Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)
1993-12-15 / 24. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. december 15. Lapszemfle) Hamisítvány a Sión bölcsei... A Sión bölcseinek jegyzőkönyve hamisítvány, közzététele pedig antiszemita cselekmény — állapította meg egy orosz bíró. Történészek régen kimutatták már, hogy a cári titkosrendőrség által készített okmány merő koholmány, ám orosz bíróság most hozott első ízben ilyen ítéletet. Az Oroszországban a századforduló táján megjelent jegyzőkönyv azt állítja, hogy a zsidók összeesküvést szőnek: a keresztény civilizáció rnegdöntésével világuralomra törnek. A dokumentum kezdettől fogva ürügyül szolgált a pogromokra és egyéb zsidóellenes támadásokra. A moszkvai pert a Pamjaty csoport indította a Jewish Gazette ellen; a zsidó újság ugyanis antiszemitizmussal vádolta az ultranacionalista orosz szervezetet, amiért az sokszorosított formában terjesztette a jegyzőkönyvet. ítéletében Ljudmila Belikova moszkvai bíró hamisítványnak nyilvánította a jegyzőkönyvet, és a Pamjatyot 200 ezer rubel perköltség megfizetésére kötelezte. Elutasította a Pamjaty kártérítési igényét, miután úgy ítélte meg, hogy a lap megalapozottan nevezte antiszemitának a szervezet kiadványát. Tancred Golenpolsky, a Jewish Gazette főszerkesztője „történelmi pillanatként” értékelte az ítélet kimondását. „Az összes többi ország elítélte már a jegyzőkönyvet. Egyedül Oroszország, ahol csaknem száz esztendeje kiagyalták és hamisították, emelte továbbra is magasba zászlóként” — jelentette ki. Az év európaija A hamburgi Manager Magazin „Az év európaijává" választotta Peter Jobot, a Reuters hírügynökség vezérigazgatóját. A magazin Európa 500 legnagyobb, tőzsdén jegyzett vállalatát kérdezte meg, s az eredményt decemberi számában tette közzé. A jelenlegi tisztségét 1990 óta betöltő tekintélyes médiaszakember az indoklás szerint azért kapta ezt a kitüntető címet, mert a Reuters Európa legkifizetődőbb, legbiztosabb és leginkább terjeszkedő vállalkozása. Vasarely visszaadta Lemondott francia kitüntetéseiről Victor Vasarely, a Franciaországban élő világhírű, magyar származású festőművész. Mitterrand államfőhöz és Balladur kormányfőhöz intézett nyílt levelében a 88 éves művész lépését azzal indokolta, hogy az általa létrehozott Vasarely-alapítvány kezelője, az aix-marseille-i egyetem gondtalanul, hűtlenül látja el feladatát: az óriási értéket jelentő műveket saját számlájára értékesíti, s az emiatt folyó pereskedésben az illetékes minisztérium „vétkes passzivitást" tanúsít, illetve a politikai hatalom még meg is védi a bűnösöket. Vasarely kiemelkedő művészi pályafutását a különböző kormányzatok három magas francia kitüntetéssel ismerték el: megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát és a Nemzeti Érdemrendet is. A haldokló ápolónő beismerte Tizenöt évvel ezelőtt szándékosan cseréltek el két újszülöttet egy floridai kórházban, ezt ismerte most be Patsy Webb, akinek egészségi állapota vészesen romlik, s halála előtt úgy érezte, meg keD mondania az igazat. A hatvanesztendős Webb asszony, aki mindeddig tagadta, hogy bármit Is tudna az esetről, most bevallotta, annak idején szinte egy időben szült lánygyermeket Regina Twlgg és Barbara Mays. Az egyik orvos megkérte a nővért, hogy cserélje el a két csecsemőt, ám Webb ezt megtagadta. Másnap észrevette, hogy a csere megtörtént, ezt szóvá is tette, de megfenyegették, ha felfedi a titkot, akkor elveszti az állását és vele a betegbiztosítását. A csere okát nem árulta el, gyanítható azonban, hogy mivel az egyik család sok pénzt adományozott a kórháznak, az intézet esetleg meg akarta kímélni egy súlyosan beteg gyermek felnevelésétől. Kimberlyt, az egészséges leányt Robert és Barbara Mays