Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-11 / 6. szám
1993. augusztus 11• sz. SZABAD ÚJSÁG Mozaikok egy magángazdaságból Ebédszünetben Dél van, az ebéd ideje. A nyaralónak is beillő faház kinyúló eresze alatt egy kisebb csoport ebédel. Cserepes Brigitta, a lakszakállasi központú Gazdaspol magángazdaság zöldségtermesztő szakembere most a háziasszony szerepét látja el. Kiporciózza az ebédet, majd felszolgálja az üdítőt és a kávét. — Az ebédet hozatjuk, és az átlag 29 koronás árból kilenc koronát megtérítünk. Az üdítőt és a kávét ingyen adjuk — mondja magyarázatul. Akik kapják, azok a hatvan hektáron termesztett szabadföldi zöldségben dolgoznak. Mindenki akkora területet művel és azt a zöldségfélét, amit elvállalt. Munkája ellenében előre kiegyezett részt kap a termésből, amit vagy értékesít, vagy elad a Gazdaspolnak. — így mindenkinek jobb — fűzi tovább a szót a társaság másik zöldségtermesztő szakembere, Kovács Vince. —> Akinek úgy felel meg jobban. az reggeltől egyfolytában végigdolgozza a műszakot, de azt is megteheti. hogy délelőtt, amikor már jobban tűz a nap. abbahagyja a munkát, majd délután, estefelé folytatja, akár másutt dolgozó családtagjával közösen. Így a nálunk dolgozó közvetlenül érdekelt az eredményekben, többet keres, mint bármelyik üzemi zöldségkertészetben, nekünk pedig nem kell odafigyelni, hogy ki s mennyit dolgozik. Csak a munka minőségét ellenőrizzük. Hektáronként 1800 korona haszonbér Máris búcsúzik, de még visszajön, csak elugrik uzsonnát venni a kombájnosoknak. Ugyanis aratnak. A kicsépelt szemet a terényforgalmazó vállalat legközelebbi raktárközpontjába szállítják. Egy részét eladják, másik részét pedig, ami az állatállományuknak kell. tárolni fogják. Király Zoltán, a háromtagú társulás állattenyésztő szakértője rövidesen indul a gabonaforgalmazó vállalat raktárközpontjába, de addig a rendelkezésemre áll. Mielőtt bemennénk a faházba, megmutatja gazdaságukat, amit ők egymás között egyszerűen tanyának neveznek. — Százhektáros terület, a bogyai kataszter része — mutat körbe a tájon kezével. — Ezenkívül még húsz hektárt művelünk, de szeretnénk gazdaságunkat 250 hektárosra bővíteni. — Sikerül ennyi földet bérbe venni? — Ezt is béreljük, ugyanis hármunk földtulajdona együttvéve sem haladja meg a húsz hektárt. Megkötött szerződéseinkkel összhangban a tulajdonosoknak augusztus végén kifizetjük a hektáronkénti 1800 korona haszonbért, s ezzel magalapozzuk bizalmukat. Amióta híre ment, hogy milyen feltételek mellett béreljük a földet, már többen jártak nálunk, hogy szeretnénk ránk bízni tulajdonukat. — A zöldségen kívül még mi mindent termesztenek? — Búzát, árpát és szemes kukoricát. A tavaszi induláshoz nekünk sem volt pénzünk. A zöldségfélék, árpa és kukorica vetőmagját hitelbe vettük, akárcsak a növényvédő szereket. Tartozásaink nagyobb részét időközben a zöldségbevételekből már kifizettük, a maradékot pedig a búza és az árpa árából egyenlítjük ki. Az őszi vetéshez, betakarításhoz már lesz elég pénzünk, s mivel az idei aratók minimum háromszor megáztak, a szemes kukoricának is szépen kellene fizetnie. Bár tény, hogy még sok éjszakát „alszik” kint, és egy jégverés alaposan megtépázná reményeinket. Biztosításra ugyanis egyenlőre nem futja. Egy tanya, három gazda Az ebédidőnek vége. ki-ki visszavonul saját zöldségterületére, mások a konzervuborka szedését folytatják. Cserepes Brigittát pedig, miközben elrendezi a konyhát, a társulás létrejöttének hátteréről kérdezem. — A magángazda is ember. Szüksége van szabadságra, megbetegedhet, hosszabb kiesése a munkából nehezen pótolható veszteségeket jelent. Helyettesítőkről kell gondoskodnia, ha zöldségféléket termel, elvesztheti üzletfeleit. Hárman együtt az ilyen dolgokat, problémákat könnyebben megoldjuk. Mindannyian szakemberek vagyunk, ha valamelyikünk kiesik a munkából, társai helyettesíteni tudják. — Milyen hármuk között a munkamegosztás? — Ez nem üzem, szövetkezet, hogy ilyesmi legyen. Itt reggel héttől mindenki dolgozik, éppen azt, amit kell és lehet. Ha esik az eső, akkor mindhárman könyvelünk, a papírmunkát végezzük, ha nekem más munkám akad, akkor valamelyik férfikollégám szolgálja fel az ebédet, mosogatja s rakja el az edényt. A napi munkaidő hosszát is a szükség határozza meg. Egyedüli kivétel, hogy én nem teljesítek éjszakai őrszolgálatot. — Kollégámmal felváltva ugyanis mi itt alszunk kint a tanyán. A farkaskutyákkal közösen vigyázunk a telepre — folytatja az időközben visszaérkezett Király Zoltán. — Visszatérve társulásunk hátterére, így kárpótlási és transzformációs részünket is egyben vehettük ki. A szövetkezettel könnyebb volt az egyezkedés, s amit kaptunk, gépeket, épületeket, azt ésszerűbben tudjuk hasznosítani. Közösen a hiányzó gépeket, eszközöket is előbb tudjuk megvenni, így egyre kevesebb munkát kell szolgáltatásként elvégeztetnünk. Lopják a dinnyét! Cseng a telefon, csehországi üzletfél jelentkezik. Konzervuborkát vásárolna, de sajnálattal közük, nincs eladnivaló, mivel az egész mennyiséget lekötötte az egyik közeli konzervgyár. Az üzlet bár nem jött létre, vendéglátóim rövid eszmecseréje mégis elégedettségüket bizonyítja. A telefonáló ismeretlen volt, eddig tőlük nem vásárolt. Telefonszámukat sem tőlük tudja, hanem valószínűleg valamelyik vevőjüktől kapta meg. És ez jó jel. Partnerük valakinek, ismerősének ajánlani merte őket, mert ő maga is elégedett velük. Ebbe a hangulatba robban bele az épp visszatérő Kovács Vince, pontosabban érces hangja. — Emberek vannak a dinnyében! — (Lopják? — kérdezik önkéntelenül társai, de nincs ki feleljen, mert a hírhozó már autójában ül, hogy mielőbb elérje a dinnyeföldet, kolléganője pedig robogóján követi. Király Zoltán a házikó ablakából távcsővel figyeli a dinnyeföldön észlelhető mozgást, közben ilyen jellegű élményeiket meséli. — Nem ritka eset, hogy hívatlan vendégek látogatnak meg bennünket, pontosabban mondva zöldségterületeinket. Egyik farkaskutyánkat láncra kötve mindig a tolvajokat leginkább érdeklő helyen tartjuk, de esetenként ez sem segít, a mi közbelépésünkre is szükség van. Legutóbb az uborkában csíptünk nyakon két srácot. Telerakott táskáikkal már éppen távozni akartak. A hagymából egy Fiat Unón közlekedő tolvajt kergettünk el, akit nyilvánvalóan nem a szükség vitt oda. Rendszámtábláját még távcső segítségével sem tudtuk leolvasni, mivel azt előzőleg leszerelte. Persze előfordult már, hogy a rendszámtábla sem segített. A rendőrségen közölték velünk, hogy a rendszám hamis volt. A zöldségtermesztő kiszolgáltatottsága Egymást követve visszatérnek társai. Ezúttal hála istennek a riadalom felesleges volt, félreértés történt. A közelben dolgozó s épp pihenő kombájnosok gyönyörködtek a szép termésben. Itt tartózkodásom alatt először vannak mind a hárman jelen, s ez alkalom arra, hogy beszélgetésünk végére tartogatott kérdéseimet is feltegyem. — Olyan helyzetben, amilyenben ma van a mezőgazdaság, milyen jövőt jósolnak maguknak? — Ez nem lehet mérlegelés kérdése. Aki úgy áll neki, hogy esetleg tönkremegy, az inkább bele se kezdjen. Igenis, vannak terveink. A százhektáros terület pótföld, de közel két hektárnyi része saját tulajdon. Ezen szeretnénk kiépíteni farmergazdaságunk központját, ahová a faluból kitelepítenénk az állatokat, a birkák és az anyadisznók mellett pedig bikahizlalással is foglalkoznánk. A zöldségtermesztéssel nem szándékozunk nagyobb területen foglalkozni, inkább a mezei növényeket fogjuk nagyobb területen termeszteni, és a piac igénye szerint a választékot is bővíteni akarjuk. — Mi az, ami megkeseríti mindennapjaikat? — A zöldségtermesztő kiszolgáltatottsága. A zöldség piaci ára általában száz százalékkal magasabb annál az árnál, amiért mi adjuk el. A félpiaci helyzet nem kis gondokat okoz a termelőnek, de a vásárlónak is, mivel több pénzt kell kiadnia. Az egyedül a kereskedőnek jó, aki diktálja az árakat. Ha nem adjuk oda nyolc koronáért a vöröshagyma kilóját, amit ő tizenhatért ad el, egyszerűen itt hagy bennünket, mert az általa megszabott áron megkapja máshol. — Mindezek ellenére érdemes volt belevágni? — Erre is egyértelmű igen a válasz. A magunk urai vagyunk, felelőséggel csak önmagunknak tartozunk, s pusztán vezetői jogkörből senki sem szól bele munkánkba. Mindent a lehető leggazdaságosabban igyekszünk megoldani, mert az személyes érdekünk. Ha valakinek úgy jobb, akár éjszaka vagy hajnalban jöhet a zöldségért, s közben senki sem feltételezi, hogy nem tisztességes az üzlet. A munka több, a személyes felelősség nagyobb, de a sikerélmény is személyes, s ez az előző kettőt ellensúlyozza. — Tehát aki szakember, ért a gazdálkodáshoz, s kedve is van hozzá, csak éppen nincs földje? — Az kövesse a példánkat. A föld hiánya nem akadály. A tulajdonosok között sokan vannak és lesznek, akik nem tudnak mit kezdeni földjükkel, így annak, aki megfizeti szívesen bérbe adják. EGRI FERENC Strandolás helyett pénzt keresnek TANULÉKONY GYEREK A nyakukban kulcscsomó, egyik kezükben vödör, a másikban pedig súrolókefe. Úgy ütnek a főút melletti korláton, mint poros kis verebek. Először azt hiszem, valamelyikük apjára várnak, aki a tíz-tizenkét éves fiúkat ebben a tikkasztó melegben netalán egy autóműhelyben dolgoztatja. Micsoda zsarnokok vannak; gondolom, ám ekkor váratlan fordulat ál! be. A főúti jelzőlámpa pirosra vált, és megálljt parancsol az autókaravánnak. Az imént még a korláton üldögélő gyerekek a földre huppannak, mindegyikük odafut egy-egy autóhoz, és már csutakolják is a poros ablakokat. A tikkasztó nyárban utazóknak arra sem marad idejük, hogy bámulatukból felocsúdva elutasítsák a váratlan szolgáltatást, máris tiszta a kocsijuk üvege. Kíváncsian lesem, vajon mi következik ezután. A „nagyok ” rendkívül toleránsak, talán még tetszik is nekik, hogy a fiúk egy kis ügyességgel — na és munkával — akarják kiegészíteni zsebpénzüket. Az ablakon át tízkoronás érmét, sőt akad, aki húszast nyom a vizes kis markokba. Zöldre vált a jelzőlámpa, és a kocsik továbbgurulnak. A fiúk visszatérnek a megfigyelőhelyükre. A pénzt számolatlanul zsebre vágják. Talán egy filmben láthatták a kitűnő ötletet, mindenesetre gyorsan és ügyesen csinálják. Ülnek a fiúk a korláton az újabb lámpaváltásig, és csak tekintetük elevensége utal arra, hogy ők most komolyan dolgoznak! Színészből — vállalkozó A BOSS MANAGER CLUB égisze alatt működő CARAT CONSULTING CLUB létrehozta szlovákiai kirendeltségét a CARAT SLOVAKIÁ-t. A Carat vállalkozó klub nemzetközi hálózattal működik. Elsősorban kis- és középvállalkozókat tömörít. A klubtagság kü-CARAT SLOVAKIA CARAT CONSULTING CLUB lönféle előnyökkel jár. A tagok pl. igénybe vehetik a Carat adatbázisát, és évente 4 reklámuk jelenik meg a közös bulletinben. A klub elsősorban a közép-európai kis- és nagyvállalkozók közt tölt be közvetítő szerepet. A Carat Slovakia központja Komáromban van, az ügyvezető igazgató bizonyára sokak számára ismert: Holocsy István. — Hogyan lett vállalkozó a Jókai Színház menedzser igazgatójából; — Szerencsém volt, mert egyik fellépésemmel egyidöben egy Carat mítinget is rendeztek. Felfigyeltek rám, majd rövid klubtagság után, rám bízták az ügyvezető igazgatói teendőket Szlovákiában. A színház keserves anyagi helyzete is befolyással volt döntésemre; s nem utolsó sorban a bosszantóan alacsony keresetek. Nem nagyon láttam a valószínűségét annak, hogy ez a helyzet a közeljövőben javuljon. Ezért a színház részére egy olyan rendszert dolgoztam ki, ami remélhetőleg behozza a vállalkozókat a színházba, s így könnyebben megértik gondjainkat, és hathatósabban tudnak támogatni. A színház lehetőség szerint ezért valamilyen ellenszolgáltatást nyújt. A távlatokra is vannak már terveim, de úgy gondolom, ezekről korai lenne még beszélni. A nyarat és a szabadságot elsősorban a cégalapításra, valamint a Carat Slovakia kft. beindítására használom fel. A színházi szezon kezdetére munkatársaim már önállóan tudjanak dolgozni a felügyeletem alatt. Mivel a cég országos jellegű, elég sokat kell majd úton lennem, de ezt igyekszem megoldani a szabadidőmben. Egyébként eléggé zsúfolt a programom, augusztusban a Kisvárdai Várszínház és a tv közös produkciójában szerepelek, ősszel pedig a kassai Thália nyitó darabjában, a Tudós nők-ben játszom. Az sajnos még anyaszínházamban nem dőlt el. hogy itthon, Komáromban, melyik darabokban fogok szerepelni. — Mit kínál a Carat Slovakia a vállalkozóknak? — A Carat klubtagság háromféle lehet. A pártoló tagság egy évre szól, az illetmény 100 márka (vagy ennek megfelelő összegű korona). A pártoló tagok felajánlanak bizonyos százalék-nyi kedvezményt a rendes tagok részére, négy alkalommal belekerülnek a bulletinbe, és 50 százalékos engedménnyel részt vehetnek a vállalkozói napokon. Az individuális tagság 500 márkáért (vagy ennek megfelelő koronáért) váltható ki. Ez örökös tagságot jelent kedvezményekkel és szolgáltatásokkal. A cégtagság 1000 márka (vagy ennek megfelelő korona), nemcsak örökös tagsággal jár, de örökölhető is. Három kártyát kapnak vele. Kb. 20 újságban 20 százalékos kedvezménnyel hirdethetnek és igénybe vehetik az adatbank szolgáltatásait. Ősszel a Carat gimnáziumot indít Budapesten, ötödikes kortól. A gyerekek két idegen nyelv elsajátítása mellett mint képzett menedzserek végeznek. Aki legalább négyes átlaggal végez, (automatikusan) felvételt nyer, bármelyik magyarországi főiskolára, kivéve azokat, ahová tehetségvizsga is szükséges. Talán ennyi elég is lenne ízelítőül, a részletes információkat az érdeklődők megkaphatják a Carat Slovakia komáromi irodájában a Gútai soron. — Hogyan tudja összhangba hozni színházi érdeklődését ezzel a vállalkozással? — Több gazdasági, menedzser-, illetve vezetőképzésen vettem részt. Az időmet és energiámat erre a vállalkozásra fordítom, mert többre értékelem, mint a kisszerű, agresszív „birkózásokat”. A Carat Slovakia tevékenységébe egyébként nemcsak a komáromi Jókai Színházat lehetne bevonni, hanem az összes hazai színházat, ahol aztán a Carat Slovákia a találkozóit tarthatná. Lehet ez Márton. Komárom, Kassa, vagy akár Eperjes.-— Sok sikert az induláshoz! SIPOSS ILDIKÓ
