Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-11 / 28. szám
fogná iá, korhfeiyfjßrben revén, afig végez valamit, azon épen ne csodálkozzunk, hogy az ily ember semmire sein megy, sőt lassanként egész korbeljiyé válik s a községnek terhére lesz.“ Ha még ezekkel és a. felolvasónak á takarékosság S kitartó munkára'ösztönző érveléséhez hozzá teszszük azt, a mit mond William Penn, t. i. hogy : ,.a türelem és szorgalom, hitként, hegyeket mozdít el‘‘ átmehetünk a takarékosság módozatainak ismertetésére. Itten felhozza: „a takarékpénztárakat, az életjáradék, a biztositó intézeteket, népbankok, segÄyegyesttleteket és mindezek felett helyezi :. a z iskolaitakarékpénz- t á í a k á t.“ Előbbi eszközöknek csak akkor vehetjük hasznát, ha megelőzőleg már megszoktuk a munkát, takarékosságot,' ha már vau tőkénk, a mit elhelyezzünk. És így ez — szerintem — második lépés, nem első. Viszonyaink közt ennél elébb való, hogy mint egyesek, családfők, vagy családtagok s ráült állampolgárok komolyan szálljunk magunkba ; gondoljuk meg, hogy nemcsak ., a bugyilláris üres, hanem a telekkönyvben is sók minden van birtokocská- ink után irkáivá ; és á kómoly fontolgatásnak legyen következménye aZ, hogy fonjuk szü- kebbre az erszény száját | ne lökjük ki oly meggondolatlanul az egyest,' á tízest, sőt a százast is. Tegyünk megtakarításokat áz öltözet, asztaltartas, élvezetek, mulatságok s kényelemre vonatkozó kiadási rovatainknál; az az a szükségest és elkerülhetőt különböztessük meg. Mint Gerlóczy mondá : ,,a felsőbbek mutassanak példát arra, hogy a boldogsághoz a külső fény, fitogtatás nem ázükséges.“ Ekkor megkezdtük a takarékosság erényének gyakorlását s lesz mit tenrll a „t á k a rd k b a addig pedig nem. Nem az a baj, hogy takarékpénztáraink nincsenek. Ezek vannak. A baj ott rejlik, hogy a mi népünk még csak kivenni tud abból; még pedig a nélkül, hogy előre kiszámítaná, mibe fekteti a kivett összeget? bpjöri-é a kamat rajta és azon fölül lesz-é valami „profit“, nyereség ? a nélkül, hogy előre kiszámítaná: miből fogja a kivett összeget részletenként törleszteni? Hogy az életet rajzolom, hogy tapasztalat után s valót itok: arról a takarékpénztári ügyvédek s bírósági végrehajtók sok példával adhatnának igazat nekem; s jól tudóm, hogy e számítás mellőzése volt nagy részben oka v'y sok községünk bukása, s jÖ módú. lakosok i.ikre jutásának. Ebbői azonban én is örömmel vonom le azon követkéz-] tetést, hogy: „igyekezzünk — mint K. K. Írja — a takarítási hajlam semináriumait, a népünk életében epochalls fontosságra hivatott :l iskolai t a k a r é k p é h z t á r ak a t“' mielőbb, a hol csak valami uton-tttódoti lehet,! felállítani; < Hogy mi K'folyásuk van az iskolai fetiny- bankoknak a társadalomra, eite p. u. felhozza a felolvasó Angliát. E téren is „az annyi nagyot és dicsőt felmutatni képes Anglia ment elől — mondja, fj-f követte Belgium és Fran- cziaország.“ „Ott született meg azon nagy gondolat — mint ezt George G. D. Bartley mondja — hogy az elemi iskola nemcsak a műveltség első alapjai megvetésének legyen forrása, hanem tanitani kell azokban oly dolgokat is, melyek nagy hasznúra fógnak a tanulóknak szolgálni, mikor felnőnek és férfiak — és nőkké válnak. Byen hasznos dolog többek közt a mértékletesség és az ebből folyó takarékosság erénye, melyre oly nagy szüksége van 1 társadalomnak, s melynek terjesztése felette kívánatos. Ámde a jó szokásokat leginkább csakis a gyermekkorban való becsepegtetés utján tudjuk az egyénben meght nositani És mivel a gyermek és serdülőkorban jó és rósz befolyások legmélyebben hatnak, s mivel a népség legnagyobb részének elmeiéi! képezte- tetéee alig terjed túl az elemi iskola falain: kétségtelen, hogy egyéb jeles erkölcsi kellékeken kívül a mérsékeltség erényét is a tanítás tárgyává kell tenni, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. (Folytatása következik.) Törökországi levelek. Hl. Madzsar ben Mohamed kedves barátomnak Stambulban. Kedves barátom 1 Az ember mind ez ideig hitte, sőt hiszi máig is, hogy az emberi értelem fészke az ágy, hóvá' a szerzett ösmerétekj mint méh által a lépésméz sejtek, összegyűjtőinek, s egymásra rakatnak. Úgy gondolkozott, hogy valamint a nagyobb köpübe több méz fér, úgy ha nagyobb a kaponya, több értelmeséget, tudományt vehet fel, mint ha kisebb térfogatú, miért is a kaponya idomitások, különböző időben épen úgy a divat és módi tárgyai voltak, mint a hajhordás, kalap, ruha s pipereczikkek. Ha az ember keveselte a mennyi esze van, kaponyájában kereste a hibát, s igyekezett annak alakját megváltoztatni. így jöttek létre a csúcsos, elől-hátul összelapitott, s gömbölyű idomú kaponyák. Egyrészt mivel az ember ritkán, vagy sohasem akarja beismerni, hogy élni való esze nincs, ezt csak másról szereti hinni és feltételezni; másrészt, mivel az ember a már megkeményedett kaponyákat, kénye s kedve szerint nem idomíthatja, s a miatt, hogy a megkeményedett kaponya ruganyosságát elvesztette, keserves fájdalom nélkül, égy-egy nyert tapasztalatot is, alig lehetett beleszuszakolni és minden újabban szerzett ösmeret egy fájdalom árán vétetett meg; részint mivel az emberi kaponya vastag, sötét, rósz fényvezető test, melyen a világosság fénysugarai, a helyett hogy belehatolnának, megtörnek, az igazság fénylő napja, mely e bolygót megvilágositani, annak fényt és meleget kölcsönözni hivatva van, több millió mértföldre fekszik tőle s arra, hogy egy fénysugaracska hozzá elhatoljon, századok kívántainak, s igy fény és melegség hozzá ne- iiezen, vagy soha sem jut; mindezek teszik azt, hogy az embernek még ez ideig nem sikerült, a kaponya átalakítás rend- és módszertanát megalapítani, s nem lehetett megtudni: vajon a csúcsos, előlhátul lapított, s a mostan divatban lévő lapos tetővé nyomott kaponyák közt, melyik a czélhoz vezető. Mindenik alakú kaponyának meg vannak árny oldalai. A mostani divatu lapos tetőnek, melyet a bábák földfele lapitnak, árnyoldala az, hogy az embert földhöz ragadtá teszi, hi- bája a rut önzés. Nem takarékossági s vagyongyűjtés! értelemben véve a szót, teszi az embert önzővé — mert tékozlóbb nemzedék még nem élt a földön, mint a mostani — ha nem azon értelemben, bogy a mai lapos fejű nép, gyakran nem néz sem az igazságra, sem becsületre, csak hogy szerezhessen ma, azért így holnap, apai örökségét, szerzeményét az ezerszivócsővel ellátott testi gyönyörök bálványának oltárára vihesse. Nagy hiba és nagy tévedés a fejidomi- tással kínozni az ártatlan gyermekeket s fejtetőiket belapitani. — Hiba és tévedés pedig azért, mert az emberi értelmesség és bölcse- ség fészke nem az agy, hanem a gyomor. A tények kérlelhetlen logikája bizonyítja ezen igazságot. A pedagógusok, kik egész éltükben az „embert“ tanulmányozzák, s e szerint az em- beiösmeretben kitűnők, a tudományosság hűvös szent berkeikből vágott nyirfalombokkal írott jámbus versekben adják át a tudományt ta gyermekeknek, azon bizonyos testrész lévén a tudományokat szállító ut, hol a gyomor csatornájának végső pontja van. A nyirfalomb elviszi a tudományt az illető testrészig, ott a béleeatorn* pfpgjit a szállítmányt, s a gyomért) a vezeti. Hát hogy egyeznék az meg a józan észszel, hogy a bölcs és emberösmerő pedagógusok egy ártatlan Testrészt büntessenek, mely nem vétkezett, ha az agy és nem a gyomor volna a tudomány fészke? De mivel a gyomor nem akarja magába szedni fel a tudományt és a test közepén van elfójteíve s igy nem büntethető Baját személyében, vezető csatornája végpontján megleli őt az ügyes és okos pedagógus, s nolle veile, bele óltja a tudományt. A mai nemzedék tehát a gyomorcsatorna végéről tanul a gyomor számára, ezért minden érzése, todulása, sőt politikai tudománya is: gyomor tudomány. — Az ember a gyomorért született, sí életfeladatai a gyomor által ál- datnak meg. Az üresség, a végetlen semmiség fogalmát az emberi képzelet eleibe, semmi élőbeszéd vagy rajz nem állíthatja kézzelfoghatóbb alakban, mint egy a földből felásott kaponya, csúcsos vagy lapitott-e, az nem jön tekintetbe. Az orr, melyet ezen kaponya ember társaira fintorgatott, a szem, melylyel másokat lenézett, vagy a más tulajdonát elnézte, nincsenek többé. Helyeiken egy tátongó üresség, a szemnek át- hatlan setétsége mutatkozik. Az ember semmisége, az értelem s böl- cseség semmisége nyilatkozik ott a sötét homályban. Az élő ember nem dicsekedhetik azokkal a részekkel, mi a kaponyából fennmaradt. Az üres kaponya csont, mintegy meghámozott tök, mellette nehány megmaradt hajszál a kaponyáról, egy reclam, „nincs többé kopasz fej“, nehány szál szőr a fülről, melynek rendeltetése volt az életben, hogy a fülbe semmi gyanús dolgot be ne bocsásson. Bajusz- sza, szakála nincs, talán annak a spanyolnak kaponyája volt ez, ki bajusszát elzálogosította, vagy azt jelenti, hogy az ember zálogba azt adja, a mije van, ha már egyebe nincs, ba- juszszát. Két sor fog örökösen nevet az összeszorult állkapocsban. A föld alatt minden kaponya égy-egy Democritus lesz. Neveti, mennyi bolondot tett ő életében és mennyi bolondot tesznek a jelenleg élő emberek. Ezek a nevető fogak egyszersmind azt is bizonyítják, hogy az ember csak oly ragadozó vad állat, mint bár mely négy lábon járó. Fogait talán fogadásból szorította össze, hogy fel ne nyíljanak, mivel unokáitól apróra őrölték az apai örökséget. A kaponyának tehát azon részei, melyek valamely tehetségnek műszerei voltak az életben, megmaradtak a fóld alatt is ; igy a ka ponya jelzi a tökfejüséget; a fej és fülszőr, hogy az emberi agy fény és világosság ellen többszörös pánczéllal van fedezve; a fogak az emberi bolondságok léteiét, s ragadozó természetét jelentik; a hol pedig az ember a böl- cseséget keresi, a kaponya belsejében, ott nincs csak üresség, homály és setétség. D h a r á d z s. (Folytatjuk.) Darvini8imis és keresztyénségKözli: Horváth József. Ha megyénkben, — lehet, hogy más megyékben is, valamely társaságban megjelenünk, azonnal meggyőződünk azon lelki betegség nagy elterjedéséről, mely szerint a kor vezérférfiaival, — bár mely téren álljanak ők, —• majdnem mindenki rokonságban, sógorságban, ösz- szeköttetésben vagy legalább ismeretségben akar lenni. Egy jelenség az, hogy ezen rokonsági és ismeretségi bajiam csak is felfelé áramkolja homlokát, és látja még Valaki, látja Jc nő is félkönyökre emelkedvén ágyában !... Vakmerő Jenő ! Hogy mered meglesni e szent - titkot, e néöia társalkodását a lángléleknek a művészét angyalával ? Meg ne zavard az édes álmodozást a dicsőségről, a fényes jövőről, hiszen úgy is Oly kevés ideig fog az tartani, mely álomnak is kevés lenne !.... Ede végre még egyszer megcsókolja a hegedűt, azután szépen beíakargatja, leteszi ismét, bezárja a szekréuyt, aludni dől. Most meg Jenő nem bír aludni, midőn Edének szabályos lélegzete mutatja, hogy elaludt, ő kél fel, meggyujtja a-gyertyát, előveszi iskolai könyveit, tanulna, azonban a tanulás nem megy sehogy, könyvének tiszta fedéllapjára valami ínértékes sorokat firkál. Eközben megcsendül a hajnali harangszó, mely annyit tesz a tanulónak : „munkára fel.“ Felkél Árpád is I megszólítja Jenőt: — Hát te mit csinálsz, hogy oly jókor felkeltél? Jenő hirtelen takarja el a verset a könyv másik lapjával. — Tanuljatok, válaszolja némi zavarral. Ó édes apa! ha te úgy a távolból tanúja lehettél Volna ez éjszakának, mennyi nyugtalanságtól kímélted volna meg . magadat, s mennyi áüérencséth nségtöl gyermekeidet ? Mindenikben más-más művészét iránt, volt igasíi íétiéismerhetetleu hajlani,. 'iilÜffet csak tovább kellett Volna fejleszteni, ,jó irányba tereld,, hogy nehány év múlva xtiind a dicsőség fényével lehessen körülőVezve. Ede “reggel, ntidőh iskolába kellett volna menni, azt mondta, hogy beteg, nem megy ma iskolába. Sáppadtnak látszott, nem tudta senki, hogy az álmatlanság ennek az oka, csak egy volt a ki megleste titkát és ez Jenő. A rendes órában mindenki iskolába távozott; csak Ede maradt otthon t Alig várta, hogy eltávozzanak, bezárta az ajtót, hirtelen kereste elő rozzant töredezett hegedűjét, melyet az úgynevezett „Curatió“ pénzből vett potom áron, titokban valami éhes czigánytól, s elkezdte azt először| pengetni, azután rá tette a vonót is. Irtóztató recsegő falshangok valának azok, melyektől a kutyák és macskák vonitva futottak volna messze I Csak egy lény volt a ki gyönyörködött abban ezen a földön, és az volt Ede, egy lény oda fent, a művészet iste- nője, mely őt eljegyzé magának. Csodálatos cb&osz az, mely a hivatott leendő művész előtt háborog a kezdés első pereseiben, hasonló ama zűrzavarhoz, melyből a művészi tárgyak legdicsőbbike a csodálatos világegyetem lassanként kibontakozva előállott. Csak egy teremtőlélek az, mely képes lekiáltani eme mélységes zűrzavarba varázs „legyén“ szavával, hogy elő álljon a világosság, hogy alászálljon a salak, s felszínre vetődjék és művészi remekké váljon a szinarany. A teremtés első perczeihez valának hasonlók Ede első kísérletei: idegbénítók valának az élSő zürhangok, de ő nem ijedt meg e chaosztol, mint nem ijedt meg a teremtés süéüeme, midőn átható lelke előtt rendetlen vegyülékben gomolyodtak a háborgó atomok, melyekből a r e m ek V i 1 á g n a k kellett feltisztulnia. • y - •' • Érezte, tudta, hogy ott él lelkében amaz erő, mely uralkodni hivatott ez összhangtalan hangok zűrzavara felett, s a művészeti érzék már az első pillanatban mint biztos kalauz kezdette meg hordozni az ismeretlen vidékek felett.' Gyakran szédületes magasságba emelte fel, hol lelkét szédülni érezte, majd lábai alatt feneketlen mélységek nyíltak, de ott volt az életbiztosító üvegharang, melynek segélyével, mint a tenger mélyére bocsátkozó gyöngykereső, szorongó szívvel szállt alá! Első pillanatban tántorgott, tévedezett, de müérzéke mindannyiszor visszaterelte az eredeti, a helyes irányra, úgy, hogy kevés idő múlva egyedül önerejéből, minden segélyt vagy vezérlőt nélkülözve tetemes haladást tett. |.. Legkülönösebb volt pedig az, hogy gyakorlati óráit rendesen elzárkózva végez é, — mindaddig, míg testvére Jenő fel nem fedezte előtte azt, hogy tudja titkát. Ez időtől fogva Jenő volt a publikum, ki eleinte valóban fájós fülekkel távozott a” különös cöncertről. És még volt más publikum is későbben I A szomszéd szobában lakó diákok, kik eleinte fel nem tudták gondolui, honnan jönnek ezen incornatus hangok ? Szorgalmi óra után ha összegyűltek Elemér barátai, gyakran kérdésbe tették egymás között. „Ki kínozhatja itt valamelyik szobában a hegedűt ?“ „Ugyan ki lehet, ki itt közelben rontja a levegőt?“ „Miféle kintornás lehet az“ ? sat. A szerény ábrándos Edére persze senki se gondolt, pedig ha egy kissé komolyabban vizsgálták volna arezvonásait, beláthatták volna, hogy épen ő a ludos. Egyszer azonban csakugyan rajta kaplik. Egy Kossuth p. o. vagy Deák, s átalában minden feltűnő férfiú az iskola falai között _ nem lett volna képes oly terebélyes család-fát készíteni, vagy az ismerősök fotographiájából oly teijedelmes albumot kiállítani a jelentkezések ezerszeri felkérése után sem, mint dicsőségük tetőpontján egy füttyentésre. Ne vélje azonban az olvasó, mintha | családi gyengéd érzelmek szentélyébe akarnék nyúlni. Ama rokonsági hajlam ellen semmi kifogásom; sőt úgy tekintem azt, mint az érdem elismerését és d:adalát. Csak azon roppant terjedelmű ismeretségek egyikéről akarok szólni, melylyel nem ugyan magok az elismert férfiak, hanem az ő jó ismerőseik dicsekednek. Nem is politikai vagy stratégiai csillogó hajlamokról beszélek, hanem egy egyszerű tudományos ba- iráti körről, mely szélesebb és szélesebb kiterjedésnek örvend, mint bármely ragyogó politikai clique. Egész világ tudja, hogy a tudományok [mezején ma Darwin a nap hőse. Erről meggyőz bennünket, minden barátságos összejöve- itel, minden kávéházi társaság, minden kártya kompánia, s minden egyes ember, a ki nehány év óta kalandáriomot olvas. Mindezek fennen hirdetik belső szorrs ismerőségöket Darwinnal, valamint szellemi rokonságukat. Ha a nagy ángol természetvizsgáló sejtené, hogy egyetlen felhívására mennyi szellemi rokona és elvbarátja küldené meg névjegyét, nem csak hazájából, hanem a távol Magyarország egyik távolabb zugából Szabolcsmegyéből is; az ángol kalmár szellemnek megfelelőleg, bizonyosan papírgyári; alapitana, a beérkezendő tisztelgő levelek bőrére. Mi pedig a „Szabolcs“ szerkesztőjével roppant örvendezhetnénk, azon szélesen eláradt miveltségnek, melynek hírével megyénk betöltené a világot, s melyet a dar- winismus oly gyakori emlegetése jelez, ha fájdalom! nem tudnánk, hogy ezen ismeretség a névén túl alig terjed tovább egy rövid kalendárium!, többnyire csak hűhóval telt czikknél. Tanúja voltam az efféle darwinismusnak több ízben. Hányszor leptek meg ismerőseim, barátaim ily értelmű nyilatkozatokkal: „Beszélhettek már ti szellemről, lélekről, istenről, halhatatlanságról, Darwin nyakát szegte a ti szellemeteknek.“ — Eleinte meglepett ez áramlat!: Hisz igy — gondolám — ma holnap kivernek bennünket a paroehiáról, később pedig idealista létemre, ki még a természeti, tüneményekben is a bennök nyilatkozó szellemet kerestem és láttam, kisértetbe hozott hinni, hogy mégis vannak jelenségek, melyek mögött nem hhet feltalálni a szellemet, s ilyenek nálunk a dar- winismus jelenségei. De még sem ez az, a miről tulajdonkép szólni akarok. Hiszen az is jobb a semminél, ha a tudomány férfiait legalább nevökről, egy kalendáriumig czikkből ismerik honfiaink, csak már az a czikk hü vázlata volna a tudománynak, csak aztán ne aggatnának az ily Czikk ek olvasói a Darwin által emelt gyönyörű műre, mindenféle oda nem illő s eléktelenitő czafran- gokat! De ez ismét az emberiség örök átka. Mindég voltak és mindég lesznek oly emberek, kik a politika vagy tudomány mezején feltűnő mestermüveket, — alapul felhasználják saját evangélumok felépítése végett. Julius Caesart nem lehet menteni a köztársaság eltiprásáért. De kétséget nem szenved, hogy soha sem használta fel a kezéhez ragadott hatalmat oly embertelenül, oly nemtelen czélokra, mint párthívei s utódai. Határtalan ambitiójának kielégítése volt czélja, mi még az önzés nemesebb fajai közzé tartozik, s meg lehet, ha elveit a kormányon megszilárdíthatja, az annyi viszály s erkölcstelenség által feldúlt hazának békét és üdvöt hozand. De mint használták fel a kezökbe jutott hatalmat Antonius, Lepidus és Octavius!! Nagy Constantin megalapította azon egyták, meglesték midőn hegedűjében gyönyörködve szobájában ült, s elfeledte az ajtót bekulcsolni. Na de hiszen volt is mit hallgatni neki 1 „Ugyan fráter, miért nem csapod a falhoz azt a száraz fát ? ? „Jobb volna bizpu tanulnál, minthogy itt napról-napra rontod a levegőt“ I Volt olyan is, a ki egyenesen és határozottan fenyegette, hogy ha még egyszer megfogja zavarni tanulmányaiban, azonnal bejelenti a rector professzornak stb. Azonban Edén mindez ki nem fogott. Napjainak nagyobb részét hegedűjének társaságában tölté, I miatt persze, hogy a tanulás sehogy se ment, a professorok napról-napra figyelme tettek, s miután kitudták a hanyagság okát, nem volt egyébb neve a tanárok előtt se, mint kis muzsikus czigány. Nem is szólották hozzá másképen, csak igy: „No kis czigány, hát ha húznánk egy nótát“ stb. Mindez nem tántorithatá vissza Eddákét a művészet útjáról. Most jött azonban a megpróbáltatás nagy napja. A professorok Írtak tiszteletes Tornai uramnak, hogy hasson valami utón m dón fiái a, mert ha igy fog tamiléi, iskolai évét bizonyosan még egrszer ismételni kell. Meg is érkezett mart us havában a szigorú hangon tartott dorgatórium, mely is hangzott ilyetenképen: (Folyt, köv.)
