Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-16 / 16. szám

zék közlésének meg kell szűnni. Haladuul visszafele ? ' * Levelezőknek. A hivatalos lapban ol vessük: Újabb időben a rósz minőségű pecsét viasz használata mindinkább elterjedvén, figyel meztetik a közönség, hogy levelezései lezárd- fára csak jó minőségű peczétviaszt használjon annyival is inkább, mivel a rósz minőségű pe­csétviasz szerfölött könnyen leválik és pénz- küldeményeknél a postahivatalokat kényszeríti: hogy ily küldeményt a pénztartalom megállapí­tása végett a postaigazgatóságnak beküldjék, miből okvetlenül késedelem származik, és ha a postaigazgatóság megállapítja, hogy a nyilvání­tott összegnél kevesebb van a küldeményben a kár a küldő rovására esik, ki a rósz minő­ségű pecsétviaszt használta. — Beküldetett. A kemecsei népbank mér­lege 1875-dik évről. I. Bevétel: pénztári maradvány 1874-ről 319 frt 24 kr. TörzBbe- tétből 220 frt 10 kr., kiskönyv és átírási dij 1 frt, takarékbetétből 1875-ben 7879 frt 18 kr., visszafizetések és kamat 29,977 frt 48 kr. Összesen 38,397 frt. II. Kiadás: Vegyes kiadások 620 frt 22 kr., visszafizetett takarék­pénzek 14,587 frt 22 kr., kölcsönök és kamat 21,786 frt 58 kr. Összesen 37,552 frt 72 kr. Pénztári maradvány 844 frt 28 kr. HI. V a- gyoni á 11 á s. Van 713 darab kötvényen 39,323 frt. Készpénzben 844 frt 28 kr. Ösz- szesen 40,167 frt 28 ki., miből levonva a ta karékbetéteket, vagyis 20,579 frt 75 krt. Lesz a bank vagyona: .19,587 frt 53 kr. Kelt Ke- mecsén, 1876. ápril 11. Vitéz Mihály m.k. a kemecsei népbank elnöke. (—) A szívesen fogadott vendég. Folyó hó -5-én érkezett meg uj lakhelyére Gyöngyösi Sámuel nagy-kállói volt lelkész. Fogadtatása kétségkívül igen szívélyes volt, miután mint hallottuk, a miskolczi egyháztagok nemcsak diszebédről, ovátiókról, hanem arról is gondos­kodtak, hogy megérkező lelkészöket a házfen- tartás szükségleteivel is — és pedig szép mennyiségben — meglepjék. — A mily szívé­lyes volt irányában az „Isten hozott ij épen oly szives itteni ismerői és barátai részéről a búcsúszó: „Isten veled 1“ (—) Az idők jele. Mily zilált állapotban vannak ez idő szerint hitelviszonyaink, eléggé igazolja azon körülmény, hogy a szabolcsme- gyei takarékpénztárban több mint 50 ezer frt van készletben. (—) Panaszkodnak erősen a vidékiek, hogy az általuk Nyíregyházán vásárolt milly vagy stearin gyertyák mindinkább rósz minő­ségben áruitatnak, s a mellett, hogy hirtelen égnek, alig adnak némi világosságot, sőt már tapintásuk is elkeveri a kezet, fagygyu tar­talmuk tulnyomóságával. — Nem volna Nyír­egyházán kereskedő, ki ezen áruczikkre némi­leg gondot forditana, s tudatná a vásárló kö­zönséggel, hogy nála ezen czikk kifogástalan minőségben kapható? (—) Április = április, a mennyiben múlt héten és főleg a hó 5. 7. 8. 11-ik napjain ugyancsak erős orkánnal és porfelleggel üdvö­zölte homokos talajú vidékünket. Vájjon mit mondana erre Lőkös barátunk? No hát azt mondaná, hogy a por a magyar jeg>bank és önálló vámterület halálitéletét porozza befelé, a szél pedig azt énekli gyászos hangjaival „de profundis ..." (d.) Györgyóni Ignácz kisvárdai prépost —■ plébános helyébe, ki Egerbe ment kanonok­nak — lelkészül a demecserí pap Bertóthi Benjamin neveztetett ki az érsek által, ki csak a húsvéti ünnepek után foglalja el uj állomá­sát. — * A k.-várdai felsőjárási szolgabiróság területein bivataloskodó jegyzők Márcz. 29-én Eperjeskén értekezlet tartottak az ezen lapok­ban is megjelent felbivás következtében. Meg­jelent 11 jegyző közül 9. Az alakulás megtör­tént. Elnökül megválasztatott Hernádi László t. pálczai, jegyzőül Pelescsák Ignácz eperjes- kei körjegyző. Tárgyaltatott a nyugdíj alap­szabály, uj adótörvény s adókivetés s több szakba vágó ügyek. A nyíregyházai egyetemes jegyzői értekezletre képviselőkul kiküldettek; Pelescsák Ignácz eperjeskei, Makai Miklós eszenyi és a mándoki jegyző. Értekezlet után a helybeli kartárs N. J. asztalánál folyt kedé­lyes társalgás, mígnem kiki hazaindult s az értekezlet feloszlott. (—) A községi követválasztások körül­belül bevégződnek már megyénkben. Úgy halljuk, sok helyen igen élénk örömriadások voltak a választás szerencsés eredménye fe­lett, sőt volt község, hol a meglazult, vagy erőszakosan elmetszett barátságlánczokat és testvéri kötelékeket újból összeforrasz- tóttá az uj választás alkalmával tartott kedé­lyes mulatság. (—) Olvastuk Manssberger Jakab szín­igazgató előleges színi jelentését, melyben egyebek közt a „finomult választékos ízlésre és gyönyörködtető változatosságra“ hivatkozik. Tanácsoljuk azért, hogy holmi „Gavand, Mi- nard és társa“ czimü ízléstelen silányságokat ne hozzon színre, de egyszersmind kerülje azon daraboknak is (például: „Tékozló", „Utazás a föld körül 80 nap alatt“) előadatását, mint a melyekhez nagyobb színpad, nagyobb személy­zet szükségeltetik, mint a milyennel 5 ren­delkezik. (d.) Kérelem. Tisztelettel kérem mindazo­kat, kik sajtófogságban elhunyt, feledhetlen, hazánkfia Böszörményi László, szülőhá­zát jelölendő emlék-táblára, bármily csekély­séget adományozni óhajtanak, hogy azt Junius elsőjéig hozzám beküldeni szíveskedjenek. Ha­zafiul üdvözlettel maradván Nyirbaktán f. h. 6, 1876. Pataky Árpád s. k. (d) A nyirbaktai országos vásár igen nag; néptömeg között tartatott meg. A termén; árak a nyíregyházai piacz szerént. Szarvas mar hák drágák voltak, úgy szintén a lovak és ser tésekért is szép pénzt kértek. A csipkések azonban, mint mindég, úgy mostan is a — leg­több vevőknek örvendeztek. Nyakunkon az ár­víz, az adóhajtó, a közköltség, hanem azért felsallangozzuk magunkat. Be furcsa pedig az a czifra nyomorúság I (—) Rebusz. Van Nyíregyházán egy ital­mérő hely, melynek tulajdonosa azt a sajátsá­gos szokást követi, hogy ha nála parancsolsz egy liter bort, és ott helyben költöd el bor­szomjas felebarátom I fizettet veled húsz pénzt, ha pedig magad házához viteted, csak tizen­négy pénzt. — Ezt fejtse meg a ki tudja, mi nem birunk a dologban eligazodni. (d.) A vidéki vásárokban Bécsi kereskedők olyan nyári öltönyöket árulgattak, melyek már a tapintás alatt is foszlani kezdettek s drága pénzen sózták a könnyen hivő pórnép nyakába. Hogy is mondja csak Están bácsi: hunczut a német. Hát biz igaz al (—) Egy kis tolvaj. F. hó 8-án egy alig 14 éves lány gyermek lett bevádolva a kapitányi hivatal előtt, ki gazdája zsebéből 5 irtot lopott el, a lopást töredelmesen be is vallotta, állit­ván hogy ő annak nagy részén — nálla már csak 1 frt 60 krt találtak — süteményt vásá­rolt s azt egy leány és egy asszonynyal ették meg. Ez is szépen halad, magasra viheti idővel. (=) Fejér holló. Egész életünk folyása alatt ma láttunk először magyar verklist, ez is a szegény egy alig 3 láb hosszú emberke volt. (d.) Szegény újdondászok 1 Valóban nin­csen szánandóbb teremtése a hírlapirodalom­nak, mint az a bizonyos újdondász faj. Kijut annak mindenből a része. Ha közli, hogy az x—i bálban Panna vagy Klára leányasszonyok voltak a tündöklő csillagok — kikap; ha írja, hogy a z—i fürdőben a legyeket is a rosté- yoshoz számítják — kikap; ha x-el pénzt nyeret a lottón — kikap; ha egy igaz dolgot újsá­gol — kikap; ha hallgat: akkor is kikap az olvasó közönségtől, egy szóval mindég kap va­lamit, csakhogy az a valami legritkábban — ho­norárium, de leggyakrabban lehet olyan ékes izé a melylyel — ütni szoktak. Szegény új­dondászok ! (d.) De százszorta szegényebb magyar irók I Mig külföldön százezrekkel fizetnek egy- egy kellemes müvet, addig a magyar iró örülhet, ha regényével vagy költeményeivel sajtot s más ilyen gyomor terhelő pástétomokat takar­gatnak. Amerikában például a „Tamásbátya íunyhójából“ 318,000 példány kelt el. A „vi­lág csudáiból“ 100,000 dr. Kanc utazásaiból 65,000, Longfellov verseiből 43,000 példány (a magyar poétáknak szabad itt egy nagyott só­hajtani.) Mikor növünk mi ilyen nagyra?! (d.) Csodabogár. Legközelebb egy ilyen levelet kaptunk: „Todatom orraságoddal, hód az a ojtonság nem türtént a mi kősegünkbe, ha nem türtént az oraság koponyájába .. .“ stb. Ez ékes magyar orrtografiával irt levél nincsen alá írva. Azért: szembe szivem ha szeretsz 1 (d.) Megjárta N. bátyánk is a b—i vá­sár alkalmával. Tehenet akarván ugyanis venni, egy falubelié a következőleg ajánlá neki a magáét: ha tejet akar venni a tekintetes ur, akkor vegye meg az én tehenemet. N. kifi­zette a 80 frtot. képzelhetni azonban bosszú­ságát, midőn odahaza, bár a legjobb takar­mánynyal él a virág, egy csepp tejet sem akar adni még sem. Nosza fülön csípi N. ur a ko­mát. Hát erre meg amarra, hogy szedett kend rá engemet? — Már hogy én kérem alásan, mondja a megszólított jámborul. — Kelmed hát, hiszen a virág alig ad hetenként egy liter tejet. — Vagy úgy, hisz’ megmondtam én még ott az alku előtt a téns urnák, hogy: ha tejet akar venni, akkor az én tehe­nemet vegye meg. Nagyot nézett e beszédre N. bátyánk, elkellett azonban ismernie, hogy gyönyörűen rászedték. — Hibaigazítás. Múlt ápril hó 9-én kelt 15-ik számú lapunkban kiadói üzenet rovatunk alatt felülről lefele számítva a Il-ik sorban | „öt első“ helyett „nyolcz“ első olvasandó. I Továbbá: Szinte visszaélés miatt f. hó 2-án, megjelent 14-ik számú lapunkban ujdonsági• rovatunk alatt a negyedik tétel, mely a pol- j gári olvasó egyletbeni „sorsolással egy-j bekötött szavallati előadásról szól,J egész terjedelmében kitörlendő s mától fogva biztositjuk mélyen tisztelt olvasó közönségün-1 két, hogy ilyen visszaélések nem fognak la- j; púnkba becsúszni. A kiadó hivatal. * Nyilatkozat. Miután Eperjeskéről, *. tehát Kis-Várda vidékéről, lakásomat! April első napjaiban N.-Kállóba tettem- át. e miatt már a lak változtatást megelő-.1 zőleg úgy: „a kis-várdavidéki ref. j1 lelkészi egyletnél“ viselt jegy-|, zői, — mint a „népnevelési egyletjj által rámruházott titkári,“ s a.l „re f. tanítói körtől“ nyert elnöki 1 tisztről, az eddig bennem helyezett biza- * lomért hálás tisztelettel mondva böszöne- { tét, lemondtam. Mindazoknak, kik mosta- b nában hozzám a nevezett egyletek ügyé- g ben fordultak s jövőre netalán fordulná- 1 aak, e nyilatkozatom szolgáljon felvilágo- útásul és feleiül arra nézve, hogy a fent- £ rt egyletekkel hivatalos viszonyban, ősze- v iöttetésben nem vagyok. A megnevezett ii egyletek működésére Istennek minden áldását kéve maradtam N.-Kálién 1876. apr. 4-én Görömbei Péter ref. lelkész. Kül önfél ék. (F. P.) Kossuth beteg. Mint a F>P. irja, egy közelebbi sétáján meghütötte magát a kormányzó s azóta ágyát kénytelen őrzeni. Nagy sasszemei beestek, tűzök kissé megtörött, de egészben véve a baj csak köhécselésben áll, s remélhető, hogy rövid idő alatt fellábbad, sőt midőn e sorok napvilágot látnak, már föl is lábbadott 1 Adja isten 1 (d.) Mennyit nyom az agyvelő ? Egy tudós kiszámította, hogy egy német vagy egy angol embernek az agyveleje átmérőleg 1445 gramm, egy francziáé 1313 egész 1320 gramm, egy négeré pedig csak 737 grm sulylyal bir. Lenau költő agyveleje mig egészséges volt 3—4, őrült­ségében történt halála után 2 y2 fontot nyomott. (F. P.) A keleti kérdés megoldva. Seik- u 1-1 s 1 a m a papok legfőbbje a Mekkába össze­gyűlt bucsusok előtt egy szép jóslatot tett. A jóslat szerint a török szultán 10 év múlva egész Európának ura lesz. Székhelye Kóma leend, a gyaurok (hitetlenek, keresztyének) kipusztulnak mind. Egyszóval a világon nem lesz más nemzet, mint a török, más vallás, mint a mozlim. íme a Seik-ul Islam már megoldotta a keleti kér­dést, és a diplomaták még mindig törik rajta fejüket. (F. P.) A ki saját vérét szívja. Z. szí­nész teljes életében zsugori volt 8 épen ennek következtében szép summa pénzecskét takarí­tott össze, melyhez azonban csak akkor nyúlt, midőn pályatársainak zálog mellett jó borsos kamatra kölcsönzött. Egyszer ő maga is meg­szorult s igy szólt pénzéhez: Kedves pénzem, adj nekem kölcsönt fél hónapra. — Nem adok — válaszolt önmagának pénze helyett. — Fi­zetek száz perczentet! — Szép; de nem adok. — Itt az órám zálogba. — Ily feltétel mel­lett adok. íme! Eljött a határidő, Z. bekopog­tat hitelezőjéhez, s kifizeti adósságát s vissza­veszi óráját, melyet két hétig nélkülözött. — No, ugy-e, hogy pontos vagyok? — Bizony nem hittem volna. — Bár minden hitelezője ily pontos volna, mint én, sóhajtott nagy ke­servesen. (d.) Az élő virágok festése. Nem csak az arezot, hanem újabb időkben a virágokat is kezdik festeni, ugyanis valamely fejér virágnak fekete, zöld vagy kék, sőt bibor szint is köl­csönözhetni az által, ha a virágcserép földét bizonyos efféle szinü növény porból készült trágya keverékkel keverik meg és szinte ily porral-vegyitett vizzel öntözik. Sőt már illatot is kölcsönöznek a virágnak mesterséges módon. Ha valamely illattalan, vagy rósz illatú virág magját valamely illatos folyadékban p. o. rózsa vízben 2 napig áztatják, azután a magból csí­rázó növényt többször rózsavizzel öntözik, — a kifejlő virág rózsaillatot nyer stb. Probatum est. (—) Czigány mentség. Házról házra járt a tél végén a morék ezüstgombos vajdája, hogy dikhenczei számára egy-egy kis szénát és tehénrépát összekunyoráljon. Midőn egy háznál a cseléd szemére vetette, hogy minek járnak mindig koldulni, „áj fiacskám — válaszolt a vajda egész komolysággal — hogy ne járnánk, mikor a sok vetésünket elverte tavaly az a jégeső ....“ Nyirfalombok. XIII. (Azok a tanárok I Műfordítások a gólyanyelvből. Két tatár, és egy doctor juris. Miért lövöldözik a gazdátlan ebeket? Korszerű divat, — üdvözöljük. Különböző ál­lomások, — tessék válogatni. Elnöki lemondás és kan- didálás csattanós modorban.) Segítünk tehát tisztelt olvasó I azon tan­ügyi botrányos mulasztáson, mely szerint mi­dőn német, latin, franczia s talán még hellen és héber nyelvekkel is annyit gyötörtek diák korodban, — akkor a nemes gólyanyelv isme­retére vezérelni elmulasztották élhetetlen, szo­batudós tanáraid. Az említett nyelveket elfe­ledted, s valószínűleg meg sem tanultad, — a gólyanyelvet nem érted, — ugyan miként élhetsz meg a mai világban, hacsak fel nem csapsz milliomosnak, vagy — ministernek 1 No mi leszünk tolmácsod, megjegyezvén azonban, hogyha itt-ott szokatlan kifejezéseket fedez­nél fel előadásunkban, ne légy tulszigoru tó­ránk, miután e szólamok nem a mi terméke­ink, hanem kizárólagosan a gólyanyelv saját­ságaihoz tartoznak. És most figyelj... ... A S7ainarkándi vendéglők egyikében ;alálkozik két fiatal tatár. Iskoláikat együtt régezték (vagy tán csak kerülték ?) évek óta íem látták egymást, s igy mi természetesebb, ninthogy a viszontlátás örömére ugyancsak iritgették a lótejből készült itallal megtöltött nobakokat. Társalgásuk közben előfordul, mi­yen kár, hogy oly távol laknak egymástól, igyik Taskendben, másik Kokándban... a askendi kapacitálja a kokándit, hogy adja el ittani birtokát s jöjjön lakni Taskendbe — Szívesen megtenném, • lön a válasz, mert na- yon szeretnék köztetek lakni, — sőt ba va- iki alkalmas birtokot közvetítene számomra, t izony nem sajnálnék tőle egy pár erszény énzt...“ Azután elváltak egymástól, haza- íéntek, s ime pár hét múlva a kokándi tatár r Szamárkándból levelet kap, melyben azt •ia eev olvan faitáiu valaki, mint nálunk a < prókátorok (nevét, elfeledte az a gólya I) |8 „ő már két hét óta folytonosan fáradoziiH több rendbeli levelezést és Körutat tett 1 ifjú ur által óhajtott földbirtok megszerzés I érdekében, de hát mindeddig nem bóldoguiH hanem miután az ifjú ur azt ígérte, bogy I közvetítőt úri módou meg fogja jutalmazni (ott a vendéglőben hallotta, — ülvén a fiataJ tatárok szomszédságában lévő asztalnál) tehát szíveskedjék részére tíz erszény pénzt ham*.1 rosan elküldeni. ..“ No kapott is aztán olyan választ, hogy mi fel nem vennénk tíz erszény pénzért 1 Hanem pénzt ugyan nem kapott egv I aspert sem. -.J ... Bio Janeiróban mostanában napon, ként minden utczán „razzia“ rendeztrtett a■ gazdátlan ebek ellen; nem csekély bosszúsá­gára a békeszerető polgároknak, kik minden lövésnél megriadtak, hátha valami indián rab­lók, vagy emberevő hordák törtek a városra — éjjel pedig álmatlanul virasztottak s a ter­mészetüknél fogva gyönge és félénk nők, ki­vált pedig a fiatalok, kik tudvalevőleg nagyon is idegesek, egyetlen egy perczig sem bocsá­tották óldaluk mellől férjeiket. .. szóval nagy rémülés YÓlt a városban, rémülés és zúgolódás hogy a magistrátus mit sem törődik a polgá­rok személy és vagyonbiztonságával, — mig. nem végre a város atyái nevökben kijelentette a hivatalos lap, hogy a gazdátlan ebek azért puffogtatnak le kérlelhetlenül, mivel brazíliai császár ő fönségének magas ministériuma több rendbeli bankárokat, lieferánsokat és vasúti vállalkozókat akar nemességre emelni, s ezek­nek van szükségök ä — kutyabőrre. ... Buenos Ayresben az a divat kezd szokásba jőni, hogy az apák és mamák sensá- lokra bízzák leányaik férjhez adását. .. ké­nyelmes és okos divat a nősülni akarókra nézve, legalább biztosan s hozzá még minden feszélyezés nélkül megtudhatják, hogy a csil­lagszép, a bájdus a tündérarczu mátkára, mennyi lesz a ráadás, s ezenkívül mennyi udvarlástól, széptevéstől, hazudozástól lesznek megkímélve! ... Árkanzász egyik városában nagy öröőimel beszéli barátainak és vendégeinek egy farmer, hogy „mióta a Pacifique vaspálya elkészült,- s átadatott a forgalomnak, mennyi temérdek ember nyert ott mint főnök, pénz- tárnok, táviró, kalauz, őr, raktárnok stb alkal­mazást.“ A másik farmer igazi árkánzászi lel­kesedéssel adja elő erre, hogy „mármost min­den jóravaló hazafi kaphat állomást Arkanzász- ban, vasutaknál, pénzintézeteknél, biztositó társulatoknál.“ „Igen ám — kérdi egyik ven­dég — de hát a ki nem jóravaló ember, aztán meg nem is szeret dolgozni, de annál jobban szereti a grogot, scherryt és cognacot, no meg a szép asszonyt is, hát az ilyen mit csináljon?“ „Furcsa kérdés I — válaszolt a másik vendég — legyen methodista páter, mint én, vagy mint ime Brown bátyánk, ki épen most plán­tálja befelé a hetedik pohár benediktinert I“ .. . San-Franciscoban közgyűlést tartott egy részvénytársulat, mely az ottani gyógyfürdő felvirágoztatása s illetőleg tekintélyes osztalék beseprése végett alakult. A közgyűlést meg­nyitja Don Jose, s a jelenvóltak nagy megle­petésére határozott kifejezésekben nyilvánítja lemondását az elnökségéről. A részvényesek kérik, instálják, feddik, dorgálják, hogy vonja vissza lemondását, — hasztalan 1 újból elkez­dik marasztani, — nem ér semmit! hazafisá- gára s a közbizalomra hivatkoznak, — mitsem használ. Midőn pedig mégis csak zaklatják az elnökség tovább folytatására, sodrából egészen kijőve teljes indignátióval igy kiált fel: „már uraim, tiszteletreméltó polgárai San-Francisco városának! hazafiság ide, hazafiság oda, közbi­zalom meg amoda I engedjenek meg nekem, de, én már elég sokáig voltam a tisztelt társu­lat bolondja, tovább pedig teljességgel nem akarok lenni, hanem ajánlom magam helyett nagyrabecsült dón Mesquhó barátomat. . . No de érdemes madame Gólya 1 maga már kimerült a sok beszédben, azért pihenjen. És most halljuk a monsieur Gólya előadását! —| ■—y — Kiadói üzenet. Mikecz József urnák helyben. A kéziratok, minta lap balhomlokán levő kis keretből is olvasható — nem adatnak visz- sza, azonban czikke kívánatéra nem jön és nem is fog jönni soha; de azért korántsem mondjuk hogy: mea culpa, mea culpa, maxima culpa. Szerkesztői posta. — Ördögnek—Plutöurnál. Nagy­ságos ördög ur A kit maga megaZur, -Haragszik s földet túr, Fáj neki a plezur. — V. F. urnák Pózenken. Mikor is lesz hát vóltaképen az a nagySZerü iosteilátió ott — loco? Számítunk reá, miot főfő emberek valamikor. — Petur — retour 1 — Záborszkinak — Újtelepen. Azért hogy messze estünk, diligenter kell frequen* tálni a cursust! Mivelhogy különben nem le­szen diploma 1 — G. P, urnák — N. Kálié. A kérdéses kézirat után tudakozódtunk, de senki nem tud róla semmit, mit felettébb sajttálunk 1 Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. Főmunkatárs: Vitéz Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom