Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-15 / 24. szám

1993. december 15. SZABAD IJSíVG 11 Vallási dráma a Bodrogközben Az igazság tükörcserepei Kezdetben volt az Igazság, mely úgy tündökölt, mint a Nap a júliusi égen, és tükrözte az egy és oszthatatlan Vi­lágosságot. Majd valaminek folytán lezuhant a bukottságba, és darabokra tört. Az emberlelkek lehajoltak érte, a cserépdarabkák után nyúltak, s azt hitték, immár ők, egyénenként birto­kolják a teljes igazságot. Valójában csak a Valóság tükröződését, annak is cserépnyi töredékét látják visszafé­­nyeződni az anyagban. „Miért üldözitek Péter atyát?” Borsiban megmutatták az imaházat, a­­mely kellemes benyomást tett rám. Kí­­vül-belül a gondviselés nyomait őrzi, és valóban nem akar összedőlni... Innen Bodrogszerdahelyre „teleped­tem át”, ahol már várt rám a gyüleke­zet, hogy előadják szívük nagy fájdal­mát. A templom és az újonnan épült parókia környékén elhelyezett plakáto­kon a Péter atyával rokonszenvezők fe­jezték ki tiltakozásukat. Az egyik transz­parensen ez volt olvasható: Miért üldö­zitek Péter atyát? Miért is? A görög katolikus hívek túlynomó részének elmondása szerint azért... — Mert vannak rosszakarói, és a püspök úr azokra hallgat. Amióta Péter atya közöttünk van, illetve volt, megvál­tozott az életünk. Minden áldott nap tartott szentmisét hol szlovákul, hol pe­dig magyarul. Igyekezett minden igényt kielégíteni. Felkarolta az ifjúságot. A hí­veivel vállvetve dolgozott az új parókia építésén. Elnyűtte az autóját, tönkretet­te az egészségét (már két infarktust ka­pott a meghurcoltatásban), amíg elké­szült ez a létesítmény. Támaszunk volt minden bajban és megpróbáltatásban. S mi lett a köszönet érte? Csupaszon maradt, mint a templom egere. Áthe­lyezték egy olyan helyre, ahol nincs biz­tosítva a megélhetése. Mert mi azt vall­juk: egy papnak az oltártól kell megél­nie. S neki ráadásul négy gyereke van... Mi már év elejétől járjuk a kálvárián­kat, ahogy megtudtuk, hogy el akarják tőlünk venni az atyát. A püspök úr még az év elején magához rendelte az atyát, s azt mondta, válasszon magának egy másik járást a szolgálat helyéül, és há­rom héten belül tűnjön el innen a csa­ládjával. Erre március 23-án küldöttsé­get menesztettünk a püspökségre, hogy eme szándékának a megváltoztatására bírjuk a püspök urat, mert végtelenül sérelmeznénk, ha az áthelyezés megtör­ténne. Kérésünknek több száz aláírással adtunk nyomatékot. A legfőbb elöljáró meghallgatott bennünket, majd azt mondta, hogy mi ezzel a látogatásunk­kal sokat ártottunk Péter atyának és 1993. február 11-én történt: Nedat Ja­­nuzi 35 éves, albán nemzetiségű hor­­vát állampolgár a besztercebányai Lux Szálló parkolójában közvetlen közelből, minden indíték nélkül agyonlőtte dr. Mihálkovics Árpád 27 éves győri fog­orvost, budapesti lakost. A tettes — miután kétszer szabadlábra helyezték — Szlovákiából Zágrábba szökött, és a kö­zelmúltban levelet írt a szlovák belügy­minisztériumnak, melyben közli, hogy a horvát szervek védelmét élvezi, és nem hajlandó reagálni a szlovák nyomozó­­hatóságok ellene indított eljárására. Ne­dat Januzi a levélben tagadja, hogy bár­kit is megölt volna. Az MTI-t, amely a gyilkosságról azonnal hírt adott, a napokban fölke­reste az áldozat édesapja, Mihálkovics 'Tivadar, az Állami Operaház főtitkára. Elmondta: — Korrektnek tartom a