Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-27 / 17. szám

SZABAD ÚJSÁG 1993. október 27. KISTORONYAi furcsaságok Misebort „Isten Királyságába”! A Sátoraljaújhelynél „földre” eresz­kedő Zempléni-hegység a határso­rompókon túl ismét dombvonulattá magasztosul. Ez a hátság a Tokaj hegyalja Szlovákiában „maradt” nyúlványa. Ebből máris kitalálható, hogy az ország leghíresebb borvidé­kén járunk, annak is „legtörténelmibb” központjában, Kistoronyán. Ezt a területet már a késői kőkor­szakban is lakták emberek — amit régészeti feltárások is igazolnak. Az első írott feljegyzések 1067-ből va­lók! Ekkor Turuny néven emlegették a települést. A 13. század elején már Tornyaként szerepel, nevét — állítólag — az itt élő pálosok tem­plomának tornyáról kapta. II. Endre királyunk 1221-ben kolostort alapí­tott a helységben, és a környező, szőlőültetvények telepítésére alkal­mas földterületek egy részét a val­lási közösségnek adományozta. Ám a „sáskajáró” tatár ennek a létesít­ménynek sem kegyelmezett. Nyelv-és holdfogyatkozás A későbbi századokban pestis- és ko­lerajárványban is része volt az itt élő népnek Lakossága — furamód — mé­gis az utóbbi fél évszázad alatt, a bé­kebelinek nevezett időszakban fogyat­kozott meg vészesen. A negyvenes években még mintegy ezerháromszá­zán lakták Kistoronyét, ma azonban a félezret sem éri el a számuk, m nemcsak létszámában, hanem anyanyelvében is megfogyatkozott II. Endre köz(ös)sége Ugyanis a majdcsaknem tisztán magyar ajkúak lakta falucskában az utóbbi népszám­lálás során kiderült, hogy a számok alapján 68 százalékuk szlovák nemze­tiségűnek vallotta magát. A számok, ebben az esetben nem hazudnak, hiszen a lakosság java része — legalábbis lélekben — márcsak azért sem tart(hat)ja magát anyanyelvhű ér­zelműnek, mert a második világháború óta szinte kivétel nélkül szlovák nyelvű iskolába jártak és járatták, járatják a gyermekeiket is... A hajdani magángazdák tulajdonát képező híres borvidék földterületének zöme állami tulajdonban van. Már a régi repubiikában (1925-ben) létesült itt egy állami kísérleti telep, amelyet később a szövetkezet, az állami gazdaságok és az állami borüzem „el­­tulajdonlásai" követtek. Diófák árnyékában Ottjártamkor szüretre készül(t) a falu népe. Talicskákra rakott műanyag hor­dókat fuvaroznak a szőlőhegy felé. Reggelre megjött a „szüretindító” első fagy, amely a községen átfutó patak­parti diófák leveleit is megsárgította. A délvidéki régió munkaerőpiacán je­lentős káosz uralkodik. Ez azzal ma­gyarázható, hogy sokan még mindig korunk „betegségének” tekintik a mun­kanélküliséget, és megpróbálják belőle társadalmunkat a lehető legrövidebb időn belül „kigyógyítani”. A Galántai Járási Munkaügyi Hivatalban sze­rencsére másképpen vélekednek, készséggel vállalják a közvetítő szere­pét a munkaadó, illetve az állástalanok között. Erről kérdeztük Gabriel Syko­­rát, az idén februárban létrehozott ta­nácsadó osztály vezetőjét. □ Mi tette szükségessé az osztá­ly létrehozását: az egyes körzete­ken belül nyilvántartott munkanél­küliek számának jobb áttekintése, vagy pedig a munkaadók kérésének tettek eleget? — Az alábbiakban felsoroltak mel­lett más okunk is volt erre. Elsősorban a munkanélküliek azon panaszára rea­gáltunk, hogy a hivatalban nem foglal­koznak problémájukkal kellő figyelem­mel. Szerintük a nyilvántartáson és a rendszeres idelátogatáson kívül való­jában semmi sem történik az érdekük­ben. Persze, a mi helyzetünk sem irigy­lésre méltó! Míg a Galántai járásban 1990-ben csupán 651 munkanélkülit tartottunk nyilván, egy év leforgása alatt számuk csaknem kilencezerre nőtt. A nagyarányú növekedés felké­születlenül ért bennünket A munkahely iránt érdeklődőket tájékoztattuk a vég­zettségüknek megfelelő munkahelyek-A díszes, jövőnek szánt fasor mö­gött rendezett porták, és minden talpa­latnyi földet szőlőlugasok foglalnak el. Egy idős asszony diót szed a kötényé­be, tőle kérek útbaigazítást a községi hivatal merrelétét illetően. Miután ez­zel megvagyunk, megkérdezem az anyókát, szerinte miért szlovákosodott így el ez az ősi magyar település. — Hja, lelkem, mi azért csak to­vábbra is magyarok vagyunk. Az igaz, hogy a fiatalok többnyire szlovákul be­szélnek, de ennek a magyar iskola hiánya az okozója. Képzelje, a múltkor beállítottak hozzánk valamiféle szlovák népdalgyüjtők, hogy énekeljünk nekik régi szép szlovák népdalokat. Csaló­dottan néztek ránk, amikor megtudták, hogy mi öregek csak a magyar dalok­hoz értünk Mindenesetre ők úgy érte­sültek, hogy ebben a faluban szlovák őslakosok élnek... Dóczy Ferenc polgármestertől az alábbi tájékoztatást kapom: — Már évtizedek óta fogyófélben vagyunk. Nagymérvű a lakosság elöregedése Jelenleg huszonkét lakatlan portát tar­tunk nyilván. A szlovák alapiskola 1975-ben szűnt meg, így a gyerekek most Nagytoronyára járnak. Termé­szetesen szlovák iskolába, hisz ma­gyar nyelvű alma mater nincs a kör­nyéken. A község kasszájába olyan kevés pénz folyik be, hogy abból bizony nemigen legénykedhetünk. Az utóbbi két esztendőben az útburkolat és a hangoshiradó felújításán kívül, csupán a műemlékként is ismert református templom rendbetételéhez tudtunk hoz­zájárulni kisebb pénzösszeggel Még szerencse, hogy a vízvezeték megépí­tésén — amelyet 1989-ben fejeztünk be — már túl vagyunk. A Bodrogszer­­dahelyi Állami Gazdaságtól és a „To­kaj” Állami Borüzemtől mindhiába vár­juk a „járandóságunkat”, pedig a tör­vények szerint összességében közel 300 ezer koronát kellett volna fizetniük az általuk használt létesítmények után. Igaz, az összeg egy részét már mun­kával kiegyenlítették. — Mi haszna van a falunak az ara­nyat érő vulkanikus talajon termő sző­lőből? — Az ősi telepítésű ültetvényekből, annak idején, a kollektivizáláskor egy­ségesen 5 árnyit tarthattak meg a gazdák. A többit elvették, kiszántották, hogy helyükre új fajtákat telepítsenek. A túlságosan megbolygatott talajon, no meg a kézi munkaerő hiánya miatt, ezeken a helyeken elapadt a hegy leve. Érdemes megemlíteni, hogy amíg az állami borüzem a szőlőterüle­tet (46 hektáron) felügyeli, addig a szántókat (333 hektárt) a bodrogszer­­dahelyi gazdaság műveli. A hajdaná­ban kisajátított szőlőterületet — igaz röl, majd az átképzési tanfolyamoktól eltekintve valóban a sorsukra hagytuk őket. Az 1992-es évben stabilizálódott a nyilvántartottak száma, de az idei sorozatos elbocsátások, amelyekre el­sősorban a nagyvállalatokban került sor, figyelmeztetésként hatottak ránk. A legutóbbi, szeptember 30-ai adatok szerint járásunkban 11 ezer 363 mun­kanélkülit tartunk nyilván, és a tanács­adó osztály létrehozásának köszönhe­tően ma nagyszerűen működő klub­jaink vannak. Ezenkívül részletesen tájékoztatjuk ügyfeleinket a megürese­dett munkahelyekről, és a munkaadó előzetes tájékoztatása után küldjük csak oda ügyfelünket. Továbbá július­tól pszichológus, jogász és számos előadó bevonásával gyakorlati okta­tásban is részesítjük azokat a munka­­nélkülieket, akik egyedül nem képesek tájékozódni a munkaerőpiacon. A leg­újabb kezdeményezéseink közé a rendszeres csoportos munkaközvetítő tevékenység tartozik. □ Mennyiben tér el ez a módszer attól, amikor önök ajánlják be a munkanélkülit a munkaadóhoz? — A legutóbb például a TEMIS ma­gánügynökség kért bennünket a mun­kaközvetítésre. Ez esetben kivá­lasztottuk, és meghívtuk a megbeszélt időre azokat a nyilvántartottakat, akik érdeklődést tanúsíthatnak e munka iránt. A találkozón, amelyre a munkaü­gyi hivatalban került sor, a TEMIS ügy­nökség képviselője tájékoztatta a je­más helyen, de — a tulajdonosaik visszaigényelhették. Tavaly még fel is vásárolták tőlük a szőlőt, a „tokaji véd­jegyűnek” kijáró magasabb áron, az idén azonban az „anyaborüzemünk” egyszerűen nem hajlandó átvenni a többlettermést. Emiatt nagy a szőlős­gazdák felháborodása, de az önkor­mányzat semmit sem tehet érdekük­ben Nincs párja a világon Kistoronyén jelenleg a szőlő körül fo­rog a világ. A legnagyobb töprengést most az okozza, hogy a gazdáknak kevés a tárolóedényük. Igaz ugyan, hogy a királyhelmeci borüzem két kéz­zel kapna az itt termő szőlő után, de csak a kevésbé értékes szőlőkhöz mért felvásárlói áron hajlandó azt át­venni. Ám a toronyai emberek sem ma estek le a „szölőfáról", hogy belemen­jenek ebbe a számukra előnytelen üz­letbe. Hiszen az itt termő szőlőből ér­lelt borok világhírnévre tettek szert. A furminból, hárslevelűből és a sárga muskotályból készült isteni Aszúnek­tárból akár Dionüszosz is vígan kortyol­gathatna De mielőtt az idei must sorsa felől érdeklődnénk, hallgassunk meg egy idős, díjnyertes borairól híres szőlős­gazdát. Egyed János bácsit... Újra jönnek a borfináncok? — Csak azt akarom mondani, hogy minálunk majdcsak ezeréves hagyo­mánya van a szőlőművelésnek. A szájhagyományok szerint az ezemyolc­­százas években a filoxéra teljesen ki­pusztította a direkt termő fajtákat. Ek­kor a férfinép java része kitántorgott Amerikába, munka után. Az itthon ma­radottak pedig újrakezdték a telepítést, de immár ellenállóbb fajtákkal. Aztán meghonosodott a vad alanyba történő zöld oltás — az ilyen szőlőtőke már a második éven terméssel fizetett, ellen­tétben a fás oltással, amelyet még előbb be kellett iskolázni, s csak négy­öt év múltán hozott hasznot. No de a mai fiatalok már nemigen értik a gon­dos szőlőművelés mikéntjét. Itt az államosítás után kezdték meg a nagyüzemi szőlőtelepítést, amelyet 1985-ig folytattak. A borüzem valami­kor közel félezer dolgozót alkalmazott. Mostanság a nyugdíjasok el vannak tiltva a szőlőtől, melynek művelését bérmunkában, azaz bérbe adással igyekeznek megoldani. Van olyan sze­mély vagy család, aki 10 hektárt is vál­lalt. Ezektől a borüzem felvásárolja a szőlőt. Nem úgy tőlünk, akik immár a lenlévőket a munkahely betöltésének feltételeiről, és végül hatvankét érdek­lődő közül az első fordulót követően ti­zennyolcán maradtak azok, akik ko­molyan érdeklődtek az állás iránt. A ta­nácsadó osztály létrehozása óta szep­temberig összesen 1026 munkanélküli vett részt hasonló találkozón, közülük 302-en találtak ilyen módon új munka­helyet. Sajnos, 272 személyt kénytele­nek voltunk kivonni a nyilvántartásunk­ból, mivel kiderült, hogy egyáltalán nem áll szándékukban munkát találni, illetve vállalni. Az ilyenfajta munkaköz­vetítés persze nem kényszer a nyil­vántartottnak nem kell mindenképpen elfogadnia az állásajánlatot. Ellenke­zőleg, segíteni akarunk azoknak, akik bejelentkezés nélkül sokszor feles­legesen utaznak el a megadott mun­kahelyre. A csoportos munkaközvetí­tésnek köszönhetően a munkaadó né­hány óra leforgása alatt kiválaszthatja a számára megfelelő alkalmazottat, akiről a beszélgetéskor már előzetes véleményt alkotott. □ Úgy gondolom, elsősorban azoknak van szerencséjük, akik töb­béves gyakorlattal rendelkező mes­teremberek, szakmai levelük, meg­felelő ajánlásuk van. De mi vár azokra, akik nemrég fejezték be ta­nulmányaikat, és bár akarnak, még­sem tudnak álláshoz jutni? — A szeptemberi adatok alapján 1450 végzős fiatalt tartunk nyilván, kö­zülük hétszázhetvenen csak az utolsó visszaigényelt területeken szüretelhe­tünk Bár azt is hallani, hogy a visszai­génylés még nem végleges. Tény, hogy az idei állapot sok vonat­kozásban az 1935-ös esztendőre em­lékeztet. Akkor 40 áron mintegy 35 hektó bornak való must termett. A fa­lusi kádárok nem győzték a munkát, ezért Olaszországból hozattuk a hor­dókat. A jelenlegi helyzettel ellentét­ben akkor még nagy keletje volt a hír­neves kistornyai bornak. Többek kö­zött nagyobb mennyiségben szállítot­ták a morvaországi egyházmegyékbe is, misebornak. Abban az időben a tulajdonosoknak 200 literig nem kellett adót fizetni a bor után. Azon a mennyiségen felül azon­ban 1 korona 60 fillér volt az adó lite­renként, ami nagy pénznek számított, ha figyelembe vesszük, hogy akkortájt egy féldeci pálinka 1 koronába került. Szüretkor mustbevallást kellett tenni írásban, majd jött a borfinánc, és pin­céről pincére járva nyilvántartásba vet­te a termést, amivel később el kellett számolni. Bizony, akinek nem sikerült kijátszani a finánc éberségét, annak olykor a tinócskája is ráment a bora­dóra. Remélem, hogy ezzel nem ad­tam ötletet a mai bőrnyúzóknak, mert ha igen, akkor erre a vidékre is ráte­lepszik a gazos világ. Hagyományteremtés Ha szőlő, akkor szüreti ünnepség — mondta a Csemadok vezetősége. (Megjegyzendő: a Csemadok Kistoro­­nyai Alapszervezete 1993 januárjában alakult, s máris száz tagja van.) Csonka Gábor, a szervezet elnöke ekként nyilatkozik a rendezvényről és egyebekről: — Úgy gondoltuk, ideje az ellapo­­dosó jelenbe egy kis vígságot, múltbéli hagyományokat felelevenítő szépsé­get hozni Hiszen nem akármilyen tör­ténelemmel rendelkező település a miénk. Ha azt vesszük, még XIV. La­jos francia király is nagy kedvelője volt az e vidéken termő bornak, s éppen az ő udvarából ered az ismert mon­dás: „Vinum regum — Rex vinorum", vagyis a királyok bora a borok királya! Szóval ebben a faluban hosszú ideig szinte semmilyen rendezvény nem volt. Valósággal megállt az élet körülöttünk. Ebbe a nagy csendbe és nyugalomba nótáztunk bele a szüreti ünnepségünkkel. Először is a vezeté­semmel megalakítottuk a kistoronyai asszonykórust, amely folklórcsoport­ként is szerepel. Feldolgoztuk és be­mutattuk a hajdani szőlősgazdák szü­ret végi köszöntését. Továbbá össze­gyűjtöttük a borkészítés régi eszközeit (kimustrált szőlőpréseket, taposókáda­szünidöt követően, szeptemberben je­lentkeztek. Közülük 126 a főiskolai, il­letve egyetemi végzettségű, 694 a szakképesítés nélküli középiskolás. A nyilvántartott fiatalok 40,6 százaléká­nak csupán alapfokú végzettsége van. A gimnazisták többnyire a számítógé­pes továbbképzést választják, amely­nek során elsajátítják a kettős könyve­lést is. Három év leforgása alatt 5 mil­lió 182 ezer koronát fordítottunk a fia­talok munkalehetőségének megterem­tésére, az idén pedig már több mint kétmilliót. Szerencsére csaknem vala­mennyi egyéves próbaidőre felvett fia­tal talált így állandó munkahelyre. A legkeresettebbek a nyelvtudást, illetve számítógépes ismereteket feltételező közgazdászszakma, valamint a varró­­nősködés. A pozsonyi PTK-ECHO céggel együttműködve 80 órás pszi­chológiai előkészítő tanfolyamot szer­veztünk azok számára, akik még alap­fokú végzettséggel sem rendelkeznek. Ennek elvégzése után a választott to­vábbképzési tanfolyamon folytatják ta­nulmányaikat. Ezenkívül különféle né­met cégeknél kínálunk munkahelyeket, ahová elsősorban azok jelentkezhet­nek, akik már dolgoztak építkezésen. Ez ideig 120 munkanélküli vállalt há­rom hónapos, huszonkettő pedig hosszabb távú munkát külföldön. Osztrák állásajánlatok iránt mintegy harminc egészségügyi nővér érdeklő­dik. A nyilvántartottakat természetesen tájékoztatjuk a Pozsonyi, Nyitrai és kát stb ), és a kiállításon haszná­latukkal is megismertettük a fiatalabb generációt. Szervezetünk ezenkívül tartott már borkóstolót, sportrendezvényt és Cse­­madok-napot. Alig tíz hónapos műkö­désünk után elmondhatom: a lakosság hálás támogatója lett hagyományőrző munkánknak. Armegeddon előtt és után Ittlétem alatt a kistoronyai emberektől még sok mindent megtudtam a múltat illetően, valamint az eljövendőről (Isten Királyságáról) is. Például azt, hogy a „magyar világban" meglévő községi is­kolában 75-80 — református, katoli­kus, zsidó és cigány — gyerek is oko­suk egy fedél alatt. Most pedig csalá­dok halnak ki „örökös” (ahogy itt neve­zik) híján. A munkaképessé felcsepe­redett fiatalok java részét elnyelte a kassai vasgyár. A szőlővel kapcsolato­san még elmondták, hogy hajdanában Zemplén vármegye főispánjának 25 hold szőlője volt a Sütő-, Borsóhely-, Farkas-dűlőkben, ahová summás lá­nyok jártak szüretelni Mezőkövesdről. Akkoriban még a szőlőhegyen épült borházakban lakott a falu lakosságá­nak mintegy negyede Ezek a hangu­latos épületek aztán Csáky szalmájá­nak sorsára jutottak. Szerencsére a tu­fába vájt ősi pincetorkok és pincék java része megőrződött, és máig hasz­nálatban vannak; 6-7 méteres mély­ségben, 8-9 fokos állandó hőmérséklet mellett, nemespenész .jelenlétében" érlelődik bennük az érdektelenséggel sújtott világhíresség Az idén bizton tele lesz valamennyi pince. S egyesek szerint az értékesítésével sem lesz gond, hiszen a falu lakosainak jelentő­sebb részét kitevő „Jehova-tanúinak” szűnni nem akaró hittérítő-állítása sze­rint Armegeddon után (egy Isten által megvívott, hamarosan bekövetkezen­dő igazságos háború színterére utal) az egész földön (tehát Kistoronyán is!) Isten Királysága uralkodik majd, s ak­korra, a földi Paradicsom lakóinak minden mennyiségben szükségük lesz a minőségi borokra is. * * * Hát, mit is mondjunk? Kistoronyán nem is látják olyan reménytelennek a jövőt, mint ahogy azt az első megíté­lésünk szerint gondoltuk. Csakhogy, mit szól majd az Új Királysághoz a Va­donatúj Szlovák Kormány? Mert ural­kodott már e tájon egy másik királyság is, melynek még az emlékét is igye­keztek kiirtani az istenadta tősgyöke­res magyar népből... K. TISZA LÁSZLÓ Nagyszombati járásokban megürese­dett helyekről is. □ A tanácsadó osztály mennyi­ben foglalkozik a cigány származá­súak problémájával? Ugyancsak ér­dekelne, milyen reményük van elhe­lyezkedni a járás egészségkáro­sultjainak? — Korábban a körzeti munkaügyi hivatalban többek között Sókszelőce munkanélkülijeivel foglalkoztam. Ügy­feleim kilencven százaléka cigány származású volt. Azt tapasztaltam, hogy ezek az emberek más mentalitá­­súak lévén, más bánásmódot is igé­nyelnek. Ugyanúgy vannak köztük spekulánsok, mint a jelenlegi nyilván­tartottak között. Sajnos, vannak, akik tíz-tizenöt éve egy munkaadónál dol­goznak, és nem önhibájukból lettek el­bocsátva. Ilyen esetben előre tájékoz­tatom a jövendő munkaadót az illető képességeiről, és csak ez után küldöm az adott címre. Szomorú, de sokan kö­zülük semmilyen végzettséggel nem rendelkeznek. Ugyancsak külön nyil­vántartást vezetünk az egész­ségkárosultakról. őket a munkaügyi hivatal beleegyezése nélkül ma már nem bocsáthatják el a munkahelyü­kről. November elsejétől a munkáltató köteles rendszeresen tájékoztatni ben­nünket a megüresedett munkahelyek­ről. Sokan közülük ez ideig anyagi tá­mogatás reményében jelentették be megüresedett állásaikat. Mi azokat tar­tottuk érdemesnek a támogatásra, akik társadalmilag hasznos munkahe­lyeket hoznak létre, valamint akik mun­kanélküliként önálló vállalkozásba kezdenek. A tanácsadó osztály tehát arra szolgál, hogy több tisztelettel, kö­rültekintéssel bánjunk a hozzánk segít­ségért fordulókkal SZÁZ ILDIKÓ Újfajta esély a munkanélkülieknek Amikor a munkaadó kér randevút

Next

/
Oldalképek
Tartalom