Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993-07-14 / 2. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. július 14• sz. Filmvilág Férjek és feleségek A szívnek nem lehet parancsolni Woody Allen Férjek és feleségek című alkotása valószínűleg az utolsó olyan film, amelyben volt felesége, a nem kevésbé híres Mia Farrow oldalán láthatjuk. Ez a híres rendező és színész 22. játékfilmje, s pikantériáját egy, az életben szinte párhuzamosan lejátszódó hasonló esemény adta. A film egy szerelmi háromszög tipikus drámája. Az idősödő félj, Gabe (Woody Allen) beleszeret sajátjai mellett fogadott gyermekeket is nevelt. A botrány akkor tört ki, amikor Mia Farrow rájött, hogy férje viszonyt kezdett már felnőtt, közös nevelt lányukkal. Az, hogy a kisebbet, a hétéveset megrontotta volna, szerencsére alaptalan vádaskodásnak minősült. A válást megelőző elkeseredett rágalmazási hadjárat, a harc a gyerekekért, a huzavona a közös vagyon elosztása körül Mia Farrow (Judy) és Woody Allen (Gabe) a Férjek és feleségek című filmben egy nála jóval fiatalabb lányba, aki történetesen a tanítványa (Juliette Lewis). S amikor a filmbeli feleség, Judy (Mia Farrow) azt kérdezte a félrelépő férjtől: „Gondolod, hogy valaha is elválunk?” — az amerikai nézők, enyhén szólva, kajánul vigyorogtak. Ezt megelőzően ugyanis már tanúi lehettek az év perpatvarának, Mia Farrow és Woody Allen botrányos válásának. A színészházaspár 12 évig élt állítólag jó házasságban. Woody Allen valószínűleg szerette, és jó színésznőnek tartotta feleségét, hiszen ő volt a legtöbb Woody-film főszereplője. A házaspár — mindez jóformán a nézők (az amerikai tévénézők) szeme láttára zajlott. A válás előszelére előbbre hozták a Férjek és feleségek című film amerikai bemutatóját. Mire az európai mozikban vetíteni kezdték, a válás már megtörtént. A híres rendező és színész, Woody Allen azzal intézte el az ügyet, hogy „a szívnek nem lehet parancsolni”. Most már bátran mutatkozik a nyilvánosság előtt is 22 éves szerelmével, egykori nevelt lányával. Újabb, valószínűleg változatlanul jó filmek rendezésére készül. Vajon kik lesznek a főszereplők? (Ív) Szökőkút Zsuzsannának II. Sofőrből popénekes (az előkészületek során ezt szánták a film címének) nem éppen vidám szerepét is. Állítólag alig tudta kivárni a forgatás kezdetét, mivel a figura mélyen emberi vonásai már a forgatókönyv elolvasása után nagyon megnyerték tetszését. A filmben felcsendülő dalok, akárcsak az első Szökőkút szá-Azt, hogy a rendező Duáan Rapoä jól kalkulált, amikor elkészítette a Szökőkút folytatását, s ezt is „kizárólag közönségfilmnek" szánta,és a férfi főszerepet Paío Haberára, a népszerű énekesre bízta, fényesen bizonyította az új szlovák zenés film sikeres bemutatója. Az érdeklődők csordultig megtöltötték az amfiteátrum nézőterét, ahová a főszereplők helikopteren érkeztek. Az új filmben úgyszólván csak a női főszereplő a „régi”. A Zuzanát alakító Éva Vejmélková, nemcsak a filmben, a valóságban is érettebb, komolyabb lett. Az első rész verseket „farigcsáló” kislá-Eva Vejmélková (Zuzana) mai, valószínűleg szintén slágerré válnak, és hanglemezen is hamarosan megjelennek. nyát az élet valódi és vélt pofonai megedzették, keményebbé formálták. Új életének színtere már nem a lakónegyedi tér a szökőkúttal, hanem a kamionsofőrök csárdája. Partnere Juraj (Paío Habéra), a jó hangú kamionos, aki nem válogatja meg sem közönségét, sem fellépéseinek színhelyét — ott énekel, ahol éppen van... Mígnem felfigyel rá egy prágai „bennfentes”, és a fiatal kamionos egy időre elmerül az énekesek pénzsóvár világában. Szerepel még a filmben a népszerű Marói Kramár és a most már külföldi művésznek számító Lucie Bílá és Helena Rűüifková. A testes, jó humorú Rűiiékovát eddig többnyire komikus szerepekben láthattuk, de most nagy odaadással játszotta el Mama Kami Két arany Essenben — sok vagy kevés? Hadilábon a szerencsével Az előzetes esélylatolgatások során még a legpesszimistább számítások is legalább egy aranyérmet jósoltak a magyaroknak, s szerencsére ez százszázalékkal lett túlteljesítve a női párbajtőr-, illetve a férfi kardcsapat jóvoltábóL Történt mindez annak ellenére, hogy a szerencse sem vette különösebben pártfogásába a különítményt, nemegyszer csupán a rosszabb találatarány miatt úszott el egy-egy érem. Az első fecske a mindössze 17 éves Mohamed Aida volt, aki bravúrt bravúrra halmozva ezüstérmet szerzett a tőrözők egyéni versenyében, miközben tapasztaltabb társai, Jánosi Zsuzsa, Stefanek Gertrúd, Mincza Ildikó sorra „elvéreztek”. Aidát csak az olasz Bortolozzi tudta tőrbe csalni a döntőben. Mondogatták is a magyarok Essenben: „A mi Aidánkra még Verdi is büszke lenne”. Az első aranyat a női párbajtőr csapat szerezte, mondhatni menetrendszerűen, hiszen ez már a 4. csapatarany volt. Horváth Marianna, Szalay Gyöngyi, Király Hajnalka, Várkonyi Marina és Nagy Tímea parádés tőrözéssel győzte le az esélyesnek kikiáltott, világklasszisokat felvonultatő hazai német válogatottat a döntőben. így ezt sem kell leírni (de jólesik, és miért ne), természetesen ők is világklasszisok. A második arany a Szabó Bence, Köves Csaba, Abay Péter, Navarette József, Boros György alkotta férfi kardcsapat jóvoltából került Magyarországra, szintén menetrend szerint, hiszen a legszebben csillogó érmet már Ferihegyen a nyakukba akaszthatták volna a fiúknak. Feltétlenül meg kell említeni, hogy az arany előtt Szabó Bence, amúgy előételként egy ezüstöt is „elfogyasztott” egyéniben. A különítmény a harmadik helyet szerezte meg az éremtáblázaton a német és az olasz csapat mögött két-két arany és ezüst-, valamint három bronzéremmel. Avb legfiatalabb éremszerzője a 17 éves Mohamed Aida lett. — Legnagyobb pozitívumként az újoncok beépülését kell kiemelnem, hiszen Navarette, Király és Boros világbajnok csapat tagja lett, Mohamed egyéniben nyert ezüstöt, de Imre Géza (párbajtőr) és Kun Csaba (tőr) is kitűnően szerepelt — értékelte röviden a vb-t Kovács Tamás, a válogatott technikai igazgatója. — Külön ki kell emelnem, hogy nagyszerű volt a csapatszellem, végre megszűnt a fegyvernemek között a féltékenykedés, mindenki ott szorított a másiknak a pást mellett. Az újoncokhoz csak annyit, hogy amíg az utánpótlás mezőnyéből gond nélkül be lehet építeni egy válogatottba négy-öt embert, aki a vb-n is megállja a helyét, addig nem lesz baj a magyar vívással. A megszűnt torzsalkodásokra pedig korábban az adott okot, hogy a női párbajtőr ezidáig nem szerepelt a nyári olimpia műsorában, s a Horváth Marianna vezényelte, vb és Eb- aranyakat csapatban és egyéniben futószalagon szállító csapat joggal méltatlankodott, illetve méltán érezte jogtalannak, hogy egy mindent egybevetve nem „annyira” eredményes, de olimpián aranyérmet szerzett, más „műfajban” induló ötösfogat nagyobb elismerésben részesült. Szerencsére ez már a múlt, hiszen az aranyos lányok Atlantában már pástra, és remélhetőleg a dobogó legfelső fokára léphetnek. HOLOP ZSOLT Nyugdíjba vonul az utolsó fehér döntős Kovács Attila lerúgja a futócipőt Ila most valakit megkérdeznének, vajon emlékszik-e arra, hogy olimpián vagy atlétikai világbajnokságon mikor szerepelt utofiára a 100 m-es síkfutás döntőjében fehér bőrű versenyző, valószínűleg csak csóválná a fejét, s bárhogy is erőltetné emlékezetét, Carl Lewis, Ben Johnson, Linford Christie, Leroy Burell vagy Dennis Mitchel neve jutna eszébe, akik közül legjobb ismereteink szerint egy sem az ózonlyukas strandolástól sült négerbarnára. Bizony jó néhány évvel kell visszapergetni az eseményeket, míg fehér bőrű versenyzőre bukkanunk a 100-as döntő résztvevői között, pedig a válasz, főként nekünk, magyaroknak felettébb egyszerű, hiszen Kovács Attiláról van szó, aki a ’87-es római vb-n a 4. helyen végzett — Ben Johnson utólagos kizárása után — Carl Lewis, a jamaicai Stewart és Linford Christie mögött. Lassan hat éve annak, hogy a „fekete gyorsvonatok” senkit sem engednek maguk közé, s valószínűleg így lesz ez a soron következő, augusztusi stuttgarti vb-n is. Kovács Attila, minden idők eddigi legeredményesebb magyar rövidtávfutója a közelmúltban jelentette be, hogy az idény végeztével ő is szögre akasztja a futócipőt. Nem gondolta még magát, valóban felhagy a versenyzéssel? — kérdezte tőle egy edzés után a Nemzeti Sport szerkesztője. — Igen, elhatározásom végleges. 33 éves vagyok, ebben a korban már nehéz nagy dolgot produkálni. Engedje meg, hogy ellentmondjak önnek, hiszen itt van például... — Tudom, tudom, Christie-re és Lewisra gondol. De ne felejtsük el, mindketten fiatalabbak nálam (Christie 5, Lewis 10 hónappal — a szerk. megj.) — mosolyog Kovács. Térjünk vissza pályafutása kezdetei-T935/36: Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a profik és azt amatőrök teljes elkülönítése helytelen. A profik létszáma mind csapatok, mind játékosok tekintetében kicsi volt — 12 tagú I. liga és 13 tagú 11. liga. Az amatőr oldalon viszont 395 egyesület működött. Megtörtént az átalakulás, kiírták a Nemzeti Bajnokságot, amelybe minden csapat bejuthatott, így a legjobb amatőrök is. Az első NB-t a Hungária nyerte — veretlenül. Gólkirály: Sárosi György (FTC) 36 Az év játékosa: Cseh II. László (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly A bajnokság végeredménye 1. Hungária 26 22 4 — 87:21 48 2. Újpest 26 19 5 2 86:29 43 3. FTC 26 19 1 6 103:46 39 4. Phóbus 26 16 3 7 76:50 35 5. Kispest 26 12 5 9 60:56 29 hez... — Tizennyolc éves koromig csak a tornaórákon kerültem kapcsolatba a sporttal. Aztán megnyertem az országos középiskolai atlétikai bajnokság válogatóversenyét, majd az ob-n is első lettem. Magam is meglepődtem... Nem bántja, hogy csak ilyen későn kezdett az atlétikával foglalkozni? — Ha korábban kezdtem volna, lehet, sikerül elcsípnem egy világbajnoki érmet. De a „ha”-val kezdődő dolgokat a spottörténelem nem tartja nyilván, s az érmes helyezést már örökre el kell felejtenem. Még el kell mondanom, hogy rengeteget köszönhetek edzőmnek, Oros Ferencnek, nélküle sosem tudtam volna magyar csúcsot futni 100-on és 200-on. Száz és kétszáz méteren Kovács Attila tartja már 1987-től a magyar csúcsot, mindkettőt Miskolcon, néhány nappal a római vb előtt állította fel. Százon elért 10,09-es idejével a vb-n bronzérmet szerezhetett volna, ott azoban „csak” 10,2- re futotta erejéből. A bronzérmes Christie 10,14-gyel ért célba. Legnagyobb csalódása? Az 1984-es év. A moszkvai „truccolimpián” 10,18-at futottam, ez Los Angelesben egy bronzra lett volna elegendő, s talán még egy lapáttal rátudtam volna dobni. De, mint mondtam, a sportban feltételes mód nem létezik. Némi elég-6. Bocskai 26 9 6 11 55:51 24 7. Szeged 26 9 5 12 35:52 23 8. III.kér FC 26 10 3 13 38:57 23 9. Budai 11 26 9 4 13 43:53 22 10. Budafok 26 8 5 13 57:73 21 11. Soroksár 26 7 6 13 52:71 20 12. Törekvés 26 6 3 17 40:86 15 13. SBTC 26 4 5 17 39:84 13 14. Attila 26 1 7 18 31:73 9 KK — mérkőzések 1935: Admira—Hungária 3:2, 1:7. AS Roma—FTC 3:1, 0:8. Szeged—Slavia 1:0, 1:4. Hungária—Juventus 1:1,1:3. Zidenice (ma Bmo)—FTC 4:2, 1:6. FTC— Austria 4:2, 2:3. Döntő: Sparta—FTC 1:2, 3:0. Olimpiai bajnokság - 1936 Berlin Döntő: Olaszország—Ausztria 2:1 (csak amatőrök vehettek részt). A magyar amatőrök az I. fordulóban 3:0 arányban alulmaradtak a lengyelekkel szemben. tételt jelentett számomre, hogy az augusztusi, Budapesti Grand Prix-n második lettem Lewis mögött, s megvertem Ben Johnsont. Mihez fog, ha befejezi a versenyzést? Biztosan azt képzelte, edzőként folytatom. De ez áll a legtávolabb tőlem. Az atlétikával csak annyi kapcsolatom lesz, hogy szabadidőmben elmegyek megnézni, hogy megy az utódoknak. -fh-A kenyai Yobes Ondieki élete harmadik 10000 méteres versenyén hihetetlennek tűnő 26:58:38 perces idővel győzött az oslói atlétikai nagydíjon. Elsőként teljesítette a távot 27 percen belül. (TA SR/AP felvétel) Válogatott mérkőzések — 1937 Svájc—Magyarország 1:5 Szép győzelem, de a „helvétek” 60 percen át csak 10 emberrel játszottak. Olaszország—Magyarország 2:0 Sportvilág: Ilyen gyenge olasz—magyar még nem volt. Magyarország—Jugoszlávia 1:1 A technikás magyar csapat csak pepecselt. A döntetlen — kudarc! Magyarország—Csehszlovákia 8:3 Sárosi Gyurka hét gólt lőtt. De ezt már kismilliószor leírták, mégis jó hallani. A népszerű doktor a közelmúltban 80 évesen hunyt el Olaszorszában. Őrizzük meg az emlékét! Ausztria—Magyarország 1:2 A mezőny két legjobbja az egymást nem túlságosan kedvelő Cseh II. és Sárosi volt — ők szerezték a gólokat is. Magyarország—Svájc 2:0 A csúszós talajon Lázár remekelt. A találkozó után meg is kapta a „havasok királya” jelzőt. Ausztria—Magyarország 2:2 Nagy fölény az irreális talajon — végül keserves döntetlen. BABIÁK LÁSZLÓ Hajrá magyarok! Magyar labdarúgó-bajnokságok
