Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-27 / 17. szám

1993. október 27. SZABAD ÚJSÁG 5 Egy lesöpört ügy margójára Bölcsődében, pótmamákkal A legtöbben, sokan még a szülök kö­zül is csak bólogattak az átkos rend­szer egyik csökevénye, a bölcsődék megszüntetésének hírére. Azóta eltelt pár év, s a költségekkel szemben alig emelkedett valamicskét a gyermek­­gondozási segély összege (1200 koro­na). Vannak anyák, akiknek egyszerű­en nincs más lehetőségük, mint, hogy megszakítsák a gyermekgondozásit, és újra munkába álljanak. Csakhogy a bölcsödé kevés, s a megszüntetettek helyén nem épült ki a Nyugaton elter­jedt minibölcsöde-rendszer, sem pedig a bébiszitter-szolgálat. Ezért úgy tűnik, a bölcsődék gyors felszámolása nem is volt annyira jó ötlet. Dunaszerdahelyen mindössze egyetlen bölcsőde maradt meg, a rózsaligeti oktató bölcsőde, amelynek vezetőjével, MANCZAL ÉVÁVAL be­szélgetünk. — Hogyan sikerült megmaradni­uk egyes-egyedül az egész város­ban? — 1990-ben a városi hivatal átvett bennünket az egészségügytől, azóta ő biztosítja számunkra az anyagi eszkö­zöket Hogy miért éppen mi maradtunk meg? Annak valószínűleg az az oka, hogy mi mindig is mint oktató bölcsőde működtünk Egyébként, ha jók az érte­süléseim, az egész járásban mi va­gyunk az egyetlen bölcsőde Azelőtt húsz is működött, de a mai pénzszü­­kös világban már nem lehet fenntarta­ni csak egyet-egyet. A bölcsődéket kü­lönben a gyermekgondozási szabad­ság meghosszabbításával „írták le". Úgy gondolták, hogy ezzel egycsapás­­ra lesöpörhető az asztalról a bölcsőde ügy. Annak idején, mikor a megszün­tetésünktől rettegtünk, mindenképpen arra törekedtünk, hogy valahogyan megmaradjunk. Minden alapvető do­logban, gyerekbútorokban, játékokban, ruházatban bővelkedtünk. Nem szeret­tük volna, ha ez kárba vész. Azelőtt három osztályunk volt, azután évről évre fokozatosan csökkentettük a szá­mukat, mára egy huszonöt fős osztály­unk maradt, és egy osztályunk van szellemi fogyatékos gyerekek számá­ra. A városon kívül szponzorok is tá­mogatnak bennünket. Ilyen a Ferrolux, amely 500 koronát ajándékozott ne­künk Ezen a mentálisan sérült gyere­keknek vettünk asztalt és magnót, mert ők jóformán állandóan zenét hall­gatnak Bohunicky László és Potács Attila kereskedelmi jogászok 1000- 1000 koronát adományoztak Ugyan-Az egészségügyi minisztérium idő­ről időre lehetővé teszi, hogy fővá­rosunkban termékbemutatót tart­sanak a gyógyszereket, illetve különféle műszaki berendezéseket gyártó külföldi cégek. Ezzel kívánják folyamatosan megismertetni, népszerűsíteni és folya­matosan elterjeszteni a külföldön már évek óta ismert „öngyógyítást", amikor a beteg nem fordul azonnal az orvoshoz, hanem először megpróbál tulajdon anyagi forrásaiból különféle készítmé­nyek alkalmazásával meggyógyulni. Az öngyógyítás propagálását köve­tően sor került a gyógyszerek katego­rizálásának bevezetésére. Micsoda furcsa időzítés: éppen ebben az idő­ben került sor a pozsonyi Művelődési és Pihenöparkban a Slovmedica, Slov­­farma és a Slovregula nemzetközi jel­legű szakmai kiállítására, amelyen gyógyszereket, egészségügyi műszaki berendezéseket, mérőeszközöket mu­tatott be huszonhárom ország 354 résztvevője A kiállítást a Szlovákiai Gyógyszerészeti Társaság rendezvé­nyei tették színvonalasabbá Az új gyógyszerek XVI. szimpóziumán nem­csak szponzorunk a Tashy Agrotrend, ők az idén 1500 koronával támogatnak bennünket, amin bordásfalat szándé­kozunk venni. Idáig még nem voltak különösebb anyagi problémáink, bele­férünk a költségvetésünkbe. A jövőben leginkább a sérült gyerekek részére szeretnénk rehabilitációs eszközöket vásárolni. — Milyen feltételekhez kötik egy­­egy apróság felvételét a bölcsödé­be? — A legfontosabb, hogy mindkét szülőnek munkaviszonyban kell lennie. Sokan már jó előre jelzik, hogy ameny­­nyiben el tudnak helyezkedni, szeret­nék, ha gyereküket felvennénk. Ennek azonban az a feltétele, hogy a gyerek tudjon járni. Ezért tizenöt hónap az alsó korhatár. Mint említettem, már csak egy osztályunk van. Ebben az egyben azonban három kisebb cso­portban foglalkozunk a csöppségek­kel, hiszen más bánásmódot követel egy másfél éves gyerek, mint egy há­roméves. A szlovák gyerekekkel szlo­vákul, a magyarokkal magyarul beszé­lünk. Előfordul olyan is, hogy a szülő megkér bennünket, hogy gyerekével a másik nyelven is beszéljünk. Ezt ter­mészetesen respektáljuk. A kicsik na­ponta háromszor kapnak enni, mégpe­dig elsősorban zöldségféléket, gyü­mölcsöt és több tejet, mint pl. az óvo­dában. A gyerekek napi étkeztetése 22 koronába kerül, ebből a szülők ti­zennyolcat fizetnek, azaz havi 400 ko­ronát. A kicsiket megtanítjuk önállóan enni, öltözködni, és nálunk válik szo­batisztává is. — Nemrég egy óvónő ismerősöm mesélte, hogy kétéves gyerekeket írattak be az óvodájukba. Önök mennyiben tudnak többet nyújtani a kicsiknek, mint az óvoda? — Magam is hallottam arról, hogy kétéves gyerekek járnak óvodába. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy az óvónőnek, aki huszonöt gyerekre felügyel, hogyan marad ideje foglal­kozni a még nem önálló kisebb gyere­kekkel. A kicsik elvárják azt is, hogy néha felvegyük őket, igénylik a simo­­gatást, a becézgetést. Le kell ülni kö­zéjük a szőnyegre, játszani, bábozni velük, megmutatni a tornagyakorlato­kat. Szerintem mi érzelmileg jóval töb­bet nyújtunk nekik. Három gyereknő­vérünk már rutinos, felkészült, részt vettek egy sor tanfolyamon. Igen nagy hangsúlyt fektetünk az értelmi neve­lésre. Rengeteg verset, mondókát ta­zetközi hírű gyógyszerészek és orvo­sok ismertették a gyógyszerpolitika je­lenlegi állását A szimpóziumon bemu­tatkoztak az egyes gyógyszeripari cé­gek képviselői, és tájékoztatták a je­lenlévőket a gyógyszeres kezelésben elért eredményekről. A szlovák gyártók közül figyelemre­méltó volt a pozsonyi Protetika rész­vénytársaság termékbemutatója Az 1915-ben létrehozott cég ortopédiai­­protetikai segédeszközöket — lábbelit, rehabilitációs és egészségügyi segéd­eszközöket kínált. A galgóci Slovako­­farma részvénytársaság az ismert ké­szítményeken kívül kenőcsöket, kozmetikai cikkeket, gyógyteákat ho­zott a kiállításra. Az immár külföldi cégnek számító Léőiva Praha rész­vénytársaságnak két leányvállalata is nulnak a gyerekek, ezáltal gyarapodik a szókincsük. Sokszor a szótlan gye­rekeket is szóra tudjuk bírni. — Ha azt mondom, maszek­bölcsőde, mi jut az eszébe? — Maszekóvodáról már hallottam. Szerintem egy ember nem tudja megcsinálni. Kell egy ember, aki foly­ton a gyerekekkel van, egy másik, aki főz, takarít a kicsinyek után. Nálunk a gondozóknak egyáltalán nem kell el­mozdulniuk a gyerekek mellől, egész nap közöttük, velük vannak. Azt a színvonalat, amit mi tudunk nyújtani, szerintem nehéz lenne megtartani. Nem beszélve arról, hogy bizonyára jóval többe kerülne a szülőknek az i­­lyen magánbölcsőde — Az elején említette, hogy a szellemi fogyatékos gyerekek szá­mára is nyitottak egy osztályt. Ez nem kis dolog. Kérem, mondjon er­ről valamit! — Azért ragaszkodtunk a szellemi fogyatékos gyerekek bölcsődéjének a létrehozásához, mert adottak voltak az alapvető feltételek Felmértük, hogy van-e rá igény, és kiderült, hogy igen. Pillanatnyilag öt gyerekünk van, akikkel speciális egészségügyi dolgozók foglal­koznak. Ezek a gyerekek termé­szetesen nagyobbak, idősebbek, tíz-ti­­zennégy évesek. Meg kell mondjam, hogy nem találkoztunk mindenütt pozitív visszhanggal ezzel az osztállyal kapcsolatban. Hiszen ez újabb anyagi megterhelést jelent a város számára. A sérült gyerekek szülei viszont nem győz­nek hálálkodni. Van olyan szülő, aki Bősről hordja naponta a gyerekét A- mennyire lehet, fejlesztjük, tanítjuk őket. — Ön hogyan látja a bölcsődék, elsősorban saját bölcsődéjük sor­sát, jövőjét? — A bölcsőde természetesen nem helyettesítheti az anyai törődést, de minden tőle telhetőt megtesz a gyere­kek érdekében. Egyre többen vannak, akik gazdasági okokból munkába áll­nak, és a kicsiket nálunk helyezik el. illetve szeretnék elhelyezni. Ez azt bi­zonyítja, hogy igenis szükség van ránk. Meg vagyok róla győződve, hogy mi sokkal többet tudunk adni a gyerek­nek, mint mondjuk, ha nénihez vinnék őt Mindent elkövetünk azért, hogy a kicsik jól érezzék magukat nálunk. Semmire nincsenek kényszerítve, mi alkalmazkodunk hozzájuk. Remélem, a város továbbra is számol velünk. Hogy szükség van ránk arra talán az is bizonyíték, hogy már teljes a létszá­munk. Nem tudom, hogyan oldjuk meg további gyerekek fogadását. Valószí­nűleg azokkal kell beszélnem, akiknek a gyerekük az idén év végéig betölti a három évet. Azokat a gyerekeket ugyanis már átírathatják a szemközti óvodába. * * * A beszélgetés után végigjártuk a bölcsődét. A szellemi fogyatékos gye­rekek osztályába lépve az egyik kisfiú azonnal kísérőm nyakába ugrott. Lát­szott, hogy nagyon szeretik őt az épü­let kis lakói. A szakács nénik, a neve­lőnők mosolyogva, kedveskedve szol­gálták fel az ebédet Érezni lehetett, hogy a gyerekek szeretetben, odafi­gyelésben nem szenvednek hiányt. Az ágyikók pettyes ágyneműikkel valószí­nűleg már a délutáni alvásra készülőd­tek. A játszószobában a kislányoknak fodrászsarok, a kisfiúknak autóssarok teszi még kellemesebbé a játék önfe­ledt perceit. A bölcsőde ügy mintha kicsit előbb lett volna fiókba süllyesztve a kelleté­nél. VIDA JÚLIA jelen volt a rendezvényen: a Spofa és az Infusia — a jövőben elsősorban a hazai piacon kíván érvényesülni. En­nek ellenére külföldi partnereinek az eddiginél szebb kivitelezésben kínálta fel termékeit. A hazai és külföldi gyár­tók „házasságából” született Hoechst Biotika kft. a Slovenská Lupóa, a frankfurti Hoechst AG és a marburgi Behring AG licenc alapján gyártott ter­mékeivel mutatkozott be. A német B. Braun Melsungen AG infúziós és tran­szfúziós műszereket állított ki, a bécsi Max Jauck Gmbh a gyorsmentöszol­­gálatban nélkülözhetetlen berendezé­seket, mérőeszközöket vonultatott fel. A kiállításon bemutatott gyógyszerek és műszerek az egészségügy vala­mennyi ágazatát érintették. (csuport) A fehérnemű már régóta csak ne­vében viseli az ártatlanság szí­nét. Hiszen pöttyös, csipkés, fe­kete, piros és tarka változatait ma már nemcsak speciális boltokban, hanem gyakran a feketepiacon is olcsón meg­vásárolhatjuk. Óriási mennyiségben csempészik be a vámos kutató szemei elöl elrejtett, rossz minőségű alsóne­műt, amit aztán csábítóan olcsó áron kínálnak. A hiszékeny vásárló pedjg veszi. Az első mosás után viszont színét és rugalmasságát veszített rongydarabot tart a kezében, és már bánja a vásárt. A becsapott vevő ha­marosan ismét a szakboltokban veszi a fehérneműt, ahol többek közt a Tri­­kota vágsellyei 03-as üzemrészlegé­ben gyártott, minőségileg megbízha­tóbb termékeket választja. Viera Kér­dővé mérnököt, az üzem igazgatóját megkérdeztük, mennyire számítanak komoly konkurenseknek a feketepia­con alsónemüt kínáló alkalmi kereske­dők. — Elsősorban a női fehérnemű belföldi piaca szűkült le. Hiszen koráb­ban óriási mennyiségű árut forgal­maztunk a Trikota Vrbové vállalat vág­sellyei, pöstyényi, verbói és sasvári boltjaiban. Vásárlóink száma megcsappant, de bízom abban, hogy árunk legújabb divatot követő szabá­sával, mintázatával és színével, nem utolsósorban minőségével vissza tud­juk hódítani régi vásárlóinkat is. Sze­rencsére külföldi partnereinkkel to­vábbra is jók a kapcsolataink: Német­országba, Franciaországba és Cseh­országba szállítunk fehérneműt. Ráa­dásul megtudtuk, hogy a cseh nők a Jitex konkurens partner pamut fehér­neműjét kevésbé kedvelik, mint a mi termékeinket. A szövetségi állam ide­jén, úgy tíz évvel ezelőtt, csaknem valamennyi fehérneműgyártó üzem áttért a pamutáru készítésére. Egye­dül mi maradtunk továbbra is a polia­­mid-viszkóza (műselyem) alapanyag mellett, és úgy látszik, megérte. Az itthoni vásárlók főleg a pasztellszíne­ket kedvelik, míg a külföldi felvásár­lók a gazdagon díszített luxusfehér­­nemük közül válogatnak, és a kék-fe­kete, lila kombinációkat helyezik előny­be. A fehérneműn kívül hálóingeket, hálóköntösöket, gyermekfehérneműt, pizsamákat is gyártunk. □ A vágsellyei üzem továbbra is a verbói vállalat része. Mit jelentene önöknek az önálló jogi státus megszerzése? — Különválási szándékunkat éppen a múlt héten jegyezték be az illetékes minisztériumban. A jogi sátus meg­szerzése előnyökkel és hátrányokkal is járna. A vágsellyei üzemet 1970- ben hozták létre az elsősorban fér­fiakat alkalmazó Duslo vegyüzem ellensúlyozásaképpen. így több száz asszony jutott munkalehető­séghez. A verbói vállalat többi üze­me ugyancsak specializálódott va­lamely termékek készítésére. Sas­­tyínban és Verbóban például sport­­ruházati cikkeket, fürdőruhákat gyár­tanak. A mi gépparkunk csupán a fehérnemügyártást teszi lehetővé. Szabászati és varrómühelyekkel rendelkezünk, de nincsen önálló ter­vezőirodánk, és a termékek műszaki előkészületei sem az üzemen belül történnek. Az önállósodás így egy bonyolult folyamatot vonna maga után. Jelenleg 540 dolgozónk van, és ha termékeinket sikerül megfele­lően értékesíteni, remélhetőleg sen­kit sem kell elbocsátanunk. Csupán a második műszakot szüntettük meg. A nők kifogásolták ezt az in­tézkedést, mivel elestek a további pótlékoktól. Viszont amikor sürget bennünket az idő, szívesen vállalnak többletmunkát. □ A hazai piacra visszatérve, melyek a legkeresettebb termé­keik, és mennyiben elfogadhatók az áraik? — A legutóbb éppen Gaál Júlia, a Trikota vágsellyei boltvezetője figyel­meztetett arra, hogy a legkeresettebb áruk egyike most az elöl gombolós pa­mut hálóing. A kórház ugyanis anyagi gondok miatt lehetővé tette a fiatal édesanyák számára, hogy a szülést követően saját hálóingeiket használ­ják. A szoptatáshoz viszont éppen erre a fajtára lenne szükség, üzemünk azonnal reagált a keresletre, és közel 200 hálóinget gyártottunk rövid idő le­forgása alatt. Keresettek továbbá az alsószoknyáink, hálóingeink és köntö­seink, áruk kétszáz korona körüli. Für­dőruhákat is gyártunk. Ezeknek a varrásához külföldről behozott elasztikus anyagot használunk, és még így is a legolcsóbbak közé so­rolhatók. Az utóbbi években az első­sorban fiatalok körében keresetté vált body, - testhez simuló egyrészes, csipkével díszített pamut alsónemű gyár­tását is megkezdtük. Az állami felvá­sárlókon kívül ma már a magánvállal­kozók is felkeresnek bennünket, de még mindig nem használják ki eléggé kínálatunkat. Nem érdeklődnek pél­dául a következő idény kollekciói iránt, nem élnek a katalógusaink nyújtotta kínálattal sem. Csak kisebb tételekben vásárolnak nálunk, pedig azt szeret­nénk, ha minél több hazai vásárlónk lenne. A közelmúltban felülvizsgáltuk eddigi árainkat, és vásárlóink megtar­tása érdekében inkább a nyereségün­ket minimalizáltuk, hogy az árunk iránt érdeklődők a lehető legkevésbé érez­zék a fokozottabb anyagi megterhe­lést. így könnyű hódítani □ A verbói vállalatnak a múltban saját szakmunkásképzője is volt. Mi lett a sorsa, és van-e egyáltalán le­hetőségük felvenni a frissen végzett varrónőket? — Az említett iskola mára az isko­laügyi minisztérium irányítása alá ke­rült, és a jövőben közel 10-15 lányt tu­dunk majd felvenni üzemünkbe. A ter­melési részlegen alkalmazott asszo­nyok átlagéletkora harminc év. Nem­­egyeszer megértőnek kell lennem, mi­vel többnyire kisgyermekes anyákról van szó. Amennyiben akaratukkal és ügyességükkel bizonyították ráter­mettségüket, én is toleránsabb va­gyok. Tizennégy éve dolgozom a vágsellyei üzemben, egy ideig pedig közvetlenül a termelést irányítottam. Ismerem azokat az asszonyokat, akik a fiatalabbaktól eltérően már gyakor­latiasságukkal is kitűnnek, és szeretik ezt a munkát. Ezért voltunk megértő­­ek a nyugdíj előtt álló asszonyokkal szemben, amikor két évvel ezelőtt na­gyobb méretű elbocsátásokra került sor. Csupán azoktól váltunk meg, akik azelőtt adminisztrációs munkát vé­geztek, vagy akik nem feleltek meg követelményeinknek. Munkahelyük el­vesztését kellő végkielégítéssel ellen­súlyoztuk. A Trikota vágsellyei üzeme úgy gondolom, ennek ellenére még ma is biztos munkalehetőséget kínál több száz környékbeli asszonynak, lány­nak, és termékeink minőségén türkö­­ződik vissza, becsülik-e vagy sem a munkahelyüket. —száz— archív felvétel Gyógyszerek és műszaki berendezések Jól időzített kiállítás ......m.......................i A Trikota meghódította a cseh piacot Bízzunk a hazai termékekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom