Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-28 / 4. szám

2 SZABAD ÚJSÁG 1993. július 28. 4. sz. Itthon KEVÉS VOLT AZ IDŐ A szakszervezetek nem hagyják A parlament nyári szünetre vonulása után néhány nappal újra összeült a Gazdasági és Szociális Tanács, azaz a háromoldalú egyeztető bizottság. Nem tudni miért, de sem a kormány, sem a szakszervezetek elnöke nem vett részt a tanácskozáson, később Alojz EngliSről kiderült, hogy szabadságon volt, Vladi­mír Meéiarról viszont semmi, hacsak az nem, egy akciót készített elő, amely aztán, a hét végén gusztustalan politikai vádaskodásba torkolott. Az egyeztető tanácson egyébként nem született eredmény, hacsak nem lesz eredménye an­nak az, hogy a szakszervezetek végérvényesen szembeszállnak a kormány szociális restrikciójával, s ki nem kényszerítenek abból egy tisztességes, a megfontolt differenciáláson alapuló szociális politikát, amelynek központjá­ban az idős nyugdíjasok, a fiatal családok és a valóban elesettek lesznek. Megszakadtak a koalíciós tárgyalások Július 19-én a parlament megválasztotta a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal (számvevőszék) elnökének Marián Vankót, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Bankja kormányzójának pedig Vladimír Masárt (mindkettő a kormányzó De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselője; a választásról 4. oldalunkon közlünk véleményeket). Mindkét esetben a Szlovák Nemzeti Pát képviselői­nek koalíciós esélyeiket is támogató szavazatai döntöttek. Úgy tűnt, július 24- ig, ahogy azt a két fél ígérte, megszülethet a végső döntés a kormány koalíció megkötéséről. Ezért hatott meglepetésként a hír, hogy a szerdai kormánykoalí­ciós tárgyalások alig negyven percig tartottak, s a Szlovák Nemzeti Párt el­hagyta az üléstermet. A távozók szerint azért, mert a kormányzó mozgalom al­kotmányellenes törvény elfogadásának támogatását kéri tőlük a parlamentben, amelynek segítségével utólag is kizárhatnák a parlamentből azokat a képvise­lőket, akik elhagyták pártjuk, mozgalmuk frakcióját. (Világos, hogy Meéiar Krtazkóék helyett párthű embereit akarja behozni a parlamentbe.) A kormányfő kipakol Vladimír Meéiar — úgy tűnik — nem szereti, ha minden szenzáció nélkül kerül napvilágra az igazság. Megsértődött, hogy Cemákék visszautasították al­kotmányellenes törvényjavaslatát, ráadásul ezt nyilvánosságra is hozták. Me­éiar azonban jó bokszoló volt, tudja, nem maradhat sokáig a sarokban, abból könnyen baj lehet, akár ki is üthetik, jobb az eltáncolás, de még inkább az el­lentámadás. Ezért először bejelentette, hogy mozgalmát sarokba akarták szorí­tani, a parlament elnökét és őt is le akarták váltani, azaz. puccsot készítettek elő mozgalma ellen a parlamentben. (Lapunk 4. oldalán a kijelentést és az el­lenvéleményeket olvashatják.) Aztán jött az ellentámadás, mely szerint a nem­zetiek előbb GaSparoviéot, majd a külügyminiszter Jozef Moravéíkot kérték fel, legyen a kormányfő, miközben az SZNP elnöke, Cudovít Cérnák még egy milliónál is több pénzt kért a pénzügyminisztertől a koalíciós szerződésért. Ezeket a nézeteket megerősíti a kormányzó mozgalom elöljáróságának szom­bati ülése is, s talán azt is, amit a kormányfő a sajtónak mondott: „Ezek után Cérnák nem alkalmas arra, hogy kormánytag legyen.” De Meéiar mindenkit biztosít: kormánya nem fog megbukni. A nemzetiek figyelmeztetnek Cudovít Cérnák -— ezek után — megfontoltan visszautasította, hogy bárki­vel is tárgyalt volna a kormányfő leváltásáról, (Moravéík külügyminiszter iga­zolja szavait, GaSparovié ugyan nem tudja megerősíteni, de cáfolni sem azokat — hm!) s beszámolt arról, a pénzügyminiszternél reklamálta, még nem kapták meg a szövetségi kéviselőkért a pártoknak járó állami támogatást. (A pénz­ügyminiszter nem nyilatkozik!) Cérnák arra figyelmeztet, a kormányfő a sú­lyosbodó gazdasági és szociális helyzetről akarja elterelni a figyelmet, s óva int attól, hogy ebben az országban csak az történhessen, amit egy mozgalom, még inkább egyetlen ember akar. Sajátjai váltják le Meciart? A kormányzó mozgalom befolyásos és szavahihető forrásaira hivatkozva a Cseh Sajtóiroda arról számolt be, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom néhány csoportja és a mozgalom parlamenti frakciójának több képviselője is úgy véli, Meéiar politizálása elszigeteli a mozgalmat mindennemű párbe­szédtől, döntéseivel pedig olyan irányba viszi e politikai tömörülést, ami igen veszélyes lehet egész Szlovákia jövőjére nézve. (A szerkesztő megjegyzése: no comment!) -neszméri-Munkája elismeréséül - leváltás! Demokráciában még igencsak vér­szegény hétköznapjaink forgatagá­ban bizony nem ritkán történnek olyan dolgok, amelyek tudomásul­vételekor az egyszerű földi halan­dóból mindössze ennyi kívánkozik ki: megáll az ész! Gyakorta ilyen jellegű véleménynyilvánításunk a parlamenti csatározások hallatán­­láttán, de a „kispolitika” is bővelke­dik ám a józan eszet nem éppen jel­lemző cselekedetekben. Már amennyire kispolitizálni lehet egy olyan történést, melynek egyik — s tegyük hozzá azonnal: fő — részese maga a munka-, szociális és csalá­dügyi miniszter. S hogy miről is van szó tulajdon­képpen? Ol’ga KeltoSová július ki­lencedikéi hatállyal visszahívta tisztségéből a Liptószentmiklósi Já­rási Munkaügyi Hivatal igazgató­nőjét. Ha csupán ennyi lenne a hír, különösképpen nem is csodál­kozhatnánk), hiszen manapság egy viszonylag divatját élő tettet köny­velnénk el. Mert ugyebár a közel­múltban mindenekelőtt kórházak, egészségügyi központok, útkarban­tartó vállalatok no meg járási mun­kaügyi hivatalok vezetői kényszer­ültek távozni igazgatói székükből — a legtöbb esetben mindennemű konkrét indoklás nélkül Csakhogy a hír ám folytatódik. Egyebeken kívül benne foglaltatik, hogy a szóban forgó munkaügyi hi­vatalt nemrégiben — össz-szlová­­kiai viszonylatban! — az egyik leg­jobbként emlegették. És annak — most már csak volt — vezetője kü­lönlegesjutalmazásban részesült... És azt is tartalmazza a „megállt az ész”-t fakasztó hír, hogy Dagmar Slafkovskához, az emlegetett (és le­váltott) igazgatónőhöz éppen sza­badsága idején csöngetett a postás a felmondólevéllel. Amelyben egyéb­ként — ugyancsak a hír szerint — semminemű indoklás nem szerepelt a menesztés okáról. Erre olyasmit is szoktak monda­ni, hogy no comment... (susla) Dobos Lászlót felkérték tanácsadónak Múlt héten, szerdán a Csallóközben járt Michal Kováé köztársasági el­nök, hogy megismerkedjen a régió­val, annak problémáival. Útja során Légre is ellátogatott, ahol a somorjai körzet polgármestereivel találkozott. Csiba Vincét, Lég polgármestrét a lá­togatásról kérdeztük. — Hogyan került sor az elnök úr látogatására falujukban? — Az elnöki irodától jött egy ké­rés, hogy a köztársasági elnök a Csal­lóközbe látogatna és községünket is útba ejtené. Mi erre azt válaszoltuk, hogy természetesen szívesen fogad­juk őt, hiszen látogatása nagy meg­tiszteltetés számunkra. Az eredeti program szerint nekem kellett vol­na 8-10 percben bemutatnom a fa­lut, utána az elnök beszélt volna körülbelül ugyanannyi ideig, végül kötetlen vitára került volna sor. Nos, a köztársasági elnök beszéde a szokásosnál hosszabbra sikeredett. A helyzet úgy nézett ki, hogy már egyáltalán nem lesz idő a kötetlen beszélgetésre, s a jelenlévő 170 kí­váncsi, kérdezni akaró ember szó­hoz sem jut. Szerencsére az elnök tanácsadója engedélyezett 10-15 percet a kérdésekre is, dehát ez csak három kérdésre volt elegendő idő. A kérdések azonban, úgy vélem a lé­nyegről szóltak, hiszen a névhaszná­lati törvényről kérdezték az elnököt, majd arról, miért nincs magyar ta­nácsadója. Erre azt válaszolta, hogy annak idején felajánlott az Együtélés­­nek ás az MKDM-nek, javasoljanak személyeket, de ők ezt nem tették meg. A bősi vízlépcső témája is fel­merült a beszélgetés folyamán. — Milyen benyomásai alakultak ki a látogatásról? — El kell mondanom, hogy az el­nököt minden érdekelte, azonban az a véleményem, hogy alaposabb hely­zetfelmérésre nem futotta az időből. Egy elnöki látogatásnak hosszabbnak kell lennie, nem lehet egyetlen órába beszorítani a beszédet és a vitát. Egy köztársasági elnöknek szerintem kö­telessége megismerkedni az ország minden városának, térségének gond­jaival, elképzeléseivel. Az egyszerű embert is meg kell hallgatni, nem le­het csak „felülnézetből” politizálni. Nem ártana többször és hosszabb ideig tartó látogatásokat tenni, bár tu­dom az elnöknek rengeteg más fon­tos teendője is van. Michal Kováé egyébként rendkívül közvetlen volt az emberekkel, akik a kultúrház előtt üdvözölték, a kastélykórházban is teljesen kötetlenül társalogtunk. Lá­togatását nem lehet összehasonlítani az egykori pártvezérek látogatásai­val, akiktől sokszor még kérdezni sem lehetett. Az elnök légi bejelentése nyomán kérdeztük meg az Együttélés és a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom központi irodájában, miért nem reagál­tak a köztársasági elnöki iroda felkéré­sére. Mindkét helyen azt a választ kap­tuk, hogy azért, mert hozzájuk ilyen felkérés nem érkezett. A köztársasági elnöki iroda sajtóosztályán tudtuk meg, hogy az elnök Dobos Lászlót, az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti kép­viselőjét kérték fel, legyen a köztár­sasági elnök egyik nemzetiségi ta­nácsadója. Dobos László nem zárkó­zott el a felkérés elől, de egyelőre nem adott végső választ. VIDA JÚLIA Felhívás Az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom polgármesterei és önkormányzati képviselői körzeti találkozóju­kon az alábbi felhívással fordulnak valamennyi magyar nemzetiségű pol­gármesterhez és önkormányzati képviselőhöz: 1. Tiltakozzanak a tervezett kétnyelvű iskolák megvalósítása ellen, mert az alapvető pedagógiai elveknek mond ellent. 2. Támogassák a Csallóközi Falvak és Városok Szövetségének felhívását Szlovákia területi felosztásával kapcsolatban. A magyar politikai pártok és mozgalmak segítségét kérik Kulcs a megfelelő ajtóhoz Három év telt el a Rokkantak Szövetségének briinni országos konferen­ciája óta, amikor beszüntették az intézmény politikai céloktól sem mentes eddigi tevékenységét. E döntés nyomán a szövetség kötelékéből kikerülő Hallássérültek Szlovákiai Szövetsége, a Népbetegségekkel Sújtottak Szö­vetsége és a Vakok és Gyengénlátók Szlovákiai Uniója közösen létrehozta az Egészségkárosultak Egyesületét, és a pozsonyi Jakab téri épületben be­rendezték központi irodáikat. Míg a direktív központi irányítás negyven éven át elfogadható volt, addig a Rokkantak Szövetsége keretében létre­jött „közös háztartás" annál elfogadhatatlanabbnak tűnt. Előbb a hallássérültek szövetsége, plex Szlovákiai Szövetsége Ligetfa­majd a gyengénlátók uniója, végül a mozgássérültek szövetsége lépett ki e kötelékből. A népbetegségekben szenvedők szövetségéből kiválva önálló útra lépett a hemofilikusok, a sztoikusok és többek között a szkle­­rózis multiplex szövetség is. Jozef Géci, az Egészségkárosultak Szö­vetségi Egyesületének elnöke ígére­tet tett arra, hogy a legutóbb említett szövetség és Remény (Nádej)című szaklapjának külön irodahelyiségeket bocsátanak a rendelkezésre. Amint már arról a lapunkban ez év június 8- án megjelent „Még be sem költö­zött, máris kilakoltatták” címmel megjelent írásból értesülhettek, az ígéret elhangzását követő második napon Hradíiek Tibor a Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetségének elnöke a kulcsokat mégsem kapta meg. A leginkább érintettől a napokban megtudtuk, hogy a Szklerózis Multi­lun kap „pótirodahelyiségeket”. Vé­gétért a szövetség vándorútja. A Rokkantak Szlovákiai Szövetségével közösen bérlik a ligetfalusi önkor­mányzattól kapott lakótelepi helyi­ségeket. — Végre sikerült olyan kulcsot kapnunk, amely a megfele­lő ajtót nyitja meg előttünk. A há­rom helyiségből álló lakásegységet megfelelően kívánjuk kihasználni: nem csupán a Remény szaklap szerkesztőségének és a betegek összejöveteleinek adunk itt helyet ezután. Egy tájékoztatási központot szeretnénk kiépíteni. A hozzánk lá­togatók rendelkezésére áll majd a különféle nyelvű szakirodalmat tar­talmazó könyvtár, illetve olvasóte­rem. Az egészségügyi szakirodalom olvasóinak a klubja méltányolja igyekezetünket, és valamennyi legú­jabb kiadványból két példányt eljut­tatnak a könyvtárunkba is — tudtuk meg a szövetség elnökétől, aki újabb JOGÁLLAMISÁG, pártállam, szerke­zetváltás, átépítés, ellenzéki kerék­asztal, létminimum, átlagbér, hozzáa­­dottérték-adó, be nem vallott jövede­lem, munkanélküli-segély, felzárkó­zás Európához, piacgazdaság, tőke­hiány. Nemzetiségi kérdés, önrendelkezé­si jog, kisebbségi jogok, koronaleér­tékelés, létbizonytalanság, infláció áremelkedés... Egész szótárt állíthatnánk össze azokból a kifejezésekből, amelyek ránk zúdulnak a tévéből, a rádióból és az újságokból. A politika újból meg akarja hódítani a lelkünket. Csakhogy a sokat tapasztalt lélek el­lenáll. Mert bizony gyanakvóvá vált az elmúlt évtizedekben. Különösen a divatos szavakkal szemben. Nem min­dig érti őket, nem mindig tudja, hogy NŐ MÉG A FŰ azok mondanak vagy éppen elhall­gatnak valamit. Es innen, a civil mindennapokból jelenti a tömegkommunikációtól ká­bult olvasónak, hogy igenis nő még a fű! Hogy a fecskék ezen a nyáron is megérkeztek oda, ahol még ehető magokkal, iható vízzel és alig mérge­zett levegővel várták őket. Itt zsina­­toltak a villanydróton, befészkeltek az eresz alá és új fecskeutódokkal gyarapították a madártársadalmat. A csecsemők mit sem törődve a terveikről is beszámolt nekünk. El­mondása szerint nem csupán a ma még gyógyíthatatlan betegségben szenvedők reményébresztő lapján, a Remény magyar mellékletén ke­resztül kívánják a jövőben megszólí­tani a szklerózis multiplexben szen­vedő magyar állampolgárokat, de kü­lönös figyelmet kívánnak fordítani ezentúl az őket érintő problémákra. E célból kívánják felvenni a kapcsola­tot a magyar politikai pártokkal és mozgalmakkal, hogy az ő segítségük­kel magyar kiadványokban tájé­koztathassák a betegeket a szklerózis multiplex megbetegedés okozóit fel­tárandó kutatási eredményekről. To­vábbá az ő számukra is lehetővé kí­vánják tenni az integrációt, hogy mindjobban bekapcsolódhassanak az egészséges hétköznapokba. Bízzunk abban, hogy a Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetsége fog­lalkozni fog a csökkentett munkaké­pességűek munkalehetőségének meg­teremtésével is. A munkaerőpiac ma rendkívül telített, ám emellett nem szabad, hogy megfeledkezzünk azok­ról, akik csökkentett munkaképessé­gük ellenére szakmai tudással, illetve rendkívüli nagy akarattal néznek szembe nemcsak a betegségükkel, hanem a rájuk bízott feladatokkal is. SZÁZ ILDIKÓ hiányos alkotmánnyal, az inflációval, ebben az évben is megszülettek Aztán a szerelem — ugyanannyi áldozatot szedett, mint a korábbi években. Sőt házasságok is köttettek és nemcsak az égben. Mások viszont felbomlottak. De azért az idén sem kell keveseb­bet dolgozni a fizetésért, mint tavaly, viszont jóval kevesebbet vásárolha­tunk érte. MINDENT ÖSSZEVETVE ebben az évben is élünk. Rosszabbul, mint a múlt évben. Hanem az élet minden­napjai azok a hétfők keddek szom­batok... ugyanúgy megesnek velünk, mint azelőtt. Szerencsére. Különben még elhinnénk hogy a politikai di­vatok felülkerekedtek az örökkévaló­ság közhelyein. D.E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom