Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-17 / 20. szám

SZABAD ÚJSÁG KÖ7FT FTI FQ nA7nAc;Áni HFTIT AP £máX~*I....*X X JCrfvI? i ívJX X XX»«# X XL»/ Ylr 1993. november 17. I. évfolyam Ára rrek?Magazinnal«5^ 5 korona A -\ 111111111 Ilii -%> 7 I IMI! §üü UPgsl 1 X \ 5 í® ''Ni v. Pf ÍIS7 ‘ TELE MAGAZIN A világkiállítás ugródeszka lehet (5) Egy szabad telefonszámon múlik (7) ben (11) Boci, boci tarka... (12 I Drágán adják a mosolyt (5) 300 ezer hektár új gazdát keres (6) Lapszem(le) (10) Nehéz örökség (11) Churchill londoni bunkeré­­) Nem tudnánk egymást kiirtani (13) Ejtőernyős a ringben (15) A kirekesztő politikai stratégia még jelen van kisebbségi közéletünkben A MAGYAR POLGÁRI PÁRT III. KÖZGYŰLÉSE Figyelmét időszerűsített gazdasági elképzeléseire és helyi önkormányzati prog­ramjára összpontosítva tanácskozott szombaton és vasárnap a Magyar Polgári Párt közgyűlése Dunaszerdahelyen. A párt és közgyűlése megbecsüléséről tanús­kodik, hogy a tanácskozást elnöke, illetve megbízottja szavával köszöntötte töb­bek közt a köztársasági elnök, a Liberális Pártok Európai Szövetsége, a finnországi Svéd Néppárt, a FIDESZ, az SZDSZ, az MDF, az RMDSZ, a KDM, a DP, a KDP, az MKDM, az Együttélés, a Csemadok és a Magyar Asszonyok Ligája. rád napjaink követelményeitől. A mai kormányzat és politikai vezetés az ál­lam mindenhatóságának fenntartásában érdekelt. A nemzeti színekben jelentke­ző etatista szemlélet szerint újra nem a szabad polgár az érték, hanem a kol­lektív mű. Nem a szabad kezdeménye­zés, a vállalkozás, a szabad társulás, a véleménynyilvánítás szabadsága az ér­ték, hanem a korrupció és a helyez­kedés. A mai politikai vezetés nemhogy új, stabil, átlátható értékrendet nem tu­dott felmutatni, a még létezőt is lerom­bolta. így a kisember tehetetlenül áll a történelmi változások közepette, s már ott tart, hogy szabadságát is képes len­ne feláldozni bármely hatalomnak, csak végre bizotnságban érezhesse ma­gát. Ma a választópolgároknak majdnem a fele nem találna magának pártot, amelyre szavazatát adná, a jö­vőjét bízná. Ennél erősebb kritikát alig­ha lehet elképzelni a kormányzó pártok irányában, de figyelmeztetés ez az el­lenzék számára is. A rendszerváltás le­állt, és az élet több területén megindult a visszarendeződés. Válságban Egyenrangúan A. Nagy László elnöki beszámolójában kiemelte, az MPP az együttműködés, a kompromisszumkészség és a problé­mák racionális megközelítése jegyében tevékenykedik. Feladatait nem szűkíti le etnikai kérdésekre, ami annak a lá­tásmódnak a természetes következmé­nye, amely szerint a szlovákiai magya­rok társadalma, nemzeti önazonosságá­nak megőrzésén túl, teljes társadalmi, politikai, közösségi, gazdasági, kulturá­lis, vallási, családi és állami életet kíván élni, mindenki mással egyenjogúan és egyenrangúan. Az MPP nem a sérelmi politikára alapozza népszerűségét, föl­vállalja választóinak teljes érdekképvi­seletét a szabad és demokratikus társa­dalom normái között. A párt megítélése szerint a szlovákiai rendszerváltás folyamata messze elma-Novemberre emlékezünk November 7 7. Prágában tüntet az egyetemi ifjúság. A kommunista ha­talom kővárnak hitt építménye repedezik, de akik a parancsokat oszto­gatják, még palánkon belül vannak. Rohamosztagosokat küldenek a gyertyás menetre. Zuhog a gumibot, a rendszer az utolsókat rúgja — védtelen fiatalokba. Akkor még nem tudtuk, hogy a negyvenéves önkényt néhány hónap alatt kisöpörhetjük Európából. Nem tudtuk, de már nagyon reméltük. A gorbacsovi peresztrojka ígérte az új Európa-házat. Nekiláttunk, épít­jük, építgetjük. Csak ne menne olyan nehezen! A gazdaság válságban van, csökken a termelés, a költségvetési hiány, a mun­kanélküliség és az infláció viszont nö­vekszik. A főoka mindennek az — véli az MPP —, hogy a kormány leállította a gazdaság átalakítását. A szükséges szerkezetváltás el sem kezdődött. Noha a Dunaszerdahelyi járásban a munka­­nélküliség már elérte a 20 százalékot, ebben az évben csak három vállalkozó kapott adómentességet. A kormánynak nincsenek gazdaságpolitikai elképze­lései, a piacgazdasághoz vezető útról az állami dirigizmus útjára tért. A kor­mány hibái és a nacionalista kirohaná­sok elriasztják a külföldi tőkét, s általá­nos bizonytalanságot keltenek. A piac­­gazdaság kialakításával kell megterem­teni mindenki számára a felemelkedés lehetőségét. Ezt kell elősegítenie a tu­lajdonváltásnak is. Az átalakulás kulcsa a privatizáció, és rossz privatizáció csak egy van: a lassú privatizáció. A munkahely- és értékteremtő vállalkozá­sokat kell támogatni. Dél-Szlovákiát a mezőgazdaság vál­sága is sújtja. Ez a válság pár éven belül megfoszthatja a lakosságot attól a sok százmilliós vagyontól, amelyre a mező­­gazdasági restitúció és transzformáció révén tett szert. A veszteséges mező­­gazdaság föléli ezt a vagyont. A megol­dás kulcsa egyfelől a kormány kezé­ben, másfelől a termelők önszervező­désében van. A kormánynak végre cse­lekednie kell már, s a magyar pártok a­­zonnal kezdjenek politikai és szakmai (Folytatás a 2. oldalon) A kinevezés sem történt meg incidens nélkül Öt új arc a koalíciós kormánytablón Michal Kováé köztársasági elnök no­vember 10-én miniszterelnök-helyettes­sé nevezte ki Marian Andelt, Sergej Kozlíkot, Jozef Prokeät és Július Tó­thot. (Az utóbbi egyben megmaradt pénzügyminiszternek is.) Gazdasági miniszterré Ján Duckyt, oktatás- és tu­dományügyi miniszterré pedig Jozef PaSkát nevezte ki az államfő. A kineve­zett kormánytagok letették az esküt. A várban megtartott kinevezési ün­nepségen az államfő annak a reményé­nek adott hangot, hogy a koalíciós kor­mány képes lesz megbirkózni az előtte álló nehéz feladatokkal, különösen ak­kor, ha politikájában egyre nyitottabb lesz a többi politikai erővel és az állam­polgárokkal folytatott együttműködés irányában. Vladimír Meéiar kormányfő teljesíthetőnek mondta a kormány fela­datait, különösen most, hogy a parla­mentben többségi támogatással szá­molhat. Ezt követően az államfőnek cí­­(Folytatás a 2. oldalon) Bomba gomba(üzlet) Aki gombát termeszt, meggazdagodhat! man, óvatosan, érzéssel kell bánni vele, mint a hímes tojással. Ha puszta kézzel Méghozzá aránylag gyorsan. Állítólag. Győrben, a magyarországi gombater­mesztők 4. országos tanácskozásán hallottam. A recept egyszerű: vegyen (akár bér­be) egy megüresedett istállót, gabona­raktárt, pincét vagy más kihasználatla­nul álló épületet, takarítsa ki becsü­lettel, majd telepítse be a kerecsendi országos központú Korona Gombaipari Egyesülés Győr vagy Eger mellett, csúcs­­technológiával előállított, termesztésre kész alapanyagával, és várjon. Mintegy három hét után hívja haza a gyerekeket, szóljon a szomszédoknak, a sógoréknak, a komának meg a kereszt­­szülőknek is, mert elérkezett a szüret ide­je. Resteket ne verbuváljon, a világ lus­táinak, még ha tulajdon vérei is, ne nyis­sa ki az ajtót, mert szedéskor rengeteg a tennivaló — az lenne az igazi, ha min­denkinek legalább négy-öt keze volna. A gomba ugyanis tényleg gyorsan nő. Mint a — gomba. Ne szóljon a hanyagul dolgozóknak se. Felejtse el még a címüket is. Mert a gomba érzékeny, mint a mimóza. Fino­megfogja a kalapját, az ujja nyoma pár perc múlva megbámul. A folt aztán „foltot vet" a szép fehérkés termékre, a nyakán marad, mert már a finnyás bécsi vevőnek akkor se kell, ha utánadobja. A gombával kesztyűs kézzel szabad csak bánni. Ha jól végzi a dolgát, egy rókáról több bőrt is lehúzhat, egy tele­pítés többször is terem. S ha ügyes, és nincs híján a vállal­kozó szellemnek, nem kell félnie, meg­találja a számítását, jó áron el tudja adni a készletet. (Folytatás a 4. oldalon) Miután lebontatott a berlini fal, és emléktárgyakká nyirbáltatott az öreg kontinensünket kétagy­­rém-féltekére osztó vasfüggöny — a forradalomcsináló népek kigondolták, hogy építenek egy nagy Házat, melybe beleférhet majdan egész Európa. Az öt­letet tervek, a terveket — egyelőre — kudarcok követték. De nem is történhe­tett másként, hiszen a nemecsekségéről ismert kelet-közép-európai népség tu­dathasadásosságában kifelejtette a szá­mításaiból, hogy a „Déva vári" építők felbukkanásával egyidőben a rontó ör­­dögfőurak is tüstént megjelennek a szí­nen. Persze a kudarc akkor is elkerül­hető lett volna, ha alaposabban meg­gondolják: vajon miért is nem sike­­rül(hetet)t befejezni annak idején a Bá­­bel-íéle építményt?... A balga választópolgár nálunk is be­lecsússzam saját történelmi téve­­dés(verm)ébe. Ugyanis azt hitte, s hiszi még ma is, hogy a pozsonyi Gottwald­­szobor felrobbantásával, a szovjet megszálló haderő kitoloncolásával, to­vábbá a cseh „kizsákmányolóktól" való önmegszabadító cselekedettel, vala­mint a demokratikus álarcosbálon nye­rőre kisorsolt vezéreinkkel megütöttük a kozmikus főnyereményt: állócsillag­ként tündöklőnk majd Európa égbolt­ján. Az igaz, hogy kormányzóink ego­centrikus világképét azóta is csodálhat­ja a világ, amely ha türelmet tanúsít, Nagyköuesden és Pácinban még minden csendes HATÁRPOLI-TIK-TAK (I) hamarosan megérheti, hogy Ószlová­­kiából importálják vagonszám és dol­­lármilliárdokért a (szlovák) bölcsek kö­vét. Hozzáteszem, a fáma szerint — eme galaktikára szóló bölcsességet megvédendő — kormányfőnk és társai a hatalomban azért nyilatkoznak olyan ellentmondásosan és ködösítően az újabb és újabb határátkelőhelyek meg­nyitása és meg nem nyitása körül kiala­kult vitában, mert — állítólag — a „kí­­nainagyfal-szindrómában" szenvednek. Bár az is lehet, hogy mindez rosszhi­szemű rágalom, amit politikusaink azonnal bizonyíthatnak is, ha mielőbb tudomásunkra hozzák: a lakosság által kért és kitartóan szorgalmazott új hatá­rátkelőket hamarosan MEGNYITJUK! STOP A Bodrogköz és az Ung-vidék egy ha­talmas zsákutca, itt-ott egérrágta kibú­vókkal. Tudvalevő, hogy ebbe az elma­radott, elszigetelt térségbe külföldi vál­lalkozó nem (de még a hazaiak közül is kevés) teszi be a lábát. Az állam ide mindig is keveset ruházott be, és ma sem úgy támogatja ezt a régiót, mint például a szlovák vidékeket. Egyetlen lehetőség tehát, hogy lakói a saját ere­jükből kivitelezhető talpraállás érdeké­ben megkezdjék a gazdasági kapcsola­tok kiépítését Ukrajna, Magyarország, Románia határ menti vállalkozóival. Ehhez azonban előfeltételként a kor­mányzatnak gyakorlati cselekedetek­kel is támogatnia kellene a határok át­járhatóságát. Az új határátkelőhelyek megnyitása a Bodrogköz, az Ung-vi­dék, de az északabbra elterülő szlo­vák járások számára is létkérdéssé vált. Hiszen Kassától Tiszacsernyőig, a mintegy 130 kilométeres határsza­kaszon egyetlen átkelőhely van Ma­gyarország felé: Újhely. A Bodrogköz­ben pedig egyetlenegy sincs. A Perbe­­nyík-Lácacséke határátkelő a nemzet­közi személy- és teherforgalom, a nagy­­kövesd-pácini pedig a kishatár menti forgalom szempontjából lenne óriási jelentőségű. Mert tudvalevő, hogy a magyarországi Dombrádon híd épül a Tiszán. így újjáéledhetne és fokozato­san kiépülhetne a történelemből ismert észak-déli „zempléni" útvonal, amely Lengyelországtól a Bodrogközön, Ma­gyarországon és Románián át egészen a Balkánig biztosítaná az összekötte­tést. Arról is szólnunk kell, hogy a forra­dalmi változásokat követően Tiszacser­­nyő, Csap és Záhony képviselői egy szabad, vámmentes kereskedelmi öve­zet kialakításán fáradoztak, beleértve a határok megfelelő átjárhatóságát is. Aztán az egész kezdeményezés „ela­ludt", a megkötött egyezségek kivitele­zését „felfüggesztették". No meg a Kár­pátok Eurorégió létrehozásában is ve­szélyt szimatoltak politikusaink, mond­ván, hogy Nagy-Magyarország újraé­lesztésének kísérletéről van szó. (Khaá­­kót is ezért nem engedték annak idején Debrecenbe...) Holott az északibb szlo­vák területek lakói legalább annyira he­lyeslik és támogatják a kereskedelem kibővítésére irányuló törekvéseket, mint a bodrogköziek. NAGYKÖVESD - (Pácin) A két község egymástól két kilométerre fekszik, mégis, ha lakói meg akarják egymást látogatni — 53 kilométert kell utazniuk. Még az első Csehszlovák Köztársaság idején is nyitva tartó határ­­átkelőhelyet 1950-ben számolták fel. (Folytatás a 4. oldalon) Olvasók versenye Újévi ajándékként kínáljuk lapunk rendszeres vásárlóinak, előfizetőinek és barátainak azokat a díjakat, ame­lyeket a MADÁCH-POSONIUM Kft. és néhány támogatónk adományo­zott szerkesztőségünknek. Nem ne­hezítjük meg a versenybe bekapcso­lódó olvasóink dolgát különböző fel­adványokkal, tennivalójuk mindösz­­sze az, hogy a lapunkban egymás után megjelenő TÍZ számozott ver­senyszelvény közül összegyűjtsenek legalább NYOLCAT, s a más-más számú szelvényeket levelezőlapra (vagy levélre) felragasztva 1994. ja­nuár 26-ig beküldjék címünkre: Sza­bad Újság, Michalská 9, 814 99 Bra­tislava 1. 1. díj: 15 000 korona 2-30. díj értékes, márkás (HELVETIA) órák, nyakékek, a világ számos or­szágába exportáló galántai Szabó Souvenir ajándéktárgyai, népszerű magnókazetták, könyvcsomagok és más tárgyak. A nyertesek névsorát a Szabad Újság 1994. évi 5., február 2-án megjelenő számában közöljük. Az 1. versenyszelvény mai szá­munkban jelenik meg! Ne maradja­nak szelvény nélkül! Kérjék, vásárol­ják, újságárusuknál már mos biztosít­sák lapunkat! Ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani! fi SZABAD ÚJSÁG) V VERSENYSZELVÉNV J

Next

/
Oldalképek
Tartalom