Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-03-07 / 10. szám

tesz, hogy ők már a főidőn feküsznek; a szám­tanár szerint pedig ez neveztetik adósságnak, t. i. házból, földből kikellett venni a kiveendőt, mi köznyelven árverezésnek neveztetik. Látni való, hogy volt elég okok, egymással komolyan beszél­getni. (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. — Az uj minisztérium következőleg alakult meg : elnök b. Wenckheim Béla belügy : Tisza Kálmán ] pénzügy : Szél Kálmán; igazságügy : Perczel Béla; föld mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi : br Simonyi Lajos; közmunka és közieke dési : Péchy Tamás; a Felség melletti hely nincs betöltve; Szende, Trefort maradnak. (sz.) Mai számunkban a tanfelügyelő ur eljá­rásait illetőleg két ellentétes közlemény olvas­ható. Egyik, a tisza hátról, érdemeket említ, a másik véleménykülönbségből eredt, s már va­lóban hosszúra nyúlt és unalmassá vált polé­miának utóhangjaként tekinthető. Részünkről csak fájdalmunkat fejezhetjük ki a felett, hogy a tanügy hivatottal ily mereven zárkozott állás­pontot foglalhatnak el egymással szemben 1 Mint a nyilvánosság közegének felül kell emelkedve lennünk a személyes tekinteteken, innen lát­ható, hogy lapunkban tért engedtünk a legel­lentétesebb véleménynyilvánításoknak is. Kér­jük jövőre a t. közönséget, hogy ily, legalább személyi harczoktól kíméljék meg lapunkat, mely a nevelés ügyének készséggel nyitotta s nyitja meg hasábjait, de a személyes ügyek ál­tal nem véljük előmozdithalni a művelődést. Ugyanazért a fenforgó ügyet is ezennel befeje­zettnek tekintjük. (1) Dr. Dobránszky Péter tud. egyetemi jogtanár f. hó 3-án megtartó igen érdekes fel­olvasását városunkban a városháza nagytermé­ben szép számú intelligens közönség részvéte mellett. A „szépszámú közönség“ kifejezése alatt nem azt akarjuk érteni, hogy mintha töb­ben is nem lehettek volna jelen, mert a fel­olvasás nemcsak a magasabb műveltségű intel- ligentiát kielégítette, hanem és különösen az iparos és földmives osztálynak is oly életreható tanulságokat tartalmazott, hogy csak magának ártott ezen osztályokból is az, ki távollétével tündökölt. A „magyar ég“ különféle feltevé­sekre adott előlegesen alkalmat, sokan termé­szettant, mások történelmi, vagy egyéb pikáns felolvasást vártak; ez azonban legnagyobb rész­ben társadalmi irány vala. A sok szám és sta­tisztikai adat oly tapintattal s ügyességgel elő­sorolva, hogy .a közönség figyelmét két teljes óráig folyton feszült figyelemben tartá (még a nőket is). El kell ismernünk, hogy Dobránszky magasabb élvezetben részesített bennünket. Me­legen üdvözöljük őt, kit szülő földje iránti ke­gyelete arra indított, hogy szép és széles körű tapasztalataival, tudományával első helyen szülő földjének használjon. Vigasztalhatja az, hogy fennkölt lelkének szülőföldje iránti meleg von­zalmát oly közönség értette meg s viszonozta, melynek rokonszenvére fektethet némi súlyt. Köszönjük, hogy megtörte útját itt az egyete­mes érdekű felolvasásoknak. Kérjük, látogasson le hozzánk máskor is, most pedig kisérje kö­zülünk ég áldása. Jövő számunkban a felolva­sást főbb pontjaiban ismertetni fogjuk. (v) Helyreigazítás. K. J. tanfelügyelő ur egy barátja által figyelmeztetett, hogy e lap múlt évi 44-ik számában, az ő „feleletére“ irt „válaszomban“ egy dolgot tévesen idézek. Az említett számot utánnéztem s úgy találtam, hogy a fizikai és más taneszközökre nézve a „felelet“ egy pontját félreértettem, s e miatt tévesen áll idézetem ekként: „az általa — t.i. a tanf. ur által — átadott fizikai és más tan­eszközök“ sat., s igy tévesen támadtam őt, mint átadót az állam helyett; a téves idézetet tehát ekként helyreigazítani: „az állam által adott fizikai és más taneszközök“ stb. az igaz­ság s méltányosság által parancsolt lelkiisme­retes kötelességemnek tartom: mivel ezek ellen véteni soha sincs szándékomban. G. P. f Konrád Dániel polgártársunkat érzékeny csapás érte, fiatal nejét egyetlen gyermekének édes anyját f. hó 2-án 7 havi súlyos betegség után elvesztette. — A gyászjelentés következő: Mély bánattal vérző szívvel jelentem felejthe­tetlen emlékezetű áldott jó nőmnek s kedves fiam Bála leggondosabb anyjának néh. Bőd Anna asszonynak f. hó 2-án, éjjeli 12 órakor életének 27-ik s boldog házasságunknak 8-dik évében, 7 havi kínos szenvedés után bekövet­kezett gyászos kimúlták Az Urban kimultnak földi maradványai f. hó 4-én d. u. 3 órakor, Galánffy Dániel ur tokaji-utczai házánál tar­tandó egyházi szertartás után a felvégi családi sirkertben fognak örök nyugalomra letétetni, — mely keresztyéni végtisztességtételre az el­hunytnak rokonait, ismerőseit, barátait keserv­teljes szívvel meghívom, az elhunytnak bús férje Konrád Dániel és fiam Béla. — Meghívás. A „Szabolcsmegyei s hajdú- kerületi felekezetnélküli tanitó-egylet“ választ­mánya a legközelebbi közgyűlés idejéül L év márczius hó 31-ik napjának d. e. 11 óráját, helyéül Nyíregyháza városa gyüléstermét tűzvén ki. Van szerencsém az egylet t. tagjait e gyű­lésre meghivni. A gyűlés tárgyai lesznek: I. Az 1874-ik év aug. 4-én és szept 7-én tartott gyűlések jegyzőkönyveinek hitelesítése. IL Fő­jegyzői lemondás tárgyalása. HL Tisztválasztás tovább folytatása. IV. Alapszabályok felterjesz­tése és abból folyó egyéb intézkedések. V. Bíráló küldöttség jelentése a kitűzött pályadijra beudptt értekezés felett. VI. A tanítók életbiz­tosítása tárgyában a további intézkedések meg­tétele, s az ügynek tovább fejlesztése. VII. Az ügyrendi szabályok felőli intézkedés. VIII. Ne- taláni indítványok előjegyzése. IX. Egyéb ügyek tárgyalása. — Kiss József tanitó-egyl. elnök.*) — A gávai jegyzőválasztás, f. évi márt. hó 1-én a legszebb rendben, s Gáva választó­közönségének példás politicai érettségét tanú­sított higgadtsággal tartatott meg. Andó Sá­muel, Mikola Károly pályázók között folyt le a szavazás. Mikola Károly nyert 59 szavazatot, Andó Sámuel 215 szavazatot, s igy Andó Sá­muel nagy többséggel lett Gáva jegyzőjéül meg­választva. (Beküldetett.) (S—a) A bakta-lorántházai 4 iskola javára múlt hó 31-én tartott tánczvigalom jövedelmé­hez járultak még adakozásukkal: M.-Pócsról a minorita zárda nagy tiszt főnöke 3 írt. Tek. Gergelyffy Ferencz ur 2 frt, mely összegek ezennel köszönettel nyugtáz tatnak. * Folyó hó 27-ik napján távozott kö­rünkből Zoltán János, helyét mint a bogi lányi vál. kerület képviselője, a honatyák soraiban elfoglalandó. Ugyan azon napon bucsuebéd tar­tatott Nyiregyházán a nagy vendéglőben, hol is az uj képviselő választói és barátai közül számosán megjelenvén, derült hangulatban töl­töttek el pár órát, — nem hiányozván termé­szetesen, ős magyar szokás szerint, a toastok sem az egyetértésért; kerületünk derék képvi­selőjéért; Székely Benedekért mint baloldali elnökünkért; a népért; a haza jövőjéért; Kos­suth apánkért; a szabadságharcz dicső honvé­déiért stb. stb. A szünetek alatt Dombi Laczi működött elég szabatosan. Végül áldást és sikert kivánva az ujképviselőnk működésére, azon buzgó óhajtással váltunk meg tőle, vajha az ő és elv­társaink nemes küzdelmeiből viruljon fel hazánk, nemzetünk boldog jövendője... * Múlt héten a nagy-halászi erdőn egy javában levő férfit tört össze a reá zuhanó fa, melynek kivágásában több társaival foglalkozott. Mondják s nagyon is valószínű, hogy e szeren­csétlen esetet a szeszes ital túlságos használata idézte elő. * A sport egy uj neme. Bizonyos megyei Községnek a nyíregyházi vásárokra járó lakosai annyira híresekké lőnek a szekérverseny vagy szokott nevén: a futtatás iránti hajlamukról, hogy ma holnap a ki velők egy utón jár, kényte­len lesz elindulása előtt végrendeletét elkészíte­ni. Nem segíthetne e rósz szokáson az ottani magistratus ? De hát miért korlátoznák az egyé­ni szabadságot?! * Több eset merülvén fel — hir szerint — a szabolcsmegyei takarék-pénztárnál, midőn azok, kiknek ott váltótartozásaik voltak, nem ismerték el, hogy a váltót ők Írták alá s a köl­csönt ők vették fel, Bodó Antal ei’élyes csend- biztosunknak sikerült az aláírás hamisítókat fel­fedeznie s őket a törvény szigorú hatalmának át szolgáltatnia. * Közel tiz éve szökött el Kemecséről egy az előtt nem régen ott megtelepült Klein Simon nevű egyén, s azóta semmi hir nem hangzott fe­lőle. Mostanában az aradi vizsgáló bíróság tudó­sítja nevezett község elöljáróságát, hogy emlí­tett Klein Simon, igaz nevén Elefánt Mór, több megyékben és országokban betöréssel párosult rablásokat követett el, s előbbi életéről több kérdőpontokat közöl. — Mig Klein megyénkben lakott, magát mindenkor fedhetlenül viselte, s csak is hirtelen eltűnésével tette magát gya­nússá.' * Febr. 23-25 oly erős hidegek voltak fő­leg éjjel, hogy több helyeken a kutakban befa­gyott a viz, a rókák és nyulalc az udvarokon ke­restek menedéket... bezzeg ilyenkor: jágemek jó lenni... (11) A nyíregyházai népkonyhára újabban adakoztak az Illinczné és Marsalkóné gyűjtő ivén : Sipos Luiza 2 fit, Hibján Sámuelné 2 véka gabonát, Blau Pálné 3 frt, özv. Blauné 1 frt, Kralovánszky Mórné 1 frt, Kollár Sámuel 50 kr. Buday Ferenczné 5 frt, Dorosnyák Lász- lóné 50 font kenyérlisztet, Nádasi Lajosné 1 kenyeret, Szmrekné 20 kr., Kardoss Szabó Amália 1 frt, Elek Ferenczné 1 véka gabona, egy fél véka búzát, Nádasi András 1 frt, Do- bay Sándomé V4 rész paszuly és 4 itcze zsir, Rokonál Jánosné 50 kr., Marsalkó Gusztávné 3 font szalonnát, Holik János egy kosár gabo­nát, Holik Sámuel 5 itcze tengeri kását, Bod­nár Istvánná 5 frt, Szesztay Károlyné 5 frt, Bleuer Ziza 1 frt, Fejcr Barnáné 4 frt, Fejér Imréné 5 frt, Soltész Emilia 2 frt, Topser Já­nos 3 itcze zsirt, őO krt, Szoboszlay Károlyné 1 frt, Márky Frigyes 1 frt, Illincz Gyuláné 3 frt, Marsalkó Károlyné */„ öl fát és 5 frt, Stern Jenőné 4 frt, Hoffmann Adolfné egy véka pa- szulyt, Kacska Jánosné 5 kenyeret, egy fazék káposztát. Az adakozók névsorának még foly­tatása következik, addig is azonban fogadják a kegyes adakozók hálánkat s köszönetünket azok nevében, kiknek nemes szívok lehetővé tette ez ínséges világban a megélhetést! Két hónapja már mióta a népkonyha mondhatni egyedüli menedéke az ínség szorongatottainak, nyervén ez alkalommal meleg ételt és meleg szobát 48 keresztyén és 10 izraelita, kiknek (utóbbiaknak) nyers terményekben szolgáltatik ki az élelmi szer, és személyenkint 50-50 kr. — Közli özv. Hvezda Sámuelné. (X) A „Szabolcsmegyei s hajdukerületi felekezetnélkM tanitó-egylet“ választmánya f. évi febr. 28-án gyűlést tartott, a közgyűlés ösz- szehivását márt. hó 31-ik napjának d. e. 11 órájára tűzte ki. A meghívás alább olvasható. (sz.) Elnöki körlevél. A nyiregyháza-yidéki ref. tanitó-egylet k tagjaihoz. Mélyen tisztelt *) Kéretnek úgy a helybeli, mint a fővárosi lapok e meghívás közlésére a nevelés érdekébe#) Szerk. tanító ur! Teljesen hiszem, hogy felesleges ön előtt bizonyitgatnom, mikép az előhaladás, a tökéletesedés a népnevelési bölcseségbeu is, mint minden más téren egyesülés, kölcsönös tanulás és tanácsadás áltál eszközöltethetik leg- üdvősebben. — Az egyesülés eszméjét mai nap elfogadta az iparostól, sőt a fóldmivestől fel a tudomány legfelsőbb ágáiglan minden osztálya a polgárosult világnak. — Hazánkban sok más osztályt megjárt addig az egyesülés eszméje, mig a nevelés napszámosai is gondolni kezdtek reá, fájdalom 1 kevesebb érdeklődéssel még ak­kor is, mint más térnek munkásai, minek okát néptanítóink korlátolt anyagi viszonyaiban ke­resem, s vélem feltalálni. — A mit azonban önmaguktól nem tettek : azt meghatározta a törvény, most már a superintendentiák által lett elhatározva a tanítói körök alakítása. így alakult meg múlt év utófelében a „Nyíregy­háza-vidéki ref. tanitó-egylet“ is, a midőn a jelenvoltak igénytelenségemet választották el­nöknek. Ez idő óta már egyszer összehívtam a kör tagjait, azonban igen kevesen érdeklődtek a magasztos czélu egyesület iránt. — Bátor vagyok újólag tisztelettel felhívni önnek becses figyelmét ezen, a nagy czél érdekében, s mi­dőn ezt teszem, legközelebb tartandó gyűlésünk idejéül márczius 10-ik napjának 10 óráját, helyéül Nyiregyházán a ref. iskola házát kitűzöm. Reményiem, hogy ama benső törvény, mely min­den önérzetes hivatalnoknak egy láthatatlan kéz által szivébe Íratott, mely kit-kit arra ösztönöz, hogy azon tért, melyre hivatva van, legjobb igye­kezete szerint betölteni igyekezzék, — sarkalni fogja önt — közös tanulás színhelyén leendő megjelenésre. — T. tanító ur 1 Igaz meggyőződé­semnek adok kifejezést, midőn a tanítói állást a legmagasztosabb társadalmi állások közé soro­lom, s teljesen igazat adok a halhatatlan Chan- ning-nek, midőn a népnevelőt az államféi'fiu fölé emeli; de szerintem ezen fölemelkedettségre csak az tarthat számot, ki folytoms haladás által igyekezik e téren elérni a kitűzött czélt, a tökéletesedést! Legyen azért ön a már megala­kult néptanítói körnek lelkes és buzgó tagja! Át méltóztatik látni, hogy a tisztviselők megvá­lasztásánál megállapodni még kezdetnek is cse­kély. Én pedig az ön és önök támogatása nél­kül hasztalan viselem az elnöki diszes neveze­tet. — Legközelebbi értekezletünk 1-ső és fő­tárgya leend superintendentiánk által kiadott s minden tanitónak megküldött népiskolai tan terv feletti eszmecsei'e s netalán értekezés felolvasása. II. Eszközök és módok megvitatása, melyeknek segélyével a gyűléseken leendő meg- jelenhetése mindenkinek lehetővé tétessék. III. Az alapszabályok aláírása. IV. Megrendelendő könyvek megvitatása. V. Az ügyrendi szabá­lyok elfogadása stb. Tisztelettel Nyíregyháza, febr. 27. 1875. Tisztelt tanitó urnák hivatalos szolgája Lukács Ödön, egyleti elnök. — T.-Dada, 1875. mart. I. A helybeli ref. iskola javára folyó évi február hó 6-án rende­zett zártkörű tánczvigalom, daczára a zord s hideg időnek, kitünően sikerült, úgy hogy vi­dékiek is jórészét képezték a diszes társaság­nak, s úgy a szívélyes házi gazda tek. Hosszu- falusy László ur és neje mint bálanya, valamint a rendezőség teljes megelégedésére a kedvtelt vendégek csak reggelfelé oszladoztak szét, mig a tüzes fiatalság mulatott kivilágos viradtig. E jótékony bálnál felülfizettek: Zathureczky Gyula ur 9 irtot, Oláh József ur 4 irtot, Oláh Béla ur 4 irtot, Gerzsó Lajos ur 4 frtot, Edel­stein ur 4 frtot, Stepháni József ur 3 frtot, Káposztás Erzsiké k. a. 1 frtot, Lichtschein Fáni k. a. 1 frtot, Fränkl ur 2 frtot, Hartstein Zsigmond ur 1 frtot, Sovány István ur 2 frtot, özv. Hartstein Jakabné 2 frtot, Bloch Jakab ur 1 frtot. A bál tiszta jövedelme 57 fr 47 kr. Fogadják a kegyes felülfizetők az iskola nevé­ben hálás köszönetemet. — Andorka Sándor pénztárnok. Nyirfalomdok. v. (Alapos mentegetőzés. A Marakodós lap és a kakuk ivadék- Mint akarnak a férfiak port hinteni a nők sze­mébe. Mi oly ritka mint a fehér holló? A leányok sor­sa a családban és társaskörökben. A szív élete a haja- donnál Mi a menyasszony? A nő mint áldozat. A férfi­ak hosszú bttnlaistroma) Bocsánat, ezer bocsánat tisztelt úrnők és urhölgyek! ne tessék neheztelni i*eánk azért a gonosz nyelvű két czikkért, mely a férfiak szo­morú sorsát rajzolta a „Szabolcs“ közelebbi két számában. Hiszen mi oly ártatlanok vagyunk a dologban, mint a ma született csecsemő, Nézzenek szemünkbe, ha származhatik-e tőlünk ilyesmi ? Tőlünk — határtalan tisztelőjüktől! Azt mondják, kegyetek, hogy azok a rágalmazó közlemények a mi czégünk alatt s névjegyünk aláii’ásával jelentek meg? Furcsa! Hányszor megesik, hogy valami vagy valaki idegen czég alatt jő forgalomba és életbe, mint például B.................cs barátunk egy csinos verse tavaly a „Marakodós“ czimü vidéki lapban a szer­kesztő névjegyével, és a kakuk-nemzedék úgy az erdőben mint a társadalomban. Hátha itt is igy történt ? A minthogy nem is történhe­tett másképen. Legalább mi ezennel ünnepé­lyesen nyilvánitjuk, hogy ama méi’ges czikkek nem székvárosunkban, nem Porfellegvárán szü- lemlettek... Miről is, valamint kifogástalan lovagiasságunkról, hogy annyival inkább meg­győződjenek, van szerencsénk a következőkben dönthetlen érvekkel beigazolni... A férfiak, ezek az álnok képmutatók hí­zelgő bókokkal árasztják el a nőnemet, igy akarván vele feledtetni sorsának mostobaságát. I. Napoleon nxondá; „Isten is megkísértett sír­ni, — prózája a férfi, költészete a nő“ s Les­sing is azt irja, hogy „a nő a teremtés reme- ke“ és e nézeteket majd mindegyik férfi sa­játjainak vallja elvben, hanem aztán a ki azért a fönséges költészetért lelkesülne is, a ki azt a remeket érdemleg méltányolná, no már az ritkább a philantrop tőzsérnél, a részrehajlat-. lau bírónál, a szegényül maradt miniszternél, akaránk mondani, a fehér hollónál. Szegény nők! Még alig tudnak saját lábaikon járni, már viselniük kell az élet súlyos igáját, hi­szen legtöbbször ők a kisebb testvérek gondo­zói, s az erő tulfeszitése e helyzetben hányszor megrongálja szervezetöket, hányszor válik reá- jok végzetessé! Majd ha a serdülő kort elér­ték, a házfaltáé ezer ágú gondja és művelete, nehezül gyönge vállaikra.. . a fiuk tanulnak (szabatosabban szólva: iskolába járnak) sze-? gény leányok otthonn sütnek, főznek, mosnak, vasalnak, súrolnak, szőnek, fonnak, kötnek, horgacsolnak, a mezőre és szőlőskeltbe járnak, a diákok vikartépett öltönyeit foltozzák (bez­zeg meg is köszönik aztán a goromba kama­szok, — úgy visszafelél) s e folytonos malom­taposáshoz hasonló életmód mellett szellemi képességeik majdnem teljesen elhanyagoltainak. S aztán még irigykednek, élezeket, gyártanak szegényekre azok a fertelmes férfiak, hogy ottan ottan kivágyakoznak a sanyarú helyzet­ből s pillanyatnyi üdülést keresnek társaskö­rökben ás tánczvigalmakban . .. pedig mennyi pipafüstöt kell elnyelniük amott, és itt mennyi; esetlen bókot végig hallgatniuk, nem is említ­ve az ügyetlen tánezosokat, lábaik letapodását, öltönyeik legázolását és más hasonló mulatsá­gos intermezzókat. Szegény nők! Eljő az időpont, midőn szivökben alakot' ölt és életjelt ad ama csodás érzelem, mely napsugárból és éjsötétből, virágillatból és fojtó légből, az élet lehéből és a halál íuvalmából . alkotva ama nagy bűvész a természet állal, rózsákkal vagy tövisekkel hinti be pályájukat, mosolygó édenbe vagy zordon sivatagba vezér­li lépteiket a szerint, a mint megértve és vi- szonyozva vagy fel nem ismerve, és elhanya­golva attól, kinek arcza oltárképként jelen meg ábrándos lelkök tündérhonában.,. De hajh!, mily ritkán lehet társulniok lelkök rokon felé­vel... mily gyakran van, hogy az ifjú hidegen marad a hölgy mellett, ki rajta a szív teljes melegével csügg, ki érette életét is örömmel feláldozná! Talán ha dús volnál szegény leány! angyalként imádna szived választotta, hjahl napjainkban a pénz a souverain hatalom, a pénz az isten ... dús nem vagy „hervadj her­vadj szerelem rózsája“ számodra nincs bol­dogság nincs élet a földön. Talán később, mi­dőn a csalódás keserve enyhül némileg s találsz egy hü lelket, ki testvérként osztozik veled örömben és fájdalomban, talán azt véled hogy boldog vagy... oh ez a boldogság csak olyan, mint a viz tükrében derengő nap, sem fénye sem melege... A gazdag hölgy mini menyasszony áruezikk, a szegény hölgy áldozat. Szegény nők! És mint házastárs áldozat mindegyik. Mert a mint teljesen sajátjaikká tették nőiket a férfiak, azonnal kimutatják foguk fehérét és éles karmaikat. Minő udvasias és szeretetre méltó volt például Nro 1. mint házasulandó, most pedig mogorva és zsémbeskedő, mindun­talan „dörmög mormog mint a medve, a ki rá néz nincsen kedve“ .,. Nro 2. vőlegény korában alig volt rábírható, hogy fél pohár bort megigyék, bezzeg ugyan kárpótolja most magát hajdani önmegtagadásáért... Nro 3. elválhatlan árnyként kisérgette egykori mát- káját, most rendesen akkor vetődik haza a vendéglőből, mikor az óra már „keveset üt“ — mit gondol ő vele, ha a szegény asszony halálra unja is magát hideg magányában . . Nro. 4. menuyiszer esküdözött, hogy kicsikéje nélkül nem tudna élni, s most minden szép szem után eszeveszetten szaladgál... Nro 5. szelíd, takarékos, vagyonos embernek mutat­kozott urfi korában, most már kipattant, hogy több az adóssága mint a hány haja szála. Az a tékozló, Nro 6. még b felesége jószágát is elfecsérelte már, még pedig kártyára, szí­nésznőkre ... a gyönyörű mákvirág 1... Hát az infámit Nro 7. mint gyötri kedves nejét féltékenységével... azt akarná, hogy mingig otthon üljön és senkivel a világon szóba ne álljon . .. Nro 8. örökké a konyhában és ka­marában katuskáskodik .. , bizony, mégérde- melné, hogy egy habszedő kanalat és vaskon- dért kötnének a hátára és úgy kisérnék doh­szó mellett végg a piaczon hetivásár alkal­mával világ csúfjára... Nro 9, még azt a kis kávét is sajnálja fejeségétől s azt akarná (még a doktorral is rá akarta beszéltetni) hogy ciberét Vagy savót reggelizzék.., Nro 10. mindig a régi udvariéival boszantja házas- társát s elég vakmerő azt feszegetni, hogy ha ő nőül nem vette volna, most is pártát horda­na... Nro 11. pedig plane olyan barbaz, hogy néha meg is döngeti a szegény beteges asz- szonyt, kinek az ülőhelyét is megfuvhatná ... Nro 12. nem akar dajkát fogadni, pedip már úgy elfogyot, megsoványkodott az a gyönge alkotásu felesége, hogy a szél is majd eldönti ... Nro lß. ipár öt éves házas, és még alig vett öt ruhát nejének, az is mind holmi olcsó szerű, kimustrált, divatból kiment kelme .. . szégyenlhetné, hogy az, ki az ő nevét viseli, alig különbözik egy konyhaszolgálótól __ Nro 14 . maradható ember volna, csakhogy nagyon köszvényes... minek is házasodik az ilyen podágrás embey ? .,. Nro 15. egyre azt hán- torgatjá: milyen keveset kapott a feleségével ... pedig az a nő egy kabátban is többet ér, mint ő kelme minden vagyonost«!,.. Nro I6i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom