Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-05 / 49. szám

ugyan kételkedem, hogy az önök utazása több haszonnal járjon, mint a mesebeli gulyáé.

Az életmentési eszme tehát bele van dobva a magyar társas élet Tengerébe, már magasra veti hullámait, egy felöl a pest* jf®“ badur ijeszti barátás kalapjával az életunt világot; más részről a congressus részvényesei verik nagyban a készülőt. A belga- gy lesz a fő egylet, ezek lesznek a -.fiék -egylet, mert a magyar nagyon szereti a „nöK nevet

A pesti kiáltásra neki hevu egy vidéki lap, elkiáltja magát: „Tisztelt hallgatók! a mi folyónk is évenként több ember áldozatot igényel, 1 bizony igényel az, hanem « korcsma, a kohlera, döghus, jégjáró stb. még többet épitsünk folyónk mentében egy^ bódét, hol a vízből kifogottak ápoltassanak. A világ kezd megbódésodni. Most a bódédivat jött be külf^ld^Téhát már a vidéken is lesz bódégyülés; s mivel én is életmentési-egylet tag vagyok, abban részt vennem nekem is kötelességem.

Értsd meg már most a czivilizáczió eszme járását, ha tudod. Ez kívánja, hogy inged legyen továbbra is szennyes; vagy ha inged nincs, úgy is maradhat; legyen továbbra is fényűző, életunott nép, legyen részeges életű s felelőség nélküli révész, életveszélyes csónak, kötelességét nem ösmerő községi elöljáró, révbirtokos; legyén két annyi korcsma, mint iskola; s a mennyi iskola van, annak nagy részében se legyen értelmes tanitás, sem felelősség; a korcsmákban legyen vasárnap annyi nép, mint templomban; hétköznap annyi, mint, a mezőben; ne legyen értelmes huslátó, dög-vizsgáló, járvány-mentő; ne legyenek értelmes községek, melyek a törvények végrehajtásában a sarkpontok; ne legyen értelmes társadalom, ne legyenek életmentesitő tagok sem; maradjon az ok, mely az életmentést a társadalomban szükségessé teszi, legyen Pesten egy Uoubadur, legyen egy fő életmentési- egylet Brüsselben, ezek legyenek fiók-egylet, hosszú kaucsuk csővel, .életmentő köcsöggel, modern kőidus tarisznyával, különösen pedig egy bó éval, á-la London vagy Brüssel. Ez a bódé lesz aztán a czifra szemkápráztató felsőruha, mely a szennyesinget be fogja fedezni

Látod ugy-e, hogy közönséges észjárású embernek nem is lehetett volna azt kitalálni hogy egy bódéval az ember leróvhatja a társadalom iránti társas állati kötelességeit ? Csodás egy lény ez a czivilizáczió. Erezve a maga fenséges voltát, büszkén, emelt fővel jár, ha néz, nem néz a földre, ha nem mindég maga felett néz el; ugyan azért magát nem is láthatja. Vagy a távolba tekint, hol a szé pet, nagyot felfedezni igyekezik, mint a brüs- seli bódét. Az egekre tör, mint egy gigás; lassú méltósággal énekli mint egy dalárda tag „Felemelő kádár szemeit az égre“ azaz hogy a brüsseli egylet után ő a refraint' fújja, mint „fiók“, égre és kádár. Oh Jussuf! Én eleget tűnődöm, mint lesz megoldva a bódé kérdéssel az életmentesités ügye? hogy ha Angliában 25—28 ezer embert megmentett e század elejétől nem a bódé, hanem az ember; s mivel Pésten magában meglehet ugyan annyi év alatt ugyan annyi embert menteni, az országban pedig 75 év alatt ha a pálinka, járványok, fékélyes hús a munka, mértékletesség, takarékosság s népnevelés ügye rendeztetni fog, meglehet 25—28-szor tizezeret — ez nem sok számítsd össze — a mindenféle ki- és beállástól szabadítani, hogy fogja ezen nagy feladatot itt Magyarországon a bódé ember nélkül megoldani?

Tűnődöm a bódé kérdés megoldása felett. Leteszik e a folyó mentében talán Titelnél, vagy a vaskapunál a folyó partjára; bele zárnak egy orvost, a melyiknek ökölnyi pápaszeme rőfös kalapja, arany vagy ezüst gombos botja van, hogy beyárja mig az egész országban i mindenféle ki- és befultak kivettetnek mellé i partra. A bódé pedig elláttatik a szent inkvi zitió raktárában található, mindennemű eszkö zökkel, melyekkel fogja életre költeni az orvos az érkezőt. Vagy építik a bódét a Bellerop hon mintájára, lesz félig ember, félig ló, s : viz mentében villanysebességgel fog szárnyalni?

Vagy kihirdetik a nép közt, ha valaki ki vagy be akar fűlni, a bódé hivatalnál az eseményt egy héttel előre tartozik bejelenteni; kitűzve pontosan napot s órát, hogy a szerint lehessen intézkedni I Vagy pedig a korcsma, igy ápoló hely nem is anyira szükséges, mint ember; a bódét üveg alá teszik, mint az ismeretes sült malaczot s az idegeneknek mint a czivilizáczió jelvényét mutogatni fogják? Vagy pedig mausoleum gyanánt fogják használni, minden erkölcsi és fizikailag be- és ki- fultakat, a bódé alá fognak temetni, hogy legyen az nemzeti Parnassus hegy, hova a „dr“ urak és költők fognak zarándokolni, az Apolló berke, vagy Parnassus hegye helyett. Na az lesz ám a nevezetes hegy a világon. A mely embernek Pegazusa arra fellovaltában lekonyult fülekkel s farkkal bir felmenni, s neki nem tüzesedik, már az csakugyan nyúzni való pára s kár neki az abrak.

Mivel pedig egy bódéval az ember nem csak honfiúi kötelességét leróvhatja, hanem az ember a czivilizált népek sorába is lép, legközelebbi alkalommal küldök neked egy ’ elhagyatott sóház melletti bódét. Tétesd ki a kikötőbe, tégy reá egy három lófarku zászlót, hadd

hirdesse a rágalmazó világnak ezt, hogy: „a czivilizáczió zászlója, a Bosporus partjain is leng.“

Dharádzs.

ÚJDONSÁGOK.

= Kérjük és figyelmeztetjük az előfizetési és hirdetési hátrányban levőket, látrányaiknak minél előbb Vitéz Mihály pénztárnokhoz leendő juttatására, lakik Kemecsén, posta helyben.

<§i> Karácsonyi és újévi ajándékok hirdetésére felajánljuk 500 példányon felül széttáró lapunk hirdetési rovatát jutányos áron. Mire az illető kereskedőket ezennel figyelmeztetjük.

= Nyilatkozat. Mindazon hirekkel szemjen, melyek engemet tarpai lelkészszé megválasztottnak mondanak, kijelentem, hogy én erről semmit sem tudok, sőt mint mellékesen értesültem, a választás még csak valamikor a jövő évben fog megejtetni Lukács Ödön, ef. lelkész.

(!) Itt van deczember borzas szakáiéval! Folyó hó 30-án Yiradóra térdig érő hó esett, mely városunkban az utat majd nem járhat- lanná tévé 1 A sáros földre hullott nagy menyi- ségü hó,. aggodalomba ejté a gazdákat, s félnek, hogy ha olvadás nem lesz, a vetés ki fog pállani.

(=) A megyei ügyek iránt tapasztalt közönyösség megszüntetése érdekében küldött miniszteri leirat értelménél fogva kinevezett küldöttség a legközelebbi gyűlésre benyújtotta véleményes javaslatát, mely szerint az összes bizottság 8 részre lenne felosztandó, s minden nyolczadrész felváltva moraliter lenne kötelezendő a gyülésekeni megjelenésre, még pedig Ugy — hogy, ki a gyűlésen meg nem jelen, bizottsági tagságát elvesztené, és három évig választható sem lenne. A küldöttség véleménye elfogadtatott s a minisztérium elé leendő fel- terjesztése elhatároztatott.

(—) Lapunk 47 számában az apagyi adó executióra vonatkozó újdonságban a „katonai“ szó, mint a mely puszta toll hibának veendő, kihagyandó, s egyszerűen „adó execu- tiónak“ olvasandó.

** A legközelebbi megyebizottsági gyűlésen, melyről lapunk eredeti tudósítást hoz, 1-ső aljegyzőül Miklós László, szolgabiróul a kisvárdai járásba Erdőhegyi Barna választatott meg. Az Erdőhegyi megválasztatása által megürült számvevői állásra főispán ur tör vényadta jogánál fogva Morvay Ignáczot helyet- tesité, a választás jövő gyűlésre tűzetvén ki.

(!) A csegei gyógytár felállítását a magas minisztérium megengedvén, több mint bizonyos, hogy ez állomásra Kardos Géza okleveles gyógyszerész fog megválasztatni.

= Mint értesültünk, e napokban az uj- fehértói állomáshoz mintegy negyedórányira majdnem vasúti szerencsétlenség történt. — Ugyanis egy csomó szarvasmarha a féligmed- dig bekerített vágányra menvén, az érkező vonat által mintegy négy darab porrá zuzatott. A vonat, kicsibe múlt, hogy ki nem siklott a sínekről, az utasok a nagy zökkenésre rémült arczczal tekintének ki a coupék ablakain, azon ban szerencsére nagyobb baj nem történt. Nem lehet eléggé megrónunk egyrészről azon kö- nyelmüséget, mely a mai cselédségnek főjellemvonása, hogy oly kevéssé ügyelnek a rájok bízott tulajdonra, másrészről pedig az igazgatóságot azért, hogy oly czélnak épen meg nem felelő apró kerítéssel keritteti a vágányokat Ily balesetek alkalmával sokszor a vonalvezető is lelkiismeretlenül jár el, nem állitván meg a már nem is teljes gőzerővel robogó vonatot.

— Kálminczhelyi Antal anarcsi ref. lelkészt érzékeny csapás érte. E hó 22-én kisérte ki örök nyugalomra szeretett kis unokáját Sipos Antalt. Az alig egy éves korában elhalt kedves gyermek felett ifj. Bakó Károly gyulaházi ref. pap mondott egy megható be szédet. Lengjen örök béke a kis ártatlan sírja felett!

(1) A megyei alszómvevői állomásra többek között városunk szülötte Hvezda Pál is pályázni fog. A választás a februári köz' gyűlésen leend. Hvezda Pált, mint reális szak képzett egyént ismerjük.

(!1) Tiborszky és Parsch nemzeti ze nemükereskedésében legújabban megjelent „Die Flöt“ induló. Zongorára Faulwetter A.-tól.

Ára 60 kr.

— Tyúkot akart lopni nehány jómadár f. hó 23-án virradóm Gyulaháza községében egy zsidó padlásáról, a hívatlan vendégeket azonban észrevevén a szárnyashad, repdesni kezdett s fői is dönté a tolvajmécset, mitő’ aztán a szalmafödél tüzet kapott s daczára az esős időnek, félig le is égett.

— Ugy látszik, hogy az újév nem csak deficitben és mameluk sóhajban lesz gazdag, hanem a hírlapirodalom is szaporodik egy-két taggal. Megyénket illetőleg beszélik, hogy ja nuártól kezdve, humorisztikus lapot indít meg egy úriember, kit nem hangoltak le a párna és dunna hadjárat szomorú eseményei. Czimét és kiadója nevét eddig még a titok sötét fátyla födi.

— Az idei bor ugyancsak sokáig tisztul ha megyei borászaink nem csalódnak, kitűnő nedűre számithatunk. Bor tehát lesz, adott az Isten, csak azok az ismert úriemberek hagy nának már fel zaklatásaikkal, mert ily eljárás mellett, bizony-bizony azon vesszük észre ma gunkat, hogy — nincsen mire inni.

— Ritka jó hazafiról emlékezik egy vi déki lap. Az illető erdélyi lakos ugyanis az 1867-ik évtől fogva, minden évben megtoldta a rendes adóját egy osztrák krajczárral, most aztán türelmet vesztve csudálkozását fejezi ki a felett, hogy segélyezéseinek daczára, az évi számítás végén még mindég ott sötétlik az az

átkos deficit. Baj biz az, de ha már igy van mit tehetünk ellene.

— Egy a sok közül. Báró K. M. szenvedélyes vadász, ki napokig képes esőben, sárban lesni egy-egy karcsú őzre. A múlt hó végén gr, Z—i körösvölgyi erdejében, nagyszerű hajtóvadászatot tartottak, melyre a nemes báró is hivatalos volt. Vadászat után, a midőn már épen az estebédhez akarnak ülni, megjelenik a társaság előtt két fináncz, kérve mindenkitől vadászengedélyét. A báró zsebeibe nyúl, keresi mindenütt engedélyét, de nem találja, mivel még nem is jutott eszébe azt váltani. Izzad, bosznnkodik, félve a szégyentől. Ijjedtében egy vén tölgyfa mellé húzódik, remélve, hogy igy majd kikerüli a szaglászok figyelmét. Azonban óh balsors, egyike a finán- czoknak észre veszi és feléje közeledik. A társaság megvendéglője, gr. Z—i pár perczig gyönyörködik a báró zavarában, aztán reá kiált parancsoló hangon: „hé Jean! hozd ide csak a szekérről azokat a hideg sülteket, aztán lódulj s mond meg a komornoknak, hogy adja át azt a nehány üveget. A szegény báró örülvén a gróf leleményességén, sietett eleget tenni a parancsnak, a jágerek nem kis mulat- tatására. S ebben a kis történetben az a legérdekesebb, hogy — szórólszóra megtörtént

— Szabad a vásár! Gyulaházán már egy hete, hogy nem lehet marhahúst kapni, és pedig azért, mivel a zsidó metszőt lezárták Mi oknál fogva? kérdezi valamely kiváncsi olvasó. Nem egyébért, minthogy neje haldo kolván, levelet irt szombaton anyjának, mely ben kéri, hogyha gyermekét még látni akarja siessen mielőbb. Ezt megtudván Mózes fiai, lezáratták a szegény jámbort s már egy hete hogy nem látta a napvilágot 1 Szép, szép az a vallásszabadság, csakhogy igy tulságba vive nem hogy nem szép, de sőt büntetésre méltó

(—) Naiv felfogások. Elmegy X. faluban két komámasszony az orvoshoz, hogy tőle gyógyszert kérjenek betegeik számára. Kért aztán az egyik csuklás elleni labdacsot, s a másik sóhajtás ellen orvosságot. Persze a doktor épen ugy megakadt, mint hajdan egyik kollegája,! kitől ijedés ellen való gyógyszert tért a patiens, s midőn ettől kérdezte, hogy iát mitől ijedt meg, ezen választ nyerte, „én bizony attól, hogy a nyakamon a tél, aztán sem csizmám, sem bundám!“

| (—) Adóhajtó a dunnában! A közelebbi békés hadjáratban történt, — legalább igy- íallottuk előadatni, — hogy az adóhajtó egyelek közt egy dunnát is lefoglalt, s már el is akart vitetni egy pórnő házától. A pórnő azonban nem engedte kedves, és sok szép emlék- rel biró dunnáját, hanem ugyan huzgálta kifelé a dulló kezeiből, mig végre az érdemes dunna megsokalta a hosszas czibálást s roppl egy keserves jajkiáltással ketté szakadt, előidézvén egyszersmind azon mulatságos jelenetet is, hogy az asszony egyfelé s a mérges ember másfelé jöttek nem igen kellemes érintkezésbe, ki a padkával, ki a nyoszolya szögletével. Ekkor aztán a menyecske hamarosan felpattant a földről s a kezébe szakadt na-1 gyobbik féldunnát a mérges ember fejébe húzta, ugy, hogy az majd belefuladt a finom pehelybe, de tán bele is fuladt volna, ha szent Széli Kálmánt nem hívja segítségül, és mikor kiszabadult is a veszélyes labyrinthusból, egész napon kellett tisztogatnia haját, kabátját, orrát, fülét a végzetes tollinvásiótól. — A nő, mint hírlik, csak azt bánja, hogy miért nem kötötte be a dunnába azt a hatalmas urat! Jól is tette volna, mondaná rá sok megkino- zott adóhátrányos — boldog Magyarhoniam (—) Sok badar beszédet és állítást olvasunk mostanában a lapokban az adó- és adóhátrányok ügyében. Egyik hazafiatlanságnak nevezi az adónak pontos be nem fizetését, másik pöffeszkedve nyilvánítja, hogy neki nincs szerencséje tudni, mi fán terem az az adóhátrány s most legújabban Keleti Károly egy akadémiai értekezésében kimutatja, hogy Magyarországon egy hold földet mindöszsze is csak 69 kr terheli, tehát e csekély összeget mindenki könnyen kifizetheti. — Könnyű nek tek jó urak! a meleg szobában beszélni, de próbálnátok csak mint mi, künn a fagyon dideregni, a csekély jövedelemből háztartást, gyermektanittatást, cselédbért, közköltséget, orvos és patikai kiadást, egyházi tartozásokat lehető legtakarékosabban is fedezni, — bizony bizony ugy elnémulnátok, mÍDt a harangok a nagyböjt végnapjaiban!

(—) Egy ismeretlen nagyság. Bizonyos adóhajtó Hári Jánosként tartott előadást viselt dolgairól a jámbor falusi atyafiaknak, s elvégre a vakmerő állítást is koczkáztatta, hogy ő megérdemelné a képviselői állást, de az emberek irigyek, a világ hálátlan s eddig ezért nem juthatott be az országházába. — Soha se búsuljon domine Isztrikusz! bejuthat még maga az országházába, de nem a sándorutczai palotába ám, hanem abba a másikba, mely a Li- pótmezőn áll a szerencsétlen elmebetegek számára!

(—) Melyik a boldog község ez idő szerint?

— Az, hol adóhajtó nem működik. — De hát van ilyen? — Van bizony, például R. község,

— No akkor nem is a négy folyam és hármas bérez hazájában fekszik az a boldog község, hanem valahol a Missisippi partjain vagy Kaliforniában! — Koránsem, hanem hazánkban s épen megyénkben! — Miként lehetséges ez ?

— Csak ugy, hogy a jelezett községben semmi ennivalót nem kapott a hatalmaskodó ember egy darabka szálkás és vizenyős sülttökön kívül s igy éhen majdnem elveszvén, egy falu val odább ütötte fel hadiszállását. — Boldogok a szegények!

(—) Haladunk! Folyó évi nov. 26. Debre- czenben Müller Lajos táncz- és illemtanáv jelmezes gyermekbált“ rendezett, (legalább így volt hirdetve a „Debr. Ellenőrben“) mely alkalomra bálanyául egy öt éves Iris tanítványát szemelt ki, ki két franczia öltözetű szinte öt éves marqius kíséretében mindent elkövetett, hogy a bálanyai tisztnek kellően rnegfo- eljen stb. stb. — Maholnap azt is megérjük, íogy valamelyik vállalkozó genie „csecsemő- bált“ is fog rendezni, hol a pólyák nemzedéke mutatja be tánczképességét a dajkák tarjain, s egyszersmind a kisded Arthur egy cavatinát énekelni a Hugonottákból, a kicsike Amaranta a Rákóczi-indulót játszja el egy hármónikán s az icipici Thusnelda (másfél éves csodagyermek) Liszt oratóriumát fogja exequálni, — nem csekély örömükre a mamáknak, a kik pedig helyesebben tennének, ha gyermekeiket meghagynák gyermekeknek s nem ismertetnék meg idő előtt a nagy világ fonákságaival és félszegségeivel, melyek miatt már eddig is elzüllött a családélet, eltörpült az uj nemzedék, — hát még ezután, ily jelenségek mellett!

— Csak csudálkozásunkat fejezhetjük ki a német sógorok azon óriás türelmén, mely- lyel bennünket germanizálni akarnak. Egyik küldeményük a másikat éri. Ma erre, holnap amarra hivják fel figyelmünket, persze német nyelven. Legújabban S. Sacks et Comp, hamburgi lotteriai igazgatók ajánlják okvetlen nyerő számaikat. S fölkérik a t. közönséget, hogy teljes bizalommal viseltessenek irányukban. No, no ..... tolláról a madarat, szaváról az embert, azt mondja egy barbar közmondás 1

(—) Kéményseprők örüljetek! megszánt benneteket Thuma Béla brünni nyomdász s ékes ábrákkal szegélyezett még ékesebb újévi üdvözletét küldött számotokra, mely is hangzik eképen:

Ej — naponta minden órán Kéményseprő felvigyázván Föllöttetek lebeg gondja S házatokat oltalmazza.

Nyugodjék mindenki békén Kéményseprő ott áll részen S ha áveszélyt észre veszi Hogy közel van, szétkergeti.

Üdvezletét az uj évre Mindenki kedvesen vegye:

Hogy ez évben tűz ne légyen Mint a múlt letűnt körében!

Ha még is á tűznek réme Almátokból felköltene,

Isten keze legyen közel S áldjon tartás szerencsével.

( -) Hát még az ajánló levél! milyen hatalmas brünni magyarsággal van kiállítva! „Ide scatolva küldöm önnek egy az 1876 évi kéménytisztitó — újévi üdvözleteim példánya

— — — kérvén önt nekem becses rendeléseit ha lehető a jövő hó feladni, a hogy én a rendelések tetézései miatt a munkáimnak megkivantató gondosságot szentelhetem--------------Ne

kem nagy szerencsém lesz, mikor önt becses és számos rendeléseivel engem meglátogatja, és ezokat elvárva, maradom — Thuma Béla .. .“ Bizony bizony nagyon közel áll Béla ur ahoz, hogy bizonyos láp számára vezérczikk írónak csapjon fel.

I (—) Fontos felfedezés. Miután a gyanú alatt álló egyének ó divatu vallatását a törvény szigorun tilalmazza, s e humánus felfogás miatt ma már csak az vallja be bűnösségét, a ki akarja, s innen folyólag közbiztonságunk nagyon kétes és ingatag, — ajánljuk a csendbiztos uraknak a következő csalhatlan hatású segédeszközt hivatalos eljárásukhoz. Végy egy fürt 1875-ik évi termésű szőlőt, vétesd be a delinquens atyafival szemenként, a milyen mérges savanyu és átkozott vadizü az a szőlő, még a legátalkodottabb, legravaszabb betyár is kivall mindent, még azt is, mit soha nem cselekedett. Hogy ki termeli e vallató szőlőt, egyelőre magunknak tartjuk fen a titkot, azonban az illetőknek négyszem közt szívesen és minden díjazás nélkül megsúghatjuk.

* Uj könyvek. A Franklin-társulat ki- adásábau Budapesten újabban megjelent s igen csinosan kiállított könyveket küldött be szerkesztőségünknek még pedig: — Bernstein. A természet könyve. 13—16 füzet, ára 50 kr. — E négy füzet tartalma: XIU. füzet. Az állatok és növények életéről. IV. — vér nagy és kis keringése. — némi méllék körülmények a szív működésénél. — A budapesti vízvezeték, és a Térvezeték a testben, Mily erős a szív. — A szem és az úgynevezett „sötétkamra“ (Camere obseura.) — A szem előnyei. — A szemhéjjak. — Képesek volnának-e látni szemek nélkül? — Nehány kísérlet stb. XIV. füzet. Gyakorlati fűtés. I. Tudomány és gyakorlat. — Elégés és melegítés. —

A tűz és a légvonat. — Kályha és kandalló.

— A cserépkályhák. — Különböző tüzeiősze- rek. — A gyeptőzeg. — A gyeptőzeg faértéke.

— A koaks. — A koaks melegítő képessége.

— A koaks tudományos és gazdasági tekintetben. — A kőszén. — A barnaszén. — Fűtés és egészség. — Egyszerű fűtés. — A tulgyor- san hevülő kályha. — A vaskályhák — A vaskályhák ártalmaságaga. stb. — XV. füzet. Gyakorlati fűtés. H. — Miként kell gyakorlatibbá tenni a gyeptőzeget. — A légmentesen elzárt kályhaajtók. — Főzés a kályhában. — A fűtés nagyban. — Világitó gáz, mint fütőszer stb. — Csak egy toló lámpa. — Az egyes részek. — Az olaj szabályozása. — A levegő nyomása. — Légvonat és elégés. — A lámpa-henger. — A légvonat szabályozása stb. — A természet vándorlásai és átalaku-