Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-05 / 49. szám
kök: Földváry Albert és Szathmáry Mihály. Főjegyző Mikár ZBÍgmood. Később az orsz. hon- védgyülésen résztvettek közül mintegy 40-en a Hungáriában lakomára gyűltek össze. A fel- köszöntések sorát Gáspár András nyitotta meg éltetve a királyt, királynét és a trónörököst. A további felkőszöntésekben éltették Várady Gábort, Ivánka Imrét, Kossuth Lajost és másokat. A kedélyes hangulatban folyt lakoma 5 órakor ért véget. Háztartás. (1) Soda. Figyelmeztetjük gazdasszonyáinkat a szénsav nátronnak (soda) a háztartás- báni előnyös alkalmazására. Hogy a tej meg- savanyodása elkerültessék, egy liter tejhez egy kávéskanálnyi szénsavas nátront kell keverni. A megsavanyodott főzelék vagy leves ismét élvezhetővé válik, ha azt a szénsav nátronnál újra felmelegitik. Az avas vajat vagy avas zsirt ismét teljesen használhatóvá lehet tenni, hogy ha mindkettő többször kimosatik oly vizben, melyben egy evő kanálnyi szénsavas natron lett felolvasztva. Ha hüvelyes növények hosszabb főzés után sem akarnak megpuhulni, akkor ismét csak szénsavas nátront kell azokhoz vegyíteni, hogy azok nehány perez alatt hüvelyeiktől elváljanak. Ha végre azon vízhez, melyben kávét vagy theát akarunk főzni, szénsavas nátront vegyitünk, mindkettő erősebb és jobb lesz. Angliában sokfélekép használják a szénsavas nátront, a gyakran kellemetlen izü élesztő helyett is, mindenféle sütemény készítésénél. KÖZÜGYEK. Szabolcsmegye bizottmányi gyülóster- méből. Nov. 30. decz. 1. Már megérkezésünk alkalmával feltűnt, hogy a gyűlést hirdető fekete táblára nem volt a gyűlés kezdetének idejét pontosan meghatározó óra, mint máskor, kiírva. Nézetünk szerint helyesen, legalább nem nyughatatlan- kodott a közönség, s nem lettek az órások összeteremtettézve, a miért oly különböző for- gásu időmérőket készítenek. Az alispáni időszaki jelentés, mint mindig, úgy most is dicséretes szorgalommal volt összeállítva és a jelentést volt oka a gyűlésnek örvendetes tudomásul venni már csak annyiban is, mert az emberi egészség a megyében igen csekély csorbát szenvedett, a marhaállomány sem volt kitétetve semmi kóros járványoknak, a közrend és vagyonbiztonság sem volt megtámadva. £ jelentésből értesültünk arról is, hogy az Összes adóhátrány megyénkben ez időszerint 731,213 frt 4% kr. — A terjedelmes jelentésnek csak egy pontja kívánt sürgős intézkedést, úgy mint a kataszteri bizottság némely lemondott, rendes és póttagjainak kiegészítése, melyre való nézve Bónis Barnabás alispán megbizatott, hogy a szolgabirákkal egyetértőleg még a gyűlés folyama alatt a lemondottak helyett újakat hozzon javaslatba. Az alispáni jelentés végeztével Kauzsay Károly és Gencsy Károly kérik egy általok a legújabb közigazgatási törvényjavaslat ellen beadandó indítvány tárgyalásának a holnapi napra leendő kitűzését a statútumok értelmében, mely indítvány tárgyalása a következő napra kitüzetvén, a gyűlés napirendre tért. Következett először is az üresedésben levő 1-sö aljegyzői állomás választás utjáni betöltése. A candidationalis bizottság megalakittat- ván, nehány perezre az ülés fölfüggesztetett, majd a küldöttség a gyülésterembe lépvén, főispán ur ő méltósága Miklós Lászlót és Böszörményi Kornélt candidalta. Eredmény az lett, hogy Miklós László 99, Böszörményi 24 szavazatot kapott, minélfogva Miklós László kulcs benne volt, kívülről kinyitottam az ajtót, és semmit egyebet nem tudtam benne felfedezni, mint nehány darab öltönyt." Ez embert nem tudtam reá venni többet, hogy abban a szobában aludjék. S ugyancsak magammal történt, ugyan azon szobában; fáradtan tértem haza vadászatból, alig vártam, — hogy lefeküdhessem. Valamit vacsoráltam, s hogy azzal a kisértő szellemmel találkozhassam, ismét a kérdéses szobában vettettem meg ágyamat. Csakhamar elaludtam; nem igen tarthatott álmom tovább egy félóránál, ez álom is igen nyugtalan volt, midőn fölébredtem; s íme az északi ablak felől egy sötét tömör tömeg szállt egyenesen felém, s egyenesen mellemre szállt, mellemen igen nehéz nyomást éreztem, sokáig erőlködtem, hogy szabaduljak e tehertől, de híjába, végre meggyujtottam a gyertyát, s a gyertya fénynél láttam e sötét ködszerü tömeget távozni a zárt ablakon keresztül, látni lehetett, midőn az üvegnek emberi szemektől nem látható likacsai kitágultak, és tova lebbent e megfejthetetlen tömeg." ' Ez elbeszélést első pillanatban rengeteg hahota követte, majd ennek lecsilapodtával egyik egy, másik másféle képen igyekezett megfejteni e sajátságos esetet. A legvalószínűbb megfejtés az lett, melyben mindnyájan megnyugodtunk, hogy mind ez nem egyébb volt egy káprázatos álomnál, minő nem egy emberrel történt már, sőt vannak 55 szótöbbséggel elválasztott 1-ső aljegyzőül kijelentetett. A Vidovich Ferencz képviselővé lett elválasztása következtében megürült szolgabirói állomásra Erdőhegyi Barna megyei alszámvevő választatott el 35 szavazattöbbséggel Péchy Pál 41 szavazata ellenében. E nap határozatai között városunkra nézve érdekes határozat volt még az, mely- szerint a miniszteri leirat szerint a mértékhitelesítő hivatal Nyíregyházára áttétetni elrendeltetett. A decz. 1-jén tartott folytatólagos gyűlésnek legnevezetesebb tárgyát bizonynyal azon indítvány tárgyalása képezé, melyet Kauzsay Károly és Gencsy Károly urak tettek a gyűlés zöld asztalára a legújabb közigazgatási törvényjavaslat ellen. — Indítványozók egyike, Kauzsay higgadtan, de meggyőző érveléssel védte az indítványt majd egy félóráig tartott beszédében, nemcsak a törvényjavaslat alkotmányellenes szellemét, centralisatiora s büroc- ratiára vezető intentióit mutatta ki, hanem felfejtette egyes intézkedéseinek is hibáit, hiányait. Jeles parlamentáris beszédjét közben helyeslő nyilatkozatok szakiták meg, végül pedig köztetszés és éljenzés követte. — Utána Nagy János több tűzzel és oratori frázissal, de kevesebb érvvel szólt előbbinél, mert hiszen az előtte elmondott jeles beszéd az érveket majd mind kimerítette. Szavai különben szintén hatást idéztek elő. Az indítvány ellen egyetlen férfiú emelt szól, ki több bátorsággal mint figyelembevehető igazsággal védte tarthatatlan álláspontját, — A más nézetben levők, beszédét, melyben Kauzsay Károly szavait roszul értette s félremagyarázta, — illő nyugalommal hallgatták végig. Fellépésétől nem tagadhatjuk meg a bátorságot és határozottságot, mivel bár tudta azt, hogy beszéde ellenszenvvel találkozik, mégis szót emelt. Beszédének neheztelt tétele jelesül az volt, melyszerint Kauzsay szavaiból azt vélte kiolvasni, mintha ő a kinevezett hivatalnokokat gyanúsította volna, holott Kauzsay higgadtan csak annyit jegyzett meg, hogy a kormány kezében van a jutalom és előléptetés, mig a választott tagok csak egyedül a belső jutalomra vannak utalva. Pethőnek, félremagyarázott szavait ismételve, elsőben Kauzsay nemes tűzzel, azután Kállay János érveléssel, — László Alajos bizonyos szenvedélylyel felelt, javaslatba hozván, hogy országgyűlési képviselőink is tájékoztassanak e dologban, ezen javaslat azonban a fenálló törvényes viszonyokkal összeegyeztethető nem lévén, — elejtetett. A felirat elkészítésével megyei főjegyzőnk megbizatott s tárgyalására a decz. 2-ki gyűlés tűzetett ki. Egyéb tárgyakról és a feliratról jövő számunkban. Törökországi levelek. Társadalmi tanulmányok a magyar életből. Madtsar Ben Mohamed kedves barátomnak Stambulban. Vége. így okoskodtam én, mikor megegylete- sedtem, hanem a „dr“ urak a bódéval schack- mattot adtak minden okoskodásomnak. Nevezetesen egy úri ember elkiáltotta magát Pesten: „Czivilizált“ emberek. Abban a nagy Angolországban a mi fénylik, az mind arany, a mi nem fénylik, az mind ezüst, hol vereshasu agios bankók nem teremnek, vannak már e század elejétől életmentési-egyletek, s tagjai 75 év alatt 25—28 ezer embert mentettek meg a vizbefulástól. Mivel ott a kikötőkben annyi ember él és mozog, mint nálunk egy városban, természetes, hogy ennyi ember közül sok a vízbe hullhat, s ha ki nem fogják, sokszor életét vesztheti. Újabb időben már bódét is építettek, hol a vizbeesteket, ha kifoghatják, ápolják s életmentesitik. Belgiumban pedig még nagyobb mértékben oly kimeriiltségi állapotok, midőn a való- éB az álomképek egymásba folynak, úgy, hogy az elválasztó vonalt a kettő között meghatározni csaknem lehetetlen. És ez igen valószínűnek tűnt fel már annyival is inkább, mivel az illető maga beismerte, hogy a vadászatból kimerültén tért haza, s a kimerült testben a lélek káprázatos munkálkodását még fokozta előre a tudat, hogy egy oly szobában fekszik, mely kisértetek rósz hírében áll. Azonban barátunk nem hagyta magát zavartatni, bár a materialista gunyjának szolgált élcztáblájául, erősen állitván, hogy ehez hasonló dolgokat máskor is tapasztalt ugyanazon épületben, még pedig tökéletes éber állapotban. . „Egy időben“ — mondá — minden 9—10 órától estve sajátságos zengést tapasztalt az épületben, koronkénti ropogástól meg- szakittatva, hasonló volt a zengés egy ezüst- húr hangjához, s bármit követett el ezen hangnak kifürkészésére, azt soha fel nem fedezhette. Gyertyával kezében járt egyik szobából a másikba, vagy ki az udvarra, menői a hangot hallá ő és mások is, és soha nyomára nem akadhatott." A materialistát annyira mulattatták a „babonás lelkek ezen rémhistóriái,“ mint ő nevezé, hogy alig birt kedvével, az elbeszélések közben hahotákra fakadt, s nem győzte eléggé ostromolni a gúny fegyverével azokat, ki van fejtve az életmentesités eszméje. Ott már nemcsak bódékat épített az életmente- sitő-egylet a vizbehullott emberek számára, hanem életmentő csőnakázásokat is rendez; most pedig legközelebbi időben a maga elnökét, egy kiszolgált hadügyminisztert, mint a belga katonaság képviselőjét utaztatja a különböző országok népeihez, közhatóságaihoz, jótékonysági életmentesitési egyleteihez, emberbarátokhoz, katonákhoz, bankárokhoz, s az összes emberiséghez, hogy az általa 1876-dik évben Brüsselben megtartandó életmentési cong- ressusra minél nagyobb számmal jelenjenek meg; hol mindennemű életmentési segédeszközök, u. m. hosszú lélegző csövek, légzsákok, klistélyek, gyapot légszűrők, bódék, a világ minden részéből ki fognak állíttatni. így a „dra urak. Az emberszerető hagyügyminiszter Re- nard Pesten is megjelent felhívni a magyarokat az életmentési congressusbani részvételre; s mivel Magyarországon még életmentési-egyletek sincsenek, a tudós „dru urak hirtelenében akartak alakítani, bogy legalább egy bódét építsenek, s azzal a congressuson megjelenhessenek. Látod-e. barátom, mily paradokszon a világ. Ennek az életmentő congressusnak igazgatói jobbára mind bankárok, kik miután az embereket gyakran jégre vezették, most se- gitnek a vízbe esteket szárazra emelni; meg katonák, kiket a gyarló emberek a félre ismert népjog nevében ember mészárlási joggal ruháztak fel; mintha a népek peresügyeiket békebiróságok utján nem intézhetnék el épen úgy, mint az egyes emberek egymás ellen támasztott követeléseiket. Mégis mozog a föld. Még nem régi időben is az emberek a földbirtok feletti peresügyekben a törvény mellett s annak ellenére is kis hatalmi harezot folytattak egymás közt; mai időben már az apróbb államok is, mint Svájcz és Belgium a törvény oltalma alá vonták magokat, s kardjaikból dohányvágót csináltattak. Majd megtanulnak idővel a nagyobb államok is a magok káraikon; s akkor a janicserek és kozákok lesznek életmentők, mint Renárd a belga hadügyminiszter. Különben még az ideig egyet kell a világnak fordulnia a másik oldalára, azon az oldalon is aludni egy darab ideig, mennyiben igaz, hogy a belgák gondolkozás módja megváltozott, a kardból dohányvágót csináltattak, s lettek életmentesitők ; de a papok meg, kik ez ideig a békeapostoloknak hirdették magokat, felmondtak a lelkek szabaditásával, s lettek a háború janicserei. Tehát az emberben mindig marad egy adag az állatból; s ha az embert vakarják, az állat kimutatja belőle foga fehérít. Én már nem csodálkozom többé semmin a világon. Mikor itt Magyarországon az országos ügyek sehogy sem akartak rendes kerékvágásba jönni, minden ember azt kiabálta: „változtassuk meg gondolatainkat,“ akkor nagyon csodálkoztam, hogy változtatják meg ezek az emberek gondolkozásaikat, mikor az nem oly könnyű munka, mint egy köpönyeget kifordítani? mikor már az embereknek benőtt a fejüklágya; már nem csodálkozom többé semmin, még azon se, ha a nap nyűgöt felől jönne fel egy reggelen. Mégis tagadják az emberek a csodákat t Most tehát Magyarországon foly az agi- tátió, az életmentés philantrop agitatiója. Pesten ezelőtt nehány évvel nehány ur verseny csónakokat épittete, — talán előre látták a nagyszerű philantrop eseményeket, melyek most bekövetkeztek, mivel a nagy események árnyékai előre meglátszanak a levegőben; hanem ezen urak megunván itthon a bakokat lövöldözni, elmentek Afrikába oroszlán és tigris vadászatra. Hanem a csónokokat itthon hagyták egy philantrop vezérlete alá, ki spanyol köpönyegbe burkolva, kezében lant és evezővel, ajkán sajkás dallal, evez hóldvilágos éjeken les-fej Buda-Pest mentében. Mivel Pesten a fényűzés, kártya, a kis és nagy lotto stb. sok embert életunottá telük a felvilágosult XIX-ik században nem szé- gyelnek ilyen históriákat elbeszélni. Az eső szakadt, a szél futt, meg-meg- zörrenté koronként az ajtót és ablakot, az elbeszélt rémhistóriák alatt nem egyszer futott végig a hideg borzadály a társaság egy némelyik tagjának hátán. „ügy úgy“ — folytatá tovább rémtörténeteit földbirtokos barátunk — felsőbb gym- nasialista koromban Eperjesen „megcsakliztam“ (diákkifejezés!) egy debreczeni tanulótársamtól egy órát, melyről ő azt állította, hogy az a régi hires professoré Hatvanié volt. — Az igaz, hogy sajátságos kis óra is volt az, alig volt nagyobb, mint egy ujabbkori 2 garasos, a legegyszerűbb szerkezettel birt, alig volt benne 3 kerék, és ez óra ennek daczára igen jól járt. Az a különös sajátsága volt, hogy minden éjjel 11 órakor elkezdett zakatolni, és ez pontban 12 óráig tartott. Nekem nagyon megtetszett ez ördöngös szerkezetű óra, s barátomnak egy finom szerkezetű anker órát adtam érte, ki nem is restelte megváltani, hogy azért ad túl rajta, hogy fél tőle éjszaka. Sok mulatságom volt ezzel az órával, mig egyszer egy éjjel, saját kezeimmel zártam be a szobaajtaját s lefeküdtem, az órát ágyam mellett lévő éjeli szekrényemre tettem szokás szerint. Álom nem jött szememre sokáig, hallgattam a szélzugását, mely épen úgy tombolt, zúgott, épen úgy rázta az ablakot mint most, azon különbséggel, hogy a viharzugása közé szén, kik mivel a nagyot játszás s munka nem akarás miatt szárazra jutottak, az élet színjátékénak végső jelenetét szeretik a Duna habjai között lejátszani, a troubadurnak kötelessége ezeket a játéktól visszariasztani. Hanem munkájának nem nagy eredménye van, -mivel az életunott emberek gyakran azért, hogy a mama fényüzési hajlamának, a kártyának, a lottó és pálinkásüveg ingereinek engedtek, golyó, méreg és kötéláltali halálra ítélik magokat. Különös természete van az embernek. A törvényhozó termek, melyeknek jelvénye ez ideig a bakó, a golyó, kötél, s a kínzó eszközök ezer neme volt, most lerakják ezeket a jelvényeket s a halál büntetéseket eltörölni igyekeznek; az ember pedig nem tudja azokat a társadalomból kiküszöbölni. Élettévedéseiért magát halálra Ítéli, s azt magán irgalom és kegyelem nélkül végrehajtja. Ez a ferde állapot nem is fog az ideig megszűnni, mig az ember vissza nem tér a természethez, s magának, szokásainak ura lenni nem igyekezik. A pesti lapok majd mindennap hoznak ily szerencsétlen egyének haláláról tudósításokat. — Pest e tekintetben világváros, — s a „dr“ urak bódéjokkal ezen a szerencsétlen társadalmi bajon akarnak, mint életmentők segíteni. Én gondoltam magamban: ne troubadurt adjatok oh „dr“ urak a társadalomnak, sem bódét a selyem uszályos, kártyás, lottós világnak; hanem elveket, élni való észt. Tanítsátok meg munkára, mértékletességre s takarékosságra, hogy elégedetté s boldoggá tegyétek; mert igy csak az okozatot kergetitek, az ok mindég megmarad. — Hanem én a földönjáró tehetségeimmel nem merem magamat a bódés urak fentjáró tehetségeikkel összemérni s hallgatok. A toborzás foly, hogy a congressusra minél több életraentesitő tagok jelenjenek meg. Az „Életmentés s Egészség“ czimü lap agitál mellette hatalmasan. A congressusra menetelnek kettős haszna lesz, 1-ször annak részvényesei — egy részvény 100 frt — megösmerkednek Brüsselben az életmentés elveivel, segédeszközeivel s itthon meghonosítják azokat úgy, hogy az „életmentést“ nemcsak a bódé fogja képviselni. Azoknak az uraknak részükre, kik felől a lapokban gyakran olvashatunk, hogy a ke- zök alá bízott pénzeket eltékozoíják, igy nemcsak az életet, hanem a becsületet is a habok közé temetik, vagy ki örökségét el piekdá- mázza, kibálozza, bársonyszoknyázza, hoznak egy felelős köcsög kalapot, mely „takarék- pénztári köcsög kalap“ nevet visel; melyben több fiókok lesznek, külön az ezüst, az arany s a bankjegy részére, melyet csak a földhöz kell vágni, azonnal ontani fogja a pénzt. Azoknak az iparosoknak, kik ép kéz lábbal koldulnak, a közönséges vászon tarisznya helyett — mivel az illetlen,1 hogy kaputos s nadrágos emberek közönséges koldus tarisznyával menjenek kéregetni, — hoznak „modern által vetőt,“ mely a kabáthoz jobban illik. A révekbe hoznak hosszú kaucsuk csöveket, s minden révésznek s általkelő részeg egyéneknek az egyik végét a szájokba erősitik, mig a másik vége a szárazon marad; hogy ha a vizbe hullanak is, békésen, veszély nélkül kialhassák magokat. A ki pedig magára vagy ökrére képes a fát levágni, hoznak életmentő fejszéket. Az elhullott állati hulla büzhödtsége ellen hoznak életmentési páczot, mely mind a szagot, mind a fekély mérgét elöli. Hoznak népnevelési pálezákat is a tanító urak részére, még pedig bőven, hogy azoknak az iskola tanácsos uraknak is jusson belőle, kik az iskolákban a páleza fentartása mellett harczolnak, A második haszon lesz, hogy az emberek fel fognak ébredni, megtanulják, hogy az ember még az adók lefizetésével s korteskedésével nem tett eleget minden honfiúi kötelességeknek. Szerencsés utat t. congressus urak! Én egy-két öreg mennydörgés is vegyült. Egyszer 11 óra után elkezd rendes szokás szerént az én órám zakatolni. Egyszer csak a szél szárnya végig söpör a szobán, a gyertya elalszik. Én felugróm, az ablakot nyitva találom; majd meggyujtom a gyertyát hirtelen, bezáróan az ablakot, nézem az órát! Nincs sehol, néztem a földön, az ágy alatt, tűvé tettem az egész szobában mindent, és én azóta nem láttam a „Hatvani óráját,“ — megjegyzendő, hogy a ház emeletes volt. Óriási hahota tört ki e rémhistória elbeszélése után, azonban a nevetés torkán akadt az asztal körül ülő társaság minden tagjának. Alig csapot fel ugyanis a harsány nevetés, a nehézkes eperfa asztal közepére égy olyan nagyot ütött egy láthatatlan hatalom, hogy a nehéz bronzlámpa egy hüvelyknyire felpattant az asztalról. Mindnyájan a materialistának arczára tekintettünk, melyen halál sáppadtság ömlött el, s rettenve ugrott vissza az asztaltól, Az első meglepetés után a szokatlan hang oka után kezdettünk nyomozni. Az asztalon semmi repedés nem látszott, és e sajátságos tünemény pka máig is megfejthetlen lett előttünk. A materialista nem szólott többet! Mi pedig tréfásan kiáltottunk fel: „Ne háborgassátok a jó öreg Hatvanit 1“
