Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-06 / 14. szám
1993. október 6. SZABAD ÚJSÁG 3 A birodalom (más kezével) visszavág Háromszoros árulás Grúziában A világ ügyeiben, nemzetközi stratégiákban járatos Eduard Sevardnadze grúz elnök nincs felvértezve a kicsinyes kiskirályok álnokságával szemben. A volt Szovjetunió külügyminisztereként korrekt tárgyalások, felelős megállapodások és megbízható eljárások szereplője volt, most azonban grúz elnökként összeszűkült világban találta magát, amelyet helyi, egyéni, csoportos érdekek és átfogó, sokrétű gondolkodásra képtelen emberek mozgatnak pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. Ilyen helyzetben a kudarc szinte elkerülhetetlen. Sevardnadze tizenegy napig személyesen a helyszínen irányította az abházi központ, Szuhumi védelmét az abház szeparatisták ellen. A parlament által jóváhagyott teljhatalom volt a kezében. Szuhumi mégis elesett, az elnök az utolsó pillanatban egy sebesültszállító repülőgépen menekült Tbiliszibe, Grúzia fővárosába megverten, levertem kiábrándulva és megdöbbenten. A háromszoros árulás sok és sokk volt számára. Az első árulást az a fegyveres erő követte el, amelynek Sevardnadze a főparancsnoka. A főparancsnok ki is adta a parancsot, hogy küldjenek erőket Szuhumi védelmének megerősítésére, de a segítség csak nem jött. A fegyveres erőkben nagy befolyással bíró tbiliszi „héják”, a szocsi fegyverszünet érdekében leváltott Kitovani és az ugyancsak leváltott Ioszelia-Képzelt interjú a pici antantról Ion Iliescu román elnök rezidenciájába az összes szekus hekust kijátszva sikerült — természetesen képzeletben — bejutnunk. Elsősorban a szlovák—román alapszerződés iránt érdeklődtünk. A szerződés szerint Szlovákia és Románia a kisebbségi kérdésben egyezteti magatartását. Miben ál! ez majd? — Mondtam már Pozsonyban, pardon, Bratislavában is, hogy „a második világháború befejezése időszakának tapasztalataiból kell kiindulni". Nézze, amikor a háború után Szlovákiából kitelepítették a magyarokat, és a rendőrök 20 koronás büntetéseket szabtak ki azokra, akik az utcán magyarul beszéltek Romániában autonómiát adtak Erdélynek, pardon, Transsylvániának. Nos, ez nem ismétlődhet meg. Ezentúl, ha az egyik fél hasonlót csinál, a másik bólint rá. Az autonómiára? — Nem, a kitelepítésre és a büntetésre. Sokan úgy vélik, hogy a két ország a kisantantot éleszti újjá, igaz ez? — Határozottan cáfolom. Ez nem igaz. Pici antantról van csupán szó. Jugoszláviában még nem ért véget a háború, tehát kisantantról még szó sem tehet. Eszerint igaza van a Dimineate c. román lapnak, amely azt írta, hogy a kisantant „közös harci hagyomány és mindmáig őrzi időszerűségét”? — Kicsi lap, vacak lap, de ebben igaza volt. Nem tart attól, hogy Szlovákia kikéri magának, hogy a pozsonyi hatóságok — mint ahogy azt a lap egyik cikke közölte — a kisantant visszaállításával csak a jugoszláv polgárháború befejezésére várnak? — Szlovákia!? Na ne tréfáljon! Gratulálunk Európa-tanácsi tagságukhoz. — Köszönöm. Ezzel nagy kő esett le a szívemről. Most már nyugodtan Szlovákia példája szerint menetelhetünk tovább a ... közös úton V.G. ni, a félkatonai szervezetek vezetője, nyilván nem tartották olyan sürgősnek az őket leváltó elnök megsegítését. A parancs megvolt ugyan, de alsóbb szinteken elakadt teljesítése. A második árulást Gamszahurdia elűzött elnök hívei követték el. A kormánycsapatok helyett ők érkeztek meg Szuhumiba, hogy „segítsék a város védőit”. Az elnöki székbe visszavágyó szélsőséges nacionalista Gamszahurdia embereitől igazán nem volt elvárható, hogy valóban segítsenek a jelenlegi elnöknek. Egyszerűen elfoglaltak egy frontszakaszt a védők állásaiban, s azt az abházok előtt a kellő pillanatban megnyitották. A harmadik árulást Moszkva követte el. Szocsiban Moszkva égisze alatt békemegállapodást kötöttek a grúzok és az abházok. Megvárták, míg a megállapodás szerint a grúzok kivonják nehézfegyvereiket a frontról, és az abházok akkor támadtak. Korszerű és nehézfegyverekkel, amelyeket csak az orosz parancsnokoktól kaphattak. Sevardnadze már azt is felajánlotta, hogy országa belép a FAK-ba, de ez már nem segített. Moszkva különösen kényes déli határvidékére, ahol biztos pontot szeretne tudni magáénak. Itt sem a központ döntött, hanem nyilván az alsóbb fokú parancsnokok. Úgy vélték, hogy az abházok támogatásával egy Oroszországhoz tartozó kis autonóm köztársaság jön létre, amely megbontja az önálló Grúzia uralmát a Fekete-tenger e partvidékén. Az orosz haderő nem akadályozta meg az abház offenzíva megkezdését, és így megszegte a szocsi megállapodásokat. Moszkva vagy a hadsereg régi vágású alsóbb parancsnokai, kutyaszorítóba kényszerítették Sevardnadze Grúziáját. A grúz elnök ezek után már aligha tekinthető a nagy északi szomszéd, Oroszország hívének. S ez Sevardnadzénak csak személyesen, Moszkvának azoban geopolitikailag árt. Méghozzá nagyon. Hiszen Sevardnadze után ki jöhet? Az egyetlen esélyes az elűzött Zviad Gamszahurdia, aki szélsőséges nacionalista, és korántsem várható el tőle Moszkva óhajainak szolgálatkész teljesítése. A birodalom visszavágása Grúziával szemben az abházok kezével lényegében a birodalomnak ártott. Sevardnadzét hazájában „Fehér Rókának” becézik. A szűk látókörű kicsinyesség kifogott az átfogóan gondolkozó Fehér Rókán. ÁDÁM PÉTER Oroszország a polgárháború küszöbén Lapunk megjelenésekor lesz egy hete, hogy lejárt az orosz parlamentnek adott ultimátum. Az ultimátumot egy héttel ezelőtt semmibe vették a moszkvai „fehér házban” és fegyveres védelemre rendezkedtek be Haszbulatov volt parlamenti elnök és Ruckoj tábornok, a szétoszlatott parlament által „elnökké” választott ellenzéki vezér vezetése alatt. Ruckojék taktikája a parlament épületében elejétől fogva arra irányult, hogy kiprovokálják a karhatalom támadását a képviselők ellen. Ennek érdekében a két vezető naponta ismételgette a nyilvánosság előtt, hogy küszöbön a karhatalom támadása, s így felkorbácsolta a kedélyeket. Naponta néhány száz vagy ezer ember tüntetett a parlament előtt, és összecsapásokat provokált az épületet körülvevő karhatalmistákkal. II. Alekszij pátriárka közvetíteni próbált Jelcin elnök és Ruckoj között, de Ruckoj kijelentette, hogy „bűnözővel nem egyezkedik”. Lehet, hogy nyilatkozata közben is megigazította vállán lógó géppisztolyát... Az idő Jelcin ellen kezdett dolgozni, vidéken is kétségek merültek fel a kétségek a parlamentet feloszlató intézkedések miatt. A Föderáció Alanyainak Tanácsa például a parlament blokádjának feloldását követelte. Jelcin erre október 4-5-ére Moszkvába egybehívta a régiók és a közigazgatási egységek vezetőinek értekezletét. Újabb patthelyzet volt kialakulóban e testület és a Föderáció Alanyainak Tanácsa között. A helyzet veszélyességét fokozta a peremvidékeken állomásozó haderő. Úgy tűnt, Jelcin ura a hadseregnek. A grúziai események azonban megmutatták, hogy a helyi parancsnokok a központi akarat ellen is képesek cselekedni és cselekednek is. A hadsereg és Jelcin viszonyának megingása sem Oroszországnak, sem a világnak nem jó. A haderő esetleges megosztottsága a polgárháború veszélyével fenyeget. A vérontás a hétvégén már elkerülhetetlennek tűnt.állam gondolata, de hogyan, s főleg miből gondoskodjon az állam, ha a kis termelékenységű ágazatokat támogatja? Szögek a béketerv koporsójába A volt Jugoszláviában a genfi béketervet a muzulmán többségű boszniai parlament nem, illetve fenntartásokkal fogadta el. A szerbek erre elutasítottak minden további területi engedményt, a horvátok pedig Bosznia tengerparti kijáratát tagadták meg. Tovább folynak az etnikai tisztogatások. Dúlnak a harcok, a segélyszállítmányokat nem engedik tovább... Közben Tudjman horvát elnök egy, majd négy nappal meghosszabbította az ENSZ-csapatok lejárt mandátumát. Tovább csak akkor hajlandó meghosszabbítani, ha az ENSZ gyakorlatilag lehetővé teszi a szerbek által elfoglalt területek visszaszerzését, akár erővel is. A volt Jugoszláviában semmi jele a megbékélésnek. Sőt, a válság elmélyülésének a jelei tapasztalhatók. IVÁN TIBOR hírszemléje Egy ország — két rendszer A kölcsönvett gyarmat Hongkong beolvad Kínába, vagy Kína Hongkongba? A múlt héten Pekingben tartották meg a brit-kínai tárgyalások 12. menetét Hongkong brit gyarmat jövőjéről. A napirenden Chris Patten hongkongi kormányzó reformjavaslata szerepelt, amely a közélet demokratizálását célozza. A javaslat megítélése a két tárgyalófél részéről merőben ellentétes. Kína felismerte, hogy a Törvényhozó Tanács Patten-féle választási A Newsweek című lap szerint nem kell tartani attól, hogy 1997-ben Hongkongot ellepik a pekingi hivatalnokok légiói, es a kereskedelem, a korszerű termelés és közigazgatás ismereteinek hiányában holt várossá teszik a pezsgő gazdasággal és kiváló külkapcsolatokkal rendelkező térsé-Í;et, s nem tartják be a Hongkong küönleges státuszára tett ígéretüket. Brit részről éppen a különleges státuszra vonatkozó ígéretek betartása a lényeges, és ezért szorgalmazzák a Pattentervet A különös gyarmat helyzetét érdemes közelebbrőlmegismerni. rendszere nyomán Hongkong már nem gyarmatként kerülne vissza Kínához 1997-ben, hanem a kínaitól merőben eltérő rendszerű városállamként. Bár Kínának érdeke, hogy Hongkong az ország Nyugat felé nyíló kapuja legyen, az „egy ország — két rendszer” Teng Hsziao-Ping nevéhez fűződő tétel szó szerinti megvalósításához nem fűlik a foga. A kikötőváros értéke Hongkong (vagy annak idején Hsziang Kang) egy sziget volt csupán a Kantoni-öböl bejáratánál, és a britek számára kizárólag katonai jelentősége volt. Ezért uralmukat kiterjesztették a környező szigetekre és a kontinens félszigetére is, összesen 1049 négyzetkilométeres területre. 1898- ban Nagy-Britannia és Kína megegyezett abban, hogy e területet 99 evre angol fennhatóság alá helyezik. A negyvenes évek elején Hongkongot elfoglalták a japánok. A brit fennhatóság csak 1945-ben újult fel. A gyarmat a vörös Kína létrejötte után’a kínai emigránsok befogadója lett. Ez lényeges változást hozott, mert a gazdag kínaiak, főleg Sanghajból, tőkét is hoztak. Akkor lendült fel a vidék, s létrejöttek az ún. új területek. Hongkong ma a világ egyik legnagyobb kikötővárosa és pénzügyi központja. Az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem akkora, mint Hollandiában (16 ezer dollár egy főre), és az elmúlt években 5 százalékos évi növekedést mutatott ki. Hongkong a világ 12. legnagyobb exportőre, es a híd szerepét tölti be Kína, Délkelet-Ázsia és Európa, illetve az USA között. Külkereskedelmi forgalma dollárban annyi, mint Franciaországé. Innen kerül a világpiacra a kínai áru zöme. A legnagyobb partner Kína, ahová a hongkongi export 29 százaléka irányul. Az olcsó elektronikai áru gyártása világszerte ismert, de gyártanak itt számítógépeket is; főleg bőrárut, finomgépipari és gépi-Eari termékeket exportálnak. Nagy a ehozatal is, Hongkongban főleg öszszeszerelő üzemek vannak, itt születik a hozzáadott érték a kínai és egyéb ázsiai országból behozott nyersanyagok és félkeszáruk tömegében. Ez Hongkong gazdagságának alapja. A környezet érdeke Hongkong környezetét a szomszédos kínai Kuantung tartomány képezi Kanton székhellyel. Itt a hongkongi Li Ka-sing multimilliárdos 2,5 milliárd dollárt ruházott be villanyerőművek, föld alatti vasút építésébe és kiskereskedelmi hálózat létrehozásába. Csak az utóbbi évben 176 hongkongi cég 20 milliárd dollárt ruházott be Kínában. Kuantung tartomány Kínának különleges gazdasági övezete, amely nyitott a külföldi töke előtt. A tartomány akkora, mint Nagy-Britannia, és lakosainak száma 66 millió. Kínában a külföldi beruházások 80 százaléka hongkongi cégektől származik. Három millió kínai dolgozik olyan vállalatokban, amerészben vagy teljesen hongngi cégek pénzelnek. Olyan iparmágnások, mint Gordon Wu Kínában autópályákat, hidakat, kikötőket, lakóhazakat építenek. Jól jön a jelenlegi helyzet a hongkongi tőkéseknek, nem beszélve a szomszédos tartomány érdekeiről. Az újraegyesítéstől a tőkeexpanzió lehetőségét, a közeli kínaiak a beruházások növekedését remélik. Ehhez azonban a kiváltságos, különleges övezeti státusznak fenn kellene maradnia. Mi a Patten-j avaslat? Chris Patten közéleti reformjavaslatát egy évvel ezelőtt terjesztette elő. A kínaiak szerint Nagy-Britannia száz évig mit sem törődött a közigazgatási politikai reformokkal, most pedig, a kivonulás küszöbén, demokratizálási színjátékot játszik, hogy Kína kapujában a demokrácia bacilusát ültesse el. Ezért Kína azzal fenyegetőzik, hogy az angolok csökönyössége esetén nem tartja magát az előzetes megállapodáshoz. Az előzetes megállapodást még 1984-ben kötötték meg, s eszerint az átadást követő 50 évig Hongkong elhatárolt területi egység marach és politikai rendszere alapvetően nem változik meg. Megmarad a jogrendszer, a magánvállalkozás, az emberi jogok biztosítása, különleges szabadon átváltható pénzneme lesz, előnyös vámszabályozása. 1997. július 1-jétől életbe lép az új Alaptörvény (1990-ben hirdették meg), amely a várost különleges közigazgatási egységként határozza meg. Nos, a Patten-terv ezt a különleges közigazgatási státuszt brit mintára akarja kiépíteni még Hongkong átadása előtt. Lényege, hogy a Törvényhozó Tanácsnak mind a 60 tagja választható legyen, és a választójog 21- ről 18 évre csökkenjen. Ez főleg azt célozza, hogy szavazójoghoz jussanak a Kínából emigráltak is, ami kb. 2,7 millió embert jelent. A 60 tagú tanács tagjait 1985-ig a kormányzó nevezte ki. Az 1995-ben esedékes választásokon már 20 tanácstagot közvetlenül választanának, húszat az érdekképviseleti és kereskedelmi szervezetek delegálnának és csak húszat jelölne ki a kormányzó. A liberális és demokrata képviselők aránya tahát két évvel az átadás előtt jelentősen megnőne. S mivel a képviselőket 4 évre választják, az új rendszer még a „kínai időkben” is működne. A teljes tanács választhatóságát 2007-re irányozzák elő. Kiáramlás, beáramlás Hongkong vállalkozói, akik nem hisznek abban, hogy Kína betartja ígéreteit, új helyet keresnek tőkéjük gyarapítására. Érdekes, hogy amíg Csehszlovákia létezett, szlovákiai beruházások iránt is érdeklődtek, ma azonban csak Csehországban próbálkoznak letelepedéssel. Hongkongi ajánlatok voltak Magyarországon is. Az emberek azonban nemcsak kiáramlanak Hongkongból, hanem oda is. A városgyarmat lakosainak száma ma 5 millió 919 ezer, ami 1,8 százalékkal több, mint tavaly. Hongkongban egy év alatt 65 ezerrel több ember telepedett le, mint amennyi kiköltözött. Ma itt egy négyzetkilométerre 5400 ember jut. Köztük sok a kínai emigráns, akik tartanak a kínai fennhatóságtól. Sokan azonban új lehetőségeket vélnek, felfedezni az új helyzetben. Éles konfrontációra Hongkong ügyében nem kell számítani. Nagy- Britannia „csak” a demokratikus rendszer, a kiszámíthatóság biztosítékát keresi, Kína pedig jól tudja, hogy Hongkong holt várossá változtatása önmagát a fejlett technológiától, a nagy beruházásoktól, exportlehetőségeitől fosztaná meg. Valószínű tehát, hogy az „egy ország — két rendszer” gondolat végül is megvalósul, hiszen a gazdasági együttműködés éppúgy Kína erdeke is, mint Hongkongé és Nagy-Britamjiáé. BATSY GÉZA Véresre fordult a válság (Folytatás az I. oldalról) Csemomirgyin kormányfőt Jelcin helyettesévé nevezte ki. A kormányfő kijelentette, hogy a Moszkvában kifolyt vér elszigetelte a parlamentet. Az első csapatok behatolása idején a „fehér házból” Ruckoj kitlzent, hogy hajlandó tárgyalni Jelcinnel. Jelcin most már nem tárgyal, megköveteli, hogy fehér zászlóval, felemelt kézzel jöjjenek ki a parlament épületéből a 20. sz., kapun és adják meg magukat. Hétfőn fél tíz tájban Ruckoj kiüzent, hogy kész kijönni. Több csoport fehér zászlókkal kijött a 6. emeletig elfoglalt parlamentből, hogy tárgyaljon Gracsov védelmi miniszterrel, aki az ostromot vezette. A lázadás végkifejletéről lapzártáig nem érkezett jelentés. Clinton amerikai elnök már az első hírek hallatán egyértelműen kiállt Jelcin mellett. Wömer NATO-fötitkár szerint, ha a keményvonalasok felülkerekednének Moszkvában, visszaállna a hidegháborús helyzet, és Oroszország elszigetelődne. Az osztrák elnök attól tart, hogy most jelentősen megnövekszik a menekültáradat Oroszországból. A lázadóknak Moszkvában lángszóróik, géppisztolyaik, gránátvetőik és páncélozott csapatszállítóik vannak. Valós veszély akkor fenyeget, ha a hadseregen belül két pártra szakadnának az alakulatok. Egyes hadosztályoknál állítólag már tartottak csapatgyüléseket. A Moszkvában bevetett hadosztályok egyértelműen Jelcin mellett állnak. I.T.
