Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-07 / 45. szám
/A lé Nyíregyháza, november 7. 45. szám. IV. évfolyam. 1875. g}|i J}~ "W } Elifflz '/őflte/fti árak : Egész ívre ' . •. . • • • • ^ Fél évre ......................................... Ne gyed évre.....................* * * Sz erkesztői iroda í* kiadói T“ i ) kova a lap szelleml részét tiw*®” . doinépvek, ugv «Into » Wr<,etfí?. * minden feUzélamlíiok IntfeendoK. I, lirlybrli ref. Irlk«-«*l ,nk Bérmeutetlen levelek c.ek lemert kelekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vli«f.a. Ki(idó-hlv*<*li .. IgSSfSÍStt SZABOLCS Vegyes tartalmú, lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Ü ‘fi»* Hirdetési dijak: . Minden 4 hasábos petit-sor egysserlblr- ' «letérnél A kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többször! beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt ess- közölbotö. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 80 kr. A nyílt-térben minden három hasábos . j gormond-sor dija 80 kr. Kiadó-túlírjdonosok.: Lukács Ödön és ‘Vitéz Mihály. Ax előfizetők, a hirdetések meg* szobásánál, 20V«-ny> kedvezményben részesülnek. 1 I í Nyíregyháza, nov. 6. 1875. Ki van fosztva a fold! . . . A természet is ért a végrehajtáshoz! Megveszi pontosan adóját, nincs irgalom! hasztalan esengne a kis nefelejts, vagy felette az ezredes tölgy, amannak nyájas kis virágait, ennek pompás koronáját le kell rakni a hűvös Őszi szél és a kemény fagy előtt. — Azonban a nagy természet végrehajtó hatalmasságai mindent következetesen, nagy és fontos kiszámítással végeznek ! Nálok a lnxusadó jár elől, midőn a virágok lehullnak, de csak azért, hogy ezek helyén ízletes gyümölcsök fejlődjenek, s midőn a gyümölcs lehullását követi a levelek elszáradása, ezen adózásból is csak haszon jön ki, mert a lehullott Imuszka!“ levelekből a jövő termékenység csirái!tár!“ sfb. kapnak bujább kifejlődést; s végre is megmarad a természet ruházata, azt nem bántja senki, sőt a tél hosszú álmában gondoskodik a természet szép fehér pelyhes takaróról, elfedi a kopáran maradt földet. — Az ember világban máskép megy minden! Az ember e tekintetben sem szereti követni a nagy természetet! Saját utat szeret követni! Nálunk embereknél szintén kérlelhetetlenek a végrehajtó hatalmasságok!... de tovább mennek a természetnél, ők elvesznek mindent, minden kiszámítás és jövőre tekintet nélkül! A nehéz küzdelemmel szerzett vagyonból fegyvereket kovácsolnak, s hol nincs mit venni egye bet, elviszik a párnát és dunnát is! Igen helyesen!... A természet oktalan teremtései nem tudnak magukon segíteni ! Az embernek esze is van, keze is van! Segítsen magán a hogy tud! A ki az emberek közül éhen hal, vagy megfagy : az csak vesszen el, az nem életre való. — Es hát az ember segít is magán! Ha neki nincs, van másnak! Másnak is az isten adta, tehát joga van hozzá az isten többi gyermekeinek is! És így lesz lassanként jogosulttá téve a rablás, a csalás mestersége! Uj életrendszer boldog Magyarországon! Távol van tőlünk is, lapunktól is a politikai dolgokba való beszólás! Mint társadalmi bajt és kérdést emlitjük itt fel e körülményt! Egy politikus, egy diplomata mindenkor kimentheti magát! „Fizetni kell,“ mert az állam nagy épülete különben ösz- szeomlik, mert sok katona, sok Uchatius ágyú, sok kard és puska kell! „Jön a ,Jön a török!“ „Jön a taMi azonban erről itt alant semmit sem tudunk, mi csak a bajt látjuk, mely a társadalmi életben veszélyes mérvben terjed, csak az Ínséget, a nyomort, a keserűséget, melynek szelétől jobban össze fázunk, mint a hideg novemberi szélvésztől, mely végre is csak ajtónkat és ablakunkat rázza meg!... Ez idebent dúl, Iitt van már a házban, s kioltja a családi tűzhely melegét, elhamvasztja a szivben a testvéri szeretet füzét, s meggyujtja a lélekben a pokoli gondolatok lázongó parázsát, melytől a józan gondolkodás tisztán látására füst gomolyok borulnak, s belőlük nem áldásos eső, hanem amaz áldatlan száraz köd alakul, mely megöl |minden nemesebb életet! — És e köd átkos borulatát már mindenki látja, az ötvenes, s különösen a hatvanas évek jótékony intézetei mivé lesznek lassanként? Eltemetkeznek egymásután a közöny és érdektelenség nehéz kövei alá, melyeket egyik év a másik után egész halmazzá emel. Az összetartás, a bizalom nem bir- nak varázserővel többé! Ki törődnék mások, a haza, az emberiség ügyével, midőn van mindenkinek saját bajával elég dolga? Segitsen kiki magán a hogy tud ? És segít is! De ebben nincs semmi köszönet! Zavaros bomlásnak indult minden! Hol van a varázsvessző, mely bűbájos suhintásával e bomlásból rendet csináljon ?! Feleljenek meg rá azok, kik jogosulva érzik magukat! Csák Jenő. KÖZÜGYEK. Törökországi levelek. Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madzsar Ben Mohamed kedves barátomnak Stambulban. (Folytatás.) A német nép kultúrája nevében világ uralmat követel magának, s megéred, hogy pár évtized alatt Amerikában is lesz németkérdés. A magyar vasúti induló házaknál volt módom szemlélni a német nagyságot. Ha ezt átja a magyar ember, s feje gyenge, könnyen elszédül, s a magyar állapotokat egyszerűsége miatt könnyen megutálhatja. Az ember különös egy állat. Ösmertem embereket, kik egyszerű házias, munkás, s e miatt a parádéra nem so tat adó nejeiket megutálták, gyermekeiket vesztegették, s erszényeiket fogyasztották, i nejeik pávatollas barátnéiknak csapták a le gyet. Egy hamburgi gőzhaj ótársaság rendezett németek számára állandó körutazást, Ham burgtól New-Jorkig. A vállalkozók az emberek fantáziáját egy nagyszerű reclammal emelik ; mely a világkörü kéjutazás legapróbb részleteit is szem elibe tünteti. Német színnel szegélyzett keretbe van foglalva a világtenger; melynek közepén ott ebeg a kéjutazásra iuduló, gőzzel, vitorlákkal ellátott roppant nagy némethajó. A világtenTARCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) H-ik kötet. IV. RÉSZ. E(jy ember, a ki nem tud tovább élni! Egy másik, a ki nem tud meghalni 1 (Folytatás.) Elemér oda hajlott a halott fejéhez, oly nyugodt, merev és mozdulatlan volt annak ar- cza, mint elébb, azután felemelte lábairól a lepett, és ó csodák csodája ! ....................a házinő ke dves kendermagos cziczája ugrott le onnan, mely valahogy csak feljutott a terítő alá, de sehogy se tudott onnan kibontakozni! Ez eszközölte az egész rémjelenetet. Na de már ekkor virasztás ide, virasztás oda, mindenki csakugyan elnevette magát, még pedig a mi nagy ritkaság 1 Ki ki saját félénk ségét nevette ki. Azzal felálltak, oda mentek mindnyájan a halotthoz, s hogy kiki megmutassa saját bátorságát, egyik kezét fogta meg, másik hosz- szura nőtt haját simította félre, másik bajuszát egyengette I Hiszen ki félne többé a halottól, nem tud az harapni. Legbátrabbnak azonban a lelkésznek kell lenni, hiszen ő annyi haldokló ágyánál szokott megjelenni 1.. A többiek már mind ott ültek a kártyaasztal mellett, ő mégis csak ott állt a halott mellett, igazgatta, rendezgette az össze- gyüremlett terítő foszlányokat, úgy akarta ott hagyni az egész térítőt, mint a hogy egy halotthoz illik, nem szabad a térítőn gyűrődés nek lenni. Egyszer csak egy oly iszonyú sikoltással, mely egy ájuldozó vénasszonynak is becsületére vált volna, szökte keresztül a majdnem két ölnyi tért, mely a terítő és a kártyaasz tál között állott, teste háttal volt a halott felé fordulva, de a remegéstől kidüledt sze meit nem tudta levenni a halottról, szót ej teni többet nem birt, fogai vaczogtak a borza- dálytól, csak kifeszült szemeivel és kezével mutatott a halott felé. E rémjelenet mindenkinek átjárta ide geit! Felugráltak mindnyájan ! Oda mentek halotthoz, semmi nesz, az elébbeni mozdulat lanság 1 — Mi történt vele ? kérdezé Elemér lelkésztől. — Barátom! szólt éz remegve, — mi dőn bajuszát félrfe akartam simitani, rám né zett és feltátott szájával meg akarta harapni ujjomat. — Egy gyermek őszülő fürtökkel — És egy halott, a ki harapni tud. Újra hahota csapott fel a halottas szó bábán, csakhogy már most volt kinek rovására nevetni! És ez volt a „uyulszivü“ lelkész, mint sebtében elnevezték. A lelkésznek nem lehetett többé a kár tyaasztalnál hasznát venni! Gyorsan szedte magába a sziverősitőt, borba akarta folytam rémes borzadályát. A többiek, bár nem palástolható izgatott kedélylyel, kártyáztak tovább. Kártyaközben jókat nevettek a lelkész gyávasága felett, s nem hiányzott egy-két vas tagabb élez sem, melylyel a lelkiatyát jól-jó! oldalba teremtették. Egyszer azonban az, ki épen szemmé, ült a halottnak, leejtette kezeiből a kártyát, meredten tekintett a térítőre, utánna a másik, azután a harmadik egy pillanat alatt; de fé állani egyiknek sem volt többé bátorsága. Elemér épen kártyái rendezésével volt elfoglalva, midőn azonban feltekintett s látta a halott felé fordult arezokat, maga is megil letődve érezte magát, felállott székéről, s ime a halott baloldalán feküdt s egészen feléj ök volt arczczal fordulva. — Mondtam ugy-el — szólalt meg gernek két harmadát elfoglalja; csak egy pár evezőcsapás, 1 Nev-Jorkban köt ki. Az összes német államok zászlói szélnek vannak eresztve, röpkédnek az enyelgő szelek szárnyain. Nehány urnák a neve nagy veres betűkkel van felírva; Klopstock, Gőtbe, Schiller, Herder stb. Ezek talán a hajótulajdonosok ? vagy hajókapitányok ? vagy egyszerűn utasok ? nem tudtam végére járni; valamint annak sem: hány embert csalt a világkörü kéjutazásra e nagyszerű reclám ? E nagyszerű hirdetési lap mellett ott szerénykedett egy magyar szárazföldi kéjutazási hirdetés is. Ez Pestről indul ki, s megy Kolozsvárig. Mily parányi világ nézlet 1 Csoda-e aztán, ha sok nagy magyar léleknek hazája kicsiny; nem fér meg benne. Csoda-e, ha újabb időben több magyar ifjú; kik német iskolákban kergetik a dr kalapot, több magyar kicsinyléssel, mint tudománynyal jönnek haza enni a magyarföld kenyerét, élvezni hivatalai jövedelmét, elégedetlenek a magyar állapotokkal? s a honfi busán dalolja szemrevágott kalap alól: „Szegényházát szegényházát veszve lész szegény haza ... Hogy a magyar-kultúra még ez ideig hátra maradt állapotban van, annak oka inkább a Magyarországra nehezedő körülményekben, mint a magyarokban keresendő. Bár ezeket sem lehet a vád alól teljesen felmenteni. . 'J'i Most ügyeik saját kezeik közé vannak letéve, | jövőre minden lehető hibáért őket illeti a felelőség. Ez ideig is hibáztak. A mint elkezdtek a magok kezére dolgozni, polgári egyenruhájo- kat s köpenyegöket oly bőre szabták, hogy két annyi nagyságú emberre is beillenék. Csak úgy lóg rajtok, mint a népdal mondja: járja a szél kívül belől. Kis ember nagy ruhából könnyen kihullhat ; mint egy bizonyos úriember példája mutatja, ki északon utaztában egy nehány finnét és lappot — kik négy lábnyi nagyságúak — bepakolt egy nagy bundába, hogy itthon honfiai előtt, mint rokonokat bemutassa. Mikor litthon a magyar tudós közönség előtt kibontja a bundát, ime nem volt benne sem finn, sem lapp. Mind kipotyogtak belőle 1 bámultában elkiáltja magát: tisztelt társaság 1 mégis bunda a bundát A magyar nép vezetői az elmúlt időbe abba a hibába estek a mi vólt háromszáz év lelkész — s most már ő rajta lett volna a sor kinevetni a többiek tamáskodását, ha épen lett volna hozzá bátorsága. Elemér a térítőhöz lépett, tapintotta annak ütereit, nem mutatott az életet, majd elővette a tükröt, szájához tartá, s csakugyan némi párázat nyomait fedezett fel! — - Ez az ember még él barátim! Jertek tegyük ágyba, nehogy feleszméltekor megölje a borzadály itt a térítőn 1 E felhívásra senki sem felelt 1 Elemér a még mindig ájultan fekvő testre tekintett s a térítőt göngyölítette össze. Ezalatt a szobában levő többi egyének rémült arczczal, lábujhegyen nesztelenül kiszöktek a szobából, az ajtónál azután „aló vesd el magad“ neki eredtek a futásnak! Elemér hátranézett, s már nem volt más a szobában csak ő és a szerencsétlen Pukovics. Elemér tehát felemelni készült az ájultat, midőn az felnyitotta szemeit, s merően reá tekintett. A gyéren világított szobában halotti csend volt, kívül a tél vihara zörgette meg koronként az ablakot! S a jégvirágokkal borított ablakon kíváncsian tekintett be az éj! Eközben Pukovics csöndesen felemelkedett, körül tekintett magán, aztán Elemért, ki felakarta őt emelni, eltaszitotta magától, visz- szavágta magát a térítőre, I szólt: — Istenem! hát csakugyan nem fogok én már soha meghalni!!.... Végszavai a zokogásban olvadtak szét s könnyei záporként hullottak. — Jöjjön! jöjjön, ne keseregjen 1 szólt Elemér! Meglássa csak, mily jól fogunk még mi itt együtt élni! Nem megyen el tőlem sóba többé! Mi szeretni fogjuk! A múltakat, annak keserű emlékeit elfelejtjük, ön pedig barátom, még használhat is nekem !... Ha nem akarja, hogy kegyelemkenyeret egyék nálam, akad itt elég dolog, segitni fog nekem. Azzal felsegélte Pukovicsot, s a még mindig gyengélkedőt ágyba fekteté, kinek szemeire nemsokára jótékony álom borult. Egy hét múlva Pukovics egészen magá hoz jött testileg. Aztán alkalmazva lett a jegyzői irodában. Elemér mindent elkövetett, hogy a lelki szenvedőt meggyógyítsa, örök jó kedvével szórakoztatta folytonosan, azonban sikertelenül, napról-napra szótalanabb és mogorvább lett. — Február utólján aztán egy reggel benyitott Elemér jókor a Pukovics szobájába, | üresnek találta az ágyat, az Íróasztalon egy papíron a következő sorokat találta: „Kedves Elemér!“ „Sorsát senki el nem kerülheti 1 Nyugodalmam nincs 1 Mennem kell 1 Hová? Nem tudom! Ne is kérdezze! Engem nem fog többé látni t Csak egy vigasztal, az, hogy én sem élek örökké! Bocsásson meg a szerencsétlennek 1 Boldogságukért nem merek imádkozni 1 Mert talán az Isten meg nem hallgatná ! Legyen oly boldog, mint a mily boldogtalan a szerencsétlen“ „Pukovics.“ Ezután évek, hosszú évek során keresztül láttak az x—i temetőben éjelenként egy ősz alakot két sir körül sírni, zokogni, órákat töltött ott valaki a Tomay uram és a Pukovics nejének sírjánál. A babonás nép egy része kisértetnek hitte azt, más rész erősen állította, hogy a rég eltűnt Pukovics feljár sírjából. Egyszer azután elmaradt az éjilátogató, azután egy nehány hónap múlva a halászok egy hullát találtak a Krasznában, némelyek Pukovicsra véltek abban ismerni, semmi írást nem találtak nála! Annyi igaz, hogy azután nem látta őt senki. V. RÉSZ. Az özvegy és az ő árvái. Tornay uram özvegye a családjában történt roppant fatum után vigasztalhatatlan lett! Felejthetetlen félje halála után igen szerény anyai örökében húzta meg magát, kitéve a szívtelen világ bántalmazásainak! 0 mert ki tudja igazán felfogni, mih I iszonyú fogalmak vannak ezen egyetlen szóiban kifejezve: „özvegy.“
