Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-06 / 14. szám
4______________________________SZABAD ÚJSÁG_______________ 1993. október 6. Az együttélő szlovákok és magyarok kapcsolatai egy statisztikai felmérés tükrében A magyar kisebbség zömének elvárásai nyilvánvalóak Szeptember 27-én terjedelmes tanulmányt tett közzé a Národná obroda szlovák napilap Dana Soucová tollából az ún. vegyes lakosságú területeken élő magyar és szlovák lakosság körében végzett, a nemzetiségi kapcsolatokat és a kisebbségi jogokat érintő statisztikai hivatali felmérés eredményeiről. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi kérdés az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban képezi politikai és társadalmi vita tárgyát Szlovákiában, az egyes vizsgált adatok esetében a tanulmányíró a mostani eredményeket összevetette az 1990-ben készített hasonló felmérés eredményeivel, mivel a három év távlatában keletkezett véleményváltozások is mérvadóak lehetnek e kérdés össztársadalmi megítélése szempontjából. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának kérdezőbiztosai összesen 1187 egyént kérdeztek meg. Közülük 623 volt szlovák, 364 magyar nemzetiségű. A felmérésből egyértelműen kitűnik: azokon a helyeken, ahol együtt élnek a szlovákok és a magyarok, egymás kölcsönös megítélése jóval kedvezőbb, mint amilyen a magyarok megítélése a tiszta szlovák vidékeken. 1990 szeptemberében a vegyeslakosságú területen élő szlovákok 74 százaléka tartotta jónak a két nemzetiség kapcsolatát, 21 százaléka pedig rossznak. 1993 júniusában 88 százalékuk egyértelműen jónak, s csak 6 százalék tartotta rossznak a magyar— szlovák viszonyt. A magyarok 83 százaléka jónak, 9 százaléka rossznak tartotta a magyar—szlovák viszonyt 1990-ben, 1993- ban 94 százalékuk mondta, hogy jó a viszony a két nemzetiség közt, s csak 4 százalék tartotta azt rossznak. (A hiányzó százalékok esetében a megkérdezettek nem tudták vagy nem akarták minősíteni e viszonyt.) Országos statisztikai felmérések során a szlovákoknak kb. 60 százaléka tartja jónak vagy inkább jónak a két nép kapcsolatát, míg a magyarok közül kb. 80 százalék. Az idei statisztikai felmérés kitért azokra a kérdésekre, amelyeknek törvényes rendezéséért már hosszabb ideje harcol a szlovákiai magyar kisebbség parlamenti képviselete. Névhasználati elképzelések A szabad névhasználat — keresztnév — mellett száll síkra a megkérdezett szlovákok 73 százaléka, illetve a magyarok 90 százaléka. Lényeges eltérés van azonban annak megítélésében, hogy hivatalosan e neveket milyen nyelven kellene anyakönyvezni. A szlovákok 74 százaléka vélekedik úgy, hogy csak szlovák nyelven legyen szabad anyakönyvezni a keresztneveket, míg a magyarok 67 százaléka úgy, hogy mind szlovákul, mind magyarul lehessen anyakönyvezni a neveket, kinek-kinek saját akarata szerint. (A szerk megjegyzése: a fenti véleménykülönbség miatt helytelen például, hogy az újonnan megszületett névhasználati törvény, az anyakönyvvezető hivatalnok megítélésére bízza a névmódosítási kérelem indokoltságának eldöntését.) Helységnévhasználat A napjainkban éles vitákat kiváltó helységnévhasználat ügyében így oszlanak meg a vélemények: Két nyelven------------------—| Csak szlovákul Szlovákok 33% 65% Magyarok 86% 11% A felmérés alapján a dél-szlovákiai lakosság 73 százaléka hajlik arra a véleményre, hogy a településeket mindkét nyelven jelöljék meg, ezen belül azonban a magyar nemzetiség három ötödé tartja kívánatosnak, hogy a szlovák megnevezés mellett a település történelmi, tehát 1943 előtti nevét is használhassák. A kétnyelvűség kívánalma a magyar válaszadók esetében arra is kiterjed, hogy a helyi hivatalok minden dokumentumát kétnyelvűén tegyék közzé a vegyeslakosságú területeken. Egybeesés és elégedettség volt tapasztalható az egyházi szertartások és istentiszteletek nyelvére vonatkozó kérdésre adott válaszban mindkét nemzetiségűek esetében. Mind a magyarok, mind a szlovákok 73 százaléka elégedett ezek nyelvével, illetve a településükön e téren meghonosodott szokással. Az államnyelv megítélése Az államnyelv tökéletes tudását és személyiséggazdagító jellegét a magyar kisebbség esetében a szlovákok 81 százaléka feltételezi, míg a magyaroknak csak 63 százaléka. A szlovákok 16 százaléka véli úgy, hogy a szlovák nyelv ismerete javára válik a magyarnak, de nem feltétlenül szükséges számára. A magyarok 32 százaléka vélekedik ugyanígy. A magyarok közül a szlovák nyelv minél jobb ismeretét elsősorban azok tartják fontosnak, akiknek a házastársa vagy élettársa szlovák nemzetiségű; illetve Komárom város lakosainak 79 százaléka vélekedik így. A szlovák nyelv ismeretét fontosnak tartják még az érettségizettek és felsőfokú végzettségűek is a magyarok közül. A mindkét nyelv ismeretére vonatkozó választ az alábbi táblázat szemlélteti: Szlovákok Jól ismeri Csak prob-Csak Csak lémákkal szlovákul magyarul 1990 38 25 37 X 1993 29 20 51 X Magyarok 1990 79 18 X 4 1993 67 28 X 5 Saját megítélése szerint jól beszél magyarul és szlovákul is a magyar lakosság középiskolát és főiskolát, egyetemet végzett hányada, illetve az alkalmazotti réteg. Ha gondokkal is, de beszél szlovákul az alapiskolát végzettek és nyugdíjasok nagy része. Azok, akik úgy nyilatkoztak, hogy csaik magyarul tudnak, az alapiskolai végzettségűek közül kerültek ki az 30-69 éves korosztályból. A 18-29 éves korosztály esetében 69% vallotta, hogy jól tud mindkét nyelven, ami 5 százalékkal kevesebb, mint a 30- 49 évesek korosztályában. A mindkét nyelvet jól beszélők háromnegyede véli úgy, hogy a szlovák nyelv ismerete hasznára válik. A magyarok 72 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hátrányára lehet, ha nem tud szlovákul. Nemzetiségi iskolaügy Ezt a kérdést a statisztikai hivatal több szempontból vizsgálta. 1990-hez képest e területeken mindkét nemzetiség esetében javult az anyanyelvű iskolalátogatási lehetőség a lakhelyeken. A szlovák válaszadók 92 százaléka válaszolta, hogy ez a lehetőség adott (1990-ben 90%), a magyar válaszadóknak pedig 83 százaléka (szemben az 1990-es 77 százalékkal). A saját járáson belüli anyanyelvű középiskolai továbbtanulás 1990-ben a szlovák diákok 83 százalékának állt módjában, 1993-ban pedig 92 százalékának. A magyar diákok közül 1990-ben 33 százalék járhatott saját járásán belül magyar tanítási nyelvű középiskolába, 1993- ban 62 százalék. A vizsgálat azt is nagyító alá vette, hogyan viszonyulnak a térség lakói a teljesen magyar tannyelvű iskolákhoz, illetve hogyan fogadnák, ha azokon belül egyes tantárgyakat szlovák nyelven kezdenének tanítani. A vegyeslakosságú területeken élő szlovákok többségének véleménye szerint az alap- és középiskolákban a magyar gyermekeknek kizárólag szlovákul kellene tanítani minden tantárgyat, a magyar nyelv kivételével. Százalékosan ez a válaszadók 36-37 százalékát jelenti. Dana Soucová megfogalmazása szerint a magyar megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy a tanítás döntő hányadának magyarul kellene zajlania (48-51 százalék). 21-37 százalékot tesz ki azok száma, akik szerint kizárólag magyar nyelven kellene tanítani. Körülbelül ennyi szlovák tartja feleslegesnek a magyar nyelvű oktatást. Az ún. alternatív iskolatípusra, melyben a humán tantárgyakat magyarul, a természettudományosakat szlovákul tanítanák, így reagáltak a megkérdezettek: — jó lenne; gyarapítaná a magyar gyerekek szlováknyelv-tudását, jobban érvényesülhetnének az életben Szlovákok 59% Magyarok 36% — az ilyen iskola feles-27% 41% leges — más válasz 2% 5% — nincs véleménye 12% 18% Az alternatív iskolatípussal egyetértő magyar válaszadók azok voltak, akiknek házastársa szlovák nemzetiségű, végzettségük középfokú, érettségi nélküli; szociális rétegződésük szerint pedig munkások. Sokan egyetértenének ezen iskolatípussal Dunaszerdahelyen. Közép- és Nyugat-Szlovákia egyes területein. Az alternatív iskolák ellenzői leginkább a 30-49 év közötti, legalább érettségizett, alkalmazotti viszonyban lévők, az Együttélés szimpatizánsai, Komárom város lakói, illetve Nyugat-Szlovákia egyes vidékeinek lakói. (A szerk. megjegyzése: Tekintettel arra, hogy egy statisztikai felmérés kommentált változatát ismertetjük, nem áll módunkban kitérni arra, milyen volt a kérdésfeltevés. A fenti táblázatban feltüntetett válaszlehetőségek azonban mutatják, mennyire „ irányított" (manipulált) lehet egy-egy felmérés. Az első helyen feltüntetett válaszlehetőség még valami nagyon fontosat mutat: a vegyeslakosságú területeken élő magyaroknak már kerek 36 százaléka elhiszi, hogy gyermeke érvényesülési lehetőségét javítaná, ha nem az anyanyelvén, hanem az államnyelven tanulna az iskolában. Bizonyítja ez egyben azt is, hogy a sokszor ismételgetett hazugság lassan átváltozik „ igazsággá ”, Nem szabad elfelejteni, hogy mindeddig nem készült tényszerű felmérés Szlovákiában arról, hogy a magyar vagy a szlovák iskolából kikerülő fiatalok közül végeznek-e többen egyetemet.) Arra a kérdésre, biztosítva van-e az alkotmányban rögzített anyanyelvű művelődés joga, a szlovákok 95 százaléka válaszolt igennel, szemben a magyarok 76 százalékával. Kimondottan elégedetlen e jog gyakorlati biztosításával a magyarok 22 százaléka. Ilyen összefüggésben rendkívül érdekes a véleménymegoszlás a magyar politikai pártok és mozgalmak által követelt kulturális, közoktatási és információs autonómia kérdésében. A kulturális, közoktatási és információs autonómia megadásával (a kisebbségeknek) a szlovákok 22 százaléka értene egyet, míg a magyaroknak a 75 százaléka. Nem értene egyet vele a szlovákok 48, a magyarok 15 százaléka. Területi önkormányzat Az MKDM—Együttélés koalíció által előterjesztett kisebbségi törvényjavaslatban felvetődik a kisebbségek által lakott területek regionális önkormányzatainak kérdése. A felmérésből e téren is lényegesen elütő vélemény olvasható ki a két népcsoport esetében. A szlovák lakosság nem egészen egy tizede értene egyet a magyar kisebbség regionális önkormányzati lehetőségével, a magyaroknak viszont a három ötödé. A regionális önkormányzatok ellen van a szlovákok négy ötödé, illetve a magyarok egy negyede. Készülőiéiben van Szlovákia új közigazgatási-területi felosztása. A statisztikai felmérésben arra vonatkozóan is szerepelt kérdés, mennyire tartanák fontosnak a megkérdezettek e felosztás során a lakosság nemzetiségi összetételének figyelembe vételét. A nemzetiségi összetétel nem lehet szempont Szlovákok 70% Magyarok 21% Ezt is figyelembe 15% 37% kellene venni Döntő szempontnak 4% 26% kellene lennie A helyi önkormányzatok összetételét illetően így alakultak a vélemények: A választási törvénynek figyelembe kellene venni a nemzetiségi összetételt Szlovákok 26% Magyarok 39% — nem kell figyelembe vennie 41% 15% — olyannak kell lennie, hogy szem előtt tartsa a helyi kisebbség érdekeit 25% 38% — más megoldást 1% 1% — nincs véleménye 7% 7% A tömegtájékoztatási eszközök által közölt vélemények nagyban alakítják a közvéleményt. Arra a kérdésre, hogy ki milyen nyelvű újságokat, tévé- és rádióadást kísér figyelemmel, a szlovákok négy ötödé válaszolta, hogy csak szlovák nyelvűt. A magyar lakosság 57 százaléka felváltva figyeli mind a szlovák, mind a magyar tájékoztató eszközöket, s csupán egy ötödük szorítkozik a külföldi magyar nyelvű tájékoztató eszközökre, főleg az 50-69 évesek és az alapiskolai végzettségűek csoportja. Politikai bizalom A vegyes lakosságú területek szlovák lakosai közül 18 százalék a Demokratikus Baloldal Pártjának hisz, 17% a DSZM-nek, 8% a Szlovák Nemzeti Pártnak, 6% a KDM-nek és 6% a Zöldek Pártjának. A magyarok 23 százaléka az Együttélésnek, 13 százaléka az MKDM-nek, 8 százaléka a DBP-nek, 6 százaléka az MPP-nek hisz. A szlovákok 38 százaléka, illetve a magyarok 39 százaléka nem szimpatizál egyetlen politikai erővel sem. A politikai személyiségek közül a szlovákok V. Meőiart (25%), M. Kováőot (21%), P. Weisst (19%), E. Cemákot (8%), R. Kováőot (7%) és I. GaSparoviőot (6%) támogatják; 45 százalékuk azonban senkit. A magyarok közt a legnépszerűbb politikus Duray Miklós (14%), őt Michal Kováé köztársasági elnök követi 12%-kal. Bugár Béla 11, Peter Weiss 9, Csáky Pál 8, Duka-Zólyomi Árpád 5 és Vladimír Meőiar 5 százalékot kapott. Senkiben nem bízik a magyarok 57 százaléka. Arra a kérdésre, vajon a magyar politikai erők a magyar kisebbség érdekeit képviselik-e, igennel válaszolt a magyarok 41, illetve a szlovákok 8 százaléka. Úgy véli, hogy csak saját szűk pártérdekeiket képviselik a magyarok 24, a szlovákok 57 százaléka. Feldolgozta: -ts-Egy -óvá töprengései Nacionalista elfogultság terén olajozott egységben működő parlamentünk megint egyszer megtette a magáét. Jóvá tette azt a megbocsáthatatlan gaztettet, amit ez év július hetedikén — az Európa Tanácsba elnyert felvétel mámorában — badarul elkövetett a mélyszlovák nemzeti érzés ellen. Módosította a köztársasági elnök által újratárgyalásra visszaadott névhasználati törvényt, mégpedig olyan szellemben, hogy a szlovák nyelv szabályai felette állnak minden nemzetközi karfának, egyezménynek egyetemes emberi jognak, törvénynek országos alkotmánynak. Felette állnak az ET ajánlásainak az I20l-es ajánlásnak és a szlovák parlament erre kötelező saját határozatának. Sőt, áttételesen az is kimondatott, hogy a szlovák nyelv szabályai még a szlovák nyelv szabályainak is felette állnak (Mert a szlovák nyelv szabályai szerint a latin betűs idegen neveket eredeti helyesírással írják) A most összekompilált névhasználati törvény a hímnemű nem szlovák nemzetiségű szlovák állampolgároknak lehetővé teszi, hogy nevüket hivatalosan, az anyakönyvben is saját nyelvük szabályai szerint használják. A nőnemű nem szlovák nemzetiségű állampolgároktól ezt a jogot megvonja. Egy nőnek ha már egyszer „ úgy ” született, muszáj -ovának lennie. Persze Nagy Sándor és a szúzai mennyegző óta szinte minden zsarnok tett ilyen kísérletet... Végtére is: egy -óvá az anya nevében még a férfinál is bizonyíték a szlovák származásra... -ts-
