Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-16 / 16. szám

IV. A minden egyketted évi részletfizetés lejárata után, a befolyt pénzbeli összegek azonnal elhelyezendők lennének egy helybeli pénzintézetnél, előre kiegyezett s a pénzvilág forgásához időről-időre megszabott kamat mellett, mely letéteményezett összegek után tervemben csak 6°/o-tet vettem fizetendőül, hogy a kezelés elvállalása biztosítva legyen.

V. A városi házipénztár évi községi költségvetéséből láthatólag, a rendszeres bevételek között nem nélkülözhető a puszták után eddig befolyt 25800 írt évi tiszta jövedelem, melyre nézve a számitásbeli kimutatás bátul A. C. alatt megtekinthető, annálfogva az eddigi 25800 frt tiszta jövedelem mennyiséget tervembe fél-fél évenként a házi pénztárba átfizetendőnek számítottam folytonosan 15 év alatt.

VI. A királyi földadó; úgy a városi közköltségpótlék, az illető vevőkre lenne hárítandó, mert tőlök, mint a földbér utáni hasznot élvező egyénektől, igazságosan lehetne ezt követelni, csupán az árkok tisztán tartása, s a hidak épségében jókarban fennállására meg- kivántató költség esnék a város terhére, a 3 csőszlakra pedig biztosan akadna az illető vevők közt vállalkozó.

Mindamellett tehát, hogy:

1- Bzör, a tőke hátrányok után csak 5 százalék kamat számittatik tervembe, a mi pedig a jelenlegi drága kamatú világban rendkívüli előny.

2- szor. Hogy a helybeli egyik intézetnél elhelyezendő, időközben befolyt tőkék után csak 6 százalékot számítottam folytonosan követendőül.

3- szor. Hogy az eddig tisztán befolyt puszta utáni évi jövedelmet 25800 írtban biztositani igyekeztem tervemben, a házi pénztár részére; mindezen előnyök felett áll, a házi pénztárra há- ramlandó azon főelőny, hogy felmaradna javára 1.207,801 frt 25 kr. rendelkezésül, s levonva ezen összegből 695,500 irtot a puszta eladási árába mégis mintegy 411,301 frt haszon maradna fel, ahoz még 15 év alatt 387,000 frt menne által a házi pénztárba, a a pusztabérben, az ezen terv szerinti intézkedés által; s akkoron módjába lenne a városnak a jelenleg felveendő kölcsönbeli 800 ezer írtból még minden fenmaradt törlesztendő összeget idő előtt, tudniillik a 40 év lefolyása előtt leróvhatni, még pedig azon nem csekély nyereséggel, mely a kölcsönadó intézet zálogleveleinek összevásárlásával, — s ugyanazoknak névértékébeni elfogadásé val háramlana a házi pénztár javára, nemkülönben meg lenne szüntetve a puszták kezeléséből eredő évi 9—10 ezer frtnyi veszteség, végre pedig a je legleg költsön veendő 800 ezer frt befolyása után is a még a város terhéül felmaradó 250 ezer frtnak lerovására maradna alap.

Nem járulnék a fekvő birtoknak eladására véleményemmel, ha lenne a városnak oly biztos kilátásba helyezhető jövedelem forrása, a mely forrás fokozva annyira lehetne nevelhető, hogy ha csak oly nemű kiadásainak fedezésére is elég leendne, a melyek mint erkölcsi testület nek elodázhatlan kötelességévé válnak, ilyenek a passiv tartozások, kamat és törlesztésbeli: tisztviselők, cselédek fizetései, árvák ápolási, segedelmezési, kórházi betegek élelmezési, nemkülönben a helybeli egyházaknak örök időre tett iskolai alapítványok utáni kamatbeli, s a katonatartással járó — azok között több oly nemű kiadások, a melyek évről évre nem hogy apadnának, ellenkezőleg folytonosan nökednek; de méltán hozhatom fel, nemde kétséges-é a regalékből befolyó évi jövedelem mennyiség, és lehet e kilátás arra, — hogy ha a puszta továbbra is városi kezelés alatt marad, — a földbért emelni fog lehetni csak any- nyira is, hogy a jelenlegi kezelésből eredő évi 9—10 ezer írt vesztességet behozza, már pedig csak ez a két forrása van a községi jövedelemnek, a melyekből évi jövedelmének kétharmadát nyeri, — ha tehát évi rendszeres, s elodázhatlan kiadásainak fedezhetése nemcsak hogy jelenleg is nagy megerőfeszitést igényel, de valódi pénzzavarokat idéz elő, hátha időközben jelentkezendnek, de pár évek által biztosan jelentkezni fognak 20, 30, 40, 50 ezer frtos hitelezők felmondásaikkal, számithat-é a város, oly készséges kölcsönadókra, mint voltak a múlt időben?! s ha igen! a már eddig elvállalt kötelezettségei mellett, mely forrásból reményiheti fedezhetni a visszafizetést, már pedig jó hitelét fentartani kötelessége lévén, nem szorulna-é a közköltségi adónak épen oly mérvben való kivetésére? mint a királyi adó s az által nem terhelné | e túlságosan lakosait, polgárait, kik utolsó esetben háta megett állanának ?! vagy nagy veszteség után, csak is egy vagy másik birtokának eladására későbben is. A pusztának a jelenlegi mostoha időben létesítendő eladására nézve, igaz, hogy ellenvetésül felhozathatik, miszerint jelenl.eg nem látszik az kivihetőnek, de az ily ellenvetés csak az oly nagyobb- szerü birtok eladásánál állana, a mely birtokvétel után járuló nagyobb mérvű vételár, 3 hó és fél év, vagy 1—1 alatt követeltetnék, s annálfogva a lefizetés a vevőnek, a jelenlegi magas kamatok mellett, mégis csak rövid időre felvehető kölcsön által lenne teljesíthető, de e terv szerinti 15 év alatt változhat, sőt a természet rendje szerint változand is, tigy á birtok értéke, mint a pénzviszonyok szülte kamatláb, s én úgy hiszem, hogy oly kedvező feltételek mellett, milyenek számi- tásba vétettek tervembe, úgy a vásárló lakosság mint az eladó város érdekében, egy czélszerü eladási eljárás nem téveszthetné hatását az illető vásárlókra, sőt kedvet gerjesztene a megvételre, s ha az eladás még 1876. végével történik, képes leend a város nemcsak az 1872. év óta szenvedett veszteséget helyre pótolni, hanem folyó működéseit és normális állapotban kedvező eredménynyel minden tekintetben folytathatni; a felmondást illetőleg már ez évben is előttünk áll, a nagyváradi káptalannál 52 ezer s a nagyváradi capucinus zárdának 13,953 frt 50 kr. igy összesen mintegy 66 ezerre rugó követeléseinek lefizetésbeli kötelezettsége; — de más részről a puszta eladása jó előre elkészített uj felmérést, uj osztályozást, s egyéb előmunkálatokat igényelvén, huzamos idő kívántatik mindazoknak megtételére, mely időnek halasztással járó meghosszabbítása csak is a város hátrányára szolgálna — je lenlegi viszonyainak bizonytalan időre hagyott javítása nélkül.

A 15 év alatt fél-fél évenként igy' 30 részletben lefizetendő pusztai vásárlásból eredő bevételeknek s kiadásoknak tervezési számításomat A. alatt, a 3 utolsó évben pusztai földek béréből befolyt bevételeknek s kiadásoknak, az illető főkönyvből, hűségesen s pontosan összeirt összehasonlítása után átlagosan egy évre eső tiszta jövedelem kimutatást A. hátulján B. alatt. Az összes puszták vásárlásába fektetett tőkék mennyiségét hiteles adatok nyomán szinte az A. hátulján C.) alatt, tisztelettel bemutatom s ezen a városnak érdekében a város jelenlegi pénzviszonyaihoz alkalmazva, legjobb szándékkal tervezett munkálataimnak — annak legszigorúbb megbirálása mellett, mél- tányolására felkérem a városi tek. pénzügyi bizottságot, s részrehajlatlan véle ményadásának, a tek. képviselettel an nak idejében kegyesen tudatását tisztelettel ajánlom.

Az alantiakban tisztelettel bemuta tóm tájékozás végett azon számításomat hogy mily összeg lenne fizetendő egy I H. in. és IV. osztályú föld után, az első fél évben.

Ezen terv szerint fizetendő lenne első félévben.

1- ör. Egy hold I. osztályú 150 frtos után törlesztésbe 5 frt, a fennmaradt 145 frt 5 százalék kamatját 3 frt 62 és V2 kr öszvesen 8 frt 62 és V« kr.

2- szor. Egy hold 125 frtos II. osztá lyu után szintén az első félévre törlesz tésbe 4 frt. 120 frt 83 kr tőkehátráyba 3 frt 3 kr. öszvesen 7 frt 20 kr.

3- szor. Egy hold 100 frtos III. ősz tályu föld után szinte első félévi törlesz tésbe 3 33 Vs kr, a fennmaradó tőke 96 f. 67 kr után 5 százalék kamatba 2 frt 43 összesen 5 frt 77 V2 kr.

4 szer. Egy hold 30 frtos IV. osztá lyu föld után első félévben törlesztésbe 2 frt. 67 kr, a fenmaradó 77 frt. 33 kr után 5 százalék kamatba 1 frt 93 kr. ősz szesen 4 frt. 50 kr.

Figyelemre méltánylandó, hogy a kamatfizetés minden félévi törlesztés után kevesbednék is.

a. ) p. o. a hetedik évben I. osztályú hold után 8 frt 62 és fél helyett már csak 6 frt. 81 kr.

b. ) szinte a hetedik évben a II. osztályú hold után 7 frt 20 kr. helyett már csak 5 frt 68 kr. c. ) szinte a hetedik évben a III. osztályú föld után 5 frt 77 ‘/2 kr helyett ősz vesen 4 frt. 54 kr.

d. ) szinte a hetedik évbenlV. osztályú egy hold után 4 frt 60 kr. helyett csak 3 frt 63 kr. lenne törlesztésbe s kamatba fizetendő, s ezen összeg is folytonosan apadna a már befizetett tőkék utáni kamatnak elmaradása folytán.

Nyíregyháza Márcz. 10. 1876.

A tek. pénzügyi bizottságnak

alázatos szolgája

Galánffy Dániel,

v. számvevő.

A 15 év alatti fél-félévben fizetendő, úgy törlesztés, mint kamatba já ruló 30 részletben befolyó összegekrőli számítás, megtekinthető a városi számvevői hivatalban.

— A toronyra tüzzük.

— No, hát aztán ?

— Amott a víz közepén is lesz egy. Oda rendeztem ama játékot, melyet a bán ő kegyelmessége Velenczében látott, s melyre engem is megtanított.

— Micsoda játékot, vároagyom.

— Tűzijátékot, kegyelmes uram, Egy vén halász fogja gyújtogatni, ki azt ifjú korár ban a velenczei doge-ünnepélyeken is kezelte.

— Hm, hm !... de hát várjon kegyelmed ezzel a tűzi játékkal holnapig. Holnap a bán is itt lesz.

— No hiszen nem baj ; holnap megújítjuk. Van készlet elegendő. A halászmester alkonyatkor felgyújtja a tűzet.

— No hát ördög vigye, megnézzük ma is. Ugy-e gyermekem, te is nézed ?

— Meg: de hát honnan nézzük a tűzijátékot ?

— No, gyermekem; hát az erkélyről, onnan legjobban meglátjuk.

— Talán a torony erkélyéről legjobb lesz — jegyzi meg alázatosan a várnagy.

Szabolcsi levelek.

i.

Régi, s talán kissé fájó hurt penditek meg mindjárt első levelemben is. De megval- lom, hogy éppen ez a czélom : odaütni, ahol megérezzék azok a kiket illet, mert a h i b a bármily ékesen fejtegessük is, csak hiba marad az mindég. Egy álnevű iró e lapoknak már több számában közié törökországi leveleit melyben Magyarország társadalmi életéről beszél el igen érdekes apróságokat. Némileg ez is hatott reám s fölveszem én is a tollat, hogy egy mindnyájunkat érdeklő tárgyról: a közügy e k r ő 1 mondjak el egyetmást. Ahol kell buzditólag, ahol kell hát élesen is, de mindég igazán és hűen.

Nem tudom ha érzik-e azt e lapok olvasói, hogy megyei életünk bizonyos tekintetben igen hanyatló állapotban van*) mégpedig oly annyira dűlőiéiben, hogy a homéepatha nem is segíthet már rajta**) komikusnak tűnhetik fel sokak előtt, hogy a míg rohamosan építgetjük a vasutakat, addig a megyei ország- utakról egészen megfeledkezünk, ugyannyira hogy, daczára a XlX-ilc századnak, s daczára annak, hogy 1876 évet Írunk, a közlekedésre szolgálóutak,minden egyébre használhatók, csak — közlekedésre nemi

Nem tudom, minő véleménynyel lehetnek e tárgyról azok, kiknek mindez körökbe vág? annyi azonban bizonyos, hogy: nagyon, nagyon rövidlátóknak kell lenniök, hogy mindezt meg nem látják... ***)

Avagy talán azt gondolják az illetők : ott a vasút; olcsó pénzért viszi az embert, föl kell rá ülni, a Sárga meg a Kigyó hadd pihenjen addig odahaza. Igen ám édes uraim, hanem az a vasút, nem vezet el minden községhez, s már mostan teszem fel, ha én Nyírbátorból Jákóig akarok menni tavaszsznl, vagy őszkor (ekkor különösen „helyén vannak“ az az utak) hát akkor először fogadjak szekerest, s váltott lovakon menjek Nyíregyházára, ott üljek fel a vonatra s onnan aztán menjek Ke- mecséig vagy Pátrobáig, hol leszállva, üljek ujf- nt szekérre s úgy menjek a jelzett faluig. No meg is ütné a guta az ilyen sétálást. Pedig ennek a fele sem tréfa ám 1

Emlékszem, hogy a múlt évben a „Szabolcsában egy újdondász siralmas hangon kiáltott fel: hogy a kisvárdai országúton, kivált éjjelenként istenkisértés járni.;****) magammal is megtörtént az, hogy Kisváráétól Anarcsig 6 irtot fizettem egy szekeresnek, a mely ut körülbelül egy fél mért földet teszen, s ki voltam téve azon eshetőségnek, hogy vagy fel- dülök valami feneketlen gödörbe, vagy pedig elakadunk a félúton.

A kisvárdai országút pedig, lehet mondani, a legnagyobb közlekedési tér megyénkben. Nem lehetne ezen segíteni? Kétlem! Igaz, hogy ritka év, melyben ne töltenék ; hanem az olyan töltés csak árt és nem használ: — szakértő emberek kellenének oda.*****)

Éhez hasonló állapotban vannak a többi országutak is, s ugyan ezen paragraphs alatt állanak a községi utak. Na ez utóbbiakból igen' szép példányokat tudunk fölmutatni, s vannak olyan jó hírnévnek örvendők is, melyeknél inkább neki megy az utas a réteknek,

*) Érzik bizony — S z e r k.

**) Még talán az aleopatha sem — S z e r k.

***) De hogy nem látják 1 Jó ott a szándék ; csakhogy szegény ember szándékát boldog isten birja I

S z e r k.

****) Hát ne járkáljon éjjel nemde — S z e r k.

***»*) Ama tudattól, hogy ha a sárra sárt hordunk, abból nem ut, hanem csak sár lesz. Szerk.

— Az ám, a torony tetőről. Ugy-e Máriám te is feljösz ?...

— Nem-nem; én a toronyba fel nem megyek; menjen fel nagyapám ; én majd csak az ablakból nézem.

— No jó, tehát te az ablakon nézed, én meg a vámagygyal majd fel megyünk a toronyba. Jó lesz várnagy ?

— Ahogy kegyelmessége akarja.

— No jó; hátha kezdődni fog, kegyelmed várnagy hirt ad nekem, és addig is hirt adjon annak a velenczei halásznak, hogy jól meggyujtsa azt a tüzet... No leányom, menjünk hát a fegyvertárba.

És a gyenge reszkető karokat ismét ama vasmarkokba szoritá, melyeken oly sok bűn száradt már meg, s a legnagyobb nyugalommal folytatta a vár udvaron sétáját

— Tehát estve! — kiáltá vissza a várnagy felé.

— Igen-igen; majd hirt adok kegyelmességednek. (Vége. köv.)

nak nekem ; aztán a fegyvertárt... megálj csak, mit fogsz te ott látni 1

A hölgy ez utóbbi szavakra mintegy reszketve vonta ki karját az öreg Zólyomiéból, melybe az fűzve volt.

— Nos félsz talán?

— Nem, de... én oda nem megyek nagy apám ;... én nem szeretek olyan helyekre menni.

— He, he, he 1... no semmi; majd meg bátorodok Hát nem is hivlak Hanem a hosszú hajú lovakat csak megtekinted ?

— Oh, azokat igen nagyapám. Menjünk.

Ezzel aztán megindultak, s nehány perez

múlva a vár sánczaiba vájt föld-ólakban voltak.

Gyönyörű paripák rágódtak ott a füvön, bokros sörényeikkel, melyek mintegy ernyőt képeztek a szép hajlott nyakak körül.

— Lásd gyermekem, itt ez a fekete ló már harmincz öt éves; sok szolgálatot tett már, megérdemli a nyugdíjazást.

— Hát micsoda szolgálatot tett, nagyapám ? — kérdé a hölgy áratlanul.

Zólyomi nem felt reá semmit. Minek is

j I beszélte volna el, hogy ifjú bűntetteinek az a I harmincz öt éves fekete ló is részese volt.

'I — No lásd gyermekem. Ezt a fehér lo- ■ vat egy török úrtól kaptam, mert... ezt meg... I egyszóval... ugy-e, hogy Velenczében nem I láttál ilyen szép lovakat.

— Nem; ott nincsennek lovak. Hát ez a kis fekete itt a szögletben?

— Ez a várnagyé, Fekete uramé...

I Epen itt jön ni... Nos, Fekete uram, hát hogy I van kegyelmed ?

— Hát csak megvagyok, kegyelmes luram. Jól, mert kegyelmességednek is jó Ikedve van. —

— He, he, he 1 öreg várnagyom te !... hát hogy ne volna jó kedvem, mikor itt van az unokám ni 1... Bizony jó kedvem, sőt mondhatom kegyelmednek várnagy, hogy ezek a legszebb napok életemben.

— Hála istennek I megüljük, kegyelmes uram; megöljük. Én már meg is tettem az előkészületeket. Tessék csak felnézni.

— Mi a manó I — kiált fel Zólyomi kijőve a lovaktól. Hát minek itt ez a zászló.