Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-15 / 33. szám
kellett. Mind ebben nem volt vezérgondolat, — tehát bekövetkezik az, a mi volt, és az anyag körforgása aggálytalanul tovább megy, hogy talán a különös játékot, szinte elv és czél nélkül, á mindenség valamely más pontjain újra kezdje. Ez azon világnézet, melyet főleg Németországban Darwinnak a létérti harcz felőli tanára építettek. Teljességgel nem szükség azt bizonyítani, hogy ez a keresztyénséggel nem egyezik, mert átalában és a leghatározottabban kizárja ez az élet mindenféle ideális felfogását, pedig ez a keresztyén ségnek, mint minden vallásnak is a legelső feltétele. Csak az van még hátra, — ha t. i. ezen állítás czáfolatlanul megbizonyittatnék, — hogy lemondjunk mind arról, a mit eddig az emberiség, ezen földi lét értelme és érzése felől kigondolt. Mert akkor nincs többé ész, melynek gondolatát szellemünk a világban felismerje, hanem csak a mindenható fatum vak uralma. Kötelesség sincs reánk nézve más, mint az önzés, mely végtére minden dolgok kezdete és vége gyanánt tűnik fel. A mit mi lelkiismeretnek nevezünk, az az agyvelőnek az elődöktől örökölt szokása, melynélfogva a mások iránti magaviseletnek az ősöktől hasznosaknak talált szabályait tévesen egy felettünk álló erkölcsi törvény intéseinek tartjuk. És az, a mit vallás névvel jelezünk s melyről azt hisszük, hogy benne viszonyba lépünk a tüneményekben nyilatkozó szellemlénynyel, az csak üres emlékezete az utódoknak, azon időkre, midőn az elődök a természet hatalmaival való harczban, azoknak lényegét még nem ismervén, nekik akaratot és öntudatot tulajdonitának s félelem és remény között kegyökért fáradozának. Ily mélyen nyúl be az uj tan a mi egész eddigi gondolatvilágunkba, és nem kevesebbet jelent, mint minden esemény összeomlását, melyek eddig az emberi gondolat és cselekedetnek irányt adának. Mindazáltal önként érthetőleg nem har- czolhatunk az ellen pusztán értelmi okokkal. Vissza kell emlékeznünk feltett kérdésünkre; vannak-e oly lények, melyeknek akeresztyénség kedvéért nem volna szabad lenniök? Reánk nézve csak az a kérdés, vájjon valósággal, tudományos okoknál fogva el kell-e ismerni az uj világ nézetet egész terjedelmében? különösen vájjon a létérti harcz egyedüli oka-e az egész kifejlődésnek. Még szorosabban feltéve az a kérdés: vájjon kényszerülve vagyunk-e elfogadni, hogy a létérti harcz nem csupán eszköze a fejlődésnek, hanem egyszersmind egyedüli oka és végczélja az egész fejlem folyamatnak ? Megkérdezzük e végből legelőször a természet vizsgálás jelenlegi állását az élet kifejlődésének kérdésére vonatkozólag, és azon vigasztaló észrevétellel találkozunk, hogy a létérti harcznak kizárólagos hangsúlyozása, a mint azt kezdetben a darwinismus hivei felkarolták, mindinkább tért kezd engedni más közreműködő okoknak is. Már a különböző fajok és alakok, melyek a létérti harcznak feltételei, egy részben végeznek az eredeti princípiummal. A nősülési harcz úgy iratik le, mint a létérti harcznak egyik alosztálya és mint a fejlődés egyik leghatalmasabb okainak egyike. Minthogy már az utódok nagy száma, nem mindig előny a szülék táplálkozására nézve, minthogy továbbá a fejletlenebb organismussal bíró lényeknél a kéj érzetei hiányozni látszanak, melyek a sar- jadzást kívánatossá teszik: kénytelenek vagyunk talán már itt egy uj ismeretlen ösztönt feltenni, mely a lényt a körülményeknél fogva, saját előnye ellenére is kényszeríti fajának terjesztésére. Tovább a vándorlási ösztön úgy iratik le, mint az uj fajok előállásának egyik főoka. Növények és állatok, különböző okok által uj környezetbe helyeztetnek át, alkalmazzák magukat a változott viszonyokhoz és uj alakokat képeznek. Már most nem lehet tagadni, hogy ezen vándorlási ösztön, a menynyiben bizonyos területnek az egymással versenyző lényekkeli tulteltségéből származik; a legkedvezőbb életfeltételek utánni kutatás fogalma alá tartozik. Daczára ennek az ismeretes utazó Wagner Mór szükségesnek tartotta, hogy a vándorlási ösztönt az egyoldalú darwi- nismussal ellentétbe hozza. Megmutatja, hogy miként nem juthatna el a létérti harczban való puszta kiválás arra, hogy egy és ugyanazon téren különböző fajokat hozzon létre, mivel az uj alakok összevegyülése az eredetiekkel, kivétel nélkül hátravetést gyakorol a régi alakokra. (Folyt, köv.) Törökországi levelek. VI. Az ember a maga gondolatát elnevezte szabadeszmének, gondolkozás módját: szabad- elvüségnek, s gondolkozási tehetségét: szabadszellemnek. Ez a szellem, benne mint alanyban, az anyaghoz lévén leköttetve, emelkedési erővel nem bir, földön jár; a szellem nem birja az anyagot, gyenge szárnyain a légbe felemelni, s vele repülni. Repülése hasonló a struez madáréhoz, mely szárnyaival verdesi ugyan a levegőt, de lábai a földet érik, s azt hiszi, hogy repül. E mellett szelleme az anyagba be lévén zárva, mint a levegő a bőr párnába, szelleme nem bir a szabadlégnek sem frisseségével, sem megujulhatási tehetségével, pedig tudjuk : hogy az elzárt levegő számtalan élősdi, nyüzsgő pezsgő apró állatokat teremt; mint ezt a légmentesen elzárt üvegbe tett fürészpor példája mutatja. A szabadságról, szabadeszmékről, szabad- elvüségről az embereknek gyakran nagyon is ellentétes fel- és megfogásaik vannak. Egyik ember úgy fogja fel, hogy az eszményi, tehát a szabadelvű s szabadszellemü ember szerinte az, ki egyéni jogát, szabadságát annyira képes korlátok közé szorítani, a mennyi szükséges arra, hogy az ő egyéni joga, szabadsága, más egyén jogával, szabadságával összhangzatba jöhessen. Ezért kész vérét, vagyonát bármely pillanatban a közszabadság s közjogok oltalmára feláldozni. A korlátolt szabadság eszményi s átalános állásponton. A másik ember megfogása szerint a szabadelv, szellem, hús és vér. A hús és vérből álló egyéni szabadszellemnek hivatalra s egyébb accidentiákra van szüksége ; szerinte egy anyagi veréb többet ér, mint egy eszményi túzok, s az anyahon tartozik táplálni fiait. Jupiter, bika alakban. Mivel a földnek innenső féltekéjén minden nő fő, fog, arcz, bál s pipere migrainben szenved, a szabadszellem is megidegesedett, elment légváltoztatás végett az ellenlábas féltekére, hanem a passát szelek miatt, melyek félévenként ellenkező oldalról funak, mely őt újra visszasodorja, haza nem jöhet. Az emberek tehát igyekeznek, ha csak lefényképezett- arczképe birtokába is eljuthatni, vele árnyképét pislogó mécs mellett a falon tánczol- tatják. Nehány ezer vallási üldözött, politikai elégedetlen, társadalmi számkivetett, s erkölcsi elitéit, felveszi magát, elmegy más világrészbe uj hazát keresni. A mint a történelem beszéli szegényül mentek egy átalvetővel; az első részében vittek munkakedvet, a másikban azokat a sérelmeket, melyeket az európai társadalomtól szenvedtek, hogy azoknak szemlélete által emlékeztessenek, azokat társadalmi életükből kiküszöbölni. Az amerikai történelemből két nagyszerű tény magaslik ki. Az egyik ez: az uj föld felemelte s megnemesitette nemcsak a hazát, vagyont, családot, hátra hagyott politikai és vallási üldözötteket, hanem azon társadalmi és erkölcsi elitélteket, számkivetetteket is, kiket Európa mint sepredéket Amerika partjaira kihányt; a másik a feketék polgárosítása. Ott élt a szabademberek közt egy rablánczra kötött, s korbácscsal munkára kényszeritett félvad ember sereg, mely hazájából kiragadtatva sem hazát, sem családot nem ösmert, tőle megtagadtatott nemcsak az ész s az értelem, hanem az is, hogy valaha ember lehessen, tehát még a képesség és az emberi nevezet is. Észak győzvén dél felett, kimondta a rabszolgák felszabadítását; s hogy az eman- eipatiót biztosítsa számára, kimondta a polgá rositást is; — szavazási jog nélkül, nincs polgár, iskola s munka nélkül nincs polgárosodás, — s a vólt rabszolgákat szavazati joggal felruházta. Most a gazdag déli ültetvényesek dühön- genek, még inkább, mint a függetlenségi harcz előtt, mert a volt rabszolgák tartják a szavazó urnánál a hegemóniát; megvesztegethető, erkölcstelen csordának nevezik a feketéket. De ők is megfognak nemesedni, mint Észak vólt erkölcsi rabszolgái megpolgárosodtak ; s e mellett Északnak kettős nyeresége van: a feketék polgárosításával egy szép emléket irt' történelme lapjára; s Dél olygar- chiái ellen barátokat nyert bennök. Micsoda erők hatottak Amerika nagyságára ? 1-ször. Az amerikai épített egy faházat, s azt mondta: ez az én váram, ott én vagyok az ur s családom, mind kettő szent és sérthetetlen. = Egyéni szabadság. 2-szor. Minden ember, ki az állam terheit viseli, egyenlő a törvény előtt. II Polgári szabadság. 3-szor. Munka, szorgalom s takarékosság az, mely felemel. = Anyagi függetlenség s szabadság. 4-szer. A hol egy község megtelepedik, ott a telkek kihasitásakor legelsőben kimérendő a templom és iskola telkek. ~ Vallási és értelmi szabadság. — Hát Európát mi tette nagygyá ? Európában a fináncznak van egyéni szabadsága, ki látta, hogy a fináncz magát meg- finánczolja ? A közvádlónak van polgári szabadsága. Neki van joga polgári vétséget keresni ott is, hol az nem található, p. o. felkutatni a vádlott családja házi körülményeit s titkait, azt a közönség előtt nyilvánosságra hozni, mint ezt legközelebb egy nagy perben megütközéssel szemlélte a világ. g§ A leverés és kóldulás szabadsága. Nem csak Kossuth Lajos panaszkodhatik azon, hogy szegény létére ereje felett várnak tőle segedelmet. Én szegény vándor török, pár száz frt évi jövedelemmel nemcsak vidékről, hanem Pestről is kapok német és magyar nyelven irt kéregető leveleket; pedig Pesten talán senki sem ös- mer, s a világ egy félre eső zugában tartózkodom. Ne azért jajduljon fel Kossuth Lajos ur, hogy alkalmatlankodnak neki a kéregetők, lanem azért, hogy a szemtelenség és a kóldulás közszellemmé lett, és megélhetési módnak tekintetik. Európában a vallások szabadsága az államvallások szabadságában áll. Az államoknak van vallása, a vallásoknak állama, csak az embereknek nincs, mint állam és vallás tagjainak vallásossága. Az iskolába nem járás, értelmetlenség, munka-ügyesség képtelenségeinek szabadsága. Egy dervis barátomnál voltam, ki hitelesen állította, hogy ő 12—16 évig gyermekek tanításával foglalkozván, 30 fiúgyermek közt 3-at, s 31 leány közt 8-at talált, kik öt ven—hatvanig tudtak csak számlálni. Hihetetlen, de igaz. Mivel utazásom czélja a mindent apróra megnézés, tapasztaltam, hogy a köznép nagy része vásárok alkalmával vásárolt portékái árát az ujján számítja ki. Még ezen sem ütköztem meg, mert van a földnek más népe is, mely az ujján számit, p. o. az eszkimó; de azt még sehol sem láttam, hogy az ujja hegyével gondolkozzék valaki. (Folyt, köv.) ÚJDONSÁGOK. (sz.) Képviseleti gvtilós Nyíregyházán aug. 10. 1. A Mikecz József városi ellenőr ügyében hozott legfelsőbb Ítélet olvastatván, ellenőr választásra szeptember hónak 1-ső képviseleti gyűlése tűzetett ki. 2. Dr. Kovács Sándor a kataszteri bizottság jegyzői hivataláról lemondván, helyébe Czupra Endre városi aljegyző rendeltetni határoztatott. 3. Hibján Dániel felebbezése házának kiigazittatása tárgyában bejelentetvén, — felterjesztetni rendeltetett. 4 Több rendbeli adósok halasztásért fo„Ide I ide I“ kiáltá végső erőlködéssel • ... „Ide a ki még él ebben az épületben 1“ Az öreg dajka felnyitá szemeit s a szabadulás reményével ugrott fel, lefutott az imbolygó lépcsőn s megragadta az épen oda érkezett csolnak orrát. Jenő, — mert ő volt, a ki e csolnakon oda ment, hallván ugyanis a küldöttől az iszonyatos hirt, kiszökött a házból, s egy épen kéznél lévő kisebbszerü csolnakba ugrott, igy jutott el a veszély helyére; — Jenő mondom a csolnakba fektette az evezőt, maga a csolnak orrába futott, s megragadta a lépcsőzetes „Kik vannak odafent ?“ Kérdé hirtelen a dajkától. — „A kisasszonyok ájulásba esve.* Felelt a dajka. — Gyorsan hozza le őket, addig a csol- nakot itt meg fogom tartani. A dajka mennyire öreg lábai engedék felfutott a lépcsőn s egymás után hozta le a csolnakba az eszméletlen leányokat. Jenő segélyével elhelyezte őket a csolnakba hintett szalmán, azután szólt. — Csak menjen, csak siessen, többen úgy se férhetnek a lélek vesztőbe, mi értünk is majd csak jönni fog talán valaki, aztán mielőtt Jenő felelhetett volna, erőteljesen lökte el a csolnakot a lépcsőtől, mintha sejtelmével birt volna azon iszonyatnak, mely pár perez múlva bekövetkezett. A függő rekeszben levő 3 nő cseléd ugyanis csak várt addig, mig a kisasszonyok elhelyeztettek, azután mind a lépcsőre rohant, s a csolnakba akartak ugrani, a csolnak súr lyok alatt bizonyosan elmerült volna, ezt tudta az öreg dajka, azért lökte el a csolnakot. A nőcselédek mindnyájan a dajkának estek, őt a vízbe akarták taszítani, a miért előlök elzárta a szabadulás végső reményét is, most az imbolygó lépcsőn dulakodás állott be, de ez alig tartott 2 másod perczig, mert a lépcső leszakadt, s irtózatos sikoltás közben mindnyájan a vízbe merültek. Borzadva szemlélte Jenő biztos távolból e jelenetet. Kevés idő múlva azonban felmerültek a lépcsővel együtt, kivéve egyet, ki már már a dajkát majd vizbe taszitá, mert ez egyet a lépcsővel alá hullott fadarab agyon ütötte. A többiek segítségért kiáltoztak a hűvös fürdőben, csak a dajka volt nyugodt, arczán az önelégült nyugalom ömlött el, „hála neked Istenem,“ szólt, „hogy a kisasszonyok megmenekültek.“ S azzal felkapaszkodott a nagy és hosszú gerendákból alkotott lépcsőre, a többiek is utánozták, s nehány perez múlva elsodorta őket a rohanó ár. Jenő pedig nagy, majd nem végső erőlködéssel kikormányozta csolnakát drága terheivel a rohanó árból a csendes vizre, s ott evezőjét letéve imádkozott, mialatt pihenteté kimerült tagjait. Ezalatt Kolozsváryné asszony megérkezett a helyre, hol többen voltak már a megmentettek közül, onnan pedig a lelkészlakba szállíttatott gyermekeivel. Útközben találkozott férjével a mint épen egy csapat félhalt embert szállított a mentő helyre, s oly gyorsan mint lehetett mondá el neki az iszonyú helyzetet, melyben gyermekeit hagyá; gyorsasággal, — minőt csak a kétségbeesett erő hozhat létre, hajták most dereglyéjüket a magtár felé, alig múlt el 10 perez, midőn már feltűnt előttünk a magtár, a mint egy fél vége még, mint egy romladozó vár fennálló bástya tornya, mely még daczol az idő tengerével, — magasba nyúlt, a gerendázatok zúzva, roncsolva mere- deztek elé. A Dap hanyatlóban volt már, vérpiros sugarai pirosra festék a hömpölygő árt, mely most lohadt, majd emelkedett, mintha részeggé vált volna az eltemetett áldozatok vérétől. Kísérteties fénynyel világitá be a szomorú épületroncsot a vissza néző nap. Iszonyú érzés közt közelített az apa a végzetes helyhez, mely talán mint képzelé redves gyermekeinek halálát okozta, midőn már közel voltak a magtárhoz, lassan meg- imbolygott a tető, iszonyú ropogások között sülyedt alább és alább, mig végre irtózatos lyamodván, részökre kellő biztosíték feltétele mellett 3 évi törlesztés kedvezménye megadj, tott. 5. A Ha^el Márton féle alumnium kiosz. tása, illetőleg oda Ítélése, mely eddig egy ál- landó bizottság által gyakoroltatott, a nevelési szakosztályra lett ruházva. 6. Bizonyos kaszálló részletek haszonbérbe adása, illető tanácsnok okadatolt jelentése folytán elrendeltetett. 7. Olvastatott a métermérték foganatosításának előmunkálatairól intézkedő bizottság alakítását elreudelő miniszteri leirat, melylyel összefüggőig indítvány folytán folyamodás intéztetett a minisztériumhoz az iránt, hogy városunkban mértékhitelesítő hivatal állíttassák fel. 8. Olvastatott az 1869—1873-ik évi városi számadások felülvizsgálásával megbízott küldöttség jelentése. Ebben indítvány tétetik a főkönyv rendszeres vezetésére, e tekintetben a czélnak megfelelő rendszeres mintázat készítésével Flegmán Lipót, Kovács László a számvevő meg- bizatnak. Ugyancsak e jelentés felderítvén azt, hogy az alapítványi tőkék más helyre fordit- tattak: elrendeltetett az elköltött pénzek vissza- térítése. A jelentésből az is nyilvánosságra jött, hogy a tisztviselők ügykörének szabályozása mind ez ideig el nem készíttetett, melynélfogva a tanács ezen szabályzatnak záros határidő alatti (oct. 1.) elkészítésével megbiza- tott. 9. Az 1874-iki számadások felülvizsgálásával Dómján Sámuel elnöklete alatt Gredig Jerémiás, Flegmán Lipót, Nikelszky Mátyás, Mádki Frigyes, Maar Adolf és főjegyző meg- bizattak. (I) W. Döring tanár folyó hó 7-ikén 8-ikán és 10-ikén élvezetes mutatványokban részelteté Nyíregyháza közönségét a színkörben. Ködfátyolképei sikerültek voltak. Különösen a tájképek érdemesek voltak a megtekintésre. — A színház mindhárom előadása alkalmával tömve volt. A sóstó melletti erdőben — mint némelyek beszélik — farkasok garázdálkodnak, a napokban egy csikót vágtak le. Ha e bir igaz, nem ártana a fenevadak üldözésére indulni. — Miklóssy Gyula színtársulata Kállóban jelentékeny pártolásnak örvendett. Az illető igazgató ur — mint halljuk — nem is késett bucsuzása alkalmával megvonni a különbséget Kalló és Nyíregyháza intelligentiája között, természetes, ez utóbbi hátrányára. Ott mondott szavaihoz sok szó férhetne, ez alkalommal csak annyit jegyzünk meg, hogy az emberi természetben fekszik saját hibája miatt másokat vádolni. „Fiat applicatió 1“ (—) Gyöngyössi Sámuel még el se távozott, már a nagykállói papválasztásra nézve mindenféle hírek keringenek. Tartózkodunk e tekintetben ez időszerint minden szédelgő hírek közlésétől, feltevén a nagykállói egyházról, hogy fogja tudni e tekintetben a maga emberét megválasztani. [=] Úgy halljuk, hogy folyó hó 20-kán S z t u p a Andor színtársulata már meg fogja kezdeni előadásait a nyíregyházai színkörben. Sztupa társulata kedvezőleg ismert a nyíregyházai közönség előtt. Ha jó erőkkel látta el magát bizonyos pártolásnak fog örvendeni 1 Ez alkalommal a közönség érdekében felkérjük a színkör tisztelt tulajdonosának figyelmét arra, hogy a földszinti ülő helyeket emeltesse feljebb, illetőleg oly változtatást hozzon létre, hogy a székek menedékesebben következzenek egymásután, mert igy az előző padokban ülők fejékeitől s kalapjaitól teljes lehetetlen a színpad alakjait látni. Ez az egész kevésből kiálló munka leend, s kevésbe fog kerülni, — haszna pedig mind a bérlőre, mind a színtársulatra nezvé felszámithatatlanul kedvező leend. [=] Szép derült augusztusi napok köszöntöttek be hozzánk a huzamos kedvezőtlen, hideg és esős napok után. Ideje is volt, mert a föld mi velők majdnem kétségbe voltak már esve a folytonos esőzések miatt. Kár eddig is elég történt, kivált a kevésbé jól rakott aszta- gokban, a folytonos esőzés miatt sok gazda nagy kárt vallott a magvak kicsirásodása miatt. [=] A „sóstói részvénytársulat“ mint robalylyal összeomlott, nagy porfelhő gomoly- gott fel, mintha el akarta volna takarni a ré- mületes látványt. Kolozsváry uram szemeit eltakarta, a rudat eldobta kezéből, kétségbe esve ez egyetlen szót orditá : „gyermekeim 1“ Azzal eltán- torodott és a vizbe zuhant a dereglye széléről. Szerencsére azonban még itt nem volt oly mély és sebes a viz. Kevés idő múlva visszasegélék a dereglyére. A járművön levők mindnyájan ápolására siettek, a dereglyét hajtotta a viz bizonytalan irányban; egy jó félórát haladhattak igy, midőn Kolozsváry kezdte visszanyerni eszméletét. Ugyan abban a perezben rémes segélykiáltás csapta meg füleiket, mely közelről tetszett jönni, mégis oly gyenge volt. Szélylyel tekintettek, s egy a vízben félig úszó füzes gályái között felfedezték a lépcsőzet gerendáit, mely ott fennakadt, s rajta két alakot ülve, egyet pedig fekve. A dajka és két társnője volt. Azonnal oda vezették a dereglyét, s meg menték a szerencsétleneket. — A dajka elmondta Kolozsvárynak, hogy leányai a vész elől menekültek, Tornay Jenő menté meg őket, de most nem tudja merre járnak. (Folyt, köv.)
