Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

kétségbe esetten segélyért esedez, amott egy házfedél s ágyak, tovább ismét egy bölcsei látható a hullámok között rengeni, mely leirhatlan látvány könnyekre fa­kasztja az emberi szivet. S mennél to­vább megyéink, annál borzasztóbb lát­ványokra bukkanunk, amott' ismét a ki­éhezett | nckivadult állatok bögései te­szik borzasztóbbá az anélklil is kétségbe ejtett helyzetet. Nem lehet szavakat találni, melyek­kel tolmácsolni tudnánk szerencsétlen felebarátaink veszteségeit, kiknek annyi évi fáradságaik gyümölcse egy pillanat alatt tönkremegy; a borzasztó árviz ál­tal marczangoltatva szét, sőt hány fele­barátaink lelik sirjokat e fékvesztett hullámok között, kiknek apróbb család­jait I sors megmenti a hullámoktól, de árván hagyja őket, elvesztvén a család­apát, ki őket eddig gondosan ápolta atyai szárnya alatt. Felhívunk azért minden rangú és rendű polgárát hazánknak, megyénk és városunknak, fel minden emberbarátot, adjanak kiki tehetsége szerint segélyt ezen szerencsétlen felebarátaink ré­szére, de adjanak gyorsan, mert itt csak a legnagyobb gyorsaság segíthet hasz­nosan ! A szives adakozásokat lapunk el­fogadja és nyilvánosan nyugtázandja. A „Szabolcs“ szer­kesztősége. KÖZÜGYEK. Nyíregyháza város képviseleti gyűléséről. Nyíregyháza város választott közönsége a 800 ezer ftos nagy kölcsön tárgyában f. hó 14-én gyűlést tartott. Az elnöklő polgármester által a gyűlés megnyittatván, megkezdődött a tárgyalás az osztrák földhitelintézet által a városhoz megküldött szerződési m nta felett. Az elnök előadja, miszerint az osztrák földhitelintézet által megszavaztatott a város részére 800,000 írt és a város és az intézet között kötendő szerződés mintája is lekíil- detett. Olvastatik a főjegyző által a szerződési minta, melynek tartalmát főbb vonásaiban a következőkben ecseteljük: 1- ör. Adatik a városnak a nevezett inté­zet által 800 ezer frt 40 évi törlesztésre, oly módon, hogy a törlesztés az intézet tetszése szerint ezüst vagy arany értékben fizettessék. 2- or. Adatik a városnak ezen érez köl­csön fejébe minden 100 ft. helyett 96 ft. készpénz, minthogy az intézet osztrák valuta szerint fizeti ki ezen összeget a városnak. 3- or. A táblás kimutatás szerint fizet a város évenként 51000 ftot, melybe bele szá- mittatik 5%-es kamat, % °/o törlesztés és %% provízió, mégpedig az első részlet fizetés al­kalmával fizet a város kamatba 19,935 ft. 65 kit., törlesztésbe 2574 frt., provisióba 2990 frt 35 left. Az utólsó részlet előtti fizetés alkalmával pedig — melyet a város 1915-ik év második felébe leend köteles teljesíteni, octóber 1-én már kamatba csupán 392 ft. 27 krt, provisióba csak 58 frt 84 krt, mig ekkor már a törlesz­tésre 25,048 frt 89 kr. esik, az utólsó ráta fizetés alkalmával pedig minden kamat és pro- visió nélkül fizet a város a végtörlesztésbe 15,690 ft. 88 krt. 4- er. A kötvény a város összes ingatlan vagyonára a város kölcségén tábláztatik be, mely betáblázás alkalmával úgy a bélyeg ille­megtaláltad a kulcsot, melylyel keblem rejte- kébe hatolj. Nekem nincs nőm. — Meghalt ? !.. — Nem. Elvitte, elrabolta Zólyomi. — Zólyomi I — rivalt most fel egye­tembe férj és nő — Zólyomi! A várnagy semmit sem szólt, csak fe­jével intett egy néma „igent“, s szemei szér­iák azokat a szilaj tüzkarikákat, melyek kör­nyezetét oly igen megfélemliték. Zákó uram talált s mintha nem is ér­tené a várnagy roppant felindulását, reá szegzett szemekkel folytatá: — És te, ki közelében élsz, lépteit ki­séred, még ma sem mostad le a szenyet, me­lyet csábításával házadon elkövetett? — Hm, azt hiszed, hogy eddigelé még lehetséges volt? I.. még nem. De ne hidd, lia évtizedek gördülnek is az örök semmiségbe, el nem kerüli azt; eddig még mindig vára­koztam. — Oly régen már! ... Eh, ha lenni kell legyen. Czélunk egy; rajta!... Az én türel­mem nem lesz végnélküli 1 — Akkor kár volt ide jönnöd. Nézz en­gem. Evek óta ólálkodom utánna, hasztalanul. Végre szolgája, várnagya levéli. Azt hiszed, hogy bírom bizalmát? ... Csalatkozol. Ked- vencz eszméit követem. Zsarolok, kegyetlen- kedem, mint senki más; minden gondolatát kilesem I mindent teljesítek —-------minr de nt,- mindent, mi neki oly vad gyönyört sze­rez — de bizalmát eddig még nem birom. téket mint a százalékot a város köteles viselni. Ezenkívül leköttetik a városnak minden néven nevezendő jövedelme. 5 ör. Kiköti a nevezett intézet, hogy azon esetre, ha az intézet jövedelmi adó alá vonat­nék, a város a kölcsön arányához képest köte­les az intézetnek a jövedelmi adót a többi jára­dékkal együtt megküldeni. Felolvastatván a szerződési minta, V i d- liczkay József képviseleti tag emelt szót, hangsúlyozván, hogy ezen kölcsön érez kölcsön, melyet nekünk vagy aranyban, vagy annak meg­felelő ágióval kell visszafizetnünk. — Blá­bú n k a József közbe szól: „Hát mi mit ka punk? — Erre Vidliczkay felvilágosításul adja, bogy a felvételnél nekünk nem adnak ágiót, hanem az osztrák valuta szerint fognak fizetni és pedig 100 ft. helyett 96 ftot osztrák ban­kóban. A kamatról és visszafizetésről elmondja, hogy az miként lesz teljesítendő, mint azt már előbb elmondtuk; a provisióra megjegyeztetni kívánja, miszerint itt nem aféle provisiót kell érteni, mint a milyet sensáloknak szoktunk adni, hanem ez minden ilyen nagyobb intézet által szedetni szokott járulék, itt aztán hossza­san fejtegeti az okot, hogy miért szedetik az intézetek által a provisió. Utána id. Krúdy Gyula szólott a tárgy­hoz. Eleinte előtte szólóval polemizált, el­mondta, milyen nagy fontosságú ezen ügy. Kérdi: nem nyerhetett volna-e a város a ma­gyar földhitelintézettől ily kölcsönt? bol már úgyis jelzálogilag kötelezett a város. Indítványt tesz, hogy ezen ügy adassák ki a pénzügyi küldöttségnek, ki is 48 óra alatt adjon véleményes jelentést arról, ha váljon nem lehetne-e ennél jutányosabb kölcsönt eszkö­zölni. A kölcsön minőségét bonczolgatván, azt mondja, hogy az a kérdés, milyen pénzben adatik a kölcsön s minthogy már tudjuk, hogy osztrák bankóban, ő azt úgymond el nem fogad­hatja, mert annak alapját nem ismeri s így ér­tékét sem tudhatja (nagyon igaza van. Csak az a hiba, hogy ezt rendesen csak úgy egy jobb pillanatban szoktuk elismerni.) Ha nemzeti bankunk leend úgymond, an­nak értékét szivesen elfogadná. Kovács Gerő reflectál Krudinak azon kérdésére, hogy nem lehetett volna-e jutányo­sabb kölcsönt eszközölni másutt. Elmondja a pénz kereső küldöttség utazásait, elmondja, hogy egyetlen intézet sem akart adni 600 ezer forintnál több hitelt, városunknak, elmondta, hogy az osztrák nemzeti bank pláne csak 400 ezeret volt hajlandó adni, hogy Debreczen vá­rosa, kinek pedig majd 3 annyi a fekvő va­gyona mint a mienk, sem tudott 1 milliónál nagyobb kölcsönt kötni, kiemeli, hogy a kül­döttség minden áron a m. f. b. intézetnél óhaj­totta megkötni a kölcsönt, de az minden fára­dozás daczára sem sikerült. Elismeri úgymond, hogy ezen kölcsön terhes, különösen az ágiÓ hullámzása miatt, de kénytelen a város elfogadni különben a mostani rendszer mellett tönkre jutunk. A pénzügyi küldöttség, úgymond, haj­landó elállani javaslatától, hanem akkor a gán- csoskodók teremtsenek olcsóbb kölcsönt, de gyorsan, mig nem késő, mert már ég a ház fejünk felett. Bodnár István ismét elővette azt a régi dolgot a városháza építésének helytelenségét, a 1871-ben felvenni szándékolt 800 ezer ftos köl­csönnek meggátlását elsorolva, de rátér a nagy kölcsön felvételének szükségessége bebizonyitá- sára, mit azzal indokol, hogy a város jelenleg havonként csinál 30 ezer forint ujabb-ujabb adósságot, hogy temérdek ideiglenes váltó kölcsönei után fizethesse a 15%-es kamatokat. ő, úgymond, nem barátja az adósság csi- nálásnak, minthogy azonban a városháza épí­tésével úgy bele sodortattunk az adósságokba; hogy abból más utón ki nem bontakozhatunk, ő is hozzá járul a kölcsön felvételének megsza­vazásához. Minthogy pedig a kölcsöntadó inté­zet által fel vagyunk hiva, hogy f. évi ápril 1-ig nyilatkozzunk, a m. f. h. intézetnek pedig szin­— S hiszed-e, hogy azt én valaha bírni fogom ? — kérdi a halász. — Alig hiszem. Sokkal kevesebbet fo­rog közietek, hogysem magát egy ily végze­tes bizalomra szerencséltesse. Várjunk. Ennyi a mit tanácsolhatok. — Tehát te is 1 — kiált fel a halász önkénytelenül. — Én hiszek neked várnagy. Czélunk egy, a bosszú. Megisküdnél nekem erre? A várnagy roppant kérdő szemeket me­resztett Zákó uram felé. — Nos, megesküdnél, hogy czélunk egy lévén, ki azt megszegi — meghal? — Esküszöm. — Nem úgy. Nézd e kardot. Ez Zó­lyomi tulajdona volt. Bajta czimere is. Erre esküszünk meg mindketten. Jer feleségem, fogd kezedbe a kardot, s tartsd elénk. Móré Sára, ki az egész beszélgetésnek néma tanúja volt, reszkető kezeibe vette a kardot s azt egy kisded tőkére két férfi közé tette. — Esküdjünk 1 Erre a várnagy és Zákó uram a mezte­len aczélra tették ujjaikat, s az eskü meg­történt. Egészen újjá született e két férfiú. — Most végezzünk gyorsan. Van pénzed? kérdé Fekete uram. — S ha volna? — Azzal az általam majd reátok küldött tén ezen idő tájt kell 11 ezer fton felül ka­mat és törlesztést fizetni, oly gyorsan óhajtana az ügybén intézkedni, hogy az addig, mig a fent említett fizetési batáridő be nem következik, már rendezve lenne § igy megkiméltetnék a város 11 ezer ft. hasztalan kiadástól. C'sudálkozását fejezi ki a felett, hogy előtte szólott Krúdy tagtárs úgy neki vágott ezen ügynek, — holott sem a küldöttség, sem a p. ü. bizottság üléseibe részt nem vett — s igy az ügygyei s annak menetével egészen ismeretlen — s Ítéletet mondott a felett. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk a habozás miatt, mint a kinek a háza kigyul s mert ke vésli a háznál levő egy hordó vizet, elmegy 1 mértföldnyire 3 hordó vízért, de mig oda járt, háza egészen porrá égett. Kovács Gerő figyelmébe kívánja hozni a képviseletnek, hogy bár ezen kölcsön 40 évre lesz felvéve, ha módja lesz a városnak 2 vagy 4 év alatt sőt hamarább is vissza fizet­heti. Krúdy visszavonja inditványát, csupán azt jegyzi meg, hogy felszólalása jogosu’t volt; mert úgymond „nem azok a felelősek, a kik a múlt gyűléseken jelen voltak, hanem mi, akik a kötvény elfogadását megszavazzuk.“ Simon Endre „Minthogy nincs más mód a mocsárból kimenekedni, mint ezen köl­csön elfogadása által,“ ő is hozzá járul, de szerette volna, ha ezen szigorú kölcsönnel szemben, melyet csupán a legeszélyesebb gazdálkodás mellett lehet letörleszteni, a vá­ros jövendőbeli gazdálkodását illető valamely javaslat tétetett volna.“ — (Több oldalról: „van már bárom isi“) Az agió hullámzására vonatkozólag kérdi, nem lehetne-e az intézettel akként kötni, bogy annak meghatározott mennyisége legyen ? Mire Kovács Gerő megjegyzi, hogy az 1 ehe.- t e 11 e n. Blahunka József: „Szomorú sorsra jutot­tunk — (több oldalról: hangosabban!) de hát szenvedjünk; azok is, a kik bűnösök; azok is, kik nem. Elfogadja a kölcsönt „mint a mely­nél jobbat ma Európába nem lehet kötni, hasz­talan beszélgetünk mi arról, hogy milyen lesz a mi bankunk, az osztrák bank meg hogy bu­kik meg, nem érünk mi azzal semmit. Hanem hát ő kimondja a mit úgy oldal­ról hall, t. i. hogy már minden fele beszélik, hogy mit fog a város csinálni avval a sok pénzzel, ha megkapja, csillagvizsgáló vagy bábéi tornyot fognak-e rajta építtetni, azért jó volna, ha felvilágosittatnék a polgárság ez ügyben ; különben „elégedjék meg mindenki azzal, a mit zsebre rakott eddig.“ „Fájdalom— úgymond — ő nem kapott belőle semmit sem.“ Hosszasan beszél a prédákról; hasonla­tot hozva azok és városunk között. Felhozza boldogult Szamuelit, ki, mint ő mondja, azt mondá, hogy ha a város 25 évig neki adná minden vagyonát használatba, kifizetné a város adósságát. Beszédét azzal végzé, hogy ő a kötvény minta pontonkénti felolvasását kívánja. Többen, kik a szólásra fel voltak jegyezve, elálltak a szótól. Haas Mór aggodalmát fejezi ki, ne­hogy értékpapírokkal fizessen a kölcsönadó intézet, ő is az ágió korlátozását óhajtja. Bodnár István az elsőre megjegyzi, hogy készpénzzel fognak fizetni; a másodikra pedig kijelenti, hogy valamint eddig, úgy ezu­tán is el fog a küldöttség követni mindent a feltételek enyhitésére; figyelembe ajánlja, hogy ezen kölcsönt idő közben conserválni is lehet, sőt szigorú gazdálkodás mellett hamarább is lefizethetjük. N. Fel kívánja világosítani a képviseletet az iránt, hogy az agió hullámzásátul nincs mit tartania; mert ha az ágió emelkedik, akkor emelkedik minden egyébnek is az értéke, igy a város csupán negative veszthet, lévén a pénz szinte olyan portéka, mint bármi egyéb. Ez után megkezdődött a pontonkénti fel­olvasás. * * Az első ponthoz Kovács János tanár csákányosok zsarolásait fokozod. Ha nincs, adok. — Van. — Jó. Neveiteket meg kell változtatni, s mint a környék többi lakosainak ajkai, úgy a tietek is telve legyen átokkal és panaszszal, Fekete uram, a várnagy ellen. Zákó uram bámulva tekintett a szóló felé. — Ezzel a gyanút hárítjuk el, mely amúgy könnyen fölkelhetne. — De a czél, a czél? — El fog jönni. Ha ma nem, holnap, egy év múlva, tiz év múlva, vagy ha kell, egy egész emberélet korát áldozzuk fel. — Jól van Fekete uram, mi megegyez­tünk. Kegyelmed bent a falak közt, én kint a sivatagon. Bármelyikünknek hozza végzete, a baláldöfést mindkettőnk nevében fogja érezni. — Felesleges, de legyen. Esküszöm reá. És most megyek. Mi nem ismerjük egymást. —Megálj még. Mi nemismerjük egymást, de szemeinknek sokszor találkozni kell. — E kunyhóban találkozunk. Vigyázz. Ha vihar keletkézik; a zápor hull, a szél bömböl, a villám czikázik, mondom, ha éjjente majd olyan idők keletkeznek, melyben még a fenevadak is megreszketnek — e kunyhóban rendesen találkozunk. — Legyen S a jelszó ? — Válassz te 1 — szólt a várnagy. — Legyen tehát. A jelszó Borbála! H* * * szólott; hangsúlyozván, miszerint jó lenne, ha megállapittatnék, hogy ezüst vagy arany ágió szerint történjék-e a fizetés? mert úgymond mióta az arany ágió behozatott, azóta az ezüst ágijója napról-napra hanyatlik. A 2. 3. 4. 5. 6-ik pontok vita nélkül men­tek; a 7-ik pontnál némelyek aggodalmukat fejezték ki azon kifejezés felett, hogy joga van az intézetnek törvényen kívüli eljárást is kö­vetni. Mire Vidliczkay megjegyzi, hogy ez min­den nagyobb intézet kötvényébe benne foglal­tatik. Bodnár István mint az oszt. f. h. intézet ügyvédje igazolja és helyésli Vidliczkay állí­tását. Krúdy Gy. kérdezi, megküldte-e ez inté­zet a városhoz alapszabályait? mert egy ilyen nagy kölcsön felvételénél az alapszabály isme rete nélkülözhetetlen szükség; pedig úgymond, ő úgy látja, hogy itt még azt sem ismerik. Vidliczkay . erre felhívja a képviseletet, hogy miként akar kölcsönt felvenni, ugy-é hogy azt pontosan . visszafizesse, vagy pedig úgy, hogy azt vissza ne keljen fizetni, mert nincs oly intézet a világon, a ki igy adjon kölcsönt. 8. 9. elfogadtatik vita nélkül; a 10-iknél Krúdy nehezteli, hogy a regále a kölcsön hipotecájául el nem fogadtatott, még is az inté­zet által az is leköttetni kívántatik jelzálogul. Mire Bodnár István megjegyzi, hogy igen is tekintetbe lett véve, mert ellenesetben nem kaptunk volna 800 ezer ft kölcsönt, A 11-ik pont .azon változással lett elfo­gadva, hogy a jelzálogul lekötött javak, közül a városnak n.-kállói háza kihagyandó, mert ott nincs a városnak háza. A 12. 13. 14-ik pontok vita nélkül elfo­gadtattak. Haas Mór felvilágosítást kér arról, hogy az érintett jövedelmi adót ki fogja fizetni ? Válaszul nyerte, hogy a város. Krúdy Gy. Először is hangsúlyozza, mi­szerint itt első helyen a magyar állam érdeke leend sértve. Igen fontos ügy ez, itt vigyáz­nunk kell; mert, hitelező és adós két külön állam területén lakván (derültség) igen könny« n megeshetik, hogy kétszer fizettetik meg velünk, tudjuk azt, hogy ott az üzleti könyvek sze­rint , nálunk pedig a fináncz, a telekkönyv után veti ki a jövedelmi adót; ezen ügyről positivi- tást kíván. Bodnár,István helytelennek találja az aggodalmat, mert úgy mond, nem ösmer törvényt, mely szerint egy rókáról két bőrt lehessen hnzni. (Folyt, köv.) Irodalom. Megjelent és beküldetett : „A magyar ember könytára.“ Szerkeszti Pokorny Jenő. Megjelenik a folyóirat minden hó első napján, egy nyolez ives füzetben. Előfizetése a lehető legolcsóbb. Egész évre 2 frt, félévre 1 frt. Lapozva nevezett füzetkét, tartalmának érde­kességéről győződtünk meg, s mint ilyet ajánl­juk az olvasó közönség figyelmébe. Egész fü­zet ára 25 kr. s megrendelhető La fitté és E1 sn er könyvkereskedésében Budapesten. — Magyar közlekedésügy. (Vasúti, táv­írdái és postai hazai folyóirat.) Szerkeszti Wührl Jákó. — Tartalma jó, s nem csak az érintett hivatalok embereire, de átalában a nagy közönségre nézve is ajánlatos. Kiadja Budapesten Aigner Lajos. — Gyászhangok. (Deák Ferencz halálára.) Zongorára szerzé Langer Viktor. TáborSzky és Parsch zenemükereskedésének egyik leg- gyöngyebb kiadása. Ajánljuk a közönség fi­gyelmébe. — „Petőfi társaság.“ A „P. Lloyd“ egyik közelebbi számában egy rejtélyes hírrel lepi meg olvasóit. Szerinte Jókai Mór urnák valami terve van. Maga köré akarja gyűjteni a „fiatal írókat“, kiknek müveit nem igen veszik a ki­adók. A népszerű regényíró-politikus tehát szárnyai alá akarja őket venni, hogy azok ol­Nehány perez múlva a kis fekete lónak csak árnyéka látszott a távol ködében s do­bogása már messziről is lábra állította a vár­cselédségét. • — Nikull — kiált Fekete uram harag­tól szikrázó szemekkel, — amott a kunyhóban egy halász lakik. Holnap reggel a taksáért mentek. Három arany. Ha nem tud fizetni, üssétek agyon mint a kutyát, ha fizet, ne bántsátok. Takarodj! Ez volt Fekete uram első rendelete. — Hogy hívják a halászt? — kérdi a bámészkodó szolga. — Eb, hát én tőlem kérded ? Menj rög­tön s ha a halász nevét holnap meg nem tu­dom, agyonverlek. Másnap reggel a csákányos csapat élén Nikul meghozta a taksát. — Nos, mi a neve a halásznak ? — Káka Mártonnak mondta magát; a felesége Örzse. — Jól van, holnap reggel elmentek a taksáért. Ha a négy darab aranyat lefizeti jó, ha nem, kötözzétek meg és korbácsoljátok egész idáig. — Hiszen kegyelmes uram, a taksát most fizette le. — Eb, hát te határozod azt meg nekem ? A taksa itt legyen I És másnap reggel a taksa ismét lefizet- tetett Fekete urain kezeibe. Fekete uram jól játszott. (Folyt. köv.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom