Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-06 / 14. szám

1993. október 6. SZABAD ÚJSÁG 3 A birodalom (más kezével) visszavág Háromszoros árulás Grúziában A világ ügyeiben, nemzetközi stratégiákban járatos Eduard Sevardnadze grúz elnök nincs felvértezve a kicsinyes kiskirályok álnokságával szem­ben. A volt Szovjetunió külügyminisztereként korrekt tárgyalások, felelős megállapodások és megbízható eljárások szereplője volt, most azonban grúz elnökként összeszűkült világban találta magát, amelyet helyi, egyéni, csoportos érdekek és átfogó, sokrétű gondolkodásra képtelen emberek mozgatnak pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. Ilyen helyzetben a ku­darc szinte elkerülhetetlen. Sevardnadze tizenegy napig sze­mélyesen a helyszínen irányította az abházi központ, Szuhumi védelmét az abház szeparatisták ellen. A parla­ment által jóváhagyott teljhatalom volt a kezében. Szuhumi mégis ele­sett, az elnök az utolsó pillanatban egy sebesültszállító repülőgépen me­nekült Tbiliszibe, Grúzia fővárosába megverten, levertem kiábrándulva és megdöbbenten. A háromszoros árulás sok és sokk volt számára. Az első árulást az a fegyveres erő követte el, amelynek Sevardnadze a főparancsnoka. A főparancsnok ki is adta a parancsot, hogy küldjenek erő­ket Szuhumi védelmének megerősíté­sére, de a segítség csak nem jött. A fegyveres erőkben nagy befolyással bíró tbiliszi „héják”, a szocsi fegy­verszünet érdekében leváltott Kitova­­ni és az ugyancsak leváltott Ioszelia-Képzelt interjú a pici antantról Ion Iliescu román elnök reziden­ciájába az összes szekus hekust kijátszva sikerült — termé­szetesen képzeletben — bejut­nunk. Elsősorban a szlovák—ro­mán alapszerződés iránt érdek­lődtünk. A szerződés szerint Szlovákia és Románia a kisebbségi kérdés­ben egyezteti magatartását. Mi­ben ál! ez majd? — Mondtam már Pozsonyban, pardon, Bratislavában is, hogy „a második világháború befeje­zése időszakának tapasz­talataiból kell kiindulni". Nézze, amikor a háború után Szlovákiá­ból kitelepítették a magyarokat, és a rendőrök 20 koronás bünte­téseket szabtak ki azokra, akik az utcán magyarul beszéltek Ro­mániában autonómiát adtak Er­délynek, pardon, Transsylvániá­­nak. Nos, ez nem ismétlődhet meg. Ezentúl, ha az egyik fél ha­sonlót csinál, a másik bólint rá. Az autonómiára? — Nem, a kitelepítésre és a büntetésre. Sokan úgy vélik, hogy a két ország a kisantantot éleszti újjá, igaz ez? — Határozottan cáfolom. Ez nem igaz. Pici antantról van csu­pán szó. Jugoszláviában még nem ért véget a háború, tehát kis­­antantról még szó sem tehet. Eszerint igaza van a Dimi­­neate c. román lapnak, amely azt írta, hogy a kisantant „közös harci hagyomány és mindmáig őrzi időszerűségét”? — Kicsi lap, vacak lap, de eb­ben igaza volt. Nem tart attól, hogy Szlová­kia kikéri magának, hogy a pozsonyi hatóságok — mint ahogy azt a lap egyik cikke közölte — a kisantant visszaál­lításával csak a jugoszláv pol­gárháború befejezésére vár­nak? — Szlovákia!? Na ne tréfál­jon! Gratulálunk Európa-tanácsi tagságukhoz. — Köszönöm. Ezzel nagy kő esett le a szívemről. Most már nyugodtan Szlovákia példája sze­rint menetelhetünk tovább a ... közös úton V.G. ni, a félkatonai szervezetek vezetője, nyilván nem tartották olyan sürgős­nek az őket leváltó elnök megsegíté­sét. A parancs megvolt ugyan, de al­sóbb szinteken elakadt teljesítése. A második árulást Gamszahurdia elűzött elnök hívei követték el. A kormánycsapatok helyett ők érkeztek meg Szuhumiba, hogy „segítsék a vá­ros védőit”. Az elnöki székbe vissza­vágyó szélsőséges nacionalista Gamszahurdia embereitől igazán nem volt elvárható, hogy valóban se­gítsenek a jelenlegi elnöknek. Egy­szerűen elfoglaltak egy frontszakaszt a védők állásaiban, s azt az abházok előtt a kellő pillanatban megnyitot­ták. A harmadik árulást Moszkva kö­vette el. Szocsiban Moszkva égisze alatt békemegállapodást kötöttek a grúzok és az abházok. Megvárták, míg a megállapodás szerint a grúzok kivonják nehézfegyvereiket a front­ról, és az abházok akkor támadtak. Korszerű és nehézfegyverekkel, ame­lyeket csak az orosz parancsnokoktól kaphattak. Sevardnadze már azt is fe­lajánlotta, hogy országa belép a FAK-ba, de ez már nem segített. Moszkva különösen kényes déli ha­tárvidékére, ahol biztos pontot szeret­ne tudni magáénak. Itt sem a köz­pont döntött, hanem nyilván az al­sóbb fokú parancsnokok. Úgy vél­ték, hogy az abházok támogatásával egy Oroszországhoz tartozó kis au­tonóm köztársaság jön létre, amely megbontja az önálló Grúzia uralmát a Fekete-tenger e partvidékén. Az orosz haderő nem akadályozta meg az abház offenzíva megkezdését, és így megszegte a szocsi megállapodá­sokat. Moszkva vagy a hadsereg régi vá­gású alsóbb parancsnokai, kutyaszo­rítóba kényszerítették Sevardnadze Grúziáját. A grúz elnök ezek után már aligha tekinthető a nagy északi szomszéd, Oroszország hívének. S ez Sevardnadzénak csak személyesen, Moszkvának azoban geopolitikailag árt. Méghozzá nagyon. Hiszen Se­vardnadze után ki jöhet? Az egyetlen esélyes az elűzött Zviad Gamszahur­dia, aki szélsőséges nacionalista, és korántsem várható el tőle Moszkva óhajainak szolgálatkész teljesítése. A birodalom visszavágása Grúziával szemben az abházok kezével lé­nyegében a birodalomnak ártott. Sevardnadzét hazájában „Fehér Rókának” becézik. A szűk látókörű kicsinyesség kifogott az átfogóan gondolkozó Fehér Rókán. ÁDÁM PÉTER Oroszország a polgárháború küszöbén Lapunk megjelenésekor lesz egy hete, hogy lejárt az orosz parlamentnek adott ultimátum. Az ultimátumot egy héttel ezelőtt semmibe vették a moszkvai „fe­hér házban” és fegyveres védelemre rendezkedtek be Haszbulatov volt parla­menti elnök és Ruckoj tábornok, a szétoszlatott parlament által „elnökké” vá­lasztott ellenzéki vezér vezetése alatt. Ruckojék taktikája a parlament épületé­ben elejétől fogva arra irányult, hogy kiprovokálják a karhatalom táma­dását a képviselők ellen. Ennek érdekében a két vezető naponta ismételgette a nyilvánosság előtt, hogy küszöbön a karhatalom támadása, s így felkorbácsol­ta a kedélyeket. Naponta néhány száz vagy ezer ember tüntetett a parlament előtt, és összecsapásokat provokált az épületet körülvevő karhatalmistákkal. II. Alekszij pátriárka közvetíteni próbált Jelcin elnök és Ruckoj között, de Ruckoj kijelentette, hogy „bűnözővel nem egyezkedik”. Lehet, hogy nyilatko­zata közben is megigazította vállán lógó géppisztolyát... Az idő Jelcin ellen kezdett dolgozni, vidéken is kétségek merültek fel a kétségek a parlamentet feloszlató intézkedések miatt. A Föderáció Alanyainak Tanácsa például a parlament blokádjának feloldását követelte. Jelcin erre ok­tóber 4-5-ére Moszkvába egybehívta a régiók és a közigazgatási egységek ve­zetőinek értekezletét. Újabb patthelyzet volt kialakulóban e testület és a Föde­ráció Alanyainak Tanácsa között. A helyzet veszélyességét fokozta a peremvi­dékeken állomásozó haderő. Úgy tűnt, Jelcin ura a hadseregnek. A grúziai ese­mények azonban megmutatták, hogy a helyi parancsnokok a központi akarat ellen is képesek cselekedni és cselekednek is. A hadsereg és Jelcin viszonyának megingása sem Oroszországnak, sem a világnak nem jó. A haderő esetleges meg­osztottsága a polgárháború veszélyével fenyeget. A vérontás a hétvégén már el­kerülhetetlennek tűnt.állam gondolata, de hogyan, s főleg miből gondoskodjon az állam, ha a kis termelékenységű ágazatokat támogatja? Szögek a béketerv koporsójába A volt Jugoszláviában a genfi béketervet a muzulmán többségű boszniai parla­ment nem, illetve fenntartásokkal fogadta el. A szerbek erre elutasítottak min­den további területi engedményt, a horvátok pedig Bosznia tengerparti kijára­tát tagadták meg. Tovább folynak az etnikai tisztogatások. Dúlnak a harcok, a segélyszállítmányokat nem engedik tovább... Közben Tudjman horvát elnök egy, majd négy nappal meghosszabbította az ENSZ-csapatok lejárt mandátu­mát. Tovább csak akkor hajlandó meghosszabbítani, ha az ENSZ gyakor­latilag lehetővé teszi a szerbek által elfoglalt területek visszaszerzését, akár erővel is. A volt Jugoszláviában semmi jele a megbékélésnek. Sőt, a válság el­mélyülésének a jelei tapasztalhatók. IVÁN TIBOR hírszemléje Egy ország — két rendszer A kölcsönvett gyarmat Hongkong beolvad Kínába, vagy Kína Hongkongba? A múlt héten Pekingben tartották meg a brit-kínai tárgyalások 12. menetét Hongkong brit gyarmat jövő­jéről. A napirenden Chris Patten hongkongi kormány­zó reformjavaslata szerepelt, amely a közélet demo­kratizálását célozza. A javaslat megítélése a két tár­gyalófél részéről merőben ellentétes. Kína felismerte, hogy a Törvényhozó Tanács Patten-féle választási A Newsweek című lap szerint nem kell tartani attól, hogy 1997-ben Hongkongot ellepik a pekingi hiva­talnokok légiói, es a kereskedelem, a korszerű termelés és közigazgatás is­mereteinek hiányában holt várossá teszik a pezsgő gazdasággal és kiváló külkapcsolatokkal rendelkező térsé-Í;et, s nem tartják be a Hongkong kü­­önleges státuszára tett ígéretüket. Brit részről éppen a különleges státuszra vonatkozó ígéretek betartása a lénye­ges, és ezért szorgalmazzák a Patten­­tervet A különös gyarmat helyzetét ér­demes közelebbrőlmegismerni. rendszere nyomán Hongkong már nem gyarmatként kerülne vissza Kínához 1997-ben, hanem a kínaitól merőben eltérő rendszerű városállamként. Bár Kíná­nak érdeke, hogy Hongkong az ország Nyugat felé nyí­ló kapuja legyen, az „egy ország — két rendszer” Teng Hsziao-Ping nevéhez fűződő tétel szó szerinti megvalósításához nem fűlik a foga. A kikötőváros értéke Hongkong (vagy annak idején Hszi­­ang Kang) egy sziget volt csupán a Kantoni-öböl bejáratánál, és a britek számára kizárólag katonai jelentősé­ge volt. Ezért uralmukat kiterjesztet­ték a környező szigetekre és a konti­nens félszigetére is, összesen 1049 négyzetkilométeres területre. 1898- ban Nagy-Britannia és Kína mege­gyezett abban, hogy e területet 99 evre angol fennhatóság alá helye­zik. A negyvenes évek elején Hong­kongot elfoglalták a japánok. A brit fennhatóság csak 1945-ben újult fel. A gyarmat a vörös Kína létrejötte után’a kínai emigránsok befogadója lett. Ez lényeges változást hozott, mert a gazdag kínaiak, főleg Sang­hajból, tőkét is hoztak. Akkor lendült fel a vidék, s létrejöttek az ún. új te­rületek. Hongkong ma a világ egyik legnagyobb kikötővárosa és pénzügyi központja. Az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem akkora, mint Hol­landiában (16 ezer dollár egy főre), és az elmúlt években 5 százalékos évi növekedést mutatott ki. Hong­kong a világ 12. legnagyobb exportő­re, es a híd szerepét tölti be Kína, Délkelet-Ázsia és Európa, illetve az USA között. Külkereskedelmi forgal­ma dollárban annyi, mint Franciaor­szágé. Innen kerül a világpiacra a kí­nai áru zöme. A legnagyobb partner Kína, ahová a hongkongi export 29 százaléka irányul. Az olcsó elektroni­kai áru gyártása világszerte ismert, de gyártanak itt számítógépeket is; főleg bőrárut, finomgépipari és gépi-Eari termékeket exportálnak. Nagy a ehozatal is, Hongkongban főleg ösz­­szeszerelő üzemek vannak, itt szüle­tik a hozzáadott érték a kínai és e­­gyéb ázsiai országból behozott nyers­anyagok és félkeszáruk tömegében. Ez Hongkong gazdagságának alapja. A környezet érdeke Hongkong környezetét a szomszédos kínai Kuantung tartomány képezi Kanton székhellyel. Itt a hongkongi Li Ka-sing multimilliárdos 2,5 milli­árd dollárt ruházott be villany­erőművek, föld alatti vasút építésébe és kiskereskedelmi hálózat létre­hozásába. Csak az utóbbi évben 176 hongkongi cég 20 milliárd dollárt ru­házott be Kínában. Kuantung tarto­mány Kínának különleges gazdasági övezete, amely nyitott a külföldi töke előtt. A tartomány akkora, mint Nagy-Britannia, és lakosainak száma 66 millió. Kínában a külföldi beruhá­zások 80 százaléka hongkongi cégek­től származik. Három millió kínai dolgozik olyan vállalatokban, ame­­részben vagy teljesen hong­­ngi cégek pénzelnek. Olyan ipar­mágnások, mint Gordon Wu Kínában autópályákat, hidakat, kikötőket, la­kóhazakat építenek. Jól jön a jelenle­gi helyzet a hongkongi tőkéseknek, nem beszélve a szomszédos tarto­mány érdekeiről. Az újraegyesítéstől a tőkeexpanzió lehetőségét, a közeli kínaiak a beruházások növekedését remélik. Ehhez azonban a kiváltsá­gos, különleges övezeti státusznak fenn kellene maradnia. Mi a Patten-j avaslat? Chris Patten közéleti reformjavasla­tát egy évvel ezelőtt terjesztette elő. A kínaiak szerint Nagy-Britannia száz évig mit sem törődött a közi­gazgatási politikai reformokkal, most pedig, a kivonulás küszöbén, demo­kratizálási színjátékot játszik, hogy Kína kapujában a demokrácia baci­­lusát ültesse el. Ezért Kína azzal fe­nyegetőzik, hogy az angolok csökö­nyössége esetén nem tartja magát az előzetes megállapodáshoz. Az előze­tes megállapodást még 1984-ben kö­tötték meg, s eszerint az átadást követő 50 évig Hongkong elhatárolt területi egység marach és politikai rendszere alapvetően nem változik meg. Megma­rad a jogrendszer, a magánvállalkozás, az emberi jogok biztosítása, különleges szabadon átváltható pénzneme lesz, előnyös vámszabályozása. 1997. július 1-jétől életbe lép az új Alaptörvény (1990-ben hirdették meg), amely a vá­rost különleges közigazgatási egység­ként határozza meg. Nos, a Patten-terv ezt a különleges közigazgatási státuszt brit mintára akarja kiépíteni még Hongkong áta­dása előtt. Lényege, hogy a Törvény­hozó Tanácsnak mind a 60 tagja vá­lasztható legyen, és a választójog 21- ről 18 évre csökkenjen. Ez főleg azt célozza, hogy szavazójoghoz jussa­nak a Kínából emigráltak is, ami kb. 2,7 millió embert jelent. A 60 tagú tanács tagjait 1985-ig a kormányzó nevezte ki. Az 1995-ben esedékes választásokon már 20 tanácstagot közvetlenül választanának, húszat az érdekképviseleti és kereskedelmi szervezetek delegálnának és csak húszat jelölne ki a kormányzó. A li­berális és demokrata képviselők ará­nya tahát két évvel az átadás előtt je­lentősen megnőne. S mivel a képvi­selőket 4 évre választják, az új rend­szer még a „kínai időkben” is mű­ködne. A teljes tanács választhatósá­gát 2007-re irányozzák elő. Kiáramlás, beáramlás Hongkong vállalkozói, akik nem hisznek abban, hogy Kína betartja ígé­reteit, új helyet keresnek tőkéjük gya­rapítására. Érdekes, hogy amíg Csehszlovákia létezett, szlovákiai beru­házások iránt is érdeklődtek, ma azon­ban csak Csehországban próbálkoznak letelepedéssel. Hongkongi ajánlatok voltak Magyarországon is. Az emberek azonban nemcsak kiáramlanak Hong­kongból, hanem oda is. A városgyar­mat lakosainak száma ma 5 millió 919 ezer, ami 1,8 százalékkal több, mint tavaly. Hongkongban egy év alatt 65 ezerrel több ember telepedett le, mint amennyi kiköltözött. Ma itt egy négyzetkilométerre 5400 ember jut. Köztük sok a kínai emigráns, akik tartanak a kínai fennhatóságtól. Sokan azonban új lehetőségeket vél­nek, felfedezni az új helyzetben. Éles konfrontációra Hongkong ügyében nem kell számítani. Nagy- Britannia „csak” a demokratikus rendszer, a kiszámíthatóság biztosí­tékát keresi, Kína pedig jól tudja, hogy Hongkong holt várossá vál­toztatása önmagát a fejlett technoló­giától, a nagy beruházásoktól, ex­portlehetőségeitől fosztaná meg. Va­lószínű tehát, hogy az „egy ország — két rendszer” gondolat végül is meg­valósul, hiszen a gazdasági együtt­működés éppúgy Kína erdeke is, mint Hongkongé és Nagy-Britamjiáé. BATSY GÉZA Véresre fordult a válság (Folytatás az I. oldalról) Csemomirgyin kormányfőt Jelcin he­lyettesévé nevezte ki. A kormányfő kije­lentette, hogy a Moszkvában kifolyt vér elszigetelte a parlamentet. Az első csapatok behatolása idején a „fehér házból” Ruckoj kitlzent, hogy haj­landó tárgyalni Jelcinnel. Jelcin most már nem tárgyal, megköveteli, hogy fehér zászlóval, felemelt kézzel jöjjenek ki a parlament épületéből a 20. sz., kapun és adják meg magukat. Hétfőn fél tíz tájban Ruckoj kiüzent, hogy kész kijönni. Több csoport fehér zászlókkal kijött a 6. emele­tig elfoglalt parlamentből, hogy tárgyaljon Gracsov védelmi miniszterrel, aki az ostromot vezette. A lázadás végkifejletéről lapzártáig nem érkezett jelentés. Clinton amerikai elnök már az első hí­rek hallatán egyértelműen kiállt Jelcin mellett. Wömer NATO-fötitkár szerint, ha a keményvonalasok felülkerekednének Moszkvában, visszaállna a hidegháborús helyzet, és Oroszország elszigetelődne. Az osztrák elnök attól tart, hogy most jelentő­sen megnövekszik a menekültáradat Oroszországból. A lázadóknak Moszkvá­ban lángszóróik, géppisztolyaik, gránátve­tőik és páncélozott csapatszállítóik van­nak. Valós veszély akkor fenyeget, ha a hadseregen belül két pártra szakadnának az alakulatok. Egyes hadosztályoknál állí­tólag már tartottak csapatgyüléseket. A Moszkvában bevetett hadosztályok egyér­telműen Jelcin mellett állnak. I.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom