Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-25 / 8. szám

'C

KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP Q

1993. augusztus 25. I. évfolyam Ára 5 korona O

MAGAZIN

Véres nyár az idegenforgalomban (3) Osztásharc a végeken (4) Majdnem esélytelen szakszervezeti tiltakozás (5) Jelentkezzenek a Jugoszlávia elleni embargó károsultjai! (6) Miért nem voltam milliomos? (8) Ökonácikkal a vízlépcsőért! (9) Kölykök a Kárpátaljáról (12) Stuttgarti árnyoldalak (14) Csak nőknek (14)

Rossz körülmények - jó eredmények

Tanévnyitás előtt a vágsellyei alapiskolában

Prikler László felvétele

A padláson porosodnak a fából faragott iskolapadok, amelyek egyikén dédnagyanyám hegyes kis fecskéket rajzolt egykor kalamárisba mártott tollával. Az iskola azóta mit sem változott. A Vágsellye városközpontjában álló imponzáns épület ma is olyan hűvös nyugalommal dajkálja tantermeiben a csendet, mint ahogyan azt valamennyien, akik itt tanultunk, diákként tapasztaltuk. E nyugalmat a tanévváró nyárvégi napokon mesteremberek munkája zavarta meg. Az épület földszinti termeit alakítják át ebédlőhelyiséggé. Szetyinszky Veronokától, az iskola igazgatónőjétől tudakoltuk ennek az okát.

Ki evett

a tányérkámból?

— Tanulóink az elmúlt évben még a város szlovák gimnáziumában étkeztek. A tulajdonjogi viszonyok rendezésekor fény derült arra, hogy a középiskolások étkeztetését a tanügyi igazgatóság különálló problémaként kezeli, és hogy a gimnázium étterme önálló jogi szubjektummá vált. Tanulóink ezután már nem látogathatják az étkezdét, új megoldást kellett találnunk a nyári szünidő alatt. A közeli szlovák alapiskolában nem étkezhetünk, mert az ottani ebédlő alig tudja a saját igényeiket kielégíteni. A Vág lakótelepi szlovák alapiskolában már kedvezőbbek a körülmények, ám ez a létesítmény túl messze van a mi iskolánktól. Bíró Ágnes, a Galántai Járási Tanügyi Igazgatóság vezető

dolgozója azt javasolta, hozzunk létre sajét étkezdét, így a Vág lakótelep konyhájából naponta szállíthatjuk az ebédet a gyerekeknek — meséli az igazgatónő, aki a „vállalkozás” anyagi nehézségeit sem titkolja: — Rengeteg levelet írtunk: a tanulók szüleinek, vállalkozóknak, a környékbeli falvak polgármestereienk. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert felfigyeltek ránk! Vágsellye polgármesterétől. Alexander Szabótól harmincezer koronát kaptunk e célra. U- gyancsak a városatyáknak köszönhető, hogy az iskola földszintjének átépítésével azokat a magánvállalkozókat bízta meg, akik nem fizették be a rájuk szabott adót. Közös megegyezésük alapján a tartozásukat ily módon törleszthetik. Iskolánkat a vágsellyei gyerekeken kívül huszonhat hosszúfalusi és negyvenegy királyfai tanuló látogatja a felső tagozaton. Tizenegy gyerek a környező falvakból jár be, és közel százhúszan a folyón túli vágvecsei lakótelepről érkeznek nap mint nap. Az említett falvak polgármesterei szintén támogattak bennünket anyagilag. A járás tanügyi igazgatóság segítsége sem maradt el.

Két hónap alatt elkészültek

A nyári hónapok alatt el is készült az étkezde. Az oktatásügyi tárca mára tartóssá vált anyagi problémáit a falvak és a város támogatásával az agili igazgatónőnek, illetve kollégáinak ily módon sikerült leküzdeniük. A vágsellyei alapiskola 415 tanulója közül a jövő évben 220-an járnak majd ebédre. Az étkezde elsősorban azok számára nélkülözhetetlen, akik távoli lakótelepekről, esetleg a szomszédos falvakból utaznak be, hiszen ők nem tudnak az ebédszünetben hazaugrani.

— Ősztől 46 kis elsős foglal helyet az iskolapadokban. Tavaly két

első osztályt tudtunk nyitni, 27-27 tanulóval. A második évfolyamban a két osztály mellett még egy speciális osztályt-is nyitunk a nagyobb figyelmet igénylő gyerekek számára. Ide járnak majd az osztályismétlő tanulók is. A szám szerint nyolc gyermeket Écsi Erzsébet tanítónő oktatja majd, és munkáját pszichológus (Folytatás a 2. oldalon)

FIZETÜNK a tankönyvekért

Az SZK kormányának ez év szeptember I-vel életbe lépő rendele te alapján csupán az alapiskola alsó tagozatos tanulói, illetve a speciális és kisegítőiskolák ugyancsak alsó tagozatos tanulói kapják ingyenesen a tankönyveket. A felső tagozatos tanulók szülei, illetve a szakmunkástanulók és a középfokú szakmunkásképzők tanulói a tankönyvekért évi 150 koronát fizetnek majd. A középiskolás tanulók esetében az összeg 51 koronával magasabb, tehát 201 korona. A munka mellett tanulók a tanszerekért 300 koronát fognak fizetni. Ezen kívül a középiskolások a külföldről rendelt tankönyvek teljes árát kötelesek kifizetni.

Persze vannak kivételek: az említett rendelet alapján az alap-, illetve a középiskola igazgatója kedvezményben részesítheti azon tanulóit, akik hátrányos helyzetben vannak Esetükben a vezető pedagógus úgy dönthet, hogy a tankönyvek árának egy harmada helyett annál kevesebbet fizessen a tanuló, de javasolhatja azt is, hogy a kért összeget részletekben térítse a következő hónapok során. Rendkívüli esetekben, amennyiben ezt a tanuló szociális helyzete megköveteli, a reá eső összeget teljesen elengedheti.

Ezek után érdemes felidézni az SZK Alkotmányában megfogalmazottakat, miszerint oktatásügyi létesítményeinkben az alap- és középiskolai oktatás ingyenes. A kormányrendelet szerzői viszont ezt oly módon értelmezik, hogy az ingyenes oktatás a termek használatát, magát az oktatást, a pedagógusok szolgáltatásait stb. foglalja magába. Ezek közé mostantól nem sorolják be a tankönyvek használatát. A rendelet érvénybe lépése előzetes előzetes számítások alapján egy év leforgása alatt közel 95 millió szlovák koronát hozhat az oktatásügyi tárca konyhájára. Vajon a mi konyhánk „üzemeltetését” ki fogja támogatni. amennyiben már kimerítettük a vésztartalékokat is?! -szi-A PÉNZTELENSÉG MEGBÉNÍTJA A GAZDASÁGOT

Tudományos kutatók a bankokról, a költségvetésről és a valószínű csődökről

Szlovákia gazdasága fordulóponthoz ért. Ha most sikerül helyesen megválasztanunk gyógyításának módját és menetét, nem fog szabadeséssel még mélyebbre zuhanni, ellenkezőleg, hanyatlása lefékeződik, és csakhamar tapasztalhatók lesznek a fellendülés jelei. Az általánosan helyes gyógyító eljárások nem lehetnek eléggé hatékonyak akkor, ha alkalmazásuk során nem veszik figyelembe egy adott gazdaság tényleges helyzetét. Szlovákia gazdaságával kapcsolatban mindeddig csak bizonyos jelenségek részleges elemzése készült el, de többnyire még ezekből is hiányzik a kiváltó okok alapos vizsgálata. Jana Cemá és Peter Stanek kandidátusok, a Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének munkatársai a Trend c. lap felkérésére elkészítették egy, az intézet által kidolgozott átfogóbb elemzés következtetéseinek vázlatos, tömör áttekintését. Ezt ismertetjük most olvasóinkkal.

A gazdasági szervezetek elvesztik a tőkét

Szlovákia gazdaságát a következő jelenségek jellemzik napjainkban:

— A gazdasági szervezetek többsége elveszti a tőkét, tekintet nélkül tulajdonformájára.

— A gazdasági szervezetek 90 százaléka hitelek miatt eladósodott, s ez a múlt gazdasági gyakorlatának következménye. A hitelterheltség jelentős része nem a vállalatok rossz stratégiája, hanem a hitelezés múltbeli gyakorlata, az állam beavatkozásai és a bankok hitelpolitikája miatt keletkezett.

Napjainkban a hitelek több mint 30 milliárd koronával haladják meg az 1989 előtti szintet A hátrányos helyzetet csak súlyosbítja, hogy az új és a privatizált szervezetekben ugyancsak hitelre van szükség a munka megkezdéséhez. A szervezetek mintegy

20-22 százalékában a hitelek már meghaladják a törzsvagyon értékét.

— A vállalatok nyereségét a bankok azonnal zárolják a múltbeli hitelek vagy legalább a kamatok törlesztésére. A vállalatoknak ez részben meg is felel, mert így újabb forgóhitelekhez juthatnak. Csakhogy egészében veszítenek a dolgon.

— A vállalatok egy részének azért romlik a helyzete, mert bár sikerült új megrendeléseket és piacokat szerezniük, a nyersanyag megvételére és az energiakiadások fedezésére nem kapnak hitelt.

— A legjobb hitelképességű 106 vállalat közül több mint 30 nem a termelés szerkezeti átalakítására, hanem az energia- és anyagkiadások fedezésére kér pénzt. Vagyis termékeik értékesítési lehetőségei alacsony szinten konzerválódnak.

— A magánszektornak folyósított hitelek (60 milliárd korona) nagy részét lassan és a megegyezéstől eltérő

naptári ütemezésben törlesztik (a szervezetek több mint 60 %-a kéri a törlesztés átütemezését), s ez kritikus helyzetet idéz elő a bankokban.

— A fegyvergyártást visszafejlesztő vállalatoknak nyújtott segítség egyik formája az. hogy hiteltörlesztési határidőiket 3-5 évvel elodázzák, ami végeredményben a bankok rovására megy. E megoldás ellentmondásossága két síkon jelentkezik:

1. távolabbi időbe helyezi a bankok álatal folyósított jelentős eszközök visszafizetését,

2. olyan hatékonyság elérésére kényszerít, amely magasan felülmúlja az európai és világátlagot.

Bankok nemzetközi tekintély nélkül

Bankjaink helyzete problematikus. Aránytalanul kevés saját tökével rendelkeznek (mintegy 10-15 milliárd koronájuk hiányzik ahhoz, hogy

ténylegesen hitelezhessenek). Korlátozottak a lehetőségeik a revolving hitelezésben, ráadásul a külföld egyetlen szlovákiai bankot sem ismer el garanciális banknak.

Szlovákiában tulajdonképpen csak öt bank rendelkezik elegendő tőkével. Kiegészíti a képet, hogy a 240 millárdos teljes hitelmennyiségből több mint 150 milliárdot az Általános Hitelbank (VÚB) folyósított. Ugyanakkor nincs egyensúly a betétek és a hitelek arányában. A legtöbb betét a Szlovák Állami Takarékpénztárban halmozódik fel (140 milliárd korona), de a legtöbb hitelt a VÚB adja.

A csőd úgyszólván semmit sem old meg

A privatizáció pénzelése az Általános Hitelbankot terhelte meg leginkább; a 60 milliárd korona hitelből több mint 45 milliárdot ez. a bank fo(Folytatás a 6. oldalon)