Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-10 / 19. szám
4 VLADIMÍR MEÍIAR november elején ismét megtartotta (talán hagyományossá váló) havi sajtótájékoztatóját. Ezúttal a belpolitikai helyzetről beszélt, a valós gondokat sem takargatva, viszont hellyel-közzel túlcsorduló optimizmussal és nemzeti hevülettel. Előadása, amelynek egyes, főként a kisebbségekkel kapcsolatos részeit szó szerint idézzük, nyilvánvalóan saját és mozgalmának nézeteit tükrözi, s ebben rejlik információértéke. Demokráciamodellek A rendszerváltás elhúzódásának és bonyodalmainak okát főként abban látja, hogy hiányzik az átalakulás tudományosan megalapozott elmélete (honnan is lenne), s a '89 után színre lépett politikai erők fejletlenek, kiforratlanok. Ám az, ami manapság néha értelmetlen pártcsatározásnak tűnik, valójában az ország politikai berendezkedését évekre meghatározó küzdelem is lehet. El kell dönteni, hogy a demokrácia nyugati modelljei közül melyik felelne meg leginkább Szlovákiának. Az ellenzék gyakran emlegeti az olasz modellt. A másik modellt Németország képviseli egy-egy erős jobb- és baloldoali párttal, valamint a kettő között elhelyezkedő kisebb politikai erővel, amely gyakran a mérleg nyelvének szerepét tölti be. Ezáltal azonban politikai súlya érdemtelenül nagy. Noha ez a modell dinamikus és stabil politikai rendszert szavatolt, most a nagy pártok belső válsága miatt okot szolgáltatott a parlamenten kívüli polgári mozgalmak felerősödésére. A harmadik az angolszász modell, amely két erős pártot feltételez, és a többségi elv szerint ezek váltakoznak a hatalom birtoklásában. A DSZM nem titkolja, hogy fölöttébb rokonszenvesnek találja a japán modellt, amelyben egy párt képes volt több mint négy évtizeden át a kormányrúdnál maradni, mégpedig úgy, hogy teret adott a belső frakcióknak, s ezek közül mindig a legdinamikusabbak vették át a vezetést. A DSZM-ben is vannak frakciók (szociáldemokrata, liberális, jobboldali s a legerősebb: Mefiar elnök), de a mozgalom egésze centrista... A politikai pártok rendszere akkor fog kialakulni tartósabb jelleggel, amikor a társadalomban végbemegy az új tulajdonviszonyoknak megfelelő szociális rétegeződés, és kialakulnak azok a csoportok, amelyekből a nyugati polgári társadalmak is állnak. Ez még legalább 4-5 évet vesz igénybe. Hogyan (Folytatás az 1. oldalról) Mivel az új tulajdonosnak az átvett vállalat fizikai vagyonával együtt annak tartozásait és követeléseit is át kell vennie — ezek nagyrészt behajthatatlan követelések —, az átvételi ár megállapítása nagyon bonyolult feladat. Igaz ugyan, hogy a privatizált vállalatok piaci (kikiáltási) árát független magáncégek (ún. auditorok) mérik fel, ez azonban nem zárja ki az esetleges visszaéléseket. (Jelenleg már 77 ilyen cég működik.) A versenytárgyalás előnyei és hátrányai Úgy tűnhet, a versenytárgyalás, illetve az árverés a fenti problémát megoldja, hiszen ebben a kereslet és kínálat objektív viszonyai érvényesülnek. Csakhogy a magasabb árkínálat mögött — főleg külföldi résztvevőknél — néha gazdasági és társadalmi szempontból nemkívánatos törekvések is rejtőzhetnek. (Monopolista érdekek, a konkurencia felszámolása, munkahelyek megszüntetése stb.) Ezért a versenytárgyalások során, az árkínálat mellett a jövendő tulajdonos vállalkozási tervezetét is figyelembe kell venni, s a győztes megállapításánál társadalmi szempontok szerint kell(ene) dönteni. A zárt körű versenytárgyalások során a licitálás résztvevőit már előre a benyújtott vállalkozási tervezetek elbírálása alapján válogatják ki, miközben a „ki ad többet érte" elvet is figyelembe veszik. A versenytárgyalások legnagyobb hátránya az, hogy előkészítésük, megszervezésük és lebonyolításuk túlságosan hosszú időt vesz igénybe. Meciar kormányelnök a belpolitikai helyzetről Sok a magyar tőke Dél-Szlovákiában? SZABAD ÚJSÁG_________________ 1993. november 10. A tíz hónapos szlovák állam működik ugyan, de sok tekintetben nem hatékonyan. Most tanulja a törvényhozást, a külkereskedelmet, a hadseregirányítást, a belbiztonság szervezését. A parlamentben és a pártokban nemcsak a feloszlott Szövetségi Gyűlés képviselőinek megoldatlan helyzete okoz feszültséget, hanem az érdekek összeférhetetlensége, a politikai élet tisztaságát szavatoló elvek érvényesítésének elodázása is. Nem tisztázott a parlament végleges szerkezete, egy- vagy kétkamarás legyen-e, (az utóbbit a kisebbségek és az erősödő régiók indokolnák), a törvényhozás és a végrehajtó hatalom viszonya (beavatkozási kísérletek történnek a kormány hatáskörébe), és nem tekinthető megoldottnak a választási rend kérdése sem. Kevesebb párt jutna be a parlamentbe, ha a küszöb 7 százalék lenne. (A kisebbségek vonatkozásában ez természetesen nem lehetne érvényes.) Allamépítés A hatékonyabb állami irányítás szerkezeti átalakulást és a módszerek megváltoztatását igényli. Megvalósítás előtt áll az irányítási mechanizmus decentralizálása, az új területi központok kialakítása. A kormány nyolc területi egység létrehozását javasolja, kassai, eperjesi, zsolnai, besztercebányai, nyitrai, trencséni, nagyszombati és pozsonyi székhellyel. A területek független önkormányzati rendszerben működnének, tulajdonképpen választott regionális parlamenttel és kormánnyal. A közigazgatási szervek átalakulására főleg az összevonás lenne jellemző (az eddigi 668 járási hivatalból például 121 maradna meg). A területi rendszer bevezetése a járások megszűnésével járna. Nem maradna érintetlen a helyi önigazgatás sem. Az utóbbi időben önállósult községek nagy része nem képes az önálló közigazgatási életre, ezért az ún. közigazgatási községek rendszerének létrehozását tervezik. Nem a falvak, hanem a közigazgatás összevonásáról van szó. A mintegy 4000 lakosú közigazgatási egységek feltehetőleg már elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elöljáróságaik megteremtsék a közösségi élet alapvető feltételeit (szolgáltatások, közlekedés, távközlés, környezetvédelem, regionális fejlesztés). Az alkalmazotti tulajdonbavétel formái Mivel a standard módszerek pénzügyi korlátokba ütköznek, a kormány koncepciója az alkalmazotti tulajdonbavétel formáival is számol. Három alapvető forma jöhet számításba. Az egyik az alkalmazotti részvények kibocsátása, a másik a vállalat (vagy vállalatrész) eladása az alkalmazottaknak, illetve a vállalat alkalmazottai által létrehozott részvénytársaságnak, a harmadik pedig a vállalati részvények alkalmazottak által történő megszerzése a vagyonjegyes privatizáció keretében. A második formának három változata lehet. Az első a vállalat szerződéses alapon történő eladása a vállalat vezetőségének (menedzsereinek), a második a vállalat szerződéses alapon történő eladása az alkalmazottak által létrehozott részvénytársaságnak, a harmadik pedig a Nemzeti Vagyonalap által létrehozott részvénytársaság részvényeinek eladása a vállalat alkalmazottainak. Az említett privatizációs formák alkalmazásának szabályozására már a privatizációs minisztérium előterjesztett dokumentuma is kitér, s az előírásokat a módosított privatizációs törvény fogja véglegesíteni. A vagyonjegyes privatizáció Mivel a felmérések szerint a privatizálás további menetében nem lehet csupán a standard módszerekre támaszkodni, a kormány koncepciója a vagyonjegyes privatizációt is „rehabilitálta". A második hullámban privatizálandó vagyonnak körülbelül a harmadrészére ter-Kisebbségek Szlovákia elfogadja a kisebbségvédelem európai modelljét, garantálja ennek érvényesülését, de elvárja, hogy a kisebbségek is fogadják el, és ne lépjék át kereteit, ne törekedjenek elszigetelődésre, kollektív jogok érvényesítésére. Ez az a határ, ahol a kormányzat megegyezésre törekszik. Nálunk nem kell megteremteni a kisebbségi iskolarendszert, az realitás. Arról van szó, hogy biztosítva legyen a szlovák nyelv oktatásának minősége. S hogy a szlovák gyerekek szlovák iskolába járhassanak, ahogy a magyar nemzetiségű polgárok gyerekeinek joguk van magyar iskolába járni. Itt kell megteremteni az érdekek és jogok egyenlőségét és egyensúlyát. S hogy a művelődés nyelvének kérdése a szülő ügye legyen, később pedig, amikor már idősebb, magáé a gyermeké. A kormányzat nem tudja, milyen folyamatok játszódtak le Dél-Szlovákiában 1945 után, amikor ott magyar nemzetiségű állampolgár nagyon kevés volt. Az a néhány tízezer szlovák is, akik Magyarországról költöztek át, és utódaik ma miért vallják magukat magyar nemzetiségűeknek? A romák nagy része miért vallja magát éppen magyar nemzetiségűnek, és utasítja el roma identitását? Milyen folyamatok mennek ott végbe? Miért alkalmazkodik azoknak a szlovákoknak a jelentős része is, akik ezekre a területekre jöttek? A másik probléma, amelyet meg kell oldani a nemzetiségi szempontból vegyes területeken: az etnikumok közötti kommunikáció és együttműködés. Nem elkülönülési politikát! Együttműködést. Az ott ható sok kultúrának, kapcsolatnak és érdeknek nem az egymástól való elkülönüléshez kellene vezetnie, hanem fordítva, ahhoz, hogy kiegészítsék és befolyásolják egymást. A harmadik megoldandó kérdés vallási. Arról van szó, hogy a nemzetiségileg vegyes területeken mindenkinek egyformán lehetősége legyen a saját nyelvén megtartott szertartáson részt venni, tehát abban a községben, ahol egyharmad részben szlovákok, kétharmad részben magyarok élnek, két mise legyen magyarul, egy pedig szlovákul. Erről az egyház képviselőivel is tárgyalni kell. Mérlegelni kell bizonyos folyamatokat, amelyek a privatizáció keretében nagyon érdekesen alakulnak, például jeszti ki ezt a formát. Sokan keveslik ezt, s a privatizálásnak e módszerét különösen társadalmi igazságossága miatt szorgalmazzák. Várható, hogy ebben a kérdésben élénk parlamenti vitára kerül sor. Az előirányzatok szerint a vagyonjegyes privatizációba csak a 250 millió koronánál nagyobb vagyonértékű vállalatok kerülnének. Kivételek azonban megengedhetők. A számításba jövő vállalatok összértéke körülbelül 148 milliárd korona értékű részvénycsomagnak felel meg. Ha ebből mintegy 50-70 milliárd korona értékű részvény jutna a vagyonjegyes privatizációra, akkor 2,58 millió résztvevő személy esetében (ennyien vettek részt a vagyonjegyes privatizáció első hullámában) a vagyonjegyes könyvecske 1000 pontjára 20-30 ezer korona értékű részvény jutna. A tervek szerint a vagyonjegyes privatizáció előkészítése 1994 júniusáig tartana. A külföldi tőke részvétele A kormány koncepciója részletesen foglalkozik a külföldi tőkebeáramlás célszerűségével. Célszerű lehet például jól menő, jövedelmezően termelő vállalatokat is külföldi tulajdonba juttatni, ha az ebből származó bevételt a Nemzeti Vagyonalap az állami részvénytársaságok kezelésében levő vállalatok felújítására, műszaki fejlesztésére használhatja fel. Sajnos a külföldi tőke nagyobb arányú, a költségvetési hiány pótlása szempontjából is számottevő részvételére egyelőre nem számíthatunk. Az okok közül legalább egyet említünk. A gazdasági recesszió Nyugaton is költségvetési gondokat okoz, Franciaazt, hogy a nemzetiségi területeken, éppen ott, ahol a magyar közösség él, a privatizált vagyonnak több mint a fele a Magyar Köztársaság szubjektumainak ellenőrzése alatt áll. Az 55-68 százaléka. Ez gyakorlatilag az egész kis- és nagykereskedelem, valamint az élelmiszeripar jelentős része. Ez már valóság, már semmit sem lehet változtatni rajta. Megtörtént. Nem érdekünk megakadályozni a külföldi tőke beáramlását, de miért jön egy államból, és miért éppen erre a területre? Itt már érvényes az a szisztéma, amely érvényes a többin is, megnyitni a kaput és a lehetőséget mindenki előtt. Attól tartunk — fogalmazott tovább a kormányelnök —, s a belpolitikai fejlődést illetően egészen reálisan, hogy egy parlament létrehozásának, a területi autonómia kialakításának, a nemzeti kisebbségek önrendelkezési joga megadásának követelése lényegében csak előkészülete a déli terület elszakadásának. Természetesen békés úton, az említett elvek alapján. Nem gondoljuk, hogy ez a kapcsolatok rendezésének módja. Belpolitikánk iránya az, hogy ez a mi közös hazánk, közös otthonunk. A határok adottak és megváltoztathatatlanok. A határok megváltoztathatatlansága és mindkét állam olyan biztosítéka mellett, hogy területi követeléseket nem támasztanak egymással szemben, a szlovák—magyar kapcsolatokban létrejön az együttműködés más formájának új, reális alapja. Végtelen örömünkre szolgálna, ha ezt az időszakot mielőbb magunk mögött tudhatnánk, stabilizálhatnánk a magyar etnikai kisebbség helyzetét, és figyelmünket a konstruktív együttműködésre fordíthatnánk. Nem elkülönülést, az együttműködés elmélyítését! Ez fontos azért is, mert legyen bár szó akár a NATO-ba vagy más nemzetközi szervezetbe való felvételünkről, vagy a gazdasági szubjektumokról, mindenki bizonyos akar lenni afelől, hogy ez a probléma megoldódott, és a helyzet nem fog rosszabbodni. Voltak megbeszéléseink a politikai pártok képviselőivel. Tavaly decemberben azt mondtam Duray úrnak: mit akarnak? Előidéznek egy konfliktust. Hogyan fog lezajlani? Milyenek lesznek a következményei, mit hoz az együtt élő lakosságnak? Háromszázezer szlovák él ott. Van mód valamilyen elosztásra? Lehetséges olyan területi rendezés, hogy Királyhelmectől, Ágcsernyőtől egészen Pozsonyig létezzen egy mintha autonóm közigazgatási terület? országban például az idei költségvetési hiány már csaknem 340 milliárd frank, ami a GDP 4,7 százaléka. A kormány ezért nagyarányú privatizációs programot valósít meg, amely 21 állami nagyvállalatra terjed ki, s az érdeklődők a vételárat részletekben, három év alatt fizethetik ki. Hozzátehetjük, hogy a privatizációban 20%-ig terjedő mértékben az alkalmazottak is részt vehetnek. A németországi vállalatok piacán a kínálat jóval meghaladja a keresletet. Az egyre olcsóbb vállalatokat főleg amerikai és angol cégek vásárolják meg, ahol a recesszió már túljutott a mélyponton. A német cégek az eladásból származó bevételek egy részét közép-európai, főleg csehországi és magyarországi befektetésekre fordítják, de Szlovákiát bizonytalan gazdasági és belpolitikai helyzete miatt egyelőre elkerülik. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a privatizációt a jelenlegi körülmények között csak aránytalanul nagy árengedményekkel, az állami vagyon valóságos elkótyavetyélésével lehetne meggyorsítani. Az ilyen eljárás helytelenségére többek között Komái lános is figyelmeztet „indulatos röpiratában". A privatizáció második hullámára a kormány koncepciója legfeljebb két évet szán. Mit javasol a köztársasági elnök irodája? Az elnöki iroda gazdaságpolitikai osztálya javaslatot dolgozott ki a privatizáció koncepciójának módosítására. Ez a javaslat számos vonatkozásban jelentősen eltér a kormány koncepciójától. Az etnikai határon kívül milyen más közigazgatási funkció biztosítható ilyen területen? Semmilyen. És székhelyének Komáromnak kellene lennie! A királyhelmeci polgár miért ne utazhatna Kassára? Inkább utazzon két napig Komáromba, hogy félórás ügyét elintézze? Ezek értelmetlen javaslatok... Az ukrán, német, lengyel, ruszin etnikum megelégedettségét és köszönetét fejezi ki a jelenlegi nemzetiségi politikával kapcsolatban. Elégedetlenség és mozgás a magyar etnikumban van... Egyéb feszültségokok Az önálló Szlovákia léte nemzetközileg elfogadott tény. Az országon belül viszont még mindig politikai küzdelem tárgya, s ez nem erősíti az önbizalmat, amelyre pedig szükség van. Nincs szó arról, hogy aszerint kezdjünk tisztogatni, ki híve a közös államnak, ki a nemzetinek. A megosztás helyett összefogásra kell törekedni. Aki az új államot nem fogadja el sajátjának, előbb-utóbb kirekesztődik. Igaz, a nagyobb összefogásnak a célok pontosabb meghatározása is feltétele. Előttünk áll a szociális viszonyok átalakításának feladata. Mindenki saját maga legyen felelős egyéni helyzetéért, s az államtól csak akkor várjon segítséget, ha önhibáján kívül nem képes gondoskodni magáról. Feszültséget okoz a privatizációt kísérő néhány visszás jelenség és a növekvő bűnözés is. A bűncselekmények száma ezer lakosra számítva még mindig nálunk a legalacsonyabb Európában, de rohamosan növekszik, egy év alatt közel 40 százalékkal. Feszültségeket okoz a társadalomban a gazdasági helyzet alakulása. 1989 után sok elképzelés volt irreális, például az is, hogy az amerikai szlovákok majd ontják a dollármilliókat. Nem ontják, mert nekik sincs semmijük, s akik adnak is valamit, a nyereség reményében teszik. A Nyugatnak sincs miből osztogatnia. Saját erőnkből kell tehát talpra állnunk. Végül a miniszterelnök egy megszívlelendő észrevételéről. Figyelmeztetés a olitikai pártok és mozgalmak részére, ogy a lakosság körében növekszik a politikával elégedetlenek száma. Azoké, akik úgy érzik, őket egyetlen párt vagy mozgalom sem képviseli. Erről valóban nem volna szabad megfeledkezni, leginkább a kormányfő mozgalmában. CT f' Abból indul ki, hogy a privatizáció hátralevő szakaszát komplex módon, szélesebb gazdaságpolitikai összefüggésekben kell végrehajtani. A javaslat szerint először rendezni kell a privatizálandó vállalatok pénzügyi helyzetét, meg kell alapozni további fejlődésüket, s csak ezután lehet szó reális piaci áruk meghatározásáról. E folyamat keretében az állami vállalatok — néhány indokolt kivételtől eltekintve — a Nemzeti Vagyonalap hatáskörébe tartozó állami részvénytársaságokká vagy vegyes tulajdonú részvénytársaságokká alakulnának át. Az elnöki iroda javaslata szerint ezt az egész folyamatot nem a privatizációs minisztérium, hanem a Nemzeti Vagyonalap irányítaná és szervezné. A javaslat ezért a privatizációs minisztérium megszüntetésével számol, a parlament által ellenőrzött Állami Vagyonalap viszont széles illetékességű Nemzeti Vagyonügynökséggé alakulna át. Az állami részvénytársaságokban az igazgatótanácsok és az ellenőrző bizottságok tagjait az Állami Vagyonügynökség nevezné ki. Ez alapvető eltérés a kormány koncepciójától, amely úgy tervezi, hogy az Állami Vagyonalap a kinevezés jogát a jelenlegi szakminisztériumokra ruházná át. A privatizálás a fenti eljárás szerint az állami részvények fokozatos értékesítése formájában valósulna meg, mégpedig reális piaci árakon, attól függően, hogy miként alakul a kereslet a hazai és külföldi érdeklődők részéről. Mivel a fizetőképes kereslet növekedése valószínűleg hosszabb időt venne igénybe, esetleg az évtized végéig is eltarthatna, az átmeneti időszakban az állami részvénytársaságok tevékenysége fölött az Állami Vagyonügynökség gyakorolna felügyeletet. Nagy kérdés azonban, hogy az adott belpolitikai viszonyok között mi valósulhat meg ebből az elképzelésből. MAKRAI MIKLÓS tovább a privatizálásban?