Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-09 / 19. szám

nmei 1 frt, Garai György 50 kr, és Andrej- kofics 4 irtot. Utólagosan ugyan-e czélra küld­tek1 Kovács Gerő fjbiró 5 frt, Bencs László egybázi felügyelő 10 frt, Dr. Baruch Mór 5 frt, a .Szabolcs és Hajdukerületi Közlöny“ nyom­datulajdonosa és szerkesztősége 5 frt, Király Sándor 1 frt, Takács Alajos 3 frt és Korányi Imre 4 frt, összesen 118 frt 50 kr. Megyénk ezen egyetlen tudományos és bumanisticus in­tézetének pártfogásáért s anyagi támogatásáért fogadják a kegyes adakozók a gimnas. sorso­lási bizottság őszinte és szives köszönet nyil­vánítását. Közli Pazár István, a sorsolási bizott­ság pénztárnoka. (r) A gimná8ium javára május 1-én ren­dezett tánczvigalom nem nagy számú, de di-; szes közönség mellett fesztelenül kedélyesen, teljes rendben és meglehetős anyagi haszon­nal folyt le. Az öszes bálibevétel a felülfizeté- sekkel együtt 294 frt, az összes kiadás 242 frt 35 krt teszen, maradt tehát tisztajövede­lem 51 frt 65 kr. (—) Hein Róza et Comp. polgári leány­iskolájának ismertetése beküldetett szerkesz­tőségünkhöz, róla térszüke miatt csak jövő számunkban szólhatunk bővebben. — A magyarországi evangélikusok ked­den tartott egyetemes értekezletén az elhunyt báró P r ó n a y Gábor helyére ideiglenesen főfelügyelőkké Szentiványi Márton legi­dősebb felügyelő és G e d u 1 y Lajos szupeiin- tendens választattak. B. Prónay Gábor em­lékére a convent összeülése alkalmával gyász isteni tisztelet fog tartatni, melyen a gyászbe­szédet Geduly superintendens tartandja. Az uj egyetemes főfelügyelő oly formán fog megvá­lasztatni, hogy az 585 hazai evangélikus köz­ség fel fog szólittatni, állitson fel jelöltet; az aránylag legtöbb község által kijelölt három egyén közül a községek szavazattöbbség utján megválasztják az egyetemes főfelügyelőt. E választás megejtése után a convent össze fog hivatni. (sz) Figyelmeztetjük olvasójukat a hir­dető i rovatban olvasható .sóstói“ jelentésre. Az idő kedvező; szebb májusi napokat alig képzelhetünk. Az erdő fakadó bimbói, az itt olt kinyílott virágok illata, — a mada­rak zenéje, az üde lég, mely nyög az ,Ozou“ életadó terhétől, csalogatják a roncsolt teste­ket ki a szabadba fölifjulni. Ki, ki a természet szabad kebelére 1 ott a testi s lelki fájdalom enyhül, a sebek begyógyulnak! E mellett az újabb berendezés és kényelmes lehető jutá­nyos ellátás is kedvessé és keresetté teszik e helyet még a külföld előtt is. Fővárosi hirek. — Király ő felsége az 1848|9-iki rokkant honvédmetiház alaptőkéjének nevelésére saját pénztárából 5000 irtot adományozván, ezen kegyadomány 15 rokkant honvédnek adott nyu­galmas menhelyet. ■ — Tisza Kálmán belügy, és Péchy Ta­más közlekedési miniszterek nyaralóhelyül a Margit-szigetet választották, hol már e hóban állandó lakást vesznek. — Bismarck herczeghez a nyár folytán még szerencsénk is lehet Budapesten. Lega­lább a császárfürdőben egy porosz báró, ki oda e napokban többedmagával érkezett huzamo­sabb kúrára, s ki tavaiy a fürdőidényt együtt töltötte Bismarckkal, azt beszéli, hogy a híres államférfinak magyarországi fürdőt ajánlottak orvosai, s megeshetik, hogy kényelmi s egyébb szempontból a császárfürdőt választja. — Petőfi összes költeményeit lefordí­totta németre Fest Imre képviselő. Ezen for­dítás, mely négy kötetet tesz ki, több szak­értő nézete szerint igen sikerült. — Az országházból. Patay bácsi május 5-kén úgy nyilatkozott a házban, — hogy aki őt kővel dobja meg, azt ő menykővel dobja vissza. (Jupiter Tonans beleszól.) — Borkővel fiam! borkővel nem menykővel — Szontagh Pál ugyanaz nap azt kér­dezte Vidliczkaytói: mért nem elégszik meg azon nagy váltóval, me.yet a kormány magá­ról adott. .Azért: mert nincs girálva. — Jól tette azért az ellenzék, hogy jó eleve meg- ovatolta. — Molnár György legközelebb sajtó alá adja .a színházi igazgatás gya­korlata“ czimü, már befejezett munkáját, melyben 25 évi színészi és igazgatói tapaszta- Iáit egybegyűjtve, érdekes és tanuhágos alak­ban illustrálja a színházi kormányzás művészi és technikai oldalait, s oly becses kézikönyvet nyújt, mely nem csak a magyar, hanem más müveit nemzetek irodalmában is egyedül áll. — A vasutak nyelvkérdésében az „Ung. Lloyd* a magyar lapokétól eltérő álláspontot foglalt el. Ezzel a közönségben sokan nincse­nek megelégedve. Az .Ung Lloyd“ kiadója ezek részéről számos levelet vett és az egyik­nek írója .magyar nyíltsággal“ azt a tanácsot adja neki, hogy akaszsza fel magát. — „Minthogy azonban — Írja az „Ung. Lloyd“ — a levél igen tisztelt írója feleslegesnek tartot­ta nevét velüuk közölni, sajná kozásunkra nem vagyunk abban a helyzetben, hogy őt szóbeli­leg tanácsának böveíib indokolására kérjük fel; egyelőre sajnáljuk, hogy annak eleget nem tehetünk.“ Vegyes hirek. — A tiszáninneni helvét hitvallású supe- rintendentia ápr. 28-án Miskolczon tartott köz­gyűlésén elhatározta, hogy a sárospataki jog­akadémia újjászervezése a vallás és közokta­tásügyi miniszter rendelete értelmében történ­jék, hogy az intézet ekkép az állami elismerés jogát élvezhesse. A bővített jogakadémia fen- tartási költségei 4200 írttal szaporodnak, mi­vel a már fenálló 3 tanári állomás mellett még hármat kell szervezni. — Kun Bertalan a tiszáninneni ref. egy­házkerület superintendense ápril 25-én vasár­nap töltötte be 25 éves miskolczi papságát. — Szemere Miklós veterán költőnk Ida leánya, férjezett Pajzsos Andorné hosszas szen­vedés után élte 30-ik évében Lasztóczon el­hunyt. — Az első jégeső. Buda környékén az utóbbi napokban több helyt gazdag eső esett. A Zugligetben pedig nemcsak eső esett, de egyszersmind jég is, mi a gyümölcsfákban ká­rokat okozott. — Nagyváradról a „Bihar erős fagyról panaszkodik, mely a kihaj .ott iákat majdnem semmivé tette. — Dobos utódja. Alig került hurokra ez a kegyetlen és hírhedt jómadár s ime Debre- czen környékének uj réme akadt a szintén hírhedt Sós Pista személyében, ki nem rég szökött meg a munkácsi fegyintézetből. Már felőle is mindenféle rablócsineket beszélnek, melyek a szemtelenségig határtalan vakmerő­ségről tesznek bizonyságot. Reméljük, hogy őt is mihamarább elérendi az igazság keze. — (Gróf Keglevich Béla) szilvási uradal­mának Visnyón kívüli része, tehát az egész birtoknak mintegy kétharmada a beterjesztett csődleltár szerint, biróilag 715,U19 frt 43 krra becsültetett. — (A szentgróti uradalom) dobra kerül. A hivatalos lap értesítőjében ugyanis azt ol­vassuk, hogy az osztrák közp. hitelbank köve­telésének kielégítése végett ifj. gróf Batt­hyány Zsigmond szentgróthi uradalmát elárverezik. Az uradalom 923 806 írtra van becsülve ; az első árverésen, mely julius 12-én lesz, a birtok csak becsáron felül, de eshető- leg a második árverésen, aug. 16-án, becsáron alul fog eladatni. — Különös halállal múlt ki közelebb Tu­báidban (Csehország) egy 75 éves kisasszony. Épen a fás kamrában volt, midőn kívülről va­lami zajt hallott. Meg akarván nézni annak okát, nagynehezen kidugta fejecskéjét a kamra szűk ablakán, hanem nem tudta többé vissza­húzni. Addig erőlködött és rángatódzott, mig nyakában az ér megpattant. Az ablakot le kellett bontani, hogy holttestét kiszabadít­hassák. Nyirfalombok. xn. Az ellentétek itt és ott. Kik a fehér hOrfl indiánok.1 A puritán ember Finnlandba való. A szenvedők barátja gyalog járjon. Hogy lehnt magyar írónak zöld ágra jutni ? Többféle élhetetlen egyenek. A legnagyobb el- hetetlenség. Mit tesz magyarul a savóit; vivre? A magaslatok mellett mélységek sötét­lenek, a fénytől elválhatlan az áruy, a magyar- országi büszke vaspályák szomszédságában olyan országutak szerénykednek, melyek Meri-1 kó áradásos partvidékét és Newfoundland stfp- pedékes ingo ványait juttatják eszünkbe, — ne csodáljuk tehát, ha a közelebbi czikkünkben jelezett hazai közművelődés mellett, világtól elmaradt emberekkel is találkozunk. Szegény fehér bőrű indiánok I Előttük az életbölcseség kimagasló pél­dányai a siker fényes nimbuszával, és ők még sem okulnak; előttük az élet aranyfája üde gyümölcseivel, és ők holmi elavult fogalmakon rágódnak (nagyon sovány eledel!) előttük a jövő nagysága, dicsősége, és ők nem akarnak kilépni a köznapiság dicstelen homályából 1 No édes atyámfiai I mi nem akarjuk korlátozni | egyéni szabadságukat, hanem annyit mondha­tunk, hogy aligha úgy nem járnak, mint az ókori bölcs, ki a csillagokat vizsgálván, a ve-| rembe pottyant ; aztán meg ne is sopánkodja­nak mint egy hajdani elvtársuk, hogy ha ő kalapos lett volna, az emberek bizonyosan feji nélkül születnének. Ne legyenek önök élhetet­lenek, — punktum 1 Hanem hát, hogy ne vá-l doljanak — bár alaptalanul — rész vétlenséggel vagy roszakarattal bennünket, ime kegyelem utján még egyszer és utoljára atyailag figyel­meztetjük tévedéseikre, leleplezve némileg a siker titkát, a kivitel módozatait is, még pedig „gvátis“ és nem követelve a tizedet, mint Or- licé R. tanár a lottó nyereményekből, és mint hajdan a barátok a tollas és tollatlan kétlá- buakból... * Micsoda élhetetlenség például önben Ka­dosa barátunk 1 az, hogy midőn valamelyik jó módú polgártárs felkéri ügyének folytatására, még azt is mérlegezi, ha van-e ipsének igaz­sága, és ha nincs: akkor felolvassa előtte az ügyre vonatkozó paragrafust, megmagyarázza apróra, hogy követelése alaptalan s lebeszéli a perlekedésről 1 Azt hiszi, hogy más ember is igy gondolkozik ? Nézzen ki csak ablakán, látja hova nyitott ajtót a polgártárs ? ott bizo­nyosan nem talál ilyen szigorú Catóra, sőt meg is biztatják, hogy okvetlenül megnyeri perét, melyet pedig lehetetlen megnyernie — ön te­hát semmi jót nem eszközölt s e mellett el­maradt nehány forinttól. Micsoda ? ön meg­győződést, becsületet, lelkiismere'.et emleget ? Dejszen uram 1 csak olyan fegyverek már ezek mai időben, mint a kőbalta a gyorspuska ko­rában. Jobb lesz ha elköltözik tőlünk Finnor­szágba, ott még úgy sincs egyetlen ügyvéd Hunfalviként, ott aztán válogathat a perekben Álljon elő ön is érdemes Therapeüta ur! hiszen szinte be van vádolva előttünk arról hogy az élni tudás művészetében nem érdemel egyebet — secundánál. Micsoda fonák eljárás az, hogy patienseit minél hamarább meggyó­gyítani igyekszik, s hozzá még, legtöbb eset­ben házi szerekkel és a természet hatalmával orvosol! Vajon nem volna-e czélszerübb, gyö­keresebb s a gyógytudomány méltóságával összhangzóbb: lassan-lassan, fokról-fokra emel­ni ki a beteget kórállapotából ? Mindenesetre jövedelmezőb lenne, érti ? Hát azok a házi gyógyszerek 1 Hiszen azokkal csak a falusi vén asszonyok kuruzsolnak, de különben is minek állított volna akkor gyógytárakat a bölcs felsőség ? Természet hatalma ? Mi az ? Hiszen épen a természet van megromolva, tehát azt még orvosolni kell chinával, calonel- lel, jóddal, digitalinnel és más hasonló kipró­bált orvosságokkal. Soká szenved a beteg ? Eh hadd lakó Íjon, miért nem vigyázott jobban inagára 1 Aztán a ki sokáig beteg, sokáig is fizet. Ön pedig ha megmarad régi rendszere mellett, Aesculáp úgyse 1 soha sem fog járni négyes fogaton. Azt kérdi tőlünk ön versiró atyafi : mi lehet az oka annak, hogy egyik, általa és mindnyájunk által tisztelt veterán és tudós írónk nem bír kiadót találni nagyszerű törté­neti regényére, holott napjainkban annyi gyar­ló versemény, sületlen beszély és eszmeszegény röpirat lát napvilágot ? IIj a h 1 az ok az iró szerénysége és önbecsérzete. Más napszámosai az irodalomnak legelőször is a központban ke­resnek erélyes pártfogókat (egy kis hizelgés, dicséret a lapokban, vagy egy jó vacsora a „nagy komlóban* mindig megteszi a hatást, hát még nehány csomó finom dohány!) ezek aztán utón útfélen hirdetik, hogy egyik első rangú iró, ki nem akarja magát megnevezni, egy terjedelmes regényen dolgozik s a vázlat rendkívüli hatást igér . .. majd mutatványt is közölnek a műből, persze ismét magasztaló ivak kíséretében . .. utóbb jelentik, hogy bizonyos akadályok miatt a regény nein jelen­het meg az előfizetési ívben kitűzött időre, a mi pedig felette sajnos, mert a közönség nem reménylett élvezettől maradt el ... no most" már ekkor s ekkor biztosan megjelen, de a ki megakarja szerezni, siessen az előfizetéssel, mert a bólti-ár tetemesen nagyobb lesz stb. stb. stb, elég az hozzá, hogy a mü megjelen, keveset ér ugyan, de a szerzőnek annál többet jövedelmez ... ez a parnassusi gőzsikló. Hát önök ott a szögletben miért busma- gyaroskodnak ? Mit hallunk ? még azon is tud tűnődni az i(ju ur, hogy szűk a takarmány s miként teleli ki lovait ? Oh megtestesült élhe­tetlenség ! Nem látja, nem hallotta, mit cse- lekesznek mások hasonló helyzetben ? Elro­bognak harmadik negyedik vármegyébe, sorba veszik a leányos házakat, mindenütt szives lá­tás, s a pejkók nemcsak kitelelnek, hanem meg is híznak.. . Hát ön Mélafi, miért ereszti oly nagy búnak nagy fej tt? Pipogya ember I nem tudja mit mond Fáy András „dicsérd az asszony kezeit s a férfi nagy eszét, úgy ból- dogulsz s kedves leszesz az emberek közt“... És önök azért oly levertek, mert a társada­lom által ignorálvák ? Oh fellegekig érő együ- gyüség 1 Nézzék csak Hustorony, Facér, Bölön- bika, és több urakat, minő nagy zajjal, nagy garral járnak, mint állítják előtérbe, előnyei­ket, mint emlegetik tagos birtokaikat, melyek itt, ott, amott ennyi és annyi köböl életet ter­mettek, vagy hogy ez és amaz főur barátjok, iskolatársok; vagy legalább kundschaftjok... persze hogy mindezekből nagyon kevés igaz, de azért ők mindenütt felkarolvák, sőt szerep­vivők és hangadók; hiszen ma már mindenki azt tartja Gőthével: „nur Lumpen sind be­scheiden tt A legnagyobb élhetetlenség pedig gaz­dagból szegénynyé lenni. Hát nincs ut és mód annak meggátolására ? Hát a szegénység a naponkénti verejtékes küzdelem a létért, vala­mi élvezetes foglalkozás ? Kivált a bőség ké­nyelme és élvei után közvetlenül l És mégis vannak, kiken ilyen fátum történik 1 Valóban tíiegfogbatatlan I Oh rövidlátók, akarják önök tudni, hogyan kell jégre vinni a hitelez ... no de csitt I mert még kártérítési keresetet indít ellenünk valamelyik lesben álló bankárjelölt, ki nehány ezresen vásárolta meg ama nagy tudományt: „ne higyj az inged gallérénak sem“ ... ♦ íme, élhetetlen emberek! beváltottuk szavunkat s beavattuk önöket a „savoir vivre“ rejtelmeibe. Hanem egyúttal azt is megsúgjuk, hogy az ilyen élni tudásnak más nevei is van­nak, melyek közül bizony egyik sem jó hang« zásu, egyik sem olyan, hogy vele dicseked­hessenek. __2__y. Sz erkesztői üzenet. Gonda Balázs urnák Bérezel. — A kérdéses czikk fenntartással lévén nálunk visz- szatartva, s igy az — hihetőleg a már fel­használt kéziratok közé kerülve — megsem­misült. Kérjük tehát postafordultával újólag beküldeni. A mulasztást indokolni fogjuk. Felelős szerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN. Pénztárnok: Vitéz Mihály. A megfogott egyén csak sziszegett a vas­marok szorításától, de nem szólott, meg akarta magát szabadítani. Hasztalan 1 a vaskapocs nem szőrit oly erősen, mint a Tornai uram marka ; meg kellett magát adnia. A korcsmáros kinyitotta a szemben levő ajtót, hol a korcsmáros rettegve virasztott egy fagygyu gyertya mellett, s bevitte a delinquenst oda magával. — Most szólj gyorsan és szaporán, —: rivalt rá a tiszteletes — hova tettétek a jegyzőt ? A legény nem felélt. — Szólj gyorsan, minden bekövetkezhető szerencsétlenségért te leszesz n felelős. A legény még sem felelt. — Na megállj, mindjárt fogsz te szólani. Én mondom neked oly igazán, minthogy itt állok most előtted, hogy ha nem felelsz őszin­tén és pedig azonnal, holnap elvisznek a falu­ból, híjába vagy egyetlen gyermeke apádnak, s híjába vagy egyetlen jegyese szeretett mát­kádnak, s híjába akartok holnapután összekel­ni, s tiz esztendeig még csak nem is álmod­hatsz arról, hogy összekeljetek, hanem ha a szuronyos puskával ott valahol Leibachban. A legény tudta, hogy a mit a tiszteletes uram mond, az áll, mint a szentirás. — Felelek már tiszteletes uram. A jegy­ző odahaza van sajátházánál beszegezve a falu koporsójába. — Igazat szóltál ? Különben velem fogsz jönni, de ha félre vezettél, akkor jaj n e k e d 1 Tiszteletes uram gyorsléptekkel sietett a jegyzőlak felé. — Távolról látta, hogy az ab­lak világit, tehát odabent emberek vannak. Egy pár perez múlva azonban a világ kialudt s midőn az utcza ajtón belépett sötét alakok futottak a kert fele, nyitva hagyva minden aj­tót maguk után. — Mi történhetett itt ? kérdé önmagától a lelkész s megkettőztetett léptekkel inkább futva lépte át a ház küszöbét. Gyorsan gyújtott gyertyát, s ime a szoba közepén ott feküdt egy sötét koporsó, a falu koporsója beszegezve. A lelkész eleresztette a legényt, sietve látott a koporsó fedelének felfeszitéséhez s ime csakugyan ott feküdt a jegyző némán, élettelenen és mozdulatlanul, kezei és lábai összekötözve. — Gyorsan vizet I kiállott a legényre. Semmi feleiét. — Nem hallod? E szavaknál visszate­kintett, s egyedül találta magát a jegyzővel, a kópé megszökött. A mint a gyertya világnál közelebbről szemügyre vette a jegyzőt, csaknem vissza borzadt tőle. Fél bajusza és fél szakálla tövig lenyirva, a másik épen. Azonban nem ért rá hoszasan töprenkedni, hirtelen vágta fel a kö­telékeket, s felemelte a még mindig ájultan fekvő jegyzőt, majd vizet fecskendett. szemei közzé, melytől bágyadtan nyitotta fel szemeit. — Jaj iszonyú 1 iszonyú 1 megöltek, meg­vagyok halva, koporsóba zártak, eltemettek! segítség 1 segítség 1 — Itt van a segítség, ne féljen semmit, én vagyok 1 Maga még él, csakhogy egy kicsit megcsonkítva, de az se nagy baj, kinő mig megbázasodik. E közben a jegyző félig ülő helyzetében nem óhajtott s borzasztó' nyugágyára: a ko­porsóra vetvén szemeit, még jobban megijedt, úgy hogy a lelkésznek nagy erejébe került mig talpra állította. — Most pedig beszélje el nekem, hogy miként maradt el tőlem a korcsma ajtóban ? A mennyire az ijedség engedte, szaka­dozva, következőket mondotta: „A korcsma előtt a néptömeg közt el* szakítottak tiszteletes úrtól, én semmit nem gyanítva utat akartam magamnak nyitni, azon­ban hirtelen valami ruhát löktek a fejemre, kiáltani akartam, de számat betömték, s csak azt láttam kevés idő múlva, hogy saját szo­bámban vagyok, hol már a szoba közepén ál­lott a falu koporsója. Szélyel néztem, a kik hoztak befeketített arczával voltak, nem lehe­tett őket felismernem. Kiáltani akartam, szá­mat újra betömték, kezeimet, lábaimat össze­kötötték, azután beszegeztek brrr 1... ebbe a koporsóba, még azt hallottam, hogy valamelyik mondta, hogy vigyenek a temetőbe, azután úgy éreztem, mintha vinnének, azután mintha a sírba eresztenének lefele 1 Iszonyú egy állapot. Itt a jegyző elhallgatott s hideg borzon­gás vett rajta erőt. — Még többet is tettek az akasztófára valók, fél bajuszát és szakállát lenyirták. A jegyző önkéntelen bajuszához kapott— ,s óh iszonyú nem volt az egyik sehol. Iszonyú káromlásban tört ki, mit ugyait azonnal meg- restelt tiszteletes uram előtt, dé már jóvá nem tehette, azután a tükörhöz ugrott, s valóságos zokogásban tört ki. i ,T T^ár “?st mi tévö Jegyek ? Mi tévő legyek 1 Kinevet az egész világi s mint egy örült járt fel s alá a szobában. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom