Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-18 / 29. szám

Nyíregyháza, julius 18.

29. szám.

ÍT. évMfsím. 1875.

11

;&■—-a at'

Eföflze/ési árak :

Égé» évre ................................J

Fé

l évre . .. • • • • • • * "

Negyed évre^^.__• • 1 "

Szerkesztői iroda és kiadói hivatal, — I ) hová a lap »elleml reazét tirgyazo küldemények, úgy szinte a hirdetések a minden folszólamlisok intézendok:

« helybeli ref. lelkészt lak.

Bérmentetlen levelek csak iámért kezek- bÖl fogadtatnak el.

A kéziratok nem adatnak vissza.

Kiadó-hivatal,

Minden pónzktildemónyek úgy előfizetési, mint hirdetési dijak:

Vitéz Mihály pénztáritokhoz Kemecsére (posta helyben) intézendök.

SZABOLCS.

Yegyes tartalmú, hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

(Egyes szám ára 10 kr.)

»a m-öHirdeiéti dijak :

Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 5 ki\,< tiibbsrörJu^l 4 kr.

Tvjedelníes hirdetések tőbbsifirt beik- ^ tatása, kedvezőbb föltételek alatt ess- ' közölhető.

Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték SO kr*

Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön. és Vitéz Mihály.

A pylU-térban mindem három haaáboa garaond-aor dljix 10 kr,

Ax előfizetők, a hirdetések meg- I> szabásánál, 20*/. *nyi kedvezmény- _ ben részesülnek.

i<s »na mi m m

Előfizetési felhívás.

Tisztelettel figyelmeztetjük előfizetőinket ez uj évnegyed kezdetére, s egyszersmind kérjük az előfizetés megújítására; kérjük különösen a hátrányban levőket, hogy illetményeiket beküldeni szíveskedjenek.

Az előfizetések postai utalváuy- nyal könnyen eszközöltethetnek, s

Kemecsére Vitéz Mihály úrhoz (posta helyben) küldendők.

Előfizetési feltételek az eddigiek: Egy évre 4 írt.

Fél évre 2 írt,

Évnegyedre 1 írt.

gjgT Hirdetmények lehető olcsó áron számíttatnak.

Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk.

A szerkesztősig.

Te akartad Dandin György.

A győztes fél a legyőzöttel szemben rendesen nagy lelkű szokott lenni, ezt hozza magával az illendőség. — Ezen lovagias illem- szabálynak hódolt lapunk, midőn a választások után feledve a sebeket, szelíd, illedelmes hangon szólott a választásá 1, s hallgatólag mintegy békejobbot nyújtottunk ellenfeleinknek, hiszen egy városban kell élnünk, és miveit emberek lehetnek politikai ellenzék, de ellenség nem! Nem igy azonban a „Szabolcsi lapok“.

ő a legyőzetés keserű dühében hiéna fogakat vicsorít, s alant fetrengvén, végső erőködésében is harapni akar.

A „Sz. L.“ Ítéleten alul álló hazugsággal, a magát példásan viselő ellenzékre azt meri fogni, hogy győzelme kivitelében törvénytelen eszközökhöz folyamodott.

Ilyet csak a makacsul megrögzött konok- ság mondhat. — Ama mélyen álczázott „szabadelvű“ ur, valóban saját pártjának tartja a tükröt, de a mit az mutat ott, azok körül a legsötétebb vonásokat bölcsen elhallgatja.

De lássuk ferdítéseit egyenként.

Hogy csak 3 szavazattöbbséggel győztünk, abból a „Sz. L.“ azt következteti, hogy a két párt ereje egyenlő, mondja: hogy most 3 éve az ellenzék százakra menő többséggel rendelkezett! Most is százakra menő többséggel rendelkezik az, minek bizonyosságáról kitünőleg szervezett pártjoknak fő kortesei, leginkább megvannak győződve, mert a botrányig vitt etetéssel, itatással, hazug rágalmakkal sem tudtak összeszedni több szavazatot 366-nál, az ellenzék részére szavazett 369, nem szavazott tehát 237 szavazó a gazda közönségből, önök ezek mindegyikét igyekeztek megtéríteni, de nem lehetett, önök nem tudták behozni, mi közzülünk pedig nem ment érettök senki!... Ez a való, ezt ne feledjük ki a számításból.

„Szabadelvű“ ur mély keservében a szavazatszedő küldöttséget is káromolja, azt mondja, azért veszítettek, mert ellenzéki volt az. — Feledik, hogy most három éve jobb oldaliakból alakult bizottság és mégis az ellenzék győzött ? — Az erre szórt rágalmaival szemben azonban hivatkozunk egyik bizalmi férfiok dr. Heuman ügyvéd ur igazságszere- tetére, ki soha sem vádolhatta azt jogtalan eljárással.

Piszkolódik még azután, két jeles vendégünk Verhovay és Mezei urak ellen is, rájok oly alávaló rágalmakat fog, melyek minden alapot nélkülöznek, erre azonban meg fognak ők maguk felelni. Most állítsunk tényeket a rágalmakkal szemben.

Tény az, hogy a „szabadelvűek“ két egész hét alatt nyilvánoson folytatott étetést, itatást vittek véghez a tanyákon akkor, midőn az ellenzék ezen körülménynyel szemben egyebet nem tett, minthogy a néphez felvilágositó beszédeket tartott.

Tény az, hogy a főkortesek tetemes pénzösszegekkel láttattak el, kik tanyáról-tanyára járva, tettek ígéreteket, étettek és itattak.

Tény az, hogy a tanyai ág. ev. népiskolák kortestanyákká lőnek átváltoztatva, „ad majorem dei glóriám.“

Tény az, hogy egy királyi hivatalnok a legdühösebb kortessé változott át, a királyi hivatalnokokat szitkokkal, fenyegetésekkel akarta rábirni a szavazásra a belügyminiszteri rendelet ellenére. Melyre való nézve, törvényadta jogunkkal hovaelébb élni : egünk, hogy az ilyenek egyszer vegyék el méltó büntetésöket.

Tény az, hogy midőn a „szabadelvűek“ szavaztak, minden egyes szavazónak fülébe or ditották a Vécsey nevet, s mégis megtörtént íogy a félre vezetett tömegből kivált itt amott egy szilárd jellem, ki Vidliczkayra szavazott. Nem igaz tehát, mintha az ellen zékiek utasitgatták volna a választókat.

Tény az, hogy midőn az ellenzékiek sza vazata emelkedett, a „szabadelvű“. kortesek

10—20—50 forintjával akartak lelkeket vásá ölni az ellenzékiek közül, de hiába, ilyen

nem akadt egy sem. — Ezt is befogjuk bizonyítani 1

Tény az, hogy egy izraelitát többen megragadtak s elve ellenére a szavazási urnához afeárták' htirczölbl, érdnek erőjével; a fcortesek között volt egy k i r á 1 y i h iy a tál no k is, ki ellen már több adat van eddi# is olyan kezünkben, melyek közöl egy is ' elég lesz arra, hogy a törvény értelmében fnvaf alától elmozdittassék.

Tény az, hogy egy becsületes lovélkihor- dót néhány „szabadelvű“ kortes erőnek-erejé- vel, éktelen lárma között vonszolt a szavazási urnához, daczára azon nyilvános kijelentésének, hogy szavazni nem akar.

Tény az, hogy ugyan ily eljárást követték el egy királyi alsó rendű hivatalnokkal. Igaz, hogy mind a kettő mellettünk szavazott.

Tény az, hogy pár száz forintnak már nyomán vagyunk, mely kortespénz miatt nem gondolt egyének fognak kőbe botlani.

Tény az, hogy megvetendő rósz akarattal a nép előtt azt beszélték, hogy az ellenzék hózta nyákára a népnek a közköltséget, íogy az ellenzék vetette ki a jövedelmiadót, íogy az adófelemelést az ellenzék eszközölte.

Tény az, hogy követjelöltjüktől elkezdve, minden kortesök azt hirdette, hogy ha az el- enzék nem győz, elviszik Nyíregyházáról a törvényszéket, s a város megbukik.

, Tény az, hogy a „szabadelvű* párt több Ízben zavart akart előidézni, egy kortesükkel élükön a városháza udvarára akart törni, e estek katonai erélyes beavatkozás akadályozta meg az iszonyú vészekedést, melynek szégyen bélyege, az „intelligens* szabadelvű párt homlokára leendett sütve egy szenvedélye által elragadt ember miatt.

Tény az, hogy a választást megelőzőleg egy helybeli pénzintézetnek egy nagy reményű (?) hivatalnoka, a már megszavazott kölcsönt nem akarta addig kiszolgáltatni, mig az illető alá nem irja nevét a „szabadelvű“ pártnak.

Tény az, hogy több ellenzéki fenyegetve lett bepereltetéssel, hogy ha a „szabadelvű“ pártra nem szavaz.

Mind rágalom tehát az, melyet a „Sz

L.“ szabadelvű aláírója az ellenzékre kén igén szépen jellemezte ön magát soraiban, d< nem az ellenzéket, csak hogy még sokat elhall gatott, melyét mi tudunk már, még pedif fehéren feketével igazolni.

Nevetséges azonban, szánandóül nevetsé ges azon óriási következetlenség és ellenmop dás, mely nevezett czikk, két egymásutáni ki' kezdésében áll 1 ; '

Azt mondja ugyanis, hogy a választás elnök 6 perczczel hamarabb zárta bé a válasz

TARCZA.

A nyíregyházai követválasztásról.

Megértük, hogy visszatérendünk a városunk polgáraira oly dicső, fényt vető jul. 8-ik napjának, mint követválasztási napnak leírására. Ezennel megteszszük azt 1

Méltó e nap, hogy megörökittessék szerény lapunk hasábjain.

A nagy nap már előzőleg oly sok, velünk rokonszenvező egyént gyűjtött körünkbe.

Választás előtt pár nappal megérkezett hozzánk a kedves és szerény Mezei Ernő Pestről, csaknem incognito. Választás előtti nap pedig előleges értesítés után Verhovay Gyula, mindkettő az „Egyetértés és Magyar újság“ elsőrendű munkatársa.

Valóságos üneppé tette napjainkat e két bálványozott férfiú. Verhovay Gyulának fogadtatására 10 fogat ment ki az indóházhoz zászlókkal ékesítve, s férfias lelkesedéssel lett beszállítva Baruch Arnold polgártársunk házához, ki szives volt kényelmes lakába vendége kül fogadni tisztelt vendégeinket.

É két szeretetre méltó ifjú barczosa az

ellenzéknek, egymásnak tökéletes ellentéte Mezei Ernő maga a megtestesült szerénység és szivjóság, párosulva fennen szárnyaló lélek kel s ifjú évei daczára oly mély belátással politikai viszonyok közé, mely a politikai küz delmekben megőszült homloknak is érdemére válnék.

Lehetetlen őt első látásra meg nem sze retni, s vele együtt nem érezni 1

Verhovay Gyula ellenben maga a meg testesült életvidorság, élénk, izgékony, maga viselete első tekintetre mutatja, hogy figyel mét semmi nem kerüli el, ajkain őrök humor, szemeiben vidám és szelíd mosoly, mely él- czeinek pajzán élét ellensúlyozza. Szónoklatai ban meglepő érettség, ellenállhatlan varázs rejlik, mely nem a szónoki fogások csalékony virágai, hanem az igazság meleg átérzése és visszatükrözése által hat; s kiemelkedik különösen azon világos1 érvelés által, mely magyar szónokok között leginkább Kossuthban culminált. Innen lett elnevezve napjainkban „kis Kossuthnak“.

E két jeles vendégünk megérkeztének hire, villámgyorsasággal járta be városunkat, s már a másik órában mindenki kérdezte, ho lehet meglátni őket ?

A fellelkesült polgárság estére fáklyás

tást, s négy szavazótok könnt maradt; éB még azt is mondja, hogy a kitűzött zár óra elteltével, egy ellenzékit megszavaztatott.

Ez épen megfordítva áll. Választási elnök a határidőt megtartott* pontosan, s midőn ezt kijelenté, épen akkor szállt le kocsijáról 6 ellenzéki szavazó, de azt a négy szabadelvűt nem láttuk sehol.

Ezekből áll a nyílt, a felderített igazság I Nem aknázzuk ki ez alkalommal a tények halmazát egészen, adandó alkalommal, ha még szükségét látjuk, többeket is előadunk.

A melyek a „Sz. L.“-ban vádakként kenetnek az ellenzékre, mindazokat magok követték el. Mindazok rágalmak, általánosságban hangoztatva. Mindazokat be kell bizonyítani.

Hallgatni akartunk mindezen dolgok felől, szemünk előtt tartva mindenek felett városunk jó békéjét, — azonban ki lettünk hiva a legélesebben. S igy szent kötelességünk lett, lerázni magunkról a sarat és piszkot, melyet ellenfeleink szórtak reánk.

A Vidliczkay képviselő urra kent alaptalan vádokra, alábbi czikkünkben felelünk,

A mi a választás megsemmisítésének- kérését illeti: ezen körülmény nem csüggeszt el bennünket még akkor se, ha mit fel nem tehetünk, a választás valóban megsemmisittet- nék is; mert mi uraim nem pénzért, nem az I étel és ital pillanatnyi élvéért, hanem az igazságért, a meggyőződés szent utaiért lelkesülünk,' az Ilyen lelkesedés pedig kitartó szokott »Termit

Valamint most nem voltunk elbizakodva, 'úgy nem fognánk elbizakodottak lenni akkor sem, ha ismét szavazni kellene mennünk. Igaz, bogy kissé jobban és szilárdabban tömörülve, I de mindenkor nyugodt lelkiismerettel és felemelt fővel mennénk e szent politikai jogunkat gyakorolni, melytől még az sem tántori- ! tana el bennünket, hogy a szenvedélyek ily ' szántszándékos felkorbácsolása által, egy pár I hónapra ismét fel lenne izgatva e város fiaiban ' a testvéri béke és egyetértés.

Ennyi feleletül e tekintetben s ez idő szerint, a „Sz. L.* szabadelvű matadorjának.

Közjogi ellenzéki.

I

j KÖZÜGYEK.

» J

„Az iskolai takarékpénztárakról.“

■ • (Kenessey Kálmán felolvasása a nemzetgazdasági egyesületben.)

■ (Folytatás.)

1 Bizonyára szükséges, hogy az legyen leg■ főbb czélunk, ha vegetálni nem, hanem élni

menetet rendezett, részben vendégei, részben Vidliczkay József tiszteletére.

■ Színház végeztével beláthatatlan sokaság vonult fáklyák fényénél zeneszó mellett Ba- , ruch Arnold ur házához, hol K. J. üdvözölte a kedves vendégeket, erre Verhovay Gyula J felelt, melegen, elragadólag válaszolt, azután' a nők nyújtottak át koszorúkat s virágbokrétákat a lelkeshonfiaknak.

Majd megindult a menet beláthatatlan] hosszú sorban, eget verő lelkesedés közt. Végig a n.-kállóiutczán Vidliczkay ur házához,- hol az elnök röviden üdvözölte Vidliczkay Jó-1 zsefet, mire Vidliczkay megható beszédet tar-1 tott. A lelkesült közönség, szűnni nem akaró] éljenei után Verhovay és Mezei Ernő nevei! lettek hangoztatva.

1 j Verhovay Gyula igaz honfiúi érzelemtől sugalmazott gyönyörű és elragadó beszéde után a menet ismét visszatért.

Ezzel véget ért a jul. 7-iki ünnepély.- Jul. 8-án reggel a szabadelvű, kitünőleg szervezett párt elég jókor kocsikon jelent meg a városban és sorakozott mintegy 300 ember a nagyvendéglő körül.

Az ellenzék a csizmadiaszin előtt gyűlt össze, s száma mintegy 200-at mutatott. Zeneszó és zászló kíséretében ekkor, több felé emberek küldettek ki fogadni a tanyáról jövőket,

midőn ezek beérkeztek, a párt helyet foglalt a városháza előtt, közelebb vonult a „szabadelvű kormánypárt“ is, s a ki igy látta a két .pártot, előre is bevallotta, hogy erős lesz a küzdelem.

Az ellenzék között megjelent pesti vendégek közkérésre remek szónoklatokat tartottak, ugyancsak tótnyelven igen találólag beszélt Zómborszky Mihály földész.

A választási elnök kijelentvén, hogy két egyén van ajánlva képviselőségre, a törvény utasítása szerint sorsot húzott, s a Vécseire szavazók rendeltettek be sorshúzás szerint először szavazásra.

A kormánypártiak 8 órától fél egyre szavaztak le 327-en, erre az ellenzék hivatott szavazni.. ;

Sajátságos, hogy bár a párt nagy részben ebédelni szétoszolva, igen csekély számot mutatott ; mégis oly lelkesedéssel ment sza- vazni, mintha biztos tudatával bírt volna t győzelemnek.

S épen ez. volt a feltűnő különbség amott & kormánypártban oly nyommasztó han gúlát uralkodott,, daczára a szesz erejének é a tántorgó részegségnek, melybe ugyancsa belefolyta lelkiismeretét egy két lelkét eladói nyomorult.

Pontban 1 órakor kezdé meg az J-g