Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-07 / 45. szám
Pili f|| osztrák-kormány hibája, — mely hiba Különben minden magyar emberrel közős, — miért az osztrák-kormányt európai hirü jeles férfiak megítélték, „kerestek Magyarországon pénzt a mi nincs“ nem is volt, nem is lesz az ideig, míg a magyar ifjak a jogi pályára lutnak, a számtant, rőfót, vegytani segélyt becsülni nem tanulják. Én azt a jogi pályát meg is nehezíteném a™?y'ra> »ogy az ifjak elrettennének tőle. Még utoljára is a jog vet véget Magyarországnak. Elperelik az országot. iu Í£f| Magyarországon nincs pénz, azt tudhatná minden magyar ember. Ez természe- tes dolog. Magyarországon a tőkét a föld képviseli, melyből az ország népe él; a kereskedő népnél a tőke ellenben a pénz. A főldmivelő országokban a föld egyszer teremvén — ha ugyan terem — a pénz is egy évben csak egyszer, a kereskedő országokban pedig többször fordul; s igy a főldmivelő nép nagyszabású köntöst nem viselhet; s e mellett takarékosságra is van utasítva, hacsak tőkéjét a földet nem akarja felemészteni, s a terméketlen, tehát nem kamatozó években is megakar élni. Ily nagyszabású köntös váratott a népnevelésiügyre is. Több ezer iskolát akartak rögtönözve, mint egy büverővel a földből előállítani ; csak a külsőre, a fényre, a költségesre tekintettek; az iskola beléletére pedig — a mi fődolog — nem nagy gondot fordítottak. Az iskolai törvényekben meg van szabva, mily nagynak kell lenni egy iskolai épületnek, vonalról vonalra; s mely taneszközökkel elláttatni, az iskola* bezáratás terhe alatt. Kötelezővé tétetett minden gyermekre az iskoláztatás, megintés, pénzbírság s a gyermekek részére a hanyag szülék helyett gondnok kinevezés terhe alatt. Szerveztek nagy gonddal és költséggel tanfelügyelőket, állam felügyelőket, ugyanannyi boureaut, s minden tanfelügyelői boureau mellé 50 iskolatanácsost; minden vallásfelekezeti iskola mellett ott van a tanítón kívül a pap, s három-négy községi megbízott; ott vannak az esperesi vidékek körlátogatói, ezek felett az esperesi hivatalok, esperesi vidékek gyűlései; ezek felett viszont a püspökikar, egyházkerületek, 8 azoknak isk. választmányai. Tehát az iskolaügyre felügyelő személyek száma meghaladja a százezerét. Egy hadsereg. * Hát az eredmény mi? Az, hogy a gyermekeknek egy harmada nem részesül iskolai nevelésben. S a mi ennél nagyobb baj, az, hogy azon két harmada is az iskolaköteles gyermekeknek, kik iskolai oktatásban részesülnek, nagyobb részt : oly slend- rian oktatást nyernek, hogy azon képzettség, melyet az iskolából a közéletbe kilépett gyermek magával viszen, nem elég az életére; a tudományos pályára lépők pedig fele részben kellő alap hiányában, egész iskolai pályá- jokon sántikálnak. Csak azon igen ritka és szerencsés községekben felel meg az iskola feladatának, s áll a tanítás kellő színvonalán, hol nemcsak értelmes, hanem szorgalmas s jó akaratú tanítók vannak, tanitásmóddal magokat kitüntetni igyekeznek. Azon körülmény,' hogy az iskolaitörvény az iskolaügyet felette költséges alapra fektette, mivel a szegény községek vagyis helyesebben egyházak a költséges épületeket, iskoA gyönge női szívnek nem elég az egy bánat, hogy nincs többé védő, erőteljes kar 1 Nem elég, hogy azután az élet egész terhét vállain kell emelni 1 Nem elég, hogy nincs többé kihez szólani bizalmasan, édes meghitt órákban, midőn pihen a gond és nyugszik a fájdalom. — Itt több, véghetetlenül több a bánat, kifejezhetlenebb az elhagyatottság 1 A vesztés könnyűi még fel sem száradnak ! Az özvegyi gyászfátyolt még meg sem viseli az idő, midőn eljönnek a szívtelen emberek, egyik megtámadja vagyonában, másik jó hírnevében, harmadik ’’gazdagnak tartja,* s behizelgi magát gyámolnak, segítőnek, s azon veszi észre, hogy megcsalta, megloptál Tornainé asszonyom ily nehéz körülmények között éli napjait! Érzi, fájva érzi nap-nap után, hogy a szegény özvegyet az ág is huzza. Naponként könnyezik, naponként imádkozik, de a segitőkéz nem érkezik 1 Hiszen az Isten nem tesz többé csodát. Adófizetést dobolnak a faluban, neki nincs a ki megmondja, azután küldenek a nyakára executiót, közmunkára kellene kiállani 1 Nincs férfi a háznál, azután megexeqválják ismét I Hogy elbordott igazvagyonát kiválthassa, kölcsönpénzt kell felvenni! Adnak szívesen — busás kamatra. 50 frt két év alatt kamatostól felnő 300 írtra, azután kötvényt kell róla kiállítani, s be táblázzák vagyonára első helyen. A tőke megint nő kamatjaival együtt, nem sürgetik a fizetést, csak hadd nőjjön, az irgalmas kölcsönzőnek épen ez a czélja, úgy is rég vágyik már arra a nehány köblös földre, épen az ő tagja mellett van, majd oda árkol- tatja a magáéhoz, a nélkül úgy is igen hiányos volt, ki lesz a csorba egészítve, stb. stb. — — — és ő nem is sejti, hogy nemsokára mily iszonyú sorsnak lesz kitéve, mikor egyszer csak megütik udvarán a dobot, és azután majd elárverezik feje felől azt az ősi hajlékot, melyben még nagyapja és szépapja is boldogságban élt. Ő pedig majd hova lesz akkor! Hol huzza meg magát ?! Elemér áldozata lett a kis alkotmányos időszaknak. Most ismét épen vizsgálatifogság lai tanszereket előállítani nem tudták, s a kormány, miután elsőben rohamos léptekben a kétszeri megintést megtette, megijedt midőn a harmadik megintésnek, vagyis iskola bezáratásnak ideje elkövetkezett; a harmadik megintés elmaradt, mert nem tudta mit csináljon annyi iskolával, hiányzott nála is a kisegítő eszköz, a pénz. így az iskolaitörvény hóit betű maradt. — Corruptissima republica plurimae leges. (Folyt köv.) 0 r o a, okt. 12. 1875. „Takarékosság és gazdálkodás“ — e két szó, kell hogy vezércsillagként tündököljön a jelen időszakban agy a nemzetnek, mint egyes embereknek életében, s nincsen is időszerűbb, mint ezen nagy horderejű tárgy feletti elmélkedéseinkben felébreszteni az emberiség figyelmét arra, hogy takarékosok legyünk és gazdálkodók! Az idők megnehezedtek rajtunk! Bök terhűnk, kevés jövedelmünk! A főldmivelő ember sok bajjal és szorgalommal teljes munkája a közelebbi évek kedvezőtlen időjárása folytán csak részben felelt meg a reményteljes várakozásnak ■ innen van az, hogy a földesgazdák apadásnak indultak gazdaságaikban, s daczára előretörő nemes igyekezetüknek, vermeik üresen maradnak, aklos marháik el- pusztultanak, és bár merre tekintsenek is gazdaságaikban, a keserű megcsalatkozás és pusztulás rémképeivel találkozandanak. — Az idő megnehezedett felettünk, ebből ered — mint anyaipartól — a kézműiparok folytonos pangása és tulnyomottsága, melyeknek súlya alatt a szegény iparos osztály hitelét, becsületét, anyagi jólétét veszítve, a kétségbeesés és bukás hullámai között küzd az elmerü- léssel. — Valóban kebelrázó helyzet! E két nemzeti elem, mint a nemzet zöme, hol leginkább öszpontosulva van a nemzet életereje, van sújtva a közelebbi évek terméketlenségei és nyomorai által, pedig e két elem anyagi jólétének virágzása biztositja az államot is fenmaradásában, úgy bel, mint kültekintélyé- ben, mert nem oknélkül mondá azt hajdan egy bölcs király: „Nem szegény ott a király, hol a lakosok gazdagok!“ Ugyde megfordítva is áll az! Hy helyzetünkkel szemben méltán sóhajtunk fel: hová vezet mindez, hozy birjuk meg a jelen terheit s mi jövő várakozhatik reánk! — igaz, mikép az üzérek és uzsorások, — kik a jelen időben már nagyon elszaporodtak, — sokszor kisegitnek bajainkból, csakhogy mindannyiszor köszönet helyett ököllel törüljük a szemünket, mert mióta az uzsoratörvény eltöröltetett, azóta az uzsorások a szívtelenségig túlfokozott, a tökét háromszor is meghaladó kamatot követelnek, mint ezt a lapokban gyakorta közlött adatok keserűen igazolják. A mi az uzBoratörvény eltörlését illeti, őszintén megvallom, magam sem vagyok ba rátja annak, mert mig egyébféle terményt és terméket illetőleg egyik vidék ellensúlyozza a másikat, és igy nem történhetik meg, hogy egyik vidék tulolcsóságot, a másik pedig tul- drágaságot szenvedjen, addig a pénzhatalom — vetélytársat nem ismerve — mint a gátat szakított vizár, kénye szerint pusztítja és sodorja magával egyes emberek jólétét, bolalatt van, bár bizonyos, hogy semmi egyébb baja nem lesz, mert hiszen nem tett semmit, mindössze egy proclamatiót találtak nála abból a korból, majd ő igazolni fogja, hiszen nyilvánosan forgott az akkor minden ember kezén, dehát hiszen elég az, hogy már egy féléve üli a vizsgálatifogságot, s az alatt állomását mással kellett betölteni, családja is csak a szüleiháznál húzhatta meg magát! Elemérhez tehát nem mehet! Jenő és Árpád meg még folyvást az iskolában vannak, ő hozzájok sem mehet! Hová legyen tehát? 1 ... Boldogabb napokban oly sok emberrel tettek jót! Oly sok méltatlanokra pazarolták szívok tüzet: a szeretetet!... Most nem ismeri meg senkii Hidegen fogadják, ha találkoznak vele !. |. Ilyen az emberihála! Hagyjuk most az özvegyet bajaival, gyötrelmeivel! Hiszen majd csak segít tán ügyén az özvegyek Istene I Kövessük az árvákat: Jenőt és Árpádot! Ők az iskolában vannak! Jenőnek kedélyében lényeges változás történt! Az apa halála után egy óra alatt férfivá lett, daczára 18-ilc évének! Kettős gond nyomult vállára, saját és testvére jövőjét megállapitani. És még volt egy másik gondja is, elég nagygyá nőni Kerektay számára a miatt a régi ábrándos gyermekkori össze koczczanás miatt! És Jenő eléggé meg is izmosodott lelkileg! Mellékes tanulmányaiul a költészetet és szónoklatot választá 1 A tanulóifjúság között már meglehetős hirre is tett szert, egyes sikerült költeményei már a fővárosi lapokban is megjelentek! Régi szerelmi ábrándjai elmosódtak az élet gondjai i nehéz küzdelmei között! Lelkében csak az eszménykép maradt meg, s az eszménykép valósulást keresett, belátván, hogy az első nem volt az igazi! Egyszer aztán meghallotta, hogy Kerektay már el is vette Ilonkát! Később azt is megtudta, hogy boldogul élnek! így van az jól! . . Legyenek boldogok! Már ekkor kevés idő volt hátra, hogy tanulmányait befejezze ! Papipályára készült, dogsigát a szorultság peresében. — Na de panasznak ez mind megjárja, és nincs is könnyebb mint panaszkodni a helyzet felett, hanem a kérdés az: miként lehetne a bajon segíteni, és azt okszerűen orvosolni. Ezt a kérdést már több nemes érzelmű honpolgárok kívánták fejtegetni és pedig különböző szempontokból, voltak, kik erősen hangsúlyozták, mikép e nemzeti betegségen és nyomoron boldogabb országokból behozandó és a földes gazdák s iparosok között szétárasztandó olcsó kamatú pénzzel lehetne csak segíteni, hiszen első tekintettel üdvösnek és czélhoz vezetőnek tűnik fel e kúra, de a köztapasztalás alapján erre is ki lehet mondani, mikép a külföldi olcsó pénz is, mire hozzánk leérkezik, rendesen megdrágul és aztán ha jól vesszük, a kamatos pénz mind drága, ritka eset, hogy a szorultságot kisegíti a bajból. Én ugyan szerény véleményem szerint azt állitom, hogy bajaink és nyomoraink orvosságát nem annyira a kölcsönpénzben, ’mint inkább keressük azt saját magunk és gazdálkodásunk körében, más oldalról pedig abban, miszerint országos kereskedésünk már több évek óta mélyen szünetel, mert daczára annak, hogy az ország minden vidékéről beérkezett statistikai adatok alapján az idei termés is csak alig féltermésnek állapíttatott meg, a közadók s egyéb közszük ségek fedezésére elárusítandó terményünknek úgyszólván semmi kelendősége, semmi piacza, kivitele nincs, a vasutak semmi a nép anyagi jólétére kiható forgalmat nem csinálnak, mindenütt és mindenben zsibbasztó pangás! óhajtandó volna, hogy a hazai lapok egyetemlegesen fel szólam lanának e tárgyban, és sürgetőleg követelnék a magas kormánynál elhárítását azon aka dályoknak, melyek a külkereskedés, és vasúti forgalom ide kiható jótékonyságának útját elzárták, — továbbá háztartásunk és ruházatunknál vezér elvünk legyen az egyszerűség! Úgy a házi, mint a külgazdálkodás körében a józanul kiszámított és helyes felosztás alapjára fektetett szorgalmas gazdái kodás sok oly bajoktól és kiadásoktól óv meg bennünket, melyeknek különbeni elhárítására sok kamatos pénzt kellene felszedni, a mely pedig inkább öl, mint elevenít! Csoportosuljunk tehát mi is e haza egyes fiai e zászló körül, és kövessük egész odaadással a takarékosság és gazdálkodás józan elvét, igy bizonyosan megtalálandjuk azon urat, mely elvezet azon révparthoz, hol az anyagi jólét és boldogság virányai mosolyognak felénk. —y-1. Egy desperatus poéta levele a szerkesztőhöz. T. szerkesztő ur! Mély megbotránkozással vettem tudomásul, hogy sikeriilt költeményemet lapjában közzé nem tette! A nagyszebenieknek rendes sorsa, hogy a jövőjéi! Magasztosan röpülő talentumomnak szárnyalásához soká foghat még ön felemelkedni, a mindennapi élet göröngytelt porából és lomhatag (?) ködéből. Midőn én megeresztem bokros pegazusomat : boszantó futamatban (ez igaz! szerk.) majd csak jut számára valahol egy szerény parochia. Épen ilyenféle gondolatokba merülve ült egy estve Jenő szegényes diák szobájában, várva haza testvérét Árpádot! Az idő már 9 óra fele járt, — rendes takarodási idő a szorgalmas diák embernek, de Árpád még sem érkezett meg! Épen egy elkezdett rajzot kellett volna akkor estve Árpádnak befejezni, — mert talán mondanunk sem kell, hogy Tornai Árpád már ekkor a rajzban nagyszerű előmenetelt tett! Érdekkel várta tehát Jenő haza öcscsét, hogy befejezze a festményt, mely egyenesen meg volt nála rendelve. Az óra már a tizet is elverte és Árpád még sem érkezett meg! „ Kifej ezhetlen nyugtalanság vett erőt Jenőn, hova lehetett e gyermek, ki még akkor a 14 évet alig töltötte be?! Rosszat kezdett sejteni I Nyakába vette a várest, egész éjjel bolyongott ! Árpádnak sehol semmi nyoma! Reggel kimerülve ért szállására!.. Mig Jenő nyugtalanságban van Árpád holléte felől: keressük fel mi a kis művészt Árpádot. A Miskolczfele vezető országúton az éj sötétében egy alakot látunk meglehetős gyors- léptekkel haladni 1 Kezében egy sétapácza, baljában egy zsebkendőbe kötött csomag, vajon mi lehet benne ? Talán majd meglátjuk később. Az országút mellett egy csárda van Épen hajnalodik, a csárdában mulató betyárok. Vándorunk betér a csárdába, leül egy félreeső helyre, az utazástól égő talpait pihentetni. — Csakhamar észre veszik a mulató atyafiak! Azonban nem sokat ügyeltek reá. Ő pedig kivette kendőjéből rajzeszközeit s egy rövid félóra alatt gyönyörűen levázolta a mulató betyárokat! Ez az alaprajz volt az, melylyel pár év múlva nagyszerű elismerést vívott ki nemcsak az ismerősök között, hanem magasabb körökben is. járja be az ismeretlen vidékek zengő szikla gúláit, hol a dörgedelmes villámok lilaszin szivárványa szülemlik. Pegázom orlyukaiból kilövellő lángsugá- rok hatása alatt nefelejtsek és rózsák teremnek imádottam bájkebelén! S mig az egyetlen térdei előtt prüsszögve lehajlik, a szerelmi bu- bánat mélán sóhajtó (?) könyei hullnak alá büvkörzetü szemeiből!... (Talán a nevetéstől? Szerk ?) S ha zengem a hazát, — vagy a tenger lisztláng sugarakban felkorbácsolt babhullámait ! Nincs szív a honn- hazaterén, mely ri- adozva nem koppanna nagyott, s félőn dübörögve, nem visszhangozná danáim, — s nincs milliomos, ki reszketve ne gondolna a végtelen távolban libegő naszádja recsegő bordáira, — melyek mesés kincshalmat ölelnek Volt-e költő, kinek dalait ellesse a pacsirtái? s a csalogány titkos sűrűjében ellesse siralmát? Én vagyok azl És ön! Gyönge lelkű alantjáró ember, nem érti meg azt! Szégyelje magát! Vagy a mi még jobb, piruljon! s mellét verve tegye le kezéből ítéleti (?) tollát! s szerkesztés helyett menjen aratni! Kapálni! (Köszönjük a bókot! Szerk.) Én tehát csak mély sajnálatomat fejezhetem ki ÖDnek rövidlátása felett, s e szavaimból kivonhatja azon következtetést is, hogy megbocsátok önnek — nyomorult! Nem tartom méltónak reá, hogy haragot tápláljak iránta! Egykor úgy is majd az önénél avatot- tabb kezek fogják megfőzni babérom! Myrthus lombokból és cserből tarkázva helyenként ne- felejtcscsel s borostyánnak elavulhatlan leveleivel, (Szivünkből óhajtjuk! Szerk.) hanem addig alább olvasható okadatolt számlám rendiben kimutatott követeléseimet megtéríteni siessen 1 Számla az önhöz küldött versiem készítéséről : 1. Áll az egész vers 6 nyolezsoros strófából, minden sor Írásánál kiszívtam egy pipa havanna dohányt, pipája 5 kr, összesen: 2 ft 40 kr. 2. Minden két strófa leírásánál elrágtam két 45 kros finom toll szárat, összes érték ■ 5 ft 30 kr. 3. Elrontottam összesen 15 réztollat — ft 15 kr. 4. Tenta a legfinomabb rózsaszínű egy egész üveggel elfogyott, mert sokat kellett törölni — ft 20 kr. 5. Az impurumra felhasznált iveket nem számítva 1 iv legfinomabb miniszter papir a tisztázáshoz — ft 5 kr. 6. Egy heti fejtörés, díjban szeliden számítva. 10 ft — kr. 7. Egy heti idővesztegetés. (Már költő lesz belőle szerk.) 21 ft — kr. 8. Posta dij (ajánlva küldtem!) . . . (Kár volt! szerk.) — ft 15 kr. 9. Több heti druckolásért, midőn'a szerkesztői üzeneteket rendesen végig olvastam 5 ft — kr. Summa summárum 44 ft 25 kr. Láthatja uram! hogy mindent a leg mél- tányosabb és mérsékeltebb árban számítottam! Figyelmeztetem tehát, hogy fent kitett követelésemet posta fordultával elküldeni annyivalisinkább siessen, mert ellenesetben olyan pert akasztok nyakába, hogy sirva néz utána! Midőn megviradt tovább ment. A művészi szenvedély nem engedte nyugodni. Egyenesen Pestet tűzte ki utazása czéljául. De hogy juthasson el odáig? Midőn egy krajezárja sincs ? 1 A szükség találékonynyá teszi az embert ! Itt amott az ut mellett igen «sinos uri- lakok ragadták meg figyelmét; leült tehát az ut mellett a házzal szemben s lerajzolta azokat, azután bevitte a háztulajdonosokhoz és elárusította azokat. A legnagyobb nélkülözések között köriil- belől egy hónapig utazott már, midőn egyik helységben elfogták mint csavargót, s vissza- küldötték hazájába! Ez idő alatt elmaradt tanulmányaiban, azután kedve nem volt újra kezdeni ; s a nagyszerű hivatást kíméletlen korlátok közzé- szoritotta az életszükség! Néptanítóvá lett, hogy élhessen, azóta remek festményei el vannak zárva a világtól, saját szűk czellájának falait ékesitik azok, mig majd nem akad egy angolerszényü és francziaszenvedélyességü muharát, ki átadja azokat bámult termeinek és magasabb igényű müpártoló közönségnek. így öli meg a valódi hivatást a szegénység és nyomor! A kényelem és gazdagságtól környezeti emberek alig sejtik, mily akadályokkal kel egy mostoha körülmények között élő ember nek megküzdenie! S nyertes, ha van erély< legyőzni azokat, sokszor örökre elveszett, hí egy gyönge pillanatban lehagyja magát a vég zet által tiportatni!... A számyaszegett sasnak sokára lehe ismét meglátogatni a bérezek napsugaras ha záját. (Folyt, köv.)
