló behozatali vámtételek káros befolyással lévén az ausztriai vasipar érdekeire, ezen vámtételeket felemelendőknek tartja és ily érte lemben az osztrák minisztériumnál kérvé nyezni fog. Ezek alapján tehát csatlakozva az örökös tartományok vasiparosai által kifejezett óhajtásokhoz, azon alázatos kérelemmel járulunk a nagyméltóságu minisztériumhoz: 1. hogy ausztriai-magyar monarchia ismét kereskedelmi önállásra emelkedhessék, és hogy úgy mint Franc/ia-, Oroszország, vagy az északamérikai egyesült államok a kereskedelmi politika tekintetében mindenek felett önérdekeit előmoz dithassa, az 1876. és 1877-ben lejárandó ösz- szes kereskedelmi szerződések ne ujittassanak meg, illetőleg mondassanak fel. 2. hogy az uj vámdijtételek — tekintettel az ausztriai magyar monarchia és a külföld termelési feltételei közt fenforgó különbözeire — a nyersvas egy'pgy mázsájánál legalább 50 krban, a finomított vasnál pedig legalább 1 frt 50 krban állapíttassanak meg“. évi márczius és april havi füzet tartalma: 1)1 Emléklap, id. Ábrányi Kornéltól. 2) A királyi mondta, keringő, Deslibes Leo dalműve utáni llölzl Lőrincztől. 3) Impromptu Feigler Viktortól. 4) Táncz közben, Végb Jánostól: 5) Két] népdal: I. Végig mentem az ormódi temetőn.] II. Csak azt mondják, hogy én korcsmáros] vagyok. 6) Lacrimosa, zongora-átirat Verdi Re- quiemjéből. 7) La siesta, zongorára négy kézre | Lohr Jánostól. 8) Anna polka. Nagy Bélától.] 9) Téli virágok. I. Karácson est. II. Sylvesz- tér éjjelen. III. Boldog újévet. Magurányi Józseftől. A borítékon: a Vénusbegy és a Wart- butg Wacbtel Auréltól. — A zene történelme, Kapi Gyulától. — Vegyes. — ZenemQjegyzék. I— Előfizetési ár egész évre 6 írt, félévre 3! frt. A jelen számok egy forintjával külön is megszerezhetők. Az előfizetés legczélszerűbben a postahivataloknál postautalványozás utján eszközölhető, Budán, az „Apolló“ kiadóhivatalában iskolautcza 681. sz. a. Az eddig megjelent kötetek leszállított áron megszerezhetők; és pedig egy kötet leszállított ára 5 ft, bármely két kötet ára 9 frt, három kötet ára 12 frt, mind a négy kötet (összesen 350 zenemű) ára 15 frt. Fővárosi hirek. * A nt. Révész Imre debreczeni lelkész által jelesen szerkesztett „F.gyelmező“ IV. és V-ik, illetőleg április és május havi füzete megjelent — s beküldetett szer kesztőségünkhöz. Tartalma a követ kező: I. A theologiai fakultások az olasz parlament előtt Bokor József 161. 1. II. „Három világnézlet a halhatatlanságról“. Zsigmond Sándor. 174. IH. A helvét reformált egyházak mostani alkotmánya. (Vege). Révész Imre. 192. IV. Egyháztörténelmi tárcza. 1. Protestáns egyháztörténelmi kalászát H. Rákóczi Ferencz fejedelem kanczelláriája 1703—1706-iki kiadvá- nyi jegyzőkönyvéből. Thaly Kálmán. 196. 2. Régi magyar unitár vallásos könyv, 1575-ből. Czelder Márton. 203. 3. Az örvéndi reformátusok panaszolják Biharvármegyének, hogy föl- desurok Beöthy Imre kjr. tanácsos miként zaklatja és háborgatja őket vallásuk szabad gyakorlatában. 1754. Szerkesztői jegyzet ehez. 208. 4. Még egy adat a turkevei Kovács Ferencz vallásért háborgattatása tárgyában. Hajdú László. 213. V. Egyházi krónika: Németor szág: Tulkemény rendszabályok a porosz klérus ellen. Az ifjú Delitzsch bittanár halála. Moltke táborszernagy mint az iskolák kitűnő pártfogója. Tanári óraszám növelése. Tanítói fizetés Thüriogenben. 218. Nagy-Brittannii: Az angol ritualisták és Róma. Az angol róm. katholikusok böjtje. 219. Francziaország: Protestánsok iránti türelmetlenség. 219. Ausztria: A tiroü ultramontánok nagy türelmetlensége. 220. VI. Különfélék: A modern atyafiak legújabb ijedelme. Révész Imre. 221. A tiszántúli ref. egyházkerület egy végzése a Iíároli- féle bibliafordítás kijavítása ügyében. 231. Strauss és Neander. 231. VII. Könyvészet. 232. * Az „Otthon“ czimü havi közlöny ápri lisi füzete megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett. Szerkeszti Szana Tamás. A gondosan összeállított' füzet a következő tartalommal jelent meg: A történelemről, Carlyle Tamástól. Marti Pista, (költemény.) Hajnal, rajz Endrő- ditől. A fehér rózsa, Angarótól. Jókai ellenségei, Aristidestől. Lopott novella, Aldrichtől. A legújabb kor műtörténelme, Hollós Lászlótól. Irodalmi szemle. * A „Magyarország és a Nagyvilág“ 15. száma követuező érdekes tartalommal jelent meg: Szöveg: Ifj. Ábrányi Kornél. — „Doktor Percival“-ból. Második felvonás 8-ik jelenet. (Ifj. Ábrányi Kornél.) — Egy fáradt ember naplójából! Újabb közlemény. (Opitzky János.) (Vége.) — „Mátyás urnák nincs ellene kifogása.“ Genre. (Ifj. Ábrányi Kornél.) — A fővárosból : Az első és a huszonegyedik ebéd. (Porzó.) — Nemzeti színház. (Nemo.) — Irodalmi levelek. — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Képrejtvény. — Szerk. üzen.—Rajzok : Ifj. Ábrányi Kornél. — Árvízi emléklapok. — Athletikai gyakorlatok, — Virágvasárnap a templom előtt. — Kocsikázás Közép-Afrikában. — Ára egész évre 19 ft, félévre 5 ft, negyedévre 2 ft 50 kr. e * Az „Apolló“ czimü zenemüfolyoirat f. (F. P.) A Margitsziget helyreállítása, jrömmel jegyezzük fel azon hirt, hogy a főváros igyik dísze, a kies Margitsziget, melylyel roppant kegyetlenül bánt el az árvíz, — ismét helyre fog állíttatni. József főherczeg maga igy nyi- atkozott e tárgyról 1 „Tegnap részletes margitszigeti szemlét tartottam; és meggyőződtem arról, hogy május 15-én Alcsut segitségvel a kert jlyan lesz, a milyen volt, egynéhány a jégtől elsodort nagy nyárfa kivételével. A szőnyegvirágok már szaporittattak, részint a szigeten, részint Alcsuthon. Az épületekben nagyobb ugyan i kár, de odáig azok is készek lesznek, mert helyreállításukon erősen dolgoznak.“ — Ezer nyilatkozat úgy hiszszük, megfogja nyugtatni és vigasztalni e kedvencz hely látogatóit, valamint elég annak bebizonyítására is, mennyire gondos kodik a fővárosi közönség kedvencz helye feltá masztásá körül annak jó Ízlésű és erélyes terem tője 1 — Mennyire szereti e fenséges család szi- getjét, arról eléggé tanúskodik az, hogy mikoi tavaly a főherczeg-asszony hosszabb ideig a fő városba nem jöhetett, a távozó férjnek meghagyti „ölelje, csókolja helyette is a szeretett szige tét.“ — Midőn a gyöngéd férj a felső hídnál i parlot érte, egyik tisztje felé fordulva halkai moiidá: „most már igazán nem tudom, hog; hol kezdjen el az ölelkezést, kedves fáinknál-« vagy az üdvöt hozó forrásnál 1“ (F. P.) Volt-e magyar 1000-es? A bécs lapok e hazug hírére kijelenti Ihász Dani, Kos suth mindenese, hogy volt ugyan tervben, d válójában sohasem csináltak ezres bankót. (—) Rák módjára. A képviselőház jog ügyi bizottsága közelebbi napokban a halál- büntetés további fentartása mellett nyilatkozott. Haladunk szépen, mint a tavak és folyamok nyolcz lábú paizsos lakója. Még megérjük, hogy a deres és kaloda, a hegedű és nyakvas is országgyülésileg fognak visszahelyeztetni elvesztett s illetőleg erősen vitatott ősi jogaikba! Ne a halálbüntetésről, hanem arról gondolkoznának uraim ott fenni hogy a népnevelés anyagi gyámolitásával, a közerköl- csiség fejlesztésével javítsák népünket, a tévedtek és bűnösök számára pedig állítsanak javító dologházakat, s akkor aztán nem kell költekezniük — guillotinra! (—) Az árviz is használ némelyeknek, már t. i. az ügyvédeknek, a mennyiben a mindig egyenlő niveaura törekvő viz a jogi viszonyokat is annyira niveuá'ja, hogy az érdekeltek nem lévén képesek tisztába jőni saját jogaikkal, kénytelenek juris prudens egyénekhez folyamodni tanácsért. így, a mint beszélik, Budapesten a viz roppant nagy mennyiségű dongafát sodorván szét és zilálván össze egy helyen, ezen egyetlen eseményből közel 20 —30 per tétetett folyamatba, csak eddig is. Itt aztán igazán jó viz volt az ügyvédek és doctor jurisok malmára. („F. P“.) Jó tréfa. Sokat éhezett, sokat nyomorgóit egy szegény csizmadia. Hiába, ezekben a nyomorúságos időkben, még foltozásra sincs pénz. A szegény csizmadia kétségbeesve járkált az utczán és várta a jó szerencsét. Egyszerre csak valami vastag papirosra lépett, lenéz és egy 5 pecsétes levelet vesz észre. Fölemeli és elolvassa kinek szól. A levél a londoni éjszaksarki expeditió bizottságához volt intézve, terhelve 500 font sterlinggel. A csizmadia roppant megörült a talált levélnek, de becsületes ember lévén, fölvitte a levelet a hatósághoz. — Elég lesz neki a legalább 500 frtnyi jutalom, — igy okoskodott a szerencsés csizmadia. A levél két tanú előtt felbontatván, abban 500 darab népkonyhái utalvány találtatott, még pedig olyanok, melyek már érvényen kívül voltak. Szegény csizmadia! Vidéki hirek. (F. P.) A bűvös fűzfa. S.-a.-ujhelyi levelezőnk irja: E hó egyik d. u. napon B. és P. fiatal emberek szórakozást keresendők, kimentek a Bodrog folyó áradását megnézni; s mivel a parton egy alkalmatos csolnakot találtak, beleültek tehát, s az iy2 m. mélységű áradaton evezgetni kezdtek. E szórakozás igen kellemetlen lett volna, ha a szél hatalmas ereje nem veszi át a kormányzó és evező tisz tét s nem játszadozik velők kénye-kedve sze| rint; de miután meggyőződtetni akarta őket a |közmondás: ,hol nagyobb az erő, ott a hatalom“ valóságos tényéről, tehát csintalankodása | folytán vizzel merítette meg a csolnakot, s a két ifjút a halál torkába taszítani akarta. — | Azonban, mielőtt a halál percze bekövetkezett | volna, ott láttak magok előtt egy fűzfát, mely ta- ] Ián csupán az ő megmentésekre teremtetett, — s melyre nem is késtek azonnal fölkapaszkodni. Innen gyönyörködhettek tengernyi szélességű tükrében, mert a kilátás is szép vala, de meg a hold sem volt kegyetlen irányukban, mert világitó fényét egész éjszakára fölajánlotta nekik. Midőn a nap reggeli első sugara előtűnt, vele a reggelizés szokása is jutott eszökbe. |— Mily pompás dolog lett volna most, ha a fűz gyümölcsöt is hozott volna, — gondolák i magokban. — De fájdalom! — ez másként i van, — a szegény fűzfa nem számított ily magas vendégekre; — tehát várták megmentő angyalukat, ki d. e. 11 órakor F. sze- ; mélyében meg is érkezett s a biztos halál -1 torkában levő ifjakat dicsőségesen megmentette. ! (F. P.) Egy árvizi történet, mely nem szó) moru. Adáról Írja levelezőnk a következő mulatságos történetet, mely az árviz alatt folyt le. I Ada és Becse között a Tisza kiöntött és a menekülők közt egy nyúl is volt egy darab fán, mely a vizen úszott; igy menthette meg életét. Az ] úszó fadarabon, egy fűzfához ért, melyre sze- i- rencsésen felszaladt. Egy adai paraszt suhancz s észrevévén a nyulat a fűzfán, egy teknőben ■jegy kenyérlapáttal odaevezett, hogy a fán re* megő állatot hatalmába kerítse. A fa előtt * megállította lélekvesztőjét, s kezdett felkuszni ■ | a fára. A nyúl nem vette tréfára a dolgot, és * egy ugrással a teknőben volt. A teknő az ug- 'f rás által mozgásba jött, tova siklott a vizen, •" | és a nyúl meg lön mentve. De bezzeg a pa- '* raszt-suhancz, az most ott reked a fán és csak * | későn, midőn már berekedt a sok kiabálástól, n j jött elő egy náhány paraszt egy csolnakkal, t hogy a már halálra ijedt suhanczot megmentse, n a nem épen kényelmes helyzetből. IS (d) Csók. Z. megyében történt. Pál gazda ÍJ épen akkor lépett szobájába, midőn Péter szomszéd a feleségét ölelgette, sőt valami l' czuppanás félét is hallott, a mit Tolditól Szar- f* vas Gáborig minden írni tudó ember „csók“- i* nak mondott volna. Pál gazda erre az éppen ír I kezében levő fokossal úgy ütötte fejbubon >' Péter szomszédot, hogy az jóéjszakát sem mond- :a hatott, midőn elaludt. Erre meg aztán úgy tet- •* ték a sz—i börtönbe Pál uramat, hogy aligha a kikerül onnan 12 évig. Sára asszony pedig in eldalolhatja már mostan, hogy: „Csókot adtam >y a galambomnak, csak egyet s megölte egyet- 'e len csókkal a szivemet.“ (F. P.) Furcsa idő jár. A sok csodála- si tos esemény egymást éri. Egy nagyváradi polgár s-] házánál négy lábú csirke, a másiknál hat le llábu kutya, a harmadiknál két fejű macska lá- ltott napvilágot. Úgy látszik, a természet az g I ilyenekben nagyon adakozó. (F. P.) Mi akadályozhat meg egy házasságot ? Kásonyról Írja levelezőnk e sajátságos történe- a" tét. Fivéry tudor egy gazdag háztulajdonosnak egyetlen fia jegyben járt, Kásony egyik leg- és szeb leányával Berczy Ilonával. A jegyesek már ®‘ igen bizalmasan szoktak egymással társalogni, Ilonka már nem is ellenezte, ha vőlegénye im gyöngéden magához öleié, sőt ha rózsás ajkait a meg is csókolá — természetesen, ha egyedül **" voltak. Egy alkalommal, midőn ugyancsak egye- dűl voltak, Fivery élvén megadott jogával, ma- aJj gához voná Ilonkát és szerelem-ittasan mondá: e11 „Beh kövérecske vagy édesem, olyan jó lennél Márton napjára“. Ilonka dühösen ugrott fel és a legnagyobb energiával kiáltá: „Micsoda, n* én jó lennék Márton napjára, hát liba vagyok °' hu, hu, hi, hi.“ ... És oly hangosan kezdett zokogni, hogy anyja is átjött a másik szobá- °‘ ból, megtudandó Ilonka sírásának okát. Midőn ®z megtudta, hogy Fivéry leányát libának nevezte, .! akkor jött még csak a hadd el hadd. „Micsoda °u az én leányom liba, akkor én is liba vagyok, és férjem gunár. No de most mindjárt takarodjék ki az én tisztességes házamból. Soha hírét sem halljam.“ — „De édes mamám“ szólt Fivéry, or „hisz engedjenek szóhoz jutnom, én .. .“ — „Dehogy fog itt beszélni, rögtön takarodjék ki, o- különben cselédeim által dobatom ki stb. stb.“ .. k- Szegény Fivérinek nem volt más hátra, mint ott hagyni azt a helyet, mely azelőtt paradicsoma volt és most pokola lett. Pár nap múlva levelet kapott Ilonkától, hogy térjen vissza megbocsát neki, csakhogy most Fivéry nem akar megbocsátani. Kívánjuk, hogy az ügy mi hamarább jobbra forduljon. ÚJDONSÁGOK. (=) A helybeli gimnasium javára rendezett sorsolással párosult 3 reunió összes bevétele az aláírási ivek, nyeremény tárgyak és belépti jegyekből 785 frt 25 kr volt, kiadás 307 frt 19 kr és igy maradt tiszta jövedelem 478 frt G kr. Városunk — mint mindenütt, úgy itt is megmutatta, hogy a nemesért szépért és jóért mindig tud buzdulni. Éljenek mind, kik e nemes czél érdeke előmozdítása czéljául fáradoztak. * Egy legújabb rendelet. Eddig szokásban volt, bogy a távirati hivatal a lapoknak a tőzsde jegyzéket naponta elküldte. A m. kir. földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium legújabb reDdelete szerint, ez tegnaptól kezdve megszűnt, illetve csak azon esetben szolgálta- tik ki a tőzsde jegyzéke, úgy a lapoknak, — mint magánosoknak, ha évenkint 60 forintot fizetnek érte. Ily nagy összeget egy vidéki lap Bem fizethet, ennek folytán a tőzsde jegy-
