Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-02 / 18. szám
átadás, eg csakhamar a budapesti kísérőknek átadattak a levett bilincsek; melyek helyett csupán Katona Gábor nyert a lábára vasakat, ez alkalommal kitűnt, bogy jobb lábán a nagy uj hiányzik. A már itt levő 5 egyénhez maholnap a 6-dik, a Temesváron elfogott Onyalka is csatlakoznod. r. I. Búj apr. 28. 1875. A Debreczenben apr. 15—19. tartatott ref. egyházkerületi gyűlésből közlöm a „Szabolcs“ olvasóival a következő pontokat. Amagyarprot. egyetem felállításának szüksége, tavaji őszi gyűlésünkön mondatott ki, s felhivattak általunk a többi prot. egyházkerületek, e tárgyban nem csak nyila kozni, hanem a szükséges előintézkedése- ket is megtenni közös összejövetelek tartására, s az eszme mielőbbi megtestesülésének előkészítésére ; — püspök ur jelenti, hogy ez ügyben a többi egyházkerületek részéről mindeddig semmi sem történt, remélhető, hogy jelen tavaszi gyűléseiken fognak intézkedni. Ha a Budapesti egyetemen a róm. kath. theologiai fakultás mellett kellő számú tanszékeket állíthatnának fel minden bevett hitfelekezet theo- logiája tanítására, — (a mire fájdalom, jelenleg semmi kilátás sincs, a mi pedig kimondhatatlanul szükséges és hasznos lenne már az által is, hogy a különböző vallások papjai egy közintézetben, sőt némely tantárgyakat, mint pl. az összehasonlító vallástant, együtt hallgatva, képeztetnének) — akkor a prot. egyetemre főleg csak az átmeneti időszakban s a verseny kedvéért lenne szükség; de igy, annak felállítása oly elodázhatlan és nélkülözhetlen életkérdés, hogy ahoz minél előbb hozzá kell fognunk, s egyesitett erőkkel létre is hozhatjuk. Második nagy fontosságú tárgy volt a jogakadémia kérdése. Az oktatásügyi miniszter rendeletének ha teljesen meg akarnánk felelni, úgy még Debreczenben 3 jogi tanszék lenne felállítandó, mihez pénz kellene, de nincsen. Megállapodás az lett. A jogi tanfolyamot beszüntetni nem engedhetvén, azt a követelt akadémiai színvonalra kívánjuk emelni, a szükséges pénzalap előállítására első sorban Debreczen városát tekintélyes küldöttség által megkeresvén, majd egyb. kerületünk egyházait s egyes nagyobb birtokosait az áldozattételre püspöki felhívó szózat által buzdítván és lelkesítvén: Komárom városa százezer ft. alaptőkét ajánlott a jogakadémiára, ha az nem Pápán, hanem az ő kebelében állittatik fel; ha Debreczen is képes lenne — akaratáról semmi kétség sincs — ilyfonna áldozatot hozni: akkor nem csak a jogakadémiát létesitné, hanem egy döntő lépést tenne ahoz is, hogy a prot. egyetem ott legyen. Harmadik fontos ügy, mit kiemelendőnek tartok:a Betlen Gábor czimü egyetemes prot. papi nyugdíj és gyámintézet tervezete. Az egyházkerület a terv érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem az egyházmegyéket szólítja fel, hogy a következő augusztusi gyűlésre e tárgybani megállapodásaikat teijeszszék be, hogy a már megválasztott egyh. kér. bizottság, azok nyomán véle- ményes jelentését még a gyűlés folyama alatt elkészíthesse és beadhassa. Véleményem szeiint a nagybányai egyházmegye valódi prot. szel lemben járt el, midőn e tárgyban, mielőtt határozathozatalba bocsátkozott volna, vélemé- nyes nyilatkozatra az egyházakat szólitá fel. Végül méltónak tartom a felemlitésre e következő pontot. Indítvány folytán határozatba meat, hogy a mely egyházmegyében még nem volnának életbe léptetve a papi értekezletek, minél előbb léptessenek életbe; azokban szakszerű felolvasások tartassanak, sa tartott felolvasások a püspöki hivatalhoz beküldessenek. A határozat első részére semmi észi'evételem sincs, de annak hátulsó részére, mely a ritkított szavakban foglaltatik, némi mondani valóm van. A gyűlésben is megmondtam, s itt is kimondom, hogy azt nem helyeselhetem. Az a dolognak még ártatlan oldala, hogy az ősz ember is azon szép iskolai gyermek évekre emlékezteti, mikor labor hebdomadalist kellett írni, s azt a tanárnak benyújtani, hogy ismeije meg szellemi képességünket s a szerint grandificál- jon: de van veszélyes oldala is, mely nem fejtőleg, hanem épen fojtólag hat. A püspöki revisió tudata, nem csak a gyengébb szellemeket fogja visszatartani a felolvasás tartásától, hanem az erősbeket még inkább . . . . Nem, nem, én teljességgel nem látom jónak — különösen a protestáns egyházi téren — az eltörlött censurát visszaállítani. Litkei Péter. Nyirfalombok. XI. (Egy szinésztáraulat falun. Urak a színészek. Akkor és most. Falusi gyógyszerek. A piros bor mint cholera orvosság. Fizetetten recipe. Smttle mint vőlegény. Apróbb adomák napjainkból. Semmi szükségünk az amerikai doktorra!) Hol volt, hol nem volt? nem mondjuk meg (annyit azonban még is elárulunk, hogy megyénk egyik leendő városában történt) az ötvenes évek közepe táján egy meglehetős szinésztársulat ütötte fel vándorsátorát abban az ócska kastélyban, melyről a magyar regény- irodalom egyik kitűnő bajnoka oly kedélyes tollrajzokat ád a múlt időkről — „Emlékiratai “-ban. — Épen jókor jöttek ... a tél erősen tartotta, legényesen viselte magát (mint az öregszer vőlegény fiatal mátkája előtt) tehát a sártenger nem gátolta a színházba járást. .. pénze is volt még akkor, legalább egy kevés, a szegény magyar embernek (a „nemzet napszámosai“ kik az adó behajtása által érdemesítik magukat a haza hálájára, nem voltak még a tájban olyan kőszívű emberek, mint civilizáltabb utódaik) és igy a pártfogolás sem hiányzott ... de a mi legfontosabb, épen akkor volt teljes virágzásban az áldott idény, mely Ízletes kolbász- és hurka-tartalmával épen úgy korszakot alkot a falusi ember egyhangú életében, mint az aratás, szüret, dohánybeváltás és más e fajta kegyadományai az égi és földi gondviselésnek. így történt aztán, hogy midőn a szomszéd nagy városban, honnan kirándultak, nem bírtak megélni, a jelezett községben még egy kis pénzmaghoz is jutottak . . . persze a mit kerestek nem volt hol elkölteni,ebédre, vacsorára máj 1 mindig hivatalosok voltak, s ha — mint gyakran történt - három helyre is hívták őket egyszerre, volt annyi eszük megizenni, hogy köszönik szépen, ma ide mennek, holnap oda, holnapután meg amoda, egyébiránt kezeiket csókolják a tekintetes asszonyságoknak (még akkor nem voltak nagyságosok!) és ha a sorrend bevégződik, tehát kegyes engedelmökkel újból előlkezdik; — mire aztán gyanithatólag a lön a válasz, hogy nagyon szívesen, s ez igy Dient nap nap után tavaszig, a mikor aztán eltávoztak. Élelmes emberek voltak, az igaz. Hogy bámultunk akkor rajtok! Akkor... Most már nem bámulnánk, oh nem 1 hiszen azóta magunk is oly nagy előhaladást tettünk az élelmességben, hogy szinte resteljük hajdani élhetetlenségünket. Hát még idővel mennyire vihetjük! Meg lehet Ítélni a következőkből. Faluhelyen majd minden betegséget borral és boreczettel gyógyitnak nyáron a ko- mámasszonyék, persze az előkelőbb házaktól kérve s meg nem köszönve a jelezett orvosságot, mert ha megköszönnék, nem használna. Az igaz, a beteg (ha ugyan van) színét sem látja a bornak vagy boreczetnek, no de látja a komámasszony, — a borral megerősíti szivét, s a finom boreczettel olyan hatalmas rőstölt paszulyt főz, hogy a persa sah is megehetné, s a beteg is meggyógyul tőle szerencsésen. Egy ilyen fajta bejáró komámasszony meghallja bizonyos uriháznál az 1873-i járvány alkalmával, hogy a hazulról távozó férj szivére köti nejének a netaláni járványosok gondozását és hogy azoknak, kiken a kór gyomorfájással kezdődik, egy-egy pohár jóféle veres bort adjon, — nosza, kerül fordul, megoktatja a fél falut, hogy egymás után menjenek az udvarba, panaszkodjanak gyomortépésről, jajgassanak, s azonnal veres borhoz jutnak . . . dictum, factum! a hordó bor hamarosan elfogyott, s azontúl nem volt többé gyomorbaj, komámasszony is kiépült mindennapos gyomorégéséből. Milyen összeillő pár lett volna belőle, és abból a tréfás b .............i atyafiból, a ki sötét es te, térdig érő sárban hiván beteg feleségéhez a helybeli orvost, midőn a recipe már kezében volt, megmondta kereken, hogy ő bizony nem kiséri házához az orvost, ha csak a rendelési dijat neki vissza nem adja. Az orvos rövidlátó volt, nem mert egyedül neki indulni a nagy sötétségnek és még nagyobb habaréknak, s igy kénytelen volt jutalomdiját a furfangos zsebbmetszőnek visszafizetni. Hát az a kópé Smüle hogy kijátszotta a dohányegvedárut a tokaji hídnál! Neszét veszi, hogy várnak ott rá s bizonyosan meg is kérdik tőle: hát kend Gergely ki fia? Se baj! összekajtat vagy három darab muzsikust s ugyanannyi vászonnépet, nosza more húzzad egyik szekeren, a másikon pedig ő parádézik mint vőlegény, mellette az álmenyasszony nagy koszorúsán és nagy szemérmesen, szemben a két nyoszolyó, boros üveg minden kézben, zene dal kurjongatás hegyen völgyön, elég hozzá hogy a hídon a két szekér dohány pompásan átmenekült a semmit nem gyanitó pénzügyőrök előtt, kik magok is jóizün nevették a mámoros és düllöngőző násznépet. De hát tekinthetünk-e bár hova az életben, hol nem találkoznánk az élelmesség példányaival. Minő leereszkedő és nyájas például bizonyos főur a szegény emberhez — hjahl a küszöbön áll a képviselő választás . . . mily boszantó, hogy Q. urat soha nem találom ott hon, méltatlankodik Kamill lovag — mintha bizony nem mindig olyankor keresné, mikor biztosan tudja, hogy nincs odahaza más, mint — mint ... ah! beh szép gyermek, aztán okos, élénk, ügyes, halljuk gyakran fiatal dan- dyktől — oh jól tudják ők, hogy a gyermekekről mondott bók hatalmas ajánlólevél a mamák szivéhez . . . mennyire szívesen látott vendég ez az ** itt is, amott is — a bizony, mert jól ért a hirhordáshoz, a chronique scan- daleusök pikáns feltálalásához . ! ! hogyan lehet, hogy e két ifjú oly intim barátságban él egymással, holott ég és föld közöttük a különbség? — hát csak úgy, hogy az egyik „elefántul“ szolgál a másik érdekében, s az elefánt szinte igen meg van elégedve szerepével a sok jó vendégségért ... mint magasztalja egyik valaki a másik valaldt társaskörökben és lapokban! — természetesen, mert majd később az a másik valaki őt fogja agyondicsérni... mint Ígérnek a lapok füt fát, sensations-regényt, országos hirü munkatársakat előfizetési felhívásaikban, — s mint feledkeznek el aztán a fényes Ígéretekről (hát nem elég, ha a rák meg van a levélben ?).. . mint emelte fel egy nagyobb szabású magyar lap előfizetési árát, mert — úgy mond — lapunkat megnagyobbítjuk — igaz, hogy a lap nagyobb is lett, de a mennyivel nagyobb lett, annyival nagyobb széle volt hagyva.. . mint dicsérik szeretetre méltó újdondászok ez vagy amaz vendéglőt —1 nos hát miért nem! — mikor ott ingyen kapnak ebédet ... minő előzékeny és udvarias sok ember az ügyesbajos vidéki atyafiak iránt — holott azokat még a vasúti állomásnál lefüleli, hogy reá bizzák ügyeiket .!. mily gyöngéd házastársak vannak napjainkban, kik feleségeik nevére Íratják át minden javaikat — nem csekély örömére a jámbor hitelezőknek .. . mint szeretne egy falusi nábob úgy vásárolni földbirtokot, hogy a vételárból semmit nem fizetne, hanem a vett birtokot haszonbérbe adná az eladónak s igy a vételárt a haszonbéri összeg lassanként letörlesztené .. . minő ügyesek a nagyratörő szellemek, kik mindig a győztes párttal tartanak ... hát még azok, kik csak arra használnak fel bennünket tapasztalatlan plebéjusokat, hogy vállainkra lépve, ezen archimedesi pontról minél magasabbra ugorhassanak ! * Most azonban legyen elég ennyi a jóból, mert azt hisszük, ebből is világos, hogy nagyon elkésett Mathews, ha arra akar bennünket tanítani: hogyan boldogulunk. —z. - y. és más körülmények között talán nem lett volna a jegyző uram terhére, de most biztosan hívén, hogy valami nem várt rendkívüli esemény van készülőben, úgy viselte magát, mintha észre nem vette volna a jegyző fész- kelődését, — s inkább eltűrte a szívesen nem láttatást, minthogy tudta, meg ne akadályozza a talán igen keserűen végződhető eseményeket. A szokásos üdvözletek után hosszú pausa következett. Végre a lelkész törte meg a csendet. — Kedves barátom ! ön igen sivár életet élhet, önnek meglehetős jövedelme van, és mégis oly kényelmetlen helyzetben van, hogy helyzetével még egy diákféle ember sem örömest cserélne ! Valóban csodálom, hogy meg nem unta még ezt a helyzetet! Látja, egy hü, munkás, tiszta erkölcsű és takarékos nő mennyire megvidámitaná e lakot, s mennyire boldoggá tehetné önt. — Csak erről ne beszéljen tiszteletes ur! Volt alkalmam ifjúságom kezdete óta, mely már körülbelől 15 esztendőt tesz ki, meggyőződnöm a nők erkölcsisége és hűsége felől 1 Mik ők ? Ördögök angyal bőrben, álhatatlanok százszivüek ! — Hátha a sok közül akadna egy, ki hűséges lenne és szeretni tudná önt ? — Hiszen épen ez az, melyben kétkedni megtanított az élet. — A nők között még kivételre nem találtam; egyik tizenkilencz, a másik egy híján húsz! Nem hiszek nekik. Azért hát csak nyomorgom és remetéskedem tovább a sirig. — Lássa, jegyző ur, én egészen más fogalmakkal bírok a nőkről! Szerintem ők valóban arra teremtettek, hogy megosszák életünk fájdalmait és örömeit. Az élet küzdelmeiben egyetlen j ékepart van, hol a sokat tépett szív kipihenheti magát, és ez a családi tűzhely körül található föl egyedül. — És ha úgy volna! Ha csakugyan elhinném szavait: ki tekintene én reám ? Ki jönne én hozzám ? Ez az én fatumom, hogy bolyongjak tovább — magánosán 1 — Sőt ellenkezőleg! én tudnék olyat, kivel még boldog lehetne, nincs is messze, én hozzám magamhoz közel áll. L^ssa ismeri őt. Hiszen azt is tudja kiről szólok. Gondoljon valamit, hátha még egyszer megáld engem e tanácsért ? !.. . Nem is gondolhatja, mily üdv | és boldogság vár az emberre a családi életen belől; aj nő, a szelíd nő vigasztalásai, mennyire elűzik az ember homlokáról a gondredőket, a kedves, ártatlan gyermekek örömei, melyek a mennyország kiszakított fénylapjaira emlékeztetnek, a tudat, hogy nev.nk és életünk e földön sem enyészett el végkép, de feltámad időről időre fiainkban s unokáinkban, kik mint ártatlanok térdeiken játszanak, majd beültetik az édes emlékezet virágaival éltünk hűvös őszét, úgy a telet: a sirhalmat hantjaink felett, s eljönnek oda virasztani halálos álmaink felett ! |.. I Lebet-e ennél nemesebb öröme a földi embernek ? A jegyző e szavak hatása alatt mély gondolatokba merült, lelke előtt zajos ifjúsága, sivár jelene terült el, s a jövő, mint egy nagy cérdőjel sötétlett előtte. Hosszas hallgatás következett. A lelkész ez alatt minden kívül történt zajra és dobbanásra feszült figyelemmel hallgatott, nehéz körülményeket sejtett! Bátor szive nem nyugtalankodott ugyan, mindamellett nem győzhetett le némi feszélyességet, melyet riilönben a jegyző észre nem vett, annyira el volt foglalva saját gondolataival Az ablakok erősen le voltak függönyözve, az éj csendes és néma volt! — az óra 11 és H órát mutatott. A jegyző már igen kezdette unni a késői vendéget, s nem egyszer használta fel lepleUJDONSÁGOK. (!) Kéretnek az előfizetők az előfizetési dijaknak mielőbbi beküldésére. X Megható eseményről értesítenek bennünket Orosról. Az ottadi r. kath. lelkész, — mint mondják, — ismeretlen okokból ápr. hó 28-án öngyilkosság által vetett véget életének. Anyagi ügyei rendben vannak, mint gyanítják, öngyilkossága elmezavarnak volt kifolyása. = A múlt héten nevezetes halottá volt Nyiregyházának. Az öreg „Bleuer bácsi8 (Bleuer Herman) megszűnt élni. A ki e valóban az őskorra emlékeztető marczialis alakot egyszer látta, aligha elfelejtő, a kik pedig humánus jó szivét ismerték, azok nem fogják elfelejteni. Végrendeletéből, melyről csak hallomás után értesültünk, kiemelendőnek véljük, hogy az izr. temetkező-egyletnek 200, a helybeli ref. egyháznak és gimnáziumnak 100—100 forintot hagyományozott. Béke hamvain. + Curiosum. A debreczeni tanuló ifjúság egy része, úgy látszik szégyenli, hogy közöttük még vannak lelkesülni tudók a szabadságért, s ennek érdekében munkáló nagy hazafiakért lángoló ifjak. Eszünkbe jut itt Petőfinek az a verse: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?* Öh öreg ifjúság, o tempóra o mores! (—) A „Vasút“ Írja a „F. P.“ után, hogy egy férjtől bizonyos gavallér elszeretvén a feleségét, el is szöktette. A férj megörült e véletlen szerencsétlenség felett, s nehány nap múlva köröztette, hogy a ki eltűnt nejének holttestét visszahozza, annak 1000 forintot ad. Elolvasta ezt a domine is, ki már szintén kezdett kiábrándulni. Legott levelet küld a nyugalmasan otthon pipázó férjnek, hogy ő vissza adja feleségét ezer forintért. Azonban a férj további félreértések kikerülése végett kijelentette, hogy csak neje holt testéért hajlandó kifizetni az ezer forintot. Ez a házas élet sem lehetett valami „arcadiai.“ (sz.) A nyíregyházai műkedvelők ápril 24-ikén szioielőadást rendetzek a ref. tem- lom javára — és részben a műkedvelők könyvtárára. Előadatott a „Miniszterelnök bálja“ 1 felvonásos és a „Becsület szó“ 2 felvonásos vígjáték. Játszottak: Csakvary N., Görgey Jó- zsefné úrnő, Dillnberger Adél kisasszony, Fe- jérváry Ottó, Maurer Károly, Váczi Gyula, Ve- lenczey István, Heffer Frigyes, Erdélyi Antal, Krúdy Gyula, Kaffka Ilon k. a., Kralovánszki Mari k. a. A szépszámú közönséget a t. műkedvelő urak és hölgyek élvezetes estében részesítették. Egyenkéut és egyetemben úgy a szerep tudás, mint otthonos, átérzett előadás által teljes mértékben kiérdemlik a nyilvános elismerést és dicséretet. A hölgyek megérdem- lett virágcsokrokkal, többszöri kihívások s tapsokkal, az urak ez utóbbiakkal tiszteltettek meg. A közönség hálás elismerése mellett legyen jutalraok a felemelő öntudat, hogy mig egy részről a jelenvoltaknak magasabb élvezetet szereztek, más részről nemes czél elérésében fáradoztak. Végül megjegyezzük, hogy a múltkori szigorú és tapintatlan kritika, mely a „Szabolcsi Lapokban“ jelent meg, nagyon nehézzé tette a műkedvelő társak összehozását, senki sem akart játszani, félvén, nevének meg- burczoltatásától. Reméljük, hogy ennek utána senki sem fog egy elfelejtett pillanatban ily megrovások által a nemes czél útjába akadályokat gördíteni. o Hymen. Angyal Gyula a „Sz. H. Közlöny“ munkatársa, ma esküszik menyasszonyával P a p p Erzsiké kisasszonynyal Deme- cserben. Legyen áldás az uj pár frigyén! X A ref. egyház által újabban kisorsolt két ezüst gyertyatartóra és egy drb. ezukor- tartóra ma egy hete történt húzás a városháza termébeu. A két ezüst gyertyatartót Uray Tamás törvényszéki ülnök, a ezukortartót Fejér László telek könyvvezető nyerte meg. (zz) Himlőjárvány. Nyíregyházán a himlő annyira uralkodik, hogy a népiskolák bizonytalan időtartamra bezárattak. (—) A magyarországi vasuttársulatok egyike, melyről eddig azt hittük, hogy rninden- izben magyar, közelebbi napokban az állomásfőnökhöz egy kimu atást küldőt1-, mely mindegyik állomásnak a budapesti á tornáiétól elzetlen ásításait, hogy ez által a lelkészt az illendőségre figyelmeztesse, A lelkész azonban tudta, hogy mit cselekszik, elhatározta nem hagyni őt el mindaddig, mig a tervezett csin jelei nem mutatkoznak ; az unalmas csendet ismét a lelkész törte meg — Kedves barátom uram, már engedjen meg, de én álmos nem vagyok, vegyen elő egy kártyát és morzsoljuk az unalmas időt. A jegyző elő kereste a kártyát, de midőn az oszláshoz fogott, gyorsléptek hallatszottak az ablak alatt, s rá azonnal zörgetni kezdettek az ajtón. A jegyző felugrott, hogy kinyissa azt. Tiszteletes uram visszatartotta őt! Ne menjen jegyző uram, majd kinyitom én, vagy legalább együtt menjünk, mert most már itt az ideje, hogy megmondjam, miért gyötröttem én ma estve oly soká, szokatlan óráig. Eddig nem akartam vele nyugtalanítani, gondolván, hogy elmarad az, de most kimondom, hogy valami készül ellene, s itt elmondta az egész dolgot, hogy és miként jött tudomására. (Folytatása következik.)
