Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-02-06 / 6. szám

ságszolgáltatási, mint politikai közigazgatási székhelyévé tételével rá nehezednének.

Ezen kérdésre a felelet igen egyszerű.

Ha ugyanis a királyi törvényszék még itt nem volna, és általában ha meg nem volnának azon helyiségek, melyek a megyei hatóságnak is befogadására szükségesek, a fentebbi kérdésnek lehetne értelme; azonban miután a kir. törvényszék 1872-ik év eleje óta már itt van, s városunknak már évek óta készen álló uj községháza elég tág arra, hogy a megyei hatóságot is, a város minden ujabbi költekezése nélkül befogadja: a fentebbi kérdésnek legfeljebb azon értelme lehetne, hogy azon esette, ha a megyei törvényszék és megyei hatóság, városunk községi házát egészen elfoglalnák, vájjon hová költöznék át a városi hatóság? — Erről azonban a városi hatóság rövid idő alatt gondoskodhatik, miután a városnak sok oly központias épülete van, melyeket városi hivatali és általában községi czé- lokra kisebb nagyobb átalakitások mellett jelentékeny nehézség nélkül, és igen csekély költségekkel, könnyen fordíthat.

Ezek szerint a megyei székhelynek is ide áttelepítése, a városra semmiféle uj terheket hárítani nem fog, és így az e részben táplált aggodalmak is teljesen elenyésznek.

Mélyen tisztelt képviselő ház I Nyíregyháza városának eddigi közélete folytonos küzdelem emelkedéséért. 1753-ban mint jobbágy község jött létre; — földes urai a Dessewffy és Károlyi grófi családok valának; de már e század elején nem ismert földes urat, s a Ill-ik Károly uralkodása utáni korszakban e század elején Nyíregyháza városa volt a hazában a legelső, mely földes urai tartozásaitól magát önerejével megváltotta. A váltság eszméje itt vált, legelőbb testté — nem törvénynél fogva, — hanem a népnek szorgalma és takarékosságából kifejlett önereje által, az államnak minden hozzá járulása nélkül. A haza és ezen históriai tény azon dicső örökség, mely elődeinktől szállt reánk.

De továbbá atyáink a puszta örökvált- ságnál meg nem állapodtak. Fejlődésünk második stádiumán a czél az volt, hogy városunk, mint rendezett tanácscsal bíró város, szemben a megyével, megnyerje az önállóságnak azon fokát, mely őket már régóta megillette. A jelen század harminczas éveiben városunk ezt is elérte, — mig végül a korszakot alkotó 1848-ki törvények azt a töryényhozás közvetlen részesévé is tevék, mit városunk igyekezett is a nemzetnek meghálálni, az által, hogy Magyarország önvédelmi harczában, a haza törvényes ügyéhez mindvégiglen hit maradt.

Azonban városunknak a jobbágyi kötelékekből önereje által oda emelkedése a hol ma áll és különösen uj községi házának, a közeiéi)!) múlt, években végrehajtott felépítése, miszerint városunk ez utón a törvényszék és a megye politikai hatósága befogadásával, annak székhelyévé tétethessék, spk anyagi, nevezetesen sok pénzbeli áldozattal is járt; és épen ezért igen természetes, ha adósságai is vannak; ámde ezen adósságok legtöbbnyire beruházásokból és szerzeményekből keletkeztek; ezen adósságokat azonban a becslésileg kimutatott, mintegy 3 millió frt értékű községi törzsvagyona s egyéb jövedelmei alapján törleszteni a városnak képessége van, és az alólirt képviselőtestületnek férfias akarattal kitűzött újabb czélja is. Megbirtuk a múltnak terheit, hogy a jobbágyság porából, a szabac honpolgárok színvonalára felemelkedhessünk, — éreziink magunkban képességet és erőt, hogy | múlt nyomain haladva, a múlt példáját követve, a további államérdekü szervezés terheit is megbirjuk, ha városunk, a mire hivatva van — az országgal egy idős Szabolcsvárme- gyének középpontjává tétetik. Az előadottak után alulirt városi képviselőtestület a mélyen tisztelt képviselőházhoz azon alázatos kérelemmel járul, hogy fent előadott ajánlatát bölcs hazafiui figyelmére méltatva, azt, a midőn majdan az országgyűlési tárgyalások során a bírósági és megyei székhelyek megállapításáról szó lesz, tekintetbe venni, a most városunkban székelő kir. tvszéket itt továbbra is meghagyni, — és Szabolcsvármegye politikai székhelyét is ide átal tenni, végül jelen kérvényünket addig is a nmélt. m. kir. minh-zte- riumnak, mint törvényhozási tárgyalási adatot tudomás és figyelembevétel végett kiadni mél- tóztassék.

Kelt Nyíregyházán, az 1876-ik évi jan. 26-án tartott közgyűlésből. Nyíregyháza város képviselőtestülete s annak nevében Krasznay Gábor polgármester.

A szabolC8megyei legtöbb adót fizetők névsora 1876. évre.

Grf. Dessewffy Kálmán, Grf. Forgách Kálmán, Grf. Dégenfeld Imre, Grf. Dessewffy Aurél. Grf. Zichy Géza, Semsei Andor, Grf. Vay Ádárn, Kállai Gusztáv, Leveleki Sije, Czó- bel Albert, -Gencsy Ferencz, Leveleki Máyer, Hartstein Péter, Zoltán Ferencz, Gencsy Zsigmondy Fischbein József, Bró. Vécsei József, Ilosvai Kristóf, Ferenczy Gyula, Kállai Ottó, Nozdroviczky György, Kállay András, Liptay Károly, Nyiry János, Pscherer József, Jármy Jordán, Gencsy Károly, Mandel Albert, Czó- bel Imre, Bay Ferencz. Fried Izrael, Okoli- csányi Lajos, Mandel Endre, Eisenberger Dávid, Dugalyi Gusztáv, ÓseDgeri Sámuel, Patay András, Fried Salamon, Schreiber Herman, Horváth Imre, Miklós Ferencz, Kállai Ubald, Mandel Mór, Mandel József, Óoody Bertalan, Okolicsányi Menyhért, Fried Ignácz, Veisz József, Rochlicz Dávid, Mikecz János, Szálvy Ferencz, Elek Pál, Leveleky Mór, Grf, Vay Ábrahám, Kausay Károly, Zoltán János, Ónody Géza, Farkas Ferencz, Propper Sámuel, Véges Gyula, Fischbeim Ignácz, Kiár Dávid, Lövy Antal, Fischbein Henrik, Vindis József, Feld- heim Ignácz, Bóry Béla, Erőss Kálmán, Som- lyódy Balázs, Molnár Ágoston, Oláh Károly, Frenkel Samu, C/ukkerman Gusztáv, Bró. Eötvös Dienes, Pilisy László, Vay Dienes, Czukor Ignácz, Szalánczi Ferencz, Bónis Barnabás, Engländer Jakab, Gencsy Albert, Molnár György, Mészáros Dániel, Pilisy L'tjos, Kovács Ferencz, Er- dődy Lajos, Ignácz Ignácz, Lővy János, ifj. Elek Gábor, Szalánczy János, Szunyogh Bertalan. Koczogh János, Demjén Sándor, Ványi Sándor, Szunyogh István, László Alajos, Rosenfeld Simon, Szabó János, Kállay Ödön, Czincz Sámuel, Spitzer Tivadar, Leveleky Márton, Stern József, Veisz József, Molnár Endre, Dr. Józsa András, Fried Lajos, Buda Olivér, Szomjas József, Veisz Béni, Király József, Kállay Aurél, Kállay Jenő, Hunyady József, Leszkay Ödön, Jármi Ferencz, Jármi Jenő, Ludmann Sámuel, Venczely Mihály, Somosy Ignácz, Ná- dasy Lajos, Kastal István, Katona András, Műnk Károly, Szentmiklósy László, Jármy József, Spiegel Máyer, Rózenblüth Bernáth, ifj. Veisz Sámuel, Jármi Márton. Veisz Ábrahám, Zoltán Ödön, Ludmnn Lajos, Propper Herman, Rézler György, Farkas István, Gaál Elek Far: kas Lajos, Bleuer Samu, Zatureczky Gyula, Jármi Elek, Mezősy Tamás, Hrabovszky Rudolf, Ilvezda Károly, Ujfalusy József, ifj. Mandel Izrael, Sza^ó László, Fábry Károly, Cser- nus Lörincz, Reicbroan E. Csendes Simon, Gutman Albert, Bejczi István, Jármi Miklós, Bernáth Béla, Srarecsányi Gyula, Harstein Lajos, Matkovics István, Kálmánczhelyi Antal, Eper- jesy Ferencz, Rappeport Mózes, Weinberger Herman, Galgóczy Gyula, Csapó István, Bleuer Lipót, Balogh Zoltán, Lichtman József, Fekete István. Keiner Dávid, Klein József, Dr. Heiman Ignácz, Csernyánszky István, Fleischer Ferenc', Zoltán Géza, Elek Béla, Tisza Imre, Lárvay Frigyes, Nemes Pál, Apa.-yi Barna, Bekény Benedek, Ujfalusy Endre, Kállay Miklós, f Weisz- haus Mór, Garamy Jakab, Karácsonyi Lajos, Mezősy Antal, Ileffer Sámuel, Kerekréthy Miklós, Péchy Pál, Fehér Ferencz, Burger Mór, Mikecz Ferencz, Somogyi Rezső, Liptay Eduárd, Kovács Gergely. Katz Mihály, Kandel Simon, Bay István, Kovács Béla, Szunyoghy András, Gergelyffy Ferencz, Khon Mátyás, Ujfalusffy Béla, Zlinszky Béla, Jármy Ödön, Simon András, Karmer Ignácz, Csajkes Gyula, Eisenber- ger Mihály, Zichermann Jakab, Szlammer Alajos, Auszterlicz Dávid, Mezőssjr László, Sánta István, Csabay János, Maár Adolf. Kállay Dénes ; Győry Lajos, Oláh Antal, Erdődy Sándor,

Kemmerling János, Márky Frigyes, Liszszaner Jakab, Oláh Béla, Kubinyi József Lichtman Jakab, Tóth István, Szunyoghy Jónás, Komo- róczy István, Dobos János, Pethő Zsigmond, Khon Béni, Vay Pál, Györgyényi Ignácz, Weisz- berger Sámson, Mandel Leopold Molnár Gábor, Halasy Flórián, Fürj Imre. Székely Benedek, Ambrus Jakab. Szunyoghy Sándor, Nyíri Ferencz Sepsy Mihály, Béres Ferencz, Deme István, Dr. Reisman Miksa, Deme Ignácz, Sarkady Mihály, Zsoldos János, Kuhn Ferencz, Nábráczky Gyula, Elek Feri, Eperjesi József, ifj. Bónis Sámuel, Jármi Gyula, Hetei Menyhért, Stern Emánuel, Bogdány Zsigmond, Moccz Adolf, Nagy Károly, Sülő József, Farkas Albert, Szukup Ferencz, Szita András.

Nyíregyháza város legtöbb adót fizetőinek névsora.

Csengeri Sámuel 1096.13 kr, Kiár Károly 1016.91 kr, Gredig Jeremiás 710.4 kr, Czincz Sámuel 560.13 kr, Bodnár István 517.2 kr, Korányi Imre 471.60 kr, Mathaides Gusztáv 366.54 kr, Nádassy Lajos 365.44 kr, Blahunka József 352.28 kr, Tábory Károly 325.55 kr, Krasznay Gábor 295.2 kr, Nikelszky Mátyás 278.41 kr, Vidliczkay József 277 frt, Rizdorfer János 275.85 kr, Dr. Herman Ignácz 269.6 kr, Stem Emmánuel 260.99 kr, May Adolf 257.90 kr, Simon Endre 255.4 kr, Glüch Dávid 254.60 kr, Bencs László 242.36 kr, Oláh Antal 237 frt, id. Krúdy Gyula 234.54 kr, Már Adolf 224 89 kr, Juhász Mihály 220.86 kr, Szesztay Károly 219.20 kr, Jánószky And rás 213.34 kr, Fekete István g. k. lelkész 203.52 kr, Czincz Ignácz 202.46 kr, Elek Emil színész 199.30 kr, Ferdlicska Rudolf 196.8 kr, Elek Ferencz 185.67 kr, Kerekréti Miklós 181.44 kr, Palánszky Sámuel 178.60 kr, Dr. Grünbaum Leo 178.22 kr, Bathy Károly j 161.59 kr, Szamuely Lajos 161.58 kr, Buday Ferencz 158.47 kr, Barthalomeidesz János 158.41 kr, id. Gyurcsán József 152.13 kr, Dr. Flegmán Miksa 146.76 kr, Mősz Adolf 144.94 kr, Dómján Sámuel 144.71 kr, — Benyitzky Miksa 149.69 kr, — Bittó Miklós 140.97 kr, Mezőssy László 136.40 kr, Sütő József 133.56 kr, Takáci Alajos orvos 129.84 kr. Farbaky József 127.60 kr, Aschun- brenner Jakab 124.68 kr, Kralovánszky Mór 122.34 kr, Sipos György 121.85 kr, Palicz András szarvasi 121.17 kr, Tirschler Gyula 120 frt, Mérföldy András 112.30 kr, Kovács András lovas 111.61 kr, Groák Zsigmond 108.15 kr, Márky Frigyes 108.10 kr, Dr. Mesko Pál 107.80 kr. Bállá András 107.46 kr, Török Péter 106.8 kr, Palicz András simái 105.9 kr, Szmalár Pál 101.82 kr, Garay György 100.64 kr, Kovács Gergely 99.36 kr, Szekeres János 99,3G kr, Jánószky János csizmadia 97.75 kr, Dobrószky József 96.34 kr, Paulo- vics Imre 96 frt, Hibján Sámuel 95.18 kr, Kovács Mihály polonia 93.32 kr, Zomborszky János 93.16 kr, Hankószky János 91.94 kr, Dorozsnyák László 91 frt, Mányik József 90.93 kr, Szexty Gyula 90.58 kr, Bukovinszky András 89.39 kr, Bajusz János 88.28 kr, Ganzéi Adolf 88.18 kr, ifj. Hrenkó János 87.39 kr, Czukor József 87 frt Englender Sámuel 86.50 kr, Strompf Pál 85.78 kr, Vitószky György 85.52 kr, Czukor Henrik 85.36 kr, Morgenstern Jakab 84.50 kr, Gyuris Pál 84.48 kr, Baruch Arnold 84.35 kr, Dr. Baruch Mór 84 frt, Huray Mihály 82.59 kr, Nádassy András 82.48 kr, Kabát Mihály 82.30 kr, Haas Mór 81.19 kr, Ungerleider Jónás 81.18 kr. ifj. Nagy Mihály 80.1 kr, Glüch Ignácz 79.87 kr, Moranszky György 79 forint. Steványik András gazda 79,10 kr, Racskó Mihály 78.12 kr. Somogyi Gyula 77 44 kr, Molnár Pál 77 frt, Bideskuti Bertalan 128 forint adót fizet, mint hogy azonban még nincs egy éve, hogy itt lakik, s minthogy nem is lakositotta magát, a névsorból töröltetni, id. Bencs János pedig, mint a ki 100 írton felül fizet adót utólagosan a névjegyzékbe felvétetni határoztatott, és igy a fent megnevezettek, ez 1876-ik évre, mint v i r i 1 i s e k képviseleti tagokká lettek.

Válasz

Szabó Ferencz urnák, a »8*9 bölcs“ ez évi 5-ik számában "k ö ^ zétett csikkére.

Semmi sem hozhatja méltóbb indignatióba az emberi szivet, mintha legőszintébb jóakarata kétségbe vonatik. s az, mit a közjó előmozdítása érdekében jónak lát nyilvános sajtó utján elmondani, egy némely félreismert nagy genialitás gúnyolódására és idétlen henczegé- sére ad alkalmat.

így jártam én, — hiszen nem első ég utolsó azok között, — kik szerény hangon, de bátorsággal oda szoktak mutatni a bajra s a szöget épen fején találják.

Közel 3 hónapja már, midőn én a nyír. bátori gyűlésről tudósítottam a közönséget, s elmondtam sértés nélkül, bátran azon hiányokat, netalán hibákat, melyeket e gyűlésen tapasztaltam; s ime most annyi idő múlva ráveti fejét Szabó Ferencz ur, hogy szóljon a dologhoz.

Ha már c-akugyan felvette pennáját: a közönség bizonyosan czáfolatot várt volna; én is valóban megörültén, hogy talán én nem észleltem helyesen, hogy Sz. F. ur majd megteszi jóakaratu felvilágosítását, azonban midőn elolvastam epéskedő cikkecskéjét, akaratlanul ajkamra jött ama közmondás: „si tacuisses philosophus mansistes.“ Mert ugyan nem czáfolt meg semmit.

Uram! uram! Sz. F. uram! tetszik-e tudni, hogy századunkban a nyilvánosság és a szabadsajtó korát éljük? Tetszik-e tudni, hogy épen ev. ref. egyházunk igazgatása a szabadság és nyilvánosság alapjára van fektetve? vagy talán ön azt tartja, hogy a sajtó arra való, a mire szánta egy híressé vált ember a nyelvet, hogy t. i. legyen mivel gondolatainkat elleplezni ? Ilyen elvek nem illenek egy ref. paphoz.

Sz. F. ur az érdektelenség indokául be- száinithatónalc veszi azon körülményt, hogy Nyir-Bátor félre esik, a megye keleti szélén! és azt, hogy kellemetlen őszi idők voltak! Ez épen oly törpe okoskodás, mint a milyen parányi lehet az a protestáns pap, a ki igy okoskodik, ama nagy hithősökhöz mérve, kik hitökért, és vallásukért évekig tartó kínokat képesek valának szenvedni a tél fagyára, vagy a nyár verőfényére tekintet nélkül.

Azt mondja Sz. F. ur, hogy a világi ülnökök terhes hivatalokat folytatnak, s csak ez egyszer felejtették el a statútumban megrendelt kellékeknek megfelelni! s elegendő-e ez jóakaratuk prostitualására?

Már ugyan micsoda hebehurgya beszéd ez? Vájjon prostitutis-e az igazságnak felderítése? Valóban hova sülyedtünk!? midőn már egy protestáns pap is ilyet beszélhet!

Nem döbben-e vissza Sz. F. ur saját szavaitól, midőn ilyeneket mond?! több évek óta mutasson nekem csak esy gyűlést, melyen a világi ülnökök teljes számmal jelentek volna meg?! Azonban én nem is az ellen szólaltam fel, mert azt én is tudom, hogy világi uraink egy része el van foglalva, én csak azt mondtam, „hogy arra nem érdemesítik némelyek az elnökséget, hogy elmaradásuk okát tudassák.“

„Kár volt egyházmegyénket úgy meghur- czolni“ mondja továbbá Sz. F. ur! „Kár volt a délutáni gyűlést emlegetni! nem történt ott semmi rendetlenség.“

„Takargató Sz. F. ur!“ (adnotám „reformáló Argus ur“) Megtagadhatja-e tiszta lelkiismerettel, hogy a délutáni gyűlés pipaszó mellett folyt? Nem rendetlenség-e ez?l Ne legyünk tehát annyira slepp hordozók, hogy az igazságot is eltakarjuk. „Ad majo- rem majoris glóriám!

Ékes czikkecskéjét Sz. F. ur eképen kegyeskedik bevégezni:

„Reformáló Argus ur! Csekély szavam hozzá ez: Nem jó madár az, a ki

..........póto

lja ki Argus ur!“

Ezekre csak annyit felelnék rövioen: „így szó 1 nak „H o r o g“ módra! Azonban meg kell még jegyeznem, hogy még roszabb madár az, a ki a tisztátalanságot fedezgető szárnyaival takargatja, s bagoly módra bezárja szemeit az igaz«ág napfénye előtt, és vészt-jósló

TARCZA.

A FŐVÁROSBÓL.

Tisztelt szerkesztő ur!

Ne csodálkozzék, hogy ily nagy idő után kopogtatok be becses lapjánál. Hiába,- csak úgy van az ember, ha kizökken a rendes kerékvágásból, bajosan tud aztán a maga útjába ismét „bezökkenni.“ Pedig majd úgy jártam én is, mint az olaszoknak egy jámbor poétája, ki azt Írja magáról, hogy: „mély hallgatásban torkom elrekedt“1 s ha önök egy kissé rám nem ijesztenek, tán még most sem tudtam volna a nótába ... akarom mondani a tentába bele mártani.

Hanem most már leróvom tartozásomat. Hozok a szűröm ujjábán egy kis újdonságot: vígat és szomorút; tessék elolvasni.

A főváros utczáin piros falragaszok versenyeznek a járó-kelők figyelméért. Mi van rajtok ? olvassuk el mi is. Ma adják Tóth Ede „Kintornás csalá d“-ját a népszínház bau. Ha Tótfr Ede nevét látjuk a sz inlapon, mindig szívesen megyünk a színházba. A jeles szerző e darabjáról is tudjuk előre, hogy a mit látunk, a mit hallunk, nem lesz szemfényvesztő, nem bóditóan behízelgő, érzékeinket nem mámoritják el tünemények, hanem kellemes betegséggel telik meg szivünk; alakjaiban eredetiséget, cselekvényeiben életerős kedélyességet fogunk találni.

Á „Kintornás család“ színtere ugyanazon v déle, mely a „Falu roszá“-é, a regényes Gömör és Borsodmegyék közti határ. Ha önök ismerik népünknek ezt a vidékét és népét, a íol minden szerelmes parasztlegény született iöltő, s a hol vadon terem a tömérdek szebb- nél-szebb népdal s erdőt mezőt a poezis le- lellete borit, be fogják ismerni, hogy nép- szinmü-költő ennél jobb, megfelelőbb háttért nem is válaszhatna müvének.

A darab cselekvénye igen egyszerű. Nincs benne olyan, a mi által a terv szélesebb alapot nyerhetett s nagyobb bonyodalmat idézhetett volna elő. Mégis hatásosan bonyolul le az egész, minden epizódjával, melynek tisztán népies lefolyása, nem egy jelenetben köti le a nézők figyelmét.

A mesét elmondjuk röviden: Bimbó La- czi (Szabó Bandi) fiatal molnármester elcsábítja Fúvó mesternek, a szegény kintornásnak leányát Marit (Rákosy Fáni k. a.) itt a fővárosban, s aztán hütlenül elhagyja és hazatér anyjához: Bimbó Mártonnéhoz (Pártényiné asszony), az özvegy „recski“ molnárnéhoz, otthon aztán elfeledi elhagyóit kedvesét, s beleszeret Pergő Gerzson „horváti“ molnár leányába Jucziba (Soldosné), kiről tagadhatatlan, hogy szeretetreméltó teremtés, s nemsokára meg is tartja vele esküvőjét.. A nekibusult Kintornás (Kovács István) azonban nem nyughat addig, mig leánya hűtlen kedvesét, szerencsétlenségének okozóját fel nem találja; koldulóvándorlásában meg is találja a „horváti“ malomban, épen mikor esküvőről vezeti haza Jucziját. A jelenet itt igen hatásos. Mari, ki atyját hárfával kisérte, számon kéri Laczitól elrablóit becsületét, megmutatja gyermekét is, melyet vele együtt nyomorban hagyott. Laczi először megtagadja kedvesét, de hiába, Juczival már egybekelt, s őt szivéből szereti. E közben Károly, Laczi mostohatestvére (Együd) lép fel s értesül a leány szerencsétlen sorsáról, szavaiból azonban jóságát és nemességét ismeri fel, másrészről mostohaöcscse helyzetén talán ő tudna legjobban segíteni, beledönti magát készakarva az árba, de leleményesen menti meg életét s partra úszik: azt vallja ugyanis a leány atyjának, hogy a csábitó ő volt, de most jóvá kívánja tenni hibáját, s Marit nőül veszi. A boldogtalant meghatja e nemesszivü föllépés, a fájdalom lassankint mosolyt derít síró arczára s elfogadja az ifjú ajánlatát. Károly és Mari házassága most megoldja a csomót, s a darab véget ér.

A főalakok melleit a mellékalakok sem maradnak hátra, kik mindannyian tősgyökeres humorral vannak festve. így: Samu, a borzas molnárinas, (Eöry), egy második „Ripacsos Pista“ alakjával bir, s a falusi vásott sihederek igazi quintessentiája; és Dáma Náczi a „potya fiskális“ (Tihanyi), a „Falu rosza“ bakterjét közelíti meg, olyan „eszem-iszom“ ember, ki mindig ott szeret lenni, a hol van mit enni, s a garatra önteni. Természetesen, másnak a kontójára.

Ennyi a mese, a többi epizódot képez.

A „Kintornás család“ a „Falu rosza“ mellett nem mutat hanyatlást, sőt bizonyos tekintetben emelkedést veszünk észre. Tóth Ede uj darabjában regényes szálakat ereszt, s mégis érdekes darabbal lepte meg közönségünket.

Pedig a darab már elején megrenditőleg drámailag kezdődik, s daczára ennek, oly különös lélektani megoldással, s nem kevésbé csodálatos erkölcsi igazságszolgáltatással egészen vidám, vígjátéki véget ér.

A népszínháznak tehát jó estéje volt. Megtelt a nézőtér zsúfolásig. A közönség sokat