Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-07 / 1. szám
1993. július 7.1.sz. SZABAD ÚJSÁG 5 Konferencia a szebb, jobb és igazságosabb Európáért Esélyegyenlőséget, tisztes életet mindenkinek A múlt héten, egész pontosan június huszonnyolcadika és július másodika között Pozsonyban tanácskoztak kontinensünk szociális miniszterei. Az öt napon át tartó konferenciasorozatra Európa 36 országából, valamint — vengédként — Kanadából és az Egyesült Államokból érkeztek szakemberek. A rendezvényt 15 szociális miniszter tisztelte meg részvételével. A találkozón a tárca képviselőin kívül a résztvevők között 49 ország kormányzó és nem kormányzó pártjainak a küldöttei is megjelentek. A pozsonyi konferencia, mint arról már be is számoltunk lapunkban, a szociális miniszterek immár harmadik, rangos, nemzetközi tanácskozása volt, amely több fontos témakör megvitatását tűzte feladatául. Egyik legfontosabb cél Európa szociális helyzetének az ismételt feltérképezése és az egyes államok szociális politikájának a megvitatása volt az Egyesült Nemzetek Szervezete szociálpolitikai és fejlesztésügyi irányelveinek az összefüggéseiben. A szociális miniszterek tanácskozása a szociális szféra sok olyan problémakörével is foglalkozott, amelyek az utóbbi hónapokban, években gyülemlettek fel Európában és Európán kívül egyaránt. A jelenlévők különböző gondokról beszéltek, hisz majd minden ország más és más problémával küzd. Egészen más okoz például feszültséget Spanyolországban, mint Svédországban, de teljesen más a feszültségforrás okozója Németországban mint mondjuk a Balkánon, például Albániában. Míg Svédországban, ahol a szociális biztonság példaértékű, s mindenképpen követésre méltónak és ajánlatosnak tartanak egész kontinensünkön, arról panaszkodnak, hogy a modell tönkretette a munkaerkölcsöt, a kelet- és közép-európai országok arról beszélhetnének, hogy náluk miként rombolta le a szocializmus a család- és gyermekvédelmet. Európa szociális miniszterei, becsületükre legyen mondva, lelkiismeretesen és következetesen keresik a legégetőbb kérdésekre a megoldást. Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de mit kezdenek — mondjuk — az egyre magasabb átlagéletkorral? Az a folyamat, amely egy adott társadalom dicséretére lehet, a szociális miniszterek számára komoly fejtörést, s emellett rengeteg újabb és újabb kiadásokat, tehát dollármilliókat is jelent. Európában ugyanis — tetszik vagy nem — ezzel a körülménnyel nagyon is számolni kell. Földgolyónkon az elmúlt harminc évben általában öt évvel meghosszabbodott az éleikor. A fejlett országokban azonban mintegy 15 esztendővel tovább élnek az emberek, mint mondjuk az ötvenes évek végén éltek. Számolni kell továbbá azzal is, hogy egyre többen járnak egyetemre, főiskolára, hiszen a tanulással eltöltött idő is a produktív évekből farag le néhányat. Kontinensünkön óriási a migráció, azaz a polgárok önkényes vagy kényszerű lakóhelyváltoztatása egy országon belül vagy áttelepülése egyik államból, esetleg egyik kontinensről a másikra. Európa lakosainak száma 1960 óta mintegy 170 millióval nőtt, míg az Amerikai Egyesült Államok és Kanada lakossága, ugyanezen időszak alatt, „mindössze” 15 millió fővel gyarapodott. Bizonyos országok szociális politikája sok kívánnivalót hagy maga után, sőt, néhányé egyszerűen rossz. A munkanélküliség egyes területeken napról napra egyre többeket riogat. Több tízmillió ember éhezik, a szó igazi értelmében szegénységben, a létminimum határán él vagy jóval alatta tengődik. Az Európai Közösség államaiban 3 millió a hontalanok száma, közöttük sok kisgyermekes család található, de nem ritka a szellemileg fogyatékos egyén sem. A hontalanok száma röpke néhány esztendő leforgása alatt majdnem 40 százalékkal növekedett. Többen szerzett rokkantság miatt idő előtt nyugdíjba kényszerülnek. Mások betegségét szimulálva fordítanak hátat a munkának. Ezek mind a szociális tárca pénztárcáját apasztják... Nem mindegy, hol és hogyan élnek az emberek. Már az sem mindegy, egy bizonyos területtől melyik égtáj felé élnek mondjuk félszáz kilométernyi távolságra. Ez a csökkentheti vagy meghosszabbíthatja életkorukat. A politika nem oldhat meg mindent, ám a politikusok a gondok orvoslásában, a helyzet javításában rendkívül sokat segíthetnek. Gondoljunk csak bele: ha nem következik be a szociális szférában a közeljövőben érdemleges változás, az emberiség egynegyede munkanélkülivé válhat. Ez konkrét előrejelzés, és ha politikusaink rosszul sáfárkodnak a rájuk bízott és ruházott hatalommal, s_ nem látnak hozzá azonnal a legfontosabb szociális kérdések racionális megoldásához, tíz éven belül be is következhet. — El kell kezdeni a harcot a munkanélküliség ellen —jelentette ki a konferencia idején tartott egyik sajtótájékoztatón Henryk Sokalski, az ENSZ bécsi titkárságának képviselője —, ellenkező esetben Európa-szerte milliók maradnak állás és munka nélkül, s ránk szakadhat az a bizonyos, évek óta épülő „Ház”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkanélküliség a bűnözés melegágya is. Igaz, a nyolcvanas években 1-2 százalékkal nagyobb volt a munkanélküliség, de ez nem igen lehet vigasz, s nem lehetünk a mai „eredményekkel” cseppet sem elégedettek. Erről szól az ENSZ főtitkárának a tanácskozás résztvevőihez intézett üzenete is. Boutros Boutros-Ghali emlékeztetett arra, hogy az ENSZ 1968-ban, tehát 25 évvel ezelőtt hívta össze a szociális és munkaügyi miniszterek első nemzetközi konferenciáját. A rendezvény színhelye New York volt. Azóta a világban, de a szociális politika struktúrájában is óriási változások mentek végbe. Elsősorban fokozódott a szociális kérdések iránti nemzetközi érzékenység. Ez szerepel az emberi jogokról alkotott dokumentumokban is, amelyek alig egy héttel korábban fogalmazódtak meg a bécsi emberjogi konferencián. A volt szocialista országokban bekövetkezett forradalmi változások új, eddig nem is sejtett lehetőségekhez nyitottak utat. Ezzel egyidőben azonban komoly következményekkel járó nemzeti és felekezeti villongásokra kerül sor a térségben, állapítja meg a főtitkár. Több helyen fegyveres konfliktusok keletkezelhintették a gyűlölködés magját. A bűnözés, az egészségügyi gondok, a környezeti problémák és a gazdasági (lét)biztonság csak tovább növelték a feszültséget ezeken a területeken. Éppen ezért, szögezi le Boutros Boutros-Ghali üzenetében, a jelen időszakban a szociális problémák megoldása elsődleges feladat. Csakis akkor teremthetünk jólétet, békét, ha azok számára is létbiztonságot nyújtunk, akik képtelenek maguk és családjuk számára legalább az élethez elengedhetetlenül szükséges alapvető szociális feltételeket biztosítani... A résztvevők Olga KeltoSovát, a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális- és Családügyi Minisztériumának vezetőjét választották a tanácskozás elnökévé. A miniszterasszony hangsúlyozta, hogy a tapasztalatcsere, olyan fontos és sokakat érintő témakörökben, mint a szociálpolitika, egyszerűen szükségszerű. Elmondta többek között azt is, hogy Szlovákiában a munkanélküliség egyetlen év alatt megnyolcszorozódott, azaz az 1990 végén jelzett 1,5 százalékról 1991 végére 11,8 százalékra ugrott. Okait a tárca vezetője a volt KGST-piac összeomlásában, az egyre mélyülő gazdasági recesszióban, valamint egyebek mellett például a szigorú megszorító, korlátozó gazdaságpolitika következményeként látja. A harmadik európai konferencia résztvevőihez szólt Vladimír Meéiar kormányelnök is. Leszögezte, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya szeretne Pozsonyban nemzetközi családvédelmi központot létesíteni. A tanácskozás, mint a konferencia végén kiadott jelentésből kiderül, elsődlegesen arra a kérdésre keresett választ: mit is lehetne tenni Európa egyes államaiban a szociális feszültségek enyhítése, minimálisra csökkentése érdekében, figyelembe véve azt, hogy ezeket a kérdéseket ma már más szemszögből kell nézni és elemezni, mint ezelőtt. Az összejövetel, szögezi le a határozat egyértelműen, nemcsak tanulságos, hanem hasznos is volt. Sok kérdés tisztázódott, de lerakták a további, még szorosabb együttműködés alapjait is. S ez jó! Mert ahogy az írásból is kitűnik, van még tennivaló bőven... Dr. Rudolf Krizannal, a Nemzeti Biztosító nyugdíjbiztosítási alapjának osztályvezetőjével beszélgettünk Addig jár a nyugdíjas a boltba, amíg... Nyugdíjasnak lenni ma éppen olyan, mint számos be nem váltott ígéret kamataiból nagybevásárlást csinálni. A megérdemelt pihenésüket töltő idős emberek életkörülményei három évvel ezelőtt még a letűnt idők társadalmi „álbiztonságát” tükrözték. Majd 1991-től, amikor a nyugdíj 1580 csehszlovák korona volt, a helyzet némiképpen roszszabbodott. Az átlagnyugdíj reálértéke (beleértve az állami kompenzációs juttatást is) közel 1/4-el csökkent, mint egy évvel korábban. Ebben az évben az .Akció ’92" újabb nyugdíjemelést eredményezett, így lett a megemelt összeg 1760 (még) csehszlovák korona. Az idei évben az SZK Nemzeti Tanácsa március 24-én jóváhagyta a 97/1993-as törvényt a nyugdíjak ismételt emeléséről. így lett az úgynevezett egyedüli bevételi forrás (Jedin^zdroj príjmu) összege 1980 szlovák korona, de viszont eltörölték a 220 koronás állami kompenzációs juttatást. Az öregségi, a rokkantsági, a részleges rokkantsági, a ledolgozott évekért járó, illetve az özvegyi nyugdíjra jogosultakon e csaknem "észrevétlen" nyugdíjemelés nem sokat segített. Dr. Rudolf Kriíant, a Nemzeti Biztosító nyugdjjbizlosítási alapjának osztályvezetőjét arról kérdeztük, milyen elgondolások alapján szabták meg a legújabb nyugdíjhatárokat. — Aki bevásárolni indul, az csupán olyan értékben választhat árut, amennyi pénze van. A nyugdíjak továbbra sem magasak. És bár nem dolgozom a törvényhozásban, mégis úgy vélem, azért nem lett e meghatározott összeg magasabb, mert ennyire futotta az államkasszából. A nyugdíjakat egyelőre továbbra is az állami költségvetésből fizetik ki, az adó formájában szerzett bevételek ugyancsak az államkasszába kerülnek. Azért, hogy az állam ne manipulálhassa az e célra begyűjtött összeget, a nemzeti biztosítási rendszeren belül a törvény értelmében létrehozták a nyugdjjbiztosítási alapot. A produktív lakosság bevételeiből meghatározott adó képezi majd az alap vagyonát, amelyből folyósítani fogják a nyugdíjakat. Amenynyiben az alap anyagi kerete nem fedi a szükséges pénzösszeget, az állam garantálja a nyugdíjak kifizetését. A legutóbbi értesüléseim szerint a jelenlegi állapot az év végéig fennmarad, majd sor kerül a 7 törvény novellizálására. Úgy néz ki, hogy a lakosságtól ily módon és e célra begyűjtött pénzösszeg nem fedi a kifizetendő nyugdíjösszeget. • Az idei márciusi nyugd(jemelés során a már 1993. március 1-je előtt folyósított öregségi, rokkantsági részleges rokkantsági a ledolgozott évekért járó és özvegyi nyugdjjak esetében az emelés csekély 3 százalékos, plusz még a havi 270 korona nyugdíjemelés. Ugyanezen nyugdíjtípusok esetében a március elsejétől ez év végéig bejelentkezett nyugdíjasok esetében az eddigi 1760 koronát húsz százalékkal emelték. Az ez év január elsejétől folyósított nyugdíjakat pedig harmadik módon, havi 290 koronával emelték. Az ilyen fajta megkülönböztetés tudomásunk szerint rendkívül sok bonyodalmat okoz a nyugdíjra jogosultak, és az ezt a munkát végzők körében egyaránt. Ráadásul sokan nem tartják igazságosnak a megkülönböztetéseket — A nyugdíjemelést március 24-én hagyták jóvá, viszont visszamenőleg március 1-től kellett rendezni a nyugdíjakat, sőt, amint az a nyugdíjemelési törvényből is nyilvánvaló, a már korábban folyósított nyugdíjak esetében is módosítani kellett a pénzösszeget. Szerencsére a nyugdíjbiztosítási alap illetékes osztályának jelenleg több mint 800 alkalmazottja van, és közel 420-an közvetlenül a nyugdíjra jogosultak osztályozásával, beiktatásával foglalkoznak. Az osztály elfogadható szintű aulomatizációs rendszerrel van ellátva, aminek köszönhetően a nyugdíjasok nyilvántartását, osztályozását számítógépeken végezzük. Azelőtt öt dolgozó látta el az ide érkező ügyfeleket, ma már ezt a munkát csak ketten végzik. Saját kidolgozott programjaik vannak. Ami a munkánkat megzavarja, az az állandó költözködés, de helyiséggondjaink a közeljövőben megoldódnak. • A nyugdíjemelést illetően egyáltalán semmi változás nem történt a feleségek nyugdíjemelését illetően, hiszen ez ideig is 200 koronát kaptak, és ehhez még a 220 korona állami kompenzációs juttatást Jelenleg 420 koronát kapnak, azzal, hogy eltörölték az említett juttatást Ugyancsak megfeledkeztek az árvasági nyugdíj emeléséről, hiszen mint azelőtt, most is 50 korona maradt — A feleségek nyugdíját 220 koronával emelték. Arról mi nem tehetünk, hog az asszonyok ezt nem tekintik nyugdíjemelésnek. Az árvasági nyugdíjat pedig nem tartották szükségesnek megemelni, hiszen az érintettek esetében nem egyedüli bevételi forrásról van szó. • A szociális nyugdíjra jogosultak esetében miért azonos a nekik járó összeg — 1980 szlovák korona — az egyedüli bevételi forrás összegével? Tudomásunk szerint elsősorban a rokkantnyugdíjasok esetében a betegségükkel járó kiadások fedezésére sokkal több pénzre lenne szükség. — Szociális nyugdíj kiutalására akkor kerül sor, hogyha a kérvényező több mint 65 éves, esetleg nem megfelelő szociális körülmények között él, vagy rokkantnyugdíjas, de ennek ellenére nem jogosult más törvényes juttatásra. Olyan jótékonysági juttatásról van tehát szó, amelynek a maximális értékösszege 1980 korona. Amennyiben a nyugdíjas személy bevétele nem éri el ezt a magasságot, a szociális nyugdíjjal egészíthetjük, kerekíthetjük ki az összeget 1980 koronára. A szociális nyugdíjat az illetékes regionális nemzeti biztosítók utalják ki, akik ezt megelőzően megállapítják az illető személy vagyonhelyzetét. A Nemzeti Biztosító nyugdíjbiztosítási alapja ma még az „állambácsi” odafigyelésére és támogatására szorul, annak ellenére, hogy e célra a lakosságtól adó formájában begyűjtött pénzösszeget azért szerették volna külön nyilvántartani, hogy az a megfelelő címzettekhez e(jusson — nyugdíj formájában. Az alapba több oknál fogva nem folyt be a szükséges összeg. A beszélgetésből megtudtuk, hogy a következő év kezdetétől talán várható majd változás. A nyugdíjra jogosultak viszont többéves munkájuk jutalma képpen, vagy betegségükből, esetleg szociális helyzetükből kifolyólag igénylik a pénzt Valószínűleg többet, mint amennyivel a márciusi nyugdíjemelések óta havonta bekopogtat hozzájuk a postás. SZÁZ ILDIKÓ
