Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-28 / 4. szám
1993. július 28• sz. SZABAD ÚJSÁG 3 Miért haragszanak a kéksisakosokra? Tekintélyét veszti az ENSZ Az ENSZ kéksisakos katonáit úgy is nevezik: békefenntartó erők. Ez azt jelenti, hogy bevetésük elméletileg a következő sémán alapul: az ENSZ kezdeményezésére az egymással szembenálló felek megegyeznek egy ideiglenes tűzszünetben, az arcvonalak közé kéksisakosokat vezényelnek, akik megakadályozzák, hogy a harcok újból fellángoljanak, amíg a két fél nem köt nemzetközileg is szavatolt békét egymással. Ez a gyakorlatban sehol sem működik. Az ENSZ akciói eredménytelenek, a kéksisakosok orra előtt lövik egymást a szemben álló felek, nem riadnak vissza attól sem, hogy az ENSZ- katonákra tüzeljenek , jelenlétüket a legtöbb esetben semmibe veszik, rosszabb esetben kinevetik őket, vagy tüntetnek ellenük. Miért ilyen eredménytelen az ENSZ fegyveres jelenléte a világ válsággócaiban? Ha vissazpillantunk az ENSZ-erők katonai szereplésére a múltban, megfigyelhetjük, hogy ez akkor volt eredményes, amikor a nemzetközi csapatok egyértelműen az egyik harcoló fél oldalára álltak, s ezt vagy győzelemre segítették, vagy olyan helyzetet teremtettek, amelyben a szembenálló félnek már nem volt érdemes folytatnia a harcot, inkább megállapodott valamiféle komprosmisszumban. Ez a béketeremtés akkor működik, ha az egyik felet egyértelműen agresszomak lehet nyilvánítani, s az ENSZ a megtámadott védelmére kel. A mai háborúk azonban nem ilyenek. Az utolsó ilyen sémán alapuló háború Kuvait felszabadítása volt az iraki megszállás alól. A többi konfliktus gyökerei sokkal bonyolultabbak, s ebben a zűrzavarban képtelen az ENSZ egyértelműen fellépni valamelyik fél ellen. Mert ki az agresszor például Szomáliában? Az éhínség! Az évekig tartó éhség szinte belekergette az embereket a polgárháborúba, hogy azt, ami nem termett meg, fegyverrel szerezzék meg valakitől, akinek van élelme. Ki az agresszor a volt Jugoszláviában? A nacionalizmusba burkolt gazdasági egyenetlenségek egyes országrészek között. Itt is, ott is bármely fél oldalára állna az ENSZ, a másik fél ezt igazságtalannak tartaná és folytatná a harcot. Mind Szomáliában, mind Boszniában konfliktusba került egymással Képzelt interjú Egy levélről Prágában csíptük el képzeletben Václav Klaus cseh miniszter-elnököt, aki hátfájása miatt lemondta -egy teniszmérkőzését, és így maradt ideje számunkra. Magyarországon és Szlovákiában is tovább gyűrűzik annak a bizonyos Antatl-levélnek az ügye, amelyet ön kiteregetett és elutasított. Nem tart attól, hogy ezután romlik a cseh-magyar viszony? —A cseh-német viszony ettől egészen biztosan nem romlik. Tehát hol a probléma? Miért hozta nyilvánosságra az Antall-levelet? — Hogy ne kelljen írásban válaszolnom. Utálok levelet írni. Úgy tűnik, ön Meőiar-párti lett. Igaz ez? — Természetes, hogy Meciar-párti vagyok. O szabadított meg a kisebbségi problémától, a hadiipar nyűgétől, a bős—nagymarosi kölönctől. Megfizethetetlen ember. Még a menekültáradat ügyét is elintézetem vele. Jó fiú, ne bántsa... Ön nem nagy híve a visegrádi csoportosulásnak. Van ennek jövője? — A visegrádi dolog egy olyan közép-európai ügy. Szerintem van Nyugat-Európa, van Kelet-Európa, de közte nincs semmi. Legfeljebb egy határvonal. De az tegyen. Visegrádon arról volt szó, hogy a térség országai segítsék egymást a csatlakozásban Nyugat-Európáhozv— Nézze, engem akkor nem kérdeztek, én pénzügyminiszter voltam. Már akkor megmondhattam volna, hogy eddig Szlovákiát vittük a hátunkon, most mi a csudának húznánk még két további állam szekerét? Kölcsönös segítségnyújtás itt már egyszer volt, és láthatja mi lett belőle. Üzen valamit Antall miniszterelnöknek? — Szudétanémet ügyben ne írjon levelet Meciarnak. V.G. az ENSZ-misszió humanitárius és fegyveres jellege. Az emberiesség azt követeli, hogy a nép, amelynek segítségére katonák jönnek, ne váljék e katonák fegyvereinek célpontjává. Az ENSZ-katonák ezért nem lőhetnek, csak, ha megtámadják őket. Ha lőnek, akkor jogosan azt mondják róluk, hogy milyen segítség az, ha agyonlövik az embereket? Ha nem lőnek, akkor pedig büntetlenül folytathatják a háborút a kéksisakosok szeme láttára. A fegyveres beavatkozás sikertelenságeinek további oka a helyi viszonyok nem ismerete. Az ENSZ- fegyveresek rendszerint olyan országba jönnek, amelyben az eseményeket egészen másfajta rugók mozgatják, mint a katonák sokkal fejlettebb hazájában. Nemcsak a katonák, de a vezénylő tábornokok sincsenek mindig tisztában azzal, mi az igazságos a helyiek számára, mi az igazságtalan. A háborúk sújtotta helyszíneken nem alkalmazhatók az odahaza bevált „receptek” az igazságtételre. Más itt a vallás, mások a szokások, mások az ellentétek. A kudarcok egyik legnagyobb okozója talán az, hogy a bevetésre induló ENSZ-csapatoknak. sem az őket kiküldő Biztonsági Tanácsnak nincs távlati jövőképe arról, mit akarnak elérni, milyen viszonyokat teremteni a helyszínen. A BT- döntéseknek rendszerint a harcok megfékezése a közvetlen célja. Ez nem kevés, de azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ellentétek konzerválódnak, megmaradnak, és az első adódó alkalommal a harcok kiújul-Oroszországban már hónapok óta folytatódik a vita az új alkotmányról, amely még megszületése előtt belső konfliktusok fonásává vált. Eredetileg volt egy parlamenti alkotmánytervezet és egy elnöki elképzelés. Borisz Jelcin orosz elnök az alkotmány kérdésében rugalmasabbnak bizonyult politikai ellenfelénél, Haszbulatov parlamenti elnöknél, és az alkotmányozó nemzetgyűlésben úgy módosította saját tervezetét, hogy az tárgytalanná tette a parlament kifogásait. Az alkotmányozó nemzetgyűlés — 600 területi vezető és politikus — Jelcin módosított tervezetét elfogadta ,és 88 területi tanács elé megvitatásra terjeszti. Az új orosz alkotmány problémája ezzel korántsem oldódott meg. Mindenekelőtt az a kérdés, mely intézmény hagyja jóvá az alkotmányt. A jelenlegi törvények szerint az alkotmányt a szuperparlamentnek, a népképviselők kongresszusának kellene jóváhagynia. Az alkotmánytervezet azonban tartalmaz egy olyan meghatározást, amely szerint a népképviselők kongresszusát feloszlatják, és helyébe kétkamarás parlament kerül. Nem várható el a szuperparlamenttől, hogy feloszlassa önmagát. Sahraj, az ország miniszterelnök-helyettese sem tartja valószínűnek ezt a lehetőséget. Jelcin annak idején már javasolta, hogy az új alkotmányt népszavazás hagyja jóvá. Mi a Jelcin-féle alkotmánytervezet lényege? Az államfő az elnök, akinek azonban nincs joga feloszlatni a parlamentet, és csak két időszakra választható meg. Ezzel szemben a parlamentnek nincs joga megvádolni az elnököt. Az ország második embere nem az alelnök, hanem a kormányfő. A Szövetségi Gyűlés kétkamarás, a Szövetségi Tanácsból (felsőház) és az Állami Dumából (alsóház) áll. A duma 400 képviselőjét általános titkos választásokon választják. A Tanács tagjait a területi és tagköztársasági szervek nak. A jövőkép tisztázatlansága okozta például azt a helyzetet, hogy évtizedek óta ENSZ-katonák állnak a Golan-fennsíkon és a ciprusi török-görög vonal mentén. Igaz, a harcok csillapodtak a helyszínen, vagy véget,értek de semmi sincs megoldva. Állandósult egy helyzet. A fegyverek elhallgatnak akkor is, bizonyítja a történelem, ha az egyik fél győz (Vietnam), vagy kompromisszumot kötnek (Korea). Nem reális az olyan elképzelés, amely szerint: az ENSZ csapatai rákényszerítik a szembenálló feleket a fegyverletételre. Egy-egy ENSZ-bevetés után rendszerint látunk a TV- híradóban képeket arról, hogy a fegyveresek halomra dobálják fegyvereiket. Ám ezek szórványos jelenségek, bár a manipulált híradás előtérbe helyezi őket. A kurdok is dobáltak már halomra fegyvereket, mégis tovább verekednek, a szomáliaiak is, mégis agyonlőttek 24 pakisztáni ENSZ-katonát. Nem beszélve arról, hogy a harcokat kiváltó okok fennmaradtak. Lefegyverezni a gerillákat, vagy a szembenálló feleket még sehol sem sikerült. Még Kambodzsában sem, ahol az ENSZ-csapatok jelenlétében megvalósultak a választások, de a vörös khmerek egyszerűen kivonták erőiket azokról a területekről, amelyeket a megalakult kormány ellenőriz, s megtartották fegyvereiket is. Vannak térségek a világban, ahol a helyi el lentétek,a harcokat kiváltó okok erősebbnek bizonyultak a nemzetközi erőknél. Ilyen az Afrika szarvában dúló polgárháború és a boszniai konfliktus. Emitt az etnikai, amott a törzsi „élettér" motívuma bizonyult erősebbnek az ENSZ békekövetelményénél. A német Die Welt c. lap szerint az ENSZ válságban van és az új viszonyok alapján újból meg kell határozni a világrend fogalmának tartalmát. Ez bizonyára segítene abban, hogy az ENSZ tudatosítsa: mit akar elérni, ha már beveti erőit. BÁTSY GÉZA delegálják — minden térséget 2 küldött képvisel. Jelentős előrehaladás az eddigi rendszerrel szemben a területek, régiók, köztársaságok jogköreinek bővítése. Növekszik az autonóm térségek gazdasági önállósága. A jövő Oroszországa a tervezet szerint az önálló elnöki és parlamentáris köztársaságok szövetsége, valamiféle Oroszországi Egyesült Államok. Az önállósági, jogköri követelések Oroszország egyes területein nagy arányokat öltöttek. A zűrzavaros és sokhelyütt kilátástalan gazdasági helyzet miatt automatikusan az az elképzelés kerekedik felül, hogy „magunk jobban tudnánk intézni ügyeinket” (a hasonlóság a hazai törekvésekkel nem véletlen). Mivel az új alkotmánytervezet szerint a gazdasági önállóságra a tagköztársaságoknak van joguk, egyes területek köztársaságokká kezdik kikiáltani magukat, hogy az új rendszerben jobb esélyekkel induljanak. így az Uraiban a Szverdlovi Terület, a távol-keleti Tengermellék (Vlagyivosztok), a Moszkvától északra fekvő Volgogodszki Terület vált köztársasággá. Hasonló irányt vett a mongol határ mentén elterülő Csita és az orosz Sztavropol is. Ez abból is fakad, hogy a korábbi autonóm területek, mint pl. Dagesztán, automatikusan köztársaságokká váltak, de ennél gazdaságilag jelentősebb területek függősége megmaradt. Elrettentő példa a területek számára Jekatyerinburg (Szverdlovszk) esete, amely a központtól függ, bár az ország 60 területe közül a legfejlettebb, de a központtól saját befizetéseinek a felét sem kapta vissza fejlesztési céljaira. Az új alkotmány sikere tehát attól függ, hogyan sikerül a gyakorlatban összehangolni a nagyobb jogköröket a gazdasági fejlettséggel. Az összehangolatlanság e kérdésben újabb elszakadási törekvésekhez vezethet. ÁDÁM PÉTER r r Alomkép: Oroszországi Egyesült Államok Nehezen születő alkotmány Nagyvilág Japán azért Japán marad A Japánban lezajlott parlamenti választások eredménye élénk visszhangot váltott ki világszerte, mert 38 év után az uralkodó Liberális Demokrata Párt elvesztette abszolút többségét az alsóházban. Mijazava Kiicsi pártja volt az, amely közel negyven év alatt páratlan gazdasági fellendülés feltételeit teremtette meg az országban. Olyan politikai rendszert valósított meg, amely lehetővé tette a japánoknak, hogy érvényesítsék és kihasználják egyedülálló tulajdonságukat: képesek túlnőni tanítómestereik fején. Bármit tanulnak el másoktól, azt másoknál jobban tudják csinálni. Eltanulták a demokráciát is ,és azt stabilabban valósították meg, mint bárhol másutt. Az 511 tagú alsóházban a liberálisok most 223 mandátumot szereztek, 33-mal kevesebbet, mint amennyi az abszolút többséghez kell. Ha az ellenzék összefog, ugyancsak képes lehet a kormányalakításra, mert összesen 230 mandátummal rendelkezik. A politikai jövőkép tehát Japánban korántsem stabil már. Minden megtörténhet. Formálisan a liberálisok visszaszorulásának okát a politikusok sorozatos korrupciós botrányaiban vélik felfedezni. A valóságban azonban inkább arról van szó, hogy a dúsgazdaggá vált országban az emberek az életmód minőségének jelentőségét is megtanulták. A szerénység szükségességének fő oka — a szovjet veszély — elmúlt, az Észak-Korea felől fenyegető veszély pedig nem elég meggyőző. Európaiabbul, illetve amerikaiabbul szeretnének élni az emberek. Ha az új — néhány hét vagy hónap múlva megalakuló — kormány ezt figyelembe veszi, stabilabb maradhat sok más nyugati demokráciánál. Ha azonban görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy az eddigi országvezetési módszer óriási eredményeket hozott, tehát jónak kell lennie a jövőben is - okoz a zilált politikai válságokkal jellemzett demokráciák példájához igazodik. S mivel a japánok mindent következetesebben csinálnak, mint tanítómestereik, a ziláltság is nagyobb lehet náluk, mint bárhol másutt. Törött kézzel távozó FBI-főnök William Sassious, az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) eddigi igazgatója annyira felháborodott leváltásán, hogy menet közben haragosan fordult az újságírók felé, és valami gúnyosat mondott, de elfelejtett lába elé nézni. Egy lépcsőfokba belebotlott, leesett, és eltörte a kezét. Ez a kép maradt utána az amerikai közvéleményben, pedig nem volt ő rossz FBI-főnök. Volt ugyan már korábban is egy botlása, amikor a texasi Wacóban harckocsikkal és gázlövedékekkel megrohamoztatta a harcias Dávid-szekta székházát, amelyben 86 ember bennégett. Igaz, erre a lépésre Janet Reno, a föállamügyész-asszony adott neki utasítást. Most éppen ez a főállamügyésznő jelentette Sassiousról az elnöknek, hogy „nem volt eléggé megfontolt, elvesztette tekintélyét és a bizalmat, s enélkül nem maradhat hivatalában”. Clinton elnök erre az FBI-fönököt megbízatási ideje felében menesztette, s kapóra jött neki, hogy Sassious korábban magáncélokra használta az FBI repülőgépeit és gépkocsijait. A valóságban azonban úgy tűnik, hogy a föállamügyész-asszony akarta lerázni magáról a wacói tragédia felelősségét. Hja, vakul engedelmeskedni nem mindig jelent biztonságot felelős poszton. Az új FBI-igazgató önállóbbnak tűnik elődjénél. Louis Freeh 43 éves és 1975 óta FBI-ügynök. Hírnevét az atlantai bíró meggyilkolásának felderítésével alapozta meg 1990-ben. A szervezett bűnözés elleni harc szakértőjének tartják. Erre most valóban nagyobb szükség van, mint engedelmes igazgatóra. Egy Afganisztán elég volt A volt Szovjetunióban az iszlám hagyományok Tádzsikisztánban és Üzbégországban tartották magukat a legszívósabban az összes tagköztársaság körül. Üzbegisztán azonban távolabb esik a muzulmán világ határaitól, úgyhogy a harcias iszlám mai előretörése inkább az Afganisztánnal határos Tádzsikisztánban érezteti hatását. Tudni kell, hogy Tádzsikisztán a korszerű világ és az elmaradottság keveredésének talán legellentmondásosabb országa: egyetlen vasútvonala van, de száz repülőtere. Csak 1926-ban ismerték meg itt az emberek a kereket. De pilótáik ma mesterien repülnek a 6000 méter magas pamíri csúcsok között. Ezen az országon át szállították Oroszországba azt a 15 ezer koporsót, amelyben az afganisztáni szovjet beavatkozás áldozatait vitték elhantolni szülőföldjükre. Ez is jelezte a tadzsik igazhívöknek, hogy van esély a Moszkva elleni eredményes harcra. Az afganisztáni mudzsahedek befolyása már közvetlenül a Szovjetunió széthullása után éreztette hatását Tádzsikisztánban. Rövid időre hatalomra került egy demokratikus-muzulmán, korábban ellenzéki koalíció, de nem volt képes úrrá lenni a helyzeten, az orosz lakosság tömegesen elvándorolt az országból, sok helyütt, Dusanbe fővárosban is, harcok robbantak ki. Ezért Moszkva segédletével egy „iszlámellenes”, orosz-orientált kormány került hatalomra. Ez eredményesnek mutatkozott egy ideig, bár a vezetőgárda jórészt a volt kommunista rendszer kádereiből került ki. Tádzsikisztán ma az elmaradottság és a modem világ határán polarizálódik. A déli elmaradott vidékek iszlám ellenállói Afganisztánba menekültek, ahonnan portyákat indítanak az afgán mudzsahedek segítségével az orosz határőrség ellen. Céljuk áttömi vagy átszivárogni, s legalább egy járásnyi területen kikiáltani a Tadzsik Iszlám Köztársaságot. Ezért a hatalom ismét Moszkvához fordult, megkötötték a barátsági és együttműködési szerződésű amely katonai segítségnyújtás lehetőségét is tartalmazza. Valószínű, megerősítik az orosz jelenlétet az afgán határon, amelynek hágóit a mudzsahedek uralják. A legutóbbi mudzsahed támadás 25 orosz katona halálát okozta. Ismét koporsókat szállítanak az országon át... A Kreml az orosz befolyási övezet veszélyeztetését látja az iszlám terjeszkedésben és a tadzsikisztáni eseményekre igen érzékenyen reagál. Nem csoda. Hiszen ott valójában az afganisztáni háború folytatódik. Még egy Afganisztán senkinek sem kell Moszkvában. A háború, mégha „szent” is, a tadzsikoknak sem hozhat jót. Magyarország átjutott a résen Az Európai Közösség résnyire megnyitotta az ajtót a közép-európai új demokráciák árui előtt. Magyarországiért az első, amely a résen átjutott: 1996 helyett már 1994-től szállíthat vámmentesen 93 fajta úgynevezett kényes ipari terméket az EK piacaira. Ezenkívül 1996. december 31-től megszüntetik a vámokat a magyar textiláru számára és az acéláru behozatalát 1995 végén szabadítják meg a vámtól. Mindkét árufajta vámjait csak egy évvel később készültek feloldani, de a társult Magyarország mindezt egy évvel a tervezett időpont előtt élvezheti. Az acélbehozatali kvótákat csak jövőre tervezték 10 százalékkal emelni Magyarország exportőrei számára, de már idén júliusban emelték. Az EK Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal már 1991- ben megkötötte a társulási szerződést, de ezt még nem ratifikálták. Ezért ideiglenesjegyzőkönyv előírásai szerint folyik a kereskedelem, s eszerint a korlátozások 7-10 éven belül szűnnek meg. A cseh diplomácia elérte, hogy a múlt héten egy pótjegyzőkönyvet írtak alá Brüsszelben, amely szerint a korlátozások nem lesznek nagyobbak, mint Csehszlovákia idején voltak. A cseh áruk alött a kényes cikkek terén (acél, textil, mezőgazdasági termények) három éven belül nyílnak meg az EK piacai. Csehszlovákia kettéválása lépéshátrányba hozta még Csehországot is. Á.P.
