Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-17 / 20. szám

SZABAD IIJSAG 1993. november 17 Itthon ___________________ Mint hóhérnak az akasztás... Mihelyt kiderült, hogy az államfő komolyan is gondolhatja: hivatalát a pártok és bizonyos személyek érdekeitől függetlenül, legjobb meggyőződése szerint igyek­szik betölteni, „szülőpártián", amelyben — mint tudjuk — tagságát felfüggesztette, azonnal erőt vett a felháborodás. A jelek szerint bizonyos pártberkekben nehezen veszik tudomásul, hogy a pártérdek és a hatalom szolgálatában (meg igézetében) határt szabhat a tisztesség, és a felelősségtudat ráveheti az embert, hogy mások véleményét is meghallgassa, még az ellenzékét is. Az államfő tanűjelét aata, hogy nem feltétlen kiszolgálója a kormányzó mozgalom (és koalíció) elképzeléseinek, s ez megnyugtató. Persze számolhatott vele, hogy nem könnyű a békát lenyeletni, de azt aligha várta, hogy az érintettek ellentámadása azonnal övön aluli ütések sorozata lesz. Ha netán mégis számított arra, azon sem csodálkozhatunk, hiszen ismerheti átmenetileg elhagyott mozgalmának gyengéd módszereit. Azokat, ame­lyeket az utóbbi időben saját bőrén tapasztalt jó néhány kórházigazgató, járási és körzeti hivatalfőnök, útgazda cégvezető és más. Az indoklás nélküli menesztés majdnem ugyanaz, mint a kinevezés magyarázat nélküli megtagadása. Keserű és fájdalmas. Csak az öntelt hatalom és az etikát nem ismerő államtitkárok nem hi­szik, hogy a módszerek visszaüthetnek, s ha ez megtörténik, az olyan érzés lehel, mint hóhérnak az akasztás. (A támadások: a DSZM szemére vetette az elnöknek, hogy nem mondott beszédet Roman Zelenay temetésén; a kormányfő szószegéssel vádolta, holott állítólag nem tett ígéretet a javasolt kormánytagok en bloc jóváha­gyására; a miniszternek elfogadhatatlan államtitkár elfogultsággal és oktalansággal vádolta meg.) Többletkiadások jóváhagyása Az idei költségvetésben 950 millió koronát hagytak jóvá az ún. kompenzációs (áre­melkedést kiegyenlítő) járadék év eleji folyósítására. Mivel a parlament annak ide­jén nem hagyta jóvá a juttatás kormány által javasolt megszüntetését, Keltosová asszony, munka-, szociális- és családügyi miniszter a kormány múlt heti ülésén további 3,375 milliárd koronát kért a járadék fizetésére. A kormány hozzájárulását adta, hogy a tárca ennyivel túllépheti nem beruházási jellegű kiadásait. A kormány elfogadta KeltoSová minisztériumának azt a törvénymódosító javaslatát is, amely szerint fokozatosan emelik (amikor az átlagkereset növekedése meghaladja az 5 százalékot) a munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt keletkezett ke­resetcsökkenést pótló térítést. A kormány jóváhagyta a növényfajtákról és vetőmagokról készülő törvény alap­elveit. A törvény összhangba hozza majd a hazai rendelkezéseket az Európai Unió előírásaival, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet, és arra is kötelezi a termelőket, hogy termékeikről megfelelő tájékoztatást adjanak a vevőnek. Az egészségügy helyzetéről szóló jelentés megvitatása után a kormány úgy dön­tött, hogy a minisztérium költségvetésében várható 1,2 milliárd korona hiány pót­lására a pénzügyi tárca utaljon át az egészségügynek olyan összeget, amilyet az egészségügyi intézetek megalapozott követelései alapján indokoltnak tart. A pénzügyminisztérium javaslatát a villanyáram és a fűtőgáz lakossági fogyasz­tási árának emeléséről a kormány azzal utasította el, hogy azt még módosítani kell a munka- és szociálisügyi minisztérium észrevételei szerint. Személyi ügyekben hozott döntése a kormánynak, hogy leváltotta a külügymi­nisztérium államtitkárát, Ján LiSuchot, és helyére Irena Belohorskát nevezt ki. A Komáromi Járási Hivatal élére Ernest Macho került. A veszélyt egymilliárd jelentette? Végre eljött a nyilvánosság tájékoztatásának napja. Miért is kellett hát lóhalálában begyűjteni az ezreseket? A sajtót a múlt héten a nemzeti bank elnöke és a belügy­miniszter tájékoztatta, ugyanolyan homályosan és semmitmondóan, mint koráb­ban. Vladimír Masár bankelnök szerint fennállt a veszélye annak, hogy bűnös úton nagy mennyiségű, hamis bélyeggel ellátott ezerkoronás kerül forgalomba, ami nagy­ban rontotta volna a szlovák pénz és gazdaság helyzetét. Tuchyfia miniszter annyit árult el, hogy négy nyugat-európai ország rendőrségével együttműködve sikerült kinyomozni a gyanús személyek mozgásvonalát, a hamis bélyegek készítőit, és a bűnözők összejátszását különböző szintű hazai állami és bankhivatalnokokkal. Ne­veket azonban egyikük sem mondott, mert a nyomozás folytatódik. A pénznem elkülönülésekor Csehszlovákiában 99,6 milliárd korona értékű papírpénz volt for­galomban. Ezt 2:1 arányban osztották el, tehát Szlovákiának 33,2 milliárd szövet­ségi korona jutott. A felülbélyegzés idején kiderült, hogy 5,2 milliárd hiányzik. A csehországi lakosság 2 milliárdaal többet cserélt be, így 3 milliárd holléte maradt kérdéses. Ebből a 3 milliárdból egymilliárd volt ezresekben. Ha nem bizonyosodik be, hogy hamis bankjegyekből is nagyobb mennyiséget készültek beszivárogtatni az országba, az egész hűhó az egymilliárdért volt. Szó, ami szó, az sem kis pénz... A prágai lap nem fizet Meciamak A Cseh Köztársaság Legfelsőbb Bírósága helyt adott a Mladá Fronta Dnes c. lap fellebbezési kérelmének, tehát megváltoztatta az egyik prágai körzeti bíróság íté­letét abban a perben, amelyet Vladimír Meéiar indított személyiségének védelmé­ben. Meéiar kétmillió korona kártalanítást követelt az említett lap kiadójától és főszerkesztőjétől, valamint az egykori nemzetbiztonsági testület egyik volt trencséni tagjától, aki a lapnak adott nyilatkozatában azt mondta: Meéiar az StB munkatársa lehetett. Az első fokú bíróság úgy találta, Meéiarnak árthatott az 1992. február 27-én megjelent cikk, s ezért 150 ezer korona megfizetésére kötelezte a prágai lapkiadót és a trencséni rendőrt. A felperes nem, de a két elmarasztalt alperes fel­lebbezett az ítélet ellen, így az ügy a legfelső instancia elé került. A fellebbviteli bíróság az SZNT védelmi bizottságának jelentésén kívül figyelembe vette a közvé­lemény-kutatási eredményeket is (hiszen Meéiar és mozgalma közben megnyerte a választásokat), és végül elutasította a vádat. A legfelsőbb bíróság döntése ellen nincs helye fellebbezésnek. A név szabad választás dolga Pozsonyban járt Hans Peter Furrer, az Európa Tanács politikai főosztályának igazgatója. Parlamenti képviselőkkel és más politikusokkal találkozott. Sajtóérte­kezletén többek között kijelentette, hogy a névválasztás szabad döntés dolga, s már csak ezért sem lehet egy nyelv szabályait egy másikra alkalmazni. Senki sem utasíthatja a magyar nemzetiségű nőket arra, hogy nevükben az -óvá toldalékot használják. A magyar feliratú helységnévtáblák használatában sem lát kivetnivalót, sőt a magyar helységneveknek a magyar tankönyvekben is helyük lehetne. A sze­mély- és helységneveket illetően Szlovákia képviselői biztosították őt afelől, hogy ezek az elvek érvényesülni fognak. Tájékoztatott arról is, az Európa Tanács decem­berben szakemberekből álló missziót küld Pozsonyba, hogy segítsen az új területi felosztás és közigazgatási átszervezés ködolgozásában. A módszerek durvulnak Feltételeznünk kell, Lexa úr nem érte be annyival, hogy miniszterré való kineve­zésének megtagadásáért elfogultsággal és bosszúállással vádolta meg az államfőt. A kormányhivatal, amelynek ugyancsak Ivan Lexa a főnöke, csütörtökön ellenőrző csoportot küldött a köztársasági elnök irodájába, nézzen utána, hogyan tartják be ott a törvényeket. (Bizonyára nagy lármát csaptak volna, ha találnak valamit.) Csak­hogy az elnöki iroda nem engedte munkához látni az ellenőröket, mondván: az ő felségterületük nem tartozik a kormányhivatal hatáskörébe, s ha valaki ott elköve­tett vagy el sem követett vétségek után akar nyomozni, az csakis a számvevőszék, vagyis a legfelsőbb ellenőrzési hivatal lehet. Pénteken ugyanígy nyilatkozott a leg­főbb ügyészség is. Az elnöki iroda pedig, nehogy bárkinek is oka legyen a gyanú­­sítgatásra, nyomban fel is kérte a számvevőszéket, végezze el az ellenőrzést. (sz) Öt új arc a koalíciós kormánytablón (Folytatás az 1. oldalról) mezte szavait: „Lekötelezne bennünket, elnök úr, ha elmondhatnánk, hogy szá­molhatunk az ön támogatásával is, s ha az alkotmányos személyeknek egyik nap adott szava másnap is ugyanannyit fog érni." AZ államfő nyomban közbe­szólt: „így volt az eddig is..." A monda­tot nem fejezte be, mert a kormányelnök folytatta beszédét, és mert Ivan GaSparo­­vií, a parlament elnöke, aki mellette állt, arcán békéltető mosollyal megfogta a karját. Később GaSparovié elmondta, hogy tisztségénél fogva kicsit fölötte áll mind az államfőnek, mind a kormányel­nöknek, s néha jó az is, ha közéjük áll. A kinevezési aktus tehát nem volt felhőtlen. Milyen lesz a folytatás? A kie­gészült, átalakult kormányról Duray Miklós, az Együttélés elnöke többek közt a következőket nyilatkozta lapunk­nak: Mivel új párt jelent meg benne, politikai szempontból új kormány jött létre. Ilyen változás előtt a kormánynak le kellett volna mondania. Miután ez nem történt meg, nem feltételezhető, hogy a kormány újít a politikáján, in­kább az fog bekövetkezni, hogy a DSZM lenyeli az SZNP-t, illetve az mindenképpen, hogy az SZNP átveszi a DSZM programját. Változás legfel­jebb annyi várható, hogy felerősödnek a kormánypolitika számunkra negatív vonásai. Az államfő és a kormányelnök között kierőszakolt ellentét a két fél sze­mélyi mérkőzése, és távolról sem jelenti a szlovák politikai kultúra színvonalának javulását. A mérkőzésből érdekes módon a miniszterelnök került ki győztesen, mert bár az államfő nem hagyta magát, a privatizációs minisztériumot továbbra is a kormányelnök ellenőrzi. Tóth Károly, az MPP alelnöke sze­rint az SZNP belépése a kormányba a kabinet és a szlovákiai politikai viszo­nyok nációnál izálódását jelenti, s ennek számos kérdésben (kiemelten a nemzeti­ségiben) komoly hatása lesz a jövőben. Várható a köztársaság védelméről szóló törvénytervezet elfogadása, a nemzeti ideológiából következő állami centra­lizmus fokozódása, és ami a legfőbb veszély, ez a koalíció olyan költségve­tést fog jóváhagyni, amely jövőre köny­­nyen gazdasági csődbe juttathatja az or­szágot. Ha ez a koalíció fogja bevezetni az új közigazgatási rendet Szlovákiában, annak valószínűleg ugyancsak negatív nemzetiségi vonatkozásai lesznek. A Kor­mányprogram módosítása egyelőre föl sem merült. A koalíció létrejötte nem elvi vagy programalapon történt, a lényeg a -pozíciók elosztása volt. A huzavona ezért tartott ilyen sokáig. A sajtónak nyilatkozó Bugár Béla, az MKDM elnöke szintén úgy véli: mivel a koalíció létrejöttét jórészt bizonyos kormány posztok megszerzése motiválta, a közös kormányzás élettartama nem lesz hosszú. Ezáltal hosszabb idejű poli­tikai stabilitás sem várható addig, amíg a kormány tudomásul nem veszi a széle­sebb körű politikai megegyezés szüksé­­ességét. Az ellenzéknek minél előbb erekasztalhoz kellene ülnie. (szó) Az alkotmány Múlt pénteken tartotta második együttes ülését a köztársasági elnök nemzetiségi tanácsadó testületé és a nemzeti ki­sebbségek szakértői bizottsága. A ma­­yar politikai pártok és mozgalmak épviselői közül Dobos László (Együtt­élés) a tanácsadó testület, Popély Gyula (Magyar Néppárt) pedig a szakértői bi­zottság tagja. Lapunknak nyilatkozva kifejtették, hogy a szóban forgó ta­nácskozás kiindulópontjaként az Euró­pa Tanács három alapvető dokumentu­mára — az 1134-es (1990-ből) és az 1201-es (1993 februárjából) ajánlásra, valamint A regionális és kisebbségi nyel­vek európai chartájára — hívták fel a Imre X-ei Nagy titka az időnek, hogyan tud évtizednyi mérföldeken szellem- és arcvonást nem renyhftő, élcet és életkedvet nem fakító, csak éppen éveket gyarapító puha könnyedség­gel átsuhanni. És még nagyobb titka az időnek, hogy szemvillanásnyi hat mérföldes ívére hogyan tud vidám iskolákat, gyermektudatot lobbantó Kis Építő­ket, csizmát koptató Ifjú Szíveket, férfiasán szilaj Uj Ifjúságot és még egy Szabad Újságos menedzserséget is (elaggatni. Ez a titok furdalja most barátunk, kedves kollégánk, a volt kétszeres főszerkesztő, Csikmák Imre oldalát. Ha nem ismernénk kedvenc szava­­járását (b. m.), talán el is hinnénk, hogy töprenkedik. — De hát mire lenne az jó? Majd ha hat helyeit tíz lesz, akkor, esetleg. Most gyerünk szeretni a terjesztőket! Menjünk, Imre, legalább a tizedik X-ig! 5 ha kell, még utána is. Legyen hozzá annyi szíved, erőd és egész­séged, hogy másoknak is oszthass belőle! Mint eddig. szintjén nem? figyelmet, nyomatékosítva, ezek szol­gáljanak alapul a bizottságok munkájá­hoz. A fő hangsúlyt azonban a magyar parlamenti pártok alkotmánytörvény-ja­­vaslatára helyezték. Annak előterjeszté­sét követően azonnal megindult a ne­gatív észrevételek áradata. Az ellenzők többek között azt hangoztatják, hogy a kérdéskörrel külön szakértői csoportnak kellene foglalkoznia, s a nemzetiségi kérdés rendezésére elegendő lenne egy ún. sima, egyszerű törvény is. Dobos László és Popély Gyula véle­ménye az, hogy a bizottság nem akarja a nemzetiségi ügyet alkotmányszinten tárgyalni. De azt is hozzáfűzték magyar politikusaink, hogy testületileg nem uta­sították el a kérdés ilyen rendezését. — Az alkotmány csak az egyének szintjén biztosítja a kisebbségi jogokat, de a kollektív kisebbségi jogokat, vala­mint a nemzetiségi önigazgatás elvét nem ismeri el — mondotta Dobos László. Az említett ülésen öt alcsoportot hoztak létre: szlovák—magyart, szlo­vák-romát, szlovák—ukrán és ruszint, szlovák—csehet, valamint a szlovák- és többi kisebbségét (zsidó, német, lengyel stb.). A folytatás december 16-án várha­tó, amikor összeül a harmadik kerék­asztal. (sb) stratégia... kapcsolatban éppen a harmadik köz­gyűlés vitatta meg és fogadta el az MPP helyi önkormányzati programját. A párt a helyi önkormányzatokat kezdettől fogva a polgári elven felépülő állam alappilléreinek tartja. Programja hasznosítja az eddig szerzett tapasz­talatokat, és a szabadelvű helyi politi­zálás céljainak meg módszereinek fel­vázolásával igyekszik segíteni a polgár­­mesterek és az önkormányzati képvise­lők munkáját. Rámutat a helyi önkor­mányzatok hatáskörében lehetséges megoldásokra, a törvényi szabályozás hiányosságaira, a joghézagokra, és jelzi az új jogszabályokkal kapcsolatos elvá­rásokat. A párt aktualizált gazdasági prog­ramja a válságból kivezető úttal, a tu­lajdonváltás legfontosabb módjával, a privatizációval, a vállalkozások támo­gatásával, a pénzügypolitika időszerű kérdéseivel, a gazdaságélénkítés felada­taival, a tőkepiac működőképessé téte­lével és az agrárágazati teendőkkel fog­lalkozik. A párt munkálkodásának alap­vető céljait a dél-szlovákiai régió társa­dalmi és gazdasági élet- és versenyké­pességének megőrzésében, illetve erő­sítésében lehet összefoglaltan meghatá­rozni. Nem kétséges, ezek a célok könnyebben és hamarabb elérhetők lesznek, ha az MPP megtalálja a törek­véseit segítő partnereket a hazai magyar és szlovák pártokban, mozgalmakban. Valóban üdvös lenne, ha sikerülne megvalósítania elképzelését a kisebbsé­gi önkormányzat alapjául szolgáló o­­lyan intézményes keret, fórum kialakí­tásáról, amely létrehozza az új minősé­get, a nemzetek és nemzeti kisebbségek együttélésének korszerű, a közös érde­keket szem előtt tartó formáját, s amely cselekvésre ad lehetőséget a problémák megoldásáért tenni akaró pártoknak, társulásoknak, szervezeteknek, in­tézményeknek és közéleti személyisé­geknek. Sz. G. Kínos A politikában sem ismeretlen fogalom a vérmérséklet, indulat, szenvedély. Továbbá a nézetkülönbség, taktika, konfliktus. A politikában pártos és más érdeket kifejező vélemények ütköznek, majd a demokrácia fórumain győz­nek vagy megbuknak. A harmadik lehetőség: kompromisszumban oldódnak. Addig nincs baj, amíg mindez nem süllyed a kulturáltság még undort nem keltő, tehát a nyilvánosságot is elviselő legalacsonyabb színvonala alá. Mert ami annál lejjebb van, az már émelyítő, a jó ízlésű szemlélőnek és — feltehetően — a politikusnak is... Michal Kováé államfő meghozta döntését. Egy kivételével jó­váhagyta a koalíciós kabinetbe jelölt új tagokat. Abból, amit döntése ismerte­tésekor mondott, nem lehet éppen fenntartásainak maradéktalan megszűnésére következtetni. Alighanem belátta, jobban már nem feszítheti a húrt. Jól látta. A kormányfő és mozgalma a minimális ellenvetésre is úgy reagált, hogy azt nézni is, hallani is kínos. Émelyítő. (g) A kirekesztő politikai (Folytatás az 1 . oldalról) egyeztető tárgyalásokat a közelgő gazdasági katasztrófa elhárításáért. Az MPP a szabadelvűség, a nyitott társada­lom, a világos értékrend híve, azé, a­­mely az egyén érdekeit helyezi a közép­pontba. Ellenez minden olyan törekvést, amely Szlovákia vagy a szlovákiai ma­gyarság elszigetelődéséhez vezethet. Kisebbségvédelem Etnikai problémáit Kelet-Európa képte­len külső segítség nélkül megoldani. Az MPP üdvözli és támogatja az Európa Tanács aktivitását, valamint a kialakuló­ban levő európai kisebbségvédelmi rendszert. Szlovákiára is érvényes azon­ban, hogy csak egyértelmű nyugat-eu­rópai orientációja teszi lehetővé a meg­felelő megoldások feltételeinek kialakí­tását. Elképzelhetetlen, hogy Szlovákia a szláv testvériségre hivatkozva politi­kailag folyamatosan kelet felé kacsin­gat, Európa felé pedig a markát tartja. A szlovák kormány állandóan a visegrádi négyek együttműködésének fontosságát hangsúlyozza, közben Szlovákiának e­­gyik visegrádi országgal sincs együtt­működési szerződése. Ezek helyett Ro­mániával köt szerződést. Az említett fel­tételek kialakításáért az MPP mindent megtesz gazdag nemzetközi kapcsola­taiban is. A szlovákiai magyarság alap­vető érdeke, hogy Szlovákia és Magyar­­ország viszonya a lehető legjobb legyen. Pártkapcsolataiban az MPP a jövő­ben is szövetségi politikát kíván folytat­ni. Az ideológiai viták és ellenségeske­dések helyett a pragmatikus együttmű­ködés híve. Szorgalmazza a kapcsola­tok fejlesztését a hazai és külföldi libe­rális és demokrata pártokkal. Bizalome­rősítő lépéseket tett a szlovákiai magyar pártok irányában. Még egyszer nem szabad a magyar választópolgárokat o­­lyan dilemma elé állítani, mint az 1992-es parlamenti választások előtt. Bebizonyosodott, hogy a közös célok és elképzelések talaján lehetséges az együttműködés. A közös fellépéseknek itthon és nemzetközi szinten is mérhető hatása van. „Nem titkolt célunk az volt ezzel az együttműködéssel — magya­rázta az elnök —, hogy közelítsünk a demokratikus erőkhöz, hogy megkeres­ve az ellenzéki helyzetből adódó közös érdekeket, a kisebbségi politikai repre­zentáción keresztül a kisebbségi társa­dalom is bekerüljön az országos politi­kai vérkeringésbe, és ne sodródjék a ki­rekesztettség végzetes állapotába. En­nek az együttműködésnek kellene meg­alapoznia azt a választási koalíciót, amelyre a kisebbségi magyar társada­lom már tavaly is oly nagyon várt. Csak az ilyen közös, összehangolt fellépés, amely bírja a szlovákiai demokratikus erők támogatását is, lehet sikeres az emberi és kisebbségi jogokért folytatott küzdelemben. Kritikusan le kell azon­ban szögeznünk, hogy törekvéseink nem mindig találtak megértésre, Úgy tűnik számunkra, hogy az a kirekesztő politikai stratégia, amely tavaly tavasz­­szal oly drámaian zajlott, még mindig jelen van kisebbségi közéletünkben. Az MPP ennek ellenére nyitott az együtt­működésre, és a jövőben is kész a jó­zan, a mások érdekeit respektáló közös cselekvésre." Programok A jövőre vonatkozó elképzelések között hangsúlyozta az elnök, hogy az MPP elsőrendű feladata sikeresen szerepelni a következő választásokon, és újra sze­repet vállalni a parlament munkájában. Mielőbb meg kell teremteni a választási koalíció politikai, szervezeti és anyagi feltételeit. A pártnak olyan programot kell kidolgoznia, majd a gyakorlatban megvalósítania, amely reális kiutat mu­tat a mai válságból. A helyhatósági választásokkal Tanácskoztak a tanácsadók és a szakértők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom