Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-09 / 2. szám

egy főúri mosoly, degez tárcza, ragyogó szem* pár, gazdag lakoma, nehány üveg aszú bor, sőt csak egy ügyes bók is annyira kihozzák sodrából, hogy a vadalmát is ananásznak látja, kész reá megesküdni, hogy a sovány málégörhe izletesebb a finom aranygaluskánál, hogy az, kit tegnap meg honárulónak kiáltott, ma egye­düli megmentóje a hazának. — Mi tűrés ta­gadást saját magunkon is ilyesmi történt e napokban. Mint zúgolódtunk ma egy hete a méterrendszer ellen, mint valami obseurus táblabiró, ki mit sem akar hallani a haladás­ról, reformokról, magasabb lendületről! és ime most nem csak elismerjük az uj rendszer czél- szerüségót és közhasznúságát, hanem annak még tovább fejlesztését is szükségesnek, kívá­natosnak állítjuk. Hogy aztán mi idézte elő e jobbra át!“ kanyarodást meggyőződésünkben? Arra. ne legyen gondja senkinek, — de ha vá­rlaki mégis nagyon kiváncsi volna e részben. ' reméljük, nem sokára megtudhatja a valódi tényállást a hivatalos lapból, — természetesen a kinevezések rovatában. * Tehát fejleszszük a méterrendszert! De miként? No bizony! csak úgy, hogy a tizedrend- szevt átalában és szigorun alkalmazzuk mind­azon tárgyra, melyek még mindig más fajta számítás, vagyis rendetlen rendszer köpenye alatt kuttognak, például az évre, hónapra, hétre, napra, órára, első és másod perczekre, vala­mint egyebekre is, a mint jól átgondolt indít­ványainkban következik. Indítványozzuk azért, hogy ezentúl egy évben legyen 300 nap, vagyis 10 hó, (a nvuzó hónapokat Áprilist és Októbert véglegesen száműzvén,) egy hóban 30 nap, egy hétben 10 nap, egy napban 10 óra, egy órában 100 első perez, I egy első perezben szinte 100 másod- percz, — a négy évrészt felemeljük tízre, a négy kántorbőjtöt ugyan annyira (a szegény kántoroké, kik egész éven át bőjtölnek, s ta­lán meg is halnának, ha az a kis „nedű“ nem táplálná őket, az eddigi állapotig n meghagyat­ván,) az eddigi 40 napos böjtöt 10 napossá kurtítjuk, a geográfiai szélességet 100 s a hosszúságot szinte 100—100 fokban állapítjuk meg. — Hogyan? még azt mondja ön domine Makkász, hogy mindez kivihetlen, sőt a nap és hóldforgási viszonyok miatt merő képtelen­ség? Higyje el, hogy nincs szerencséje igazat mondani! Különben lehet, hogy sokan pártol­ják az ön véleményét, de hát ez mit sem nyom a latban, bizonyos lévén, hogy minden, még a legiUlvösebb újítás is hasonló megtámadásoknak volt kitéve. .. ime Foultonra a párisi akadé­mia kimondta, hogy bolond, Stephensont a gőz­gépek öregapját az angol pat lament előkelő tagjai az őrültek házába akarták csukatni, s utoljára még is Foultonnak és Stephensonnak lön igazuk, nem pedig a nagyképü, pápasze­mes és parókás avasdi uraknak. — Itt is igy fog az lenni, csak jól reá kell riasztani arra a temérdek miniszteri titkárra, fogalmazóra, iróniákra és kuktára, hogy indítványunk sze­rint idomítsák át az időszámlálást (úgy sincs nagyrészüknek egyéb dolguk, mint a gázsi felvétele, szivarpusztitás, arszlánkörmök képe- zése és tisztelgő beszédek tartása a kimúlt és megszületett minisztereknél!)... ellenkező esetben szélnek bocsáttatván, miként az ung­vári stb. törvényszékek és holmi szegény ör­dögök, kik főnökeik szarvashibái miatt áldoz- tatnak fel s dobatnak oda a felzudult közvé­lemény rengetek étvágyának. — Egyébiránt ha ezen átalakítás quo fato nem sikerülne is, __ há ny meg hány reform és deform nem sike­rült már nálunk két három évtized óta s még sem haltunk bele, — illő azért és méltányos ezen legújabb kísérletet is megtennünk a mé­terrendszer nagyobb dicsőségére. Ha pedig csakugyan sikerül, hogy lefőzzük ez által a kulturnemzeteket, melyek most csak úgy fity­málva emlékeznek rólunk, mint a szabolcsi em­ber a beregi „makakókról.“ Indítványozzuk továbbá, hogy az úgyne­vezett tuczetjlétszáma szinte tízben határoz- tassék, megengedtetvén azonban kereskedők­nek, kofáknak s átalában minden árusoknak hogy a kívánt aruezikk tuczetjét kettővel i n- g meS • • • bogy a magyar kártya (a többivel nem rendelkezhetünk, mert még „casus belli“ lehetne belőle!) eddigi 32 levele helyett csak 30-ból álljon, száműzetvén belőle val Yt!rm 68 ,tökkol°P> u3y is elég filkó- IlAzkTnk az- ?letben> tanácsteremben és maganházakna1, vasarban, kaszinókban, társas tvSSwhl éS az lrodalomban, legalább a kár­tyajátékban ne boszantson több kettőnél! hogy mindazon nevek, melyekben a tizedrend- szernek meg nem felelő számok szerepelnek S«,kÄEU, “Vitásban részesüljenek’ például Hathaz legyen jövőben Tizház (meny­nyivel tekintélyesebb neve lesz!) a debreczeni hatvanuteza legyen százuteza, a hires neves tizenhárom varos“ huszváros nevet nyerjen Hatvan mezőváros Százvanná bérmáltassék, az Ötvös csalad Tizvös, a Négvesiea, Hatos ak Tizesi vagy ha jobban tetszik Százasi vagy akar Ezresi néven czimeztessenek, megengrt- tetvén nekiek, hogy czimerrajzaikra egy 11 tért, egy litert es egy kilogrammot vésethes- senek s elonev gyanánt tetszésük szerint a SftnSff ü k^amm,igeti * 11 Nemde fensége» publicum! nagyszerű in­dítványok? Meghisszuk azt! Annyi igaz ho°v a nagy urak, papok, gyártulajdonosok ’ telies ,elÍ0tgadjlk- H°gy aztán a munkás- osztály es hivatalnoksereg prüszköl tőle, köny­nyen megfogható okoknál fogva szinté bizonyos. — Az pedig körülbelől legbizonyosabb, hogy egy ponton egyikőnk sem akar változást a szá­mításra vonatkozólag, s mindnyájan egyhangú­lag megszavazzuk továbbra is a haza korcs fiainak és elleneinek, — igen, megszavazzuk „az olvasatlan huszonötöt.. .* —z—y. ÚJDONSÁGOK. (1) A nagyérdemű vidéki közönség azon részének, melynek lapunk első számát bekül­dők, e második számunkat is beküldjük, ismét ama szives figyelmeztetéssel, hogy az esetben, ha lapunkra elő nem fizetnek, e megküldendő első, illetve második számokat visszaküldeni kegyeskedjenek. Teszszük ezt pedig ismét azért, hogy mig egy részt a távolabb lakó t. közönség által, a netalán visszaküldött első szám kezeink­hez sem juthatott, tehát e tekintetben becses elhatározottságukról még tájékozva sem lehe­tünk, másrészt pedig azért, hogy a figyelmet­lenségnek még csak árnyékával se illettethes- sünk meg. A t. közönség lapunk e két első szá­mából némileg már tájékozhatja magát odáig, hogy abból életrevalóságunkat felösmerje, vagy fel ne ösmerje. Állásunk mindenkor az igazság, a határozottság leend. Épen azért, mint első számunkban tettük, most újból ki kell je­lentenünk, hogy mindazokat, kik lapunkat a második szám után sem küldendik vissza, ren­des előfizetőink sorába leszünk bátrak jegyezni, a miért is — tekintve e két nyilvános és hatá­rozott megkeresésünket — nem leszünk — a divatban levő — tolakodók táborába sorol­hatók. — A hóvihar-okozta posta-és vasúti köz­lekedésnek több helyen történt fenakadása kö­vetkeztében lapunk rendes rovatait jelen szá­munknál teljesen ki nem állithatánk, melyért is t. olvasóink becses elnézését tisztelettelje­sen kikérjük. — Hirdetési rovatunkat ajánljuk a hely­beli és vidéki t. közönség igénybevételére. Hir­detési dijaink igen mérsékeltek, s azoknak csi­nos kiállításáról kellőleg gondoskodva van. T. előfizetőinket ezenfölül még 10% engedmény­ben is részesítjük. (1) Megültük tehát ama napot is, mely bennünket az uj, ismeretlen évbe visz. Milyen lesz a jövő — nem tudjuk; de ha csak olyan, mint a múlt, úgy bátran elengedjük a jöven­dőt. Az elmúlt év mindenesetre szomorú em­lékeket hagyott fen, mit a jövő van hivatva, hogy velünk elfeledtessen. Vajha tudjuk-e fe­ledni ! vajha lesz-e, ki velünk feledtessen 1 — Mert hisz a múlt annyira, de annyira megvette tőlünk a vámot, hogy kipótolbatíanságra kell gondolnunk. Bátran elmondhatjuk, hogy „e 1- hulltanak legjobbjain k!“, — bát-. ran elmondhatjuk, hogy „pusztulunk és veszünk.“ Ámde azért mi mégis megül­tük ama napot, mely bennünket egy ismeret­len évbe visz, mert hiszen „erős várunk nekünk az ur“, s él bennünk a hit — aj remény. Keméljünk tehát po'gártársak, s higy- jük, hogy „mégjönni kell, mégjönni fog e g y j o b b kor,“ mely kivezeti a né­pet az Ígéret, a szabadság földére, melyhez ezredéves jogokkal bir. Addjon isten szebb jö­vendőt ! (ö) Megjelent az „Első nyíregyházai ké­pes naptár“ is. Tekintve a kezdet nehézsé­geit s eltekintve a papírnak kissé barnaságá­tól, ama 50 krt, melyért árultatik, eléggé meg­éri. E naptár kiadásánál a szerkesztőnek és kiadónak mindenesetre szép érdeme az, hogy e naptár az első nyíregyházai, illetőleg sza- bolcsmegyei naptár, mely ha előbb vétetik tervbe, mig egyrészt programmjának is jobban megfelelendett volna, másrészt a kiadó is bő­vebb gyümölcsét láthatná fáradságának. Tar­talma érdekes és változatos. (—) Kurucz idők járnak. A múlt évi decz. 29-ki hó és szélvihar alkalmával a hévmérő tizenkilencz és fél fokot mutatott s egy ha­talmas szélroham a kemecsei ref. templom egyik ablakát is keretestől együtt betörte, kárt okozva ez által a székekben is. Szerencsére a templom üres volt, midőn a baleset történt. (—) Kert alatt a farsang, de a házasság- kötések, melyek a prot. f-lekezetnél már Ka­rácsonykor meg szoktak kezdetni, — persze jobb időben — most sehogysem akarnak meg­indulni. Hjah! pénzzel járják a vásárt, még al leányvásárt is, a pénzt pedig elsipolta a zse­bekből az adóhajtó. (—) Resurrexit. Mint véletlenül értesü­lünk a „Szabolcsi Lapok“ még a múlt év vé­gén eltemette a „Szabolcs“ lapot s kegyes megilletődéssel mondott felette kenetes bú­csúztatót. Azonban oh csodák csodája! a „Sza;- bölcs“ nem halt meg, sőt uj erővel folytatja pályafutását. Korai öröm — késő bánat. (—) ügy értesülünk, hogy a decz. 30-ki vasúti fenakadás alkalmával a kemecsei állo­más főnöke az utasokat szives ellátásban ré­szeltette s számukra ebédet is akart készít­tetni, azouban a pálya elébb megnyílván, — mintsem az ebéd elkészülhetett, szívességét nem vehették igénybe a tovább menő utasok. (—) A népnevelés ügyének vannak elő- és hátramozditói. — Ez utóbbiak közé tartoznak azon katonai közegek, melyek a néptanítót, nem tudjuk micsoda törvény vagy paragrafus alapján, a szokásos szünidőn kívül is behívják s iskolájában működni nem engedik. így tör­tént ez közelebb Kemecse községben, hol egyik tanító e hó 2-án rendeltetett be Debreczenbe, hol aztán meddig tartják benn, nem tudhat-{ jux. Annyi mzonyos, nogy ba azonnal haza is bocsátják, először költségbe, méltatlan kiadá­sokba keverik az i(ju embert és másodszor mig ő oda van, az iskola szünetel. De hát mit bánják mindezt a katona urak! Ajánljuk ez ügyet a tisztelt tanfelügyelő ur és egyházi fel- sőségeink becses figyelmébe! Nézetünk szerint ha valaki tanítói pályán működik, már eo ipso felmentendő volna minden katonai kötelezett­ség alól, bizonyosan több hasznot tevén e té­ren a hazának és emberiségnek, mintha a „rechtsum“ — „linksum“ tudományában ma­gát évtizedig is gyakorolja. Annyival inkább nem kellene a néptanítói nehéz és hálátlan munkatéren verejtékezőket ily kellemetlen és nem érdemlett zaklatásoknak kitenni, már t. i. ha az intézkedő hatalom ily csekélységekre is figyelmet fordítana. (—) Nagy reményű muzsafiak és más apró emberek ugyancsak gyakorolják a csúszkálás és korcsolyázás művészetét a nyíregyházai jár­dákon és gyalogutakon, — még síkosabbakká idomítván a különben is síkos és nyaktöréssel, lábficzamodással fenyegető helyeket. Ezen sport kedvelőire is elmondhatná a debreczeni kofa: „hát erre tanított a diák“ ? Nem ártana az illetők részéről némi figyelmeztetés a sikárkó- zás gyakorlóihoz. (—) Azt is halljuk, hogy a hó- s illetőleg homokkal összefagyott bótorlaszok elhárítása azért tartott oly hosszasan, mivel múlt évben hasonló eset alkalmával a kegyetlen időben munkálkodott napszámosok munkadija vagy egészen benmaradt, vagy huzamos utánajárás és idővesztés után adatott ki. Kár, hogy az igy megrövidítettek annak idejében nem hoz­zák nyilvánosságra az ily botrányos vissza­éléseket. (—) Erdélyi János aranyosi ref. lelkész, hir szerint a közelebbi napokban elhunyt. Nyu­godjanak porrészei békében s elmaradott ked­veseit vigasztalja meg a gondviselés ! (—) Hála az uj vadászati törvényeknek a farkasok szépen szaporodnak, nz utasokat rémitik, mint közelebb két besztereczi atyafit Megyer és Kemecse közt, — a tanyákat szor­galmasan látogatják, keresvén valami ízletes komedentiát s nem hagyván pihenni a tanyai lakosokat, kik az ebek harsány jeladásai foly­tán egyre kerülni kénytelenek az ólakat, hogy a hívatlan vendég kárt ne tegyen. — Kérnénk egy darabka engedélyt az ingyen vadászpuskára a szorongatott tanyai lakosok számára ! (—) Sajátságos eset történt mostanában egyik megyei városunkban. Egy éltes nő meg halván, az orvosok halál okul az éhséget kon statálták, mégpedig önkénytes éhséget merő zsugoriságból. Mint mondják, gyomraszája annyira összeszorult az étkezés hiánya miatt hogy utóbb semmi ételt magába nem vehetett Adjuk ez eseményt, a mint hallottuk egysze rüen és minden megjegyzés nélkül. (—) Keressetek és megtaláljátok. Tessék e közmondást Nyíregyházán érvényesíteni! Azt hisszük Londonban vagy Pekingben is hamarább feltaláljuk a házat, hova eljutni akarunk mint e megye leendő székvárosában. Az utczák neveit alig pár házon látjuk feljegyezve, 1 házszámok rendesen bemeszelvék vagy hiány zanak, hiányzanak a hordárok és konstablerek kiktől némi utasítást kaphatnánk, a kikkel találkozunk, szokszor nem is tudunk velők be szélni, de ha szerencsésen megértjük is egymást, s utasítva vagyunk, hogy ez s ez utcza után amaz s amaz utcza következik ismét ott vagyunk, a hol voltunk, miután sem egyik sem másik utcza azonosságáról nem biz tosit bennünket a hiányzó felirat. —Maholnap valami Bädecker féle kalauzhoz kell e részben is folyamodnunk. (—) Mi lesz a világból ? Nem elég hogy debreczeni hires országos vásárok maholnap hub. ur. csak az emlékezet világában fognak élni, már a bogdáoyi vásárok is kezdenek megfogyatkozni hajdani Űrökben. Mint szemtanuk állítják, közelebbi vásárban 3, mondd bárom szarvas marha volt felállítva, a megyei hírességre emel kedett bogdányi kalácsnak se hire se hamva nem volt. Váltig bosszankodtak ez utóbbi ese mény miatt a kéki. gégényi, túrái, sényői, téti ibronyi, székelyi és ramocsaházai atyafiak, miután e kedvencz eledelöket nem kaphatták, aligha fogják a bőgd :.nyi vásárt oly szorgalma­san frequentálni mint elébb a kalácsfüzéres sokadalmakat. (—) Recipe azok számára, kik a M. É. K. V. nyíregyháza-ungvári vonalán téli időben utazni szándékoznak. Végy egy esernyőt, hogy a coupé oldalán keresztül szállongó hóparányok miatt öltönyöd nedvességet ne kapjon — továbbá melegített téglát vagy egy f 1 véka sült kolom­párt lábaid melegben tartása végett — ezen­kívül tele tarisznyát és kulacsot, hogy a vonat elakadása esetében táplálhassad testedet és vidámithasd szivedet. — Végül vidd magaddal egész ruhatáradat, I „lészesz mint a régi Boer- have mondá — „minden bajtól mentesen“. — Gyulaházán a múlt héten ismeretlen tettesek B. P. földbirtokosnak éjnek idejében kiloptak óljából egy tinót s azt ott mindjárt a helyszínén megölték, megnyuzták s bőrét egy lednek-kazalra dobva, tova állottak, A vadvi­rágok kezdenek szaporodni. — Nem jó újdondásznak lenni. B. megyé­nek K. mezővárosában a hivatalnokok között izgatottság uralkodott, ugyanis a megyei lap­ban a jelzet helységből keltezve, rágalmazó czikkek jelentek meg, melyekben a hivatalno­kok becsülete volt pellengérre állitva. A vá­doló czikkek nem lévén aláírva, sokáig tana­kodtak rajta, hogy ki Írhatja a boszantó fel­szólamlásokat? Kisütötték aztán, hogy senki más nem teszi, mint a helybeli tiszteletbeli ir­. _• uhui, puKut aacrepeu, » iuezovaros­ban. Egy este aztán, midőn az érdemes úri egyén hazafelé ballagott a vendéglőből, felbé­relt emberek által megtámadtatott s hatalma- san elpüföltetett. A dologból per lett s vádlók lettek vádlottá. A vizsgálóbíró, midőn az ügy tárgyalás alá került, azon feltevést, hogy a t. írnok ur irta volna a sérelmező czikket, ható- j:°1zot.tau e tetette, csupán azon kérdést tévé fel. hogy tulajdonképen bizonyos-e az, hogy a ^vat^“°k“k ált*l vádlott egyén bírja az irás­5éRn^Ükséf®lképzettféget? E komikus felte- !fs8“ek ^dm^ye “ lett, hogy a hivatalnokok íemhnn1°?^k.vádJukat.t ^et ugyan ilyen érte­iárathnn SS ? “MOny°kl A jelen évi had- foBlahUt H í Megyénk egyik községében foglalást akart eszközölni az adóvégrehajtó eev JÄ“* s biztatták erő­Kj t’h.°ogy »Próbálja meg, de tudom istenem, lenetett a hadjáró ur, mint odább állott feev. kfpott'egvS kérV^ “ Hogy amMonok^ Itt megjuhásiodtak a bátor amazonok, arról hallgat a krónika K. “ 'eMékelőfizetni. Hallottuk, hogy eev hadjárók életéből, mostan curiosum gyanán megielen fit 7°m?íni: Ha e mü csalit megjelen, figyelmeztetni fogjuk reá olvasó­a SzenT«£8ÍrÖ1 irJa ott*ni levelezőnk, hogy tartnE i -g.. ezen városában nagyrémülésben SS ‘a Ä6t,i ejakorivá vfPZk iip BH Äfitüs feil »Ä Äs ,4A™áíelb“ S°ld/“*'‘SisäÄ SSwÄü*; STSSÄ: A “By. Mindez­PÄS £LÄVTk ffpjaink írják — b iatob71 ottn Í t?1“?“11 ."i mii> “‘"agának neveznénk azt mindkét végin van egy így m ^detzoktf8 még ha valaltí hajlandó volna is’ életét kocz ’ kára enni át nem mehet, oly rosz Ä vannafc még pedig már több mint féleve ajánl­juk az illető közeg figyelmébe. ’ J . ■ évi decz. hó 30. reggel a Nyí­regyházáról indított 312. számú vSfes vonat meglehetős számú utazó közönséggel a Kéme cse és Demecser közt levő ofe ? átmetszeténél képződött hótoríódáf Stt^mí ístállt?13 f°-lytatni képtelen lévén, Keme­cse állomásra visszatolatott. Az akadály elhá ntására a közel helvséebflli ema‘ kások folytonos járhatóvá tenni lCSehr0k0Zí £ perczet késett él, _ d ^ l óía íő J™,,52 Kemecsétől menetét toVb folyatható ^ rsSaPSáfi i*6, akftdályok elháritásl végetí Csaptól 11 órakor hóeke indíttatott - Ä a rrezett rattal öemecseren találkozott jóllehet a vonat részére szabad menet S« sittatott, mégis Pátroha és K.-Várta kötH Í5’ jonnan képződött hótorlaszok nemcsak a vo­7 dt viS8zatolatását is íeueuenne tették. Az utasok egy része már ^átTieC8énafekagyott tovább utazási szándé­kával, — de nagyobb része folytatta utazását míg a vonat ismételt fennakadása folytón a keiiLf vo.n8lon’ “a£7 mezőn hózivatar között kellett, hogy várják a vonat kiszabadítását Ä» fr,SSZatifrt-ih6eke daczára : csak éS 10 óra fele sikerült, — a Nviretrvhá»áéxi jjen gél elindított vonat ’hasonló^ legyőzése után csakis reggel 6 órakor ár/« . rendeltetési helyét _ üRrt. - Nyomsz több helyzetnek volt az Ungvárról imíoÜLS ygfM bSazott ÉSmfc hótorlaszok zírtík útját — S? J10“1 í!y sok folytonos fáradozásainak — két mo”?£7 a/ak “övfetnefc sem sikerült a LaTmeíe' erőme^feszUés melfett^lí^ra^felé*Csapra^^ adóhiStóÍTegSelebb^ha^ 7yiJegyházai kir. gondÜÄ széf«-t »szegÄi ‘ÄÄÄ tehát a vm”mtuídHffi: Mult !*” Ä! Sí4“* ■'“•«pWp» udvarában f^tolÄ uiek tt&rggt Vv?,1- AZ «£ “»Űrt, .Z SS ökrX’eíUr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom