Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

Nyíregyháza, augusztus 15. 55. szám. IT. évfolyam. 1875. h'/ö/ize/eti árak : Egész évre.....................................4 frt. ! rél évre . . . . > . . .. I ai Negyed évre . . j . . j. ... . * 1 n Szerkesztői ir^d». és kiadói hiyatal, —- hová & lap ázeliétni részét tárgy ázó kill - demények, úgy szinte a hirdetések p; minden felszólamlások intézendok: I» helybeli ref. lelkéuzi lak. Bérmentetlen levelek clak Ismert kezek­ből fogadtatnak el. ▲ kéziratok nem adatnak vlsssa. Ö Kiadó-hivatal, pénzkUIdemények úgy elöflze- si, mint hirdetésig dijak: : Mihály pénztárnokhoz re (posta helyben) intécendök. —s e a n SZABOLCS Tegyes tartalmú, lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonosok: Lukács Ödön és Vitéz [Mihály. Hirdetni díjak: Minden 4 hasábos petit-sor egysaeri hir­detésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beik­tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- közölhető. Minden egyes belktatáa után kincstár- [ ' illeték 30 kr. _& ▲ nyílt-térben minden bárom hasábos garmond-sor dija 30 kr. Ac előfizetők, a hirdetések meg­szabásénál, 30%-nyi kedvezmény­ben részesülnek. ■«J Népnevelésünk haladásának akadályai. A legfőbb állami czélok egyike a tanügy előmozdítása és annak, ha mindjárt anyagi ál­dozatok árán is, azon fokra emelése, melyre más országok népei talán kevesebb erőfeszí­téssel, de kedvezőbb körülmények között már eljutottak. Magyarország jövőjének csalhatatlan alap- feltétele a szellemi téreni előhaladás, a neve­lés, a tanodái ügy felvirágozása. Ezen magasz­tos czél elérését tűzte ki Magyarhon törvény­hozó testületé is az 1868-dik évi népoktatási törvény által, ugyan e czél sikeresb elérését eszközlendő alkottatott az 1875-ik évben az országos tanítói nyugdíjról szóló XXXII-ik tör- vényczikk, mely bár országos szűk anyagi vi­szonyok közt keletkezett, kevés előnyt nyújt a jelenleg évek bosszú során működött tanítók­nak, de annál inkább remélhető, "hogy fejlesz­tett fog az alap s több előnyt fog adni az ezután a tanpályára lépő egyéneknek. Valóban hét év óta az ország minden irányában hatalmas szellemi mozgalom kelet­kezett, számos népnevelési egyletek, körök és hasznos tanintézetek alakultak és alapittattak a népmiveltség terjesztésére, melyeknek mű­ködésétől a sikert és elismerést nem lehet el­tagadni. így halad Nyíregyháza városa is évről évre fokozatosan a nevelésügyi téren, mit ta­núsít azon körülmény, hogy ha csupán az ág. ev. összes elemi iskolák mostani állását össze­hasonlítjuk az 1868-ik évi tanügy állásával, nagymérvű előhaladást észlelhetünk. Az 1867/8- dik tanévben 8 tanteremben 8 rendes elemi tanító volt a városban, 8 ideiglenes tanító a tanyán. Járt 1089 tanoncz a városi elemi is­kolákban, 475 a tanyákon, összesen 1564 gyer­mek. Egy tanítóra átlag esett 136 tanuló a városban, 59 a tanyán. — 1874/5 tanévben a VI. osztályú elemi ev. iskolákban 12 tante­remben 12 rendes városi tanító 1161 gyerme­ket oktatott, a 9 tanyai iskolában 9 tanyai ta­nító vezetése mellett 582 gyermek nyert taní­tást, összesen 21 tanteremben 21 tanitó alatt 1743 tanuló képezte magát. Egy városi tanitó átlag véve 96, egy tanyai 64 tanulót tanitott. Szaporodott tehát az ág. ev. tanítók és az elemi iskolákba járó tanulók száma hét éy alatt 5 tanerővel és 179 tanulóval. Ez tehát fokozatos haladás a tanügy terén. Azonban még nagyobb lendületet nyert volna tanügyünk, ha a közoktatási törvény szigoruab- ban végrehajtatiksaz elemi osztá­lyokba fel nem hozott 192 tanköteles gyermek is szaporította volna a rendes tanulók főössze TAItCZA. Egy család története. (Regényes korrajz.) U-ik kötet. II. Rész. „Az életmentők.“ (Folytatás.) Déli 12 óra volt már, s az ár még min­dig egyre növekedett az emelkedettebb helye­ken, a menekültek és megmentettek kénytele­nek valának folyvást Összébb-összébb vonulni l . . . Eladdig ánbentes házakba csapott be a viz 1 A Kolozsváry uram hajlékát is megke­rülte már az áradat, s az alantabb fekvő könyhaszobának padozatlan földje süppedezett a láb alatt. — Kolozsváry uram legott a szi­lárdon épített emeletes magtárba szállította Családját, maga pedig dereglyére szállott s' nem kevesebb jót tett az általános veszélyben mint a lelkész. Az ár azonban gyorsan és rémületeseir mindegyre emelkedett. A magtárnak alapja is vízben állott már, s valami cseléd, kit onnan bírt vinni és hozni küldöttek a lelkészlakba, gét, különösen pedig, ba az ismétlő iskolákat sikerült volna a városnak felállítania 1 És ime itt az első nagy akadály, mely az átalános tanügy elhaladására károsan hat vissza, hogy a törvényben foglalt nagy elvek jelen alakjuk­ban teljesen keresztül nem vihetők, mivel a végrehajtó közegek egyes felekezetek irányában csekély joggal bírnak, vagy soknak kevés az erélye és kötelességérzete, hogy a törvény szel­lemében a törvényt áthágók ellen szigorral el­járhassanak. A népiskolai törvény 44 §-a el­rendeli, hol állíttassanak fel népiskolák, de azért az országos statistikai kimutatás szerint még maiglan is számos helyen nincs iskola. A népiskolai törvény 34. §. azt mondja, hogy egy tanitó 80 tanulónál többet nem köteles taní­tani, hanem azért városunkban is van egy ne­hány, a ki 100-nál több gyermekkel küzködik. A népiskolai törvény 133. §-a határozottan meghagyja, hogy „ezentúl csak oly egyének képesittetnek a tanítói hivatalra, a kik vala­mely nyilvános képezdében az egész tanfolya­mot bevégezték s tanítói oklevelet nyertek;“ hanem azért épen azok, a kik hivatvák a tör­vényt végrehajtani, kegyesen megengedik a törvény ellenére, hogy maiglan is avatatlan, kontár egyének léphetnek a nevelés terére. Leginkább akadályozza a népnevelés elő- haladását a népiskolai törv/ény 141. §-ában ki­tett 300 forintnyi fizetési minimum. Ily szolgai nyomorult fizetéstől szorgalomképes, szellemi tehetségek visszariadnak, kevés egyén szánja el magát s ha igen, csupán kenyér keresetből e pályára, s már napjainkban a tanügyi erőben elszomorító apadás mutatkozik. A nép műveltségi állapotának legjobb hévmérője a tanitók képzettsége, mely viszont lényegesen függ a fizetések nagyságától. Ha tehát átalános népmiveltséget, szellemi előha­ladást akarunk, javítani kell a néptanítók fize­tését, revideálni a népoktatási törvényt, különö­sen annak 141. §-át. Akadályozza a tanügy előmenetelét né­mely egyházi és iskolai felügyelők tapintatlan­sága, — a kik vagy nem fogták fel helyesen díszes állásukat, vagy önfejüleg visszaélnek vele, vagy egészen közönyösen viselik magukat a tanügy iránt, sokszor az elemi iskolák rová­sára a felsőb tanintézeteket pártolják. Vannak olyanok is, a kik a tanítótól, szol­gái alázatosságot, csúszást és meghunyászko- dást követelnek és született pedagógusoknak tartván magukat, csak azt helyeslik, a mit ők állítanak, — a mit magok kigondol­nak ; — habár fitogtatott tudományaikkal és túlságos követeléseikkel már sokszor fel­sültek. azon birrel ijesztette meg a tiszteletes asszonyt és a mellette figyelő Jenőt, hogy ha pár óráig segítség nem megy számukra, összeomlik a magtár, s az oda menekülteket meg alá te­meti ; Kolozsváry uram pedig távol van vala- ’ hol, s nem is sejti, hogy mily veszély kör­nyezi családját. Midőn e rémhirt hallotta Jenő, zsebébe nyomta titokban kucsmáját s kiment a szobá­ból, oly természetes volt ez, hogy a különben is izgalmas percnek alatt nem vette észre senki. A Kolozsváry uram családja néhány női cseléddel a közép emeleten a magtár egyik keletfelé eső rekeszében volt együtt, a leg­nagyobb aggodalomban. . ..Az alsó ablako­kon már rémes zúgással folyt keresztül a viz folytonos rázkódásba tartva az egész épületet. Halálsáppadtság fogott el mindenkit. Az anya kezeit tördelve futott egyik ablaktól a másíldg; lesve, hogy honnan érkezik segély ? Végre, midőn már épen a második emeletre akartak felköltözni, a hömpölygő ár felett fel­tűnt égy „lélekvesztő,“ melyet egy hűséges cseléd elég gyorsasággal kormányozott a mag­tár felé. Nem sokára ott volt már azon ablak alatt, honnan Kolozsváryné asszonyom intege­tett a Szabadító felé. A hü ember csáklyáját az ablak párkányába akasztá s bekiáltott: „Tekintetes asszonyom 1 csolnakom csak három embert bir el egyszerre,' tessék beszál- lani két kisebb gyermekével! Fontolgatásra Sok akadályt gördítenek a nevelés útjára magok a szülők, — gyermekeiknek rendetlen iskoláztatásukkal — s az iskola és a tan­ügy itánti közönyös maguk viseletűkkel. Van­nak szülök, a kik a tanitó és nevelő munkás­ságát, vagy tétlenségét figyelemmel nen rik, s oly egyéneket részeltetnek pártfof és halmoznak el méltatlan dicséretekké semmi alapos tudománynyal, kevés mü1 g­gel, kétes erkölcscsel és vajmi csekély Köte­lesség érzettel bírnak. Vannak egyének a kik azon odiosus elvet akarják meghonosítani vá­rosunkban is, hogy a „czél szentesíti az esz­közöket 1“ s a helyett, bogy a nevelés elha­ladására kitűnő tanerőkről gondoskodnának, mindenféle mesterkélt utakon ön érdekből megmarasztalnának oly egyént, a ki sohasem lesz képes a tanügy felvirágozásán működni, sem a város díszére nem váland. — És ezen egyének, sajnos dologi . . a tanügyi felvirágo- zás gátolói, s a népnevelés előhaladásának akadályozói. Pazár István ág. ev. tanitó. KÖZÜCYEK. Darvini8mus és keresztyénség. Közli: Horváth József. A létérti harcz. II. (Folytatása.) Még eddig könnyebb végét fogtuk a dolog­nak. A darvinismust, mint leszármazási tant fogtuk fel és úgy találtuk, hogy ez a keresztyén- séggel egészen megegyeztethető. Most pedig már többnek tekintjük azt. A mi tulajdonkép uj benne, hogy úgy szóljunk, a mi darwini a darwi- nismusban, nem a sokkal régebben felállított ki­fejlődési theoria, hanem az egész fejlődési folya­mat visszavivése a létérti barczra, mint kizárólag működő okra. Hogy a nagy ángol természet vizsgáló, a létérti harcz által előidé­zett természetes kiválásnak tisztán mechanicai- lag ható törvényében a változások egyedüli okát mutatja fel, melyből korábban egy bölcs terem tői tervre vonni következtetést kényszerülve hitte magát a világ : ez az, a mi neki az ezen téren működő vizsgálódók elismerését megnyerte. És mig maga Darwin az ángol goldozóknál sajátos meggondoltsággal elkerülte, hogy a természet vizsgálás határait átlépje, és a vallásos szempon­tokat u vitába vonja, a német tudományosság sovárogva ragadta meg az alkalmat, hogy a dar- winismust tisztán mechanicus világnézetté ala­kítsa. Épen abban van az uj tan nagy előnye, hogy lehetségessé teszi a világ czélszerü beren­dezését megismerni, a nélkül, hogy kényszerülve nincs idő, a magtár északi oldalán arasznyira megnyilt a fal, csak biztos helyre viszem, azután eljövök a kisasszonyokért is.“ Gondolkodásra nem volt idő, Kolozsvá­ryné Honát és Boriskát egy . hűséges nő cse­lédre bizva, belépett a csolnakba s tovább eveztek. Alig távoztak el az épülettől három-négy puskalövésnyire, nagy tompa zuhanást hallot­tak. Az anya felsikoltott csaknem eszméletét veszté el. „Gyermekeim ! Kedves gyermekeim Ilonka I Boriska I elvesztetek“ I Kiáltá kisdedeit erő­sen kulcsolva keblére, mialatt könnyei hüllőt' tak, s keservesen zokogott ......... De mi okozta ama tompa zuhanást ? A magtár északi szeglete, hol már meg volt nyílva a fal, csakugyan lezuhant. A ma­gas és izmos faldarab kifele dültében nagyot csapott a vizen, az általa felcsapott hullámok bezúdultak az ablakokon, s az öreg dajkát át­ölelve tartó remegő leányokat elborította, az­tán a rekeszben szépen elhelyezkedett, egy ábnyira megtöltvén annak hézagát; azután lelohadtak a hullámok, s csak a felszálló sürü buborékok mutatták, hol tűnt el a leomló fal. A gyermekeken, az öreg dajkán s a még’ ott maradt pár cseléden halálsápadtság ömlött el. E vizeshelyen nem maradhattak tovább, épen e rekeszből vezetett fel a lépcső a har­madik emeletbe, a kétségbeeséstől remegő, volnán hely czélfogalm&k szerint működő ész áll Vjj itását elfogadni. A melyet eddig a föld első állásáról rajzolt? r i mely a vezető észt feltételezte, most más által pótoltatik, melynek nincs semmi más megfejtési alapra szüksége, mint az anyagra s annak mozgására. — Kezdetben, körülbelül igy hangzik röviden a darwini teremtés történet — kezdetben vala a végtelen űrben hig állapotban szétterült anyag. Honnan vette az létét, ez oly kérdés, a mely megfejthetetlen ugyan, de egy ér­telmes embernek sem ad gondra okot. Az anyag kezdett sűrűsödni, ezen mozgás által felszaba­dult a meleg, nehány ponton a tömeg egy uj köz­pont körül gomolyodott, előállottak a testek, melyek a mindinkább tömörülő főtömeggel saját mozgási viszonyba léptek. Egyike ezen testek­nek a mi földünk, egy elszakadt darabja a nap­tömegnek, mely körül kereng s mint az egykor izzó állapotban vala. Idővel kevéssé hülve szi­lárd kérget képezett, s midőn a folyós és szilárd alkat részek zagyva viszonya kedvezővé lett, megkezdődhetett az élet kifejlődése. Azon che- miai elemek, melyekből föld golyónk áll, az érint­kezés folytán önmaguktól az összetétel különféle viszonyaiba jöttek, történetesen a sok millió eset között egyszer előállott köztök azon viszony is, mely az Organismus képzésére szükséges vala. Előállott tehát az első fehérnye testecske, ebből lett a sejt a táplálkozás és növekedés ké­pességével, és ezzel megtörtént a nagy lépés, melyet önként követett a többi. Most már azon törekvés, hogy a lét minél inkább biztosittassék, egymásután előidézte azon változásokat, melye­ket körülöttünk a sokféle, élőlényekben megva­lósítva látunk. Növény, állat, végre az ember fokozatosan sikerültebb kísérletek a végre, hogy a föld által nyújtott kedvező feltételeket kizsák- máuyolják, és minden tökéletesebb organismns- sal bíró lény csak azon törekvésnek köszöni testi és szellemi felszerelését, melynek az ő törzse az ezredek folyamán sikeresen neki fe- kütt, oly czélból, hogy a többi lények közül mi­nél többet hatalmába kerítsen, s azokat vagy mint táplálékot, vagy mint szolgálattevő erőt felhasználja. Az embernél sikerült ez, s vele humánusabb alakot öltött a létérti harcz. Az erő­szak nem az egyedüli eszköznek bizonyult, csak­hamar létének előmozdítása végett megtanulta azon nagy igazságot, hogy egyesség által sokszor többre lehet menni, mint háború által, a társa- ságos életben megtanulta szenvedélyeit fékezni, hogy annál biztosabban élvezzen és megvetette a műveltség, tudomány, művészet és a vallás alapját. így végre oly eredményt ért el, milyen­nek reményére a kezdett nem adott jogot. De ennek sincs önálló becse. Esetleges következ­ménye ez is azon különös viszonyoknak, melyek földünkön a mi korszakunkban uralkodnak, ered­ménye egy kedvező esetnek a meleg és hideg, a nedvesség és szárazság s más körülmények azon viszonyában, melynek bolygónk jelenleg örvend. Jövőben ezen viszonyok kedvezőtlenebbül fog­nak alakulni, a melegség fogyni fog s vele az élet is hanyatlik, és aztán ... vége a játéknak, egy üres ösztön volt az, melynek nincs további czélja, s ha le lesz játszva, nem marad fel még csak emléke sem. Nem volt czél, melyet elérnie tántorgó léptekkel kapaszkodtak fel, midőn az utólsó lépcsőt is elhagyták, s a falba erő­sített gerendákon függő padozatra léptek, el­vált a fal s Ők rémülve látták az épületnek egész keleti végét összeomlani, ők pedig ott maradtak az ég és vízözön között függő desz­kázaton, a melyről lecsüngő lépcsőzetnek vé­gét a rohanó ár mozgatta ide s tova. A leányok elvesztették eszmélétöket, az öreg dajka térdeire borult. Szemei a rémület­től kidülyedtek, őszfürteit tépdelve kezeivel, ajkai nem birtak hangot ejteni, kebléből össze­szorított ajkain keresztül, zokogó, tompa nyö­gés hallatszott, a mint meredt szemeit a lo­csogó árba meresztő. Közel volt már a pillanat, mely végkép kioltsa e nehány életet .... Az öreg dajka most keblére ölelte a leányokat s behunyt szemekkel várta a megsemmisülés borzasztó pillanatát. Iszonyú kép volt ez 1.. . Mintha minden hullámon ott ült volna a halál sötét angyala, pusztítva, öldökölve mindent, a mit maga előtt talál. Egyszerre azonban feltűnt egy kis lélek vesztő, benne egy gyermek, a mint végeről­ködéssel küzdött az elemekkel, az általa kor­mányzott csolnak csak csendesen haladhatott, a gyermek arczárói a verejték nagy cseppek- ben hullott alá | nehány perez múlva elérte, a már nagy részben összeomlott magtárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom