Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
Nyíregyháza, november 22. 47. szám. III. évfolyam. 1874. > • 1 Előfizetést árak: Egész évre Fél évre . Negyed évre 4 frt. Szerkesztői Íred», 1hoTí^k'ntázoSdSk: részét tirgyazÄ kttldon.enyek intézőn a ref. lelkészt Ink Bénnentetlen levelek c.»k i.mertkezek- Bénnenteu.8i f dwtnllk ei. j j I té.lr«t°k nem »datnak via.za, Kindú-liivatnl, hová az előfizetési pénzelt, a lapba szánt hirdetések és felszólamlások küldendők: Nagytér 136. ez a. SZABOLCS. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Hirdetési dijak: Minden 5 hasábos petit-sor egysseri hirdetésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. 1 ! j, Terjedelmes hirdetések többszöri beikig tartása, kedvezőbb föltételek alatt esz- | f köcölhbtö. Minden egyes beiktatás után kincstárilleték 30 kr. A nyilt-térben minden három hasábos garmond-sor gja 20 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg* szabásánál, 2Öc/0-nyi kedvezményben részesülnek. I Kiadó-tulajdonos a .szabolcsmegyoi lapkiadó-társulat.‘ Nyíregyháza, nov. 16. A legközelebbi városi képviseleti gyűlésben oly dolgok kerültek szőnyegre, melyekről hallgatni káros és tévesztett eljárás volna! Szólunk tehát róla nyíltan, a férfias bátorság hangján, ellenséges, vagy gyűlöletes érzelem nélkül, nem tekintve személyes érdekekre, de felmutatva a bajt, hogy orvosolható legyen. Általában hasonló kérdésekben az irodalomban azon elvet tartjuk leghelyesebb irányadónak: „ Sohase mondj valakiről roszat, mig biztosan nem tudod igaz-e az ? És ha meg vagy győződve róla, kérdezd meg önmagadtól: miért mondjam el?“ Ezen elv lévén irányadónk: nem szólunk visszaélésekről addig, mig azokról meggyőződve nem vagyunk, s midőn szólunk, megfontoljuk tetteinknek indokát is. Megfontolatlanul s kivált nagyítva kimondott vádak, kisebb-nagyobb tekintetben vagy személyes gyülölségből, — vagy önérdekből erednek; ugyanazért a közjó előmozdítására inkább zsibbasztó- lag mint emelőleg hatnak, és a közérdek palástja alatt mindenkor a titkos és alattomos boszszu fegyverét rejtegetik, s leg- többnyire életbalál harcz fejlődik ki a közügy nevében, mely a személyek vak- harczában eltiportatik, mint a termékeny rónák két ellenséges tábor óriás lábnyomai alatt. Ha tehát szólunk, most is szólunk azért, mert megkérdeztük önmagunktól, hogy miért mondjuk el azt, amit szemeinkkel láttunk s füleinkkel hallottunk. Mint köztudomású dolog, városunkban Weinberger Róza törvényszerüleg-e, vagy annak félretételével ? erről most nem szólunk, a képviselet határozata ellenére a minisztérium által a selyem utczai bérletbe helyeztetett. Illető azonban az árverési módozatokban foglalt kötelezettség ellenére s más bérlők jogainak megsértésével oly helyiségen nyi tóttá ki üzletét, mely két utczára bir kijárással, a tanács ennélfogva elhatározta, hogy helyisége a pazonyiutcza felől elzárassék; a városi tanács hatá- rozatánák végrehajtásával megbizott közegek azonban nem a bérlőt szorítják e határozat iránti engedelmességre, hanem az illető háztulajdonost, amiért is a város kap egy repozitionális pert a nyakába. Ez még azonban nem elég! Midőn e dolog felől folyna a tanácskozás, egyszer csak kipattan, hogy Weinberger Róza még most sem tette le a biztosítási összeget , holott egyedül ennek világos kikötése mellett helyezte őt még a minisztérium is a bérletbe! Ennek pedig isten jóvoltából 3-dik hónapja már! Most kérdezzük, hogy ki ennek oka ? IJiszep ez lelt vplna a legelső dolog, addig meg sem kellett volna engedni a bérlet megnyitást! Már most egy bekövetkezhető esetben kit fog érni a felelősség? Oly hanyagság éa mulasztás ez, mely túlhalad minden jó akaratot! S lehetetlen nem figyelmeztetnünk azokat, kiket a dolog illet, hogy ha a város érdekét szivökön hordozzák, óvakodjanak ezutánra hasonló mulasztásoktól. Most jön azonban a dolog leg java! A tiszti ügyésznek az 1869-ik, mond az ezer nyolszász batvankilenczedik évben adnak ki egy ügyet véleményes jelentés tétel végett bizonyos bérlet leengedése iránt, és a referada megtörténik sem elébb sem később, mint az 1874-ik év november havában! El-e még az illető bérlő, nem jutott-e tönkre? Nem tudom! . . Lehet, hogy ez senki egyébre nézve nem hoz kárt, legfeljebb az illető adósra nézve, ki 5 évi kamatját fizetvén a tőkének, ax már meglehetős összeget teend. De itt nem az a kérdés, van-e baj emiatt, hanem az: nem lehetne-e? És e mulasztás indokából avagy nem jogosan kérdezhetjük-e azokat, a kiket illet: vájjon nincs-e több hasonló ügy e képen a jövő század gyermekeinek felhagyva elintézés végett? Lehet, hogy a tiszti ügyész e tekintetben adand felvilágosítást, s adhatott volna talán, ha jelen lett volna a gyűlésen! De távol volt! Lehet, hogy a város ügyeiben; azonban miután ugyan e képviseleti gyűlésben, több az ügyészségre vonatkozó kérdések merültek fel, olyanok, melyekben csak is a tiszti ügyész adhatott volna felvilágosítást: Kérdezem, nem volna-e szükséges meghagyni a tiszti ügyész urnák, hogy ha hivatalos dolgai miatt távol kell lennie, küldjön helyettest a képviseletbe, mert merülhetnek fel oly kérdések, melyek a tiszti ügyész ur nélkül el nem intézhetők. Ennyiből áll, tisztelt olvasó közönség! mit ez idő szerint jónak láttam világosságra hozni, nem személyes gyülölségből, nem boszuból , de tisztán a város érdekében! E sorok írója is hi vatalt viselő ember, s ha valaki figyelmezteti őt netaláni mulasztásaira, szívesen veszi, sőt megköszöni azt. így elvárom, de elvárja minden jobb érzelem az illetőktől, hogy figyelmeztetve lévén — köszönjék meg azt, és legyenek ezután pontosabbak. Többek nevében: egy polgár. KOZUGYEK. A tanító a társadalmi életben. (Vége.) Hogy ezek általánosságban igazak, arról meg fogunk győződni, ha figyelemmel nézünk szét a társaságos életben; meg fogunk győződni, ha a tanítókat megkérdezzük; mert megmondják nyiltan, hogy a fentebb jelzet rabszolgai, lenézett álapotot éreztetik velők. Ne is szégyeneljék ezt megvallani! Hiszen nem rá- jok nézve ez szégyen, hanem a társadalomra szégyen az, hogy a helyzet ily szomorú, ily fekete. Kiskorúságunkat, értetlenségünket, felületességünket semmi jobban el nem árulhatná, mint a tanítókkal való bánásmódunk, általában a tanügy iránti érdekeletlenségünk és közönyös magunkviselete, — Legyünk több tisztelettel s becsüléssel a nevelési pálya munkásai iránt és becsüljük őket s mindjárt jobban vonzódnak ít hivatottak ezen hivatalra; s beteljesül rajtunk a példaszó a más megbecsüléséről; mert a tanítók, nevelők megbecsülése által igazán magunkat becsüljük meg egyen egyen is, társadalomiig is, S ez által szolgáltatjuk ki magunknak az érettségi bizonyítványt, Mi indított éppen most e keserű és kellemetlen dolgok elsorolására: az alábbi példával felelek eme kérdésre. — Van e mi hírneves megyénkben egy város, (Nevét most elhallgatom, nem akarva egy ember hibájáért egy egész város értelmiségét felelőssé tenni nyilvánosan, Az az egyén tudom, hogy név nélkül is magára ismerend.) Lakik ez időszerint e városban egy kántor- tanító- postakezelő. Igen. Nincs miért megütközni a t. olvasónak; mert a valóságot mondom. Ugyanazon egyén: kántor is tanító is, nostakezelő is egy személyben. A postahivatal természetesen a tanítói lak is egyszersmind. Ez az egyén a posta és tanítói lak, és az iskola udvarán e nyár elején egy kuglizó — tekéző — helyiséget rendezett be. Ma- ga-é, vagy többek közreműködésével, segítségével, nem tudom; de a dologra nem is tartozik. S ez egyén, egy ugyanazon városban lakó, más felekezetű tanitót, ki e téren oklevelet szerzett, mielőtt állását elfoglalta volna, tehát ezt, saját felelőségére s önkényüleg a tekéző társaságból kizárta. Oly tény, mely amaz ifjú tanitói működésének sikere által a vidék s az ottani városi értelmiség becsülését kinyert embert társadalmi megöléssel fenyegeti. Ilyesmit csak megromlott, jellemtelen, erkölcstelen emberekkel lehet s szabad tenni; ezt is csak a mai ferde társadalmi fogalmak szerint. Mert a keresztyénség 1 humanismus világboldogitó elvei szerint ezeket sem kizárni, hanem ha félrevonulnának a társadalomból, még akkor is, felkeresni s a jók társasága és erkölcsi ráha-! tása által javítani vólna a jobbaknak — mert ki vólna tökéletes jó ?! — emberi, szent kö- telességök. De a fennforgó esetnél ilyesminek árnyé-! ka sincs jelen. Mivel amaz önhibája nélkül i ily érzékenyen megbántott ifjú ember ellen nevezett kántor- tanító- postakezelő urnák semmi erkölcsi kifogása nincs. (Ha csak azt a kifogást nem hozná fel, hogy az ő felekezetebeliek közül többen részint magán utón, részint az iskolában eme kizárt emberrel neveltetik, taníttatják gyermekeiket. Ez pedig nem hogy levonna, sőt érdemeit szaporítja emez illetőnek.) Az ottani városi értelmiség is becsüli, s tudomásom szerint, minden úri háznál szívesen j fogadják látogatását, melyet olykor tiszteletből teszen. A vidéken pedig, az elsőbb rendű j úri házaknál, mint szakképzett, kitűnő tanítót! s miveit embert, szívesen látják, meleg kéz-1 szorítással üdvözlik s többször kérték már ki véleményét, tanácsát is, gyermekeik neveltetésénél. — Sőt a megyei tanítók önképezhe-1 tése végett rendezett póttanfolyamon, két évben, mint gyakorló tanító, minta előadásokat tartott; tehát részben tanári tisztet tel- jesitett. — Ha még ily embert is kizár valaki .«gy társaságból s képes társadalmi halállal,- erkölcsi megöléssel fenyegetni, ha jelesebb tanítóinkkal is igy bánunk: bizony akkor én nem tudom, ki fog majd nálunk arra vállalkozni, hogy a tanítói pályára lépjen, kivált ha még érez magában annyi képességet s erőt, hogy más pályán megélhet s magának és családjának becsülést szerezhet?! Nagyon komoly, nagyon megfontolni való dolgok ezek uram! posta- | kezelő- kántor- tanító ur és t. olvasó! Kétszer, I háromszor is meg kell azt gondolni, hogy ha igy bánunk a tanítókkal, kik lesznek majdan akkor tanítókká? mivé lesznek iskoláink? mivé gyermekeink? mivé lesz a nemzet? s hova süllyed hazánknak földén az ember?! Meg kellene ie?t hányni vetni főképpen annak, ki postakezelő is, de tanitó is éppen maga. — S épI pen ily egyén követ el ilyen botlást, ilyen méltó megrovást illető dolgot! Ó; mert azt hallottam ] — megbízható emberektől, — s hiszem is, hogy 'ama város miveit s humánus érzelmű, általam ■ részint személyesen, részint jó hire után ismert és nagyrabecsült értelmiségének e tény: ről biztos, tiszta tudomása nincs; talán amaz . ifjú egyén meg nem jelenése társaságukban még eddig figyelmüket kikerülte. De azt is hi- : szem, hogy ha e tényről valódi tudatok leend, amaz egyén, ki egy — addig mig az ellenkező . bebizonyítva nincs — becsületes, tiszta erköl■ csü, jellemes embert társaságukból kizárt, oda■ hagyják s eme jellemében méltatlanul megtá- i madott, társadalmi halállal fenyegetett egyén- i nek elégtételt szolgáltatnak ez által: vagy tár■ saságukba fogadják. Egy oly embert már tu• dók ama városban, a ki midőn e ténynek tu- í domására jutott, kimondta, hogy amaz említett • helyen meg nem jelenik mindaddig, mig ezen ■ ifjú ember erkölcsi hibája nélkül onnan kizárva ; lesz. Tisztelet az igy gondolkozó s cselekvő • férfinak! ,! ügy veszi ki magát ez egész dolog, i mintha a kántor- tanitó- postakezelő urnák rangján alóli vólna egy tanítóval egy társaság■ ban lenni; mivel ő már postakezelő. Ezt bi■ zonyitja egy a múlt nyáron felmerült esete is. ■ Egy szomszéd falusi tanitó ugyanis bement a s i postakezelő úrhoz s mint annak előtte per kol- r legám, tiszttársának szólította; mire a posta■ kezelő ur az illető tanítónak ajtót mutatott s II megnevezett egy város-részt, hol egy öreg, sze • ■ gényes, nyomorult állapotban lévő tanitó lakott, . mondván: „az a collegája.“ Hát ha neki ma- t gának sincs érzése a tanitói név, állás becsüli léséhez, egyszerű a dolog, hogy megszabadul- l jón a collegiálitás kellemetlen öszszeköttetései• tői: mondjon le a tanitóságróll Tegyen posta- , tiszti vizsgát s legyen okleveles postamester, • ne postakezelő. Ámbár akkor sem menekül Dr • Mathews Vilmos azon mélyreható megjegyzése elől, hogy „nem a hivatás, vagy állás nemesi ti, emeli az embert hanem az ember emeli a hivatást/ Különben az is meg van írva, hogy: „két urnák nem lehet híven szolgálni.“ A közmondás pedig veszedelmesnek tartja a két széken való ülést. 1 | tekintetben nem sokat változtat e dolgon az a körülmény, hogy némelykor segéd is van alkalmazva. Ennek okadatolása megint meszszevinne s keserű dolgokat hozatna velem napvilágra; tehát félbehagyom csak kívánatra szólanék e tárgyhoz. Ezen hivatali öszszecsatolást bátor vagyok ajánlani megyénk igentisztelt tanfelügyelőjének is becses figyelmébe. Méltóztatik tudni, ihogy a 868 XXXVIII t. c. 141-§-a nem en- ' gedi meg, hogy valaki kántor- tanitó és posta- j mester legyen egy személyben. — Hogy ezen leset, hol van igy: arra nézve alólirott egész készséggel szolgál a tanfelügyelő urnák, ma- ■ gán utón, felvilágosítással, ha erre felhivatik. I És most befejezem soraimat. S lapunk t. olvasóinak figyelmét kérem a tanítók társadalmi méltatására is, a jobb díjazás sürgetése mellett, kiterjeszteni. — A fentebb elmondottakon felül okadatolásul idejegyzem zárszóul és búcsúzóul Buchle H. Tamás szavait: „Mihelyt a kitűnő férfiak nem akarnak bizonyos pályára lépni, ennek tekintélye is alábbszáll: először csak dicsősége veszt, később hatalma is csökken.“ Görömbei Péter. Tisztelt szerkesztő ur! Korunk a társulás korszaka. Mit egyes erő nem képes czélhoz juttatni, azt egyesült törekvés által könnyen elérhetni.—Ha valahol, úgy a tanitói pályán igazolható korunk ez életelve. — Mert a nevelési, tanítási theoriák bármily nagy mértékével dicsekedjék is valamely egyén: azoknak keresztül vitelét, a különböző vélemények meghallgatása — figyelembe vétele — helyes alkalmazása nélkül nagyon egy oldalúig egyénies oldalról felfogva eszközölhetné. — Ennek tudása indította a nyirbátor vidéki ref. néptanítókat, hogy a népnevelés ügyét úgy a tanodában, mint azon kívül előbb vigyék, miszerint az előhaladás zászlója alatt egyletté alakuljanak. — Ügy lön! Folyó évi octóber hó 29-ikére a n. t. es- peresi hivatal által történt felhívás után, Nyír Bátorban, e vidék tanitói, kevés kivétellel megjelenvén, egyletté alakulásokat egyhangúlag kimondták. — Ideiglenes elnök: nt. Szikszay József ur, az egyletet tisztviselők választására hiván fel, a rögtön megejtett titkos szavazat után kitűnt, miszerint elnökké: Teljék József encsencsi, — jegyzővé: Veress Menyhért eőri; pénz-könyvtárnokká: Papp Gergely nyírbátori, — választmányi tagokul: Szeghy Lajos bogáthi, Szabó Lajos vajai tanitók részint egyhangúlag, részint nagy szavazattöbbséggel megváiasztat- tak; kik is ideiglenes elnök felhívására hivatalukat elfoglalván, az alapszabályok revisiója kezdetett meg. — Az alapszabályok pontonként felolvastatván, egyhangúlag elfogadtattak. A folyó iratok gyors közlése, s a népnevelés gyakorlati utón való könnyebb előmozdítása czéljából az egylet 3 fiók körre oszlott, u. m. I-ső kör. őr, Vaja, Mada, Rohod, Petne- háza, Laskod, Kércs és Lórontháza. H-ik kör. K.-Semjén, K.-Léta. Gyulaj, Ófe- jértó, és Besenyőd, IH-ik kör, Ny. Bátor, Piricse, Encsencs, Bogáth, Mihálydi, Gelse és Szakoly községekkel. Alapszabályaink a tagsági dijat 1 ftban határozván meg, — de ezek befizetése által nem reménylvén oly összeget, melyből a czélba vett szaklapok mind a három kisebb kör számára megszereztethetnének! önkéntes adakozásra szólittattak fel elnök által a tagok, melynek eredménye a következő; Térjék József elnök I fr. — Szeghi Lajos vltg. 3 ft, Papp Gergely pénztárnok 3 ft. Veress Menyhért jegyző 2 ft. Szabó Mihály 2 ft. Turóczy János 2 ft. Szabó Lajos vltg. 1 ft. Madarász István lft. Szabó Gábor 1 ft. Halka György 50krt ajánlottak fel a szaklapok költségeinek fedezésére. — Tanácskozás tárgyul felvettetett, hogy miután hitfelekezetünk körében a tanitói változások úgy a tanítónak, mint a ta- noncznak nagy hátramaradást okoznak, mikép lehetne e tanitói változással öszekötött bajon ' segíteni. — Tanácskozásunk végeredménye az lön, hogy e bajon gyökeresen segíthessünk, a tankönyvek egyenlősítését elvileg kimondottuk: hogy azt jövőre életbe is léptethessük, minden egyleti tag felhivatott a jövő gyűlésre, az általa használt, s helyesnek ítélt tankönyvekről kimerítő kimutatást terjeszteni elő.
