Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-06 / 14. szám

1993. október 6. SZABAD ÚJSÁG 5 Pozsonyban műtötték a világ legjobb szívspecialistái A csecsemők második születése Az egészségügyben a tudás sosem lehet öncélú, éppen ellenkezőleg: gyógyít. Mi több: életet menthet, mivel nemegyszer olyan kapcsolatokat eredményez, melyeknek köszönhetően néhány száz — egyébként halálra ítélt — ember életben maradását, gyógyulását képesek biztosí­tani. Szép példa erre az amerikai és a szlovák szivspecial isták együttműködé­se, melyre a HOPE (Health Opportunity for People Everywhere — Esélyt adni minden embernek) Projektnek köszön­hetően került sor. A két ország orvosai­nak közös munkája nemcsak anyagi és szakmai támogatást eredményezett. A HOPE jóvoltából a szívrendellenesség­gel született csecsemőket ma már ideha­za is gyógyítani tudják. A pozsonyi Par­tizán utcai kórházban ugyanis korábban többnyire felnőtt páciensek szív- és ér­rendszeri betegségeit orvosolták. A gyer­mekek és fiatalok 2/3-át Csehországban gyógyították. A két állam különválását követően ez anyagi okok miatt csaknem lehetetlenné vált, pedig Szlovákiában je­lenleg is közel 600 gyermek születik ki­­sebb-nagyobb szívrendellenességgel, és közülük 350—400-an műtéti beavatkozás­ra szorulnak! tói október 1-ig tizenöt gyermeket műtöt­ték meg szlovákiai kollégáikkal közösen. John Mayer amerikai szívspecialista, a bostoni küldöttség vezetője, az ez alka­lomból megrendezett sajtótájékoztatón el­mondta: Legutóbbi látogatásuk óta a pozsonyi szívgyógyászati központ rendkí­vüli fejlődésen ment keresztül. Az itt szer­zett tapasztalatok és kivizsgálások szá­mukra legalább olyan fontosak, mint a pozsonyi kollégáknak a HOPE keretében nyújtott segítség. Az oly sokat emlegetett tervezet 1958- ban a virginiai Milwoode-ban született meg, ma Washingtonban. San Franciscó­ban és Kaliforniában, valamint más orszá­gokban is találhatók kirendeltségei. Kö­zép- és Kelet-Európával 1974-ben vették fel első alkalommal a kapcsolatot, és csu­pán a tavalyi évben a világ 36 országában mintegy 60 programot valósítottak meg. Anyagi támogatáson túl Szlovákiában az egészségügyi dolgozók, családok, anyák felvilágosításával, képzésével foglalkozik, és külföldön szerzett tapasztalataikat az amerikai szakemberek munkájukban, a szívgyógyászat fejlesztésében használják fel. A hazánkba érkezett kilenc tagú kül­200 100 86 ■ ECC II összes 87 88 89 90 91 92 Jan. Vár­-szep. ható 93 93 Amit a grafikonról leolvashatunk: 1992 előtt az elvégzett szívműtétek száma nem haladta meg a szükséges műtétek 1/3-át! Ismerve az egészségügyben uralkodó áldatlan állapotokat, és tapasztalván a szívgyógyászat ugyancsak anyagi okok­ból eredő igazságtalanul szegényes tá­mogatását. a szlovákiai szívspecialisták örömmel és reménykedve fogadták bos­toni kollégáik kapcsolatteremtési szándé­kát. Az együttműködés eredményekép­pen 1992. április 7-én, az egészségügyi világnapon létrehozták a Pozsonyi Szív­gyógyászati Gyermekkórházat, ahol még ugyanebben az évben 227 sikeres műtétre került sor. Az említett háromnegyed évben így 50 százalékkal több műtétet végeztek el a központban, mint Szlovákiában az elmúlt három év leforgása alatt! Az idén pedig az év végéig közel 300 kis betegnek adnak esélyt egy szebb, egészségesebb élet meg­kezdésére. A HOPE Projekt jóvoltából a bostoni szivspecialisták kilenc tagú csoportja az elmúlt fél év alatt immár másodszor láto­gatott el Pozsonyba, ahol szeptember 20-döttséget dr. Jozef MaSura, a Pozsonyi Szívgyógyászati Gyermekkórház főor­vosa fogadta. Tőle megtudtuk, hogy a központban — ahol 20 ágyas kórterem. 5 fekvőhelyes intenzív osztály, hat­ágyas aneszteziológiai kórterem és egy műtő található — többnyire újszülötte­ket műtenek, akik komoly szívrendel­lenességgel jöttek a világra, és az or­vosi beavatkozás az egyetlen esélyük az életben maradásra. — A gyermek páciens nem egy „ki­sebb méretű felnőtt”, és minden egyes di­agnózis más és más beavatkozást igényel, melyet a 2,5 kilós kis páciens esetében nem könnyű feladat mértani pontossággal elvégezni. Ilyen esetekben általában na­gyítóra van szükség. Nem beszélve arról, hogy a született szívrendellenességek helyrehozását elősegítő beavatkozások rendkívül költségesek. Míg egy műtét Londonban 750 ezer koronára jön ki, Csehországban 400 ezer koronára, a mi központunkban (nem számítva a munka értékét) 150 ezer szlovák korona. A HOPE Projektnek köszönhetően felvehettük a kapcsolatot a szívgyógyászat „Mekkájá­val", a bostoni gyermekkórházzal és annak neves specialistáival. Nekik köszönhetően alkalmazottaink itthon és az Egyesült Ál­lamokban színvonalas továbbképzésben részesülnek. Ám amerikai kollégáinknak is érdekes lehet az ilyen jellegű tanul­mányút, hiszen jelenleg a szivrendellenes­­ségek több mint hatvan fajtáját ismerjük, és állandóan újabbakkal találjuk magunkat szemben. Van tehát mit tanulnunk egymástól — hallottuk a főorvostól, aki­nek köszönhetően megnézhettük a kórház intenzív osztályát is. Legnagyobb meglepetésünkre köpeny és papucs nélkül léphettünk be az ötágyas intenzív osztályra, ahol néhány hónapos, illetve hetes csecsemőket tartottak megfi­gyelés alatt egy-egy komoly, 4-5 órás munkát is igénylő műtéti beavatkozás után. Az automata vezérlésű korszerű be­rendezésekre megszámlálhatatlan huzallal, csövecskével rácsatolt kis testek mellett fiatal ápolónők váltották egymást. Le sem véve a szemüket az apró betegekről, sebe­sen jegyezték a gép képernyőjére kivetített adatokat, rendellenességeket, változáso­kat. A nyáron érettségizett Zsuzsa az idén augusztusban született csecsemő nyugta­lan álmát vigyázta. Amikor megkérdeztük tőle, mennyire megterhelő és felelősség­­teljes a munkája, fel sem pillantva csak ennyit mondott: Igaz. az iskolában a sok általánosság mellett nem készítettek fel erre a munkára, de én mindig is ilyen he­lyen szerettem volna dolgozni! Sosem sajnálom ezeket a csöppségeket, mert min­dig az jut eszembe, hogy a szerencséseb­bek közé tartoznak, mert ide, ebbe a kór­házba bekerülhettek. Mire felcseperednek, elfelejtik, hogy újszülöttként valaki az éle­tükért küzdött. A szívgyógyászati gyermekkórház főorvosa végigkísért bennünket a kórter­men, és közben megjegyezte: — Látják, ezek az egészségügyi nővé­rek ugyanazért a bérért végzik ezt a munkát, mint másutt a kollégáik. Igye­kezni fogunk a jövőben ezen változtatni, hiszen a műtéttel még nem tettünk meg mindent a gyermek megmentése érdeké­ben! Minél fiatalabb páciensről van szó, annál hoszszabb ideig kell megfigyelés alatt tartanunk. Ehhez több fekvőhelyre, egészségügyi dolgozóra és persze pénzre volna szükségünk. Szlovákiában egyedü­li szívgyógyászati gyermekközpontként működünk, így a legfiatalabb betegek az ország valamennyi régiójából hozzánk kerülnek. Szerencsére, felfigyeltek ránk a világ legjobb szívspecialistái, és mun­kánk eredményességének köszönhetően elnyertük a hazai Nemzeti Biztosító „bi­zalmát”, egyúttal támogatását is. Elége­dettek azonban még nem lehetünk — mondta dr. MaSura, aki intézete szívspe­cialistái között ez idáig számos érdem­rendet oszthatott volna ki — életmenté­sért. SZÁZ ILDIKÓ A Magyar Ifjú Keresztény­­demokraták Szövetségének II. Országos Közgyűlése olyan időszakban ülésezett, amely rendkívül kedvezőtlen az ifjúság és ezen belül a szlovákiai magyar ifjúság számára. A gazdasági helyzet romlásával és a társadalmi feszültségek hatásaival szemben szövetségünk szükségét érzi, hogy szervezetileg megújulva, hatéko­nyabban képviselhesse a magyar és azon belül a kereszténydemokrata ér­tékrendet magukénak valló fiatalság ér­dekeit Ezért szorgalmazzuk a jó kapcsolatok kiépítését a szlovákiai ma­gyarság többi ifjúsági szervezetével, nogy közös céljaink elérését egységes feliepéssel segítsük elő. Ennek az e­­gyüttmüködési folyamatnak egyik lépcsőfoka volt a közgyűlés szüneteben folytatott megbeszélés a közgyűlésün­ket megtisztelő vendégekkel. A MIKSZ továbbra is törekedni fog ködését. A legaktívabbak egyike a le­leszi MIKSZ alapszervezet, amely nemcsak kerékpártúrákat szervez, ha­nem a helyi mozit kibérelve filmek vetítésével és egyéb rendezvényekkel is vonzza a fiatalokat. A közös ren­dezvények közül pedig megemlíte­ném a thaizei nyári kirándulást vagy az Esztergom—Visegrád—Szentena­­re kerékpártúrát. Természetesen, van­nak komoly rendezvények is — mon­dta Mária, akitől Tamás vette át a szót: —- Részt vettünk a határon túli ifjúsági szervezetek találkozóján, és rendkívül fontos feladatnak tartjuk az állandó kapcsolatot más szlovákiai magyar ifjúsági szervezetekkel. En­nek köszönhetően például a nyár fo­lyamán sikerült elérnünk, hogy ne fedjék egymást a tábori programok és kirándulások. Ami pedig ugyancsak az eltelt egy év tanulságának mond­ható, az az MKDM és a MIKSZ A MIKSZ II. Országos Közgyűléséről Magyarok és kereszténydemokraták arra, hogy' munkájával hozzájáruljon a szlovákiai magyar fiatalság helyze­ténekjavításához.” A MIKSZ a közelmúltban Tardos­­kedden fogadta el a fenti nyilatkoza­tot, ahol második alkalommal került sor az ifjúsági szervezet országos közgyűlésére. Az 1992. november 8- án megalakult, kereszténydemokrata alapokon álló és a fiatalok erkölcsi értékeire épülő szövetség elnökét, Varga Máriát, illetve alelnökét Gaá? Tamást az elmúlt időszakról, valamint a második közgyűlést köve­tő elképzeléseikről kérdeztük. — Nagyon tanulságos volt szá­munkra ez az egy év. Sikerült jobban megismerkednünk azokkal a fiata­lokkal, akik részt kívánnak venni szövetségünk munkájában, és feltérké­peztük, mely réteg érdeklődik progra­munk, rendezvényeink iránt. Erre kitű­nő alkalom nyílt a kőhídgyarmati MIKSZ-táborban. Itt rájöttünk arra is, hogy az általános ifjúsági tábor mellett jövőre külön, csak a gyerekek részére rendezünk hasonló akciót. Ezzel szeret­nénk érdekesebb nyarat ajándékozni a kicsiknek, és egy kis pihenést biztosí­tani szüleiknek is. Rendezvényeink közül kiemelném a tavaszi jótékonysá­gi akciók mely során a Vajdaságba vittünk egy autóbusznyi segélycsoma­got. Szövetségünk tagjai nagyon segí­tőkészek voltak, és látván igyekeze­tüket, mintha maguk a szülők is adako­­zóbbakká váltak volna. Ezt a nem min­dennapi utak mely során a határon el­vették útleveleinkek és egy éjszakát a rendőrőrs őrizetében kellett eltöltenünk élelem nélkül, a cserkészekkel együtt valósítottuk meg. Az ajándékozáshoz a pozsonyi magyar nagykövetség is hoz­zájárult adományával. Nyáron megfi­gyelhettük alapszervezeteink mű­közti kapcsolat kikristályosodása. If­júsági szövetségünk keresztény, illet­ve kulturális alapokon működik. A politikai mozgalom fiatal társaivá váltunk, amely biztosított bennünket támogatásáról. — A második országos közgyűlésen örömmel töltött el bennünket nogy a­­lapszervezeteink konkrét munkájukról számoltak be, és új javaslatokat ötlete­ket is adtak. Nemcsak a tagságunkat ille­tően vagyunk fiatal szövetség, mű­ködésünk egy éve is a tapasztalatszerzés, ismerkedés évének tekinthető. A komoly munka csak ezután kezdődik. Fél év múlva egy újabb rendkívüli országos közgyűlést tartunk székhelyünkön Ersek­­újvárott, esetleg Pozsonyban. Erre azért van szükség, mert kelet-szlovákiai alap­szervezeteinkkel is jobb kapcsolatot aka­runk tartani, és csupán fél év múlva szá­molhatunk be arról, hogyan sikerült a II. közgyűlésen tett javaslatokat tagjaink­kal elfogadtatni — körvonalazta a közeljövőt Varga Mária. Gaál Tamás fontosnak tartotta még hozzátenni: — Amint már említettük^ keresztény és kulturális alapokon mű­ködő szövetségünk e területen kíván to­vábbra is tevekenykedni. Ám mi sem zárkózhatunk el az oktatásügyben fel­merült problémáktól. Itt van például az etika és a hitoktatás kérdése. Vélemé­nyem szerint e két dolog elválaszthatat­lan. A biblia ismerete az alapvető mű­veltségünkhöz kellene hogy tartozzon, és ugyanez érvényes az erkölcsi neve­lésre is. A vallásoktatást illetően nagyon fontos, hogy minden gyermek a tulaj­don vallásáról tudjon meg a legtöbbet. Az etika oktatásától csupán azért tartok, mert kérdéses, milyen színvonalon fog­ják tanítani. Nem beszélve arról, hogy a tantervet a szülőknek is ismerniük kellene. (száz) Válságban az egészségügy f Újfajta reformelmélet Nagy-Britanniában A világban mindenütt törekednek az egészségügyi rendszer meg­reformálására. Ezt a törvénv­­szerü. ám részben kényszerű lépést az anyagi nehézségek váltották ki. Nagy-Britanniában már 1948-ban rá­jöttek arra, hogy az egészségügy csu­pán úgy maradhat felszínen, ha a dol­gozói által nyújtott szolgáltatásokért megfelelő összeget számláznak ki a betegnek. Az említett évben létre­hozott Nemzeti Egészségügyi Szolgál­tatást az utóbbi hat év során a jelenlegi körülményeknek megfelelően próbál­ják ismételten megújítani. Ezen az el­sőként megalapított intézményen belül új szolgáltatást kívánnak létrehozni. Bár lyasonló törekvésekre Hollandiá­ban. Új-Zélandban és Svédországban is sor került, Nagy-Britanniában a válto­zások oly radikálisak — gyorsaságukat és terjedelmüket illetően —■, hogy a központi modellt — melyben nagy szerepe volt a kormánynak — átalakít­va, eddig ismeretlen egészségügyi szol­áltatási rendszert eredményez. A la­­osság mindenfajta reform ellenére, ezután is a társadalmi adóból fogja térí­teni a szolgáltatásokat, bár a jövőt ille­tően ennek a megalapozottsága is kér­désessé válhat, csakúgy, mint e bevé­tel szintje. Az 1991-es évet megelőzően az egészségügyi létesítmények fenntar­tásával járó kiadásokat a kerületi egészségügyi hivatal fedezte a lakos­ság létszáma, összetétele szerint, fi­gyelembe véve a lakhely specifiku­mait is. A kerületi hivatalok fennha­tósága alá tartozott az egészségügyi, illetve a gondozói szolgáltatások irá­nyítása és anyagi fedezése is. Azóta a körzeti hivatalok szerepét átvették a kórházak és a rendelőintézetek. Annak ellenére, hogy az említett intézmények még ma is a Nemzeti Egészségügyi Hivatal részét képezik, már hosszabb ideje nincsenek központi irányítás alatt, és lényege­sen önállóbbakká váltak az alkalma­zottak irányítását és egyéb döntése­ket illetően. Ugyancsak egyedül döntenek szolgáltatásaik bővítéséről és anyagi eszközeik felhasználásáról. A jobb egészségi állapot érdekében A kerületi egészségügyi hivatalok a költségvetésből nyert pénzösszeget a lakosság egészségügyi helyzetének javítására használják fel, teszik ezt oly módon, hogy szerződést kötnek az egyészségügyí intézményekkel, il­letve dolgozókkal. Anyagi támoga­tásban részesíthetnek más kerületek­ben található magánklinikákat is. A szerződés megkötésére a közösen meghatározott költségvetési év kezdetekor kerül sor, és a közös meg­állapodás során abban is mege­gyeznek, milyen jellegű szolgáltatás­ról van szó, a lakosság mely rétegét fogja érinteni, és ami nem kevésbé fontos: hogy mennyibe fog kerülni. A tőke felhasználásának újfajta módszerét sem kerülik el a reformok. Az egészségügyi dolgozók munkáját pszichikai rátermettségük, illetve an­nak értéke alapján fizetik meg. Az egészségügyi szférán belül kialakított szolgáltatói piacnak különösen Lon­donban lesz komoly visszhangja, mert a tárcán belül nyújtott szolgáltatásokért olyan drágán kellett megfizetni, hogy az folyamatosan a megszűnésükhöz vezetett. Ezzel szemben az egész­ségügyi szakértők előnyösebbnek tart­ják a vidéki kórházakkal való e­­gyüttműködést, mivel ott sokkal olcsób­bak ugyanazon szolgáltatások. A beteg így majd szabadon választhat a szolgál­tatások, illetve az egészségügyi dolgo­zók közül. A kerületi egészségügyi hivatal anyagi alapjából azon terüle­teket is támogatják majd, melyek fej­lődése nem várható. A reform követ­kezményeként persze elkerülhetetlen lesz néhány kórház bezárása, esetle­ges összevonása, természetesen anélkül, hogy veszélybe kerülnének egyes fontos egészségügyi részlegek, köztük az elsősegélynyújtás. Ne a minőség kárára! Az egészségügyi szolgáltatások szín­vonalának megőrzésére két fontos fel­tételt kell teljesíteni: hozzáférhetővé kell tenni a szolgáltatások áráról, a ke­zelések minőségéről, esetleges követ­kezményeiről szóló információkat, és nem utolsósorban lehetővé kell tenni az egészségügyben is az egészséges kon­kurenciaharcot. Az árakról, a szolgáltatások színvo­naláról elsősorban azok szeretnének majd tájékozódni, akik ezeket igényelni fogják. A kerületi egészségügyi hivatal tájékoztatási rendszerének köszönhető­en bárki érdeklődhet hol milyen egész­ségügyi szolgáltatások működnek, meny­nyibe kerülnek és milyen a színvonaluk. Az ilyen információs központ kialakítá­sa nem olcsó beruházás! Vajon mennyiben érinti a kerületi egészségügyi hivatal és az egész­ségügyi intézmények közti együttmű­ködés a kórházakat? Az említett e­­gyüttműködés a rendelőintézeteket ille­tően a múltban már létezett, hiszen a magángyakorlatot végző orvosok akkor is szerződést kötöttek a Családi Gya­korlóorvosok Bizottságával (ma Családi Egészségszolgáltatási Hivatal). A má­sodlagos egészségügyi szolgáltatások esetében a versenyképességet nehezebb biztosítani, mivel jelenleg kevés még az ilyen jelleggel működő létesítmény. E helyütt szeretnénk beszámolni ar­ról is, hogy az egészségügy területén jelenleg végbemenő reform részét képe­zi az úgynevezett várakozási jegyzékek beszüntetése. A betegek néhány speciá­lis procedúrára rendkívül hosszú ideig várakoznak. Azok a páciensek, akik megtehetik, ugyanezt a kezelést a ma­gánszférában meg tudják maguknak fi­zetni. A jövőben elképzelhető, hogy a speciális, ám rendkívül drága procedú­rákat egyedül a magánpraxist végző ke­zelőorvosok nyújtják majd. Az i­­lyenfajta megoldást egyelőre még na­gyon sokan kifogásolják. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálta­tás reformjait ezenkívül is számos bírá­lat érte már. Az egészségügyben nyúj­tott szolgáltatások színvonalával ugyan­is egyenes arányban növekszik majd azok ára is. A minőségi szolgáltatáso­kat viszont nemcsak a vastag pénztár­­cájú betegek számára kívánják bizto­sítani. (csuport)

Next

/
Oldalképek
Tartalom