Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

Nyíregyháza, julius 11.

2S. szám.

IY. évfolyam. 1875.

Előfizet*** * árak:

Egész évre Fél évre Negyed évre

4 frt.

S«rke.»t#l írod. f ÄÄbI- hová. UP ‘hhfeíé.ek s

demények, ogy **,# .l intézendök:

b

B^«n%v5sSr;tkeMkA kéilrttok nem »d»tn»k vlaaaa.

Kiodó-hivntnI,

I > Mlndo. pénikttldemények agy eldflio- I > Minden P mJnt hlrdetéal dijak:

Vitéz Mihály penztnrnokhoz | ) Kernedre (poaU helyben) Intéeendök.

SZABOLCS.

Yegyes tartalmú hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

(Egyes szám ára 10 kr.)

■a m ■ a a '"i

Hirdetett dijuk:

(

Minden 4 hasábos petit-sor efysserl hirdetésnél 5 kr., tttbbMffrlnél 4 kr.

Terjedelmes hirdetések tBbbscttrl beik* | I tatásé, kedvezőbb föltételek alatt ess* közölhető.

Minden egyes beiktatás után kincstár* Illeték 30 kr.

KLiadó-tiolajdLonosolt: Lukács Ödön és "Vitéz Mihály.

«ÉS

A nyilt-térben minden három hasábos garmond-sor dija 30 kr.

Az előfizetők, t hirdetések meg- I szabásénál, 20*/,-nyi kedvezményben részesülnek.

< s m a s s^

Előfizetési felhívás. ;

Tisztelettel figyelmeztetjük előfizetőinket ez uj évnegyed kezdetére, 8 egyszersmind kérjük az előfizetés megújítására; kérjük különösen a hátrányban levőket, hogy illetményeiket beküldéni szíveskedjenek.

Az előfizetések postai utalváuy- nyal könnyen eszközöltethetnek, s

Kemecsére Vitéz Mihály úrhoz (posta helyben) küldendők.

Előfizetési feltételek az eddigiek: Egy évre 4 írt.

Fél évre 2 írt,

Évnegyedre 1 frt.

gpgT Hirdetmények lehető olcsó áron számittatnak.

Tisztelettel, Nyíregyháza, julius 2. 1875.

A szerkesztősig. Nyíregyháza, juj. 7. 18T5.

Mire e sorok napvilágot látnak, a nyíregyházai választókerület két követjelölte közül egyik meg lesz választva, s örömmel fogja egyik, vagy másik párt ü'ni diadalát! Hogy melyik leszen az, azt előre senki sem tudhatja.

Tagadhatlanul igaz, hogy két erős párt áll egymással szemben. Az elbizako dás különösen nagy a „szabadelvűek“ között, ők már előre olyannak tartják győzedelmöket, mely el sem maradhat. Mind a mellett a baloldaliak is bíznak magukban, az igazság varázshatalmában és Nyiregyháza polgárságának elvszilárdságában. — És ez elbizakodás annyira megy, mikép szemben a „szabadelvűek“ hangyaszorgalmat kifejtő korteseinek, kik közül egy pár most 3 éve még a baloldal soraiban és zászlói alatt küzdött s kik tanyáról-tanyára járnak, napról- napra, — mint a rósz hir mondja, — itatni, na meg némely köztiszteletben álló becsületes polgárokat rágalmazni, —

szemben mondom, ezekkel a baloldal | meg sem mozdul. Gyűléseket tart, hol a népet értelmes szavakkal felvilágosítani I törekszik, ennyiből áll egész mozgolódása. I

íme igy viseli magát az a párt, —f melyre az álapostolok uton-utfélen rá] akarják sütni a „békétlenkedők“ éB „forradalmárok“ nevezetét.

Az újabb alkotmányos életben az ellenzék egész életfolyama alatt világosan bebizonyította, hogy a törvényt jobban tiszteli, mint az a többség, mely megalkotó, de úgy látszik, hogy nem magának irta, mint az egyszeri falusi biró a levelet.

Hallottunk oly dolgokat az illető-] nek szájából, kit épen eltántorítani akartak, hogy neki szavazatot akartak szerezni, csakhogy a kormánypárttal szavazzon. Beszélik, hogy egyik főkortes-] nek megvolna ígérve választásutánra egy ] sürgős adósságának kifizetése. — Egyik kortes épen egy felfüggesztve levő városi] hivatalnok. Mindezek törvénybeütköző dolgok; dehát azért nincs a ki a törvénynek érvényt szerezzen.

Daczára azonban ezen nyilvánosan beszélt tényeknek, a korteskedés sokkal csendesebb hullámokban zajlik mint más alkalmakkor. Nyílt, egyenes! megtámadtatások nem történnek minti most három éve, melyet egyrészben aj választási törvényeknek köszönhetünk! ugyan, de mely azt is mutatja, hogy egy általában nem megy a dolog oly élénken, oly tűzzel, mint máskor ás hogy a közönyösség nagyon hideg takarót vetett a polgári jog gyakorlásának vágyára.

A dolgok ily csendes menetének azonban, egy oldala is van, és ez az, hogy választás után sem lesznek oly éles vonal által elválasztva a különböző politkai pártok mint ezelőtt 3 k évvel; és ez nem csak a város érde- 1 kében, hanem a haza érdekében is fe- , lette kívánatos.

i Ha az ember, ember akar lenni t a szó nemesebb értelmében, ez más- ként nem is történhetik.

Hova inkább megkell érnie a házi i polgárainak arra, hogy az elvi harczo1- kát nem szabad a szenvedélyes gyű!

öltség terére vinni, kivált ha megva-1 d ryunk győződve a felől, hogy ellenie-1 eink is a haza javát akarják, ha kü-|j( önböző utakon is munkálni. |s

Isten velünk! |^

X. 1 Iv

\h

Is

KÖZÜGYEK. I«

12

„Az iskolai takarékpénztárakról.“ [

Kenessey Kálmán felolvasása a nemzet- I]

gazdasági egyesületben.) I \

|t

(Folytatás.) 11

Csak idézzük sorba az iró tételeit. Fen-1 j ebbiekből igy következtet: .hogy a számításii Léiküli sőt könnyelműen fényűző, erején tül|< erjeszkedő rendszertelen családi-körben fel-1 { lőtt gyermekből higgadt, számitó, takarékos,!] i a jövőről gondoskodni tudó, kötelességeit is-1 s nerő, azok betöltésére törekvő lelkiismeretes 11 )olgár lehessen valaha, ez csakis ez» eseti, cözül egyszer történhetik.“ Alább: JKépzel-lj íető-é, hogy morális betegségben sinlő wyesek I, nilliói ép nemzettestté tömörüljenek, képzel-1; íető-é, hogy' számitani nem tudó tömegekI gyermekeiből * * a körülmények színvonalán meg-] íllni biró, államférfiak, megbízható tiszt-]: viselők (hogy ismeri az életet szerzőnk!), I Faljanak — szabály szerint.“ Most a képvise-l lőháznak, a volt törvényhozóknak nyom egy] lovagias bókot, Írván ekként: „az ugyan két-] végtelen, hogy — ki saját magánügyeit se| képes rendben tartani, az ugyan nem lehet] hivatva egy ország ügyeinek rendezésére be-] folyni; s nem láttunk-e naponként (na ez már| a jövőre is szól) nagy számmal tódulni a po-1 litikai térre oly hivatlanokat, kik a tönkreju-l tás szégyene elől a közpályára menekülnek, s] kik a hazától követelnek kenyeret és állást,] vagy politikai befolyás utján törekednek ismét] vagyonhoz jutni, a helyett, hogy rendszeres] munkásság, józan takarékosság utján tartották] volna fenn, sőt javították volna polgári állá-] sukat, s szerény, de rendezett vagyoni állás-] ponton érezhették volna magokat oly függetleneknek, mint akár egy fejedelem?“ —Hogy e nyilatkozat nem áll egy magán és számosán jöttek már ezek tapasztalására, igazolja dr. Gerlóczy tanárnak szinte e tárgyban ejtett jvéleménye: „Társadalmunk mindenben inkább a külsőt tartja szem előtt, minők a hiúság, feltűnés, fitogtatás. Innen van aztán, hogy nálunk mindenki több akar lenni a másiknál. [Különösen nemes közbirtokosaink egymásután [elszegényednek, elpusztulnak ez oktalan és | észszerületlen fényűzés, következtében. Társa*4/ t'

lalmaiii ^ y\ iái kevés az előrelátás, a takarékos \ xy, becsületérzet, — melyek — veti utál. J" i nemcsak a termelés és jövedelem nöwi^.vd ; lehetetlenítik, hanem a! or- s z*á g 1 éLfr e 1 e t is veszélyeztetik.“ Uy gondolataimat régebben közöltem már szerény magam is oly egyébnek, ki a fentirt jeleket velem együtt szemügyre vette s kimondtam, hogy: „fáj, nagyon fáj az nekem, és azt hiszem, velem együtt sok. igazán érző magyar embert' k, hogy főuraink és köznemeseink Közül már is oly sokan tönkre jutottak és a tönk m< délyhez közel állanak, vagy közelednek. Bizony nem jó kedvemből, sőt fájó szívvel idézgettem én is a fentirt nemzetgazdák s társadalmi reformátorok kemény szavakban kifejezett nézeteit társadalmi helyzetünk felett, hogy hátha elolvassa olyan is, ha nem tiz-husz, legalább egy-kettő, ki megdöbben — és a munkásság s takarékosság elveit s áldásos következményeit magára, nemzetére nézve figyelembe I foganatba veszi. Mert mint szerzőnk észszerűen következteti: „Olyan polgárokra van szüksége sokat hányatott hazánknak, fent és alant: munkás, takarékos, józan, számitó s anyagi és erkölcsi függetlenségre büszke férfiakra.“ Nincs állam és nem létezett soha olyan, melynek polgárai, ha*függetlenséggel és jóléttel nem bírtak, állandóan szabad és nagygyá lehetett volna: bírt legyen bár a legszabadabb elsőséggel összetákolt alkotmánynyal b viszont vagyonos nép hosszas ideig rabságra, szolgaságra kárhoztatva nem volt s nem lesz soha 1“ — Még egyet. „A szorgalom és takarékosság utján meglépesedett népnél a műveltség önkényt kifejtik.“ — Társadalmunk betegségéről elég lesz idézni ennyit. Ha ezek | valóságát komolyan meggondoljuk, elszomori- jtanak ezek. Most szóljunk a Kenessey szerinti ] gyógyszerről; — de röviden.

A felolvasó értekezésének H-ik szaka- jszában a társadalom acuttá vált betegségének | orvoslására ajánl gyógyszert. E gyógyszer: a (takarékosság, és persze az ernyedetlen | munka.

Vajon nem eső után köpeny-é az a taka- | rékosság társadalmaink mai viszonyai köNem. Sohasem. A bűn, a vétek útjáról (való letérés után, a javulás, az erény ösvé- Jnyére lépés mindig lehető, valósítható, de — (kitartás, erős akarat kell hozzá. A tönkre ju- jtott ember is kezdhet kitartó munkával, s ta- | karékossággal uj életet, ha tud igazán akarni ;| és kitartani. De ha se takarékosság, se kitartó 11 munkakedv nincs: ne várjuk a társadalom, , | a haza újjá születését. |A nemzetet alkotó Jegyes polgároktól) függ tehát minden. De „ha .(valamely munkás rest hétfőt, heverő napot í]csinál magának —. mondja, Pettenkófer, — s i[a helyett, hogy dolgoznék és keresne, korcsoméban ül, s a következő nap, ha munkához

TARCZA.

Egy család története.

(Regényes korrajz.)

H-ik kötet.

I. Rész.

Miként sikerülnek a tiszteletes tervei ?

(Folytatás.)

Itt jutott eszembe igazán, hogy miért volt szüksége egy Mahumednek, egy Krisztusnak, s annyi nagyoknak a puszta magányára ! Leválik itt a lélekről minden kicsinykedés, melyet a társaságos élet fényben és kéjben úszó lelkei nagyságként imádnak. Mi az a hiúság ? Mi az a kincs, dicsőség és vagyon ? Itt éreztem igazán, hogy mindezek pusztán a léleknek élődi férgei, melyek mint a föld párá- zata a tündöklő napot, homályba vonják a lélek fényét és nemesebb eszmélkedését.

Itt az ember egy pillanat alatt össze rendül, eltörpül és felmagasztosul, a megdöbbenés pillanatában leválik a lélekről minden salak, s átnyúl a végtelenbe, áthidalja az anyagot és szellemet, a mat és holnapot, a véget és az örökkévalóságot, s e hídon a nagy mindenség végtelenségében felkeresi a boldogító czélt, melynek vágya felkölti képességének és erélyének összegét a czél fele haladni rendületlenül. '> •''

Xét heti elhagyatott magánossag utar

nem ismertem magamra, annyira felemelkedett] s megizmosult lelki erőm. | J

Bocsássatok meg barátim e hosszas kité-1 résért, de jól esett lelkenfnek, hogy közölhet-] tem veletek azon érzelmeket, melyeket a ma* ]

gány és elhagyatottság gyakorolt reám !

................] <

.... Már eltelt egy egész hó s én még min-1 < dig egyedül valék, a magánosságot már megj- ! szoktam, azonban eleségem már elfogyott, épj] tehát málna, szamőcza és szeder gyümölcscsel li tápláltam magamat. Azonban eljő az ősz ésh tél, gondolám és akkor mitévő leszek ? Mii.;- ] ] den féle terveket forgattam agyamban, nngji végre leszállt az éj, és én kedvesem sirhal-]i mánál a moh ágyon édesen elszenderedtem.

, Álmomban szüleim meghitt körében]

voltam.

Reggel madárhang és emberi léptek zaja], , ébresztett fel.

Felnyíló szemeim Istvánra estek, ki épen |]

• a kunyhó felé tartott, és háttal volt felém 1 >1 fordulva.

. I Leírhatatlan azon édes érzelem, mely j j . szivemet eltölté a hűséges István megpillantó-1 . sakor 1 Eleinte azt hittem, hogy csak álmo-1 dóm, de később midőn meggyőződtem felőle, |

3 hogy ébren vagyok, kiáltottam neki 1 -1 Hirtelen dobta le magáról úti terhét, s ] i' kifejezhetlen érzelmével a viszontlátásnak ka- ( z1 rol tűk körül egymást.

at I Mint a gyermek úgy zokogott a hűséges 1st-1

f ván, s hosszú idő telt el, míg szóhoz juthatott | ó Elsőben is egy levelet nyújtott át, a bo-1 s Titékon megismertem apám Írását, s mielőtt - felbontottam volna, egy szerelmes mohóságával nyomtam ajkaimhoz a rég nem látott n sorokat. .£j

Gyorsan bontottam fel azt, belől anyám-] nak szálkás betűi tűntek szemeim elé.

Rövid volt a levél, csak ennyi volt benne: | „Szeretett gyermekem!“

„A hü István betegen talált, apáddal együtt készítettek el a nagy örömre, hogy te élsz, és mégis majd elvette eszemet az öröm.| Siess a téged rég nélkülözött szülei karok közzé 1... Már jobban érzem magamat ! Az] idők viharai elcsendesültek, nem üldöznek már] senkit, bátran jöhetsz! de jöjj minél elébb, | mert megöl a hosszas várakozás. Apád elédbe] megy, s az István által tudott helyen fogtok találkozni.“

Óhajtva váró

„anyád.“

Könyek özöne borította el arczomat; azonban az elhatározás igen nehezen jött meg. — Ellenálihatlanul vonzott a rég nélkülözött szülei szeretet, és kimondhatlan erővel szegezte földhöz lábaimat az emlékezet és a sokszoros szentfogadás, hogy élve el nem hagyom kedvesem felejthetlen sírját.

Ne csodálkozzatok szavaim felett!

Hiszen minden egyes virággal, minden egyes bokorral oly szent érzelmeket ültettem be ott a szentföldbe, melyben Dórám pihent. Féltékenyebben őriztem ezt, mint a fösvény kincshalmait.

István azonban sürgetett az indulásra 1 Végre is vérző szívvel bár elhatároztam, hogy indulunk ; de mielőtt ezt tettem volna, elbúcsúztam] egyenként virágaimtól, leborultam a jsirhalomra, megeredtek könnyeim, s megáldva a szenthelyet, dél tájban útnak eredtünk Istvánnal együtt.-| Mielőtt a rengeteg] homályába bemélyed- |tünk volna, visszafordultam még egyszer, so- : | ká, soká néztem vissza a helyre, mely első | szerelmem kincsét elfedé, s aztán megindul- 11 tunk megint. Haza értünk szerencsésen, a > | többit tudjátok 1 Apám vissza hozott ismét I iskoláim folytatására, azt akarja, hogy pap lejgyek, de hijába erőltetem magamat, érzem,

; | hogy e pályára nincsen semmi hivatásom.

J Az elbeszélés után a jó vidám fiuk elbu- j csuztak Elemértől. Elemér pedig nyugágyára ] | dőlt s Dórája emlékével álmodott.

Éjfél elmúlt, az egyszerű diák szobában egyszerre fellobban a lámpafény 1 Talán a hol- ; napi leczke ébresztette fel valamelyiket ? ta- ; nului, hogy készen mehessen iskolába ? Ó nem 1... Az ábrándos arczu Ede csendesen felkél, a gyertyát kezébe veszi, oda megy lá- bujhegyen ruha szekrényéhez, felnyitja azt, s

1 kivesz belőle valamit. Mi az ? Egy rósz ócska hegedű és egy összetákolt töredezett vonó l Kezébe veszi a hegedűt, néz, néz reá sokáig i átszellemült, boldogságot sugárzó arczczal, i olykor-olykor megcsókolja a hideg, az érzé- . ketlen szárazfát, mintha lelkét akarná belé f önteni, vagy mintha a hideg szárazfából akarna magába lelkesedést szívni. Nézegeti nagy ! csendességben, od -oda próbálja koronként p vállához, hozzá méri a vonót, de nem érinti - a húrokat 1... Álmok, kimagyarázhatlan édes a álmok keletkeznek lelkében, egész lénye át- a szellemül 1 Azt gondolja nem látja senki! ;-] Pedig látja, látja a művészet istennője s lát- I hatatlan szellemszárnyakon alászáll, megeső-