vitte haza, az ő beteg gyermekük pedig a Twigg családhoz került, s tíz év múlva meghalt. Az orvosi vizsgálatokon kiderült, hogy a gyermek nem lehet az övék, s szinte megszállottan keresni kezdték sajátjukat. A genetikai tesztek mutatták ki a biológiai kapcsolatot Kimberiyyel, aki viszont ragaszkodott nevelőszüleihez. Anyja meghalt, s (mostohajapjával élt. Amikor a kórházi „tévedést” felderítették, keresetet nyújtott be, hogy a bíróság szakítsa meg kapcsolatát biológiai szüleivel, mert nevelőjénél akar maradni, akit édesapjaként szeret. Csökken a népesség Oroszországban Az idei év első kilenc hónapjában több mint félmillióval csökkent Oroszország lakossága, vagyis felgyorsult a népesség fogyatkozásának tavaly észlelt tendenciája — közli a Nyezaviszimaja Gazeta. Noha 1992-ben a halálozások száma „csak” 83 ezerrel haladta meg a születésekét, a szakemberek már akkor megkondították a vészharangot. A tragikus fordulat oka, hogy visszaesett a születések száma, és romlanak a halálozási mutatók. Egyértelmű a jelenség szociális-gazdasági magyarázata: Oroszország-szerte tömegessé válik az elszegényedés, a hiányos táplálkozás. Már a nemzetközi szervezetek figyelmét is felkeltette a válságos közegészség- és járványügyi helyzet. Jacksont megidézte a bíróság Michael Jackson jobban van, de még legalább két hónapi kezelésre van szüksége — jelentette be a sztár angol orvosa, Beauchamp Coiclough pszichológus Londonban. Nem árulta el azonban, hogy hol tartózkodik betege. Coiclough szerint Jackson szervezetét az eltűnése óta eltelt egy hét alatt már méregtelenítették. Jackson utolsó nyilatkozatéban bevallotta, hogy fájdalomcsillapítók rabja lett, mióta 1984- ben egy Pepsi-rekiámfiim forgatása közben fejsérülés érte. Közben öt korábbi testőre pert indított a világhírű popsztár ellen, aki állítólag azért bocsátotta el őket ez év februárjában, „mert túl sokat tudtak Jackson fiatal fiúknál tett éjszakai látogatásairól". Jackson tagadja az ellene felhozott vádakat, s közölte, a híresztelések terjesztőinek célja, hogy pénzt csikarjanak ki tőle. Egy kaliforniai bíróság a jövő év márciusára tűzte ki Michael Jackson bírósági tárgyalását szexuális mdesztálás miatt. Az énekes védője közölte, hogy a tárgyalásra a bíróság tanúkat is behívott. Eladó a királynő vonata A hamarosan esedékes brit vasútprivatizálás közben már a jövő év elején dobra kerül II. Erzsébet királynő magánvonata is. A 14 kocsiból álló szerelvény magánmenedzsere évi 2,5 millió fontot kap majd a kormánytól a vonat működtetésére és karbantartására. Feladata nem lesz könnyű. A királyi vonat egy-egy kocsija 32 tonnás, mert 12 tonna rajtuk a páncélzat. Tévékamerák és riasztóberendezések hálózzák be az egész szerelvényt, és infravörös sugarak leplezik le a hívatlan látogatókat. Gáztámadás ellen extra szigetelés és oxigénvezetékek adnak biztonságot. Most még a British Rail, a brit államvasutak 102 alkalmazottja készíti fel alkalmanként a vonatot minden útjára. Tavaly az uralkodó 37 alkalommal ült vonatra, és ez esetenként 50 ezer fontba került. A királyi család tagjain kívül mindenkor még további 54 személy utazik — mozdonyvezetők, ajtónállók, szobalányok, inasok, szállásmesterek, biztonsági személyek. Közönség előtt a gleccserember feje Az 5300 éves Ötzít 1991-ben találták meg az Alpokban. Most John Curche művész-tudós élethű másolatot készített a fejéről. Már be is mutatták Denverben. A másolathoz 700 számítógépes felvétel készült. Annak köszönhetően, hogy a lelet felfedezésekor hajra is bukkantak, Curche tudta, hogy a gleccserembemek hullámos, sötétbarna haja volt. Rövid szakállt viselt. Érdekes, hogy fogai jelentős mértékben elkoptak^ Ez azt bizonyítja, hogy fogait nemcsak evéshez használta. Valószínűleg bőröket is megrágott, mielőtt azokat feldolgozta volna. Két első foga között hézag van, s kékesszürke szemei félelmet tükröznek, valószínűleg egy közeledő vihar miatt. A lemásolt fej természetesen nem jelent semmiféle tudományos újdonságot, de a látogatók képet kapnak arról, milyen is volt egy ember, aki 5000 évvel ezelőtt élt. A Magyar Nemzet Magyarország és a Balladur-terv címmel közölte Pethő Tibor írását. Ezt kínáljuk most olvasóinknak. A XX. század utolsó évtizedében, a hidegháború megszűntével az elóbbrelátó európai vezetők gondolkodásmódjában kezd határozottabb körvonalakat ölteni egy, a változó időknek megfelelő kollektív biztonsági rendszer terve. Nem kis meglepetésre elsőként a jobbközép francia kormány rukkolt ki egy elképzeléssel, amely „Balladur-terv” néven került be a nemzetközi politikai szótárba. A Balladur-terv a sajtóban közölt ismertetések alapján, azt a hiedelmet kelthette, hogy a francia kormány egy valóban merész kezdeményezéssel állt elő a hidegháború utáni korszak Európájának átalakítására, az egységes Európához vezető út kikövezésére. A gondosabb tanulmányozás azonban nem erősíti meg ezt a felfogást. A terv magán viseli a pótcselekvés jellegzetes vonásait. Németország növekvő súlya miatt Franciaország igyekszik továbbra is központi helyet biztosítani magának az Európai Közösségben és általában az európai folyamatok befolyásolásában. Részben ezért is, de régi balkáni szövetségesének, Szerbiának támogatásáért is vesz részt a legnagyobb csapatkontingenssel az ENSZ békefenntartó fegyveres erejében. Az EK és az Egyesült Államok között folyó GATT-tárgyalásban Franciaország saját mezőgazdasága védelmében követeli a jelenlegi egyezmény megváltoztatását, amivel gyakorlatilag magára maradt a nyugati közösségben. Az európai stabilitási konferencia javaslatával kiemelet helyzetbe akarja hozni a tizenketteket, s a Jacques Delors vezette brüsszeli központot. Á terv fogadtatása az európai országok és az Egyesült Államok részéről nem egyértelmű, de az a tény, hogy az EK munkacsoportot hozott létre, s ennek még ez évben javaslatokat kell kidolgoznia az előkészítő konferencia munkájához, a folyamat beindulását mutatja. A konferencia 1994 második negyedében átadná helyét az időközi konferenciának, amely már tervezeteket és dokumentumokat fogadna el és terjesztene a záró konferencia elé. Az időzítés szerint tehát valamivel több mint egy év alatt kell tető alá hozni és rendezni a különösképp bonyolult Kelet-Közép-Európa megoldatlan, vitás kérdéseit. Ki gondolhatja ezt komolyan, különösen ha a Nyugat szánalmas bizonytalanságát kénytelen tudomásul venni a több mint két év óta tartó balkáni válságban. Mivel a terv felveti — bármennyire félénkén is — az esetleges határkiigazításokat és a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak biztosítását s az egyéb regionális ügyek rendezését, elképzelhető, hogy a részt vevő 40 ország képviselőinek milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie. Amikor a két világháborút lezáró békekötésekkor, Verseilles-ben, Trianonban 1919— 1920-ban és Párizsban 1947-ben a győztesek diktálták a feltételeket, akkor is hosszú hónapokra volt szükség a szöveg elkészítéséhez. Az F.BF.F. alapelveinek megfogalmazásához, a „kosarak” tartalmi megtöltéséhez jó három év kellett, s az értelmezésben azóta sincs egyetértés. A multilaterális folyamat számos bilaterális részből állna össze. Az EK által kidolgozott alapelveknek megfelelően a kelet- és közép-európai országok kétoldalú megállapodásokat kötnének, szükség esetén az EK-országok közvetítésével. Magyarországnak tehát rendeznie kellene vitás kérdéseit Romániával, Szlovákiával és esetleg Szerbiával és Horvátországgal. De ide számíthatjuk még Ukrajnát is. Mivel minden országban a magyar nemzetiségek jogainak biztosítása a legnehezebben rendezhető kérdés, nem kell különösebb képzelőerő annak feltételezéséhez, hogy az európai stabilizációs folyamatban Magyarország „rossz pontokat” gyűjt össze mint feszültségi forrás a Kárpát-medencében. Mintha a magyar nemzetiségű lakosságot mi telepítettük volna a szomszéd országokba, egyrészt, hogy nehézségeket okozzunk a román és szlovák nemzetállamnak, másrészt, hogy indokoljuk expanzív törekvéseinket. Érvelni ugyan lehet a Trianonban elkövetett határkijelölési hibákkal, milliós magyar tömegek átcsatolásával, de előreláthatóan — éppen a bűntudat miatt is — a tizenkettek hangadóinál az ilyen megjegyzések süket fülekre találnak. Az EK — a Balladur-tervezet szerint — különleges jogokat kap a kelet-közép-európai országok érettségi fokának eldöntésében. Az EK-hoz való csatlakozás gazdasági és politikai feltételeinek mérlegelésekor nyilvánvalóan előnyben részesítik vagy részesíthetik azokat az országokat, amelyek jól szerepeltek a bilaterális tárgyalásokon és megállapodásokat hoznak a konferenciára, így bizonyítván a konferencia létjogosultságát, sőt szükségességét. Az előbb elmondottak alapján azonban éppen Magyarországot fenyegeti a „bűnbak” megbélyegzés, hiszen a kétoldalú megbeszélések várható fiaskójában vagy legalábbis elhúzódásában országunk mindig egyik érintett fél lesz. Gondoljunk csak Csehországra, amelynek ilyen jellegű nehézségekkel nem kell szembenéznie, mennyivel kedvezőbb minősítést kaphat az EK-tagfelvételnél. És ide számítható Szlovénia és esetleg Lengyelország is. Az államok nagyobb csoportjában — így Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában és Bulgáriában — jelentős a nemzeti kisebbségek száma. A Horvátországban lévő szerb kisebbség már most is rendkívüli feszültség forrása, fegyveres fellépése Horvátország létfontosságú közlekedési vonalait fenyegeti, illetve gyakorlatilag az ország kettévágásához vezetett. Zágrábból eljutni Dubrovnikba csaknem lehetetlen, Rijeka és Zágráb között a közvetlen karlováci út vagy a Zadart a szárazfölddel összekötő mislenicai híd a krajinai szerb tüzérség lőtávolán belül fekszik. Bulgária különféle nemzetiségeivel ugyancsak sok a gond, amellett náluk jelentkezik Romániával szemben a dobrudzsai határkérdés. Szlovákia helyzete jól ismert, jelenlegi harcias politikája nehéz helyzetet teremt Magyarország számára. Ukrajna önmagában is egyetlen problémahalmaz, hátha még ezt megpróbáljuk orosz vagy lengyel szemszögből vizsgálni. Románia, Albánia és Szerbia a Janus-arcú országok közé tartozik. A határokkal és a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos álláspontjuk az égtájak szerint változik. Románia nyugati határain semmiféle korrekciót nem fogad el, keleten viszont Moldáviával szemben határozott igényekkel lép fel. Délen Dobrudzsáról már szóltunk. Szerbia északi határait sérthetetlennek tartja, viszont nyugaton Horvátországtól máris fontos területeket foglalt el, és szándékában sincs azokat kiüríteni. A szerbek bosznia-hercegovinai fellépése a háború utáni Európa szégyenfoltja. Albánia igényei kelet felé mutatnak. Koszovóban robbanásveszélyes a helyzet, de Macedónia (hivatalosan Macedónia volt jugoszláv köztársaság) ugyancsak egyre inkább aggódik az albán kisebbség szeparatista törekvései, Nagy-Albánia fenyegető lehetősége miatt. Csak vázlatosan érintettük a határ- és kisebbségi kérdéseket, amelyek az előkészítő konferencia asztalára kerülnek majd. A lengyelországi választási eredmények és az oroszországi belső viszályok új helyzet elé állítják a konferencián részt vevő országokat. Egy baloldali irányítású Lengyelország sajátos problémát jelent az Éurópai Közösségnek, a NATO-nak és a Nyugat-európai Uniónak. A fejlemények minden bizonnyal lelassítják a tagfelvételi folyamatot, és tovább csökkentik az eddig is mérsékelt lelkesedést Nyugaton az EK kibővítésére. Az oroszországi parlamenti választás kihat a konferencia híveinek magatartására is. Hiszen egy európai stabilitási egyezménynek nem nagy jövő jósolható egy instabil Oroszország esetén. A konferenciával kapcsolatban magyar részről sok, jelenleg még tisztázatlan kérdés merül fel. Kétségesek a terv céljai a határok megváltoztatásával vagy megváltoztathatatlanságával kapcsolatban. Nem tisztázott a konferencia viszonya az EBEE-hez, az Európa Tanácshoz, a NATO-hoz és a Nyugat-európai Unióhoz. A tervezet bizonyos fellebbezési fórumot is emleget, de teljes homályban marad, hogy ez az EK csúcsértekezlete legyen vagy valami más, külön alakulat. A nagyfokú óvatosság tehát indokolt. Mégis inkább abból kell kiindulnunk, hogy a tervezet új megközelítésben veti fel a határok sérthetetlenségét és a kisebbségi jogok biztosítását. 1947 óta ez az első olyan lehetőség, hogy a kisebbségi kérdés az európai politika előterébe kerülhet, és ez jogilag kötelező érvényű dokumentumokat eredményezhet. Á kérdéseket regionális keretekben, nyugati részvétellel kivánja megoldani. Mindenképpen azon kell lennünk, hogy a szerződés keretében a kisebbségi jogok átfogóan és kollektív jelleggel fogalmazódjanak meg, és megfelelő garanciarendszer épüljön ki. Az EK-nak is alapvető érdeke az európai megbékélés létrejötte, a kelet-közép-európai átmenetek sikere, s az egész kontinens stabilitásának megszilárdítása. Anélkül, hogy a határkorrekciókat túlzottan igyekeznénk előtérbe állítani, a fő hangsúlyt a nemzetiségi önrendelkezési jog biztosítására és az autonómiák elfogadására, ha úgy tetszik a határok átjárhatóságára kellene helyezni. E tekintetben etalonértékűnek fogjuk fel a dél-tiroli megállapodást Olaszország és Ausztria között. Igyekezni kell a konferenciával megnyíló kapukat szélesíteni, a lehetőségeket kihasználni, szövetségeseket keresve a konferenciát a számunkra elfogadható mederbe terelni. Döntő ebben, hogy mindenkor bizonyítható legyen együttműködési készségünk a szomszédokkal, ugyanakkor a kisebbségi és kollektív jogok, valamint az autonómiakeretek olyan megfogalmazása, amely egyértelműen az EK érdekeinek szolgálatát is jelenti. Gondos elemzéssel szelektíve kell kezelni az egyes kérdéseknél szóba jöhető partnereket, és kimunkálni a közös érdekek területét. A magyar külpolitika tehát komoly kihívás előtt áll. A konferencia számunkra csak úgy lehet eredményes, ha belső viszonyainkkal is bizonyítani tudjuk, hogy hazánk a térség egyik legkiegyensúlyozottabb országa, s az európai stabilitás fontos tényezője. A „szlovák” Szent Korona Koreában A barcelonai világkiállításra még sokan emlékeznek, amikor Csehszlovákia egy fekete épületben mutatkozott be, szimbolizálva szinte azt a koporsót, amely az állam végét jelentette. A '93-as tedzsoni expóról kevesebbet hallunk. Pedig itt is lenne látnivaló bőven. Csehország és Szlovákia most is közös pavilonban mutatkoztak be. A felirat, amely a vendéget fogadja bombasztikus: Slovakia is a treasure of Europe. Vagyis: Szlovákia Európa kincse. Ennek bizonyítékait láthatjuk a dél-koreai kiállításon. A tokaji borok mellett olvasható: A borok királya, a királyok bora. S ha már a nyilvánvalóan szlovák királyokról szóltunk, akkor a koronáról sem szabad megfeledkeznünk. A szlovák ötvösremekek között kiállították a Szent Korona mását is, mivelhogy — mint azt a feliratból megtudhatjuk — Bratislava olyan főváros, ahol magyar királyokat koronáztak. így alakul át a szlovák múlt szinte a felismerhetetlenségig. Egyszer csak az is kiderül még róla, hogy közös a magyarokéval?-ba-A kisebbségek és az európai politika A Balladur-terv lehetőség
