Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-11 / 6. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 11• sz. A Gutenberg-galaxis lelesz(press)i üstököse A Rominortól a lézernyomdáig LELESZ Dél-Zemplén egyik legősibb települése. A váci püspök II. Béla segítségével alapított itt premontrei prépostságot. Ennek templomában helyeztette el II. Endre megölt feleségének Merániai Gertrúd királynénak a szívét. A barokk stílusú szentély és a hozzá tartozó rendház sziluettje, valamint Gutenberg János címere látható a Lelespress magánnyomda emblémáján. A település lakosainak száma az utóbbi fél évszázadban egyre csökkent, mára alig kétezer lélek lakja, és gazdaságilag sokat veszített jelentőségéből. Nos, ebbe az eseménytelen sötétségbe robbant be üstökösként, és hozott világosságot, gazdasági nyüzsgést az a három fiatalember, akik elhatározták, olyasmit teremtenek eme térségben, ami itt még nem volt Kopasz László építész, Antalik Gyula gépész és Kiss E. Károly grafikus, festőművész egy pohár aszúbor mellett tanakodva eldöntötték, hogy létrehozzák magánnyomdájukat. Tüstént vásároltak hát egy múzeumi darabnak is beillő Rominor sokszorosító gépet, és megkezdték a környékbeli boltokban a papír felvásárlását. Bekopogtattak üzemekhez, szövetkezetekhez, és a különféle nyomtatványokra beszerzett megrendelések alapján munkához láttak. Kezdetben „tisztességes” foglalkozásuk mellett, szabadidejükben (hétvégéken és éjszakákon) űzték az ipart. Majd miután az elgondolásuk jövedelmezőnek bizonyult, a sokszorosítás honoráriumából vásároltak egy házat, vettek egy komputeres szedőgépet (mert az ősi módszerrel már nem győzték az egyre sokasodó munkát), és önállósították magukat. A szlovák nyomdákba be se engedtek Kopasz László így emlékezik vissza a kezdeti időkre: — Mikor már nem bírtuk az éjszakázást, abbahagytuk eredeti foglalkozásunkat, és kis fizetés mellett az új pályára léptünk. Hogy jól megszervezzük teendőinket, felosztottuk egymás között a munkát. Karcsi a tervezői, grafikai munkát vállalta magára, Gyuszi a műszaki berendezés mindenese lett, jómagam pedig az üzletkötéseket vettem a kezembe. Hamarosan elhatároztuk, hogy nam ragadunk le a nyomtatványkészítésnél, hanem megpróbálunk fejlődni a nyomdászszakmában. Sorra látogattuk a közeli és távoli nyomdákat, de nemhogy tanácsot nem adtak, még a műhelyeikbe sem engedtek be. Egyszerű ötleteket ugyan hajlandók lettek volna (el)adni, de számunkra megfizethetetlen összegekért. Ezért irányt váltottunk, és Debrecenig, Nyíregyházáig meg sem álltunk. Vittünk magunkkal egy videokamerát .jegyzetfüzetként” és az ottani nyomdákban mindent aprólékosan áttanulmányoztunk. Nem szerénytelenségből mondom, de tanítómestereink mostani állítása szerint már őket is túlszárnyaltuk a gutenbergi mesterség mai követelményeiben. Igaz, három éven át folytattuk a tanulmányi kirándulásokat. A pénz beszél,... a rászoruló fizet! — Gondolom, az ötlet, a tudás, a rátermettség, színvovalas munkaeszközök nélkül keveset ér... — így igaz. — veszi át a szót Antalik Gyula, a gépész.. Már a nyomdagépek elhelyezésére vásárolt rozoga házat is felújítottuk, de a gépek még sehol sem voltak. Bennünket nagyban hátráltatott, és persze anyagilag is sokat ártott, hogy a kikiáltott demokrácia ellenére sem lehetett magánembernek nyomdagépet vásárolni. Mert: kezdetben 80 ezerért megvehettük volna azt a berendezést, amiért később 400 ezer koronát kellett kifizetnünk. Az A2-es ofszet nyomású Dominantot akkor akár félmillióért is megszerezhettünk volna, ma viszont már közel 3 millióért vesztegetik... Ennek ellenére igyekeztünk minden olyan gépet beszerezni, (Csehországból), amelyekkel csúcsminőségű termékeket állíthatunk elő. A magas nyomású Grafopressen a legkisebb papírhulladékot is fel lehet használni. A japán Kobo a névjegykártyák nagy mestere. A Maxima MM-58 márkajelzésű papírvágó gépet felkínáljuk eladásra, mert sikerült egy nagyobb teljesítményűt vennünk. Az alkatrészellátással sajnos, gondjaink lesznek, hiszen a javarészben cseh gépekhez borzasztó körülményes a szükséges pótalkatrészek beszerzése. Még Magyarországról is egyszerűbb az áthozatal. „Még portréfestést is vállalunk” — Szóval mindenük megvan, ami egy nyomdának szükséges. Milyen szolgáltatást kínálnak, és milyen irántuk az érdeklődés? Kiss. E. Károly odahív a kedvenc készülékéhez, és a bemutató közben mondja: — A hozzánk betérő megrendelő számára (igény szerint több változatban is) megtervezzük a reklámot, a kért nyomtatványt és a színes lézemyomdánkban el is készítjük. Amennyiben neki is tetszik, a nyomdászlegényeink munkához látnak. Hadd mondjam el, hogy teljes színbenyomással, A2-es formátumig tudunk nyomást vállalni, beleértve az újságkészítést is. További szolgáltatásaink közül megemlíteném a különféle nyomtatványok, lakodalmi értesítők, névjegykártyák (mintegy kétszáz féle változatban), plakátok, prospektus, videofelvételek és pecsétek készítését. De ha valaki öt darab étlapot szeretne nálunk készíttetni, nos, mi az ilyen „kis dolgokat” is elvállaljuk. Ezenkívül színes reklámjelvények s cégtáblák megtervezésével és speciális kivitelezésével is foglalkozunk. Nagykaposon és Királyhelmecen megrendeléseket felvevő irodáink vannak, ahol egyben gyorsfotókat is készítünk személyazonossági igazolványra és útlevélre. Különleges kínálatunk közül pedig hadd említsem még a portréfestést. — Az előbb nyomdászlegényekröl beszélt. Hányán vesznek részt ebben a vállalkozásban? És milyen a konkurenciájuk? — Összesen nyolc személyt foglalkoztatunk, akiket egy fél esztendő alatt mi tanítottunk be nyomdászoknak. A fiúk napi hét és fél órában dolgoznak. Ha szükséges — pl. ünnepnapokon — mi is a gépek mellé ülünk, és az igényes színnyomásokat is magunk csináljuk. A konkurenciával az a helyzet, hogy jól megvagyunk egymással. Hiszen például Debrecennek talán húsz nyomdája van, mégis valamennyi létezni tud. Mi a nagyobb üzemektől tudjuk „elcsábítani” az ügyfeleket a színes nyomással meg a nagyobb formátummal. S azt hiszem, gyorsabbak is vagyunk „testvéreinknél”. S már nevünk is van a szakmábn, hiszen komolyabb megbízatásoknak is eleget tettünk. Jelenleg egy jól menő reklámújságot készítünk Nagymihálynak. Dominant gépünkkel akár napilapot is képesek lennénk nyomni. Dubcek és Dominant — Hajói értesültem róla, a választási kampány idején Dubőek emberei is felkeresték önöket...- — Úgy van, mi is részt vettünk a választási kampányukban, hiszen ha jól emlékszem 50 ezer példányban nyomtattuk ki huszonhat oldalas reklámújságjukat. Ezenkívül Amerikából is kaptunk egy jó üzletnek mutatkozó megrendelést. Egy alkalommal ellátogatott hozzánk a Zsidók Világszövetségének New Yorkban székelő főrabbija, aki egy héber nyelvű kiadványt szeretett volna nyomdánkban megjelentetni. Valahol Magyarországon hallott rólunk, így jutott el Leleszre. El is vállaltuk a számunkra tisztességes jövedelmet ígérő megrendelést, s már csak arra vártunk, hogy megjelenjenek az előleggel, amikor aláírtuk volna a szerződést. Dominant úr meg is érkezett Leleszre csakhogy mintegy száz méterre a nyomdánktól infarktust kapott az autójában, és meghalt... Hát, ez a fatális szerencsétlenség is előfordul... Nyomdavészjelek — Az eddig hallottak alapján arra következtetek, hogy a Lelespress a sikeres, jövedelmező vállalkozók, vállalkozások közé sorolandó. Kopasz László foglalja össze a szomorú tapasztalatokat: Számításainkat valóban megtaláltuk. A második esztendő örömteli fejlődést hozott. Annyi volt a munkánk. hogy még karácsonykor és szilveszterkor is dolgoztunk. Áprilisig meg se álltunk. S egyszercsak: reccs! A bankszámláinkra egyre kevesebb pénz érkezett. Úgy tűnik, a fizetésképtelenség kezd általános jelleget ölteni. S ehhez járul még a tisztességtelenség. A vasút például 230 ezer koronával tartozik. Ügyfeleinket levélben már többször is felszólítottuk, hogy szíveskedjenek kiegyenlíteni a számlájukat. Még csak nem is válaszoltak. Ha bíróságra adjuk a dolgot, akár két-három évig is elhúzódhat a pereskedés. Az állam persze ezzel mit sem törődik. Bezzeg, ha mi nem fizetnénk ki a járomként reánk kirótt adót, azonnal lesújtanának ránk. A magánvállalkozók védelmét senki és semmi sem garantálja. Ráadásul a bankrendszer egyáltalán nem működik. Kölcsönt csak elfogadhatatlan feltételek mellett hajlandó adni. Egyedüli tevékenysége abban merül ki. hogy inkasszál! Véleményünk szerint ezzel a kiszolgáltatottsággal a vidéken serénykedő maszekok ötven százalékát rövidesen tönkreteszik. És az a legrosszabb, hogy ez ellen semmit se tehetünk... Ennek ellenére bizakodunk, és állandóan azon jár az eszünk, hogy mit kellene a jövőben még jobban, ügyesebben tenni. Továbbra is minőségi munkát kívánunk végezni, és szeretnénk, ha ebből a tevékenységből valamennyien tisztességesen meg tudnánk élni. Fejleszteni akarjuk az üzemünket, és igyekszünk betörni a magyarországi piacra. Az is a terveink közt szerepel, hogy egy nyíregyházi nyomdacéggel közös vállalatot hozunk létre. Ajándék Lelesznek Már elmenőben vagyok, amikor megakad a szemem az egyik asztalon lévő bőrkötéses kiadványon. Engedelmükkel belelapozok, és Antalik Gyulától magyarázatot is kapok hozzá: — Tudja, ezt a Lelesz történetéről szóló könyvet a falu lakosságának szánjuk, ajándék gyanánt. A hiteles forrásanyagok alapján készült kéziratot a magyarországi vajai múzeum igazgatója, az Ágcsernyőből származó Varga Béla történész ajánlotta fel. Ez lesz a második ezer példányban kinyomtatott ingyenes kiadványunk, amivel meg akarjuk tisztelni az itt élő népet. A karácsonyi éjféli szentmisén egy, a helybéli templom színes oltárképeivel díszített, fali naptárral kedveskedtünk a hívőknek... Mert szeretnénk szülőfalunkban nyomot, követésre intő jelet hagyni a magunk mögött felgyülemlő időben. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont története — 6. rész A hitelszövetkezet létrehozása és működése A Hanza Szövetkezeti Áruközpont a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezeteknek nemcsak áruellátója, árufeleslegüknek felvásárlója, hanem egyenrangú partnerként tanácsadója és segítője is volt. Különösen érvényes ez a gazdatársadalom viszonylatában, akiknek a nem éppen szilárd — ezért féligmeddig kiszolgáltatottnak mondható — anyagi háttere is közrejátszott abban, hogy a Hanza Szövetkezeti Áruközpont vezetői ama elhatározásra jussanak, hogy meg kell alakítani saját hitelszövetkezetüket. Az egy kézben, egy irányítás alatt szerveződött szövetkezeti tevékenység szerencsésnek mondható, mert lényegében húsz éven keresztül a kisebbségi lét biztos támasza maradt anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Mai nyelven szólva a dél-szlovákiai magyarság olyan tőkeerős: gazdaságilag és szociálisan megalapozott intézménye jött létre, amely országos viszonylatban is elismerést váltott ki. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont vezetőit ama elhatározásukban, hogy hitelszövetkezetet hoznak létre, megerősítette az 1929-ben kirobbant gazdasági válság. Ennek eredményeként már 1930 nyarán, a szövetkezet V. közgyűlésén konkrét formában vetődött fel a hitelszövetkezet megalakításának kérdése. Az V. közgyűlés kimondta: „hogy a közismert gazdasági, nehéz viszonyok között újabb alapítással jöjjünk a gazdatársadalom megsegítésére, önsegély alapján újabb téren megküzdjünk az akadályokkal, s megalakítsuk a Hanza Hitelszövetkezetet. ” A Hanza Hitelszövetkezetet a közgyűlés után két héttel — 1930. junius 19-én —jegyezték be a pozsonyi kerületi bíróság XV1I1. osztályán Hanza Uverové druzstvo s obmedzením rucením, Hanza Hitelszövetkezet korlátolt felelőséggel Galanta-Galánta néven, Firma 4373-1/30 B XXVI11 2372-1 szám alatt. Az alakuló közgyűlésen — 1930. június 5-én — 24 tag 188 üzletrésszel lépett be a hitelszövetkezetbe. Egy üzletrész értéke 100 korona volt. A mellékelt táblázat szemléletesen mutatja a Hanza Hitelszövetkezet tagjainak és üzletrészeinek gyarapodását. A Hanza Hitelszövetkezet a bejegyzés után a következő járásokban fejthetett ki tevékenységet: Pozsony, Galánta, Érsekújvár, Ogyalla, Komárom, Dunaszerdahely, Somorja, Párkány, Ipolyság, Zseliz és Léva. Áz első elfogadott alapszabály a következőkben jelölte meg a szövetkezet céljait: „A szövetkezet célja, hogy javítsa tagjainak helyzetét erkölcsi és anyagi tekintetben. Tagjainak az iparűzéshez, a gazdálkodáshoz szükséges pénzbeli eszközöket nyújt; betéteket- fogad el tagoktól és nem tagoktól; őrizetre is elvállal értékeket. ” Az első szabályzatot öt évvel később módosították. A célok alapszabályba való rögzítése is mutatja a szövetkezet minőségi fejlődését: „Jogában áll nevezetesen a szövetkezetnek: a/ kamatozó kölcsönöket és bárminő hiteleket nyújtani tagjainak hitelképességük, megbízhatóságuk és tényleges szükségletük arányában és nekik leszámítolni váltókat és csekkeket, b/ elősegíteni, hogy tagjai tartozásaikat alacsonyabb kamatozású, kedvezőbb törlesztésű kölcsönökre változtathassák, d behajtani tagjaink követeléseit ”. A Hanza Hitelszövetkezet a maga módján és eszközeivel nevelő, népszerűsítő szövetkezeti propagandát is folytatott, s mondhatjuk, nagyon hatásosat. Ez pedig nem volt más, mint az általa évente megrendezett takarékossági hét. Például az 1934-es évben — december 16-22. között — megrendezett Hanza Hitelszövetkezet Takarékossági Hete alkalmából 89 új betétkönyvecskét nyitottak, s a befolyt összeg a régi és új tagoktól összesen 370 411 korona volt. Ha csak részben tekintünk be a szlovenszkói hiteléletbe, megállapítjuk, hogy a Hanza Hitelszövetkezet nem gazdálkodott roszul. Ennek bizonyítására hadd mondjuk el, hogy pl. 1934-ben a szlovenszkói bankokban 3 milliárd korona, a takarékpénztárakban 600 millió és a hitelszövetkezetekben 639 millió koronát helyeztek el, míg a tizenegy járásra korlátozott Hanza Hitelszövetkezet 4 748 496,65 koronát gazdálkodott ki. Vagy vegyünk egy másik példát! Míg a Központi Szövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezetek és Földműves Kölcsönös Pénztárak betétállománya 1928-tól 1932-ig 373 783 000 koronáról 647 635 000 koronára növekedett, addig a Hanza Hitelszövetkezet működésének első öt évében ez a növekedés a következőképpen alakult: 1931-ben 1 595 041 korona a betétek nagysága, s 1935- ben már 5 875 353 korona volt. Tehát a Központi Szövetkezet tagjainál 1,73-szoros növekedés tanúi lehetünk, a Hanza Hitelszövetkezetnél ez a növekedés 3,68-szoros volt. A fenntebb leírtakból méltán következtethetünk arra, hogy a Hanza Hitelszövetkezet a Hanza Szövetkezeti Áruközpont társaként, a rochdalei szövetkezeti eszmék szellemében a már említett 11 járás hitelszövetkezeteinek, fogyasztási szövetkezeteinek, természetes és jogi tagjainak, a falusi kisgazdáknak, fennállása tizenöt éve alatt anyagi és erkölcsi támaszt nyújtott hangyaszorgalmú tevékenységükhöz. Az alacsony kamatra adott kölcsönök, a pénz állandó forgatása, a Hanza Központ és a hitelszövetkezet érdekeinek találkozása, ennek következtében a két tőke nem egészen, vagy nemcsak képletes összefonódása, nagyban hozzájárult kisebbségi létünk elviseléséhez: anyagi és erkölcsi biztonságunkhoz. A kölcsönösen előnyös anyagi támogatás nélkül, úgy érezzük, Dél-Szlovenszkó magyarsága — tőkeerős intézmény nélkül — nemcsak anyagiakban lett volna kiszolgáltatottabb, hanem a művelődés és oktatás területén is. Hisz tudatosítanunk kellene, illene: az anyagiak megvonása e tekintetben az asszimiláció egyik eszköze. (Folytatjuk) Tagok és üzletrészek gyarapodása 1930 1931 1932 1933 ' 1934 1935 1936 1937 Belépett tagok száma 123 184 118 115 117 91 119 135 Betett üzletrész 504 328 187 167 157 106 123 260 Kilépett tagok száma-3 1 14 5 8 8-Kivett üzletrész t-3 1 14 5 12 13-A tagok száma összesen 123 304 421 522 634 717 823 963 Üzletrészek összesen 504 829 1015 1168 1320 1414 1524 1784 Megjegyzés: 1940-ben 1277 tagja volt a Hanza Hitelszövetkezetnek 2272 üzletrésszel, 1941-ben 1395 tag 2572 üzletrésszel. Egy üzletrész értéke 15 p.
