Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-09 / 2. szám

által létrehozott Eötvös alap jótéteményeiben kik és mily mértékbe részesülnek. 9. §. A magyarországi tanítók Eőtvös- alapjinak bizottsága havonkinti gyűlésében megvizsgálja a gyűjtés eredményét, megvizs­gálja a pénztár állapotát; intézkedik arról, hogy a gyűjtések a legbiztosabb takarékpénz­tárakban helyeztessenek el. Felhívásokat intéz az egyes tan-egyletekhez, hogy kebelükben az alapitványgyüjtó bizottságot megalakítsák. Tu­domásul veszi a gyűjtéseket s a nyilvános nyug­tázást ellenőrzi. 10. §. Az alapitvány-gyfljtő központi bi­zottság évenkint az esztendő első hónapjában tartja meg zárszámadását, mely alkalommal a begyült összegekről a következő módon in­tézkedik : A begyült összeget két egyenlő részre osztván, a gyűjtés felét oly 5—5 ezer forintos alapítványok alkotására fordítja, melyek kama­tai magyarországi néptanítók, kisdednevelők, polgáriskolai és képezd« tanárok szegény sorsú szorgalmas, egyetemeinket látogató gyerme­keik számára szolgálnak ösztöndíjakul; egy egy ily alapítvány kamatja csak egy egyénnek adatik. 11. §. Az összes gyűjtés másik felét a központi bizottság 4 részre osztja s az első negyedből két-kétszáz forintos ösztöndíjakat alkot, melyek szintén egyetemeinken tanuló jogosultak között osztandók ki.' (Ezen 200 fo­rintos ösztöndíjak közül egy mindig a Duna- fejedelemségi vagy bukovinai magyar közsé­gekben működő magyar ajkú tanító gyermekét illeti, ha egyetemeinken tanul). Az összes gyűjtés másik felének a/4 ré­széből a központi bizottság 100—100 frtos ösztöndíjakat alkot, melyek magyarországi fel­sőbb tanintézetekben főreáliskolák, főgymna- siumok, akadémiák, felső gazdasági intézetek és tan. képezdékben tanuló ezen ösztöndíjra jogosult egyének között osztatnak ki. (Ezen ösztöndíjak egyike szintén a Dunaféjedelem- ségi vagy bukovinai magyar iskolában működő magyarajku néptanító gyermekét illeti, ha ha­zánkban tanul). A gyűjtés második felének y4 részéből a bizottság 100—100 frtos segélyösszegeket al­kot, melyek évenkint az egyes tanegyletek ut­jain segélyért folyamodó s az illető egylet ál­tal erre méltóknak ítélt, mások segedelmére utalt tanítók, illetőleg tanítónők, főleg pedig tanítók kenyérkeresetre képtelen nyomorék gyermekeinek gyámolitására fordítandók. 12. tt§. Az egyes alapítványok ezen szabá­lyok értelmében „Eötvös-alap“ czim alatt a magyar földhitel-intézetnél helyeztetnek el; évi kamataik pedig a titkár által őrzendő ala­pítványi oklevelek értelmében évenkint kiosz- tatnak. Ha az egy évi gyűjtés fele a teljes ala­pítvány összegét nem éri el, úgy ezen összeg a legközelebbi év végéig kamatozás végett az első hazai takarékpénztárnál helyeztetik el és csak a kiegészítés után tétetik le a magyar földhitel-intézetnél. 13. §. Az egy évben összegyűlt ösztöndí­jakat és segélyösszegeket is a központi gyűjtő­bizottság őrzi; a folyamodások tárgyalásának s az összegek odaítélésének jogát mindenkor az egyetemes tanító-gyűlés 50-es bizottsága gyakorolja s ennek ítélete s utasítása értelmé­ben a központi gyüjtőbizottság osztja ki, s úgy az ösztöndíjak és segélyek kiosztásáról, vala­mint a begyült pénzekről szóló kimutatását évenkint a n.-méltóságii közoktatási minisztéri­umnak terjeszti fel. A folyamodványok elintézését végző 50-es bizottság évenkint a pünkösdi ünnepek alkal­mával tart gyűlést az ösztöndíjak és segélyek Iciosztása érdemében. 14. §. Magyarországi tanítók által gyűj­tött ösztöndíjakért csak is ezen szabályok által feljogosítottak folyamodhatnak az illető tanin­tézet tanári testületének véleményes javaslatá­val az illető tanhatóság utján. A folyamodvány felszereléséhez azon ta­csábbnak tünend fel előttetek, mint kilétem. Vadászni indultunk ki a fejedelemmel. A feje­delem és kísérete tőlem messze elmaradva, egyedül rohantam egy fölvert vad után, és pe­dig oly hosszan, és oly nehézséggel, hogy lo­vam tökéletesen kiállott, s igy a szegény ál­latot ott hagyva, gyalog űztem a vadat. Mind hasztalan. A vad eltűnt szemeim elől. Ekkor vettem csak észre, mily roppant tova vagyok már a tanyától, s miután az ég is borulni, s a zápor is hullani kezdett, egy vizenyős helyen álló boglya tövébe húzódtam, hol aztán szépen el is aludtam. A szél fújt, a zápor hullott, én azonban mindig csak aludtam. Most, a mint látjátok, itt vagyok. — Hát a boglya? — kérdi hirtelen Örzse anyó, kit György mesternek e kalandja rop­pantul meglepett. — Annak is itt kell lenni a ház előtt, mert hiszen átázottau az alól keltem fel, a midón hozzátok beléptem. De hisz különben azt csak magatok is tudjátok, hogy bogjáitok a ház előtt állanak? — Nem a miénk az uram. Ki tudja hon­nan vándoroltak ide, ba ugyan itt vaunak. Sokszor megtörténik az ezen a vidéken! És valóban úgy volt A kunyhó eleje, mely az előtt sik vízre szolgált, s hová már a szél az öreg halász megérkezte előtt is egy darab lápot hozott, egy szép zöldellá rétet tüntetett elő, nehány, magasra felrakott sugár boglyával. /•— No' öregem, — kiált fel György ne­mtó-egylet ajánlása is szükséges, melynek gyűjtő-bizottsága az illető szülője évi járulékát beküldötte. Illetők egyenesen a központi bi­zottságtól is kivehetik az annak igazolására szóló bizonyítványt, hogy szülőik az alaphoz évenkint hozzájárult. A segélyért is csak olyan tanítók, taná­rok, nevelők, tanítónők, vagy ezeknek nyomo­rék és kenyérkeresetre képtelen gyermekei folyamodhatnak, kik vagy maguk vagy szülőik rendesen járultak évenkint az alaphoz s az egyletek egyike vagy másika által gyámolitásra ajánltatnak, ugyanazért ezeknek folyamodvá­nya az illető egyletek elnöksége utján ter­jesztendő be az „Eötvös-alap“ gyűjtő központi bizottság elnökéhez. Az ösztöndíjakért és segélyekért éven­ként újból kell folyamodni. A segélyben csak oly jogosultak része­sülhetnek, kiket az egyletek kellő indokolással ajánlanak. A folyamodványok február havában nyúj­tandók be az Eötvös alap központi gyűjtő-bi­zottság elnökéhez, ki is a folyamodványokat az 50-es bizottságnak adja át, a további intézke­dés megtétele végett. 15. §. Azon magyarországi tan. egyletek, melyek ezen intézményt helyeslik, saját kebe­lükben alapitvány-gyüjtő bizottságot alakíta­nak, miről a központi bizottságot értesítik. Az egyes egyletekben működő ily bizottság pontosan vezeti külön a járulékokról, külön a kegyes adományokról szóló jegyzeteket külön- külön könyvben, melyek gondosan őrizendők ; ezen jegyzékbe felvee: dő az adakozók neve, lakhelye, állása. Ezen könyv lapjainak hü másolatai az illető egyleti elnök aláírásával s az egyleti pecséttel megerősítve küldendők be a központi bizottság elnökéhez, vagy félévenkint vagy ne- gyedévenkint, vagy havonkinti időközökben, mig a begyűjtött pénz ugyanazon időben a központi pénztárnokhoz küldendő, a mennyire lehetséges, postautalványnyal. Az évi gyűjtések eredményét az egyes tanegyletek Eötvös-alap gyűjtő bizottsága dec. hó közepén zárják be, midőn a gyűjtés ered­ményének évi utolsó részletét beküldik a köz­ponti bizottsághoz. Az egyleti gyűjtő-bizottsá­gok működésükről csakis az illető egyletnek számolnak be. 16. §. A központi gyüjtőbizottság az egye­temes tan. gyűléseknek részletes kimutatás­ban számol be az egyes évi gyűjtésekről, me­lyeket az megvizsgáltatván, ha azokat rend­ben találja, a gyüjtőbizottságnak a felmentést kiszolgáltatja. 17. §. A II. egyetemes tanító gyűlés 50-es bizottsága által megállapított szabályokon csak az egyetemes tanitógyülés változtathat és pedig csak két harmadrésznyi szótöbbséggel; mely változtatások azonban csak akkor emelkednek érvényre, ha a felsőbb helyen jóváhagyatnak. 18. §. Az esetben, ha a magyarországi tanítók egyetemes gyűléseiket beszüntetnék, az Eötvös-a lapból létrehozott alapítványok kama­tai felett az alapitó oklevelek értelmében min­denkor a magy. kir. Közoktatásügyi minisztérium intézkedik, — hacsak valamely az egyetemes tanítói gyűlésnek megfelelő országos tanegye­sület az Eötvös-alap ügyének vezetését a köz- oktatásügyi ministerium engedelmével, vagy az utolsó egyetemes tanítói gyűlés beleegyezé­sével át nem veszi, mely esetben ezt illeti meg az Eötvös alap ösztöndíjai fölött való rendelkezés ezen alapszabályok szellemének értelmében. 19. § Az „Eötvös-alap gyűjtése intézmé­nyének megszüntetése esetében, úgy az a fe­letti további intézkedésre nézve az egyetemes tanitó gyűlés rendes szavazatképes tagjainak kétharmada által hozandó határozat foganato­sítás előtt a d. méltóságú belügyminiszter úrhoz terjesztendők fel. 20. § .Azon esetben, ha azjegylet az alapsza­bályban meghatározott czélt és eljárást, illető­leg hatáskörét meg nem tartja, a kir. kormány mes, meglepetve sajátszerü utazásától, — van szénád elég. csak legyen a ki megegye! — Hm, nem lesz már az itt holnap! Ott lesz már az a faköpenyegbe. — Hát lakik most ott valaki? — kérdi feszülten György nemes. — Ha lakik-e!. . . lakik bizony, sőt úgy tudom, hogy nagyon is sokan laknak. Azt mondják, hogy Itália tartományából is van itt valaki. György nemes arcza egészen elkomorult. — S te azoknak ellensége vagy, nemde? — Nem én, nagy jó uram!... Én min deukit tisztelni és szeretni tanultam. Én min­denkit jó szívvel látok, csupán egy embert nem, egy vén ördögöt, kit ott verjen meg az ég, a hol legelőbb találja! — Ej, ej, jó Öreg; hát e tisztes ősz fő­ben oly szomorú gondolatok is tanyáznak ? ... No de, ha ellenséged, mint állitád, egy vén ördög, úgy az ég haragjától mentve vau. De nincs az enyémtől nagy uram! — kiált fel a halász, s mintha már látná, mintha már előtte állana ama kérlelhetlen ellen, vil- lámsebességgel ragadta fel azt a rozsdás a czélt, | miként egy ifjúkon hős, forgatta meg feje fölött. — Igen, nagyjó uram, kiáltá dühösen, — a ki üdvömet, egyetlen leányomat ragadta el, a ki megtörte, megölte ez ősz szivet, an­nak én is keresztül ütöm bűnös szivét, és ha mindjárt ez ősz főbe kerülendne is! Nemde nyájas , olvasó, e hosszadmas rej­télyesség türelmedet töri meg? Nyugodjatok, mindjárt megmondom. által a, menyiben további működésének folyta­tása által az állam vagy a tagok vagyoni ér­deke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesz- tetik s a felfüggesztés után elrendelendő sza­bályos vizsgálat eredményéhez képest felosz- latik, vagy esetleg az alapszabályok legponto­sabb megtartására különbeni fetyszlatás terhe alatt köteleztetik. Budapesten, 1875. oct. 25-én. Péterffy János s. k. az „Eötvös-alap gyüjtőbizottság“ elnöke. Komjáthy György s. k. titkár. Örley János 8. k. biz. tag. A n. é. közönség kegyes adakozásait la­punk szerkesztősége szives készséggel elfo­gadja, nyilvánosan nyugtázza és az „Eötvös- alap“ központi gyűjtő bizottságához szolgál­tatja. Vidék. Ny.-Bátor, jan. hó. (Br. E.) Az elmúlt évek káros utóhatása, a roppant adó, s az általános pénzhiány, mind­annyi tényezők, melyek a már is számtalan elemi csapásoktól károsított népünk anyagi vi­szonyait sújtja. — És ha tekintetbe veszszük azon körülményeket, melyek elősegítik népünk anyagi romlását, első sorban találjuk a rop­pant adót, mely Demokles kardjakint függ fö­löttünk. A nép, ki egész nyáron át véres verí­tékkel szerzetté és takarította meg csekély garasait, kénytelen azt a megjelenő adóvégre­hajtó tölthetetlen tárczájába vándoroltatni. — Az adóvégrehajtással karöltve járó Dracoi szi­gort, a mit a fizetésképtelen népen oly annyira igénybe vesznek, fölösleges említenem, mert azt, fájdalom! mindnyájan ösmerjük. A második ok, mely oly zsibbasztólag hat reánk, az átalános pénzhiány, mely min­denre, de legérzékenyebben hat a kereskede­lemre, mely ezért világszerte pang, kivéve az egy Francziaországot. Szomorú látványt nyújt biz ez minden­esetre, s szomorú ellentétét látjuk benne a múltnak, mely hogy valóban megdöbbentő, tel­jes bizonyítékot nyújt a napi renden levő üz­let bukás, a néptelen heti és országos vásár. És ezen átalános pénzhiány kihat a nép minden egyes rétegére, a gunyhótól kezdve, a palotákig, de mégis legkárosabb befolyással van azon osztályra, mely a néptől él; többek közt az orvosokra és gyógyszerészekre is, a mi pe­dig eléggé fájdalmas — nem annyira e Két nevezettre, mint a szegény köznépre; ki kény­telen tétlenül nézni, mint lesz családjának va­lamelyik tagja, a még orvosolható betegség martyrjává, miután az orvos tudományosságát vagy fáradságát egyátalán igénybe nem veheti. Igaz, hogy • a szegényeknek nyújt a me­gye némi jótéteményt; miszerint azok beteg­ségeikben ingyen gyógykezeltetnek; ámde ma már ez is roppant korlátok közé van szorítva a belügyminiszter ur egy már régibb körren­deleté által, melyszerint a községi elöljáróság többé semminemű „szegénységi bizonylatot ki nem adhat, kivévén, ha az illetőnek a nap alatt épen semmi ingósága nincs! De hát mit tegyen most ama szegény ember, a ki mégis rendelkezik egy rozzant viskó vagy annak egy avar helye fölött ?*) A fent jelzetteken kivül még számos okok vannak, melyek még inkább meggyőződ- tetnek városunk és vidéke lakosainak általá­nos szegénységéről. Mit ér, ha ez év termékenysége egy kissé kedvező volt, ha terményeinket a jelen­legi pénzhiány következtében nem értéke­síthetjük. Ily körülmények közt csupán ez uj évbe helyezzük minden bizalmunkat, melyben talán anyagi javulásunk is létre jő. *) Az haljon meg! S z e r k. E rejtélyes, e „v é n ördög,“ kit az öreg halászpár már néhányszor igy emlegetett, Zólyomi Dávid volt. Miért, talán megtudjuk. György nemes azonban ezt már sejtette. Kire is gondolt volna másra a besztereczi lá­pok közt, mint ama 'rejté yes, ama kalandos kényurra, a faköpenyeges Zólyomira. — Boszud tehát kérlelhetlen Zólyom: iránt? — kérdé aztán. — Igen uram, és az márad örökre. — S mióta lakod e kunyhót? — Mintegy 30 esztendeje. — S láttad-e valaha ellenségedet? — Egyszer, mit nem feledek soha! Har- minczegy évvel ezelőtt. — S hogy nézett ki akkor? — Éppen mint ma. Meggörnyedt ősz alak volt, csupán szemei villogtak, mint az iijué. — Épen mint ma — mormog: a az ide­gen. — De mond csak: harmmcz éve lakod e kunyhót, s Zólyomit 31 évvel láttad ezelőtt, úgy hol láttad Zólyomit? — Hej nagy jó uram! . . . sok volna azt elbeszélni. Elég az, hogy láttam, s hogy még egyszer megláthassam, harmincz esztendeje vá­rom már a pillanatot... De hagyjuk nagy jó uram, az idő már úgy is mélyen haladt, nyu­godjunk egy kissé. Nehány pillanat múlva az utolsó csomó avar hamvadott el a tűzön, s a halászkunyhó néma lön. * « f Csalódunk-e- vagy nem, azt a követként fogja megmutatni. CS ARNO K. A t. olvasó közönséggel egy l804-ben kelt levelet van szerencsénk ismertetni, me lyet egyik derék munkatársunk szívességéből birunk. A csalfa Lilla szerelmesének — q80* konainak a levele — mint alól látni fogjuk 1804. jan. 3-án kelt, tehát épen 71 esztendő^ vei ezelőtt. Közöljük, a mint követke-'’- . I. Kivül: „Az úrnak Dr. S4‘ Úrnak n. Bihar Vármegye Ord egész tisztelettel. — Váradon.“ Tisztelt Barátom! Én most nem mehetek Várad* Ián nem is megyek soha; nem annyi hogy nemolibenter recolit* qUl 1 e s i t, locum hanem csak, hogy életembe sehol sem találtam kevesebb gyönyörűséget mint ott. Esméri az ur Rousseaut ítél­jen utána engemet. Ott a szívnek nincs Rub­rikája, a Bakatelláknak pedig ezer van. Mi­helyt az Isten az én születésemet a maga fi tetszésével valóságossá tette: mindjárt szi­vemre nyomta azt a Stempelt, melyhez csak Seculumonként szokott nyúlni, s ezt a karak- terizáló mondást ejtette rá: Te szabad légy! Nem kell nekem a politica szabadság nincs is szükségem reá; , én e^y Perzsiái So- phi, egy Indostáni Nabob, egy Európai Res­publika, vagy akármi ország és Fejedelem’ igazgatása alatt is, tudnék szabad lenni. Nem kívánok egyebet, hanem hogy testemet ne bántsák, ne akadá yoztassanak annak szüksé- ginek megelégitésébe. Lelkem, felül és kivül van az ő Sférájokon, az egyedül az enyim. Szükségem annyi van, a mennyit bétöltbetek; ha telik szaporítom; ha nincs módom benne, kevesitem — ’s — ehbien! Ha szeretnek ha becsülnek ha tisztelnek; meg nem vetem, ’s Cynikusként nem vagyok rá ügyetlen: ha másképen nem csinálnak velem, kivált a ple- becula (már az akár aranyos, akár szűrös) akkor Horátiussai Mea virtu e me involvo, et beatara pauperiem sine dote quaero. Ilyen érzésekkel tudok én Barátom a kietlen Debreczenben isolálva élni, s a ti gő­gös Véradótokra nem vágyakozni!! A Franczia tűz az Anglus hideg vérrel, bennem öszve elegyedett, az Úr Doctor és Physicus, mondja meg tehetek-é róla? Most egyebeket nem irhatiam az úrnak, közelről kapám ezeket az érzésimet, s nagy szerencsémnek tartom, hogy Váradon is van egy oly nemes Barátom, a kinek kebelébe az efféléket kiönthetem. — Éljen az Úr boldo­gul; s ne utálja meg, készakarva-szegény, de magának gazdag barátját Csokonait mit. — Jövő héten 4 rendbeli munkámmal lesz mó­dom és szerencsém az Úrnak kedveskedni. — Debreczen, 3 jan. 1804.“ Közli: x. x. Nyirfalombok. 11. (Az ember — ember. Azaz hogy szélkakas. Magunk is. Miért ? Előre a méterrendszerben! Az időszámlálás uj alakzata. Másik indítvány. Kinek tetszik, kinek néni ? A mi mindenkinek tetszik.) Az ember, — e sajátságos csodabogara a természetnek —a mily éleslátást és szigort tanúsít mások meg bírálásában, épen oly vak és irósvaj szivü saját hibáival és tévedéseivel szemben. Megrója keményen például Április és Október urfiakat, mint ingatag és szeszé­lyes dandykat, és nem veszi észre, hogy ön­maga j ezerszer ingatagabb ép szeszélyesebb azoknál, nézeteiben, észjárásában, s gyakran Másnap reggel, alig hogy a hajnal ke­resztül hasit á az eget, György vitézt, fegyve­rével vállán, utón találjuk. Lépteit, mintha mély gondok vezérelnék, a leghatározatlauabbul intézi. Megáll, körül tekint, s szemei majd az elhagyott halász­kunyhót, majd az előtte elterülő pusztaságot kémlelik. Nem sokára a reggeli ködből egy kisded csapat bontakozott ki, szilaj, torzképü veze­tővel élükön, miglen hátul a csatlósok egyike egy hollófekete mént tartott vezetéken. A kisded csapat György nemest meglátva, diadalszerü kiiörést hallatott. — Semmi, semmi, — kiált fel György vitéz, a torz képű csapatvezetőhöz, kit beszé­dében igyekezett megelőzni. — Semmi, mondá. Eltévedtem, s ez az egész. Ott háltam a besz­tereczi halásznál, hová egy úszó láp vitt. Eközben felpattant arra a hollófekete ménre, s szótlanul vágtatott Ecsed felé. György nemes a hollófekete ménen ülve egészen megváltozott. Férfias, erőteljes vonásai megmaradtak ugyan, de ama szelidség, mely arczát a halászkunyhóban oly igen keresztül sugárzó, mintegy varázsérintésre tűnt el, s láttatni engedé Erdélyország egyik legdölyfö- sebb, legnagyravágyóbb fejedelmét: II. Rá­kóczi Györgyöt. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom