Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-11 / 6. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 11. U. sz, „Édes élet” Ismét drágul a cukor 1993. augusztus elsejével a Rimaszombati GEMERCUKOR Rt. ismét emelte a cukor árát. Bár az áremelés nem lényeges, mégis mellbe — pontosabban zsebbe — vágó. A vásárló számára tulajdoképpen nem az a fontos, hogy mennyiért adja el termékeit a cukorgyár, hanem az, hogy mennyiért veheti meg az üzletekben. Es mivel nálunk manapság minden megtörténhet, az is elképzelhető, hogy a cukorgyár tízszázalékos áremelése a legvégén, de nevezzük nevén: a pultokon akár tizenöt, sőt húsz százalékban is tetőzhet. — A devalváció miatt van — bizonygatják többen is a rimaszombati váróterem peronján. Nyilván nem véletlenül, hiszen jelenleg minden áremelésre ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Ám ebben az esetben nem így van. Az okok ennél sokkal régebbi keletűek. Gyökerei az 1991-es évre nyúlnak vissza. A mezőgazdászok bizonyára emlékeznek még rá, hogy szövetségi szinten született egy határozat, a cukorrépa tonnánkénti felvásárlási árát kilencszáz koronában határozta meg. A szlovákiai cukorgyárak a határozat szerint fizették ki a termelőt, a cseh cukorgyárak viszont jóval olcsóbban vásárolták meg a szlovákiai répát. Olcsóbb nyersanyagból állították elő a cukrot, tehát olcsóbban kínálhatták a piacon. S mivel akkor cukorból bőséges volt a kínálat, lényeges volt, ki mennyiért adja el. A szlovákiai cukorgyárak tehát abban nem konkurálhattak a cseh cukorgyárakkal, a kereskedő pedig ott vásárolt, ahol olcsóbb terméket talált. A szlovákiai cukorgyárak önköltségi áron alul adtak túl a termékeiken. A rimaszombatiak egy kilogramm cukron 22 fillért veszítettek. Es még így is drágábban kínálták a termékeiket, mint a cseh cukorgyárak, azok mégis nyereséggel adtak túl az ott előállított cukron. Nálunk még a répa árát sem tudták kifizetni a termelőknek, hitelt vettek fel, a hitel kamata pedig tovább növelte kiadásaikat. A hazai feldolgozók a csőd szélére kerültek. Nem beszélve arról, hogy fejlesztésre egyáltalán nem maradt pénzük. Az idei év úgy indult, mint ahogyan a tavalyi befejeződött. A cseh cukor nagy mennyiségben áramlott be Szlovákiába, a hazai viszont alig-alig fogyott. De volt egy nagy szerencsénk is. A cseh kormány — mivel a csehországi cukorgyárak nem rendelkeznek nagy raktárakkal — ártámogatást adott a cukor nyugatra történő exportálására. (Megjegyzés: már a szövetségi állam is támogatta a kivitelt.) A cseh cukorgyárak így eladták a termékeiket. Befőzések idejére megcsappantak a cukorkészletek Csehországban, mellesleg a szlovákiai cukorgyárak fele — négy-öt üzem — már szintén túladott a készletein. Rimaszombat tavaly 12 ezer 700 tonna cukrot gyártott, abból 9 ezer tonnát adott el. 3 ezer 700 tonna azonban a raktárban maradt. Míg a rimaszombati cukorgyár évközben nem emelte termékei árát (a többi igen) mégsem volt sok sikere a piacon. Nyár elejére teljesen megszűnt a rimaszombati cukorgyár termékei iránt a kereslet, ezért a dolgozókat — a csomagolórészleg munkásait — két hónapi kényszerszabadságra küldték. Amikor Csehországban elfogyott a cukor, egyszeriben megváltozott a helyzet. Kapós lett a gömöri cukor. A cukorgyár az ötven kilogrammos csomagolású cukor árát már július 20-án megemelte kilogrammonként ötven fillérrel. Az előzmények ismerete után az olvasó nyilván arra a következtetésre jut: persze, kihasználták a lehetőséget. Ez igaz, ez az áremelés nem öncélú, nem haszonközpontú, nem a nyerészkedés, hanem a fennmaradás a célja. Igaz, hogy a fennmaradás feltételeit — még általában manapság nálunk is — a haszont hajhászó, szinte gátlástalan szándék diktálja. Itt, így megtalálni a tisztességes középutat — dicséretes és elismerést érdemlő. Még akkor is, ha keserű lesz a szájuk íze. Legfeljebb nem cukorral fogják édesíteni. De mondjon valaki olyan élelmiszer-ipari terméket manapság, amelynek kevésbé ment (megy) fel az ára! FARKAS OTTÓ Telek, kölcsön, családi ház ÉPÍTKE(Z)ZÜNK? Hogy mi kell hozzá? Pénz. Ha megvan, akkor még több pénz. Aztán kapcsolatok, rengeteg idő, kedves mosoly, de ha kell, akkor nagy száj. Mit mondjak még? Iszonyatos évek voltak, amíg építkeztünk — fújja egy szuszra ismerősöm, így összegezve a tapasztalatait. Államtitkok nyomában Csökkent-e az építkezési kedv? Nos, a kedv valószínűleg nem, hiszen a saját ház mégiscsak más, mint a kétszobás panellakás a tizediken. Az építőanyag-, telek-, munkaerőárak viszont jóval magasabbak mint pár évvel ezelőtt. A kamatok pedig 2,7 százalékról 15 százalékra, sőt még magasabbra emelkedtek, ami a fizetőképességet alaposan leszűkítette. Az ország legkeletibb csücskében, Nagykaposon járva arra voltam kíváncsi, hogy vajon az idén az előző évekhez viszonyítva mennyi építkezési engedélyt adtak kik, és az építkezők közül hányán igényeltek állami kölcsönt? Tudakozódásomat a Szlovák Állami Takarékpénztár terebesi kirendeltségének nagykaposi fiókintézetében kezdtem el. — Naponta mennyien jönnek ide kölcsönért? Milyen pénzkerettel rendelkeznek, s ebből mennyit s milyen feltételek mellett lehet meríteni? — tettem fel a kérdéseimet Világi Erzsébetnek a pénzintézet helyettes vezetőjének. Gyors választ reméltem, ezért ugyancsak meglepődtem, amikor udvariasan közölte velem, hogy szíveskedjek várni, amíg ő felhívja a terebesi kirendeltség illetékeseit. Az ő engedélyezésük nélkül ugyanis semmiféle információt sem adhat. Majd kisvártatva azzal jött vissza a „telefonos szobából”, hogy annyit elárulhat: ebben az évben még senkivel sem kötöttek szerződést. Voltak ugyan érdeklődők, de miután megtudták, hogy 15 százalékos kamat mellett tíz éven belül vissza kell a kölcsönt fizetni, s a törlesztésnek is jóval szigorúbb feltételei vannak — elálltak a folyamodványtól. Való igaz, hogy manapság nem engedheti meg magának akárki, hogy az államhoz forduljon segítségért. — És tavaly például mennyien vették igénybe a szolgáltatásukat? S egyébként milyen pénzalappal rendelkezik a „takarék”, az önerőből építőket támogatandó? — szorgalmazom újfent az elmaradt válaszadást, de végül is beláttam, hogy innen nekem is „üres kézzel” kell távoznom, mert diplomatikusan a tudomásomra hozták, hogy ezek az információk képezik a banktitok alapját. Olyan érzéssel hagytam el ezt a helyet, mintha egy hadiüzemben jártam volna, ahol szlovák spanyolviasszal töltött "robbanófejeket" készítetenek grönlandi exportra... Megoldódott a rejtély! A páncélba „öltöztetett” épület szomszédságában találtam rá arra az intézményre, ahol már nem őrizték A nagyölvedi Szalma Ferenc kútjának vize nitrátos volt, ezért elhatározta, hogy mélyebbre furat. Két próbálkozása nem volt sikeres; a 75 méter mély furatban nem volt egy szemernyi víz sem, 36 méternél pedig ráadásul beletörött a földbe a fúró. A harmadik próbálkozását azonban végre siker koronázta: 85 méteres mélységben olyan ivóvízre bukkant, ami csecsemők számára is alkalmas, annyira tiszta. Ha már megvan a kút, kár lenne kihasználatlanul hagyni. A higiéniai előírásoknak megfelelően átalakította garázsát, és szódavizet, valamint csehszlovák alapanyagból kevert üdítőket kezdett benne gyártani. Akkor napi 3000 darab 0,33 literes üdítőt gyártott, ma a tízszeresét termeli ugyanennyi idő alatt, a félliteres üdítőkből. Az alapanyagot a KEY-COLA GmbH-tól kapja Kölnből. Szlovákiáilyen féltve a titkot. A területi környezetvédő hivatal megbízott vezetője, Simon Péter térképestül, számítóépestül a rendelkezésemre állt. így amarosan megoldódott a rejtély, amiről kiderült, hogy annak még az amerikai FBI sem venné sok hasznát. A dokumentált iratok tanúsága szerint még három évvel ezelőtt nagy volt a nyüzsgés a mintegy száz családi háznak helyet adó CSEPELY lakótelepen. A megkezdett építkezéseket igyekeztek hamarjában befejezni. 1992-ben még 11 építkezési engedélyt adtak ki, az idén viszont mindössze egyetlen tehetős kaposi polgár adta családi ház építésére a fejét. Pedig a telekvásárlásnak sem lesz többé akadálya. Számos házhely áll rendelkezésre szabadon álló családi házak építésére. Pár éve pont fordítva volt. Aki építkezni szeretett volna a városban és környékén, az közművesített telket nehezen talált, most, hogy lesz telek, fizetőképes kereslet nem lesz. Míg három éve a telkek négyzetmétere 8 koronába került, most kereken száz szlovák korona egy négyzetméter ára. Villanyoszlop van, telefonkábel nincs A „fiatal” lakótelepen szinte egyforma lakóházak sorakoznak. Némelyek között alig van négy méternyi távolság. A többnyire színben is uniformizált, kacsalábon forgó paloták között csak elvétve akad olyan, amelybe még nem költöztek be tulajdonosaik. Az egyik ház tövében villámhárítót szerel két középkorú férfi, akik nem hajlandók a nevüket elárulni, mert mint mondják: — Mi most csak úgy feketézünk, mert az ipart fölösleges kiváltani. Különben egy állami vállalat alkalmazottai vagyunk, ahol mindössze 2200 korona fizetéssel szúrják ki a szemünket. Ezért mindenféle munkát elvállalunk, hogy megmeneküljünk ban monopol joggal rendelkezik. Termékeit Lévára, Pozsony környékére, Komáromba és Érsekújvárba szállítják, de kaphatók Kassán vagy Dolny Kubínban is. Tehát a nagyölvedi SZA LIMO cég komoly forgalmat bonyolít le Szlovákiában. Szalma Ferenccel, a cég tulajdonosával beszélgettünk. — Mennyi idő alatt sikerült üzembe helyezni az új palackozót? — Tavaly nyáron még kukoricaföld volt itt. Az épületet az udvardi szövetkezet építette fel. A technológiát, a német gépeket, berendezéseket Chotéborból kaptuk a Nate Rt.-tői Rekordidő — négy és fél hónap — alatt sikerült üzembe helyeznünk az üdítőkeverő és -töltő üzemet. — Nem tart attól, hogy idő előtt kimerülnek a víztartalékai? — Megvizsgáltattam a kutat, és megnyugtattak, hogy hosszú időre elég víz van benne. az éhkopptól. Aránylag olcsók vagyunk, nem úgy, mint kőműves kollégáink, akiknek az elvégzendő teendőktől függően 600-tól 1000 koronáig terjed a napi díja. Az egyik villa tulajdonosa — nevét ő sem adta mondandójához — azon szerencsések közé sorolta magát, akik még a „régi rendszerben” kezdtek hozzá a fészekrakáshoz. — Mi 150 ezer koronás visszatérítetlen „kölcsönt” kaptunk. Ebből megvettük a telket s az építőanyag jelentősebb részét, majd 120 ezer koronát kértünk a pénzintézettől. Ez elég volt a radiátorra, a kazánra, a vízvezetékcsövekre, a belső burkolóanyagokra meg ami még kellett. Abban is szerencsések vagyunk, hogy nagy a család, így nem sok pénzt kellett feláldozni a munkadíjak kifizetésére. A sógor villanyszerelő, a barátom burkoló, az após kőműves, én asztalos vagyok... Szívből sajnálom azokat, akik most kerülnek olyan helyzetbe, hogy nincs fedél a fejük fölött. A lakótelep? Nézze ezt a sok csúfondáros beton villanyoszlopot. Hát nem tudták földalatti vezetékeken „elosztani” az áramot. No meg a telefonkábelt is kifelejtették az okos tervezők, most majd újabb oszloperdővel gyarapodunk. De hát, ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?... Bezárt az építőanyag-raktár A lakótelep közelében van a Jednota építőanyag-lerakata. Benézek oda is, hadd lássam, mennyiért vesztegetik a fészekrakáshoz szükséges anyagokat. A tágas udvaron kietlenség és üresség. A telephely vezetője, Hack Lajos lehangoltan újságolja: — Éppen ma zárjuk be a boltot. A terbesi főnökség privatizálni akarta a telepet, de magas (4 milliót kértek érte) ára miatt eladatlanul maradt, ezért a felszámolása mellett döntöttek. Most mehetnek az igénylők Te— Milyen üdítőket készítenek a kölni licenc alapján? — Nyolcfajta üdítőt keverünk és töltünk itt fél literes üvegekbe és másfél literes műanyag flakonokba. Gyártunk zacskós málnát is, ami nagyon népszerű a gyerekek körében. A nyolc termék a: KEY-Cola, KEY-Orange, KEY-Lemon, KEY-Tonic, KEY-Kinder Cola, KEY-Kiwi, KEY-Aqua (ez szódavíz), valamint az eperből és málnából kevert KEY-Granadin. — Mit gondol, mi az oka annak, hogy a termékek iránt ilyen nagy a kereslet? — Elsősorban az, hogy nagy gondot fordítunk a minőségre. Rendszeresen ellenőrizzük az üdítő cukortartalmát, hogy az ne térjen el a szabványtól. Másodsorban, úgy gondolom, az üdítők ára sem magas. Sajnos a boltokban találkoztam már olyan esettel is, hogy 200 százalékos haszonnal árusították. —Tekintettel a nagy keresletre nem szándékozik bővíteni a termelést? — Jelenleg 10 alkalmazottal dolgozom. A berendezések nincsenek teljesen kihasználva, jóval többet tudnék termelni. Sajnos, jópár akadályozó tényező fékez ebben. Az egyik. rebesre, Gálszécsre vagy az innen 20 kilométernyire lévő Perbenyíkre építőanyagért. Annak idején volt itt minden bőséggel. Amikor beindult a lakótelepen az építkezés, évente tíz millió korona forgalmat bonyolítottam le. Tavaly már a felére csökkent a bevétel. Néhány kiragadott példa az építőanyagárak emelkedésére (már csak azért is érdemes megismerkedni ezzel, mert azok, akik most fejezik, illetve fejezték be az építkezést, váltig állítják, a mai árak mellett már el sem kezdenék). A tömör, kisméretű falazótégla 1,10 komáróí 6,40-re emelkedett. A habblokk (tvámica) ára 9,50 volt, most 24-25 korona. A cement és a mész mázsája a háromszorosára, az ajtók, ablakok pedig a négy-ötszörösére drágultak. Egy 60x90-es ablak például „valamikor” 300 koronába került, most 2200! szlovák koronát kémek érte. Az állam visszavonul(t)! A valós helyzet — szintén név nélkül — meséli el egy építkező, aki hónapokon át hirdette háromszobás rég(ebb)i lakását. A tizennyolc vevőjelöltből csak egynek volt hetvenezer korona készpénze. A tulajdonos háromszázötven koronát kért volna a lakásért. De mi lesz azokkal, akik sem építkezni, sem lakást vásárolni nem tudnak? Hiszen a polgármesteri hivatal pillanatnyilag bérlakásokat nem építtet, az állam sem, viszont Nagykaposon 134- en (más források szerint mintegy háromszázan) várnak lakásra... A városi hivatal lakásgazdálkodási osztályának dolgozója, Balogh Mónika elmondta, hogy jelenleg 41, úgymond hajléktalannak is nevezhető rászorulót tartanak nyilván, de ezeket is csak üresedés esetén tudják lakáshoz juttatni. A téglagyári cigánytelepen ugan van hét üres lakás, de azok lakhatatlanok. A városközpontban, ugyancsak a cigányok használta és teljesen tönkretett épülettömbök egyikének megkezdték a felújítását, ahol — központi támogatással — hét, Csernobilből áttelepült családot helyeznek el. A villából — az „öröklakásba” Végezetül egy városszéli házköltemény boldog(?) lakójának summájával zárom a témát: „Persze, amikor áll a ház, mindenki csak irigykedik. De jó nektek, kertes házban laktok! De jó nektek, tiszta levegőt szívtok! De jó nektek... Azt persze senki sem kérdezi, mennyit dolgoztatok, és most miből éltek, mennyi rezsit és törlesztést fizettek? Azt már nem sajnálja tőlünk senki! De nem panaszkodom. Bennünket úgyis innen visznek majd a temetőbe!.. KORCSMÁROS LÁSZLÓ hogy nagyon lassú az üvegek „forgása", tehát, hosszú időbe telik, amíg az üres palackok visszakerülnek a boltokból hozzám. Az sem sokat segítene, ha újabb üvegeket vennék, mert egyszerre csak igen nagy tételben rendelhetem meg, és azonnal ki kellene fizetnem. Most, amikor a bankok igencsak nehezen adnak kölcsönt vagy hitelt, és azt is magas kamattal — nem a legszerencsésebb ötlet. Ezért is szorgalmazom a flakonos megoldást — ezzel kevesebb a gondom. Egyébként jómagam is csak akkor szállítok, ha a megrendelő készpénzben fizet. Az országban nagy a bürokrácia, a kormány nemhogy segítené, inkább akadályozza a vállalkozók munkáját. Különféle előírásokkal nehezíti az intézkedést és a hivatalnokok gyakran feleslegesen kellemetlenkednek. — Az üzem irodai részénél még építkezés folyik, mi lesz itt? — Egy kisebb lakás. Sokszor éfjélkor jutunk haza a feleségemmel, aki a gazdasági ügyeket intézi az üzembe, és bizony, harminc óra is kevés volna a napi teendők elvégzésére. Ezzel a hozzáépítéssel egy csapásra megoldódik az objektum őrzésének gondja is. (-si-) Jéghideg narancslét parancsol, vagy kólát?
