Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-10 / 19. szám

1993. november 10. SZABAD ÚJSÁG 3 Az Európai Unió politikai álom vagy gazdasági korparancs? Tíznapos Maastricht csecsemője Lapunk megjelenésének időpontjában tíznapos az Európai Unió, amelynek létre­hozásáról 1991 decemberében döntöttek Maastrichtban, s amelyet tíz hónappal az eredetileg meghatározott határidő után sikerült nyélbe ütni. A tíz hónapos késés viszonylag rövid idő, hiszen az eredeti elképzelés más viszonyok közt, más Európában született. Nem csoda, hogy a november elsején életbe lépett maastrichti szerződéshez olyan adalékokat fűztek, amelyek szerint az eredeti alapelveket az 1996. évi kormányközi konferencián módosíthatják, Nagy-Britannia és Dánia bizo­nyos kivételeket kapott. Nyugat-Európa egységesítésének sok az ellenzője a tagor­szágokon belül, és több pont megvalósítását még az idő próbájára bízzák. EK-ból EU Az Európai Közösség a valóságban há­rom közösségből áll (ezért is emlegetik) gyakran Európai Közösségek néven): az 1957. évi gazdasági közösségből, a­­mely a Római Szerződés alapján jött lét­re, az Európai Atomenergia Közösség­ből, valamint az Európai Szén- és Acél­ipari Közösségből. Az Európai Unió ezekből a közösségekből nőtt ki, és több szakaszban valósul meg. Az első szakasz már valóság, ez év elejétől létre jött az egységes belső piac a tizenkettek országaiban. A második szakasz 1994. január elsejével kezdődik, és gazdasági, valamint valutaunió létrehozására irá­nyul. A harmadik szakaszban, 1997- ben, legkésőbb pedig 1999-ben létre­hozzák a közös valutát. A tizenkét ál­lam polgárainak kettős állampolgársá­guk lesz, egyszerre lesznek saját orszá­guk és az Unió állampolgárai. A maa­strichti szerződés szerint a tagországok­nak közös lesz kül- és bizton­ságpolitikájuk. szorosabbá válik az együtt­működés a belpolitikában és a bírósá­gok tevékenységében, összehangolják a bűnüldözést, a kábítószer elleni küzdel­met és a bevándorlási politikát. Amely bevándorlót az egyik tagország kiutasít­ja, azt a többiek sem fogadják be. Erő­sítik a „külső" határokat. Közös intézmények A maastrichti szerződés szerint számos közös intézmény jön létre az Unióban, így pl. a közös bank a németországi Frankfurtban lesz, a környezetvédelmi ügynökség Koppenhágában, a közmű­velődési alap Torinóban, az állate­gészségügyi felügyelőség Dublinben, a kábítószer-megfigyelés központja Liss­zabonban, a gyógyszerügynökség Lon-Képzelt interjú Közép-Európáról Bili Clinton amerikai elnököt a Fehér Ház ovális szalonjában értük el kép­zeletben. Természetesen arról érdek­lődtünk, hogyan gondolkodik a vise­grádi felettébb laza csoportosulásról, amely erőltetett menetben szeretne a NATO-hoz csatlakozni. Elnök úr, olyan hírek kaptak láb­ra, hogy ön Prágába látogat január­ban. Igaz ez? — Gondoltam, a NATO-csúcsra úgyis el kell mennem, hát megállók Prágában is. Eredetileg Visegrádra akartam menni, hogy találkozzak a visegrádiakkal, de azt mondják, ott most valami körgátat bontanak... Mit szeretne elmondani a vise­grádiaknak? — Elsősorban azt, hogy ne kap­kodjanak, legyenek türelemmel. A NATO-ba nem lehet csak úgy zsupsz beleugrani, és nyelvet óltö­­getni Jelcinre, jelcin bátyuskával jóba kell lennem. Nem mondom, Csehországban van fantázia... Miért éppen Csehországban? — Hát ott vannak a pilzeni Skoda Művek, nemi Egyszer már meg akar­tuk venni őket, de valahogy nem jött össze. Mit mond majd Meéiar szlovák kormányfőnek? — Az az a Metchyaar, aki ameri­kai katonákat akart a magyar határ­ra? Hát erről le kell mondania, kato­nát nem adok. Ha már, akkor testőr­séget az amerikai rabbiknak, ha Szlovákiába látogatnak, nehogy megverjék őket, mint Baruch May­­erst. A kisebbségi kérdést felveti? — Dehogy vetem! Majd ők vetik fel, én csak csitftgatom őket. A NATO-csúcson tolmácsolni fogja a visegrádiak véleményét? — Te jó ég! Az túl bonyolult lenne. Tudja mit, inkább majd a NATO- csúcs után megyek Prágába. V.C. donban, a belső piacokat összehangoló hivatal Madridban, a rendőrségi köz­pont Hágában lesz, a munkavédelmi és egészségügyi központot Spanyolország­ba tervezik telepíteni. Mindezek az in­tézmények az Európai Parlament és a többi korábban is létező vezető testület mellett lényeges lépéseket jelentenek a nyugat-európai integráció teljessége felé. Az eredeti elképzelés szerint Nyu­gat-Európa valamiféle államszövetség fenne, egy föderáció, de ennek az álomnak a teljes megvalósulását az idő, a viszonyok alakulása határozza majd meg. jelenleg az Unió alakulásában a politikai akarat dominál, a gazdasági szükségszerűség még nem követel, il­letve inkább akadályoz további lépése­ket (recesszió). Politika és gazdaság Az olasz II Giornale című lap úgy véli, a legutóbbi EK csúcsértekezlet arra irá­nyult, hogy a politikát helyezze előtér­be a gazdaság előtt. A The Sunday Ti­mer angol lap szerint a maastrichti szer­ződés a politikai szervek hatáskörét nö­veli az ügyek intézésében, ami rossz, mert a gazdasági problémák megol­dásának legjobb módja a politikusok tá­vol tartása. Az ugyancsak brit The Sun­day Telegraph figyelmeztet rá, hogy a gazdasági növekedés, a beruházások alakulása, az életszínvonal az EK tagál­lamaiban nem egyszer alacsonyabb, mint a kívül álló országokban, ahol nem érvényesül egységes akarat. A né­met Die Welt szerint a maastrichti szer­ződés életbe lépett ugyan, de egy egé­szen más Európában, mint amilyen az 1991. évi volt, amelyben a szerződést aláírták. A gazdasági válság olyan ará­nyokat öltött, amilyenekre a szerződés megteremtői nem számítottak. A francia Le Figaro szerint a munkanélküliség kétségbe ejti az embereket, s most ráa­dásul még olyan érzés is hatalmába ke­ríti őket, hogy mindenről fejük felett, a fellebbezés lehetősége nélkül döntenek. Az olasz La Repubbíica attól tart, hogy az Unió Németország hatalmát erősíti, ami a jövőben feszültséghez vezethet. A német General-Anzieger szerint egyetlen EK-tagállamban sincsenek meg a valutaunió feltételei, Luxemburg kivé­telével... Közép-Európa országaiban mégis azt mondjuk: bárcsak ott lennénk, legyen ez a legnagyobb gondunk. Miért? Mégsem álomkép A nyugat-európai sajtó kuvikolása elle­nére az integráció folyamata előrelé­pett, az egységes Európa álma, a nem egymás kárára, hanem egymás javára alakuló nemzetközi közösség elképzelé­se közelebb került a megvalósuláshoz. Bennünket Közép-Kelet-Európában em­lékeztet ugyan valamire a politika túl­­tengése a gazdasági szükségszerűség fölött, és az egység fogalmát a „soha másképp" jelszó jegyében szoktuk meg a múltban mint csatíósállamok. A piac­­gazdaság fogalmaiban gondolkozó nyugat-európai közvélemény másként látja ezt. Nem véletlen, hogy a leg­fejlettebbek közé tartozó Svédország nagy eséllyel kopogtat az Unió ajtaján, hogy Ausztria, Finnország ugyancsak közeledik a tömörüléshez. Az Unió az eszmék, a kereskedelem, az emberek, a tőke és az áru szabad áramlását jelenti, ami tágabbra nyitja a tagországok gazdasága előtt a teret. Az egységes szabályok, minőségi előírások, törvényi feltételek — amit az Unió ellenzői bü­rokráciának szoktak nevezni — lehető­ségeket jelentenek a gazdasági fejlő­désnek. Melyik lemaradt ország ne vá­gyódna abba a közösségbe, amely évente 25 milliárd ECU-t fordít a kö­zösségi alapokból az elmaradottabb tag­országoknak, hogy lépést tarthassanak? Kiszámították, hogy a közép-európai ál­lamok csatlakozása esetén ez az összeg 60 milliárd ECU-re növekedne. Erre, persze jelenleg nincs fedezet, hiszen re­cesszió sújtja Nyugat-Európát is, és az egyesülés efső feladata — már most de­cemberben — a munkanélküliség mér­séklése fesz. Európa jelenlegi helyzetét a szakadár törekvések jellemzik, természetesen fő­leg Keleten, de Nyugat-Európában is sokan tartanak attól, hogy az integrá­cióra a reakció a felaprózódás lesz, s ezt már most, az egyesülés küszöbén hagoztatják. A nyugat-európai integrá­ció életrevalóságát az biztosítja, hogy nem dogmákon, hanem rugalmas me­chanizmusokon alapul. Hiszen az egy­kori Római Szerződésnek sem valósult meg majd negyven év alatt minden e­­gyes pontja, mégis elvezetett az integrá­ció mai fokára. Az idő és az új fejle­ményekhez való rugalmas igazodás mutatja majd meg az európai integráció új szakaszának előnyeit. B^TSY CéZA Egy hónap múlva választások Oroszországban Bonyolult demokrácia Oroszország gyors ütemben készül a decemberben esedékes választásokra. Ren­geteg a párt, de alapjában véve két fő irányzat alakul ki — a demokrata és a konzervatív. A demokraták legnagyobb ereje a nemrég alakult Orosz Választás tömörülés, amelynek Jegor Gajdar miniszterelnök-helyettes az elnöke. Gajdar pártjának jelentős a népszerűsé­ge, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választók 40 százalékának tá­mogatását élvezi. Ez természetesen a választásokig még megváltozhat. Gajdar már most panaszkodik, hogy a demokratikus erők a bajban képesek összefogni, de a győzelem után széthú­zás tapasztalható, sok a felesleges vita. Az ún. kommunista tömb ezzel szem­ben egységes, s az Orosz Kommunista Párt, amelynek élén Gennagyij Zjuga­­nov áll, a közvélemény-kutatások listá­ján a második helyen van. A pártot a rendkívüli állapot idején betiltották, de most több más párttal együtt újra enge­délyezték működését. Ismét megjelent a Pravda című napilap is. Továbbra is betiltottak maradtak az olyan pártok — összesen hat —, ame­lyek közvetlenül kiprovokálták a fegy­veres felkelést, vagy részt vettek benne. Ilyen a Nemzeti Megmentési Front, az r Uj atomstratégia Les Aspin amerikai védelmi miniszter elrendelte, hogy alapvetően változtas­sák meg az USA 45 éves atomstratégiá­ját. Aspin kétféle veszélyt különböztet meg az atomfegyverek terén: 1. Orosz­ország, Ukrajna, Belorusszia és Ka­zahsztán, a volt Szovjetunió atomfegy­verekkel rendelkező utódállamait, 2. az USA-val szemben ellenséges magatar­tást tanúsító néhány államot és ter­rorcsoportot, amelyek képesek atomfegy­verhez jutni. Ez utóbbihoz tartozik Lí­bia vagy a KNDK. Aspin attól tart, hogy terrorcsoportok atomtölteteket képesek Orosz Kommunista Munkáspárt, a fa­siszta Orosz Nemzeti Egység, a katona­tisztek pártjai. Meglepő a közvélemény­kutatásokban, hogy a harmadik helyre feltornászta megát Vlagyimir Zsiri­­novszkij Liberális-Demokrata Pártja, a­­mely neve ellenére fasisztoid elemeket is tömörít. A reform lelkes híveinek, Anatolij Szobcsaknak és Konsztantyin Borovijnak a pártjai, nyilván a sokkte­rápia hatására, lemaradtak. Oroszországban 100 ezer aláírás kell ahhoz, hogy valakit felvegyenek a jelöltek listájára. (Érdekes, hogy a lefor­­tovói börtönben ülő Konsztantyinov, a lázadás egyik fő szervezője is megsze­rezte egy szibériai körzetben a jelölt­séghez szükséges aláírásokat). A veszély, hogy ismét egy reformokat akadályozó parlament jön létre Oroszországban, nem múlt el. Az elnöki mozgalom, az Orosz Választás azonban jó eséllyel in­dul. ÁDÁM PÉTER becsempészni az Egyesült Államokba, ahol felrobbanthatják őket, vagy zsaro­lásra használják fel. A volt Szovjet­unióval szemben az atomstratégia alap­ja az elrettentés és a fegyverzetellenőr­zés volt. Az esetleges új, atomfegyverrel felszerelt csoportokkal szemben azon­ban az elrettentés esélytelen. Az ameri­kai atomfegyverek célpontjai a volt Szovjetunióban vannak, de ez az or­szág már nem létezik. A többi atomfe­gyver birtoklójával szemben nem lehet atomrakétával küzdeni, s ez egészen új megközelítést követel. I.T. Nagyvilág Az elnök elindult a NATO felé Michal Kováé szlovák államfő múlt heti brüsszeli látogatása jelzés volt a világ felé: „Szlovákia biztonsági garanciáit hagyományos civilizációs közegében, a Nyugaton keresi", ahogy azt a szlovák elnök a NATO-tanács nagyköveti értekezletén kijelen­tette. Az elnök találkozott Manfred Wörner NATO-főtitkárral is, akinek kifejtette, hogy Szlovákia érdeke a szoros együttműködés a NATO-val és a Nyugat-Európai Unióval, mert ez jelentősen növelné a lehetséges beruházók biztonságérzetét és Szlovákia iránti bizalmát. Kováé támogatta a társult tagság gondolatát a nyugat-eu­rópai biztonságpolitikai intézményekben. Wörner a leendő társulásról, illetve a csatlakozásról semmi véglegeset nem mondott, kilátásba helyezte: a NATO bővíté­sének módjáról a januári brüsszeli csúcsértekezlet dönt. Az együttműködésről szól­va hangoztatta, a partneri viszony lehetőség az észak-atlanti szövetség felé orientá­lódó államok számára, hogy tapasztalatokat szerezzenek, és képesek legyenek tel­jesíteni az esetleges NATO-tagság követelményeit és kötelezettségeit. Az elnöki látogatás Brüsszelben a nyugati elkötelezettséget ígérő szándék meg­késett, de egyértelmű megnyilatkozása volt. A késedelemből — Szlovákia a négy visegrádi állam közül utolsónak kopogtatott a NATO kapuján — nem kell mesz­­szemenő következtetéseket levonni, hiszen ennek az országnak állami önrendel­kezése mindössze alig tart tíz hónapnál hosszabb ideje. A „próbaidő" alig kezdő­dött el, Szlovákiának tehát még lehetősége van bebizonyítani, hogy képes eleget tenni a nemzetközi követelményeknek, s nemcsak ígéri azok teljesítését. Moravcík az Európa Tanácsban Jozef Moravfík szlovák külügyminiszter Strassbourgban az Európa Tanács minisz­teri bizottságának ülésén mondott beszédében éreztette, hogy Szlovákia a Nyuga­ton kétkedéssel szemlélt kisebbségi politikáját hajlandó alávetni az európai normák­nak, sőt, felajánlotta, hogy Pozsonyban tanácskozzon a nemzeti kisebbségek jogai­nak védelmével foglalkozó bizottság. Ez ígéretesen hangzik, de egyben azt is jelen­ti, hogy Szlovákia kormánya korainak tartja a Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter által javasolt eljárást, vagyis kétoldalú szerződések megkötését a kisebbség­­védelemről, úgy, ahogyan azt magyar—ukrán viszonylatban megvalósították. A magyar javaslat ellenzésében jellemzően Moravéíkhoz csatlakozott az ülésen Teo­dor Malescanu román külügyminiszter is. Ez önmagában is sejteti, hogyan szeretné Románia és Szlovákia megvalósítani az európai követelményrendszerhez való iga­zodást: időt nyerni, elodázni, bizottsági vitatkozások útvesztőjébe bonyolítani a kérdést. Az ilyen hozzáállás további hátulütője, hogy a nyugat-európai nemzetiségi követelményrendszerre nem jellemző a nagyszámú, összefüggő területen élő nem­zeti kisebbségek problémája. Abban reménykedik talán Románia és Szlovákia, hogy országaikban a „gastarbeiterekkel" való bánásmód normáihoz igazíthatják majd nemzetiségi politikájukat? Ismét egy tűzszünet... Kelet-Szlavóniában vasárnap déltől érvényes a tűzszünet, amelyet Docsak horvát tábornok kötött meg a kelet-szlavóniai szerb csapatok vezetőjével, Szladojeviccsel. A megállapodás a krajinai szerbek és a horvát haderő között két nappal azután jött létre, hogy Oslóban megszakadtak a békéltető tárgyalások a két fél között. A kraji­nai szerbek, mint ismeretes, Horvátországnak majdnem egyharmadán egyoldalúan kikiáltották az ún. Krajinai Szerb Köztársaságot. A katonák közti megállapodás le­hetővé teheti, hogy felújítsák az oslói tárgyalásokat. Tudjman horvát elnök felaján­lotta a horvátországi szerbeknek a kulturális autonómiát. Orosz tengerészgyalogosok Grúziában A grúz kormánycsapatok által visszafoglalt fekete-tengeri Poti kikötővárosban a múlt héten partra szállt az orosz tengerészgyalogság első kétszáz katonája. A feke­te-tengeri flotta kilenc hajóján háromezer orosz tengerészgyalogos érkezett Grú­ziába, hogy „megvédje a Poti-Tbiliszi vasútvonalat". Valójában az orosz jelenlét óriási segítséget jelent a grúz kormánycsapatoknak, nem véletlen, hogy offenzívá­­juk a már majdnem Tbiliszi közelébe ért lázadó „zviadistákat" minden fronton visz­­szaverte. Zviad Gamszahurdia elűzött grúz elnök csapatai szétszóródtak. Zugdidit a kormánycsapatok elfoglalták. Gamszahurdia utolsó bástyájának eleste azt jelenti, hogy elzárták a felkelők utánpótlási útvonalait Abházia és Észak-Kaukázus s főleg Csecsenföld felé. Sevardnadze a felesleges vérontás elkerülése érdekében megadás­ra szólította fel a felkelőket. Kurd terrorhullám A török nemzetiségi politika által sarokba szorított kurdok nemzetközi színtérre vitték önállósági törekvéseiket, sajnos, egy terrorhullám formájában. Törökellenes robbantásokat hajtottak végre London, Koppenhága, Bécs és Bern török érdekelt­ségű intézményeiben. Az első jelentések szerint egy ember életét vesztette, és töb­ben megsebesültek. A robbantássorozat nyilván válasz volt az ankarai diplomácia azon lépésére, hogy a szomszédos államok ne fogadják be a Törökországból me­nekülő kurdokat. Az elmenekült kurdok ugyanis a PKK, a Kurd Dolgozók Pártjának vezetésével Szíriái, iráni, iraki és örményországi támaszpontokon szereznek kikép­zést. Törökország már többször kérte az említett államokat, ne segítsék tovább a kurd terroristákat. Fenyegetőző fundamentalisták Algériában az iszlám fundamentalisták a múlt héten felhívást intéztek az országban tartózkodó franciákhoz, hogy egy hónapon belül hagyják el Algériát, különben megölik őket. Múlt vasárnap, mint ismeretes, elrabolták Michéle Thénevont asszonyt, a francia konzulátus munkatársát és két további franciát. Miután a helyi rendőrség tanácstalannak bizonyult, a francia titkosszolgálatnak sikerült beférkőznie az em­berrablók bizalmába, és lehetővé tette három francia túsz szabadon bocsátását, illetve kiszabadítását. A fundamentalisták fenyegetése szerint halál vár mindazon franciákra, akik egy hónap múlva még mindig Algériában lesznek, s a terroristák azt is hozzátették: „Nem lesznek túszok és véresebb lesz, mint Egyiptomban volt". A francia külügyminisztérium csökkentette algériai képviseletének létszámát. r Uj orosz katonai doktrína Gracsov orosz védelmi miniszter a múlt héten ismertette országa új katonai doktrí­náját. Az új megfogalmazás szerint az orosz haderő szükség esetén a belügymi­nisztériumi alakulatok segítségére siethet, tehát belső zavargások esetében is be­vethető. Oroszország Gracsov szerint egyetlen államot sem tekint ellenségének, s haderőit kizárólag védelemre használhatja. Az atomfegyvereket a doktrína elretten­tő eszköznek tartja, nem pedig hadműveleti fegyvernek. Gracsov szerint az atom­fegyver bevetése csak két esetben elképzelhető: ha Oroszországot atomhatalom szövetségese támadja meg, és ha a támadó atomhatalommal együttműködve jár el. Az új doktrína a fő hangsúlyt a FÁK tagállamaival való együttműködésre helyezi, de megemlíti a közép- és kelet-európai államokkal szorgalmazott együttműködést is. IVÁN TIBOR hírszemléje

Next

/
Oldalképek
Tartalom