Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-09 / 19. szám
nmei 1 frt, Garai György 50 kr, és Andrej- kofics 4 irtot. Utólagosan ugyan-e czélra küldtek1 Kovács Gerő fjbiró 5 frt, Bencs László egybázi felügyelő 10 frt, Dr. Baruch Mór 5 frt, a .Szabolcs és Hajdukerületi Közlöny“ nyomdatulajdonosa és szerkesztősége 5 frt, Király Sándor 1 frt, Takács Alajos 3 frt és Korányi Imre 4 frt, összesen 118 frt 50 kr. Megyénk ezen egyetlen tudományos és bumanisticus intézetének pártfogásáért s anyagi támogatásáért fogadják a kegyes adakozók a gimnas. sorsolási bizottság őszinte és szives köszönet nyilvánítását. Közli Pazár István, a sorsolási bizottság pénztárnoka. (r) A gimná8ium javára május 1-én rendezett tánczvigalom nem nagy számú, de di-; szes közönség mellett fesztelenül kedélyesen, teljes rendben és meglehetős anyagi haszonnal folyt le. Az öszes bálibevétel a felülfizeté- sekkel együtt 294 frt, az összes kiadás 242 frt 35 krt teszen, maradt tehát tisztajövedelem 51 frt 65 kr. (—) Hein Róza et Comp. polgári leányiskolájának ismertetése beküldetett szerkesztőségünkhöz, róla térszüke miatt csak jövő számunkban szólhatunk bővebben. — A magyarországi evangélikusok kedden tartott egyetemes értekezletén az elhunyt báró P r ó n a y Gábor helyére ideiglenesen főfelügyelőkké Szentiványi Márton legidősebb felügyelő és G e d u 1 y Lajos szupeiin- tendens választattak. B. Prónay Gábor emlékére a convent összeülése alkalmával gyász isteni tisztelet fog tartatni, melyen a gyászbeszédet Geduly superintendens tartandja. Az uj egyetemes főfelügyelő oly formán fog megválasztatni, hogy az 585 hazai evangélikus község fel fog szólittatni, állitson fel jelöltet; az aránylag legtöbb község által kijelölt három egyén közül a községek szavazattöbbség utján megválasztják az egyetemes főfelügyelőt. E választás megejtése után a convent össze fog hivatni. (sz) Figyelmeztetjük olvasójukat a hirdető i rovatban olvasható .sóstói“ jelentésre. Az idő kedvező; szebb májusi napokat alig képzelhetünk. Az erdő fakadó bimbói, az itt olt kinyílott virágok illata, — a madarak zenéje, az üde lég, mely nyög az ,Ozou“ életadó terhétől, csalogatják a roncsolt testeket ki a szabadba fölifjulni. Ki, ki a természet szabad kebelére 1 ott a testi s lelki fájdalom enyhül, a sebek begyógyulnak! E mellett az újabb berendezés és kényelmes lehető jutányos ellátás is kedvessé és keresetté teszik e helyet még a külföld előtt is. Fővárosi hirek. — Király ő felsége az 1848|9-iki rokkant honvédmetiház alaptőkéjének nevelésére saját pénztárából 5000 irtot adományozván, ezen kegyadomány 15 rokkant honvédnek adott nyugalmas menhelyet. ■ — Tisza Kálmán belügy, és Péchy Tamás közlekedési miniszterek nyaralóhelyül a Margit-szigetet választották, hol már e hóban állandó lakást vesznek. — Bismarck herczeghez a nyár folytán még szerencsénk is lehet Budapesten. Legalább a császárfürdőben egy porosz báró, ki oda e napokban többedmagával érkezett huzamosabb kúrára, s ki tavaiy a fürdőidényt együtt töltötte Bismarckkal, azt beszéli, hogy a híres államférfinak magyarországi fürdőt ajánlottak orvosai, s megeshetik, hogy kényelmi s egyébb szempontból a császárfürdőt választja. — Petőfi összes költeményeit lefordította németre Fest Imre képviselő. Ezen fordítás, mely négy kötetet tesz ki, több szakértő nézete szerint igen sikerült. — Az országházból. Patay bácsi május 5-kén úgy nyilatkozott a házban, — hogy aki őt kővel dobja meg, azt ő menykővel dobja vissza. (Jupiter Tonans beleszól.) — Borkővel fiam! borkővel nem menykővel — Szontagh Pál ugyanaz nap azt kérdezte Vidliczkaytói: mért nem elégszik meg azon nagy váltóval, me.yet a kormány magáról adott. .Azért: mert nincs girálva. — Jól tette azért az ellenzék, hogy jó eleve meg- ovatolta. — Molnár György legközelebb sajtó alá adja .a színházi igazgatás gyakorlata“ czimü, már befejezett munkáját, melyben 25 évi színészi és igazgatói tapaszta- Iáit egybegyűjtve, érdekes és tanuhágos alakban illustrálja a színházi kormányzás művészi és technikai oldalait, s oly becses kézikönyvet nyújt, mely nem csak a magyar, hanem más müveit nemzetek irodalmában is egyedül áll. — A vasutak nyelvkérdésében az „Ung. Lloyd* a magyar lapokétól eltérő álláspontot foglalt el. Ezzel a közönségben sokan nincsenek megelégedve. Az .Ung Lloyd“ kiadója ezek részéről számos levelet vett és az egyiknek írója .magyar nyíltsággal“ azt a tanácsot adja neki, hogy akaszsza fel magát. — „Minthogy azonban — Írja az „Ung. Lloyd“ — a levél igen tisztelt írója feleslegesnek tartotta nevét velüuk közölni, sajná kozásunkra nem vagyunk abban a helyzetben, hogy őt szóbelileg tanácsának böveíib indokolására kérjük fel; egyelőre sajnáljuk, hogy annak eleget nem tehetünk.“ Vegyes hirek. — A tiszáninneni helvét hitvallású supe- rintendentia ápr. 28-án Miskolczon tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a sárospataki jogakadémia újjászervezése a vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében történjék, hogy az intézet ekkép az állami elismerés jogát élvezhesse. A bővített jogakadémia fen- tartási költségei 4200 írttal szaporodnak, mivel a már fenálló 3 tanári állomás mellett még hármat kell szervezni. — Kun Bertalan a tiszáninneni ref. egyházkerület superintendense ápril 25-én vasárnap töltötte be 25 éves miskolczi papságát. — Szemere Miklós veterán költőnk Ida leánya, férjezett Pajzsos Andorné hosszas szenvedés után élte 30-ik évében Lasztóczon elhunyt. — Az első jégeső. Buda környékén az utóbbi napokban több helyt gazdag eső esett. A Zugligetben pedig nemcsak eső esett, de egyszersmind jég is, mi a gyümölcsfákban károkat okozott. — Nagyváradról a „Bihar erős fagyról panaszkodik, mely a kihaj .ott iákat majdnem semmivé tette. — Dobos utódja. Alig került hurokra ez a kegyetlen és hírhedt jómadár s ime Debre- czen környékének uj réme akadt a szintén hírhedt Sós Pista személyében, ki nem rég szökött meg a munkácsi fegyintézetből. Már felőle is mindenféle rablócsineket beszélnek, melyek a szemtelenségig határtalan vakmerőségről tesznek bizonyságot. Reméljük, hogy őt is mihamarább elérendi az igazság keze. — (Gróf Keglevich Béla) szilvási uradalmának Visnyón kívüli része, tehát az egész birtoknak mintegy kétharmada a beterjesztett csődleltár szerint, biróilag 715,U19 frt 43 krra becsültetett. — (A szentgróti uradalom) dobra kerül. A hivatalos lap értesítőjében ugyanis azt olvassuk, hogy az osztrák közp. hitelbank követelésének kielégítése végett ifj. gróf Batthyány Zsigmond szentgróthi uradalmát elárverezik. Az uradalom 923 806 írtra van becsülve ; az első árverésen, mely julius 12-én lesz, a birtok csak becsáron felül, de eshető- leg a második árverésen, aug. 16-án, becsáron alul fog eladatni. — Különös halállal múlt ki közelebb Tubáidban (Csehország) egy 75 éves kisasszony. Épen a fás kamrában volt, midőn kívülről valami zajt hallott. Meg akarván nézni annak okát, nagynehezen kidugta fejecskéjét a kamra szűk ablakán, hanem nem tudta többé visszahúzni. Addig erőlködött és rángatódzott, mig nyakában az ér megpattant. Az ablakot le kellett bontani, hogy holttestét kiszabadíthassák. Nyirfalombok. xn. Az ellentétek itt és ott. Kik a fehér hOrfl indiánok.1 A puritán ember Finnlandba való. A szenvedők barátja gyalog járjon. Hogy lehnt magyar írónak zöld ágra jutni ? Többféle élhetetlen egyenek. A legnagyobb el- hetetlenség. Mit tesz magyarul a savóit; vivre? A magaslatok mellett mélységek sötétlenek, a fénytől elválhatlan az áruy, a magyar- országi büszke vaspályák szomszédságában olyan országutak szerénykednek, melyek Meri-1 kó áradásos partvidékét és Newfoundland stfp- pedékes ingo ványait juttatják eszünkbe, — ne csodáljuk tehát, ha a közelebbi czikkünkben jelezett hazai közművelődés mellett, világtól elmaradt emberekkel is találkozunk. Szegény fehér bőrű indiánok I Előttük az életbölcseség kimagasló példányai a siker fényes nimbuszával, és ők még sem okulnak; előttük az élet aranyfája üde gyümölcseivel, és ők holmi elavult fogalmakon rágódnak (nagyon sovány eledel!) előttük a jövő nagysága, dicsősége, és ők nem akarnak kilépni a köznapiság dicstelen homályából 1 No édes atyámfiai I mi nem akarjuk korlátozni | egyéni szabadságukat, hanem annyit mondhatunk, hogy aligha úgy nem járnak, mint az ókori bölcs, ki a csillagokat vizsgálván, a ve-| rembe pottyant ; aztán meg ne is sopánkodjanak mint egy hajdani elvtársuk, hogy ha ő kalapos lett volna, az emberek bizonyosan feji nélkül születnének. Ne legyenek önök élhetetlenek, — punktum 1 Hanem hát, hogy ne vá-l doljanak — bár alaptalanul — rész vétlenséggel vagy roszakarattal bennünket, ime kegyelem utján még egyszer és utoljára atyailag figyelmeztetjük tévedéseikre, leleplezve némileg a siker titkát, a kivitel módozatait is, még pedig „gvátis“ és nem követelve a tizedet, mint Or- licé R. tanár a lottó nyereményekből, és mint hajdan a barátok a tollas és tollatlan kétlá- buakból... * Micsoda élhetetlenség például önben Kadosa barátunk 1 az, hogy midőn valamelyik jó módú polgártárs felkéri ügyének folytatására, még azt is mérlegezi, ha van-e ipsének igazsága, és ha nincs: akkor felolvassa előtte az ügyre vonatkozó paragrafust, megmagyarázza apróra, hogy követelése alaptalan s lebeszéli a perlekedésről 1 Azt hiszi, hogy más ember is igy gondolkozik ? Nézzen ki csak ablakán, látja hova nyitott ajtót a polgártárs ? ott bizonyosan nem talál ilyen szigorú Catóra, sőt meg is biztatják, hogy okvetlenül megnyeri perét, melyet pedig lehetetlen megnyernie — ön tehát semmi jót nem eszközölt s e mellett elmaradt nehány forinttól. Micsoda ? ön meggyőződést, becsületet, lelkiismere'.et emleget ? Dejszen uram 1 csak olyan fegyverek már ezek mai időben, mint a kőbalta a gyorspuska korában. Jobb lesz ha elköltözik tőlünk Finnországba, ott még úgy sincs egyetlen ügyvéd Hunfalviként, ott aztán válogathat a perekben Álljon elő ön is érdemes Therapeüta ur! hiszen szinte be van vádolva előttünk arról hogy az élni tudás művészetében nem érdemel egyebet — secundánál. Micsoda fonák eljárás az, hogy patienseit minél hamarább meggyógyítani igyekszik, s hozzá még, legtöbb esetben házi szerekkel és a természet hatalmával orvosol! Vajon nem volna-e czélszerübb, gyökeresebb s a gyógytudomány méltóságával összhangzóbb: lassan-lassan, fokról-fokra emelni ki a beteget kórállapotából ? Mindenesetre jövedelmezőb lenne, érti ? Hát azok a házi gyógyszerek 1 Hiszen azokkal csak a falusi vén asszonyok kuruzsolnak, de különben is minek állított volna akkor gyógytárakat a bölcs felsőség ? Természet hatalma ? Mi az ? Hiszen épen a természet van megromolva, tehát azt még orvosolni kell chinával, calonel- lel, jóddal, digitalinnel és más hasonló kipróbált orvosságokkal. Soká szenved a beteg ? Eh hadd lakó Íjon, miért nem vigyázott jobban inagára 1 Aztán a ki sokáig beteg, sokáig is fizet. Ön pedig ha megmarad régi rendszere mellett, Aesculáp úgyse 1 soha sem fog járni négyes fogaton. Azt kérdi tőlünk ön versiró atyafi : mi lehet az oka annak, hogy egyik, általa és mindnyájunk által tisztelt veterán és tudós írónk nem bír kiadót találni nagyszerű történeti regényére, holott napjainkban annyi gyarló versemény, sületlen beszély és eszmeszegény röpirat lát napvilágot ? IIj a h 1 az ok az iró szerénysége és önbecsérzete. Más napszámosai az irodalomnak legelőször is a központban keresnek erélyes pártfogókat (egy kis hizelgés, dicséret a lapokban, vagy egy jó vacsora a „nagy komlóban* mindig megteszi a hatást, hát még nehány csomó finom dohány!) ezek aztán utón útfélen hirdetik, hogy egyik első rangú iró, ki nem akarja magát megnevezni, egy terjedelmes regényen dolgozik s a vázlat rendkívüli hatást igér . .. majd mutatványt is közölnek a műből, persze ismét magasztaló ivak kíséretében . .. utóbb jelentik, hogy bizonyos akadályok miatt a regény nein jelenhet meg az előfizetési ívben kitűzött időre, a mi pedig felette sajnos, mert a közönség nem reménylett élvezettől maradt el ... no most" már ekkor s ekkor biztosan megjelen, de a ki megakarja szerezni, siessen az előfizetéssel, mert a bólti-ár tetemesen nagyobb lesz stb. stb. stb, elég az hozzá, hogy a mü megjelen, keveset ér ugyan, de a szerzőnek annál többet jövedelmez ... ez a parnassusi gőzsikló. Hát önök ott a szögletben miért busma- gyaroskodnak ? Mit hallunk ? még azon is tud tűnődni az i(ju ur, hogy szűk a takarmány s miként teleli ki lovait ? Oh megtestesült élhetetlenség ! Nem látja, nem hallotta, mit cse- lekesznek mások hasonló helyzetben ? Elrobognak harmadik negyedik vármegyébe, sorba veszik a leányos házakat, mindenütt szives látás, s a pejkók nemcsak kitelelnek, hanem meg is híznak.. . Hát ön Mélafi, miért ereszti oly nagy búnak nagy fej tt? Pipogya ember I nem tudja mit mond Fáy András „dicsérd az asszony kezeit s a férfi nagy eszét, úgy ból- dogulsz s kedves leszesz az emberek közt“... És önök azért oly levertek, mert a társadalom által ignorálvák ? Oh fellegekig érő együ- gyüség 1 Nézzék csak Hustorony, Facér, Bölön- bika, és több urakat, minő nagy zajjal, nagy garral járnak, mint állítják előtérbe, előnyeiket, mint emlegetik tagos birtokaikat, melyek itt, ott, amott ennyi és annyi köböl életet termettek, vagy hogy ez és amaz főur barátjok, iskolatársok; vagy legalább kundschaftjok... persze hogy mindezekből nagyon kevés igaz, de azért ők mindenütt felkarolvák, sőt szerepvivők és hangadók; hiszen ma már mindenki azt tartja Gőthével: „nur Lumpen sind bescheiden tt A legnagyobb élhetetlenség pedig gazdagból szegénynyé lenni. Hát nincs ut és mód annak meggátolására ? Hát a szegénység a naponkénti verejtékes küzdelem a létért, valami élvezetes foglalkozás ? Kivált a bőség kényelme és élvei után közvetlenül l És mégis vannak, kiken ilyen fátum történik 1 Valóban tíiegfogbatatlan I Oh rövidlátók, akarják önök tudni, hogyan kell jégre vinni a hitelez ... no de csitt I mert még kártérítési keresetet indít ellenünk valamelyik lesben álló bankárjelölt, ki nehány ezresen vásárolta meg ama nagy tudományt: „ne higyj az inged gallérénak sem“ ... ♦ íme, élhetetlen emberek! beváltottuk szavunkat s beavattuk önöket a „savoir vivre“ rejtelmeibe. Hanem egyúttal azt is megsúgjuk, hogy az ilyen élni tudásnak más nevei is vannak, melyek közül bizony egyik sem jó hang« zásu, egyik sem olyan, hogy vele dicsekedhessenek. __2__y. Sz erkesztői üzenet. Gonda Balázs urnák Bérezel. — A kérdéses czikk fenntartással lévén nálunk visz- szatartva, s igy az — hihetőleg a már felhasznált kéziratok közé kerülve — megsemmisült. Kérjük tehát postafordultával újólag beküldeni. A mulasztást indokolni fogjuk. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN. Pénztárnok: Vitéz Mihály. A megfogott egyén csak sziszegett a vasmarok szorításától, de nem szólott, meg akarta magát szabadítani. Hasztalan 1 a vaskapocs nem szőrit oly erősen, mint a Tornai uram marka ; meg kellett magát adnia. A korcsmáros kinyitotta a szemben levő ajtót, hol a korcsmáros rettegve virasztott egy fagygyu gyertya mellett, s bevitte a delinquenst oda magával. — Most szólj gyorsan és szaporán, —: rivalt rá a tiszteletes — hova tettétek a jegyzőt ? A legény nem felélt. — Szólj gyorsan, minden bekövetkezhető szerencsétlenségért te leszesz n felelős. A legény még sem felelt. — Na megállj, mindjárt fogsz te szólani. Én mondom neked oly igazán, minthogy itt állok most előtted, hogy ha nem felelsz őszintén és pedig azonnal, holnap elvisznek a faluból, híjába vagy egyetlen gyermeke apádnak, s híjába vagy egyetlen jegyese szeretett mátkádnak, s híjába akartok holnapután összekelni, s tiz esztendeig még csak nem is álmodhatsz arról, hogy összekeljetek, hanem ha a szuronyos puskával ott valahol Leibachban. A legény tudta, hogy a mit a tiszteletes uram mond, az áll, mint a szentirás. — Felelek már tiszteletes uram. A jegyző odahaza van sajátházánál beszegezve a falu koporsójába. — Igazat szóltál ? Különben velem fogsz jönni, de ha félre vezettél, akkor jaj n e k e d 1 Tiszteletes uram gyorsléptekkel sietett a jegyzőlak felé. — Távolról látta, hogy az ablak világit, tehát odabent emberek vannak. Egy pár perez múlva azonban a világ kialudt s midőn az utcza ajtón belépett sötét alakok futottak a kert fele, nyitva hagyva minden ajtót maguk után. — Mi történhetett itt ? kérdé önmagától a lelkész s megkettőztetett léptekkel inkább futva lépte át a ház küszöbét. Gyorsan gyújtott gyertyát, s ime a szoba közepén ott feküdt egy sötét koporsó, a falu koporsója beszegezve. A lelkész eleresztette a legényt, sietve látott a koporsó fedelének felfeszitéséhez s ime csakugyan ott feküdt a jegyző némán, élettelenen és mozdulatlanul, kezei és lábai összekötözve. — Gyorsan vizet I kiállott a legényre. Semmi feleiét. — Nem hallod? E szavaknál visszatekintett, s egyedül találta magát a jegyzővel, a kópé megszökött. A mint a gyertya világnál közelebbről szemügyre vette a jegyzőt, csaknem vissza borzadt tőle. Fél bajusza és fél szakálla tövig lenyirva, a másik épen. Azonban nem ért rá hoszasan töprenkedni, hirtelen vágta fel a kötelékeket, s felemelte a még mindig ájultan fekvő jegyzőt, majd vizet fecskendett. szemei közzé, melytől bágyadtan nyitotta fel szemeit. — Jaj iszonyú 1 iszonyú 1 megöltek, megvagyok halva, koporsóba zártak, eltemettek! segítség 1 segítség 1 — Itt van a segítség, ne féljen semmit, én vagyok 1 Maga még él, csakhogy egy kicsit megcsonkítva, de az se nagy baj, kinő mig megbázasodik. E közben a jegyző félig ülő helyzetében nem óhajtott s borzasztó' nyugágyára: a koporsóra vetvén szemeit, még jobban megijedt, úgy hogy a lelkésznek nagy erejébe került mig talpra állította. — Most pedig beszélje el nekem, hogy miként maradt el tőlem a korcsma ajtóban ? A mennyire az ijedség engedte, szakadozva, következőket mondotta: „A korcsma előtt a néptömeg közt el* szakítottak tiszteletes úrtól, én semmit nem gyanítva utat akartam magamnak nyitni, azonban hirtelen valami ruhát löktek a fejemre, kiáltani akartam, de számat betömték, s csak azt láttam kevés idő múlva, hogy saját szobámban vagyok, hol már a szoba közepén állott a falu koporsója. Szélyel néztem, a kik hoztak befeketített arczával voltak, nem lehetett őket felismernem. Kiáltani akartam, számat újra betömték, kezeimet, lábaimat összekötötték, azután beszegeztek brrr 1... ebbe a koporsóba, még azt hallottam, hogy valamelyik mondta, hogy vigyenek a temetőbe, azután úgy éreztem, mintha vinnének, azután mintha a sírba eresztenének lefele 1 Iszonyú egy állapot. Itt a jegyző elhallgatott s hideg borzongás vett rajta erőt. — Még többet is tettek az akasztófára valók, fél bajuszát és szakállát lenyirták. A jegyző önkéntelen bajuszához kapott— ,s óh iszonyú nem volt az egyik sehol. Iszonyú káromlásban tört ki, mit ugyait azonnal meg- restelt tiszteletes uram előtt, dé már jóvá nem tehette, azután a tükörhöz ugrott, s valóságos zokogásban tört ki. i ,T T^ár “?st mi tévö Jegyek ? Mi tévő legyek 1 Kinevet az egész világi s mint egy örült járt fel s alá a szobában. (Folytatása következik.)
