Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-09 / 2. szám

Nyíregyháza, január 9.

2. szám.

V. évfolyam. 1876.

r

Klhfl. rtrsi árak ••

4 frt.

Égési évre . . . . . • • • *

Fél évre

........................*

2fa

gy«d érre .... • •

I Szerkesztőt Írod. és kledéi hiT.Ul, — horn a lap ngy szellemi mint anyagi részét tárgy azé küldemények; úgy szinte fi _ hirdetések s minden felszólamlások ■ lntésendtfk:

' »eni utcza 1470. számú

" "»ozlcy-féle ház.'

7elek csak ismert kezek* * gadtatnak el.

>em adatnak vissza.

SZABOLCS.!

»■ a ' a e-41

Hirdetést dijak:

"Vegyes tartalmú lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.)

Minden 4 hasábos petlt-aor efrsserl hfr* detéinél 6 kr., több*« őri óéi 4 kr.

Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhet«.

Minden egyes beiktatás után kincstár- Illeték 30 kr.

A nyílt*tárbén minden négy hasábos garmond*ser dija SO kr.

Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20“/0-iiyi kedvezményben részesülnek.

11

Kiadó-tulajdonos: Répásai István.

előfizetési felhívás!

Nagyérdemű közönség!

A „Szabolcs“ 4 évi fenállása tanúskodik eddigi irányának helyessége felől.

Nem akarunk nagyhangú ígéretekkel lépni a t. olvasó közönség elé, ezen évi pályafutásunk kezdetén sem. Nem pedig annyival inkább, mivel lapunk szelleme és iránya marad jövőre is a régi. — Ostorai leszünk minden fonákságnak, a mi a társadalmi téren előfordul, pártolunk ellenben minden szépet, jót és nemest.

Lapunk, mint társadalmi lap, kizár minden politikát keretéből, de a politika zűrzavaros légkörén felülemelkedve, tudományos szempontból, tárgyalni fog minden nevezetesebb országos eseményt.

Ezen kívül különös figyelmet fordítunk megyénk és városunk speciális érdekeire, mint egyházi, árva, telekkönyvi, adó, dohány, rendőri, közigazgatási ügyek megvitatására. Rovatot nyitunk a Nyírvizek lecsapolása feletti eszmecserének.

Állandó rovatot nyitunk továbbá a „közönség érdekében“ czim alatt, hol szellőztetni fogjuk mindenkinek jogos és tényekkel igazolt panaszait, valamint a közönséget közelebbről érdeklő közügyeket.

Már eddig is széles körben lévén elterjedve lapunk, hisszük, hogy jövőre szerencsénk leend azt még szélesebb körben is terjeszthetni, minélfogva a t. birdettető közönség figyelmét is bátrak vagyunk felhívni, s kijelentjük, hogy a hirdetések feltűnő jutányosán s a lehető legszebb csínnal fognak közöltetni.

Végre határozott feladatunk, hogy úgy a vidék, mint a fővárosi lapoknál is napirenden levő személyes czivakodá- sokat a lehető legszűkebb térre szorítjuk, úgy a közönséget, mint laptársainkat illetőteg.

Lapunk előfizetési ára, — valamint alakja is, marad a régi:

Egész évre 4 frt.

Fél évre . . 2 „

Negyed évre 1 „

Szerkesztőségi irodánk és kiadóhivatalunk, n.-dehreczeni utcza 1470-dik számú Figeczky-féle háznál van. — Kérjük a t. közönséget: szíveskedjenek bpunk úgy anyagi, mint szellemi oldalát illető mindennemű küldeményeiket, (előfizetéseket, hirdetési dijakat és dolgozatokat) oda czimezni.

Tisztelettel

A szerkesztőség és kiadóhivatal.

ISKOLA ÜGY.

Tekintetes szerkesztőség I

A n. egyetemes tanitógyülés 50-es bizottsága f. évi május 15—16. napjain tartott gyűlésében elhatározá a Magyarország területén létező nép- és polg. iskolai, képezdei tanintézetek, kisdednevelő-intézetek tanítói, tanárai és nevelői évi járulékából, továbbá kegyeB adományok-, jótékonyezélú előadások jövedelmei-, végrendeleti hagyományokból B. EötvöB József emlékére „Eötvös-alap“ czim alatt oly országos pénzalapot létesíteni, melynek fele ösztöndíj-altpul szolgálna a nevezettek kitűnő tehetségű és szorgalmas s a m. kir. egyetemen tanuló gyermekei számára; másik fele pedig fensőbb tanintézeteken tanuló hasonló minőségű fiuk és nők ösztöndíjára, úgy a sze- génysorsu elaggott tanítók-, ezek özvegyei és árvái segélyezésére fordittatnék.

Ezen czél elérésében a hazai lap-irodalom szives támogatását nem nélkülözhetjük, mert tudjuk, bogy minden szép és nemes eszme terjedése, létesülése ennek segítségével érhető el.

Teljes tisztelettel kérjük azért, ne vonja meg erkölcsi támogatását ügyünktől, hanem kegyeskedjék az „Eötvös-alap“ czélját becses lapjában ismertetői s oda hatni, hogy az ügyinek minél több pártfogót nyerhetnénk meg.

Midőn az „Eötvös-alap“ szabályzatának egy példányát tisztelettel mellékelnék, kérjük egyszersmind a netán beérkezendő adományokat feljegyeztetni s annak ideján hozzánk jut tatni.

Hazafiul üdvözlettel maradván

Budapesten, 1875. decz. 20-án, Péterffy Sándor s. k. a központi gyüjtőbizottság elnöke. Komjáthy György titkár. Örley János s. k, pénztárnok.

Az „EÖTVÖS-ALAP“ szabályzatai.

1. §. Magyarország területén létező népiskolai, polgári iskolai, képezdei tanintézetek s kisdedóvodák tanárai, nevelői s tanítói, va lamint tanítónői saját részükről befizetendő évi járulékokból, ügypártolók kegyes adomá

nyaiból jótékonyczélu előadások jövedelmeiből,! végrendeletek 8 több effélék utján befolyó összegekből egy országos pénzalapot létesítenek.

Az ezen alapra befolyó pénzösszeg Eötvös- alap cziinet viselend, mely évenkint két részre osztatván, az egy-egy évben begyülő összegnek egyik része évenkint tőkésittetik s oly alapítványok alkotására fordittatik, melyeknek kamatjai Magyarország területén lévő népiskolák, polgári iskolák és képezdei tanintézetek avagy kisdedóvodák tanárainak, nevelőinek, tanítóinak vagy tanítónőinek egyetemeinken tanuló, szorgalmukat és előmenetelüket igazolni képes, gyermekei között ösztöndíjakat fognak kiosztatni. — Az Eötvös alapítványok jótéteményeiből kizáratnak azoknak gyermekei, kik ezen alaphoz nem járulnak évenkint rendesen.

A két részre osztott alap másik felének háromnegyedrésze pedig évenkint részint tu dományos és műegyetemeinket, részint akadémiáinkat, középtanodáinkat vagy képezdéket átogató tanulók közt osztatik ki ösztöndíjakul, oly mindkét nemű növendékek segélyezé sére, kiknek apjuk, illetőleg szüleik a fentebb elősorolt népoktatási, népnevelési intézetek tanári, tanítói és nevelői testületéhez tartoznak vagy tartoztak, s kik e jogosultsági minősit- vényükön kívül kell, hogy az Eötvös-alap javára és gyarapítására szükséges évi járulékok befizetését maguk részéről is évenkint rendesen és pontosan teljesítették legyen. Ezen ösztöndíjak kiosztásánál és az említett körülményen kívül egyedül a vagyoni állapot és kitűnőség tűzetvén ki irányadó elvül. Mig az alapra történő évi gyűjtések ugyanezen második felének egy negyedrésze évenkint oly szegény sorsú illetékes tanárok, tanítók, tanítónők vagy kisdedóvók, tanitók, nevelők, tanárok özvegyéi — de leginkább ezeknek kenyérkeresetre képtelen, nyomorék árva gyermekeinek gyámolitására fordittatik, kiket valamely tanegylet segélyre méltóknak tartva ajánl.

2. §. Ezen Eötvös-alap részesei lehetnek a Magyarországban levő népiskolák, polgáriskolák, tanitóképezdék, kisdedóvodák mindazon tanárai, tanítói, tanitóoői és nevelői, vallás felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül kik a mondott alap létesítéséhez, gyarapításához évi járulék fejében, hetenkint 2 krajczár ból vagy pedig évenkint egyszerre befizetendő 1 forintból álló pénz befizetéssel járulnak, fö lülfizetések s egyes jótékony adakozások az alap javára köszönettel fogadtatván.

3. §. Az Eötvös-alap javára a rendes évi járulékból, jótékony adományokból s bármi más utón befolyó összegeknek beszedésére az ország különféle vidékein fennálló egyes tani tói egyletek saját kebelükben Eötvös-alap gyüjtőbizottságokat szerveznek, melyek e sza bályok értelmében működnek. Az ekkép megalakult vidéki gyűjtő-bizottságok gyűjtéseik eredményét félévi, negyedévi vagy havi időközökben egy Budapesten vagy eshetőleg bármely más nagyobb hazai városban székelő s lehetőleg együtt működhető tagokból alakított központi bizottsághoz fogják beküldeni, mely központi bizottság „Eötvös-alap-gyüjtö központi bizottság" czimet viselend s tagjai időről-időre mindenkor az egyetemes tanítói gyűlés által ennek kebeléből lesznek megválasz- tandók és kiküldendők.

4. §. Mig az egyetemes tanító gyűlés ezen czélra külön bizottságot küldhetné ki, nehogy az üdvöB intézmény életbe léptetése késleltessék, a II-ik egyetemes tanító gyűlésnek 50-es bizottsága hatarozatilag ideiglenesen megállapítván az Eötvös-alap gyűjtésre vonatkozó szabályokat, kiküldő saját kebeléből az egyelőre Budapesten székelő aEötvö8 alapgyüjtő központi bizottságot" oly utasítással, hogy a szabályoknak felsőbb helyen való jóváhagyása után kezdje meg erélyes működését.

&»§. Akiküldött „Eötvös alap-gyűjtő központi bizottság," moly legaláb 15 tagból áll, magát szervezi, elnököt, alelnököt, pénztárnokot és titkárt választ; megalakulásáról a köz- oktatásügyi minisztériumnak jelentést tesz, valamint a belügyminisztériumnál is a központi bizottság székhelyének hatósága utján.

6. §. Az elnök, kit az alelnök helyettesíthet, képviseli a bizottságot — havonkint egyszer bizottság-gyűlést tart, melynek határozatait kimondja, jegyzőkönyveit, melyek a legelterjedtebb szaklapokban közzé teendők, megérő siti, s az egyes tanitóegyleteket az ügy támogatására időnkint felkéri.

Érvényes határozat hozásához a tisztviselőkön kívül a bizottság 3 tagjának jelenléte szükséges.

7. §. A pénztárnok pontosan bevezeti az évi járulékok fizetőinek neveit, lakhelyét s a beküldött járulék összegét. Az adományokról s más utakon befolyó jövedelemről is hasonlólag, — de külön könyvben, pontos jegyzéket vezet. A begyült összegekről a közp. biz. havi üléseiben részletes jelentést tesz, s azok nyilvános nyugtázását — valamely elterjedtebb lapban vagy hivatalos közlönyben az elnök és titkár ellenőrzése mellett és segítségével eszközli. Az egy hónaponkint begyülő összeget a bizottság határozata szerint takarékpénztárba elhelyezi s a takarékpénztári könyvecskét az okmányokkal együtt felelősség terhe alatt őrzi. — Az „Eötvös alap vagyona" mig a központi bizottság kezeli, egy szelvényben őrzendő, melynek egyik kulcsa a pénztárnoknál, másik a titkárnál áll.

8. § A titkár vezeti a bizottsági gyűlések jegyzőkönyveit, azokat az elnök, pénztárnok, és a jelenlevő bizottsági tagok közzül kettővel aláíratván — közzé teszi: az egyes t. egyletekben működő bizottságok által beküldött gyűjtések jegyzékét megőrzi, s a bizottság meghagyása szerint azokkal levelez.

Az évi kimutatást elkészíti, azt a bizott- I ság helyben hagyása után nyilvánosságra bocsátja. Jegyzéket vezet arról, hogy a tanitók

TÁRCZA.

A besztereczi halász.

— Regény. —

Irta: Angyal Gyula.

(Folytatás.)

Az öreg halász, éveinek daczára is, mint villám pattant fel helyéből, s ragadta kezeibe a kunyhót tartó ágosra akasztott rozsdás széles kardját, Örzse asszony pedig összegörnyedve rebegte: „Minden jó lélek dicséri az urat!“

A léptek zaja mind jobban hangzott, s már-már az ajtó előtt volt, a midőn a jövevény, tartva talán a véletlen okozta meglepetéstől, mit megjelenése által okozhatna, köszöntését még künn, a kunyhó ajtaja előtt kezdé:

— Jó estét! Békét és egészséget adjon isten e csendes ház lakójának t

—- Adjon isten! — hangzott erre belülről a válasz, mire az ajtó kitárult, s a lobogó faláng és avar-világnál egy átázott, prémes vadászöltönyü férfiú volt látható.

Az öreg halász még akkor is jobbjában szorította azt a rozsdás vasat, mintha még most sem lenne az idegen szándékáról meg győződve, s csak akkor igyekezett azt elrejteni, midőn az már a jövevény figyelmét sem kerülte ki.

— Jó öreg! — szólt mosolyogva, mely mosoly már magában is a legnagyobb bizalmat keltette fel, — ugye, te most más vendégre várakoztál ?

— Másra ... Azaz... igen... Hát hiába! tudja azt nagyjó uram, hogy az ember ilyen időben meg ilyen helyen, mindig óvatos szokott lenni!

— Tudom jó öreg, tudom. No de tőlem mit se félj, korom, hangom, mindenik különbözik a kelmed ördögétől, s épen azért, mert különbözik, lehetetlen is, hogy azt bennem felismerje.

És valóban, a jövevény csakugyan a legnyíltabb, a legnyájasabb arezok egyikével birt. Férfi kora delén lehetett. Sugár termetét, habár nem is a legvékonyabb, de elég jó szabású barna borsos-posztó fedé, keskeny, értékes csattu szijjal derekához szorítva, melynek bőrrekeszeiből nehány finom nyelű vadászkés csillogott, melyek mindenesetre a módosabb tulajdonosok egyikét árulták el. Fején hegye- ses báránybőr süveg nyugodott, hasonló az erdélyi havasi süvegekhez, mig vállán egy bosszú, szintén értékes faragványu fegyver s kisded táska függött.

Mint mondók tehát, a jövevény valóban érdekes alak volt, s habár öltözetének köny- nyed és keresettsége is már az előbbkelőbbek közé sorolák, vonásai azonban ezt tökéletesen igazolni látszottak. A barna, gazdag csigákban lecsüngő bajhullám, mely széles vállain nyugodott; a vékony, görögösen hajlott orr, a villogó fekete szem, az állát körül futó sürü

szakáll, a gondosan ápolt bajusz, a duzzadt erekkel átszőtt, de eléggé finom kezek, a tartás, a lejtés, a hatalmas de szelíd hanghordozás, mind mind azt mutatták, hogy az idegen vendég az előbbkelőbb nemes urak egyike.

Ekkor már Örzse anyó is elő bujt ama szögletből, hová félelme kergette volt, s nyájasan üdvözlé az idegent.

— Igen, igen, — mondá; — szálljon meg kegyelmed. Szerény kunyhónk ba egyebet nem, legalább menhelyet nyújt a zivatar ellen, s átázott ruháit kegyelmednek, kiszárasztja!

Az idegen csak ekkor vette észre, hogy a kunyhónak az öreg halászon kivül még más lakója is van.

— Ah öregem 1 — kiálta fel, — hiszen ti ketten vagytok! Lám, lám, mégis mily felfegyverkezve vápátok a vendéget.

Az öreg halász ez utóbbi szavakra elkomorult.

— Mást hittünk mi, nagyjó uram, — szólt alig hallhatóan.

— Igen bizony, higyje kegyelmed, hogy mi egészen mást vártunk, mert hej!... no, de csak nem szólok... De mondja csak kegyelmed, honnan ... honnan jön ebbe a csúnya időben ? ... No, de nem is kérdem. Hát bizony jobb ellátása lenne kegyelmednek most otthon, azt tudom; no de azért, a mi kitelik, szívesen szolgálunk kegyelmednek... No csak apjuk, kínáld csak meg ő kegyelmét t...

Az idegennek kénytelen-kelletlen hozzá kellett fogni a kikészített csekély estebéd elköltéséhez.

— Hát honnan is jő kegyelmed, ha szabad igy 8zólanom, — faggatódzott tovább is Örzse néni, kinek az öreg halász hiában integetett, hogy kíváncsiságát ez egyszer szerényebb eszközökkel elégítse ki, de ez mind hasztalan volt; Örzse asszony egészen neki bátorodott.

Kíváncsiságának azonban az idegen felelete véget vetett.

— Én bizony megvallom, hogy ide jövetelemet magam sem tudom; sőt azt sem tudom anyókám, hogy hol vagyok.

— Hol-e ? hát a besztereczi halász kunyhóban.

Hollétének tudata az idegent villámsze- rüleg futotta át, s rögtön felismerte azon „mást,“ kit az öreg halász felemelt karral készült fogadni.

— Átkozott vén bűnös! — gondola magában, — miként szabadulhattál meg ?!...

Hogy kit értett idegenünk e „vén bűnös“ alatt, mindjárt megtudandjuk.

— Tehát én a besztereczi halászkunyhóban vagyok, ugy-e? Nos öregeim, hát hogy folynak a napok ... Persze, tudom hogy jól. Nem is háborgat itt senki... No de úgy is kell... Hanem igaz, te öreg anyó azt kérdéd az imént, hogy ki vagyok, honnan jövök ... Hát lásd, engem György nemesnek hívnak, s fővadásza vagyok ő nagyságának Ecseden.

E bemutatásra a két öreg tiszteletteljes fejhajtással nyilvánította a szerencsét, mely a szegény halászkunyhót érte.

—A mi ide jövetelemet illeti, — folytatá György nemes, —• ez már sokkal inkább fúr-