Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-12 / 50. szám
len állapotban átvett levéltárt rendezhesse. Hogv ez utóbbi sürgős dolognak teljes erővel neki feküdt: az dicséretet érdemel, s na e sok fáradsággal járó ügyet rendbehozandja, maradundó emléket biztosit magának. = A ref. egyház presbyteriuma ma egy hete tartott gyűlésében elhatározta, hogy a legközelebbi karáoonyi napokra regi szokás szerint ünnepi követet kérend a főiskolából, és ezután, még temploma végkép el nem ze- szülend, minden évben egy ünnepi alkalomra fog ünnepi követet kérni. ..... (—) Vettük a következő czimú röpiratot: „Az önálló magyar v ám terű let híveibe z.“ Sajnáljuk, hogy lapunk politikával nem foglalkozván, e figyelemre méltó röpiratot nem közölhetjük, de annál inkább ajánljuk azt az illetők figyelmébe. A Az e hó I on tartott jótekonyczélu nőegyleti táncmulatság és bazár számadási kimutatása: Bevétel a pénztárnál 94 M, a bazárból 71 frt 77 kr* a balon klvül eladott Jegyekből 61 fi t, ugyanekkor beküldött jótékony- adomány 40 frt 60 kr, összesen 267 frt 37 kr, kiadás 134 frt | kr- Marad tisztán; 133 frt 31 kr. Ez összegbe felülfizettek Bodnár István 2, Sexty Gyula 1. Kovács P. Pál 1, Stern Emá- nuel 2, Stem Jenő 2, Bideskuthy Bertalan 3, Czuker Regina 2, Schottek N. 2, Starek Fe- renczné 2, Kerekes Lajos 1, Serák Géza 1, Berman Imre 1, Mikecz János 1, Sámuely Aurél 2, Sámuely Dezső 1, Groák Zsiginond3, Bleuer Lajos 1, Bogár Lajos 1, Czukor József 2, Gyuvicsán Ferencz 2, Hősig N. 3, Dr. Baruch 1 Utólagosan leküldték az árvaházra: Somogyi Gyula 3, Korányi Imre 4, Pazár Istvánná 1, Nyiri Ferencz 1, Dr. Herman Ignácz 2, Szesz- tay Károly 10, Czincz Sámuel 5, Haas Mór 3, Mandel Lipót 3, Farbaky Józsefné 3, Czincz Ignácz 2, Mesko Elek 1 irtokat, N. N. 1 frt 60 kr. A nagyérdemű közönségnek becses pártfogásáért a nőegylet nevében köszönetét ny 1- vánitja, Nyíregyházán, 1875. decz. 7-én. Bertalan Nikelszky Erzsébet, nőegyleti pénztárnok. 0 A nagykállóiak, mint halljuk, feliratot intéztek az országgyűléshez a törvényszék áthelyezése érdekében 1 Vájjon micsoda nyomós érveket használtak fel Nagy-Kálló mellett ? kérdi egyik kiváncsi a másiktól. Feri bácsi eképen felelt: 1. „A sétatér korlátáit ez évben zöldre befestették.* 2. „Elültettek ugyancsak a sétatérbe 5, mond öt csemetécskét.* 3. „Czélbavétetett amerikai emelőgépekkel a piacz és a'zugutezák kibővítése* sat. sat. No az is ér valamit! (Beküldetett.) ’ <9o Égés tűz nélkül. A múlt betekben egy ibrányi szegény ember nejével együtt burgonyát ásni volt, s minthogy ez jó távol esvén a falutól, éjjelre is kívül maradtak, szegénysé gét pedig a vele egy fedél alatt lakó szomszédra bizta. Ki oly lelkiismeretesen őrködött, hogy egy éjjel minden néven nevezendő házi bútorát elvitték, tyúkjait összefogdosták, a mi csak mozdítható volt, elvándorolt szépségesen. Úgy hogy a tulajdonos következő éjjel lefe küdni sem tudott hova. A tettesek még eddig ismeretlenek.! . = iónapot gazda, van e egy kis jó pálinka? különben szigorúan exequálunk. Szól be haragosan az J . . . i adóhajtó. Persze hogy van! mivel lehűteni a haragot. Ez aztán az élelmes nép. A kormány mellett magáról sem feledkezik meg. v (*) A csacsi mint mártír. Az uradalmi számtartó I. . . . községben már régóta tart egy kis fülest, mely rendesen az udvaron botorkál. Egy éjjel ismeretlen gonoszok rárontottak méhesére és kirabolták, s a kis fülest pedig keményen összekötözve az árokba dobták, Reggelre kelve könyörületes emberek szabaditák ki súlyos kötelékeiből és é nem irigylendő állapotból. + A birka mint bűvész. Boskó ügyessége mindenkit ámulatba ejtett a régibb időben, melylyel büvészetét végrehajtó, ugyde ő mint élő ember cselekedte azt. Azonban a birka holta után tesz ily szemfényvesztő dolgokat. Este megnyuzott birkák csak úgy szökdösnek az I.. . . községi mészárszékből, ott hagyva bundát, papucsot, csak úgy Ádám kostümbe. Feltörésnek, erőszaknak nyoma sincs sehol, a kulcs a tulajdonosnál. Hogy illanhat el a megborotvált patiens ? fejtsék meg a természet búvárok, (—) Lopás. Ibrányboz tartozó Bodzás nevű tanyáról 5 sertést hajtottak el a napokban. A károsultak azonnal keresésére indultak, de mind sikertelen, végre harmadnapra Dorab- rádon az elorzott állatok közül kettőt elcsíptek. A jó madarak azonban szerencsésen megugrottak. (=) A madarak egy uj faja honosodott meg vidékünkön, mit a tudós természet búvárok elfeledtek a vándormadarak sorába igt&tni A vándor sáskával van ez némi rokonságban a mennyiben ez is akkor távozik, ha már felemésztette a tájat. A különbség csak az, hogy mig a sáska nyárban, ez bármely időben megjelenik. Ezek az úgynevezett haragos adó- fa ajtók. Kik az újabb divatszerint párostól járnak. Ez okból mindenek felett ennivalót re- quirálnak. Aligha van erről tudomása az adó hivatalnak. Hogy a szegény falusiak egy helyett két exekutort tartanak. 1 (=) Nagyszerű hajtóvadászat fog tar tatni e hó elején gr. Lónyai ibrányi birtokain már a készülődések nagyban folynak. Kiváncsiak vagyunk az eredményre 1 (—) Mennyit ér egy körmös? Már tudni illik nem körmös hal, hanem egy valódi minő ségű, olyan, milyet az iskolában osztogat egyik másik tanító, ki erősen ragaszkodik még most is az ütem rendszerhez? — Megkísértjük a kérdés megfejtését! Múlt napokban azzal ajkel- lemes hírrel keltik fel egyik uvambátyámat, hogy az adóhajtó viszi az ólból a teheneket adóhátrányban, Tyhü! a ki delegátiója van 1 riad fel urambátyám, felugrik az ágyból, valamit kap magára, kezébe egy nádpálezikót ragad s sietve siet a veszélyezett pontra, hol a jelezett érdemes ur már köteleiknél fogva vezette a gazdát cserélendő tulkokat. Urambátyám persze capacitáfja az illető egyént saját tulajdoni jogáról, az reá sem hederit, urambátyám szinte megfogja a kötelet s midőn ellenfele most sem akar tágítani s foglalási jogáról lemondani, reá koppant annak körmére a nádpálczával, — szeliden-e vagy mérgesen? nem tudjuk. — Az ellenfél aztán visszavonult a vitatott térről, hanem a törvény embereihez folyamodott annak eldöntése végett hogy mi lehet ára annak az ő körmösének? A törvény emberei végig forgatták a paragrafusokat s kimondták az ítéletet, hogy a körmösért urambátyám ülni fog három hónapig. — Most már miután három hó kerek számmal 90 napból áll, a törvény értelmében pedig minden napi fogság öt írttal váltható meg, — világos, hogy egy körmös nem kevesebb, mint 450 forintot ér. — Egyébiránt ezen ügy fellebbezve van, s kiváncsiak vagyunk, ha vajon a felsőbb törvényszékek is ily magas árt szabnak-e a körmösnek: Ha igen, azt kell hinnünk, hogy e mulatságos krónika nem is nálunk történt, hanem a porczellántornvu városban. (—) Lesz-e jó farsang az idén ? _ Lesz bizony, hiszen a házasságkötések tudvalevőleg mindenkor az élelmiszerek olcsóságával vagy drágaságával állanak arányban, már pedig most lehetőleg olcsó világban élünk, a kenyérnek való mérsékelt áron kél, burgonyánk anyi termett, hogy az ördögnek sem kell, van sok szilvórium, van temérdek bor, (némely háznál több mint viz a kutban) a napszám nem megvetendő s igy biztos kilátásunk lehet az eddigi meddő farsangok után, a családalkotások jóval nagyobb százalékára. — Most már János gazd- uram sem mondhatja, a mit nem régiben mondott, midőn azt kérdezték tőle, hogy miért nem adta férjhez egyik leányát sem, holott milyen derék legények kérték? Hát azért, mert sem borom nem termett, sem pálinkám nincs, aztán csak nem vagyok bolond, hogy pénzen vegyem az italt a kézfogóra, meg a lakodalomra! Várjanak, mig bő bor leszl (—) Sajátságos idény. — Egymást érik napjainkban a sajtóperek. Még megérjük, hogy a mamák sajtóperbe fogják a bor 70s fejű bál- tudósitót, ki Szalmadi Libussát jelezte bálkirálynőül, — holott e bókot akár Daloska, akár Kacsucska, akár Bársonyka urhölgyek százszor inkább megérdemelnék, s igy a tudósító valódi kézzel fogható rágalmat követett el ellenök- ben. A csizmadiák és suszterek szinte sajtópert indíthatnak az újdondász ellen, ki elég vakmerő volt azt írni a lapban, — hogy ők örülnek az őszi locspocs időszaknak. Jaj mi- nékünk szegény újdondászoknak és vidéki levelezőknek ! [=] Miniszteri utasítás folytán a pénzügyőri közegek erősen utána látnak a csempészet gátolásának. Igen ajánlatos, hogy a dohányzók annak idejében magukat mérlegjegy- gyel lássák el, mert könnyen igen drága lehet a magyar dohány 1 O Általános a panasz termelőinknél a burgonyán) érő edények óriási nagysága miatt, így hatalmasan megrakott szekérről alig te- ik négy köböloyi mennyiség. Kiváncsiak vagyunk reá, ha e visszaélést meg fogja-e szüntetni az uj méterreodszer? O Talán bizony megvénült már deczem- >er apó! Csak fuv, csak morog, még sem tud a sárnak parancsolni. „Áj váj, müven kár, — íogy ez a nagy sár, nem szilva lekvár!“ — mondhatnék a geniális költővel. Bizony nem ártana már egy kis erős idő, majd talán a kézfogók is elkezdődnek lányok örömére, fiuk boldogságára! (Már meg van. Szedő.) (—) A finom szilvórium kedvencz itókája a magyar embernek, hanem meg is kell szolgálnia érte, mig hozzá juthat. Szilvája bőven termett ez évben, de hát a magyar alkotmányosság s mindenek felett a szabadelvüség azt hozza magával, hogy saját termelését saját szükségletére se idomíthassa szeszszé, mig e részben a földi gondviselés nem intézkedik a bölcs és legbölcsebb paragrafusok értelmében — Tehát legelőbb is be kell sétálnia Nyíregyházára, vagy oda, hol adóhivatala fekszik s a hivatalnál vagy kereskedőnél úgynevezett „ivet* váltania; azután hazajővén, felkeresni az ille tékes pénzügyőri szakaszt, s a vásárolt ivet ott betöltetnie a kifőzendő termék mennyisé gével és minőségével; ekkor ismét megkeresni az adóhivatalt s ott a főzési illetéket befizet nie. E tekervényes eljárást aztán Szerencsé sen bevégezve, hozzá kezdhet a szilvórium készítéséhez, s midőn a szilvórium immár üvegekbe szedve csábitó-szépen aránylik s í gazda számításba veszi elvesztett idejét, fáradságát, költségeit, a szeszégetésre tett kiadásokat, azon meggyőződéssel foghat a szilvó rium kóstolásához, hogy azt a nehány liter folyadékot épen két árán vásárolta m e g. Ez is egyik neme az adófizetési képes ség emelésének !!! (—) Alapos mentség. Katonai bizottság vizsgálta közelebb Fóth községben a lovakat melyik alkalmas katonai szolgálatra. A többi közt egy pár atyafi „Szellő“ lova is tauglich nak találtatott. Nagyon elszomoritá ez a mi emberünket, kivált midőn azt is tudatták vele, bogy háború esetén elviszik a lovát, ha csak valami elfogadható kifogása nincs „De igen is van!“ — kiáltott örvendve az atyafi — mert a „Szellő“ egyetlen magzata egy özvegy kanczának, s igy nem hadköteles. Hogy aztán a vizsgáló bizottság elfogadta az alapos mentséget? erről hallgat a „F. P.-‘ mely e pikáns újdonságot e napokban közölte. (—) Rósz időket értünk. Mint a lapokból olvassuk, naponként nagyobb mérvet ölt a kivándorlás Magyarhonból Amérikába. Az igaz, hogy közelebbi években mindent elkövettek az illetők, hogy megczáfolva legyen a hajdani hangzatos közmondás: „Magyar- országon kívül nincs élet, s ha van is, nem olyan életi“ (—) Gyakori jelenség a képviselők, bizottsági tagok stb. tanácskozmányaiban, hogy olyanok döntenek a legfontosabb ügyek felett, kik a valódi tényállást vagy épen nem, vagy hézagosán ismerik, s igy aztán igen természetesen lehető legfonákabb intézkedések látnak napvilágot. — Közelebb az országház- ban adóhátrányok ügye tárgyaltatváu, a miniszter által jelezett nagy mennyiségű adókátrány úgy szerepelt, mint biztos készpénz. A bogdányi kerület képviselője Vidovich Ferencz aztán felvilágositotta a tudós doktorokat, hogy nagy része annak a hátránynak bevehetetlen, s igy arra biztosan ne számítsanak. Képzeljük a tudós doktorok meglepetését a nyert felvilágositás után! (—) Szegény Szabolcsmegye 1 Egydebre- czeni lap ugyan izetlenkedik velünk, a miért a bizottsági gyűlésen a közigazgatási bizottság ellen Montecchi s Capuletti pártiak majdnem egyhangúlag sikra szállottunk. Már bocsásson meg az érdemes czikkiró, mi nem vagyunk, de nem is leszünk soha úgy dressirozva, mint ön akarná, jelesül, hogy a hatalomszót még akkor is istenítsük, midőn igazainkat egy tollvonással akarja megsemmisíteni. — Azon pedig ne csodálkozzék, hogy itt jártában meg nem ették a szabólesiak, — nem szeretjük mi az izetlen „apró“ keszegeket! (—) Chinai udvarlás. Találkozik Peking- ben egy arszlán és egy delnő az utszán. „Ah ! mily jól néz ki, mily bájos most kegyed angyali nagysám h“ —| Tudja-e miért ? |— „Valóban nem!“ — „De még is, találja csak!“— „Az isteni Fó ra mondom, nem bírom kitalálni 1* — „No hát megsúgom. . .. ma sült tököt reggeliztem.“— „Oh boldog sült tök, mely ily angyal ajakkal jöhetett érülközésbe, — vajha én is sült tök lehetnék!“ (—) A Kállay család, mint a lapokból ér tesülünk, a magyar nemzett múzeumnak aján dékozta levéltárát, mely hirszerint igen gazdag a történelem műkincseiben. Fogadja a tisztelt család a mi szives köszönetünket is eszép tetté ért. Vajha nemes példáját más családok is követnék ! Egy czigány vajda temetése. A napok ban furcsa menet vonta magára Temesvárott t közfigyelmet. Öt éra tájban három kocsi, melye két egész sereg czigány kísért, vonult végig a gyár város utczáin. Az első kocsin hosszúkás )léh láda volt, melyre hosszú nyelű réz fokos s egy kucsma volt téve. A ládában Szigáli Marko czigány vajda holtteste feküdt, melyet a meg- iáit végkivánatánek megfelelően Bolgarisba, Szerbiába szállítottak, a hol első neje van eltemetve. Szigáli volt, a mint mondják, az összes magyarországi czigányok legfőbb vajdája s most általánosan gyászolják őt hivei. Holttestét ki- encz czigány kiséri, s bizonyos állomásokon mindig változik a kiséret. Két órai pihenés után a furcsa vedégek eltávoztak Temesvárról. — A „Székes-Fehérvár és vidéke“ í. hó l-jén megjelent 96-ik számában a következő ielhivás olvasható: „Mindazon tanítók szívesen felhivatnak, kik valamely méltatlan sérelmet szenvednek, (bármely felekezetbeluk legyenek is,) hogy ezen sérelmeiket legyenek szívesei saját jobblétökért is e lap t. szerkesztőjének megküldeni, — ki is alulírottnak ezt ke gyes lesz elszállittatni. Hogy pedig megértsék tisztelt tanító urak, — hogy ezt miért kérem, legyen elég erre nézve azon kijelentésem, hogy szándékom már évek óta gyűjtött ilynemű okmányokból egy „Tanítók sérelmei“ czimü — ha lehet, röpiratot szerkeszteni, s óhajtandó lenne, mivel mindaz, ideig sokkal szaporodhatik gyűjteményem Csak arra figyelmeztetem a t. tanító urakat, hogy kiállított okmányaik mindig többek által legyenek aláírva; bár az is szívesen fogadtatok, hacsak saját nevökben aláirottan lesz ismegküldve. Az aláírók neve mindig megkímélve vagyis említve nem lesznek.— Újra kérem a tisztelt tanitó urakat, minden felekezetkülönbség nélkül, hogy fenties okmá nyaikat a „Székesfehérvár és Vidéke“ t. szerkesztőségének, nekem kézbesítés végett megküldeni szíveskedjenek.“ S. R. * Az „Uj idők“ kedvelt hetilap (divat tárczával) 49-ik száma ismét a következő válogatott tartalommal jelent meg: „Hogyan utaznak Dél-Áfrikában“, Sami Lajostól „Nem ezt akartam én“.,, (eredeti költe mény) Benedek Aladártól; „Az első hó ünnepére“ (Képpé 1), *-tól; ,.A d acts1 (eredeti elbeszélés), Varga Jánostól; „őszi érzés“ (Lenau költeménye,) Aucun-től; „Vig fiuk* (Felix Lilla elbeszélése,) B. Büttner Linától; „Egy ismeretlen párbeszéd“ (Alfred de Vigny után;) „Vonások lord Byron életéből,* —k f töl; „Irodalmi társadalmi és művészeti hírek.* A borítékon: vidéki élet, — Hymen, — saktalány, — betürejtvény (hármas jutalmakkal,) szikrák, a szerkesztő nyílt válaszai, vegyesek. — Szerkeszti e csinos lapot Benedek Aladár. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, és negyedévre 2 frt 50 kr. Szerkesztői s kiadói hivatala: Budapest, őszuteza 14. sz. földszint 1. ajtó. ! Családi vigyázatlanság. Kisvárdáról ívják nekünk, hogy ott egy cseléd a múltbeli nagy szél alkalmával égömécscsel az istálóba ment, melyről az istáló meggyuladt, s miután belölről lett a gyuladás, az ólból semmit megmenteni nem lehetett. Csakis a kötelek elégése után és a tető leszakadása következtében menekülhettek a tűz közt a szerencsétlen állatok, de annyira összesülve, hogy 2 tehén, egy ló már megdöglött, de a többi életben maradásához sincsen remény, mert a bőr egé- Iszen összesült rajtok. Szerkesztői posta. — Tiszteletteljesen kérjük t. munkatársainkat, miszerint lapunkba szánt czik- ceiket a következő ünnep napok végett mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Közgazdaság. — Felhívás. — Versenyezzünk urak s gazdatársak azon téren, mely még előttünk nyitva áll, — melyhez erőnkhöz- mérve talán haszonnal is nyúlhatunk, — versenyezzünk a gazdasági té- en, — azon a pályán, hol a munka, szorgalom és kitartás biztos sikert igér. — A politikai küzdelmek hálátlan homokján, — nehány kiaszott öreg viador ácsorog még a múlt idők nagy eseményein álmodozva, — mig maholnap előttük is lezárul a sorompó, — a megye léteiének napjai megvannak számlálva, — gyertek a gazdasági térre, ott versenyezzünk, — a munka, a verseny élet, — a tespedés már maga a halál. Alábbirt csekély Sima pusztai birtokán egy év óta maga gazdálkodik, — de a mellett — a már neki eddig némi nevet is szerzett tokaji bortermelési foglalkozásával sem hagyott fel. — Birtoka viszonyához képest 10 kataszter holdon dohányt is termelt, — azon hitben, hogy már legjobb rész besimi- tott s becsomózott dohánya igen kitűnő, — távol azon hittől, hogy legkitűnőbb versenyre hiv fel ezennel minden szabolcsmegyei dohánytermelő gazdatársát, — hogy a ki — legalább 10 mázsa állón és kórón napsütve szárasztott nagy és kis választott dohányt mutat fel szebbet a beváltásnál Nyíregyházán, mint alólirté, — annak ád versenydijjul 12 butella 36 frt értékű 1866-iki 4 puttonos fejedelmi tokaji bort, — ellenben a pályázatnál lemaradt gazdatárs fizet alábbirtnak bánatdij- ban 36 fit értékű tiszta rostált 12 köb. zabot. — Versenyezzünk ott, s azzal a mivel birunk, — a kitartás és küzdelem képe az életnek, — a bámész hajhászó munkátlanság, maga az enyészet. Mezfissy László. Nyirfalombok. XXVHI. (A kik mindenre panaszkodnak. Az arany.paszamántoa sapka sem kivétel. Vasúti gyorsaság künn és benn. Vastag konduktorok. Miért késnek meg a vonatok? A sötétség fényt gyulaszt. Valami Kaulbachról. Modern érettségi vizsga.) „Szegény ember kívánságát boldog isten jirja“, — mondták hajdan apáink, és bölcsen mondták, mert csakugyan rakonczátlan és ki- állhatlan népség az a fránya proletárhad. Nem iépes ennek igényeit kielégíteni semminemű földi hatalom. Egyre dohog és berzenkedik tanitó, pap, jegyző, -bíró, csendbiztos, postamester, ügyvéd, orvos, gyógyszerész, polgár- mester, szolgabiró, tanfelügyelő, alispán, törvényszék, parlament, ministerek és generálisok ellen. No de mindez hagyján! (a dolog ránk nem tartozik — mint a pater gvárdián mondja, aztán meg kisebb nagyobb mérvben meg is érdemlik a kárpálást) hanem, oh égrekiáltó hálátlanság! még nekünk „vasútiaknak* sem akar békét hagyni, kandabandázván és vádakat emelvén ellenünk utón útfélen, panaszkönyvben és hírlapok utján, alaposan . . . azaz persze, hogy soha nem alaposan, hanem mindenkor merőben és a nevetségig alaptalanul. Oh sapkánk sapkánk, röpülőkerek jelvényt!, arany paszamántos sapkánk, hihetted volna-e valaha, hogy ennyi zaklatást kelljen szenvedned, — alulról, felülről, oldalról, élőiről, hátulról szenvedned?!! De el a kislelkü panaszszal! . . . vegyük sorba és verjük le hatalmas érvekkel az ellenünk hangzó együgyü vádpanaszokat. * Azt mondják önök, hogy a mi vonataink nagyon fontolva haladnak? Teringettét! hát még ez is baj ? Gondoljanak csak a régi időkre, midőn télviz idején jó volt, ha a legjobb fogaton is Kisvárdáról egy nap bevergődhettek Nyíregyházára, mig most kevesebb mint négy óra alatt tehetik meg ez utat. Az igaz, hogy a London és Petersboroug közötti 761,4 angol mértföldnyi tért a Great-Northernpálya gyorsvonata másfél óra alatt futja be, tehát egy óra alatt 503/4 angol mérföldet, — a Great-Westernpálya pedig 77 V2 mértföldet 87 perez alatt végez s igy óránként 53l/8 mérföldet (Verkehrszeitung) . , . de hát minek sietnénk mi ilyen nagyon, hiszen ez által meghazudtolnánk tősgyökeres közmondásunkat „lassan járj, tovább érsz“ . . . Aztán meg temérdek előnye van a csendes haladásnak. Az utas