szlo­vák nyomozóhatóság eljárását. Jóllehet tehát, a szlovák rendőrség eljárása ma­kulátlan, nem tudom elhallgatni mélysé­ges fájdalmamat és megütközésemet amiatt, hogy a besztercebányai igazság­ügyi szervek először óvadék ellenében szabadon bocsátanak egy, a szlovák rendőri szervek által gyilkossággal ala­posan gyanúsított külföldi személyt, ezután ismét őrizetbe veszik, majd ezen a ponton az óvadék egyébként magas papnövendék fiának... Nem akartunk hinni a fülünknek, szinte földbe gyöke­rezett a lábunk a meglepetéstől, hogy védelmezésünket veszedelmesnek, ká­rosnak nyilvánította. Azt mondtuk: „Sajnos községünkben két táborra sza­kadt az egyház, a mi oldalunkon százan vannak, míg a másik oldalon csupán hat család. S ez a hat család ezek után a szemünkbe fog röhögni, hogy ebből a harcból ők kerülnek ki győztesen, mert ők ide nem jöttek üres kézzel”... Emiatt a püspök úr rettenetesen meg­sértődött, és soha többé nem volt haj­landó fogadni bennünket. De akkor azt mondta: „Menjenek békében haza, nem helyezem át, mert úgysem tudok a helyébe kit tenni". Eme néhány hét múlva mégis megküldte az áthelyezési dekrétumot... Takarodjon innen a „magyar” pap! Tudja, a háttérban H. B. esperes áll, és az öccse, a Szövetségi Gyűlés volt kép­viselője, Homyák János, aki a fülünk hallatára többször is ki­jelentette, hogy csalá­dostul tönkre teszi Pé­ter atyát... Hogy miért, azt ő tudná megmonda­ni. Tudomásunk szerint Bodrogszerdahelyen egy magyarországi lel­készt akarnak beültetni parókusnak. De mivel ezen a településen szlo­vák hívekkel is számolni kell, nem engedhető meg, hogy ezentúl csak egynyelvű igehirdetés legyen. Mert emiatt meg a szlovák családok fognak fellázadni. Min­denki vegye tudomásul, nekünk ide más nem kell, csak Péter atya! Nekünk semmiféle „magyar” (magyar­­országi) pap nem fog dirigálni. És a közel­múltban el is zavartuk. Becsuktuk a templomot előtte! A tudomására hoztuk, hogy tűnjön el innen, örökre. Hiszen közülünk nem hívta őt ide senki, és nincs is rá semmi szükség. Erre ő kijelentette, hogy ide többet nem jön... így hát egyelőre pap nélkül maradt a gyülekezetünk. Olvassunk bele ismét a Bibliába: „Gyűlöljétek a rosszat, ragaszkod­jatok a jóhoz... Legyetek örvendezők a reményben, béketűrök a nyomorú­ságban, állhatatosak az imádság­ban... Áldjátok üldözőiteket, áldjátok összegét visszaadják neki: utána hagy­ják, hogy lejárjon a vizsgálati fogság törvényileg szabályozott ideje, és ezt mintegy elfelejtik meghosszabbítani. A fiam gyilkosa ennek köszönheti, hogy mind a mai napig szabad. A szülők végső kétségbeesésükben levelet írtak Michal Kovác szlovák köz­­társasági elnöknek is, melyben az ál­lamfőt kérik: „Szíveskedjék a törvényes keretek között az ügyet megvizsgáltatni, és a hatóságokat arra felhívni, hogy a tényleges felelősségre vonhatóság érde­kében mindent megtegyenek." A leve­let az igazságügyi tárca vezetője is meg­kapta. A szülők mindkét címzettől e­­gyüttérzó választ kaptak... A vádlott vi­szont teljes biztonságban érzi magát Horvátországban — és levélben tagad. Mi is történt valójában? Mihálkovics Árpád a Besztercebá­nyához közel sítúrázó győri diákok fel­nőtt vezetőinek csoportjához tartozott. A tregédia napján a nyolctagú magyar csoport a Lux Szálló egyik asztalánál ülve szóváltásba keveredett egy másik asztalnál ülő két „volt jugoszláviai állam­polgárságú” férfival, akiket zavart, hogy a közelükben magyarul beszélnek. A „magyar bűne”, a tanúk szerint, az le­hetett, hogy „nem takarodtak el azon­nal" a két férfi felszólítására. A és ne átkozzátok!... Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az em­berek előtt is... Bosszút ne álljatok szerettein, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: ”Enyém a bosszú, én majd megfizetek", mondja az Úr. (A Rómaiakhoz 12-13.) A pápa döntésére várva-J- Szóval, a helyzet egyre súlyosabb, és félő, hogy akár a tetlegességig is fajul­hat. Ezért minden követ igyekeztünk megmozgatni — folytatódik a panaszte­vés —, hogy ügyünkre felhívjuk az ille­tékesek figyelmét. Személyesen voltunk a művelődésü­gyi minisztériumban, majd az MKDM központjában. Mindenütt megért őek voltak, de segítséget nem ígértek, mondván, az egyház önálló jogi in­tézmény, s a püspök úr fölött nincs más hatalom. Ezzel érjük be? Annyit mégis sikerült kieszközölnünk, hogy Barta Pál képviselő úr kijött a helyszín­re, és meghallgatta a feleket, de azóta sem kaptunk visszajelzést a „vizsgálat” eredményéről... Hát nem fura, hogy mindnyájunk adójából fizetik az egyházat, és még sincs jogunk ahhoz, hogy magunk vá­lasszuk meg a lelkészünket? Ez a lehe­tőség még az átkos múltban is megada­személyzet vallomása szerint a győriek nem viselkedtek agresszívan, csak azt kérték, hagyják őket békén. A két ide­gent ez is ingerelte, így a nyolctagú ma­gyar csoport inkább a békés távozás mellett döntött. A két férfi utánuk ment a ruhatárba, ahol ismét belekötöttek a magyarokba, akik keresztülnéztek raj­tuk, és kimentek az épületből. Azok meg utánuk. Nedat Januzi odaszaladt kocsijához, a kesztyűtartóból előkapta — engedély nélkül tartott — pisztolyát, és lövöldözni kezdett a magyar csoport­ra. A magyar fiatalok szétugráltak, Mi-, hálkovics a saját kocsijába menekült, a támadó utánaugrott, hajába markolt, és közvetlen közelről főbe lőtte a fiatal fogorvost, aki sem akkor, sem máskor nem fogyasztott alkoholt. Ez a bonco­láskor is bebizonyosodott. A gyilkos vé­rében azonban 1,06 ezrelék alkoholt találtak. A kilenc hónapja súlyos megrendült­­ségben élő szülők szomorúsága aligha fogalmazható meg szavakban. Az áldo­zat édesapja szerint: — A tanúk egybe­hangzóan azt mondották, hogy fiam és a gyilkos között semmiféle szóváltás nem volt azt követően, hogy a tettes becsmérelte a jelenlevő magyarokat. — Majd hozzátette: — Olvastam Nedat Januzinak a szlovák belügyminisztéri­umhoz intézett, elképesztő levelét. Ha összevetjük a szlovák nyomozóhatósá­gok tapasztalataival és az én értesülése­immel, ez a levél hemzseg a hazugsá­goktól. (Magyar Nemzet) tott. Szégyen a legfelsőbb papságra és megalázó az itteni népre nézve, ami manapság Bodrogszerdahelyen és Bor­siban történik. Csak ez a vallási elége­detlenség villongásokhoz ne vezessen! Nem akarjuk mi azt, hogy a szlovák hívő gyűlölje a magyart, de mi lesz itt, ha magyarországi papok foglalják el a parókiákat? Kerüljön mindez közlésre, s aztán álljon ki mindenki az igazsága mellett. Mi nem zárkózunk el egy olyan találko­zó elöl, amelyen valamennyi érintett fél (a püspök, az esperes, néhány parla­menti képviselő, és a két tábor megbí­zottai) elmondhatná a véleményét, és kompromisszumos egyezségre jutnánk! De ha a püspökség arra gondol, il­letve arra játszik, hogy szép lassan majd csak kifulladunk, és megunjuk az ügyet — akkor végzetes tévedésbe esett. Mert itt elmérgesedik a helyzet. Eddig csak parázslott, de félő, hogy hirtelen lobbot vet az indulat és... Ezért is írtunk levelet a köztársasági elnöknek és Rómába a pápának, hogy tegyenek meg mindent a helyzet „eljugoszlávosodása” ellen... A parókia: szegletkő vagy botránykő? Mikor már azt hittem, hogy kimerült a panasztevés, kiderült, van itt még „va­lami”, nevezetesen a vadonatúj paró­kia, amelyet szegletkőnek szánva épí­tettek, s mégis botránykő lett belőle. Tehát folytatódjon a történet: — Sose épült volna meg ez a paró­kia, ha nincs Péter atya, aki kijárta a bontási és építési engedélyezést, és a néppel együtt bekapcsolódott a munká­latokba, az egész családjával. Az építkezés kezdetén még egyet­értés volt a hívek között. Akik most an­nyira vádolják (néhány volt kurátor) Pé­ter atyát, régebben azok voltak a leghű­ségesebb szolgái. Igen ám, de a tiszte­lendő úr észrevette, hogy hűtlenül keze­lik az egyház vagyonát, hát megfegyel­mezte őket, s ezzel megtörtént a szaka­dás. A magát főkurátomak tartó volt pénztámok egyszerűen igényt tartott a bontási anyagra meg egyebekre is. Ráadásul a néptől beszedte a sírhelye­kért a vételárat, de elismervényt nem adott az embereknek. Jó volna, ha őt is megszólaltatná ebben az ügyben... Ott tartottunk, hogy elkészült a pa­rókia, amelyet Péter atya már be is bú­torozott a banktól kölcsönvett pénzen. Lassan egy esztendeje így áll az épület, s arra vártunk, mindhiába, hogy a püs­pök úr eljön felszentelni, mert addig nem veheti birtokába az atya. Három­szor is ígéretet kaptunk, hogy ekkor meg akkor jön a püspökünk, de maga helyett a „száműzőlevelet” küldte. A hi­vatal átadásán jelen levő, a püspöksé­get képviselő terebesi esperes felszólí­totta az atyát, hogy rakja ki a bútorait a parókiáról. Erre az atya ki akarta szórni az udvarra, a szabad ég alá, mire az esperes visszavonta a felszólítást. Mi pedig lelakatoltuk az épületet, és eltet­tük a kulcsot. Kijelentjük: ezzel a létesítménnyel a helyi egyházközösség rendelkezik, nem pedig a püspökség! Mivel az egy fillér­rel sem járult hozzá a költségek fedezé­séhez. Sőt Péter atya személyére szóló­an kapott bizonyos segélyt Nyugatról szolgálati autó vásárlására, illetve közel kétszázezer koronát a parókia építésé­re, de az összeg átutalásának engedé­lyezésére beküldött bizonylatokat a püs­pökségen „eltüntették"... Ezért úgy döntöttünk, amennyiben a püspökség nem tesz eleget kérésünknek, a paróki­át felajánljuk valamilyen humánus célra. Ha nem lehet Péter atyáé, akkor a püs­pökség se rendelkezhessen vele, legyen benne inkább nyugdíjasotthon vagy ár­vagyerekek intézménye. Ha mi nem ér­demiünk megértést, mi sem leszünk megértöek! Mi elfogadjuk az indoklást, hogy má­sutt is kell hirdetni az igét, és a papnak teljesítenie kell felettesei utasítását. De ilyen munkavégzés után egy négygyere­kes családapát, ilyen egészségi állapot­ban áthelyezni? Á mi szemünkben úgy tűnik, hogy eldobták ót a saját oltártest­vérei, a főnöke, a püspök úr, aki a 70. születésnapján arról panaszkodott, hogy ót mennyire meghurcolták az elő­ző rendszerekben. Ha azt vesszük, mi­ben különb a helyzete az ő alattvalójá­nak, aki most, békeidőben ugyanezt az üldöztetést szenvedi el, ráadásul tőle?... Kommentár helyett: „Az ember semmit sem vallhat ma­gáénak, hacsak a mennyből nem kap­ta. ” (János 3-27.) KORCSMÁROS LÁSZLÓ (Befejezés a következő számban.) Természetgyógyászat A normál bőr ápolása III. A szépségápolásban egyre nagyobb te­ret hódít a nyers zöldségek, gyü­mölcsök nedvének alkalmazása. Az e­­gyes zöldségek és gyümölcsök más-más hatóanyagot tartalmaznak, és hatásuk is igen változatos. Az őszibarack illóolajakat, cukrokat, vitaminokat és ásványi anyagokat tar­talmaz, amelyek a bőrt nem irritálják, sőt, táplálják, és enyhén fertőtlenítik. A sárgabarack (de csak ha teljesen érett) szintén jó szolgálatot tesz hatóa­nyagai révén az arcbőr ápolásában. Ha­tása valamivel enyhébb az őszibarac­kénál. A citrom levét enyhe savas hatása miatt vízzel hígítva alkalmazzuk. A ben­ne lévő C-, P- és B-vitamin tonizáló ha­tású. A citromhéj illóolajat tartalmaz, amelynek párája nyugtató hatású. A cit­romos pakolások összehúzzák a póru­sokat, tisztítják a bőrt. Citromból ott­hon is készíthetünk arcvizet: A citromot lekarikázzuk, és uborkásüvegbe helyez­zük. Leöntjük tiszta szesszel (60%), és 1:1 arányban desztillált vízzel keverjük. 10-15 napi állás után leszűrjük, és be­lemártott vattacsomóval tisztítjuk arcun­kat. A petrezselyem gyökere fertőtlenítő hatású illóolajat tartalmaz. A petrezse­lyemgyökér alkalmazása tehát belsőleg eredményes, ugyanis segít eltávolítani a salakanyagokat a vérből. A petrezselyem külső alkalmazása a benne lévő nedvek izgató hatása miatt nem ajánlatos. A sárgarépa a petrezselyemmel el­lentétben kitűnő gyulladásgátló. Lere­szeljük, és pakolásként az arcbőrre he­lyezzük. A sárgarépa-pakolás alkalma­zása előtt azonban az arcbőrt lemosó szesszel alaposan megtisztítjuk, és hid­ratáló krémmel bekenjük. A sárgarépa­reszeléket kb. 20 percig hagyjuk az ar­con. A cickafarkfű ugyancsak igen hatá­sos gyulladásgátló és bőrnyugtató anya­gokat tartalmaz. A nyers növényt tur­mixgéppel péppé zúzzuk, és pakolás­ként alkalmazzuk. A növény antibioti­kumot is tartalmaz, ezért nemcsak tisztít és fertőtlenít, hanem a gyulladás­ban lévő bőrt, a pattanásokat is gyó­gyítja, a fáradt, öregedő bőrt regenerál­ja. Vízzel elegyített kivonata a hajzsíro­­sodást is megszünteti, amennyiben haj­mosás után fejünket ezzel leöblítjük. Fehér mályva (Althaea officinalis, ibis lekársky) Sokan nem tudják, hogy a burgonya is alkalmazható szépítőszerként. A ben­ne található keményítő ugyanis tonizál­­ja az arcbőrt, s az arcra helyezett bur­gonyaszeletek hatására a bőrben lévő zsír felszívódik. A fehérmályvalevél péppé zúzva puhítóként és gyulladásgátlóként hat a bőrre (elsősorban a száraz, repedezett bőrt gyógyítja). Ez a nyugtató hatású arcpakolás segít a ráncosodás megállí­tásában is. Erre a célra felhasználható az erdei mályva levele, illetve virága, a papsajt levele, sőt a hibiszkusz cserje virágának szirmai is. A csalánlevél kimondottan gyulla­dáscsökkentő és tonizáló hatású. Az arcbőrt fiatalítja, élénkíti. A nyers levél azonban sokaknál allergiás reakciót vált ki, ezért a pakolások készítésére ajánla­tosabb szárított csalánlevelet alkal­mazni. A felsorolt növényekből, gyü­mölcsökből vegyes pakolást is készíthe­tünk, ha levüket, péppé zúzott, el­morzsolt levelüket, szárukat, szirmukat összekeverjük. Dr. NAGY GÉZA A gyilkos levélben tagad Mikor szentelik fel, s ki lak(hal)ja majd ezt a parókiát?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom