Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-28 / 4. szám

1993. július 28.4. sz. SZABAD ÚJSÁG 7 Bár lopni nem szabad... A tulajdon és a nyugalom őrei Kinek becsülete, kinek vallási meg­győződése tiltja, hogy vétsen a nyol­cadik parancsolat ellen. Kisebb — nagyobb kisiklás azonban mégis elő­fordul. Hovatovább sajnos egyre gyakrabban. Egyszóval: lop az em­berfia. Annak ellenére, hogy nem szabad, tilos. Tény viszont, hogy ese­tenként lehet. Mert olyan a rend, a felügyelet. Hiszen például... nem azok őrködnek a tulajdon felett, akik a Safety of Company — Szolga feli­ratújelvényt viselik. Tolvajkeserítők A többezres zárt sertéshizlalda bejá­ratánál talpig feketében keményköté­­sü őr fogad. Bemutatkozunk egymás­nak. Megmondja a nevét, amely az ingére tűzött fényképes azonosító kártyáján is szerepel. Megrendelésre sem érkezhetne romosabban egy tartálykocsit vonta­tó traktor, így az ellenőrzést a gya­korlatban láthatom. Az őr átnézi a traktor kabinját, betekint az ülés alá, a vezető táskájába. — Minden rendben — mondja, majd elköszön a traktorostól, s beírja a naplóba a telepet elhagyó nevét és az esemény időpontját. A magyarázat már nekem szól: — Azért vagyunk itt, hogy vigy­ázzunk a szövetkezet vagyonára. A vezetőfülkében könnyen elrejthető egy malac, a táskában takarmány. Ott, ahol korábban teljesítettem szol­gálatot, az egyik fejő egy piszkos, olajos oldalú kannában akarta a tele­pről kicsempészni a tejet. Hozzá ha­sonlóan a szénatolvajt is lefüleltük, akárcsak kollégáim a húsüzem szar­káit. A tolvajok találékonysága sok­szor a szemfényvesztéssel határos. Az egyik takarmányraktárból például más célra szolgáló, viszont elsőren­dűen tisztára mosott tartálykocsiban akarták kilopni a gabonát. Kollégáim eszén azonban ők sem jártak túl. — Ilyen kudarcélmények után a tolvajok aligha örülnek az önök je­lenlétének. — Nem azért fizetnek bennünket, hogy a lopásra hajlamosak a kegy­eikbe zárjanak, hanem azért, hogy annak, aki a másét akarja, útját áll­­juk. Gútán az egykori Priemko válla­lat asztalos részlege hosszú időn keresztül bútorgyártással foglalkozott. A községi tulajdonról szóló törvény érvénybelépésével ez a bútorgyártó részleg Kolnáb néven önállósult. A kisprivatizáció folya­mán nem akadt iránta érdeklődő, így a törvény értelmében a város vagyo­­nává vált. A Kolnáb jelenleg is váro­si vállalatként működik, igaz, hogy a bútorgyártásról átálltak parketta ké­szítésre. A vállalat igazgatója, Ve­­szelka János válaszolt kérdéseimre: . — Miért váltottak profilt, s állítot­ták le a bútorgyártást? — Főként belföldre gyártottunk ebédlő- és konyhabútorokat. A mun­ka jól ment, jól prosperáltunk, de a helyzet kezdett válságossá válni, mi­vel mind a belföldi, mind a külföldi bútorpiacon egyre magasabbak lettek a minőségi követelmények, és bár gépeink jobbára külföldiek voltak, ajnos már elöregedtek, megkoptak a 25-30 éves használat alatt. Úgy éreztük, hogy a közeljövőben, egy­két év múltán , nem fogjuk bírni a versenyt sem a belföldi, sem a kül­földi piacon, lemaradunk a produkti­vitásban is, a minőségben is. Ezért úgy gondoltuk, hogy keresünk egy külföldi partnert, aki vállalkozna a gépeink felújítására. Először asztalo­kat gyártottunk volna külföldre, el is készítettük a mintadarabokat, de be­Elmondja, társával felváltva szol­gálnak, hűséges segítőjükkel, a far­kaskutyával együtt. Az állat napköz­ben a ketrecében pihen, de este, éjszaka, amikor a telepet járják, ve­lük tart. — A mi embereink ugyanis nem kapuőrök, hanem a vagyon, a tu­lajdon őrei. Rossz vége lenne annak, ha éjszakai ellenőrzéseink során va­lamelyik munkatársunkat a kapuőr szobájában találnánk. Ők éjszaka a telepet járják, így ellenőrzéskor mi sem a kapuban jelentkezünk, hanem az őrzésre felvállalt telep valamelyik pontján helyezkedünk el, s várjuk, hogy emberünk bizonyos idő eltelté­vel felfedezzen bennünket. Ez utóbbit már Szolga Tibor, a vágsellyei központú Safety of Com­pany védőtársaság névadója, illetve Juraj Lepeft, a társaság társtulajdono­sa mondja, útban a Farkasdi Mező­­gazdasági Szövetkezet irodája felé. A szóban forgó sertéstelep ugyanis a szövetkezeté, és Tibor Vrábel elnök véleménye is érdekel. — Fél éve őriztetjük a telepet, s azóta nyugodtabban alszom. Ez a fel­ügyelet nem olcsó, de kapuőrt nem kell tartanunk, és a kimenekíthető, — de megőrzött -— értékek a kiadáso­kat, illetve azok jelentős hányadát el­lensúlyozzák. A szövetkezet tagjai közül választott kapuőrre, aki szom­szédja, rokona, ismerőse, barátja a te­lepen dolgozóknak, ilyen értékek megőrzését nem lehet rábízni. Még akkor sem, ha az őröket is ellenőriz­tetjük. A társaság emberei egyrészt idegenek, másrészt bizonyos időkö­zönként cserélődnek, így az ellenőr­zés következetessége és alapossága szavatoltabb. Ha győzzük anyagiak­kal, a szövetkezet további értékeit is így fogjuk őriztetni. Elmaradt a libator Romlott az erkölcsi tartásunk, lefelé csúszunk a lejtőn, vagy csak szaba­dabbnak érezzük magunkat? Tény és való, hogy az 1991 végén alakult Szolga-társaság az igényekkel összhangban ugyancsak kiterebélye­sedett. Jelenleg öt járásban közel ny­olcvan emberrel dolgozik, s leépítés címén náluk nincs elbocsátás. Csak bizonyosodott, hogy a meglévő gé­pekkel nem tudunk olyan minőségű bútort készíteni, ami megfelelt volna. Ahhoz, hogy a gépparkunkat felújít­suk, 65-70 millió koronás beruházásra lett volna szükségünk. A Komáromi Általános Hitelbantól ugyan kaptunk volna kölcsönt, de csak azzal a kikötés­sel, ha a gazdasági szerződéssel bizo­nyítani tudjuk, hogy a bútorra, amelyet gyártani fogunk már megvannak a ve­vők. Ebben a helyzetben találkoztunk a Baratex Lemgoval, amelynek Pozso­nyban van kirendeltsége. Ők felajánlot­ták a nagyméretű parketták gyártásá­nak lehetőségét. Olyan feltételekkel, hogy biztosítják az egész gyártási fo­lyamat átszervezését. A gépeket lí­zingeljük, és a cég biztosított arról bennünket, hogy termékünknek piaca lesz a lízing visszafizetéséig, illetve a következő 10 éven keresztül. — Tehát az átállás a parketta kés­zítésére zökkenőmentes volt? — Múlt év júniusában írtuk alá a szerződést a céggel. Év végéig leállí­tottuk a bútorgyártást, ezzel a múlt évi gazdasági szerződéseinket teljesí­tettük. Az idén januárban elkezdtük a azokat küldik el, akik nem bírják a tempót, pontosabban mondva a fizi­kai, s az azzal együtt járó pszichikai megterhelést. — Nem ritka, hogy emberünket telefonon megfenyegetik, sőt már arra is volt példa, hogy valakire rá­­löttek, egy esetben pedig hárman tá­madtak az őrszolgálatot teljesítőre. Képzelje csak el, gyanútlanul vi­gyázza az egyik mezőgazdasági szö­vetkezet libafarmját, és este egy ny­olctagú csoport felszólítja, ha jót akar, éjszaka húzódjon félre, mert ők libatort szeretnének rendezni. Persze a libator elmaradt. Embe­reink tudják, hogy éjszaka kit, hol, milyen telefonszámon érhetnek el, így a megfelelő időben a látható őr mellett még három társa várt kés­zenlétben. A lefülelteket átadtuk az illetékes közbiztonsági szervezetnek. így te­szünk minden tolvajjal, akárcsak azokkal is, akik szórakozás helyett verekedni, tömi-zúzni szeretnének. Ugyanis vállalatok, mezőgazdasági üzemek vagyonának őrzése mellett egyre nagyobb arányban vállaljuk a kaszinók, biliárdtermek, szállodák, mulatók védelmét, miközben az ott szórakozók testi épségére és nyugal­mára is ügyelünk. Ä fizikai ráter­mettség mellett embe-rünknek meg­felelően képzettnek kell lennie. Ezért mielőtt új alkalmazottunkat beengedjük a ringbe, hogy felmérjük fizikai állóképességét, szakképzett pszichológus minősíti. A vizsgát az IQ-teszt 80-as ne­hézségi fokánál kezdi, ami nálunk a minimum. Akiket alkalmazunk, azoknak adott esetben még a legne­hezebb helyzetekben is gyorsan kell dönteniük, a lehető legoptimá­lisabb megoldást választva. Embe­reink egy harmada érettségivel ren­delkezik, és ez az arány új szolgála­tunk bevezetése után csak növekedni fog. — Tehát új szolgáltatásokat is ter­veznek? — Már van rá példa, s egyre több a jelzett igény, hogy személyek kérik önmaguk, esetleg családjuk, lakásuk védelmét. Erre is kellően felkészü­lünk. Parkettagyár Gútán leszerelési munkálatokat, majd a re­konstrukciót. Március végéig meg­kaptuk az új berendezéseket. Német, svéd, olasz és osztrák szerelők segít­ségével április végéig befejeződött az új gépek felszerelése, és májusban megkezdődött a próbaüzemeltetést. Ez körülbelül egy hónapig tartott és nagyon jól sikerült. A próbaüzemel­tetés alatt tulajdonképpen nem gyár­tottunk selejtet. Minden termékünk eladható volt, és el is adtuk ezeket a parkettákat. Az ünnepélyes átadástól, június 16-ától folyik a termelés. Kőrisből, bükkből, jávorfából és tölgyfából készülnek nálunk a nagyméretű par­ketták, 18 cm szélességben, 180 cin­től 240 cm-es hosszúságban. A hos­­zuk 20 cm-enként változik. Teljes készterméket gyártunk, lelakkozva. Nemcsak méreteiben különbözik ez a hagyományos parkettától, hanem ab­ban is, hogy ez nem görbül, nem ve­temedik, nem szárad össze, nincse­nek fúgák közötte. A parketta leraká­sához nem kell szakember, képes rá az otthon barkácsoló is. Nem kell ra­gasztani, csak egymásba ütni, és kör-Nem anyámasszony katonái Már az eddig elmondottakból is egy­értelműen adódik, hogy aki a Szol­ga—I.epen társaság tagja, az aligha lehet anyámasszony katonája. Már búcsúznék, amikor vendég érkezik. Pontosabban megrendelő. Diszkót szerveznek, úgy 400—500 személlyel számolnak, és a terem tu­lajdonosa szeretné, ha a Szolga—Le­peft társasággal köthetnének szerző­dést. A rendezvény este nyolctól hajnali háromig—négyig tartana. A megrendelő meglepődik, ami­kor közük vele a szolgáltatás díját. Megpróbálja lealkudni, esetleg úgy, hogy a szolgálatot csak a rendezvény egy meghatározott időtartama alatt igényelné. így viszont a társaság nem vállalja, mivel ők a rendezvény­nek helyet adó épület (terem) tu­beszegni a fal mellett. Sem csiszolni, lakkozni, tehát úgy is mondhatjuk, késztermék, házi használatra. — Milyen piaca van ennek a való­ban figyelemkeltő készterméknek? — Jelenleg Németországba és Hollandiába szállítjuk. Tárgyalások folynak arról, hogy egész Nyugat- Európába fogjuk szállítani, sőt érdek­lődés mutatkozik iránta Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában is. — Szlovákiában más is foglalkozik hasonló parketta gyártásával? — Nem, mi vagyunk az egyedüli gyártók.— A hazai piacra nem is termelnek? — Igény lenne rá, de a parketta 40-50 márkába kerül négyzetméte­renként. Külföldön ez nem drága, ná­lunk viszont alig megfizethető... Ipar­kodunk tehát külföldön értékesíteni amennyit csak lehet, mert itthon nincs akkora piaca. Természetesen nem akarjuk teljesen mellőzni a ha­zai vásárlót sem... — Igazán nem panaszkodhatnak, hiszen szépek a kilátásaik, s bizonyá­ra terveik is vannak a jövőre nézve. — Bútorgyárként 60 alkalmazottal lajdonosával is szerződést kötnek, amely szerint a berendezésben, a ze­nészek felszerelésében keletkező kár őket terheli. A megrendelő gondolkodási időt kér... Magunkra maradva még papírra vetem a tulajdonosok néhány meg­jegyzését: — Az esetleges félreértések elke­rülése végett hangsúlyozni kell, hogy mi nem a rendőrség helyett dolgo­zunk, és nem az ő versenytársaik va­gyunk. Viszont esetenként szorosan együttműködünk. A gyanús elemekre felhívjuk a rendőrség figyelmét, az el­fogott tolvajt, garázdálkodót átadjuk nekik, illetve a szolgálatunkat me­grendelő üzem, szövetkezet vezetősé­gének. A mi feladatunk a vagyon és a személy védelme, a lopás és a ga­rázdálkodás megakadályozása, s nem a bűnüldözés. Éppen ezért nyomo­zást, kivizsgálást sem folytatunk. Azt viszont, ami a munkakörünkbe tarto­zik, a vagyonvédelmet és a személyes biztonság feletti őrködést, a lehető legnagyobb felelősséggel és megren­delőink maximális elégedettségére igyekszünk ellátni. EGRI FERENC dolgoztunk, mióta átálltunk a parket­takészítésre 18-cal több dolgozót fo­glalkoztatunk. A munkahelyi környe­zet kiváló. A kereset is jó, 22-23 koro­na az átlagos órabér. Áz év végére el akarjuk érni, hogy ez 30-35 koronára emelkedjen. Folyamatban van egy kft. létesítése a Baratex Lemgoval, s így módunk lesz bővíteni az üzemet. Ä nyersanyagot Németországból, Dániá­ból, Svédországból hozzuk be. Ezen szeretnénk változtatni. Önállóak aka­runk lenni a nyersanyaggyártásban. Két minigattert szándékozunk felállíta­ni, amelyen furnért fogunk gyártani. Ez újabb 30 személynek jelentene munkalehetőséget. Mindaz, amit el­mondtam, szépen hangzik, de azért nem ment minden simán és zökkenő­­mentesen. Ez a beruházás 4,5 millió márkába került, nekünk komoly köte­lezettségünk van, hogy ezt lízing for­májában visszafizessük. Szerencsére minden jel arra mutat, hogy sikerül­ni fog. A terméket eladtuk, a partner márkában fizet érte, mi pedig félé­venként törlesztjük a lízing összegét. Csak ha kifizettük lízingben a gépe­ket, akkor fogjuk elérni az ún. ma­gashasznot. Fontosnak tartom megje­gyezni, hogy sokat köszönhetünk a városnak, mert kezeskedett értünk és a komáromi Általános Hitelbanknak, amely vállalta ennek alapján a garan­ciát ezért a lízingbefektetésért. — Köszönöm a beszélgetést: SIPOSS ILDIKÓ Monopolhelyzetben A felkészülést komolyan kell venni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom