Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-14 / 2. szám

SZABAD ÚJSÁG 1993. július 14• sz. Filmvilág Férjek és feleségek A szívnek nem lehet parancsolni Woody Allen Férjek és feleségek című alkotása valószínűleg az utolsó olyan film, amelyben volt felesége, a nem ke­vésbé híres Mia Farrow oldalán láthat­juk. Ez a híres rendező és színész 22. játékfilmje, s pikantériáját egy, az élet­ben szinte párhuzamosan lejátszódó ha­sonló esemény adta. A film egy szerelmi háromszög tipikus drámája. Az idősödő félj, Gabe (Woody Allen) beleszeret sajátjai mellett fogadott gyermekeket is nevelt. A botrány akkor tört ki, amikor Mia Farrow rájött, hogy férje viszonyt kezdett már felnőtt, közös nevelt lá­nyukkal. Az, hogy a kisebbet, a hétéve­set megrontotta volna, szerencsére alaptalan vádaskodásnak minősült. A válást megelőző elkeseredett rágalma­­zási hadjárat, a harc a gyerekekért, a hu­zavona a közös vagyon elosztása körül Mia Farrow (Judy) és Woody Allen (Gabe) a Férjek és feleségek című filmben egy nála jóval fiatalabb lányba, aki tör­ténetesen a tanítványa (Juliette Lewis). S amikor a filmbeli feleség, Judy (Mia Farrow) azt kérdezte a félrelépő férjtől: „Gondolod, hogy valaha is elválunk?” — az amerikai nézők, enyhén szólva, ka­jánul vigyorogtak. Ezt megelőzően ugyanis már tanúi lehettek az év perpatvarának, Mia Far­row és Woody Allen botrányos válásá­nak. A színészházaspár 12 évig élt állító­lag jó házasságban. Woody Allen való­színűleg szerette, és jó színésznőnek tar­totta feleségét, hiszen ő volt a legtöbb Woody-film főszereplője. A házaspár — mindez jóformán a nézők (az ameri­kai tévénézők) szeme láttára zajlott. A válás előszelére előbbre hozták a Férjek és feleségek című film amerikai bemuta­tóját. Mire az európai mozikban vetíteni kezdték, a válás már megtörtént. A híres rendező és színész, Woody Allen azzal intézte el az ügyet, hogy „a szívnek nem lehet parancsolni”. Most már bátran mutatkozik a nyilvánosság előtt is 22 éves szerelmével, egykori ne­velt lányával. Újabb, valószínűleg válto­zatlanul jó filmek rendezésére készül. Vajon kik lesznek a főszereplők? (Ív) Szökőkút Zsuzsannának II. Sofőrből popénekes (az előkészületek so­rán ezt szánták a film címének) nem éppen vidám szerepét is. Állí­tólag alig tudta kivárni a forgatás kezdetét, mivel a figura mélyen emberi vonásai már a forgatókönyv elolvasá­sa után nagyon meg­nyerték tetszését. A filmben felcsen­dülő dalok, akárcsak az első Szökőkút szá-Azt, hogy a rendező Duáan Rapoä jól kalkulált, amikor elkészítette a Szökő­kút folytatását, s ezt is „kizárólag közön­ségfilmnek" szánta,és a férfi főszerepet Paío Haberára, a népszerű énekesre bízta, fényesen bizonyította az új szlo­vák zenés film sikeres bemutatója. Az érdeklődők csordultig megtöltötték az amfiteátrum nézőterét, ahová a fősze­replők helikopteren érkeztek. Az új filmben úgyszólván csak a női főszereplő a „régi”. A Zuzanát alakító Éva Vejmélková, nemcsak a filmben, a valóságban is érettebb, komolyabb lett. Az első rész verseket „farigcsáló” kislá-Eva Vejmélková (Zuzana) mai, valószínűleg szin­tén slágerré válnak, és hanglemezen is hama­rosan megjelennek. nyát az élet valódi és vélt pofonai meg­edzették, keményebbé formálták. Új életének színtere már nem a lakónegye­­di tér a szökőkúttal, hanem a kamionso­főrök csárdája. Partnere Juraj (Paío Habéra), a jó hangú kamionos, aki nem válogatja meg sem közönségét, sem fel­lépéseinek színhelyét — ott énekel, ahol éppen van... Mígnem felfigyel rá egy prágai „bennfentes”, és a fiatal kamio­nos egy időre elmerül az énekesek pénz­­sóvár világában. Szerepel még a filmben a népszerű Marói Kramár és a most már külföldi művésznek számító Lucie Bílá és Hele­na Rűüifková. A tes­tes, jó humorú Rűiié­­kovát eddig többnyire komikus szerepekben láthattuk, de most nagy odaadással ját­szotta el Mama Kami Két arany Essenben — sok vagy kevés? Hadilábon a szerencsével Az előzetes esélylatolgatások során még a legpesszimistább számítások is legalább egy aranyérmet jósoltak a magyaroknak, s szerencsére ez százszázalékkal lett túl­teljesítve a női párbajtőr-, illetve a férfi kardcsapat jóvoltábóL Történt mindez annak ellenére, hogy a szerencse sem vette különösebben pártfogásába a különít­ményt, nemegyszer csupán a rosszabb találatarány miatt úszott el egy-egy érem. Az első fecske a mindössze 17 éves Mo­hamed Aida volt, aki bravúrt bravúrra halmozva ezüstérmet szerzett a tőrözők egyéni versenyében, miközben tapasz­taltabb társai, Jánosi Zsuzsa, Stefanek Gertrúd, Mincza Ildikó sorra „elvérez­tek”. Aidát csak az olasz Bortolozzi tud­ta tőrbe csalni a döntőben. Mondogat­ták is a magyarok Essenben: „A mi Ai­dánkra még Verdi is büszke lenne”. Az első aranyat a női párbajtőr csa­pat szerezte, mondhatni menetrendsze­rűen, hiszen ez már a 4. csapatarany volt. Horváth Marianna, Szalay Gyön­gyi, Király Hajnalka, Várkonyi Marina és Nagy Tímea parádés tőrözéssel győz­te le az esélyesnek kikiáltott, világk­lasszisokat felvonultatő hazai német vá­logatottat a döntőben. így ezt sem kell leírni (de jólesik, és miért ne), termé­szetesen ők is világklasszisok. A máso­dik arany a Szabó Bence, Köves Csaba, Abay Péter, Navarette József, Boros György alkotta férfi kardcsapat jóvol­tából került Magyarországra, szintén menetrend szerint, hiszen a legszeb­ben csillogó érmet már Ferihegyen a nyakukba akaszthatták volna a fiúk­nak. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az arany előtt Szabó Bence, amúgy elő­ételként egy ezüstöt is „elfogyasztott” egyéniben. A különítmény a harmadik helyet szerezte meg az éremtáblázaton a német és az olasz csapat mögött két-két arany és ezüst-, valamint három bronzérem­mel. Avb legfiatalabb éremszerzője a 17 éves Mohamed Aida lett. — Legnagyobb pozitívumként az újoncok beépülését kell kiemelnem, hi­szen Navarette, Király és Boros világ­bajnok csapat tagja lett, Mohamed egyéniben nyert ezüstöt, de Imre Géza (párbajtőr) és Kun Csaba (tőr) is kitű­nően szerepelt — értékelte röviden a vb-t Kovács Tamás, a válogatott techni­kai igazgatója. — Külön ki kell emel­nem, hogy nagyszerű volt a csapatszel­lem, végre megszűnt a fegyvernemek között a féltékenykedés, mindenki ott szorított a másiknak a pást mellett. Az újoncokhoz csak annyit, hogy amíg az utánpótlás mezőnyéből gond nélkül be lehet építeni egy válogatottba négy-öt embert, aki a vb-n is megállja a helyét, addig nem lesz baj a magyar ví­vással. A megszűnt torzsalkodásokra pedig korábban az adott okot, hogy a női párbajtőr ezidáig nem szerepelt a nyári olimpia műsorában, s a Horváth Marianna vezényelte, vb és Eb- aranya­kat csapatban és egyéniben futószala­gon szállító csapat joggal méltatlanko­dott, illetve méltán érezte jogtalannak, hogy egy mindent egybevetve nem „annyira” eredményes, de olimpián ara­nyérmet szerzett, más „műfajban” indu­ló ötösfogat nagyobb elismerésben ré­szesült. Szerencsére ez már a múlt, hi­szen az aranyos lányok Atlantában már pástra, és remélhetőleg a dobogó legfel­ső fokára léphetnek. HOLOP ZSOLT Nyugdíjba vonul az utolsó fehér döntős Kovács Attila lerúgja a futócipőt Ila most valakit megkérdeznének, vajon emlékszik-e arra, hogy olimpián vagy atlétikai világbajnokságon mikor szerepelt utofiára a 100 m-es síkfutás döntőjé­ben fehér bőrű versenyző, valószínűleg csak csóválná a fejét, s bárhogy is erőltetné emlékezetét, Carl Lewis, Ben Johnson, Linford Christie, Leroy Burell vagy Dennis Mitchel neve jutna eszébe, akik közül legjobb ismereteink szerint egy sem az ózon­lyukas strandolástól sült négerbarnára. Bizony jó néhány évvel kell visszaper­getni az eseményeket, míg fehér bőrű versenyzőre bukkanunk a 100-as döntő résztvevői között, pedig a válasz, főként nekünk, magyaroknak felettébb egysze­rű, hiszen Kovács Attiláról van szó, aki a ’87-es római vb-n a 4. helyen végzett — Ben Johnson utólagos kizárása után — Carl Lewis, a jamaicai Stewart és Linford Christie mögött. Lassan hat éve annak, hogy a „fekete gyorsvonatok” senkit sem engednek maguk közé, s va­lószínűleg így lesz ez a soron következő, augusztusi stuttgarti vb-n is. Kovács Attila, minden idők eddigi leg­eredményesebb magyar rövidtávfutója a közelmúltban jelentette be, hogy az idény végeztével ő is szögre akasztja a futócipőt. Nem gondolta még magát, valóban fel­hagy a versenyzéssel? — kérdezte tőle egy edzés után a Nemzeti Sport szer­kesztője. — Igen, elhatározásom végleges. 33 éves vagyok, ebben a korban már nehéz nagy dolgot produkálni. Engedje meg, hogy ellentmondjak ön­nek, hiszen itt van például... — Tudom, tudom, Christie-re és Lewis­­ra gondol. De ne felejtsük el, mindket­ten fiatalabbak nálam (Christie 5, Lewis 10 hónappal — a szerk. megj.) — moso­lyog Kovács. Térjünk vissza pályafutása kezdetei-T935/36: Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a profik és azt amatőrök teljes el­különítése helytelen. A profik létszá­ma mind csapatok, mind játékosok te­kintetében kicsi volt — 12 tagú I. liga és 13 tagú 11. liga. Az amatőr oldalon viszont 395 egyesület működött. Meg­történt az átalakulás, kiírták a Nemzeti Bajnokságot, amelybe minden csapat bejuthatott, így a legjobb amatőrök is. Az első NB-t a Hungária nyerte — ve­retlenül. Gólkirály: Sárosi György (FTC) 36 Az év játékosa: Cseh II. László (Hun­gária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly A bajnokság végeredménye 1. Hungária 26 22 4 — 87:21 48 2. Újpest 26 19 5 2 86:29 43 3. FTC 26 19 1 6 103:46 39 4. Phóbus 26 16 3 7 76:50 35 5. Kispest 26 12 5 9 60:56 29 hez... — Tizennyolc éves koromig csak a tor­naórákon kerültem kapcsolatba a sport­tal. Aztán megnyertem az országos kö­zépiskolai atlétikai bajnokság válogató­­versenyét, majd az ob-n is első lettem. Magam is meglepődtem... Nem bántja, hogy csak ilyen későn kez­dett az atlétikával foglalkozni? — Ha korábban kezdtem volna, lehet, sikerül elcsípnem egy világbajnoki ér­met. De a „ha”-val kezdődő dolgokat a spottörténelem nem tartja nyilván, s az érmes helyezést már örökre el kell felej­tenem. Még el kell mondanom, hogy rengeteget köszönhetek edzőmnek, Oros Ferencnek, nélküle sosem tudtam volna magyar csúcsot futni 100-on és 200-on. Száz és kétszáz méteren Kovács Attila tartja már 1987-től a magyar csúcsot, mindkettőt Miskolcon, néhány nappal a római vb előtt állította fel. Százon elért 10,09-es idejével a vb-n bronzérmet sze­rezhetett volna, ott azoban „csak” 10,2- re futotta erejéből. A bronzérmes Christie 10,14-gyel ért célba. Legnagyobb csalódása? Az 1984-es év. A moszkvai „truccolim­­pián” 10,18-at futottam, ez Los Ange­lesben egy bronzra lett volna elegendő, s talán még egy lapáttal rátudtam volna dobni. De, mint mondtam, a sportban feltételes mód nem létezik. Némi elég-6. Bocskai 26 9 6 11 55:51 24 7. Szeged 26 9 5 12 35:52 23 8. III.kér FC 26 10 3 13 38:57 23 9. Budai 11 26 9 4 13 43:53 22 10. Budafok 26 8 5 13 57:73 21 11. Soroksár 26 7 6 13 52:71 20 12. Törekvés 26 6 3 17 40:86 15 13. SBTC 26 4 5 17 39:84 13 14. Attila 26 1 7 18 31:73 9 KK — mérkőzések 1935: Admira—Hungária 3:2, 1:7. AS Ro­ma—FTC 3:1, 0:8. Szeged—Slavia 1:0, 1:4. Hungária—Juventus 1:1,1:3. Zide­­nice (ma Bmo)—FTC 4:2, 1:6. FTC— Austria 4:2, 2:3. Döntő: Sparta—FTC 1:2, 3:0. Olimpiai bajnokság - 1936 Berlin Döntő: Olaszország—Ausztria 2:1 (csak amatőrök vehettek részt). A ma­gyar amatőrök az I. fordulóban 3:0 arányban alulmaradtak a lengyelekkel szemben. tételt jelentett számomre, hogy az au­gusztusi, Budapesti Grand Prix-n máso­dik lettem Lewis mögött, s megvertem Ben Johnsont. Mihez fog, ha befejezi a versenyzést? Biztosan azt képzelte, edzőként folyta­tom. De ez áll a legtávolabb tőlem. Az atlétikával csak annyi kapcsolatom lesz, hogy szabadidőmben elmegyek megnéz­ni, hogy megy az utódoknak. -fh-A kenyai Yobes Ondieki élete harma­dik 10000 méteres versenyén hihetet­lennek tűnő 26:58:38 perces idővel győzött az oslói atlétikai nagydíjon. Elsőként teljesítette a távot 27 percen belül. (TA SR/AP felvétel) Válogatott mérkőzések — 1937 Svájc—Magyarország 1:5 Szép győzelem, de a „helvétek” 60 percen át csak 10 emberrel játszottak. Olaszország—Magyarország 2:0 Sportvilág: Ilyen gyenge olasz—ma­gyar még nem volt. Magyarország—Jugoszlávia 1:1 A technikás magyar csapat csak pe­pecselt. A döntetlen — kudarc! Magyarország—Csehszlovákia 8:3 Sárosi Gyurka hét gólt lőtt. De ezt már kismilliószor leírták, mégis jó halla­ni. A népszerű doktor a közelmúltban 80 évesen hunyt el Olaszorszában. Őriz­zük meg az emlékét! Ausztria—Magyarország 1:2 A mezőny két legjobbja az egymást nem túlságosan kedvelő Cseh II. és Sá­rosi volt — ők szerezték a gólokat is. Magyarország—Svájc 2:0 A csúszós talajon Lázár remekelt. A találkozó után meg is kapta a „havasok királya” jelzőt. Ausztria—Magyarország 2:2 Nagy fölény az irreális talajon — vé­gül keserves döntetlen. BABIÁK LÁSZLÓ Hajrá magyarok! Magyar labdarúgó-bajnokságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom