Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-02-13 / 7. szám

Y. évfolyam. 1876 Nyíregyháza, február 13. 7. szám. ■ Előfizetési árak Égi»* ................................o frt' Fé l évre............................................... " Ne gyei évre..........................j • * » I Szerkesztői Írod* és kledéi hivatal, — I hővé e 1»P egy szellemi mint enyegi I /..éi térvreeé küldemények, úgy szinte |g rJ hirdetések a minden felszélemltsok te * intézendök: I n -debreczeni utcza 1470. számú I Figeczky-féie ház. Ttéianentetlen levelek esek ismert kezek- Beim 0} fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. SZABOLCS. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulaj do nos: Répássi István.-»—sa­Hirdetéti dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egysaerl hir­detésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmet hirdetések többssörl bőik- tatása, kedvesöbb föltételek alatt ess- közölheti). Minden egyes beiktatás után * kiaostár- llleték 30 kr. A nyílt-térben minden négy hasábos garmond-sor díj* 30 kr. IAz ilőfizetSk, a hirdetések meg­szabásánál, 2Ó'/0-nyi kedvezmény­ben részesülnek. ^■q ■ a m q ■ q m -» Ismertetése a keletkezőben lévő „Ma­gyar kisbirtokosok országos földhitel- egyesületiének. — Három czikk. — §131 1 , . j/lán mindnyájunk előtt ismeretes Hazafias mozgalom, mely a ma­gyarországi kisbirtokos osztály érdeké­ben csak pár hónap előtt Budapesten megindult. A mennyiben ezen ügy or­szágos fontosságú, s igy megyénket is, mint talán az országban egyik leg­több kisbirtokost számláié megyét, kö­zelebbről érdeklő kérdés, engedje meg t. szerkesztő ur, hogy azt becses lapjá­ban a t. megyei gazdaközönséggel né­mely lényegesebb részleteiben — habár csak vázlatosan megismertessem. Többen tekintélyes hazánkfiai kö­zül látván azon naprél-napra nagyobb mérveket öltő aggasztó jelenséget, hogy kisbirtokosaink nagyobb része, mely pe­dig az országos munkaerőnek zömét ké­pezi, részint a pénzviszonyok általános ziláltsága miatt, a végelszegényedés szé­lére jutott, sőt részben már végképen el is pusztult ; ezen hazánkat végelpusz­tulással fenyegető baj orvoslása végett szövetkeztek, s múlt. évi október hóban, 47-en, u. m. gróf Festetics Pál elnök­leté alatt dr. Samassa József, dr. Gryür- ky Ábrahám, Román Miron, Várady Gábor, Végh Aurél, Jókai Mór, Móricz Pál, Bernáth Dezső, ifjú báró Rudics József, Földváry Mihály, Prónay Jó­zsef, ífjtt gróf Ráday Gedeon, Nagy György, Kerkápoly Károly, Wahrmann Mór, Fáik Miksa, Horn Ede, Tisza László, Somssich Pál, Lipovniczky Ist- ■ ván, Lónyai Gábor, Lónyai Ödön, Do- mahidy Ferencz, Olteánu János, Ham­mersberg Jenő, Lipovniczky Sándor, P. Szathmári Károly, Wahrmann Sándor, Strasser Alajos, Vecsey Sándor, Helfy Ignácz, Wodianer Béla, Bittó István, Horánszky Nándor, gr. Somssich Imre, Kacskovics Sándor, Galgóczy Károly, Siskovics Tamás, gr. Péchy Manó, Gro- mon Dezső, Tarnóczy Gusztáv, gr. Soms­sich Iván, Klapka György, Türr Ist­ván, Krausz Lajos és Végh Ignácz ez ügyben emlékiratot nyújtottak be a ma­gyar kormányhoz, mely emlékiratban a bajt hiven ecsetelvén, annak egyedüli gyökeres orvoslása gyanánt, a magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesü­letének létesítését tüntetik fel, s annak mielőbbi életbeléptetése tekintetéből azt a magas kormánynak erkölcsi és anyagi támogatás végett ajánlják. Fontos nemzetgazdasági okok per- czig sem hagynak kétkedni a felett, hogy a kormány s az országgyűlés nem csak erkölcsi erejével, hanem anyagi segélylyel s egyéb kiváltságos eszkö­zökkel is támogatni fogja ezen orszá­gos intézményt, annyival is inkább, mert a kisbirtokos a mostoha idők súlya alatt országos olcsó segélynyújtás nélkül a kérlelhetlen uzsora áldozatául esik, s végtére is a proletariátus megdöbbentő- leg szaporodó hadához szegődik. Távol van ugyan tőlem, hogy én a gazdasági proletariátusban oly rémet látnék, mint a milyen a külföldi gyári munkásosz­tályban valóban létezik, s mely a gyár­ipar terjedésével egyenlő lépést tartván, s igy folyton szaporodván, magukban a kormánykörökben is már-már komoly aggodalmakat keltett, — hanem igenis látom a gazdasági proletariátus szapo­rodásában az önálló polgárok fogyását, s ebből kifolyólag a munkaerő értéké­nek csökkenését. Mert ki merné azt ta­gadni, hogy egy önálló, saját földdel biró kisbirtokos munkája többet ér és többet eredményez, mint egy napszá­mosé ? No már most, ha az önálló mun­kásosztály fogy, s ez megczáfolhatatlan tény, mely az Ínséges 1863. év óta év- ről-évre maga-magát bizonyítja, s ha a napszámos munkája kevesebb értéket képvisel, mint az önálló földmivesé, nem e természetes következménye ennek az, hogy az országos munkatőkének is fogy­nia kell, s hogy igy a kisbirtokos osz­tály fogyásával a nemzeti vagyon is fogy ? Beláthatlan vészes következmé­nyei lesznek ezen szomorú állapotok­nak, ha nem sikerül ezen elhagyatott néposztályon országos intézkedésekkel segíteni. Settegast, egyike a leghirnevesebb német gazdáknak, azt mondja: a föld­birtok parczellirozottsága leghűbb kife­jezője valamely ország nemcsak pro­duktiv erejének s vagyonosságának, ha­nem — mit nem kevésbé hangsúlyoz — erkölcsi életének is. S nem-e látjuk ezen elméleti igazságot Enrópa nyugoti államaiban, hol a parczellirozás mai na­pig is folyamatban van, megvalósítva ? mig ellenben nálunk ellenkező irányban haladunk, vagy is a kulturállamoktól, bármint is szeretnénk egyébként üdvös instituczióit itthon meghonosítani, hova tovább távozunk. E kis eltérés után lássuk már most ki az, kinek támogatására s megmenté­sére fenuevezett tekintélyes és derék hazánkfiai egyesültek. Az senki egyéb, mint a magyarországi kisbirtokos. Keleti Károly szerint a magyaror­szági és erdélyi kis gazdák kezén van 21.207,889 hold föld, tehát csaknem fele a hazai termőföldnek; — ezen kis gazdák lélekszámúra az ország lakossá­gának több mint felét teszik. Földbir­tokuk értéke 2000 millió frt, s reál-hi- telképességök meghaladja a 600 millió frtot. S ezen óriási hitel-érdemesség ed­dig a két év óta fenálló, vagy jobban mondva tengő „kisbirtokosok hitelinté­zeténél“ 295,900 írtig nyert kielégítést! Tehát hitelképességének alig 2000-ed részéig. (A második czikk következik.) RINILER PÁL. Deák Eerencz temetése. A gyászünnepély, a temetési diszpompa, melylyel Magyarország és a magyar nemzet Deák Ferenczét örök nyugalomra kisérte, egyike volt azon legnagyobbszerü hódolatoknak, mik nek párját századok történetében csak elvétve találjuk. Az akadémia gyászcsarnokába már 9 óra után gyűlni kezdtek a képviselő és főrendiház tagjai. A ravatal fejénél levő emelkedett he­lyen s a felső lépcsőkön volt számukra kije­lölve a hely, miglen a ravatal mellett a nagy elhunytnak családtagjai jelentek meg először. Csakhamar gyűlni kezdtek a ravatal köré: a király képviselője, b. Mondel tábornok, a ki­rályné megbízottja b. Nopcsa udvarmester, József főherczeg és neje, az idősb s ifjabb Koburg herczeg s Koburg herczegné, a bécsi Reichsrath küldöttjei, élükön Rechbauer elnök­kel, a bécsi urakházának küldöttsége, Auers­perg herczeggel élén, a bécsi lengyel klubb tagjai, kik közül Smolka daliás alakja vált ki, a horvát országgyűlési küldöttség Krestics el­nök vezetése alatt, a főváros küldöttsége Ráth főpolgármesterrel élén, gr. Andrássy Gyula tá­bornoki egyenruhában, az összes miniszterek, a horvát bán stb. Pontban 11 órakor az összes püspöki kar fényes segédlete mellett bevonult a csar­nokba Simor herczegprimás, s megkezdte — egy énekkar közreműködése mellett — a gyászszertartást. A herczegprimás által elmon­dott ima után a törvényhozás tagjai által el­foglalt emelkedett hely ólén — Majláth György felsőházi elnök mellett, felszólalt a képviselő ház elnöke Ghyczy Kálmán. A gyászbeszéd befejeztével a diszörség levette a ravatalról s a halottas kocsira he- lyezé a koporsót. A főherczegnők távoztak, hogy Koburg herczeg palotájának erkélyén foglaljanak he­lyet. — A főherczeg és herczegek, valamint Nopcsa udvarmester, Mondel tábornok, And­rássy gróf, a táborkar, Rechbauer (ki mindég Ghyczy mellett ment) az osztrák parlament küldöttei gyalog kisérték a koporsót. Az akadémia lépes őzetéről tekintve az egész térség mintegy roppant fekete fátyollal, volt borítva emberrel; a házak ablakai, az erkélyek, a háztetők, rögtönözött emelvények; a lánczhid, melyről szüntelen áramlott Pestre a közönség, egyetlen sötét felhőt képezett fá­tyolokból, lobogókból és gyászoló emberekből. így indult meg a végső útra a gyászko­csi a nagy halottal. E pillanatban, midőn a menet megindult s a harangok zúgni kezdtek, a budai királyi várlak erkélyére kitüzetett a fekete lobogó. A szertartás végeztével az óriási gyász­menet lassan megindult. A résztvevők rende­zésének nagy munkája kitünően sikerült. Mint­egy 90—100 egylet, 70—80 társulat, 54 tes­tület, 60 hivatal s a törvényhatóságok, össze­sen 500-nál több küldöttség vett részt a me­netben. A menetet az országgyűlés két házának jegyzői nyitották meg: Beöthy Algernon gr. Pallavicini, gr. Zichy Viktor, b. Orbán Balázs. A nyomban utánok következő intézetek, egyletek, társulatok tagjai és képviselők óriás tömeget képeztek. Fél óráig tartott elvonulá­sok- Majd mindenik testület élén zászló. A küldötségek után a törvén hatóságok küldöttei, tömör sorokban a legtarkább vegyü- letben követték egymást. A hatóságok után külön egy csoportban mentek Zalamegye és Budapest főváros. Amaz. születés helye, hatvan tagú küldöttség által képviselte, ennek képviselőtestülete tömegesen jelent meg. Az aranyos fövegek tengere követte a fekete polgári öltözékek e tömegét. A közös hadsereg és a honvédség főtisztei, számra több százan léptettek itt, teljes katonai dísz­ben. A főtisztek csapatát József főherczeg zárta be, jobbról Koburg herczeg és gr. Sza- páry tábornok, balról báró Edelsheim-Gyulay kíséretében. A katonaság után a menet vagy tiz lé­pésnyire megszakadt, hogy egy meglepő soha nem látott látványt nyújtson a nézőnek, a ki­állításában egyszerű, de terhében pazar koszo­rús kocsiban, két fehér mén volt befogva eléje, leboritva fekete takaróval. A kocsira egy ra- vatalszerü állvány volt helyezve, — melyen a koporsóra küldött koszorúk voltak elhelyezve a felséges királyi párénak kivételével. A száz és száz koszom leomló szalagjai a kocsi min­den oldalát elfödték. A koszorús kocsit a papság követte. A papság után a képviselőházi rendező bizottság három tagja lépdelt a gyászkocsi előtt. A koporsóhoz jobbról balról 12 szalag volt fűzve, melyek végeit a kormány és tör­vényhozás tagjai vitték felváltva. A gyászkocsi után lépdeltek a család és a politikai világ képviselői. Legelöl ő felsége képviselője b. Mondel, mellette Tisza Kálmán miniszterelnök. Mögöttük az első sorban gr. Andrássy Gyula hovédtábornoki egyenruhában volt, — mély meghatottsággal lépdelt Csengeri mellett. Kö rülöttük és mögöttük a törvényhozás két há­zának tagjai nagy tömegben. A menetet egy katonai zenekar, egy szá­zad lovasság és az üresen haladó gyászkocsik hosszú sora zárta be. A temetőben már 11 órakor jelen volt a főváros kiküldött bizottsága: Kada-alpolgár­mester, Havas tanácsnok, Patrubány főorvos és Wimmer vár. képviselő; ezek megtették a rend fentartására szükséges intézkedéseket. A gyászkápolna, egy keresztbe épített fülkés bolthajtásos terem, fekete posztóval volt bevonva. A kapu előtt lovas drabantok; az ezek által képezett tágas körön kívül belát­hatlan sokaságban a közönség. 11 óra 35 perez. A városban megcsen­dült harangok tudatják, hogy a menet megindult József főherczeg és Koburg herczeg a kápolna bejáratánál foglalnak helyet. A koszorús kocsi után a szertartást végző egri érsek érkezett. A megérkező koporsóról levétettek előbb a koszorúk, melyek födték; kettőt kivéve a ki­rály és királynéét. Ezek rajta maradtak. A kápolnába léptek: a király képviselője, báró Mondel tábornok, József főherczeg, Koburg herczeg, az elhunyt családja és azok, kik be­tegségében ápolták. Ezek között Mikes gróf. Mialatt Samassa érsek a kápolnában az utolsó szertartást végezte; a kápolna előtt kört képeztek: a törvényhozás két házának elnökei, a miniszterek, Andrássy Gyula gróf, és a főváros főpolgármestere. Midőn a szertartásnak vége volt; a kí­vül levők két réBzre oszlottak és tért en­gedtek az elhunyt családjának az elvonulásra. A kápolna csahkhamar üres lett; belépett ezután egyedül G h i c z y Kálmán és ne­hány perczig időzött a koporsó mellet, ö és József főherczeg nagyon megindulva hagyták el a temetkezési helyet. A közönség oszlani kezdett. A temetés ekként d. u. 3 óra előtt vé­get ért. Béke a nagy halott poraira ! Búj, február 3. 1876. Nem úgy van már, mint volt régen. Nem az a nap süt az égen. Hajdan, ha valami közhasznú, jótékony, vallási vagy emberiségi czélra gyüjtetett se­gély, egyszerűen az áldozatkészséget vették igénybe, s megszokván az emberek tet­teiknél ama nemes elvet venni irányadóul: „jól tegyetek, semmit abból nem várváu“, meg­tagadták magoktól a legszükségesebbeket, le­győzték az önérdek hangosan követelő szavát, s a legnagyobb áldozatokat vitték a vallás és baza oltárára. Idők folytával ezen áldozatkészség egye­temesen gyengülni és ritkulni kezdett, az ön­érdek nyomult előtérbe, s a legszentebb czélra történt felhívások nem hogy a várt sikert eredményezték volna, hanem többnyire nyom nélkül hangzottak el, mLt kiáltószó a pusz­tában. Honunkban a nagy Széchenyi ismerte fel a bajt, s a baj felismerése félgyógyulás lévén, ha ennél többet nem tett volna is, ér­deme eivitázbatlan, de többet tön, a bajnak biztos gyógyszerét is feltalálta, s azt a nem­zet használatára bocsátotta. ő, a ki tettleg nagyszerűen megmutatta, hogy tud áldozni, mint senki más, egy' uj el­ven inaugurálta, mely ba helyesen felfogva, nagyban életbe léphet, hivatott és képes lesz . ujjászülni, 8 nyomoraitól megszabadítani, zak­latott hazánkat. S ez elv az, h o g y a köz­érdek és önérdek közti ellen­tétet ki kell egyenlíteni, ső't megkellszüntetni, úgy hogy'a kettő egymással párosittassék, sőt egyesittessék. A szeg fejére lett találva, az elv öröm­mel fogadtatott, a gyógyszer kísérletbe véte­tett, egyszerre uj pezsgő élet jelei mutatkoz­tak a beteg nemzeten. — Mindenfelé casinók alakíttattak, mint az értelmiség gyupontjai, hol egyiknek vagy másiknak kedvencz eszméi nyilvánosságra hozattak, megvitattattak, s ba életképeseknek bebizonyultak, a kivitelre meg- érleltettek. A mint illik, Pest tette meg az első lé­pést takarékpénztárra, lánczbidra stb. részvé­nyes táisulatozat alakítván, s ekként a közér­dek előmozdításával, az önérdek előmozdítását egyesíteni megkezdvén. A példa hatott, egy­mást érték, a részvény-társulatok minden irány­ban, s ma is működnek, de többnyire egy nagy hibával, a mennyiben a közérdek az ön­érdekkel nincs még csak egyensúlyba se hozva, hanem az előbbi az utóbbinak igen mélyen alá van rendelve. Továbbá, behatott e szellem az iskolákba is, s hogy a baza minél több és minél inkább kifejlett s kiképzett erőt nyerjen, a forgalom fokozására dijak tűzettek ki, a a szegények ingyen, vagy igen csekély áron neveltettek, s ez ejárás alant sikerülvén, fent is gyakorlatba hozatott, s a legfélrevonuitabb szobatudósból kicsalták az eszméket — me­lyeket különben magával a sírba vitt volna — a bájos hangzású és csillogásu aranyak kitű­zésével. Templomokat, iskolákat, árvaházakat stb. akarván építeni, nem koldulnak többé mint azelőtt isten nevében, hanem sorsjegyeket bocsátanak ki, s azokat árulják, s a vevő 50 krjával nemcsak a jótékony czélt mozdítja elő, hanem egy utalványt szerzett magának ötezer írtos ... reményre. S ezen eljárás most már kicsinyes végletekig vitetvén, egy vásári bó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom