Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-18 / 29. szám

Nyíregyháza, julius 18. 29. szám. ÍT. évMfsím. 1875. 11 ;&■—-a at' Eföflze/ési árak : Égé» évre ................................J Fé l évre . .. • • • • • • * " Negyed évre^^.__• • 1 " Szerkesztői iroda és kiadói hivatal, — I ) hová a lap »elleml reazét tirgyazo kül­demények, úgy szinte a hirdetések a minden folszólamlisok intézendok: « helybeli ref. lelkészt lak. Bérmentetlen levelek csak iámért kezek- bÖl fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Minden pónzktildemónyek úgy előfize­tési, mint hirdetési dijak: Vitéz Mihály pénztáritokhoz Kemecsére (posta helyben) intézendök. SZABOLCS. Yegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) »a m-ö­Hirdeiéti dijak : Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hir­detésnél 5 ki\,< tiibbsrörJu^l 4 kr. Tvjedelníes hirdetések tőbbsifirt beik- ^ tatása, kedvezőbb föltételek alatt ess- ' közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték SO kr* Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön. és Vitéz Mihály. A pylU-térban mindem három haaáboa garaond-aor dljix 10 kr, Ax előfizetők, a hirdetések meg- I> szabásánál, 20*/. *nyi kedvezmény- _ ben részesülnek. i<s »na mi m m Előfizetési felhívás. Tisztelettel figyelmeztetjük elő­fizetőinket ez uj évnegyed kezde­tére, s egyszersmind kérjük az elő­fizetés megújítására; kérjük különö­sen a hátrányban levőket, hogy illet­ményeiket beküldeni szíveskedjenek. Az előfizetések postai utalváuy- nyal könnyen eszközöltethetnek, s Kemecsére Vitéz Mihály úrhoz (posta helyben) küldendők. Előfizetési feltételek az eddigiek: Egy évre 4 írt. Fél évre 2 írt, Évnegyedre 1 írt. gjgT Hirdetmények lehető olcsó áron számíttatnak. Teljes számú példányokkal foly­vást szolgálhatunk. A szerkesztősig. Te akartad Dandin György. A győztes fél a legyőzöttel szemben ren­desen nagy lelkű szokott lenni, ezt hozza ma­gával az illendőség. — Ezen lovagias illem- szabálynak hódolt lapunk, midőn a választások után feledve a sebeket, szelíd, illedelmes hangon szólott a választásá 1, s hallgatólag mintegy békejobbot nyújtottunk ellenfeleink­nek, hiszen egy városban kell élnünk, és miveit emberek lehetnek politikai ellen­zék, de ellenség nem! Nem igy azon­ban a „Szabolcsi lapok“. ő a legyőzetés keserű dühében hiéna fogakat vicsorít, s alant fetrengvén, végső erőködésében is harapni akar. A „Sz. L.“ Ítéleten alul álló hazugság­gal, a magát példásan viselő ellenzékre azt meri fogni, hogy győzelme kivitelében törvény­telen eszközökhöz folyamodott. Ilyet csak a makacsul megrögzött konok- ság mondhat. — Ama mélyen álczázott „sza­badelvű“ ur, valóban saját pártjának tartja a tükröt, de a mit az mutat ott, azok körül a legsötétebb vonásokat bölcsen elhallgatja. De lássuk ferdítéseit egyenként. Hogy csak 3 szavazattöbbséggel győz­tünk, abból a „Sz. L.“ azt következteti, hogy a két párt ereje egyenlő, mondja: hogy most 3 éve az ellenzék százakra menő többséggel rendelkezett! Most is százakra menő többség­gel rendelkezik az, minek bizonyosságáról ki­tünőleg szervezett pártjoknak fő kortesei, leg­inkább megvannak győződve, mert a botrá­nyig vitt etetéssel, itatással, hazug rágalmak­kal sem tudtak összeszedni több szavazatot 366-nál, az ellenzék részére szavazett 369, nem szavazott tehát 237 szavazó a gazda kö­zönségből, önök ezek mindegyikét igyekeztek megtéríteni, de nem lehetett, önök nem tud­ták behozni, mi közzülünk pedig nem ment érettök senki!... Ez a való, ezt ne feledjük ki a számításból. „Szabadelvű“ ur mély keservében a sza­vazatszedő küldöttséget is káromolja, azt mondja, azért veszítettek, mert ellenzéki volt az. — Feledik, hogy most három éve jobb oldaliakból alakult bizottság és mégis az el­lenzék győzött ? — Az erre szórt rágalmaival szemben azonban hivatkozunk egyik bizalmi férfiok dr. Heuman ügyvéd ur igazságszere- tetére, ki soha sem vádolhatta azt jogtalan eljárással. Piszkolódik még azután, két jeles vendé­günk Verhovay és Mezei urak ellen is, rájok oly alávaló rágalmakat fog, melyek minden alapot nélkülöznek, erre azonban meg fognak ők maguk felelni. Most állítsunk tényeket a rágalmakkal szemben. Tény az, hogy a „szabadelvűek“ két egész hét alatt nyilvánoson folytatott étetést, itatást vittek véghez a tanyákon akkor, midőn az el­lenzék ezen körülménynyel szemben egyebet nem tett, minthogy a néphez felvilágositó be­szédeket tartott. Tény az, hogy a főkortesek tetemes pénz­összegekkel láttattak el, kik tanyáról-tanyára járva, tettek ígéreteket, étettek és itattak. Tény az, hogy a tanyai ág. ev. népisko­lák kortestanyákká lőnek átváltoztatva, „ad majorem dei glóriám.“ Tény az, hogy egy királyi hivatalnok a legdühösebb kortessé változott át, a királyi hivatalnokokat szitkokkal, fenye­getésekkel akarta rábirni a szavazásra a belügyminiszteri rendelet ellenére. Melyre való nézve, törvényadta jogunkkal hovaelébb élni : egünk, hogy az ilyenek egyszer vegyék el méltó büntetésöket. Tény az, hogy midőn a „szabadelvűek“ szavaztak, minden egyes szavazónak fülébe or ditották a Vécsey nevet, s mégis megtörtént íogy a félre vezetett tömegből kivált itt amott egy szilárd jellem, ki Vidliczkayra sza­vazott. Nem igaz tehát, mintha az ellen zékiek utasitgatták volna a választókat. Tény az, hogy midőn az ellenzékiek sza vazata emelkedett, a „szabadelvű“. kortesek 10—20—50 forintjával akartak lelkeket vásá ölni az ellenzékiek közül, de hiába, ilyen nem akadt egy sem. — Ezt is befogjuk bizo­nyítani 1 Tény az, hogy egy izraelitát többen meg­ragadtak s elve ellenére a szavazási urnához afeárták' htirczölbl, érdnek erőjével; a fcortesek között volt egy k i r á 1 y i h iy a tál no k is, ki ellen már több adat van eddi# is olyan kezünkben, melyek közöl egy is ' elég lesz arra, hogy a törvény értelmében fnvaf alától elmozdittassék. Tény az, hogy egy becsületes lovélkihor- dót néhány „szabadelvű“ kortes erőnek-erejé- vel, éktelen lárma között vonszolt a szavazási urnához, daczára azon nyilvános kijelentésé­nek, hogy szavazni nem akar. Tény az, hogy ugyan ily eljárást követ­ték el egy királyi alsó rendű hivatalnokkal. Igaz, hogy mind a kettő mellettünk szavazott. Tény az, hogy pár száz forintnak már nyomán vagyunk, mely kortespénz miatt nem gondolt egyének fognak kőbe botlani. Tény az, hogy megvetendő rósz akarat­tal a nép előtt azt beszélték, hogy az ellen­zék hózta nyákára a népnek a közköltséget, íogy az ellenzék vetette ki a jövedelmiadót, íogy az adófelemelést az ellenzék eszközölte. Tény az, hogy követjelöltjüktől elkezdve, minden kortesök azt hirdette, hogy ha az el- enzék nem győz, elviszik Nyíregyházáról a törvényszéket, s a város megbukik. , Tény az, hogy a „szabadelvű* párt több Ízben zavart akart előidézni, egy kortesükkel élükön a városháza udvarára akart törni, e estek katonai erélyes beavatkozás akadályozta meg az iszonyú vészekedést, melynek szégyen bélyege, az „intelligens* szabadelvű párt hom­lokára leendett sütve egy szenvedélye által elragadt ember miatt. Tény az, hogy a választást megelőzőleg egy helybeli pénzintézetnek egy nagy reményű (?) hivatalnoka, a már megszavazott kölcsönt nem akarta addig kiszolgáltatni, mig az illető alá nem irja nevét a „szabadelvű“ pártnak. Tény az, hogy több ellenzéki fenyegetve lett bepereltetéssel, hogy ha a „szabadelvű“ pártra nem szavaz. Mind rágalom tehát az, melyet a „Sz L.“ szabadelvű aláírója az ellenzékre kén igén szépen jellemezte ön magát soraiban, d< nem az ellenzéket, csak hogy még sokat elhall gatott, melyét mi tudunk már, még pedif fehéren feketével igazolni. Nevetséges azonban, szánandóül nevetsé ges azon óriási következetlenség és ellenmop dás, mely nevezett czikk, két egymásutáni ki' kezdésében áll 1 ; ' Azt mondja ugyanis, hogy a választás elnök 6 perczczel hamarabb zárta bé a válasz TARCZA. A nyíregyházai követválasztásról. Megértük, hogy visszatérendünk a váro­sunk polgáraira oly dicső, fényt vető jul. 8-ik napjának, mint követválasztási napnak leírásá­ra. Ezennel megteszszük azt 1 Méltó e nap, hogy megörökittessék sze­rény lapunk hasábjain. A nagy nap már előzőleg oly sok, velünk rokonszenvező egyént gyűjtött körünkbe. Választás előtt pár nappal megérkezett hozzánk a kedves és szerény Mezei Ernő Pestről, csaknem incognito. Választás előtti nap pedig előleges értesítés után Verhovay Gyula, mindkettő az „Egyetértés és Magyar újság“ elsőrendű munkatársa. Valóságos üneppé tette napjainkat e két bálványozott férfiú. Verhovay Gyulának fogad­tatására 10 fogat ment ki az indóházhoz zász­lókkal ékesítve, s férfias lelkesedéssel lett be­szállítva Baruch Arnold polgártársunk házá­hoz, ki szives volt kényelmes lakába vendége kül fogadni tisztelt vendégeinket. É két szeretetre méltó ifjú barczosa az ellenzéknek, egymásnak tökéletes ellentéte Mezei Ernő maga a megtestesült szerénység és szivjóság, párosulva fennen szárnyaló lélek kel s ifjú évei daczára oly mély belátással politikai viszonyok közé, mely a politikai küz delmekben megőszült homloknak is érdemére válnék. Lehetetlen őt első látásra meg nem sze retni, s vele együtt nem érezni 1 Verhovay Gyula ellenben maga a meg testesült életvidorság, élénk, izgékony, maga viselete első tekintetre mutatja, hogy figyel mét semmi nem kerüli el, ajkain őrök humor, szemeiben vidám és szelíd mosoly, mely él- czeinek pajzán élét ellensúlyozza. Szónoklatai ban meglepő érettség, ellenállhatlan varázs rejlik, mely nem a szónoki fogások csalékony virágai, hanem az igazság meleg átérzése és visszatükrözése által hat; s kiemelkedik különösen azon világos1 érvelés által, mely magyar szónokok között leginkább Kossuthban culminált. Innen lett elnevezve napjainkban „kis Kossuthnak“. E két jeles vendégünk megérkeztének hire, villámgyorsasággal járta be városunkat, s már a másik órában mindenki kérdezte, ho lehet meglátni őket ? A fellelkesült polgárság estére fáklyás tást, s négy szavazótok könnt maradt; éB még azt is mondja, hogy a kitűzött zár óra eltel­tével, egy ellenzékit megszavaztatott. Ez épen megfordítva áll. Választási elnök a határidőt megtartott* pontosan, s mi­dőn ezt kijelenté, épen akkor szállt le kocsijá­ról 6 ellenzéki szavazó, de azt a négy sza­badelvűt nem láttuk sehol. Ezekből áll a nyílt, a felderített igazság I Nem aknázzuk ki ez alkalommal a té­nyek halmazát egészen, adandó alkalommal, ha még szükségét látjuk, többeket is előadunk. A melyek a „Sz. L.“-ban vádakként ke­netnek az ellenzékre, mindazokat magok kö­vették el. Mindazok rágalmak, általánosságban hangoztatva. Mindazokat be kell bizonyítani. Hallgatni akartunk mindezen dolgok felől, szemünk előtt tartva mindenek felett váro­sunk jó békéjét, — azonban ki lettünk hiva a legélesebben. S igy szent kötelességünk lett, lerázni magunkról a sarat és piszkot, melyet ellenfeleink szórtak reánk. A Vidliczkay képviselő urra kent alapta­lan vádokra, alábbi czikkünkben felelünk, A mi a választás megsemmisítésének- ké­rését illeti: ezen körülmény nem csüggeszt el bennünket még akkor se, ha mit fel nem te­hetünk, a választás valóban megsemmisittet- nék is; mert mi uraim nem pénzért, nem az I étel és ital pillanatnyi élvéért, hanem az igaz­ságért, a meggyőződés szent utaiért lelkesü­lünk,' az Ilyen lelkesedés pedig kitartó szokott »Termit Valamint most nem voltunk elbizakodva, 'úgy nem fognánk elbizakodottak lenni akkor sem, ha ismét szavazni kellene mennünk. Igaz, bogy kissé jobban és szilárdabban tömörülve, I de mindenkor nyugodt lelkiismerettel és fel­emelt fővel mennénk e szent politikai jogun­kat gyakorolni, melytől még az sem tántori- ! tana el bennünket, hogy a szenvedélyek ily ' szántszándékos felkorbácsolása által, egy pár I hónapra ismét fel lenne izgatva e város fiaiban ' a testvéri béke és egyetértés. Ennyi feleletül e tekintetben s ez idő szerint, a „Sz. L.* szabadelvű matadorjának. Közjogi ellenzéki. I j KÖZÜGYEK. » J „Az iskolai takarékpénztárakról.“ ■ • (Kenessey Kálmán felolvasása a nemzet­gazdasági egyesületben.) ■ (Folytatás.) 1 Bizonyára szükséges, hogy az legyen leg­■ főbb czélunk, ha vegetálni nem, hanem élni menetet rendezett, részben vendégei, részben Vidliczkay József tiszteletére. ■ Színház végeztével beláthatatlan sokaság vonult fáklyák fényénél zeneszó mellett Ba- , ruch Arnold ur házához, hol K. J. üdvözölte a kedves vendégeket, erre Verhovay Gyula J felelt, melegen, elragadólag válaszolt, azután' a nők nyújtottak át koszorúkat s virágbokrétá­kat a lelkeshonfiaknak. Majd megindult a menet beláthatatlan] hosszú sorban, eget verő lelkesedés közt. Vé­gig a n.-kállóiutczán Vidliczkay ur házához,- hol az elnök röviden üdvözölte Vidliczkay Jó-1 zsefet, mire Vidliczkay megható beszédet tar-1 tott. A lelkesült közönség, szűnni nem akaró] éljenei után Verhovay és Mezei Ernő nevei! lettek hangoztatva. 1 j Verhovay Gyula igaz honfiúi érzelemtől sugalmazott gyönyörű és elragadó beszéde után a menet ismét visszatért. Ezzel véget ért a jul. 7-iki ünnepély.- Jul. 8-án reggel a szabadelvű, kitünőleg szervezett párt elég jókor kocsikon jelent meg a városban és sorakozott mintegy 300 ember a nagyvendéglő körül. Az ellenzék a csizmadiaszin előtt gyűlt össze, s száma mintegy 200-at mutatott. Zeneszó és zászló kíséretében ekkor, több felé embe­rek küldettek ki fogadni a tanyáról jövőket, midőn ezek beérkeztek, a párt helyet foglalt a városháza előtt, közelebb vonult a „szabad­elvű kormánypárt“ is, s a ki igy látta a két .pártot, előre is bevallotta, hogy erős lesz a küzdelem. Az ellenzék között megjelent pesti ven­dégek közkérésre remek szónoklatokat tartot­tak, ugyancsak tótnyelven igen találólag beszélt Zómborszky Mihály földész. A választási elnök kijelentvén, hogy két egyén van ajánlva képviselőségre, a törvény utasítása szerint sorsot húzott, s a Vécseire szavazók rendeltettek be sorshúzás szerint először szavazásra. A kormánypártiak 8 órától fél egyre sza­vaztak le 327-en, erre az ellenzék hivatott szavazni.. ; Sajátságos, hogy bár a párt nagy rész­ben ebédelni szétoszolva, igen csekély számot mutatott ; mégis oly lelkesedéssel ment sza- vazni, mintha biztos tudatával bírt volna t győzelemnek. S épen ez. volt a feltűnő különbség amott & kormánypártban oly nyommasztó han gúlát uralkodott,, daczára a szesz erejének é a tántorgó részegségnek, melybe ugyancsa belefolyta lelkiismeretét egy két lelkét eladói nyomorult. Pontban 1 órakor kezdé meg az J-g

Next

/
Oldalképek
Tartalom