Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

J-/m

Nyíregyháza, szeptember 27.

59. szám.

III. évfolyam. 1874*

S2erk«a/töl iroda, hová • lap résiét tárgy azó küldemény ok Imézendok. a rel*- lelkészt lak.

Bérmeatetlen levelek c««k ismert közökből fogadtatnak el.

A kéziratok nem adatnak vissza.

kiadó-hivMtal, hOTijus •Wtaétó.V

hirdetések és felszóltjaitok küldendők.

Kugyt« 13«. »*

*»■

SZABOLCS.

Vegyes tartalmú heti lap.

Megjelenik minden vasárnapon.

m&m

Hirdetési dijak:

Minden 5 hasábos petit-tor egyszeri hirdetésnél ü kr., tSbbszbrluél 4 kr,

Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek 'alatt ©sz- közülhetfi..

Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 30 kr.

<

A nyilt-térbon minden három hasábos garmond-sor dija 20 kr.

p Az előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek.

1

K. i a d ó • t u 1 a j d o n o s: a „siaboicsmegyei I a p k i a d ó -1 á r a a I a t.“

Előfizetési felhívás

a

október— deczemberi folyamára.

Midőn előfizetési felhívásunkat újólag a t. ez. olvasó község tudomására juttatjuk, nem látjuk szükségesnek úgy is ismert programmunkat, s ez évi működésűnk sikerét emlegetni. Haladunk tovább is azon utón, melyet elvül tűztünk magunk élé.

Kérjük a t. előfizetőket úgy a múltról, mint a jövőre nézve előfizetési dijaik befizetésére. S minthogy lapunk ezután már folytonosan Debreczenben nyomatik, hol azt jutányosabb ár mellett állíthatjuk ki, annak alakja változtatni, tartalma bővülni fog a jövő évnegyedben.

A -.Szabolcs“ körül szép számú, s jó- nevü irói kör seregük, ez kellő biztosíték a lap tartalmára nézve.

Előfizetési dij egy évre 4 írt.

Félévre 2 írt.

Évnegyedre * 1 frt.

Hirdetési díjszabásunk változni fog. A lehető legjutányosabb áron veendjük be a hirdetéseket, s előnynyel fognak bírni a készpénzzel fizetők;

Mig lapunkban nyilvánosságra nem lesz hozva a kiadóhivatal: addig az előfizetési pénzek és hirdetések az eddigi helyre küldendők.

Nyíregyháza, szept. 20 1874.

A LAP-KIADÓ TÁRSULAT.

A. tanító,

mint erkölcsnemesitfi és nevelő.

„A kisvárdavidéki felekezetnélküli népnevelési egylet“ által koszoruzott pályamű.

Irta:

Gőrömbei Péter.

(Folytatás.)

Ez a közművelődés előmozdításának egyik kulcsa. Ez az, a mi hivatást, teljes odaadást kíván a tanító részéről: az erkölcsnemesités. — Ez az, a mi népünk emelésének egyik fő-fő eszközéül szolgál. Igen! mert népünk nem ismervén az erkölcsi erőt, az erkölcs hatalmát és becsét, mint ember nagyon primitív állásponton áll. Nem ismeri magát, mint ember; nem ismeri czélját, mely felé törekednie kell, mely a folytonos tökéletesedés; nem ismeri a benne rejlő erőket: így nem bir fogalmával sem az emberi méltóságnak. Mert a hivalgás, gőg, pöffeszkedés, egymásnak és egymás ruháinak ajkpittyegetve megszólása, s a családi származásból eredő felfuvalkodottság, mind nem az emberi méltóság adta nemes önérzet; hanem Üresfej üség, léhaság:

Mindezek veszélyes gyomok, melyek a szülei háznál a gyermeki kebelbe elvettetnek, s eddig még az iskolákban is, — bár a tanitó tudta nélkül — nevekedtek, vagy legalább cse- nevésztek s onnan az életbe vitték át a ne- vendékek.

E téren a tanításnál határozott és gyökeres átalakításnak kell történni. Az erkölcsi erőt felébreszteni, kifejteni, s 'olyanná edzeni, hogy az az életben is egész erővel és kitartással működjék az ember minden tetteiben : ez ma a tanitó feladata.

Hogy eddig a tanítással az erkölcs nemesítés ügyét előre nem vittük; arról meggyőz népünk gondolkozásmódja, beszéde, magaviseleté, tettei s egész életrendje. — Itt a minden napi tapasztalásból kell példákat idéznem. Említettem már, hogy ez az észjárása sok embernek: kicsit hazudni, kicsit csalni, egy kicsit lopni nem vétek. Ezen elvet alkalmazni nem felejti el aztán semmi körülmények között. — Mennyi rosznak, sőt bűnnek lesz ez elv aztán forrásává! Minő jézsuitává, álszenteskedővé te- szen ez az elv sok embejrt! A hazugsággal kivált, ha sikerét látta, hogy levetkezi jellemét! s az adott szó megtartását nem veszi ezután semmibe sem. Aliit és tagad — nyílt arczczal — saját haszna szerint. Szaván elmenni többé nem lehet. Isten »büntetésétől a hazugság miatt maság már nemi igen retteg; a biró a szivek titkaiba nem lát, az erkölcstanitó, a lélekbúvár előtt pedig igyekszik elrejteni titkos gondolatát s érzését úgy, hogy az arezon a hazugság semmi jelét felfedezni nem lehet; az emberi méltóság érzetét nem ismervén — ig- nota nulla Cupido. Pedig az utóbbi, az emberi méltóság gyönyörűségének érzete az, ami visz- szatarthat a jeílemtelen hazugságtól. Ily embe- rietlen tehát ma a népnek gondolkodás- módja. Van ugyan erkölcse; de rósz, nemtelen irányú. Ez is indokolja az erkölcsnemesités szükséges voltát.

A mi a köznép beszédmodorát illeti, azt hallani nem valami kellemes érzet, bizonyára nem. Szemérmet, erkölcsi törvényt sok helyütt ismerni sem akarnak. Sőt a jóerkölcsii ifjú gunytárgya, „t y u k ü 11 e t ő“ és „hamupipőke.“ A trágárság, arczátlanságra mutató beszédmodor az ifjúság mulatsága, élvezete. Az a legmulatságosabb ifjú, ki ezeket legtöbbre vitte. Ne mondja a bíráló, hogy ezek mellékes és kicsinyes jelenségek, melyek figyelmet nem érdemelnek. „Az erkölcstelenségnek, a sülyedés- nek is fokozatai vannak.“ Es a ki beszédben már megszokta azt, s beszéd, gondolkozás által véribe ment át: az könnyebben elköveti az erkölcstelen cselekedetet is. Legyen értelme és beszéde szűzies tiszta, az erkölcsnemesitő forrásából fakadó, olyan lesz tette is. Ezekhez járul a káromlásnak undoksággal s fajtalan szavakkal telt neme a beszédben. — Megjegyzem, hogy én itt a káromlást nem egyedül azért tartom erkölcstelennek, mivel isten megverné tán érte azt a szegény népet! mert hiszen a mai tisztult fogalmak szerint, isten nem egy bosz- szuálló ur, ki minden egyes szóért a pokol tüzes kemenezéjébe vettetne; hanem egy mindenható szellem és szerető atya, ki ember gyermekeit tehetséggel ruházta fel, s ezáltal őt a föld urává tette, kinek munkáiban akarja magát megdicsőittetni. S ezt tudja is a káromló

jól, hogy isten bizony egynek sem ragasztotta még Ínyéhez nyelvét azonnal, hogy átkozódott, káromkodott. Pedagógiai szempontból nem is ezekért kárhoztatom én a népéletben a káromlást. Hanem igenis azért, mert az az erkölcs tisztaságát ássa alá, a kedély finomságát veszi el: a lélek épségét, nemességét rontja meg. — Egyszóval, az emberi méltóságot vonja le a káromlás is az emberi arczról, legalább azon perezben. S egy neki dühödt káromlást és .átkot szóró ember, nem sokban különbözik azon állapotában a fékvesztett oktalan állattól, mely dönt, dúl mindent, mit önmaga előtt talál. —

S azért is ellenzem én a káromlást, s annyiban tartom erkölcstelennek, mennyiben a szót a tett szokta követni. Ha megszokás áltál káromol embert, istent, szülőt, testvért és barátot, e megszokásnál fogva képes lesz később tettel is megsérteni, megkárosítani.

Hogy a nép magaviseleté sem üti meg az erkölcsiség mértékét, azt is sok példával lehetne igazolni. De legyen elég itt ez alkalommal azt csak felemlíteni. S tetteit és életrendét vizssrál.Ojuk meg körülményesebben.

A köznép tettei, hogy az erkölcsnemesités áldásait nélkülözik, világos abból is, hogy minden lelki furdalás nélkül károsítja meg egyik ember, a másik emberbarátját, abban, a miben leginkább kezeügyében esik. Itt forgatja igazán és szüntelen eszében, hogy „kicsit csalni, kicsit lopni nem vétek.“ És csalja adás-vevésnél, csalja vállalkozataiban, mindazt, a kit megcsalhat, — lelkifurdalás nélkül. Csalja apját, anyját, testvéreit és barátját, ha neki abból haszna van. — Lopással mégis messzebbre viszi. Nem csak azért tartom én ezt bűnnek; mert majd isten megver érte; az az isten dolga! Abba ón ember bele nem szólok ! Hanem a társadalmi életet gyalázza meg az ily bűnös tett, a lopás; a tolvaj a társadalom biztonságát, az emberek nyugalmát, jó létét, nehéz áron szerzett keresményét semmisíti meg. Elég dolgot adnak az elemek s ártalmas férgek, állatok, hogy küzdeni legyen mivel, — hátha még az embertől sem vagyunk bátorságban, mily nehéz és terhes, kedvetlen lesz akkor ránk nézve az élet! És ma így van.

(Folyt, köv.)

Az északi sark-expeditió.

— Az északsarki expeditió sürgönyei „Hämmertest“ szeptember 7. esti 7 óra 2 p. (Bécsbe érkezett szeptem8. d. e. 11 óra 10 perczkor) Novaja Semljával szemközt, 76Ve®-ra északra nemsokára elválásunk után Wilczek gróftól a jég közé zárattunk, honnan két éven át nem tudtunk kiszabadulni, és egy nagy torlatban akaratlanul észak felé vitettünk. Október 13-án borzasztó, csaknem mindennapi jég torlódások kezdődtek. Télen át folyton készen voltunk elhagyni a hajót. 1873-ik nyáron hiában igyekeztünk zúzások és törésekkel szétoszlatni a torlatot. Osz- szel váratlanul egy ismeretlen hegyes vidékhez közeledőnk 200 tengeri mértföldre és/akra Novaja Semljától. A második telet kikötő nélkül állottak ki, a száraz földtől 3 mértföldnyi távolságra — 79° 51' é. 59° k. 1874. már- czius 9-től május 4-ig szánka-utazásra indultunk a szárazföld fölfedezésére és átalános fölvételére 79" 54'-tői egész túl a 83° é. szélességen. Ott a föld legészakibb pontját, mely eddig ismeretes „Bécsfokának“ kereszteltük el. Az általunk elért legmagasabb é. sz. 83°, 2‘ volt. Itt már nem találtunk többé jéghegyet, hanem csak zajló jeget; ezért már kutyás szánkákkal tovább nem meheténk és kénytelenek voltunk visszatérni. A száraz föld körüli viz körülbelül oly terjedelmű, mint Spitzbergen körül és egy évi jég által van áthidalva. Délen az állat-és növény-