Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-04-16 / 16. szám
Nyíregyháza, április 16. 10. szám. V. évfolyam. 1876 Eg&s évre . v . . • • • • 4 frt. Fél évre ........................8 n Ne £y®é évre • • • • • í • » ggerkeactSl iroda és lüadéi hivatal, — hová a lap úgy szellemi mint anyagi réaaét tárgyázó küldemények, úgy szinte hirdetések a minden felszólamlások in tézendük: n.-debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. >41 *1* J SZABOLCS. Vegyes tartálmu hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonos: Répássi István.-S'-e—s—s Hirdetési dijak : Minden 4 hasábos petU-sor egyszeri bír* dotésnél 5 kr.? többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beikig tatása, kedvezőbb föltételek' alatt esz- közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden négy hasábot garmond-aor dija 80 kr. Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. qi—49 W Nyíregyháza, 1876. ápril 13-án. £ ATeu> hallgathatjuk el el végre ia megyénk (Szabolcsmegye) érdekében, melynek már csak történelmi múltja is fényesen igazolja fentmaradásának jogosultságát, azon hírlapi híreket, hogy a mostan szőnyegen levő megyerendezés alkalmával, az élők sorából bárkinek is kedvéért kitöröltetni szándékoltassék, — különben nekünk erős meggyőződésünk az, hogy ez semmi áron elsülni nem fog; — mert, daczára annak, hogy Grencsy Károly és Kauzsay Károly urak, kik ezelőtt a minisztériumhoz intézett megyebizottsági feliratok körül, melyekben „Szabolcsmegye“ további fentartásának szüksége kitünően van indokolva,, a legnagyobb tevékenységet fejtették ki, mégis most, midőn az idők változván, átláttuk, hogy az embereknek is talán, vagy akarva, vagy nem akarva kellett változni, — és hogy ez tény, nem igazolhatja semmi fényesebben, mint a fennebb említett tisztelt két férfin, s még egy pár társuk által legközelebb a megyegyülés elé benyújtott indítványok, melyben indítványozzák, hogy: „Szabolcsmegye daraboltassék fel, és osztassák be a tervezett Deb- reczenmegyébe, Debreczen szék- b e 1 y 1 y e 1. “ *) A váltság eme korszakában nem is nagyon csodálkozhatunk ezen urak „csiklandós“ kívánságán; mert hát lépten nyomon találkozunk hasonló esetekkel, csupán azt nem tudjuk felfogni, mi vezetheti ezen urakat arra, hogy még saját érdeküket is feláldozzák, azt sem tudva, hogy miért? mert koránt se gondolják, hogy mi ne tudnánk, hányat ütött az óra; -- tudjuk mi azt nagyon jól — Önök persze igy okoskodnak: ha már annyira nem tudtunk menni, hogy a megye székhelye N.-Kállóban maradjon, de azt, bár mily erőfeszítésbe kerül, vigyük ki, hogy az Nyíregyházára ne tétessék át; mert ha Debreczenbe tétetik át megyénk székhelye, úgy még lehet reménység, hogy valaha — ha a szél ismét másoldalról fú, visszajön; de ha *) Ez majdnem hihetetlen. Szerk. TARCZA. A besztereczi halász. — Regény. — Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.) IX. Másnap reggel a felkelő nap még nem terjeszté szét sugarait, Zólyomi a beszteréczi vár udvarán sétált. Egészen megváltozott. Nem csoda. A sqlyomhalmi merényletnek 31-ik éve; ez pedig egy emberéletben nagyon sokat tesz, kivált egy büntelt Zólyomiban. ő azonban mindent feledni látszott. __ Ho gy is jutna neki eszébe az, midőn újabb csinjei is oly igen megszámlálhatlanok. Karján egy gyönyörű nő lebegett, unokája. — Nyíregyházára tétetik át, úgy az örökkön örökre ott veszett, miután elvit áz- hatlan igazság az, hogy Nyíregyháza minden tekintetben mintegy teremtve látszik lenni a megye székhelyéül. Hogy tehát a fentérintett, s csakis csekélységgel indokolható indítvány határozattá ne válhassék: felhívjuk megyénk bizottsági tagjait, hogy a le gközelebbi megye bizottsági gyűlésen mentül nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek s igy bennünket az utókor nem fog kárhoztatni, hogy hanyagságunk miatt lett Szabolcsmegye megsemmisülve. Éljen Szabolcsmegye Nyíregyháza székhelyleyl! Zabólch. KÖZÜGYEK. Javaslat. Tekintetes pénzügyi bizottmány! Köztudomásúi van, hogy városunk hatósága az 1877«. év ótai épitkezések következtében, — de a melyek a város előhaladásának tekintetéből elkeriilbet- lenül szükségesek, s annálfogva czél- szerüek voltak, — azok folytán rendkívüli s erejét meghaladó kiadások tételéhez, s ezek fedezhetése végett nagy veszteséggel járó kölcsönvételekhez kény- telenittetett nyúlni, s ily minden elő- revaló számítást meghiúsító helyzetében, nem tarthatta fenn a mérleget, bevételeit és kiadásait illetőleg, nem tartotta pedig kivált azon az okon, mert az 1872-ik évtől jelenleg és folytonosan tartó, s nem csak városunkra, de az egész országra, mondhatni Európára kiterjedő készpénz utáni kamatok rendkívüli emelkedése által oly súlyos s nyomasztó pénzviszonyi állapotba jutott, hogy ezen zavart állásából csakis egy nagyszerű kölcsönvétel által menekülhet. A már biztos kilátásban lévő 800 ezer ftnak kölcsönvétele után is fenn marad még a várost terhelő, különböző testületeknél, az úgynevezett régi passiv adósságban mintegy 250—260 ezerre rugó összeg; mert az úgynevezett függő adóságoknak lerovása első helyen álland, a melyek után magasabb kamat fizettetik, s többnyire váltókon áll a város kötelezettsége, azon kívül előtte áll, a városon keresztül vonulandó országúinak kövezése, s azzal elkerül- hetlenül járó csatornázás, valamint a kölcsönt veendő 800 ezer ftnak törlesztése és kamatjával járó kiadás; igy 1-ör hogy úgy a fentebb érintett két múlhatatlanul szükséges fedezési összegeknek nemcsak kamatai fizetésére, hanem a jelenleg kölcsön veendő 800 ezer ftnak rendkívüli, igy időelőtt előnyös törlesztésére a hatóság jó eleve jövedelmi forrásokat kutasson, mégpedig oly forrásokat, a melyek kétségen felül álló biztos alapot nyújtani képesek a jövedelemre. Én ily forrásul tekintem a pusztának vagy a pázsitnak örökároni, a helybeli lakosoknak való eladását, s csakis ily módon látok lehetséget a város pénzügyeinek minél előbb eszköz- lendő letisztázására, illetőleg rendbeho- zatására. I. A pázsit eladását illetőleg, késztetve érzem magamat eddig szerzett tapasztalataim nyomán nyilvánítani, hogy 1-ör, hogy azoknak bérbeadása akár egy, akár több évre fennállólag semmi nehézséggel nem jár, mert terjedése közvetlen a város körül esvén, a bérbevételhez lakossaink készéggel járulnak. 2- or. Úgy az őszi, mint a tavaszi alá kiosztandó földek után egyszerre megfizetik a lakosok az egész évi bért, s a pázsitnak czélszerü 4 szakaszra osztása s a holdak osztályozása mellett, lehetővé válnék 3 osztályrészt évenként szántás alá bocsátani, egy fertály részt pedig marha legelőnek hagyatni, a mely eljárás szerint évenként 25 ezer frt biztosan befolyandna a házi pénztárba, a 4-ik fertályrész pedig 2. vagy 3. év múlva felváltva ismét szántás alá esnék, a mely pedig a marba legelés után mindenesetre javitott állapotba jutna mivel tetés alá. 3- or. A pázsit bérbeadásánál, mive egyszerre fizetik a kiosztás alkalmává előre az egész évi bért, hátrány nem maradt fenn eddig soha. II. A puszta földek kiosztása több nehézséggel jár, mert 1-ör már több ízben megesett, hogy az évi kivételre vállalkozó nem akadván, pár száz hole, föld fele áron legelőnek lön kiadva. 2-or. A pusztabeli földek csak azon esetben lennének javíthatók, ha az uga- rozási rendszer behozatnék, de amely rendszer mellett, ha javulna is a föld, az évi bevétel nagyban csökkenne, s bár az illető bérbevevő javára, de a házipénztár rövidségére járna, s az ily rendszer, egy a maga saját földét mivelő gazdának állana érdekében különben is, az eddig eszközölt egész pusztai földnek kiosztása mellett is, az általam hitelesen A, B. alatt kimutatott bárom utolsó évi tiszta bevételek átlagos egy évi jövedelem mennyiségből látható, hogy a pusztáknak a város általi kezelése 9—10 ezer forintnyi évi veszteséget idézett elő. 3. Minthogy a pusztabeli földek utáni évi bér, a kiosztás alkalmával fele részben, másik fele részben pedig csak ;ermés elhordásával fizettetik, elkerül- íetetlen a hátrányok fenmaradása, annálfogva gyakori a veszteség is. Én a fentebb előadott okoknál fogva tehát, a pusztáknak örökároni eladásából várható ármennyiségre iektetem A. alatti számításomban bemutatott tervemet, a mely terv számítását következő alapokra fektetem: A pusztabeli terület használható része az eddig hivatalosan megtétetett osztályozás szerint áll: 1- ör. 3595 1000 D öllel számitott I-ső osztályú holdból s a hiteles becsű szerint egy hold ára 150 ftjával 539,250 írt. 2- or 1435 félhod H-od osztályú földből 125 ftjával 179,375 „ 3- or 377 hold III-ad osztályú földből 100 ftjával 37,700 „ 4- er 307 hold IV-ed osztályú földből 80 ftjával 24,560 „ 5- ör mintegy 656 hold jelenleg használatlan föld 24 ftjával....................... 15613 „ Összesen tehát . . 796,500 frt. a becsérték szerinti értéke. A 796,500 ftot 15 éves, igy 30 és félévi részletre felosztva, esnék egy részlet fizetésbe 26,550 ft. I. Ugyanis az örök eladást, a tőkének 15 év alatti törlesztése mellett, fél fél rátákban véleményezem lerovatni, hogy igy a vevő lakosoknak a részlet fizetések már a földtermésének felhasználása által is könnyittessék. II. De az által is, hogy a tőkehátrány után 5 perczentes kamatot tervezek fizetni, elősegittetnék a vásárlási kedv. IH. a befolyandó pénzbeli összegek kezelését, 3 tagból álló bizottságra rubázandónak tartom czélszerünek, mely bizottság állana egy elnökből, a ki folytonos felügyeletet tartana minden ügyek elintézésénél, még pedig felelőségi kötelezettség mellett, a második tagja lenne a bizottságnak egy jogi ügyvezető, a ki a netalán hátrányban maradó vevők ellen a törvényes lépéseket azonnal megtenni köteleztetnék, a harmadik lenne a pénzkezelő pénztárnok, a ki egészen elkülönítve eszközölné a befolyandó összegek beszedését. Valóban velenczei hölgy volt. Tartása, lejtése s a banghordozás árulták el. — Nos gyermekem, — kezdé a beszédet nagyapja, — hogy tetszik neked Magyar- ország ? — Szép, nagyon szép, — felelt a szép Zenó Mária csengő hangon, bár . törve a magyar nyelvet; — csakhogy mégis, mig meg nem szokjuk, furcsának tűnik előttem. — No persze, — vágott szavaiba az öreg, — Velenczében egészen más. Azonban nézd: ott a lagúnák, itt a roppant láp; ott a sikamló gondolák, itt egy-egy halászcsónak; ott egy-egy emberi hulla-kifogás, itt a jó halak... ej, Máriám, mégis csak jobb itt! — Én nem is panaszkodom, — felelt szendén a hölgy. — Nem, nem, kis olasz unokám; hisz én azt nem is mondom, csak kérdem tőled, nem unod magadat? — Nem; legalább még eddig nem , s hiszem, ezután még úgy sem fogam. — Hehehe! — mosolygott az ősz szakállas Zólyomi. — Elhiszem. No de megérdemled. Olyan helyre menyecske lesz belőlec mint a pinty! Hanem leányom, Miklós is de rék legény' ám 1 A Miklós név hallására a szép hőig’ arczát egyszerre pir öntötte el, a szerelmesek pírja, mely, a szív legkisebb érintésétől lángba borul. A Miklósnak szólított derék legény Zrínyi Miklós volt; a hadvezér és költő, a festett kornak egyik legkitűnőbb leventéje, ki egy királyi küldetésben Yelenczében időzvén, ismerkedett meg a szép Zeno Máriával. Mária ekkor a bánnak, Zrínyinek jegyese volt; s ha neve érintése a szép arczot pírral önté keresztül, abban a vizsgáló Zólyomi a végnélküli szerelmet fedezte fel. — Az ám — folytatá — helyre legény. Mikor is mondta, hogy eljő ? — Nem tudom. Talán ma, vagy holnap, vagy. ... valamikor. — Valamikor ? ... Hm ! Milyen könnyedén veszi azt az én szép unokám 1 — De hiszen galambon, nem úgy diktálja a te szivecskéd, mint a hogy kimondod 1... No de mondjad csak: szép ember az a bán, ugy-e ? ... mi? — szereted, ugy-e?... ej-ej ; ne pirulj no, hisz tudom, hogy szeretitek egymást. Mária semmit sem felelt. Mily különösnek tetszett neki e magyar eredetiség, a mit ő ugyan hazájában gorombaságnak nevezendett volna! Ámde — Velencze és Beszterecz ! — No de, csak csendesen, nyugton gyermekem. Nem sokáig lész e bagoly várban. Majd el jön Miklós, s elrepít abba a sas fészekbe, mely olyan formára van épitve, mint a ti Velenczétek, ki tudod-e már mondani ? — Mit nagy apáml — Azt a helyet, ahol Zrínyi lakik. — Ki. Csáktornyái — He, he, be !... Nem Csáktornya, de Csáktornya. No, majd megtanulod. Már most gyere, megmutatom neked a vártorony erkélyén azt az ölökét, a hol az estéket tölteni szeretem ; aztán megmutatom neked az ólakat; meglásd csak, milyen bosszú hajú lovaim van-
